Pesti Hírlap, 1944. augusztus (66. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-01 / 172. szám
Vitéz Jarosa Andor belügyminiszter rádióüzenete az amerikai magyarokhoz Vitéz Jarosa Andor belügyminiszter a német rádió rövidhullámú adásában üzenetet intézett az Amerikában élő magyarsághoz. A belügyminiszter rádióüzenetét a magyar rádió székházában mondotta mikrofonba, a német adók Budapesttől vették át a hanglemezre rögzített beszédet és ezt sugározták világgá rövidhullámú adásukban. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter Hepp-Baján Ernő miniszteri osztályfőnök, a belügyminisztérium elnöki osztályának főnöke és Kukorelly György személyi titkár kíséretében érkezett a Magyar Távirati Iroda és a rádió Sándor utcai székháza elé. A studió bejáratánál vitéz Kolosváry- Borcsa Mihály államtitkár, a MTI és a rádió kormánybiztosa, Zilahi-Sebess Jenő külügyi sajtófőnöke, Frigyesy János, a rádió vezérigazgatója és Schneidt Ottó, a rádió külügyi osztályának h. vezetője fogadta. Amerikai magyar testvérek! — kezdte beszédét a belügyminiszter. Kemény és sorsdöntő időket élünk s úgy érzem ilyenkor kötelességünk nekünk magyaroknak, bármely világtájon is legyen jelenlegi otthonunk, újból és újból egymáshoz szólni, hogy elsősorban önmagunk között alakítsunk ki becsületes magyar törekvések értelmében és örök magyar célok szellemében közvéleményt. Szóljunk egymáshoz, akiket a magyar vérség szent köteléke fűz össze és dicsőségben és szenvedésben gazdag közöstörténelmi múlt emléke kapcsol egybe. „Példátlan bőségben ömlik a vér“ A világháború hihetetlen szívóssággal és elkeseredéssel folyik az európai kontinensen. A kultur Európára törő bolsevista politika kikényszerítette az angolszász hatalmak partraszállását a nyugati végeken és azóta példátlan bőségben ömlik a vér, de különösen az angol-amerikai vér, a normandiai romvárosokban és gránátok felszaggatta lankákon. Moszkvában gúnyos örömmel könyvelik el ezt a vérveszteséget, mert a bolsevista világforradalomnak feltétlenül szüksége van arra, hogy Londonban és New Yorkban egyaránt felvesse fejét az elégedetlenség, előtérbe nyomuljon a felelősségrevonás szelleme és diadalt üljön a mai rendszer pusztulása utáni vágy. A felszabadítás gondolata így torzul el megmerevedő, kemény, kegyetlen és a támadóra nézve reménytelen állásharccá, amelyben egymásután morzsolódnak fel a bevetett és eddig harcot alig kóstolt hadosztályok. Merő képzelődés azt hinni, hogy a francia nép felszabadítóként köszönti városai, falvai és lakossága elpusztítóit és ellenségnek tekinti azokat a német katonákat, akik eddig védték a terület lakosságát és értékeit. Ha tűzvész tombol, nem szokás a gyújtogatót pártolni és ellenségnek tekinteni a bátor tűzoltót. Nem megtévesztő híresztelés tehát, hogy sok helyen a lakosság agyon akarta ütni az elfogott angol vagy amerikai katonákat és csak a német védő őrizet akadályozta meg halálukat. A bolsevizmus uralmának előkészítése Méltatlan, felháborító és krisztusi erkölcsöt arculütő volt az Úr Istenhez intézett fohász, melyet az angolamerikai hírverés kürtött széjjel a világba, mielőtt az inváziós haderő rmeximMzsszTmMimimanMmMamBmmn vállalkozására elindult A bolsevizmus uralmát előkészítő és elősegítő partraszállás kegyes álszenteskedéssel számított az igazságos Isten támogatására. Lehet-e hitele, becsület® és értéke ezután az angol-amerikai politikai céloknak és háborús eszközöknek? A német megtorlás A világháború mai tökéletes eldurvulásáért nem ők felelősek-e, akik tehetetlenségükben az Európát védő haderőt úgy akarták legyőzni, hogy el akarják pusztítani a védtelen lakosságot, legnagyobbrészt asszonyok és gyermekek lakta városokat és falvakat, így akarták összetörni a szárazföldön, tengereken és levegőben harcoló katona férfi szívét. Akik hadi, stratégiai célpontok helyett rendszeresen pusztítanak kórházakat, templomokat, zárdákat és temetőket így kellett eljönnie ennek az időnek, amikor a technika hatalmas vívmányainak birtokában megindult London és Dél-Anglia ellen a távolból irányítható bombák sorozatos és folyamatos támadása. Tudjuk, hogy soha nem tapasztalt pusztulás fakad robbanásuk nyomán. Egész városok lakossága menekül és minden védekezés csak időleges, tűz és halál kiséri útjukat biztosan és kivédhetetlenül Hatásukat megkísérelték elhallgatni, kisebbíteni és félvállról venni, hogy elejét vegyék az ijedtségnek és demoralizációnak. Pedig itt csak visszaütésről van szó. A német hadvezetőség fizet Hamburgért, Brémáért, Kölnért, Berlinért, Stuttgartért és a többi bombázott német városért. A sok hajléktalanná vált családért, asszonyért és gyermekért, örökre némává vált hitvesi és gyermeki alakért, melyek vádoltak és vádolnak talán örökre, de legalább addig, amig e nemzedék él A magyarság harca Mi magyarok bizalommal, sorsunk tökéletes tisztánltásával figyeljük a nagy birkózást, i.mely különféle arcvonalakon tombol Véreink ott küzdenek a Kárpátok előterében és Kelet-Lengyelország síkságain. Angol és amerikai bombázó rajok ismételten támadták meg fővárosunkat, vidéki városainkat és az egyszerű falusi magyar otthonokat Védtelen családok, asszonyok és gyermekek estek áldozatul a pusztító, kegyetlen angolamerikai terrornak. Pedig mi sehol egyetlen angol vagy amerikai katonával sem állottunk szemben. Egyetlen magyar bomba sem hullott angol vagy amerikai földre. A hideg, kegyetlen, emberi érzést tökéletesen elvető angolszász hadviselés minderre nincs tekintettel. Most már nekünk is van elszámolni valónk és visszaütni valónk! Dél- Anglia felett süvítő és pusztító repülőbombák fizetnek most magyarokért, Budapestért, Szolnokért, Miskolcért, Debrecenért, Nagyváradért, Kolozsvárért, így érezzük és így tudjuk. Nekünk is vannak néma halottatok, akik vádolnak, nem hagynak pihenni. A nagy célok mellett most már őértük is kell harcolnunk és győznünk, hogy érdemes legyen ezen a földön magyarokként élni a jövőben. „Bízzatok bennünk" Bízzatok bennünk ott a távolban, ha őrei vagyunk az őseinktől örökölt hazának. Nem vagyunk semmiféle megtévesztés áldozatai. Tisztán él előttünk a magyar jelen és nyugodt szemmel nézünk a jövőbe. Nem leszünk és nem lehetünk ellenségei Európának. Meg kell akadályoznunk, hogy idegen, távoli érdek szabja meg életünk lehetőségeit Európa szolgasága a mi szolgaságunk is. Segítsetek nekünk azzal, hogy hisztek nekünk és bíztok becsületes harcunkban, mely a ti magyar jövőtökért is folyik. Finom gondolat írta Murányi Géza Ákos izgatottan olvasta a magándetektív jelentését: „... A kesztyűstől kilépve Orlayné nagyságos asszony átvágott a Párisi utcán és a Főpostára ment. táviratot adott fel. Sikerült megállapítanom, hogy esküvői jókívánságokat küld Bodnár Éva címre, Debrecenbe. Innen a Vörösmartytér felé vette útját a nagyságos asszony. A Gerbeaud-cukrászdába járt be. Az a gyanúm, hogy talán találkozója van ott valakivel, alaptalannak bizonyult. Alig pár percet időzött a cukrászdában. Körül se nézve süteményt fogyasztott, két krémest és egy mogyoróstortát. Közben egy francianyelvű képesfolyóiratban lapozgatott. A Harmmincad utca sarkán taxiba ült ő nagysága és bemondta lakáscímét. 6 óra 4 perc volt, amikor a kapun belépett. Aznap már nem is hagyta el a házat és látogatót se fogadott.“ Ákos zsebretette az iratot. Meleg mosollyal gondolt Irénre, az ő szépséges, hűséges szerelmesére. Nem egészen egy éve tartott ez a szerelem. Férjét hagyta ott miatta bén. Csak a válás kimondására járnak, hogy összeesküdjenek. Ez az első eset, hogy távol vannak egymástól. Ákosnak hivatalos éyben két hétre el kellett utaznia Budapestről. No de már csak két np van hátra ebben az utálatos kisvárosban. És aztán újra láthatja Irént! A két nap is letelt. Budapestre érkezve már a pályaudvarról felhívta Irént. Az asszony a lakásához közel eső kávéházban adott találkozót. Ez csalódás volt Ákosnak, mert azt remélte, hogy lakásán látogathatja meg Irént. Célzást tett erre, de Irén megismételte, hogy a kávéházban találkoznak. Ákosban rossz érzés támadt. Csak fokozódott ez, amikor Irénnel szemtől-szemben állott. Valami hűvösség volt üdvözlő mosolya és szavai mögött. Már sejtette az okát is. És nem tévedett. — Ákos — kezdte az asszony —, én azt hittem, hogy mi egymáshoz tartozunk. Amit maga tett, abból azt látom, nem tudja, ki vagyok én. — Mit tettem? — Detektívvel figyeltetett. Gyanúsított engem. Nem tudom felfogni, mire alapította. — Dehát hogy jött rá? — Ez a fontos most? Nem is ad magyarázatot, nem is védekezik? Észrevettem, hogy minden lépésemet követik. Sejtettem, hogy magándetektív. Megfigyeltettem a detektívet. Az ellendetektív megállapította, hogy magának küld jelentést. Megdöbbentő! Kételkedett bennem . . . Hát azt hitte, hazudom a szerelmet? Talán arra gondolt, hogy ha a férjemet otthagytam maga miatt, éppen úgy magát is...? Egyszerre rettenetes távolságba kerültem magától. És most, hogy itt ül mellettem és még csak nem is mentegetőzik, még áthidalhatatlanabbnak érzem ezt a távolságot. Ákos elővette cigarettatárcáját, rágyújtott. Egyet-kettőt szippantott. Irén értetlenül, türelmetlenül nézett rá, miért nem beszél már? — Irén, drágám! — szólalt meg végre Ákos. A hangja halk volt és meleg, mélyről jövő őszinteség érzett benne. — Irén! Hát el tudtad hinni...? Hát arra gondoltál, hogy kételkedem benned? Hogy kémkedem utánad? — Mire gondolhattam volna? Figyeltetett. Ezt nem tagadhatja. — Nem is akarom. De miért figyeltettelek? Emlékezz, Irén, ismeretségünk elején mennyit mosolyogtál azon, hogy ha csak pár óra hosszat nem láttalak, már elhalmoztalak kérdésekkel: mi mindent csináltál azóta? A legapróbb részletre is kiváncsi voltam, az is érdekelt, hogy miről beszéltél a fodrásznővel, amíg fésült és kikkel találkoztál a korzón, beleértve azokat is, akiket csak messziről üdvözöltél. Féltékenység volt ez? Igen, de mentes minden szexuális vonatkozástól. Én a fodrásznőt is irigyeltem, mert a társaságodban lehet, ugyanakkor, amikor én arra vagyok ítélve, hogy távol legyek Tőled, és a sarki rendőrt is irigyeltem, mert elkaphatta egy kis mosolyodat, amellyel a szalutálását viszonoztad. Mikor aztán most el kellett utaznom, kétségbeestem a gondolatra, milyen keveset fogok hallani rólad. Kérlelek, írj a legrészletesebben. És mikor megkaptam első leveledet, türelmetlen keserűséggel ovastam. Igen, elég rendes volt, négy oldal. Írtál benne sok mindenről. De én arra gondoltam, mennyi minden hiányzik belőle. Nem tudtam, milyen ruha volt rajtad és nem írtad, otthon ebédeltél-e aznap, vagy vendéglőben. Ekkor határoztam el, hogy magándetektívhez fordulok. Eszembe se jutott, hogy meggyanúsítsalak. De az én számomra az is esemény, hogy hány süteményt eszel. A magándetektív száz olyan pillanatot mentett meg nekem az életedből, amelyet elvesztettem volna, mert Te nem tartottad fontosnak megemlíteni. — Ezért, Ákos, hát ezért tetted? — Igen, drágám. Ne haragudj, ha gyerekségnek találod is. Minden lélekzetvételed halálosan fontos nekem, minden lépésedről, minden szavadról tudni akarok, mert gazdagabb lesz vele az életem. — Ákos, én kérek tőled bocsánatot. Hiszen ez gyönyörű! Milyen finom gondolat... Köszönöm neked, hogy ennyire szeretsz. Meghatottan, melegen nézett Ákosra, kicsit könnyes is lett a szeme. Mikor kiléptek a kávéházból, be-lekarolt a férfiba. Ákos könnyeden, vidáman lépkedett és így szólt saját magához: — Most az egyszer kivágtad magadat. De ha mégegyszer gyanúsítani mered ezt a drága teremtést, velem gyűlik meg a bajod. Megszerették falun a pesti gyerekeket Vitéz Szarina Lajos légoltalmi kiürítési kormánybiztos látogatása a vidékre helyezett fővárosi gyerekek között Szécsény, júl. 29. (A Pesti Hírlap van a gyerekeknek. A magányos ötkiküldött munkatársától.) Szentképhangulat van a tiszta szobában. Különben is rendet és tisztaságot látunk Géczi Lajos szécsényi kályhásmester házatáján. Vitéz Szurmay Lajos vezérőrnagy és kísérete elégedetten néz körül a hűvös, csendes szobában. A kormánybiztos megsimogatja a kilencéves Szabó Annuska haját. — Aztán jól alszol itt a divánon, kislányom? — Jól — mondja Annuska, a kis szőke pesti vendég, akit hatvanadmagával Szécsélybe helyezett el egyes házakba a kiürítési kormánybiztosság.— És miről álmodtál? •— Kiscicáról. Nem bombáról ? — Nem, nem . . . Azt mondja Géczi Lajosné: — Múltkor lejött Pestről Annuska édesanyja, aztán a gyerek elkezdett sinni, mert azt hitte, hogy haza akarja vinni. Nagyon megszerettem ezt a kisleányt és ő is szeret itt. Az uram sokat jár a környéken, kályhát csinál, aztán viszi utazni a kicsit. Jártál már Ludányban és Gécben is, igaz-e? Mihályovszky Jánosné, aki férjével együtt vezetője a szécsényi csoportnak, jelentést tesz: — Általában mindenütt jó dolguk vegyasszonyok egyenesen kényeztetik őket.rdekes, hogy a falusi iparosréteg mintha jobban megértené az élénk pesti gyermekeket, mint a földműves gazdák. Az itteni leventeparancsnok a helyi leventeszervezettel előzékenyen áll rendelkezésünkre. Tanulunk és kirándulásokat teszünk. Most bemegyünk Balogh bácsi, a mezőőr portájára. Pestszenterzsébetről a Géza utcából van Itt Erőmmel Gyuszi, egy csepeli tisztviselő fia. Az egyik légi támadásnál a légiakna betemette őket, a romok alól menekültek ki. — Megijedtél? — Nem volt időm, — mondja Gyuszi, áld elektromérnök akar lenni. Krosics Jenő, a másik kisfiú. Az apja egy sörgyárban altiszt, most a fronton van. A Pongrác-úti városi házakban laknak. Balogh néni előáll a mondókájával: — Tábornok úr, tessenek tenni valamit, tessék nézni, ilyen inge, meg ruhája van a gyereknek, az Isten is megáldja az urakat, ennek a szegénynek egy ettől rosszabb inge van csak, már össze-vissza fotozom, de hát rongy sincsen annyi, hogy ne nyitné el . . . Mihályovszkyné közbeszól. vmi gyerekei ruházata velfilBafl nagyon rossz. Sok szülő otthon nem tud, vagy nem igyekezik gondoskodni a ruhapótlásról. Itt falun meg aztán igazán nincsen... Vitéz Szurmay kormánybiztos megígéri, hogy elkövetnek mindent Krosics Jenő és a többiek ruházkodása érdekében. Dr. Lukácsy István főjegyző, a székesfőváros gyermekkihelyezési osztályának vezetője és Kovács Lajos igazgató a szervezési központból, rögtön tárgyalni kezdenek a kérdés megoldásáról Alap, fedezet, kiutalás: ilyen szavak röpködnek, ami valószínűvé teszi, hogy a főváros, amely rendkívüli áldozatokat hoz a gyermekkihelyezés terén, újabb áldozattal megkíséreli majd ezt a nem reá tartozó, de súlyos problémát is valahogyan megoldani. Az már magánértesülésem, hogy Krosics Jenő cipő nélkül, rossz ingben a következő ebédet kapta: húsleves, velőscsont, káposzta hússal és tepertőspogácsa... Begurulnak az autók Rimaszécs község szép „főterére“. Hentz Károlyné és Szende Jánosné fővárosi tanerők ügyelnek az itteni gondozóknál élő harminc gyerekre. Rögtön be is megyünk egy asztalosmester udvarára. Itt Petneházy Feri, egy hatéves forma kisfiú a pesti vendég. Látszik rajta, hogy mindig apró gazságok járnak a fejében. A házigazda egy 130 kilós asztalosmester, az egyetlen az egész faluban, aki nem hiszi el, hogy Ferike rossz kisfiú. Vett neki egy bárányt, meg egy kis kutyát, hogy legyen játszótársa. — Ugye, Ferike, te nagyon jó vagy? — kérdezgeti nagy szeretettel, a gézengúz Feri meg csak bólogat s tovább rosszalkodik. A jómódú házigazda viszont semmiképpen sem akarja hazaengedni Petneházy Ferit, s nem ő az egyetlen, nagyon sok gyermektelen gazda akarja örökbe fogadni most szerte az országban a hozzájuk került pesti kicsinyeket Feri nekem külön megmutatja Picit, a kölyökkutyát Egy félig kész koporsóból, amely ott áll az udvaron, előkotorja a vinnyogó jószágot — Szalad ám! — mondja Feri és jól belecsip a kis kutya farkába . . . A rimaszécs! emeletes Iskolában Pusztay Zsuzsa, egy szép kislány üdvözli a vezérőrnagyot, aki tisztaságra, engedelmességre inti a gyerekeket, hogy szerezzenek becsületet itt a faluban Budapestnek ők is. Kérdéseire Pap István, egy villanyszerelő fia a Komáromi utcából és Cselle Tibor a kispesti hármas iskolából ügyes feleleteket adnak. Elmenőben megtudjuk, hogy Rimaszécs még kér pesti gyerekeket!... Csizfürdő parkjának sarkán találjuk Tótin Tibor Miklóst, az itt szolgálatot teljesítő tanítónő kisfiát. — Hányadikba jársz?— Most végeztem a másodikat. •— Második micsodát?, —* Lesüti a szemét. — Elemit... — Mitől sebes a homlokod? — Várat játszottunk. Az ellenség támadott és az egyik fiú véletlenül megrúgott. Nem törődtem vele, tovább harcoltam. A Szakai-kertben nagyon jól lehet játszani, ott fenyők is vannak. Dr. Tóti Józsefné elmondja, hogy 48 kihelyezett gyerek van Csizen. Kevés gyereket találunk a faluban, mert a gazdák kint vannak a földeken. Itt vagyunk Pazonyi Elek Pál volt főszolgabíró lakásán. A háziúr, akit nem találunk otthon, a saját szobáját adta oda két kispesti munkásgyereknek: Tordai Máriának és Erzsébetnek. A gazdasszony azt mondja: — Olyan jók, kedvesek, mondhatom, szeretem őket. Csak cukor kellene többé meg szappan ! Bizony nem lenne elég, ha én nem volnék ügyes ... A szappan, a zsír, meg a cukor problémája miatt nagy mozgalom van a megyében. Jegyzők, főszolgabírók, még az alispán is szaladgál az ügyben. Tenni kell valamit, biztosan lesz is eredménye. A pesti gyerekek miatt fő a feje most a vármegyének . . . Kint az utcán pedig járnak, kelnek a gyerekvilág különös célszerűségével, mindennek ártatlan főszereplői. A libaterelés egészen új játék a pesti aszfalt apró népének. Az erős, komoly fák alatt itt egy gyerek visz valami csövet, a másik félkézzel egy kis macskát. Micsoda kalandok lehetnek itt lovakkal, szekérrel, napraforgóval, kis állatokkal! , s „ Németh György. Pesti Atris», 1944 agg. I. EecB iparvállalat mielőbbi belépésre keres: 1. Abszolút mérlegképes főkönyvelőt, áld pénzügyi, valamint kalkulációs ismeretekkel rendelkezik. 2. Kalkulációs osztálya részére vezetőt, aki fémmegmunkáló ipari elő- és utókalkulációban kimondottan jártas. 3. Bérosztálya részére hosszabb gyakorlat utján szerzett, messzemenő tudással rendelkező első tisztviselőt. 4. Munkás- és jóléti ügyek terén nagy jártassággal rendelkező vezetőt, személyzeti osztálya részére, aki emberekkel való bánásmódban kiválóan jártas. 5. Magyar és német nyelvet kiválóan leíró első titkárnőt, aki mindkét nyelven legalább 200-zal gyorsír, a gépírásba való áttétet tisztán és hibamentesen végzi, ezenfelül legnehezebb fordítások elkészítésére képes. 6 Maggyar-német gyors-és gépírónőt aki 150-nel ír és az Írógépbe való áttétet tisztán és hibamentesen végzi. * A megkívánt elsőrendű teljesítményért a megfelelő magas javadalmazás nyujtajik. Német nyelvű és kézzel írott ajánlatok bizonyítványmásolatokkal, referenciákkal és fényképpel fölszerelve, őskeresztény magyar állampolgárok által „Kiváló munkaerő“ jelige alatt a Központi Hirdető Irodában, Erzsébetkörút 23. adandók le. 5053 Nyolcezer hadiárvát támogat az Országos Hadigondozó Szövetség Az Országos Hadigondozó Szövetség az „Adjunk apát a hadiárvának" mozgalom keretében 8000 hadiárvát részesít általában havi 400 állandó támogatásban. A támogatásra reászoruló hadiárvák száma napról-napra növekedik és ma már újabb 7000 hadiárvának a felvétele vált szükségessé. A Szövetség ezért a mozgalom alapelveit olyképpen változtatta meg, hogy megszünteti a hadiárváknak a felajánlott házak részére való személy szerinti kijelölését; a hadiárvák részére eddig megállapított havi 100 P támogatási összeget — amelyből azonban csak 30—50 P-t fizetett ki és a többit tartalékolta — átlagban 40 P-re szállítja le és a tartalékból újabb hadiárvákat fog támogatni; megszünteti a pártfogó apai tisztséget; a már eddig támogatott hadiárvák részére kirendelt pártfogó apák tisztségüket megtartják. A nagyarányú költözködésekkel kapcsolatban a háztulajdonosok közölték azoknak a zsidó felajánlóknak a nevét, akiktől a felajánlott összegeket nem fogadhatják el — továbbá a házba beköltöző keresztények nevét, azt az összeget, amelyet új lakásukban fizetni hajlandók és régi lakáscímüket légoltalmi parancsnokok, légoltalmi riasztóügyeletes I szolgálat, hadiüzemek és mindenki részére nélkülözhetetlen. Fontos újdonság! Ügyes szerkezettel! Magyarország légihelyzetnyilvántartó térképe A m. kir. Honv. Minisztérium részéről terjesztésre engedélyezve. A térképből kiálló kis gombok forgatásával 5 szinmezőt tudunk a körzetablakocskák elé hozni, a rádió által bemondott légihelyzet szerint. Kezelési utasítás a térképen. ÁRA: 7.60 P. Postán küldve a csomagolás és portó 1.5 P. utánvéttel 2.20 P. KÓKAI LAJOS térképszaküzlete Budapest, IV., Kamermayer K.-u. 3. Telefon: 189—444. Célszerű az összeget előre beküldeni, lehet bélyegekben is. — Korlátolt menynyiségben gyártatott.