Pesti Hírlap, 1944. augusztus (66. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

Vitéz Jarosa Andor belügyminiszter rádióü­zenete az amerikai magyarokhoz Vitéz Jarosa Andor belügyminisz­ter a német rádió rövidhullámú adá­sában üzenetet intézett az Ameriká­ban élő magyarsághoz. A belügyminiszter rádióüzenetét a m­agyar rádió székházában mondotta mikrofonba, a német adók Budapest­től vették át a hanglemezre rögzített beszédet és ezt sugározták világgá rö­vidhullámú adásukban. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter Hepp-Baján Ernő miniszteri osztály­főnök, a belügyminisztérium elnöki osztályának főnöke és Kukorelly György személyi titkár kíséretében érkezett a Magyar Távirati Iroda és a rádió Sándor­ utcai székháza elé. A studió bejáratánál vitéz Kolosváry- Borcsa Mihály államtitkár, a MTI és a rádió kormánybiztosa, Zilahi-Sebess Jenő külügyi sajtófőnöke, Frigyesy János, a rádió vezérigazgatója és Schneidt Ottó, a rádió külügyi osz­tályának h. vezetője fogadta. Amerikai magyar testvérek! — kezdte beszédét a belügyminiszter. Kemény és sorsdöntő időket élünk s úgy érzem ilyenkor kötelességünk nekünk magyaroknak, bármely világ­tájon is legyen jelenlegi otthonunk, újból és újból egymáshoz szólni, hogy elsősorban önmagunk között alakít­sunk ki becsületes magyar törekvé­sek értelmében és örök magyar célok szellemében közvéleményt. Szóljunk egymáshoz, akiket a magyar vérség szent köteléke fűz össze és dicsőség­ben és szenvedésben gazdag közös­­történelmi múlt emléke kapcsol egybe. „Példátlan bőségben ömlik a vér“ A világháború hihetetlen szívósság­gal és elkeseredéssel folyik az euró­pai kontinensen. A kultur Európára törő bolsevista politika kikényszerí­­­tette az angolszász hatalmak partra­szállását a nyugati végeken és azóta példátlan bőségben ömlik a vér, de különösen az angol-amerikai vér, a normandiai romvárosokban és gráná­tok felszaggatta lankákon. Moszkvá­ban gúnyos örömmel könyvelik el ezt a­ vérveszteséget, mert a bolsevista világforradalomnak feltétlenül szük­sége van arra, hogy Londonban és New Yorkban egyaránt felvesse fejét az elégedetlenség, előtérbe nyomul­jon a felelősségrevonás szelleme és diadalt üljön a mai rendszer pusztu­lása utáni vágy. A felszabadítás gondolata így torzul el megmerevedő, kemény, kegyetlen és a támadóra nézve reménytelen ál­lásharccá, amelyben egymásután morzsolódnak fel a bevetett és eddig harcot alig kóstolt hadosztályok. Me­rő­ képzelődés azt hinni, hogy a fran­cia nép felszabadítóként köszönti vá­rosai, falvai és lakossága elpusztítóit és ellenségnek tekinti azokat a német katonákat, akik eddig védték a terü­let lakosságát és értékeit. Ha tűzvész tombol, nem szokás a gyújtogatót pártolni és ellenségnek tekinteni a bátor tűzoltót. Nem megtévesztő hí­resztelés­ tehát, hogy sok helyen a lakosság agyon akarta ütni az elfogott angol vagy amerikai katonákat és csak a német védő őrizet akadályozta m­eg halálukat. A bolsevizmus uralmának előkészítése Méltatlan, felháborító és krisztusi erkölcsöt arculütő volt az Úr Isten­hez intézett fohász, melyet az angol­amerikai hírverés kürtött széjjel a világba, mielőtt az inváziós haderő rmexim­MzsszTmMimiman­MmMamBmmn vállalkozására elindult A bolseviz­­mus uralmát előkészítő és elősegítő partraszállás kegyes álszenteskedéssel számított az igazságos Isten támoga­tására. Lehet-e hitele, becsület® és értéke ezután az angol-amerikai poli­tikai céloknak és háborús eszközök­nek? A német megtorlás A világháború mai tökéletes eldur­vulásáért nem ők felelősek-e, akik tehetetlenségükben az Európát védő haderőt úgy akarták legyőzni, hogy el akarják pusztítani a védtelen la­kosságot, legnagyobbrészt asszonyok és gyermekek lakta városokat és fal­vakat, így akarták összetörni a szá­razföldön, tengereken és levegőben harcoló katona férfi szívét. Akik hadi, stratégiai célpontok helyett rendsze­resen pusztítanak kórházakat, temp­lomokat, zárdákat és temetőket így kellett eljönnie ennek az időnek, ami­kor a technika hatalmas vívmányai­nak birtokában megindult London és Dél-Anglia ellen a távolból irányít­ható bombák sorozatos és folyamatos támadása. Tudjuk, hogy soha nem ta­pasztalt pusztulás fakad robbanásuk nyomán. Egész városok lakossága me­nekül és minden védekezés csak idő­leges, tűz és halál kiséri útjukat biz­tosan és kivédhetetlenül Hatásukat megkísérelték elhallgatni, kisebbíteni és félvállról venni, hogy elejét vegyék az ijedtségnek és demoralizációnak. Pedig itt csak visszaütésről van szó. A német hadvezetőség fizet Hambur­gért, Brémáért, Kölnért, Berlinért, Stuttgartért és a többi bombázott né­met városért. A sok hajléktalanná vált családért, asszonyért és gyermekért, örökre némává vált hitvesi és gyer­meki alakért, melyek vádoltak és vá­dolnak talán örökre, de legalább ad­dig, amig e nemzedék él A magyarság harca Mi magyarok bizalommal, sorsunk tökéletes tisztánl­tásával figyeljük a nagy birkózást, i.mely különféle arc­vonalakon tombol Véreink ott küz­denek a Kárpátok előterében és Ke­­let-Lengyelország síkságain. Angol és amerikai bombázó rajok ismételten támadták meg fővárosunkat, vidéki városainkat és az egyszerű falusi ma­gyar otthonokat Védtelen családok, asszonyok és gyermekek estek áldo­zatul a pusztító, kegyetlen angol­­amerikai terrornak. Pedig mi sehol egyetlen angol vagy amerikai kato­nával sem állottunk szemben. Egyet­len magyar bomba sem hullott angol vagy amerikai földre. A hideg, ke­gyetlen, emberi érzést tökéletesen el­vető angolszász hadviselés minderre nincs tekintettel. Most már nekünk is van elszámolni valónk és visszaütni valónk! Dél- Anglia felett süvítő és pusztító repülő­bombák fizetnek most magyarokért, Budapestért, Szolnokért, Miskolcért, Debrecenért, Nagyváradért, Kolozs­várért, így érezzük és így tudjuk. Ne­künk is vannak néma halottatok, akik vádolnak, nem hagynak pihenni. A nagy célok mellett most már őértük is kell harcolnunk és győznünk, hogy érdemes legyen ezen a földön magya­rokként élni a jövőben. „Bízzatok bennünk" Bízzatok bennünk ott a távolban, ha őrei vagyunk az őseinktől örökölt hazának. Nem vagyunk semmiféle megtévesztés áldozatai. Tisztán él előttünk a magyar jelen és nyugodt szemmel nézünk a jövőbe. Nem le­szünk és nem lehetünk ellenségei Európának. Meg kell akadályoznunk, hogy idegen, távoli érdek szabja meg életünk lehetőségeit Európa szolga­sága a mi szolgaságunk is. Segítsetek nekünk azzal, hogy hisz­tek nekünk és bíztok becsületes har­cunkban, mely a ti magyar jövőtö­kért is folyik. Finom gondolat írta Murányi Géza Ákos izgatottan olvasta a ma­gándetektív jelentését: „... A kesztyűstől kilépve Orlay­­né nagyságos asszony átvágott a Párisi­ utcán és a Főpostára ment. t­áviratot adott fel. Sikerült meg­állapítanom, hogy esküvői jókíván­ságokat küld Bodnár Éva címre, Debrecenbe. Innen a Vörösmarty­­tér felé vette útját a nagyságos asszony. A Gerbeaud-cukrászdába járt be. Az a gyanúm, hogy talán találkozója van ott valakivel, alap­talannak bizonyult. Alig pár percet időzött a cukrászdában. Körül se nézve süteményt fogyasztott, két krémest és egy mogyoróstortát. Közben egy francianyelvű képes­folyóiratban lapozgatott. A Har­­mmincad­ utca sarkán taxiba ült ő nagysága és bemondta lakáscímét. 6 óra 4 perc volt, amikor a kapun belépett. Aznap már nem is hagyta el a házat és látogatót se fogadott.“ Ákos zsebretette az iratot. Meleg mosollyal gondolt Irénre, az ő szép­séges, hűséges szerelmesére. Nem egészen egy éve tartott ez a szerelem. Férjét hagyta ott miatta bén. Csak a válás kimondására járnak, hogy összeesküdjenek. Ez az első eset, hogy távol van­­nak egymástól. Ákosnak hivatalos éyben két hétre el kellett utaznia Budapestről. No de már csak két np van hátra ebben az utálatos kisvárosban. És aztán újra láthatja Irént! A két nap is letelt. Budapestre érkezve már a pályaudvarról fel­hívta Irént. Az asszony a lakásához közel eső kávéházban adott talál­kozót. Ez csalódás volt Ákosnak, mert azt remélte, hogy lakásán lá­togathatja meg Irént. Célzást tett erre, de Irén megismételte, hogy a kávéházban találkoznak. Ákosban rossz érzés támadt. Csak fokozódott ez, amikor Irénnel szemtől-szemben állott. Valami hű­vösség volt üdvözlő mosolya és sza­vai mögött. Már sejtette az okát is. És nem tévedett. — Ákos — kezdte az asszony —, én azt hittem, hogy mi egymáshoz tartozunk. Amit maga tett, abból azt látom, nem tudja, ki vagyok én. — Mit tettem? — Detektívvel figyeltetett. Gya­núsított engem. Nem tudom felfog­ni, mire alapította. — Dehát hogy jött rá? — Ez a fontos most? Nem is ad magyarázatot, nem is védekezik? Észrevettem, hogy minden lépése­met követik. Sejtettem, hogy ma­gándetektív. Megfigyeltettem a de­tektívet. Az ellendetektív megálla­pította, hogy magának küld jelen­tést. Megdöbbentő! Kételkedett bennem . . . Hát azt hitte, hazudom a szerelmet? Talán arra gondolt, hogy ha a férjemet otthagytam maga miatt, éppen úgy magát is...? Egyszerre rettenetes távolságba ke­rültem magától. És most, hogy itt ül mellettem és még csak nem is mentegetőzik, még áthidalhatatla­­nabbnak érzem ezt a távolságot. Ákos elővette cigarettatárcáját, rágyújtott. Egyet-kettőt szippan­tott. Irén értetlenül, türelmetlenül nézett rá, miért nem beszél már? — Irén, drágám! — szólalt meg végre Ákos. A hangja halk volt és meleg, mélyről jövő őszinteség ér­zett benne. — Irén! Hát el tudtad hinni...? Hát arra gondoltál, hogy kételkedem benned? Hogy kémke­dem utánad? — Mire gondolhattam volna? Fi­gyeltetett. Ezt nem tagadhatja. — Nem is akarom. De miért figyeltettelek? Emlékezz, Irén, is­meretségünk elején mennyit mo­solyogtál azon, hogy ha csak pár óra hosszat nem láttalak, már el­halmoztalak kérdésekkel: mi min­dent csináltál azóta? A legapróbb részletre is kiváncsi voltam, az is érdekelt, hogy miről beszéltél a fodrásznővel, amíg fésült és kikkel találkoztál a korzón, beleértve azo­kat is, akiket csak messziről üdvö­zöltél. Féltékenység volt ez? Igen, de mentes minden szexuális vonat­kozástól. Én a fodrásznőt is irigyel­tem, mert a társaságodban lehet, ugyanakkor, amikor én arra va­gyok ítélve, hogy távol legyek Tő­led, és a sarki rendőrt is irigyel­tem, mert elkaphatta egy kis mo­solyodat, amellyel a szalutálását viszonoztad. Mikor aztán most el kellett utaznom, kétségbeestem a gondolatra, milyen keveset fogok hallani rólad. Kérlelek, írj a leg­részletesebben. És mikor megkap­tam első leveledet, türelmetlen ke­serűséggel ovastam. Igen, elég ren­des volt, négy oldal. Írtál benne sok mindenről. De én arra gondol­tam, mennyi minden hiányzik be­lőle. Nem tudtam, milyen ruha volt rajtad és nem írtad, otthon ebédel­tél-e aznap, vagy vendéglőben. Ek­kor határoztam el, hogy magánde­tektívhez fordulok. Eszembe se ju­tott, hogy meggyanúsítsalak. De az én számomra az is esemény, hogy hány süteményt eszel. A magán­detektív száz olyan pillanatot men­tett meg nekem az életedből, ame­lyet elvesztettem volna, mert Te nem tartottad fontosnak megemlí­teni. — Ezért, Ákos, hát ezért tetted? — Igen, drágám. Ne haragudj, ha gyerekségnek találod is. Minden lélekzetvételed halálosan fontos ne­kem, minden lépésedről, minden szavadról tudni akarok, mert gaz­dagabb lesz vele az életem. — Ákos, én kérek tőled bocsána­tot. Hiszen ez gyönyörű! Milyen finom gondolat... Köszönöm neked, hogy ennyire szeretsz. Meghatottan, melegen nézett Ákosra, kicsit könnyes is lett a szeme. Mikor kiléptek a kávéházból, be-­­lekarolt a férfiba. Ákos könnyeden, vidáman lépkedett és így szólt sa­ját magához: — Most az egyszer kivágtad ma­gadat. De ha mégegyszer gyanúsí­tani mered ezt a drága teremtést, velem gyűlik meg a bajod. Megszerették falun a pesti gyerekeket Vitéz Szarina­­ Lajos légoltalmi kiürítési kormánybiztos látogatása a vidékre helyezett fővárosi gyerekek között Szécsény, júl. 29. (A Pesti Hírlap van a gyerekeknek. A magányos öt­kiküldött munkatársától.) Szentkép­­hangulat van a tiszta szobában. Kü­lönben is rendet és tisztaságot látunk Géczi Lajos szécsényi kályhásmester házatáján. Vitéz Szurmay Lajos ve­zérőrnagy és kísérete elégedetten néz körül a hűvös, csendes szobában. A kormánybiztos megsimogatja a ki­lencéves Szabó Annuska haját. — Aztán jól alszol itt a divánon, kislányom? — Jól — mondja Annuska, a kis szőke pesti vendég, akit hatvanad­­magával Szécsélybe helyezett el egyes házakba a kiürítési kormánybiztosság.­­— És miről álmodtál? •— Kiscicáról. Nem bombáról ?­ ­— Nem, nem . . . Azt mondja Géczi Lajosné: — Múltkor lejött Pestről Annuska édesanyja, aztán a gyerek elkezdett sinni, mert azt hitte, hogy haza akarja vinni. Nagyon megszerettem ezt a kisleányt és ő is szeret itt. Az uram sokat jár a környéken, kályhát csinál, aztán viszi utazni a kicsit. Jártál már Ludányban és Gécben is, igaz-e? Mihályovszky Jánosné, aki férjével együtt vezetője a szécsényi csoport­nak, jelentést tesz: — Általában mindenütt jó dolguk vegyasszonyok egyenesen kényezte­tik őket.­rdekes, hogy a falusi ipa­rosréteg mintha jobban megértené az élénk pesti gyermekeket, mint a föld­műves gazdák. Az itteni leventepa­rancsnok a helyi leventeszervezettel előzékenyen áll rendelkezésünkre. Ta­nulunk és kirándulásokat teszünk. Most bemegyünk Balogh bácsi, a mezőőr portájára. Pestszenterzsébetről a Géza­ utcából van Itt Erőmmel Gyu­­szi, egy csepeli tisztviselő fia. Az egyik légi támadásnál a légiakna betemette őket, a romok alól menekültek ki. — Megijedtél? — Nem volt időm, — mondja Gyu­­szi, áld elektromérnök akar lenni. Krosics Jenő, a másik kis­fiú. Az apja egy sörgyárban altiszt, most a fronton van. A Pongrác-úti városi há­zakban laknak. Balogh néni előáll a mondókájával: — Tábornok úr, tessenek tenni va­lamit, tessék nézni, ilyen inge, meg ruhája van a gyereknek, az Isten is megáldja az urakat, ennek a szegény­nek egy ettől rosszabb inge van csak, már össze-vissza fotozom, de hát rongy sincsen annyi, hogy ne nyitné el . . . Mihályovszkyné közbeszól. vm­i gyerekei ruházata velfilBafl nagyon rossz. Sok szülő otthon nem tud, vagy nem igyekezik gondoskodni a ruhapótlásról. Itt falun meg aztán igazán nincsen... Vitéz Szurmay kormánybiztos meg­ígéri, hogy elkövetnek mindent Kro­sics Jenő és a többiek ruházkodása érdekében. Dr. Lukácsy István fő­jegyző, a székesfőváros gyermekkihe­lyezési osztályának vezetője és Ko­vács Lajos igazgató a szervezési köz­pontból, rögtön tárgyalni kezdenek a kérdés megoldásáról Alap, fedezet, kiutalás: ilyen szavak röpködnek, ami valószínűvé teszi, hogy a főváros, amely rendkívüli áldozatokat hoz a gyermekkihelyezés terén, újabb áldo­zattal megkíséreli majd ezt a nem reá tartozó, de súlyos problémát is valahogyan megoldani. Az már magánértesülésem, hogy Krosics Jenő cipő nélkül, rossz ing­ben a következő ebédet kapta: hús­leves, velőscsont, káposzta hússal és tepertőspogácsa... Begurulnak az autók Rimaszécs község szép „főterére“. Hentz Ká­­rolyné és Szende Jánosné fővárosi tanerők ügyelnek az itteni gondozók­nál élő harminc gyerekre. Rögtön be is megyünk egy asztalosmester ud­varára. Itt Petneházy Feri, egy hat­éves forma kisfiú a pesti vendég. Látszik rajta, hogy mindig apró gaz­ságok járnak a fejében. A házigazda egy 130 kilós asztalosmester, az egyetlen az egész faluban, aki nem hiszi el, hogy Ferike rossz kis­fiú. Vett neki egy bárányt, meg egy kis kutyát, hogy legyen játszótársa. — Ugy­e, Ferike, te nagyon jó vagy? — kérdezgeti nagy szeretettel, a gézengúz Feri meg csak bólogat s tovább rosszalkodik. A jómódú házi­gazda viszont semmiképpen sem akarja hazaengedni Petneházy Ferit, s nem ő az egyetlen, nagyon sok gyermektelen gazda akarja örökbe fogadni most szerte az országban a hozzájuk került pesti kicsinyeket Feri nekem külön megmutatja Picit, a kölyökkutyát Egy félig kész koporsóból, amely ott áll az udvaron, előkotorja a vinnyogó jószágot — Szalad ám! — mondja Feri és jól belecsip a kis kutya farkába . . . A rimaszécs! emeletes Iskolában Pusztay Zsuzsa, egy szép kislány üd­vözli a vezérőrnagyot, aki tisztaságra, engedelmességre inti a gyerekeket, hogy szerezzenek becsületet itt a fa­luban Budapestnek ők is. Kérdéseire Pap István, egy villanyszerelő fia a Komáromi­ utcából és Cselle Tibor a kispesti hármas iskolából ügyes fele­leteket adnak. Elmenőben megtudjuk, hogy Rima­szécs még kér pesti gyerekeket!... Csizfürdő parkjának sarkán találjuk Tótin Tibor Miklóst, az itt szolgálatot teljesítő tanítónő kis­fiát. — Hányadikba jársz?­­— Most végeztem a másodikat. •— Második micsodát?, —* Lesüti a szemét. — Elemit... — Mitől sebes a homlokod? — Várat játszottunk. Az ellenség támadott és az egyik fiú véletlenül megrúgott. Nem törődtem vele, tovább harcoltam. A Szakai-kertben nagyon jól lehet játszani, ott fenyők is vannak. Dr. Tóti­ Józsefné elmondja, hogy 48 kihelyezett gyerek van Csizen. Ke­vés gyereket találunk a faluban, mert a gazdák kint vannak a földeken. Itt vagyunk Pazonyi Elek Pál volt főszolgabíró lakásán. A háziúr, akit nem találunk otthon, a saját szobáját adta oda két kis­pesti munkásgyerek­nek: Tordai Máriának és Erzsébetnek. A gazdasszony azt mondja: — Olyan jók, kedvesek, mondhatom, szeretem őket. Csak cukor kellene többé meg szappan ! Bizony nem lenne elég, ha én nem volnék ügyes ... A szappan, a zsír, meg a cukor prob­lémája miatt nagy mozgalom van a megyében. Jegyzők, főszolgabírók, még az alispán is szaladgál az ügyben. Tenni kell valamit, biztosan lesz is eredménye. A pesti gyerekek miatt fő a feje most a vármegyének . . . Kint az utcán pedig járnak, kelnek a gyerekvilág különös célszerűségével, mindennek ártatlan főszereplői. A li­baterelés egészen új játék a pesti asz­falt apró népének. Az erős, komoly fák alatt itt egy gyerek visz valami csövet, a másik félkézzel egy kis macs­kát. Micsoda kalandok lehetnek itt lo­vakkal, szekérrel, napraforgóval, kis állatokkal! , s „ Németh György. Pesti Atris», 1944 agg. I. EecB iparvállalat mielőbbi belépésre keres: 1. Abszolút mérlegképes főkönyvelőt, áld pénzügyi, valamint kalkulációs ismeretekkel rendelkezik. 2. Kalkulációs osztálya részére vezetőt, aki fémmegmunkáló ipari elő- és utókalkulációban kimondottan jártas. 3. Bérosztálya részére hosszabb gyakor­lat utján szerzett, messzemenő tudás­sal rendelkező első tisztviselőt. 4. Munkás- és jóléti ügyek terén nagy jártassággal rendelkező vezetőt, személyzeti osztálya részére, aki em­berekkel való bánásmódban kiválóan jártas. 5. Magyar és német nyelvet kiválóan leíró első titkárnőt, aki mindkét nyelven legalább 200-zal gyorsír, a gépírásba való áttétet tisz­tán és hibamentesen végzi, ezenfelül legnehezebb fordítások elkészítésére képes. 6 Maggyar-német gyors-és gépírónőt aki 150-nel ír és az Írógépbe való áttétet tisztán és hibamentesen végzi. * A megkívánt elsőrendű teljesítményért a megfelelő magas javadalmazás nyujta­­j­­ik. Német nyelvű és kézzel írott aján­­­­latok bizonyítványmásolatokkal, refe­renciákkal és fényképpel fölszerelve, őskeresztény magyar állampolgárok ál­tal „Kiváló munkaerő“ jelige alatt a Központi Hirdető Irodában, Erzsébet­­körút 23. adandók le. 5053 Nyolcezer ha­diárvát támogat az Országos Hadigondozó Szövetség­ ­Az Országos Hadigondozó Szövet­ség az „Adjunk apát a hadiárvának" mozgalom keretében 8000 hadiárvát részesít általában havi 40­0 állandó támogatásban. A támogatásra reá­szoruló hadiárvák száma napról-nap­­ra növekedik és ma már újabb 7000 hadiárvának a felvétele vált szüksé­gessé. A Szövetség ezért a mozgalom alapelveit olyképpen változtatta meg, hogy megszünteti a hadiárváknak a felajánlott házak részére való sze­mély szerinti kijelölését; a hadiárvák részére eddig megállapított havi 100 P támogatási összeget — amelyből azon­ban csak 30—50 P-t fizetett ki és a többit tartalékolta — átlagban 40 P-re szállítja le és a tartalékból újabb hadiárvákat fog támogatni; megszün­teti a pártfogó apai tisztséget; a már eddig támogatott hadiárvák részére kirendelt pártfogó apák tisztségüket megtartják. A nagyarányú költözködésekkel kapcsolatban a háztulajdonosok közöl­ték azoknak a zsidó felajánlóknak a nevét, akiktől a felajánlott összegeket nem fogadhatják el — továbbá a házba beköltöző keresztények nevét, azt az összeget, amelyet új lakásukban fizetni hajlandók és régi lakáscímüket légoltalmi parancsnokok,­­ légoltalmi riasztóügyeletes I szolgálat, hadiüzemek és mindenki részére nélkülözhetetlen. Fontos újdonság! Ügyes szerkezettel! Magyarország légih­elyzetnyilvántartó térképe A m. kir. Honv. Minisztérium részé­ről terjesztésre engedélyezve. A tér­képből kiálló kis gombok forgatá­sával 5 szinmezőt tudunk a körzet­­ablakocskák elé hozni, a rádió által bemondott légihelyzet szerint. Keze­lési utasítás a térképen. ÁRA: 7.60 P. Postán küldve a csomagolás és portó 1.5 P. utánvéttel 2.20 P. KÓKAI LAJOS térképszaküzlete Budapest, IV., Kamermayer K.-u. 3. Telefon: 189—444. Célszerű az összeget előre beküldeni, lehet bélyegekben is. — Korlátolt meny­nyiségben gyártatott.

Next