Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1865-04-08 / 81. szám
VEGYESEK. Pest, ápril 8. _Ma, gr. Széchenyi István emléknapján a budapesti templomokban tartatott sz. miséken megjelent közönségben sok nyomát láthattuk annak, hogy az üdvözölt iránti kegyelet a szivekben mily élénken él. A szent Ferencieknél tartott emlékmisén a nemzetséget gr. Széchenyi Ödön képviselte. A magyar akadémia, a királyi Curia,s egyéb köztestületek számos tagjain kivül jelen volt itt az isteni tiszteleten a magyar királyi helytartó gróf Páffy Móra exoja is. A többi templomok is látogatottak voltak. —ogos Lipovniczky Vilmos esztergomi kanonok s apát ur, mint halljuk, Ő Felsége által a magyar kir. tábla praelatusává neveztetett ki. _ Pesten tegnap ért véget a jubileumi négy hét mely az ő Szentsége által 1864-ki dec. 8-dikán az egész kath. világra kiterjedő körlevelében engedett teljes búcsú elnyerésére, hercegprímás e Eminentiájának intézkedése folytán az esztergomi érseki megyében böjt második vasárnapján kezdődött Pesten sokan iparkodtak a teljes búcsút megnyerni, processiók vezettettek a templomokba, az áhitat igen lélekemelő volt. Karlovitzról, f. Kaddikáról jelentik . Tegnap felolvastattak a kérelmezési tervezetek, ma a congresses ünnepélyesen befejeztetett. A congresses nevében Ő Felségének legalázatosabb köszönet fejeztetik ki. Sok képviselő már elutazott. Holnapra (péntekre) van kitűzve a synodusban a károlyvári püspök megválasztása. _(A horvát országgyűlési elnökség kérdése.) A Nur. Nov.“ azon nézetet, hogy ha a bán akadályoztatva van az országgyűlésen az elnökséget elfoglalni, az országgyűlés azon joggal bír, hogy maga válassza meg elnökét, — alaptalannak mondja , mert az ősi alkotmány szerint az országgyűlés törvényes elnöke a bán , akadályoztatása esetében a zágrábi érsek, s ha mindkettő akadályozva lenne, az elnökség a legidősb főispánt illeti. A Herceg Liechtenstein Károly oly súlyosan beteg, hogy családbelijei a legszomorubbtól tartanak. A herceg már fölvette a halotti szentség __B. Bruckenthal Hermann, b. Bruckenthal József az urakháza tagja egyetlen fiának eljegyzése, Rosenfeld bárónővel Bécsben tegnapelőtt történt meg. * A Pest városa s a pesti állatkert-társulat között*kötött szerződés megnyerte a felsőbb jóváhagyást s a helyi, tanács egyszersmind elrendelte, hogy az állatkert életbe léptetésére kért két előkészületi év a szerződés aláírásától számíttassék. Arad városának a 49 diki évben a császári hadsereg számára adott szolgálmányokért 40,000 frtnyi követelése van. Legújabban ezen összeg nagyobb része már folyóvá van téve,s az egész 40,000 frt a Marospart erősítésére és fenntartására fog fordíttatni. * Mint halljuk, a pesti jótékony nőegyesület hangversenye az általa fentartott szemgyógyintézet javára h asvét hétfőjén déli egyedfél óra*** A pesti terménybörze elnökségéről Strasser Alfonz ur leköszönvén, e tisztség Jetfinek Móric urra szállt. (A pseudo gr. Bethlen Gábor.) A florenci törvényszék e napokban egy Katona Zsigmond revü erdélyi katonai szökevényt, aki magát gr. Bethlen Gábornak adta ki, négy évi fogságra ítélt. Katona iparlovagi vándorlásán Nápolyban, hol több heti tartózkodása alatt a „Washington“ hotelben 3000 frk adósságot csinált és egy illatszerésztül 2900 frankot csalt ki, a florenci rendőrség által reclamáltatván, elfogatott, s Florencbe vitetett, Florencben csinált adósságai közel 8000 frankra rúgnak. Ezen összeg felét Schmitt kereskedő és porosz consultól egy hamis váltó folyán, melyet a kereskedő a híres név iránti tekintetből azonnal kifizetett, csalta ki. A vakmerő iparlovag egyébiránt olasz földön kevésbé volt szerencsés, (úti figura docet) mint Párisban, hol az aristocratia legfinomabb köreiben nagy sikerrel űzte cseleit, a szépnem könnyenhivőségét és cselszövényi hajlamát magának csakhamar meghódítá, s néhány gavallért igen nagy összegekkel birt rászedni, így például gr. Brassin ezredestől 105,000 frank nagy összeget csalt ki. Schweiczban végbevitt gaztettei a könnyebben hívőknek 7000 frankba kerültek. Katona a gavalléri szerepet sok értelemmel játszá, miben csinos külső tulajdonai igen elősegítették. Gazdag ruhatárában nem volt hiány oklevelekben s rendcsillagokban. Floreneben különösen nagy nyomatékot fektetett közeli rokonságára Demidoffal s azon körülményre, hogy nővére az orosz cárnő udv. hölgye. A boszuló nemesis Schall optikus személyében vette üldözőbe, ki egy homályos sejtelemtől nem szabadulhatva, az előkelő urat folyvást sarkon követé. Katona Florencből Milanóba állítólag egy nagynénjéhez, Bethlen grófnőhez utazott. Schall kíséretül ajánlkozott. Az ajánlat merész és meglepő volt, mindazáltal a szükség a grófot megadásra inté és igy utazott a két ur közösen Milanóba. Schall ott csakugyan feltalálta Bethlen grófnőt, gr. Bethlen Gábor nagynénjét, de nem azon grófét, ki őt megcsalta és ki Milanóban nem volt többé található, így következett feladása a rendőrségnél s elfogatása Nápolyban. *** Zala-Egerszegről borzasztó bűntényről imák a „Hon“-nak. Iborfián ugyanis egy különben is romlott erkölcsű ember saját testvérét, ennek nejét s ezek két gyermekét meggyilkolta. A gyilkos testvérének adósa volt, s miután ez pénzét tőle barátságos után meg nem kaphatta, pert indított ellene, s e miatt bőszült fel e szörnyű bűntett elkövetésére. — Legf. engedély mellett Schmauszer Mátyás pesti zongoragyártó segéd Földvárira változtató nevét. 1.** (Kineveztetések a megyékben) Pest-Soltban Laszlovszky Adolf esküdt, tiszt, szolgabirónak ; Aradban Popovits Zsigmond ügyvéd, főszolgabírónak neveztetett ki. *** Kassán magyar történelmi operettere készülnek. Címe : „A fonóház“, szövege Bényeitől, zenéje Állagától van. A hitel-sorsjegyek legutóbbi sorsolásánál a 200,000 frtnyi első nyeremény Schossberger pesti nagykereskedőnek jutott. — Gr. Potocki Ágost elhagyja hazáját. A Willanow ősi kastélyt a hozzá tartozó birtokokkal Kronenberg varsói bankár 9 millió ezüst rubelért, a krakói külvárosban levő grófi palotát, valamint az ezüstöt Malcz varsói ékszerész 11 millió ezüst rubelért vette meg. A grófot hazája elhagyására annak szerencsétlen viszonyai bírják. * * A párisi akadémiában múlt csütörtökön nagy kettős választás történt. A halhatatlanok nagy izgatottságban voltak. Jules Janin ez alkalommal csakugyan sok kilátással bírt. Camille Doucet is remélhetett egy széket. Doucet, bár a jelenlegi rendszer híve és hivatalnoka, Guizotnak különös kegyével dicsekedhetik. Prévost-Paradosnak azonban nem sok reménye lehetett, miután de Sacy úr is a „Desbats“-tól ellene volt, mert vonta Janin, a „Débats régi tárcaírójának jelöltségét. Falloux és dg Broglio urak egyedül azért jöttek Párisba , hogy a választási csatán jelen legyenek. Másik már nagyon idős hallhatatlan, de Barante herceg súlyosan beteg. (Egy tegnap este vett párisi távirat tudósít, hogy Janin megint megbukott, s Doucets Prévost Paradot választattak meg.) , NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma apr. 8-dikán adatik: „Teli Vilmos.“ Opera 3 flv. — Egy hazánkfia okleveles gyűjteményében találtatik többek közt a n. Zita család eredeti címeres levele is, melyet 1628-ban Zita Farkas és vele együtt Zita Tamás és Gyugy Ferdinand császár s királytól nyertek, s mely 1632-ben Nyitramegye közgyűlésében kihirdetve vala. Ezen levélnek mostani birtokosa kész azt a családbeli igénylőnek a rajta fekvő csekély teher beváltása mellett átengedni, mi végett értekezni lehet bérmentes levelek által Pesten, Lipótváros, Hajnal utca 6 sz. alatti házban, 1. emelet, 7. sz. P. Sándor urnái. POLITIKAI HELYZET. Pest, ápril 8. A frankfurti szövetséggyűlésen történt szavazás hosszú vita megnyitásának jele, amely alig fog ugyan vérbe kerülni, amint ezt a német belharcoknak már természete hozza magával, — de mindenesetre komoly politikai következményekkel lehet összekötve. A bajor szász indítvány , miután Ausztria hozzá csatlakozott, többséget nyert. Holstein és Luxenburg nem szavaztak, és így a fenmaradt 15 szövetségi votum közül 9 a középállamok indítványa mellett, 6 pedig ellene adatott — mire Poroszország nem mulasztá el arról értesíteni a B undot, hogy e szavazás egészen hatás nélkül fog maradni. , Ezen nyilatkozat nem szült meglépést, miután a berlini cabinet hivatalos közegei már hossabb idő óta előkészítették reá a közere lorrwinj L , , r» ’ Ila mindjárt vonakodik is Poroszország a német Bund óhajtásának megfelelni, az ápril 6-diki szavazás mégis kétségtelen vereség volt politikájára. Az augustenburgi herceg jogai a német szövetség részéről oly elismerésben részesültek, amely a német nép , és főleg a hercegségek határozott óhajtásával egészen összhangzó. A Bind ezen ünnepélyes cselekvénye lényegesen járuland ahhoz, hogy azon fondorlatok, melyeket Poroszország saját javára űzött a hercegségekben, végkép hatás nélkül maradjanak. Igaz, hogy Poroszországnak ezért nem kell az augustenburgi herceget a hercegségek birtokába fogott beiktatnia, de ha majd kidühöngte magát tervei megbukása felett, mégis azon meggyőződésre jutásul, mikép a mostani állapot fentartása legkevésbbé sem szolgál előnyére. Ausztria ellenszegülését respectálnia kell. A kieli kikötő megerősítése, porosz dockok építése, a nyugati tengert az északival összekötendő csatorna építésének megkezdése, nem vétethetik Ausztria jóváhagyása nélkül eszközlésbe, Ausztria pedig mindezt nem fogja helyeselni, de nem is helyeselheti. Az augustenburgi herceg utóvégre is kevesebb áldozattal képes majd várni, mint a berlini kabinet. Ez utóbbi ugyan kitartásával fog kezdetben kevélykedni és érzékeny szavakban adandja tudtul, hogy a német szövetség irányában nem fog tágítani, de ha higgadtabb pillanatban azon meggyőződésre jut, hogy ugyanazon mérvben gátoltatik, amelyben maga akadályoz, hogy az idő nem terem számára rózsákat, hanem csak költségeket és veszélyeket, maga nyújtana majd kezet compromissumra. Az augustenburgi herceg, ha a porosz igények egy részét teljesíti, számíthat népei jóváhagyására. Poroszország, hogy sokat nyerjen, természetesen sokkal többet követel, semmint amennyit elérni remél. De hosszas duzzogása után végre is kéz alatt fog az augusenburgi herceggel az alkudozás megkezdetni. Békeszerető közvetítők — természetesen nem hiányzandanak, és egy szép reggelen, előbb vagy utóbb azt fogjuk hallani,hogy a nagy vita végre elintéztetett, és Poroszorság lejebb szállított vágyai kielégítsék. AUSZTRIA, Bécs, ápril 7. (A 13.§.) A képviselőház azon bizottmánya, mely Bergernek a febr. pátens 13. §-ának magyarázatára vonatkozó indítványa ügyében alakíttatott, elkészíté már jelentését. Az többségi s kisebbségi szavazatra oszlik. A többség jelentése a következő : A bizottmány többsége azon nézetben egyezett meg, miszerint a febr. alkotmány 13 ik §-ának nem adathatik oly magyarázat, melynek folytán gondolható volna, hogy a kormány által oly időben, midőn a bírád, tanács nem ül együtt, kibocsátott rendeletek a birodalmi képviselet alkotmányilag szükséges beleegyezése nélkül állandó törvények jellemét nyernék meg. Ezen nézethez a bizottmány mindazon tagjainak kell csatlakozniok, kik azon véleményben vannak, hogy a febr. alkotmány 13 ik § a szoros értelemben vett törvényekre nem vonatkozik,mind azoknak, kik a 13 iklusnak alkalmazhatóságát sürgető esetekre bámulékony viszonyokra korlátozzák. A bizottmány ezen felfogásával immár azon magyarázat s alkalmazás, melyet a febr. alkotmány 13-ika ekkorig a kormány részéről tapasztalt, nem áll összhangban. Dacára annak, hogy az 1860. oct. 20 ki cs. diploma I. cikke, s az 1861-dik február 26 diki cs. patens bevezetése világosan kijelentik , miszerint ama jog, törvényeket adni, változtatni s megszüntetni, csak az országgyűlések s illetőleg a birodalmi tanács közreműködése mellett gyakoroltathatik“, s dacára annak, miszerint ezen minden törvényhozási tényhez megkívántató alkotmányos közreműködés a febr. alkotmány 13 ik % ában akként van körülírva, hogy minden törvényhez a bírod. tanács mindkét házának beleegyezése s a Császár szentesítése kívántatik meg, a magas kormány mégis a febr. alkotmány 13 ik §-a szerint oly rendeleteket bocsátott ki, melyeknek az abir. tanácsnak utólagos, általa alkotmányilag nem szükségesnek talált beleegyezése nélkül állandó törvény jellemét tulajdonítja,amiknél semmi esetre sem forognak fenn mindazon esetekben, melyekben a 13-ik §-os már alkalmaztatást nyert, sürgető vagy csak múlékony természetű viszonyok. Semmi kétséget sem szenved, miszerint a kormány az alkotmány 13-ik §-sa ezen magyarázatának továbbfejtése mellett azon helyzetbe jönne, hogy a törvényhozás minden terét alávethetné a 13 ik §-usnak, de sőt magát az alkotmányt is egyes határozmányaiban , vagy egészben a 13 dik §-us szerint megváltoztathatná. Hogy az 1861. febr. 26 -i birodalmi képviseletről szóló alaptörvény 13-ik §-ának ily magyarázata s alkalmazása mind az ausztriai alkotmánytörvények világos betűivel ellenkezik, mind az alkotmányos államjog alapelveivel ellenmondásban áll, ezt nem szükség hosszabban fejtegetni. A bizottmány többsége ennélfogva azon véleményben volt, miszerint a m. házat illeti s ahhoz tartozik, a kir. képviselet alkotmányos jogainak minden csorbítása ellen határozott tiltakozást emelni. A bizottmány ennélfogva mindenekelőtt a következő két végzést ajánlja elfogadásra : Határozza el a magas ház: „A követek háza azon meggyőződést fejezi ki: 1. hogy annak alkotmányos joga, a törvényhozás minden nemes tényénél beleegyezés által közreműködni, az 1861. febr. 26 ki kir. képviseletet illető államalaptörvény 13-ik §-a által nem terüntetik meg, emn kirúgva a Kurcsik Imséntőlt idézett alkotmányi határozmánynak minden, ezen joggal ellenkező magyarázata vagy alkalmazása ellen tiltakozik ; 2. hogy az alaptörvény 13. §-sa az 1861. febr. 26 -i birodalmi képviseletről, jelen szerkezete szerint csak sürgetés esetekben s átmeneti viszonyokra alkalmazható s hogy minden, az alkotmány határozmány alapján eszközölt rendelkezés a különös eset megszűntével, melyre kibocsáttatott, hatályon kívülivé teendő. Mindazáltal, hogy az ellentétes felfogás hatályosan elleneztessék s meggátoltathassék, hogy a febr. alkotmány 13. §-nak alkalmazása által tartóserejű törvények hozassanak, s hogy a 13. §-nak egy az alkotmányos jog lényegét meg nem szüntető értelmezés adassék s biztosittassék,azt hiszi a bizottmány, hogy szükséges egy oly törvény kibocsátását is indítványoznia, mely által jövőben a magyarázat minden kételyei mellőztethessenek s az alkalmazás minden aggodalmai megszüntethessenek. Mindazáltal meggyőződése a bizottmánynak , hogy oly törvény, mely ezen célt elérje, az indítványozó által célzott magyarázaton, mely alkotmányellenes octvogknak kellőleg erős gátat nem képes ellenébe állítani, túlmenne , s a kormány szükség esetébeni elutasíthatlan rendelkezési jogának azon garantiát meg kellene szereznie, melylyel az a legtöbb alkotmányos államok alkotmányaiban körül van véve. Ezért a bizottmány indítványozza. A magas ház a következő törvényjavaslathoz alkotmányszerű beleegyezését adja. Bécs. apr. 3. 1865. Protobevera Dr. Berger elnök, jelentéstevő. E törvényjavaslat pedig következő : „Az 1861. febr. 26 -i birodalmi képviseletről szóló alaptörvény 13-ik § át illető törvény. Birodalmi tanácsom mindkét házának indítványára s 1860. oct. 20-ki császári diplomám 1. cikkével s az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviseletet illető alaptörvény 12-ik § ával öszhangzásban, vonatkozó ezen utóbbinak 13. §-ára rendelem a mint következik . Akkor, midőn a birodalmi tanács együtt nem ül, a kormány az 1861. február 26-diki birodalmi képviselet alaptörvénye 13. §-nak alapján fel van jogosítva, a csak sürgetés , a törvényben előre nem látott s az állami alaptörvényekkel nem ellenkező rendeleteket, az öszministérium felelőssége mellett, ideiglenes törvény erejével kibocsátani. Minden ily törvényes rendelkezés hatályon kívülivé lesz , ha a kibocsátása után összehívott legközelebbi birodalmi tanács beleegyezését meg nem nyeri.“ voltak azokat elszakítani, s a darabokat a földre vetni, mire aztán sommás utón kidobattak. Palmerston lord erre beszédet tartott, melyben a többi közt megjegyzés „A kiállítás magában véve, valamint a kiállított tárgyakban mutatkozó haladás örvendetes bizonyságot tesz azon alkotmányról,mely alatt szerencsénk van élhetni. Azon alkotmányról szólok, mely mindenkit, ki tehetséggel, szorgalommal s kitartással bir, s jól viseli magát, azon becsültetésben s kitüntetésben részesít, melyre szellemi adománya s szellemi iránya folytán igényt tarthat. Alkotmányos monarchiában élünk, melynek lényeges alkatrészeihez a gazdagság s rang aristocratiája tartozik. Ezek ugyan más országokban is találtatnak, de ott fájdalom, áttörhetlen korlát választja el azokat a nemzet egyéb részeitől. Hazánkban hasonló korlátok nem léteznek. Mi a gazdagság aristokratiáját illeti, a ma elosztott érmek oly férfiak neveit tüntetik fel, kik tehetség, szorgalom, kitartás s jó viselet által a legalacsonyabb osztályból a társadalmi rang legmagasabb fokára emelkedtek fel. A rang aristocratiáját Angolországban továbbá nem csupán azok képezik, kik hosszú sor nemes őssel bírnak. Mert ha mindazon nagy férfiakat tekintjük, kik a közéletben szerepet játszottak ; ha törvénytudósainkat, hadseregünket, hajóhadunkat vagy egyház- s államférfiainkat vesszük tekintetbe, mindenütt oly egyénekre találunk, kik vagy önmaguk vagy atyáik személyes érdemeik folytán, emelkedtek ki a legalacsonyabb állásból a legmásabbig. Némelyek talán azon ellenvetést teendik, hogy e szerencsések száma csak igen csekély, míg a versenyzők száma ellenben szerfelett nagy, s hogy a nagy tömeg ily célra irányzott törekvése ennélfogva szükségkép reménynélküli. Kedvem volna már most kérdezni, nem voltak-e már sokan közületek az epsoni nagy derby-lóversenynél. Ott a jegyzéken 3—400 ló neveit olvashatni, de csupán egy nyer, a többi pedig mind mitsem nyer. De a szerencsétlen lovak, melyek ott nem nyernek, talán más versenynél jutnak díjhoz. Ha egyátalában érnek valamit, nyerni is fognak valamit. Mindnyájatokból talán nem válnak táborinokok, admiralok, lordcancellárok, érsekek vagy cabinet tagok (nevetés), azt azonban bizton várhatjátok, hogy szorgalmatok által magasabb állást szerezhettek magatoknak s családotoknak. Ezenfelül ama felemelő öntudatban részesültök, hogy hazátok méltósága, jóléte s nagysága emeléshez lényegesen hozzájárultatok, s méltók voltatok a nemzethez, melynek tagjai vagytok.“ ANGOLORSZÁG, London april 3. Tegnap ment végbe a díjfelosztás, a London déli részében lakó munkásosztály szerencsés versenyzői között, kik szorgalmuk, vagy leleményes eszek gyümölcseit a „London Working Mens Exhibition“-ban közszemlére kitették. Az ezüst- és bronz érmekből álló díjakat s elismerési bizonyítványokat maga Palmerston lord osztotta szét. Midőn a munkások, számra mintegy háromszázan, előtte elvonultak, hogy jutalmukat átvegyék, három közülök, kik a várt érmek helyett egyszerű bizonítványokat nyertek, elég bárdolatlanok OLASZORSZÁG. A Bourbon-ház titkos levéltárának Rómában történt elorzásáról és a nápolyi olasz hatóságoknak tett kézbesítéséről most már részletesebb tudósításokkal bírunk. Eleinte azt hitték, hogy az ezzel megbízott egyén senki más, mint maga Ulloa exminister,de legközelebb csakugyan bizonyos Mica Lajos nevű olaszra sült a dolog, kit mi is mint a lopás elkövetőjét említettünk fel tegnapi számunkban. • Az elidegenített irományok közt vannak azon eredeti decretumok is , melyekben Cipriano és Giona La Gala(akik halálra ítéltettek, de élethosziglani gályarabságra kegyelmeztettek meg, továbbá Pitore, Caruso banditafőnökök (ez utóbbi az olasz csapatok által meglövetett) tábornokká neveztettek ki. Egyébiránt a többi nápolyi hivatalnok becsületessége sem oly arany tisztaságú, mert éppen most fedeztetett fel, hogy egy kormányhivatalnok a polgári számvevő hivatal mutatókönyveit mint makulatúrát adta el, állítólag azért, mert haszontalan okmányoknak tartotta. E könyvek nagy része szerencsére ugyanazon hentesnél, aki megvette, még megtaláltatott. — Defenzano közelében megint feltartóztattak egy fegyverszállítmányt , mégpedig éppen azon pillanatban, midőn azt a Garda-tón, ausztriai oldalra akarták áttenni, 60 szuronyos fegyver, 40 vörös sapka, és sok lökészlet tartóztatott le, a csolnaktulajdonos pedig elfogatott. — Montebello herceg s a római francia csapatok főparancsnoka segédei egyikét Gaetába küldte, hogy Villarey tábornokkal a nagyon elszaporodó rablók elleni katonai működés megállapítása végett értekezzék. — Jelenleg mintegy 300 bandita készül a határon át az Abruzzókba törni. — Pallavicino tábornok Catalzaroba megy, hogy a Calabriaban újabb időkben megint fenyegető brigantik ellen működjék. FRANCIAORSZÁG, Páris, mártius 2. (Válaszfelirati vita.) A törvényhozó testület tegnapi ülése nyugodtan folyt le. — Garnier Pag és hosszasabban indokolja a baloldalnak a választások szabadságára vonatkozó indítványát. Nyugodtan s kimerítően ecseteli a tizenhármak választmányának szenvedéseit, melyekben a nála tartott hármotozás, s egyéb törvényszéki kellemetlenségek folytán, ő maga is részesült. A kamara csak elégtételt adand neki, ha a módosítványt elfogadandja. Szónoknak Granier de Cassagnac válaszolt, s pedig ez egyszer oly mérséklettel s tapintattal, melynek hosszas és viszontagságteljes nyilvános pályáján csak igen ritkán, vagy talán sohasem adta jelét. A feladat itt kimutatni , hogy Franciaországnak komoly hatályos s teljes választási szabadság adatott. Az előbbi, valamint a többség részéről tartott beszédekből vont következtetések oda mennek ki, hogy a politikai szabadság mindenütt s így Franciaországban is hasznos, és annak idejében meg is fog érkezni. Granier de Cassagnac nézete szerint Franciaország a szabadságot azon napon nyerendi el, melyen valamenyi trónkövetelő lemond igényeiről. Granier de Cassagnac állításaira Favre válaszol, a többségtől is figyelemmel hallgatott terjedelmesebb beszédben. Ez alkalommal ismét a második császárság keletkezésére tér vissza, melynek ecsetelésében a többséget múltkor oly zajosan szakította meg, s nem késik elismerni, hogy a császári hatalom legitim volta törvényes erejű szerződésen alapszik, melyet a császár önkénytesen kötött, midőn a korlátlan hatalom birtokában volt. De éppen e szerződés által ismertetnek el mindenek előtt a népfelség s az átalános szavazati jog a második császárság alapjául. Favre után Viitry államtanácsi elnök lép fel. A választási gyűlések — mondja szónok — vagy nyilvánosak, vagy nem nyilvánosak. Az első esetben előleges engedélyre van szükségük, mégpedig a rend, béke, s nyugalom érdekében. Minden polgárnak szabadságában áll a választások ideje alatt magánál