Pesti Műsor, 1984. július (33. évfolyam, 27-29. szám)

1984-07-04 / 27. szám

Hirtling István • Már a Csütörtöki hölgyek Jeanjaként fel­tűnt, ahogy elfogódottság nélkül mozgott kitűnő partnerei mellett. A János király előadásán értő-érző játékával egyenes­en elkáp­ráztatta a nézőt. „Ez a fia­talember máris szinte min­dent tud” — írta róla az egyik kritika. A La Man­cha lovagja címszerepe és a Teaház az augusztusi holdhoz egyik karakterfi­gurája csak megerősítette a feltételezést: Hirtling István ígéretes tehetség. Felkészültségét nézve azt hinné az ember, világéle­tében színésznek készült. Pedig nem egészen így áll a dolog. Rövid ideig mechanikai műszerészként dolgozott, majd raktáros volt egy papírgyárban. Kí­váncsisága, szereplésvágya azonban nem hagyta nyu­godni, ezért kapva kapott egy újsághirdetésen, amely a Budapesti Gyermek Szín­ház stúdiójába toborzott. Egyéves tanulás után ka­pott szerződést. Minden ér­dekelte, ami színházzal kapcsolatos. Játszott, dísz­letezett, rendezőasszisz­tenskedett. Ma sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövőben bármelyikkel is komolyan foglalkozzon, egy a lényeg: színházban le­gyen. Pályaindítását Nyi­­lassy Juditnak köszönheti, tanácsai, segítsége nélkül talán meg sem próbálja a felvételit, amely csak má­sodszorra sikerült. Ettől kezdve megválto­zott az élete. Herényi Im­re osztályában a közös cél, a munka érdekében dol­goztak valamennyien, ősz­től a Nemzeti Színház tagja, ahol a János kirá­ly cím­szerepe várja. Szerepálmá­ról is faggattam Hirtling Istvánt. Lear királyt sze­retné eljátszani valamikor, sokára, mondta imponáló magabiztossággal. A Já­nostól Learig ívelő pálya pedig bizonyára méltó szerepek sorát tartogatja számára. T. V. Tunyogi Péter • Beszélgetésünk alkal­mával Tunyogi Péter két­szer is használja azt a ki­fejezést, hogy „kopasz voltam” még. Először, ami­kor arról mesél, hogy már hetedik általános iskolás korában szavalóversenyen vett részt, Radnótit mon­dott, a Hetedik eclogát, pedig „kopasz volt” még, azaz kezdő. Másodszor, amikor katonakorát említi, Tatabányán lakott édes­anyjával, ott járt gimná­ziumba, s ekkor már kizá­rólag színész akart lenni. Ám a kisvárosi középisko­lában nem nézték jó szem­mel ambícióit, tanárai ked­véért mindenféle „komoly” pályát is „kitalált” magá­nak. Egy ideig azt mond­ta, erdőmérnöknek készül, majd a könyvtárosi pá­lyát emlegette. Be is adta jelentkezését könyvtár­történelem szakra, de a felvételire már el sem ment, mert első nekifutás­ra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A régészet azonban való­ban vonzotta, a gimná­ziumi évek alatt minden nyáron honismereti tábor­ban vett részt. — Ám azért mindenképpen színész akartam lenni. Lelkesen játszottam a híres tatabá­nyai Bányász Színpadon is. A felvételin voltam olyan bátor, és a Rómeó erkély­jelenetét mondtam, vala­mint Antonius védőbeszé­dét a Julius Caesarból. A főiskolai évek legkedve­sebb emléke, amikor har­madévben Mercutio halá­lával vizsgáztam. No, meg a Hair, mert abban éne­kelhettem és táncolhattam is. Ha valamit el szeretnék játszani az életben, min­denképpen az Edmund szerepe O’Neill Utazás az éjszakában című drámájá­ban. Debrecenbe szerződött, és bízik benne, izgalmas fel­adatok várják. cserje VEGZOSOK: (Csánits Ágnes felvételei) M2 I1 úI

Next