Pesti Műsor, 1987. augusztus (36. évfolyam, 31-34. szám)

1987-08-26 / 34. szám

— Felemásan, kicsit ke­serűen és mégis boldogan, hiszen azt művelhetem, amit hittel és imádattal szeretek csinálni. — Mi az, amiről úgy ér­zi, megérdemelte volna a sorsától — a tehetségétől, de nem kapta meg? — Budapesti szerződés, országos hírnév. — Volt-e olyan periódu­sa, amikor fel akarta adni a pályát? — Igen. Ebben a szezon­ban. — Ennyi színészi tapasz­talattal van-e színészideál­ja? És ki? — Van, több is. Minden színészt szeretek, aki vala­mi olyasmit tud, ami is­­mételhetetlen, csak az ő sajátja. — Mi volt az előző év­adban legfontosabb szere­pe? — Mind a három fontos volt, amit játszottam. Nem tudom rangsorolni őket, csak emlékeztetőül: Krú­dy: Vörös postakocsi — Steinné; Cyurkovics: Fek­vőtámasz — Kantinosné; Örkény: Forgatókönyv — özv. Littkéné. — Mit vár az 1987 88-as évadtól? — Színházi életünk holt­pontról való elmozdulását, a valós értékrend kialaku­lását, társadalmunk inten­zívebb érdeklődését a szín­házi élet iránt. — Mi a kedvenc színe? — A barna. — A kedvenc virága? — Az összes ... de talán a búzavirág. — A legkedvesebb idő­töltése? — Ha van időm, a csa­ládommal való törődés, a közös programok. — Fontos-e az életében a barátság? — Igen. Bár szereztem ezen a téren is keserű ta­pasztalatokat.­­ — Ki a legfontosabb em­ber (emberek) az életében? — A fiaim és a szüleim. Ki, honnan, hová? Bata János Százharminc kilóval tán­col, énekel. Pedig a kato­naságnál, ahol két évet töl­tött, egyszer 12 méter ma­gasból leesett, és eltörte a lábát. Máig érzi a nyomát. A Bartók Gyermekszínház­ban két éven át stúdiós­ként játszott, Nyilassy Ju­dit rendező le akarta be­szélni a pályáról, de ő hajthatatlan volt. És ak­kor, 26 évesen, harmadszo­ri nekifutásra fölvették a musical osztályba. Kövé­ren! Amikor végzett, hét (7!) vidéki színházba hív­ták, de ő nem ment, titkon reménykedett a vígszínházi szerződésben, ahol főisko­lásként gyakorlatozott. S Reméljük, a kérdésekből és a válaszokból plasztikus képet rajzolhattunk a szí­nésznőről. S hogy az eset­legesség ne legyen igazán esetleges, legközelebb Sze­gedi Erika válaszait olvas­hatják. Nyerges Mária az utolsó pillanatban „be­jött" neki. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga ott, mégis reménykedett. Neki való, alkatához illő karak­terszerepekben. De azokat sem kapta meg. Csupán egyszer adatott bizonyíta­nia, a Rémségek kicsiny boltjában és ő élt is a le­hetőséggel, nagy sikert aratott. Aztán megint sem­mi. Két mondatok, észre­vehetetlen epizódok követ­keztek. Lassanként meg­érett benne a változtatás vágya, így örömmel fogad­ta el a Népszínház hívását, ahol ősszel Danton szere­pében mutatkozik be az Asbóth utcai Kisszínház­­ban Páskándi A rejtekhely című drámájában. Voltak az életében kor­szakok régebben, amikor örökösen fogyókúrázni akart. Ám aztán több ren­dező is „egyéni" alkatára hivatkozott, egyszer csak megbékélt kilóival és bol­dogan tette félre a fogyó­kúrás recepteket. Azóta kiegyensúlyozott, úgy vé­li, most már végre önma­ga lehet. A nyáron három filmben is szerepet kapott. Philipe Noiret a kedvence. 130 kilóval táncol, énekel. És újra jó szerepekre vár. Cserje

Next