Pesti Műsor, 1987. augusztus (36. évfolyam, 31-34. szám)
1987-08-26 / 34. szám
— Felemásan, kicsit keserűen és mégis boldogan, hiszen azt művelhetem, amit hittel és imádattal szeretek csinálni. — Mi az, amiről úgy érzi, megérdemelte volna a sorsától — a tehetségétől, de nem kapta meg? — Budapesti szerződés, országos hírnév. — Volt-e olyan periódusa, amikor fel akarta adni a pályát? — Igen. Ebben a szezonban. — Ennyi színészi tapasztalattal van-e színészideálja? És ki? — Van, több is. Minden színészt szeretek, aki valami olyasmit tud, ami ismételhetetlen, csak az ő sajátja. — Mi volt az előző évadban legfontosabb szerepe? — Mind a három fontos volt, amit játszottam. Nem tudom rangsorolni őket, csak emlékeztetőül: Krúdy: Vörös postakocsi — Steinné; Cyurkovics: Fekvőtámasz — Kantinosné; Örkény: Forgatókönyv — özv. Littkéné. — Mit vár az 1987 88-as évadtól? — Színházi életünk holtpontról való elmozdulását, a valós értékrend kialakulását, társadalmunk intenzívebb érdeklődését a színházi élet iránt. — Mi a kedvenc színe? — A barna. — A kedvenc virága? — Az összes ... de talán a búzavirág. — A legkedvesebb időtöltése? — Ha van időm, a családommal való törődés, a közös programok. — Fontos-e az életében a barátság? — Igen. Bár szereztem ezen a téren is keserű tapasztalatokat. — Ki a legfontosabb ember (emberek) az életében? — A fiaim és a szüleim. Ki, honnan, hová? Bata János Százharminc kilóval táncol, énekel. Pedig a katonaságnál, ahol két évet töltött, egyszer 12 méter magasból leesett, és eltörte a lábát. Máig érzi a nyomát. A Bartók Gyermekszínházban két éven át stúdiósként játszott, Nyilassy Judit rendező le akarta beszélni a pályáról, de ő hajthatatlan volt. És akkor, 26 évesen, harmadszori nekifutásra fölvették a musical osztályba. Kövéren! Amikor végzett, hét (7!) vidéki színházba hívták, de ő nem ment, titkon reménykedett a vígszínházi szerződésben, ahol főiskolásként gyakorlatozott. S Reméljük, a kérdésekből és a válaszokból plasztikus képet rajzolhattunk a színésznőről. S hogy az esetlegesség ne legyen igazán esetleges, legközelebb Szegedi Erika válaszait olvashatják. Nyerges Mária az utolsó pillanatban „bejött" neki. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga ott, mégis reménykedett. Neki való, alkatához illő karakterszerepekben. De azokat sem kapta meg. Csupán egyszer adatott bizonyítania, a Rémségek kicsiny boltjában és ő élt is a lehetőséggel, nagy sikert aratott. Aztán megint semmi. Két mondatok, észrevehetetlen epizódok következtek. Lassanként megérett benne a változtatás vágya, így örömmel fogadta el a Népszínház hívását, ahol ősszel Danton szerepében mutatkozik be az Asbóth utcai Kisszínházban Páskándi A rejtekhely című drámájában. Voltak az életében korszakok régebben, amikor örökösen fogyókúrázni akart. Ám aztán több rendező is „egyéni" alkatára hivatkozott, egyszer csak megbékélt kilóival és boldogan tette félre a fogyókúrás recepteket. Azóta kiegyensúlyozott, úgy véli, most már végre önmaga lehet. A nyáron három filmben is szerepet kapott. Philipe Noiret a kedvence. 130 kilóval táncol, énekel. És újra jó szerepekre vár. Cserje