Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)
1850-03-23 / 13. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 13. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Szomb., martius 23. HIRDETÉSEK ES MAGAN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magán viták háromhasábos sora 6. pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, martius 23-dikán. Hol az intézkedések jók, ott a nehézségek nem lehetnek nagyok. — Europa békéje, mellyre az utósó két évi kimerülés után bizony szüksége van, azon intézkedésektől függ, miket a függő kérdések megoldására nézve tesz. A keresztülvitel nehézségeit az intézkedés szelleme fogja elhatározni. Azt mindenki érzi, hogy ezen differenciák az angol és orosz hatalom befolyása alatt állanak leginkább. Kell valamellyik rendszer közöl választani, kell valamelyikhez nyilatkozni. A német egység, az öszves Németország politikai függetlenségének kérdése. Mint illyen, Angliát gyáripari és kereskedelmi oldaláról érdekli, Oroszországot politikája tekintetéből. Az egy Németország, szövetségesek helyett, vetélytársakat kerítene Oroszország nyakába, mindjárt a szomszédban.— Azért a frankfurti nemzetgyűlés, a május 26-ki szövetség, s a müncheni directorium, csak mint kísérletek jelennek meg ez európai fontosságú kérdésben. A német ügy, ezen három próba után sem látszik hárompróbás aranynak. Talán a directorium az leend Ausztriára, mi az „interim“ Poroszországra nézve? 1.1. míg a középnémet állodalmak egyesülésök által az erfurti munkálatokra akarnak visszahatni, számításon kívül, az egymás ellenébe tett érdekek consolidatioján találják magukat, honnan nem lesz többé út a visszalépésre. Ausztria politikája sokban föltételeztetik e directoriumbani szerepéről, de e birodalom valódi jövendője, mellyen a Duna-folyam, mint valami egybetartó szalag, végig fut, csak kelet felé van, a dunai fejedelemségek felé. Mi „kelet függetlensége“ alatt, kelet politikai existentiáját értjük. Ma ezen existentiát ott hiába keresnek. Az angol, gyáripari piacát akarja biztosítani Konstantinápolyban. Az orosznak messzebb vágó tervei vannak a fekete tenger kulcsával. Ha az angol befolyás erősödik meg keleten, a dunai fejedelemségek történeti joga, még mindig biztosítva marad Ausztriára nézve. Ha az orosz nyer túlnyomóságot, a dunai fejedelemségeket, mint birodalma Gibraltárját fogja tekinteni, mellyel a dardanellák kizáró birtokához is egy lépéssel közelebb hozza. A félhold pedig egészen elfogy, tehát ama kis világosság is megszűnik, melly eddig századokon át, két colos sál-hatalmasság befolyásának — úgy lehet mondani: hévmérője volt. Konstantinápolynak pedig az egész déli Europa utána dől. Illyen conjecturák között, a Porta, mint politikai szükségesség jelenik meg keleten, ha ma egyéb jelentősége nem volna is, mint a rhodusi kolosznak, melly alatt a hajók elvitorláztak. A Porta eldőlése: meg fogná bontani egészen a súlyegyént, kizárólag orosz védhatalom alá jutása pedig , inkább fenyegetné üdülőfélben levő szomszédját, és nagyobb részben hatna vissza a német tengeri haderőre is,—mellyel sokan, épen ezen politikai aegist keresik, — mint az angol befolyás, melly kelet politikai existentiáját nem fenyegetheti, már népfaji különbségnél fogva is. Azért kelet mindaddig a vetély almája marad, mig Ausztria egészen nem consolidálta magát, s kell valami erős és összetartó birodalomnak egészen megjelenni, különben egyenetlen erők mérkőzésének egyenetlen felosztás lesz következése. — Egy tengeri háború ma lehetetlennek látszik. Az orosz haderő, szövetségesek nélkül, a brit leopárdnak nem lenne képes megfelelni, s ha igen, abban csak a szövetségesek fognának veszteni. — Azért ma közelebb vagyunk a kiegyenlítéshez, mint a mérkőzéshez. De ez sem marad el, bár mennyiszer prolongáltassék is. A prolongatio ma szükségesnek látszik, hogy Europa legalább a rendszerekkel ismerkedjék meg. A PESTI NAPLÓ HATÁRA. JOURNALISTA. Pest, mart. 20-d. Hogy az irodalmat már a régi világban is nemes foglalkozásnak tarthatták, lehet látni azon nagy kutyabőrbe kötött könyveken, mellyeket számunkra némelly könyvtárak, mint valami özönvíz előtti dolgokat, fentartottak. Ha ezen állításunkban történeti igazság nem volna is, a min mi kételkedünk, az analógia mindenesetre megvan. Az akkori irodalmat, a kötetek halmazánál fogva, talán a legjellemzőbben lehetne rhinoceros-irodalomnak mondani ? mivel pedig ezen állatoknak előttünk csak csontjai ismeretesek , úgy fejezhetjük ki magunkat legérthetőbben, hogy az akkori irodalom erős és hatalmas volt, mint elefánt, mellynek térdei nem hajlanak meg, tehát hajthatatlan is, mint az elefánt. Az újabb kor irodalma hajlékonyabb, tehát ügyesebb és szeretetreméltóbb. Az 1789—ki franczia forradalom óta, az eszmék terjeszkedésének nem annyira magassága, mint szélessége van. A miből következik, hogy az egyedáruságok és kiváltságok megszüntetésére legbiztosabb eszköz: az egyedáruságot, és kiváltságot magasságuk szélességében kiterjeszteni. Ma az irodalom, egyik kormányzási factor. Ma a kard is Federen jár. Tehát az irodalom mindenik ága fontos, legfontosabb pedig a hírlapirodalom, az uj idő ezen Briaraeusa, melly a középkor hydrájától abban különbözik, hogy száz fő helyett, száz karja van. Innen a mai handabandák, vagy hadonázások. A journalista, rosz magyarsággal, hirlapirót tesz. Véleményünk szerint pedig jelent olly statusférfiút, ki a szerkesztési irodában ül ahelyett, hogy a miniszteri padokon vagy bureaux-ban ülne. A journalista e szerint ép olly kritikai , mint organizáló tehetség, vagy legalább annak kellene lennie. Czéljáért napról napra küzd, vagyis dicsősége, a napszámos dicsősége, ki hajnalban már a csillagokból olvas, s nappal orczája a munkában barnás. Munkája pedig inkább a következő napra, mint halhatatlanságra, van számítva. Vagy is, a journalista lépést tart a hegyremenővel, hová nem azért mászik, hogy a lapályt belássa, hanem hogy a zászlót felfűzze , melly az alant levőknek az irányt mutatja. A journalirodalom e szerint egy előcsatározás, mellynek armée-grosja , a parliament, s a főcsata is a parliamentben történik. A journalista hivatása tehát sem a professor, sem az akadémikus hivatása. Nálunk a journalistika csak az aligmult időben látszik valami jelentékenységre vergődni, ami onnan kivehető , hogy a hírlapírás majd egészen röpirodalommá, a journalisták pedig röpemberekké lettek, vagyis a genie könnyűségét a l’homme du monde könnyelműségével cserélték fel. A régenmúlt (plus que parfait) időben pedig a journalista , a diurnista neve alatt volt a magyar előtt ismeretes, mikor is a journal alatt diurnumot értettek. Tehát azt nem lehet mondani , hogy a mi journalistikánk megfoghatatlan volt volna, mivel nálunk a l’homme du journak mégis csak bírtak valami fogalmával, így p. o. ki egy, nem is egy, hanem öt-hat tagú periódust, mellyet legalább is négy csinos magyar paripa, széltiben fogva — t. i. négy „minek utána“ — húzott, s hátul utána Cicerótól egy szép orátori numerus, mint valami csikó, tipegett, ki, mondom, egy illy periódus-szekeret, vagyis szekér-periódust le tudott rajzolni, vagy épen hajtani: az nálunk „c’est un homme á tout“ volt, t. i. iró, journalista , statusférfi, törvényhozó és minden, egy személyben. Ki nálunk az egerföldet össze bírta borogatni, azaz: egy bokrétás czikket irt, mellyben a csillagok az ég mellén érdemjeleknek mondattak, azonban a való, a történet, egészben megvolt hamisítva: az nálunk journalista lehetett. A derék magyar, ki bizonyosan a chocolat-ot is Nadigui,aszal szereti, megfogja nekünk engedni ezen után-öntést, melly azonban mégsem utánfaragás. A faragott képeket mi már rég nem tiszteljük, vagyis az ollyan akadémiai értekezéseket, mellyek hosszabbak a szentiványi éneknél, megríkva pathetikai definitiókkal, és philosophiai ambulatiókkal, ír mint az érmelléki ember nádkosara rákkal. — Emlékezem, mikép egy igen szeretetreméltó háznál, a háziúr inasa egykor Börnét, olvasás végett, magához vette, s midőn már darab ideig olvasott volna a könyvből, egész csodálkozással mondá: „hiszen ezt a szakácsné is értheti.“ Illyennek kell a journalista nyelvének lenni: egyszerűnek, világosnak, érthetőnek, könnyűnek, alaposnak, theóriák feszegetése nélkül. Én semmin sem csodálkoztam inkább, mint mikor egy érdemes hírlapíró nekem azt mondta : ő csak akkor fogná magát a központosított, vagy szövetségi kormányzás valamellyike mellé elhatározni, ha arról neki valaki, egy kimerítő értekezést írna. A politikus, nem régiségbúvár, sem természetvizsgáló. S a journalistának nem hypothesisekkel, hanem éles észszel kell a dolgok közepébe vágni. A journalistának a népfejlődés minden momentumát előre kell ismernie, tudnia, kiszámitnia, de legfőkép azt tudnia, hogy ő maga mit akar, azért inkább röviden ír, eszméket megüt , tanokat megérint, eseményeket megemlít, biz czikkére, biz az olvasóra, érzelmekre számít, véleményeket csoportba hoz, hangja komoly (a gravitast akarom kifejezni), nyelve élénk ... de nem declamál. És ebben különbözik a szónoktól. Megjegyzései élesek, találók, rögtöniek, ügyes a rombolásban, mint az építésben , ismeri a dráma , mint a szomorú vagy vígjátékok intrigyeit, gyakorlati pedig minden oldalról, tehát nem annyira világos, mint státusférfi. Ha illy turmalinnal fogjuk fel a journalistikát, mint valami napból jövő sugárt, azt lehetne mondani, hogy az angol journalista a nap történetét írja; a franczia költ; a német érzeleg; a magyar tanít, mint valami tanár. Az angol boxhoz, azaz: ellenét egészen melléig ereszti, melly felett karja ökölbe van szorítva; a franczia rapiére-ral játszik, a német a troubadourok hosszas, egyenes kardját forgatja, és a magyar — nincs meg a görbe kardja — kaszával, kapával verekszik. Az angol journalista: historikus, a franczia: poéta, a német: philosoph, a magyar, akadémikus. Tehát csak az angol, a szó igaz értelmében , gyakorlati. Az orosznak pedig nincs journalistikája, csak diplomatiája .... hanem ott meg a kancsuka van napirenden. Az okos ember pedig addig nyújtózik, meddig a lepedője ér. ÚRBÉRI VISZONYOK. ') Második czikk. Meg kell vallanunk, hogy azon úrbéri engedmény , mely Iyet az 1835-ki törvények — a hosszú fuvar, az úgynevezett kis-kilenczed, a borjú-, bárány-, méh- stb. kilenczed eltörlése által — az úrbéri jobbágyságnak biztosítottak, s miben a földesurak minden kárpótlás nélkül megegyezvén meg is nyugodtak: csekély földesúri áldozatnak épen nem tekinthető ; minthogy ezen engedmény, ha pénzbeli értékét a kincstári uradalmakban rendszerezett megváltási áron — telekkint 4 frt 20 krjával — számítjuk, az egész országra nézve 1,021,491 frtnál kevesebbre nem tehető. — Mit ez alkalommal megpenditni csak azért is kötelességemnek tartottam, minthogy ezen dézsmaneműek beszedése a státusegységi monarchiának Magyarországon kívüli koronaországaiban egész az átalakulás koráig gyakorlatban maradt. Igaz, hogy a magyarországi jobbágyság ezen valóban nagy') Lásd PESTI NAPLÓ 12. számát. lelkű engedménynek üdvös eredményét mindeddig gyarapodólag nem igen élvezte, valamint az úrbéri jobbágyság alóli fölszabadulásnak még üdvös eredményét gyarapodólag élvezni mindaddig képes nem leend, mig az ipar és takarékosság hazánkban meghonosodva, az értelmiség pedig annyira kifejtve nem lesz, hogy a mezeigazda a drága időnek nagy becsét illőkép méltányolni s az igaz valót a gőztől megkülönböztetni tudja; hová azonban csak a népnevelés és népoktatás utján juthatunk. Erről gondoskodni az állodalom feladata, de életbeléptetéséhez, minden tehetségek szerint, járulni a státuspolgárok kötelessége. Szükséges azonban némelly tudnivalókkal előbb megismerkednünk, míg a földművelő népünk czélszerű nevelése s oktatása iránti teendőkről szólhatunk. Tudnunk kell: 1) hogy az úrbéri jobbágytelkek előadott számába, a szabad telkek betudva nincsenek, mint szinte a népesített pusztákon s egyéb majorsági földeken telepszerződésileg kiosztott contractuális telkek is bele nem értvék; 2) hogy vannak olly jobbágytelkes gazdák, kiknek telepszerződésök csak ideiglenes, p. o. az alföldi dohánykertészségek, stb. Mindezek nem úrbériek. Mikép biztosíttassanak ezek az illy telkek birtokában ? aziránt még nem történt semmi rendelkezés, mire vajmi nagy szükségünk van, minthogy olly időben, midőn az úrbéres gazda a jobbágyság alól fölszabadittatik, a szorgalmas dohánykertész jobbágyossága és bizonytalan helyzete többé szinte fen nem állhat. Tudnunk kell továbbá: 3) hogy a robotnak hatod-, a kilenczednek pedig ötödrészét készpénzben megváltva találjuk; 4) hogy Torontál, Temes és Krassó megyékben 908,544 fogatos urbérnap 20 krjával s 176,000 gyalog urbérnap 10 krjával számítva, urbérszerüleg évenkint megváltazott; 5) hogy ezen bánsági megyékben — gyarmatosításuk óta — az úrbéri legelő-illetőség mindig elkülönözve, s a jobbágyok szabad használatára átengedve volt. Miszerint Torontálban 36,852 hold, Temesben 39,918 hold, Krassóban 28,062 hold ( 1600 □ öl) úrbéri legelőt találunk, a hogy a bánsági megyékben, az úrbéri jobbágytelkeket illetőleg, a — gyarmatosításuk óta — jól rendezett telekkönyvek folyvást jó karban tartottak; 7) hogy itt a jobbágy telkekre nézve a szabad adásvevés telepszerződésileg megállapítva volt és maradt; 8) hogy itt a (megtelepítéskor) alapított jobbágy telkek minőségét változtatni, vagy önkényileg fölosztani, mindig tilalmaztatott. Mindezek az úrbéri kárpótlás-illetőséget kiszámító bizottság által tekintetbe veendők. B. Budapest, márt. 23-kan. — 2. Az erfurti parlament már megnyittatott; lesznek sokan, kik nagy reménynyel várják eredményét, míg mások mosolyognak felette, és csirájában vélik látni már enyészetét is. Bajos volna megjósolni, mellyik vélekedik alaposabban? mert végre is egyéni rokon vagy ellenszenv vettetik rendesen a mérlegbe, melly a vélemények fölött határoz.