Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-09 / 25. szám

1850. első évi folyam. ========== ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr.­­ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 1­5 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 2 ti. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számiltatik. ========== Kedd, ápril 9. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések n­égy hasá­bos pesti-sora 4. pengő krajczárjával számit tá­tik. A b­eigtatási díj elő­re lefizetendő E­in­i­c­h­­visztáv ur könyvkeres­kedésében. Mag­á­n­v­i­tá­k három ha­sábos sora 11. pengő kraj­­cz­árjával sz­ám­it.tátik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­lih­atillában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve , jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, april 9-dikén. Férfiúnak, kinek lelke müveit és szíve helyén van, fölösleges minden szó, melly öt becsülete szeplőtlen megőrzésére figyelmeztesse. A jellem tisztasága fő ösztöne cselekedeteinek; polgártársai köz­becsülése egyike keble leghőbb vágyainak, legszebb jutalma mun­kái­ s fáradalminak, legkedvesb kincse életének. Ha ennek igyléte kívánatos minden egyes polgár­nál, mennyivel kivánatos­, hogy igy legyen az mind­azoknál, kik az állodalom által az összes polgárok ér­dekében felállított hivatalok elfoglalására hivatvák! A képesség valamelly hivatal teendőinek kellő teljesíté­sére, csak egyik része azon szép tulajdonoknak, mely­­lyeket a közigazgatás orgánumaitól joggal kívánhat az állodalom; egy másik szinte, sőt még fontosabb, az, hogy a hivatalok kezelői, alacsony érdek nélküli buz­­gósággal végezzék kitűzött hivatalos körük teen­dőit. És valamint érdekében, sőt kötelességében áll az állodalomnak, hogy tisztviselőit kellő díjazás által olly állapotba helyezze, mellyben a becsületes, sőt díszes életmód szükségei fedezve legyenek, úgy kötelessége másrészről minden hivatalt vállaló polgárnak e díjazás­sal megelégedni, s azon túl hivatala által jöhető, min­den őt nem illető, mellékes szerzeményről lemondani. Ezt a becsület kívánja, hozza magával; de szükségls azon tisztelet és tekintély is, mellyben a köz­hivatalt viselőnek, épen hivatala miatt, az állodalom érdekében, állnia kell, s melly nélkül hathatós csorba éri magát a közigazgatást, nem is említve azon káros — szellemi s anyagi — visszahatást, mellyet a vesztegetési bűn magokra az egyes polgárokra gyakorol. Ezek elmondására nekünk azon rendelvény adott al­kalmat, melly a polg. teljhatalmú cs. biztos ur által f. évi mart. 16-ról kiadva, lapunk tegnapi számában I. alatt olvasható, s melly által a „közigazgatás orgánumainak a díjak, ajándékok s helytelen illetékek hivatalos műkö­désük fejébeni elfogadása s követelése szigorúan til­­tatik.44 Hol nincsen kór, nem kell ott orvos, nincs szükség gyógyszerre. •— Ránk, megvalljuk, szomorítólag ha­tott e rendelet, mert olvasása közben — ha abban a kör­­jelekről világos említés nem létezik is — önkénytelenül támadandott bennünk a gondolat: hol illynemű intéz­kedésnek szüksége forgott fenn, ott bajnak is kell lenni! Voltak idők, midőn hazánkban mindennapi tünemény volt a köz­tisztviselők megajándékozása. Voltak he­lyek, hol ez nemcsak botrányos nem volt, de sőt di­vattá, szükséggé vált. Ez időket, úgy hittük, túléltük már! Tudjuk, miszerint nem könnyű kibontakozni a rosz szokásokból, azonban, mit egykor a hivatalnokok nyomorú díjazása talán megbocsáthatóvá ten, bár nem soha menthetővé: ezentúl egyenesen bűnné bélyegzi azt a fölserkent közvélemény, s az­t tekinti az ideig­lenes fenyitó-eljárási rendelet is, ’) annál inkább, mert, mint a fennidézett rendeletben olvasható: „az újonnan szerkezett ideiglenes közigazgatási hivatalok jutalom­­díjazásánál, a tisztviselők illő élelmi költsége kellő te­kintetbe vétetett.44 Miután, mint fenebb említek, nagyon is érdekében van az állodalomnak szinte, mint az egyes polgároknak, hogy az illyetén ajándékozási, többször ajándék szí­ne alatt zsarolásig fajulható, az ajándékozót s ajándék­elfogadót egykép lealacsonyító visszaélések, hol még léteznek, kiirtassanak, egész méltánylatunkat kell, hogy nyilvánítsuk polg. teljhat. cs. biztos úr ezen rendelete fölött; s kifejezzük egyszersmind reményünket aziránt, hogy e rendelet kellő hatását megteendi, s hivatalt vi­selő honfiaink bűnnek tekintvén — valamint az is — a polgári s tisztviselői becsület illyetén m­egszeplősité­­sét, gondosan fognak kerülni minden alkalmat, melly rájok nézve e miatt a fenyítő - hatóság közbejöttét szükségessé tehetné. 1848. ELŐTT ÉS MA. Vég­czikk.­­) Az emberek legtöbbjei nem annyira rendeltetésüket tekintik, mint inkább azt, hogy legyen miből élniük. A dolgozó néposztályt mindennapi szüksége rendsze­rint folytonos gondban, jövendője iránti aggodalomban tartja, s a birodalom minden részeinek 1848. előtti politikai viszonyai mellett, nem igen bajlódott az osz­tály az állodalom köz­ügyeivel. A legújabb események e tekintetben is nagy válto­zást szültek. E néposztály most szinte érzi szükségét annak, hogy az események csudálatos viszontagságai iránt magát kibeszélje, s véleményét kifejezze. En­nyiben a nép, eddigi szokásai kerékvágásaiból egészen kimozdittatott. Gondolkodni, s talán terveket csinálni is kezdett. Hanem azon gondolkodásmódban, mellyel az illy emberek eddigi szokott láthatárukon felülemel­kedni vélnek, aligha rejtőzik valami nagy eszmegaz­dagság, mellynek felosztása által a köz eszmeszükség kielégítése eszközölhető volna. Ausztria népeinek nagy tömege máig sem ismeri a jelen állapot okait, s létének czéljáról s hivatásáról alig tud ma is többet, mint elődei, kik mindent, mi­ve­lők történt, az isteni gondviselés elrendelésének tekin­tettek; holott az újabb nemzedék, élelmi gondoktól is jobban szorongatva s lelki kétségtől eszmékre s véle­ményre ösztönöztetve, a körülmények felett uralkodni kívánna. A polgárosztály bír ugyan némi felvilágosultsággal jelen állapotának áttekintésére, de belátása szinte nem mondható egészen alaposnak. Mindenütt hiányzik a po­litikai képzettség, a valódi státuspolgári közérzet. Át­hajtásai csak annyira terjednek, mennyire személyes érdekének elve. Eddig elő nem is gyűjthetett tapaszta­latokat a politikai életben, mellyek pedig magasabb át-­­ tekintés , mélyebb belátás megszerzésére elkerü­lhetle­­nül szükségesek: a státuspolgári közérzet általában olly jó tulajdonság lévén, mellyet nem iskolákban , hanem egyedül rendes szabad politikai élet gyakorlata által szerezhetni meg. Ezen alapos és gyakorlati fogalom hiánya a státus­­polgári jogok és kötelességek, s különösen az egyes polgárokat illető jogok mértéke iránt, fő oka, hogy a legjobb gondolkodású polgárok nagy tömege is magát, gondolatszegénységből, olly könnyen átengedi a nagy­­szájúak befolyásának, így volt ez a legújabb időkben. Nem hiányoztak, kik a sokaságnak politikáról, diplo­­matiáról, állodalmi és nemzetköz­i jogról, a politika feladatairól, állodalmi reformokról, a jelen állapot gyö­keres javításáról beszéltek; kik terveket adtak eléje sok fenálló eltörlése, több újítások rendezése iránt: mintha ők voltak volna az állodalomnak választott szer­vező fejei; és a lelkiszegény hallgatók felkiáltottak: „Úgy van! úgy legyen!44 Egyébiránt , az átmeneti időszakok alatt, mindig igy volt s igy van az más országokban is. Midőn a kedé­lyek hangulatában még hiányzik a helyes alap, hiány­zanak a szabatos fogalmak az alkotmányosság lényege­ és czéljáról; midőn még csekély azok száma, kik ta­nulmány által, vagy az élet utján higgadt és észszerű politikai gondolkodásra képesek voltak szert tenni, s hol ezen kevesekre sem igen hallgatnak, mivel a nagy tömeg egyoldalú eszmeiránya sokkal elfogultabb és bal­­ítéletesebb, hogysem az észre hallgatna, máskép nem is lehet. De azért ne maradjon némaságban az, ki józan be­látással s helyes felfogással bir; különben is alkotmá­nyos kormány alatt élünk, mellynek szívesen kell ven­nie a közjó előmozdításának érdekéből kifejezett néze­teket és véleményeket. Ki tehát józan véleményt táplál, mondja ki azt; kü­lönben is olly korban élünk, midőn sok ember ki nem vetkezett még azon dalvéleményből, mintha az állo­dalom nem volna egyéb nagy színháznál, mellyben, mint valamelly nagy látványos darabban, gyorsan űzik egymást, rövid idő alatt, a fontos katastrophák, meg­fejthetetlen események, tarka képek, változatos és ha­tályos benyomások; s mintha egy könnyű kis szökés volna csak a régi állapotnak magasra felhalmozódó rom­jai felett átmenni az itj alkotmányos életbe! A múltat, a voltat jelen állapotunk értelmezésében nem ignorálhatjuk; nem jelenünk a történeti esemé­nyek fejlődésének eredménye: olly történeti esemé­nyeknek, mellyek nagyszerűségénél fogva méltán te­kinthetjük magunkat a legfontosb hisztériai szakaszok egyike kortársainak. A közvéleménynek helyreigazítása, különösen ha­zánkban, a közelebbi múltnak olly közönséges, olly gyászos tévedései után, mellyek olly nagy kiterjedést csak a közvéleménynek teljes félrevezetése által nyer­hettek , különösen sürgető sőt mellőzhetetlen szükség, mert csak igy remélhető azon józan, higgadt, politikai közérzet kifejlése, m­elly a sükeres, nyugalmas, ha­ladó s még­sem rendetlen vagy zajongó , alkotmányos életnek nélkülözhetlen föltétele. A közvélemény helyreigazítása egyik legsürgetőbb szükség s legfontosabb feladat , mellynek megfelelni különösen a napi sajtó hivatása. De kötelessége minden igaz hazafinak is együtt hat­ni arra, hogy a nép, a közvélemény felvilágosuljon, megnyugodjék a jelen állapot iránt, s magát, a sors rejtélyes hullámoztatásai után, tájékozni képes legyen. Ezer előítélettel, ezer elfogultsággal, ezer régi kedvencz eszme s érzet ellenében, meggyökerezett bal­­nézetek- s fogalmakkal kell e fáradságos munkában küzdeni, melly valóságos sysiphusi munkának tetszhe­­tik. De nem szabad csüggedni! A csüggedés vég ve­szély volna, mig az ernyedetlen törekvést végre kívánt süker koszonítandja. Budapest, ápril 8-kán. A Hotel de Villé-ben rendkívü­li körülmények közt al­kotott ideiglenes kormány, hogy az ajtó küszöbén álló új fran­­czia társaságnak valóságos, vagy képzelt szükségeit fedezze, részint czélszerűtlen és elhamarkodott intézkedéseket ten. Ki nem ismeri Lamartine úrnak, az európai kormányokhoz inté­zett költészetdús proclamatióját ? Ha igaz, hogy a törvényeknek s politikai institutióknak összhangzatban kell lenniök a nemzet jelleme­­s élete viszo­nyaival ; ha igaz, hogy az alkotmány alapján hozott törvények igazán, s mintegy ösztönszerűleg, csak akkor tartatnak meg, ha a nemzet erkölcseinek corollariumai lévén, azokkal mint­egy összeolvadnak; és ha nem igaz, hogy a franczia nemzet, hatvan éves eszmeforradalma után, megszűnt hódolni a mo­narchikus elvnek ; végre ha nem igaz, mit Thiers i. e. február hónapban, oktatási törvényjavaslata elemzésekor, a nemzet­gyűlésben, roppant benyomást okozólag, mondott, t. i. hogy „ő a köztársaság alkotásához nem járult ugyan, de nemzete ösz­­szes politikai állását kellő szemügyre vévén, a köztársaságot őszintén elfogadja, s elfogadnia kell, mert meggyőződése sze­rint a köztársasági kormány­forma a mai Francziaországra nézve legczélszerűbb, minthogy a nemzetet lehetőleg legkevesebb pártra osztván, ez­által annak erejét lehető legkevésbbé emészti föl“; ismételjük, ha alapja nincs Thiers uz Íme szavainak , akkor a köztársaság Francziaországban czélszerű­tlen és elhamarko­dott ténye az ideiglenes kormánynak. Azonban az általános szavazat alapján keletkezett alkot­­mányozó nemzetgyűlés, a több tekintetben javítást igénylő, de egyszersmind a polgárosodás haladásának kétségtelen nyo­mait viselő 1848-iki alkotmányt megszavazván, egyhangúlag fogadá el a már kikiáltott köztársaságot. És ha csak az embe­riségbe vetett hitünket csalódássá változtatni nem szándékunk — daczára a legújabb fordulatoknak is: nehéz föltennünk, mi­szerint annyi tudományo­s tapasztalatdús, annyi politikai vi­tákban, sőt harcztereken is, edzett férfiú, politikai fanatismus­­tól elragadtatván, meggyőződését szégyenszögre akasztotta volna; nehéz föltennünk, miszerint annyi ész- s­zellemteljes férfiak közt nem találkozott volna egy-kettő, ki a köztársasá­got megállapító ezen egyhangú szavazatnak, ha ezt honára nézve veszélyesnek tartotta, ellen nem mondott volna! A becsületes, de politikailag elfogult Cavaignac elnöksége alatti kormány, a mérséklet üdvös ösvényére óhajta vissza­­vezérleni a mindenféle szenvedélytől zaklatott, azért is becsü­letes béke után sóvárgó nemzetet. Ugyancsak Cavaignac kor­mánya az esztelen népfölkeléseknek, legalább bizonyos fokig, elejét veendő, a gyakorlati élet szükségeit közvetlenül érdeklő néhány törvényt hozott javaslatba, a csaknem mindent látó és tudó Napóleon ime mondatát tartván szem előtt: „a gyomor nagy részben kormányozza a világot!“ — A kérdéses kor­mánynak külpolitikáját leginkább jellemzi a romai interventio. Cavaignac franczia, s mint illyen, franczia érdekből — melly.') Lásd PESTI NAPLÓ 12. 17. 22. és 23. számait. ') Lásd Ideiglenes rendelet a fenyitó-bíróságok illetősége és a bűnvádi eljárás tárgyában, 1. §, 4. pont.

Next