Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-09 / 25. szám
1850. első évi folyam. ========== ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 2 ti. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számiltatik. ========== Kedd, ápril 9. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négy hasábos pesti-sora 4. pengő krajczárjával számit tátik. A beigtatási díj előre lefizetendő Einichvisztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 11. pengő krajczárjával számit.tátik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőlihatillában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve , jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, april 9-dikén. Férfiúnak, kinek lelke müveit és szíve helyén van, fölösleges minden szó, melly öt becsülete szeplőtlen megőrzésére figyelmeztesse. A jellem tisztasága fő ösztöne cselekedeteinek; polgártársai közbecsülése egyike keble leghőbb vágyainak, legszebb jutalma munkái s fáradalminak, legkedvesb kincse életének. Ha ennek igyléte kívánatos minden egyes polgárnál, mennyivel kivánatos, hogy igy legyen az mindazoknál, kik az állodalom által az összes polgárok érdekében felállított hivatalok elfoglalására hivatvák! A képesség valamelly hivatal teendőinek kellő teljesítésére, csak egyik része azon szép tulajdonoknak, melylyeket a közigazgatás orgánumaitól joggal kívánhat az állodalom; egy másik szinte, sőt még fontosabb, az, hogy a hivatalok kezelői, alacsony érdek nélküli buzgósággal végezzék kitűzött hivatalos körük teendőit. És valamint érdekében, sőt kötelességében áll az állodalomnak, hogy tisztviselőit kellő díjazás által olly állapotba helyezze, mellyben a becsületes, sőt díszes életmód szükségei fedezve legyenek, úgy kötelessége másrészről minden hivatalt vállaló polgárnak e díjazással megelégedni, s azon túl hivatala által jöhető, minden őt nem illető, mellékes szerzeményről lemondani. Ezt a becsület kívánja, hozza magával; de szükségls azon tisztelet és tekintély is, mellyben a közhivatalt viselőnek, épen hivatala miatt, az állodalom érdekében, állnia kell, s melly nélkül hathatós csorba éri magát a közigazgatást, nem is említve azon káros — szellemi s anyagi — visszahatást, mellyet a vesztegetési bűn magokra az egyes polgárokra gyakorol. Ezek elmondására nekünk azon rendelvény adott alkalmat, melly a polg. teljhatalmú cs. biztos ur által f. évi mart. 16-ról kiadva, lapunk tegnapi számában I. alatt olvasható, s melly által a „közigazgatás orgánumainak a díjak, ajándékok s helytelen illetékek hivatalos működésük fejébeni elfogadása s követelése szigorúan tiltatik.44 Hol nincsen kór, nem kell ott orvos, nincs szükség gyógyszerre. •— Ránk, megvalljuk, szomorítólag hatott e rendelet, mert olvasása közben — ha abban a körjelekről világos említés nem létezik is — önkénytelenül támadandott bennünk a gondolat: hol illynemű intézkedésnek szüksége forgott fenn, ott bajnak is kell lenni! Voltak idők, midőn hazánkban mindennapi tünemény volt a köztisztviselők megajándékozása. Voltak helyek, hol ez nemcsak botrányos nem volt, de sőt divattá, szükséggé vált. Ez időket, úgy hittük, túléltük már! Tudjuk, miszerint nem könnyű kibontakozni a rosz szokásokból, azonban, mit egykor a hivatalnokok nyomorú díjazása talán megbocsáthatóvá ten, bár nem soha menthetővé: ezentúl egyenesen bűnné bélyegzi azt a fölserkent közvélemény, s azt tekinti az ideiglenes fenyitó-eljárási rendelet is, ’) annál inkább, mert, mint a fennidézett rendeletben olvasható: „az újonnan szerkezett ideiglenes közigazgatási hivatalok jutalomdíjazásánál, a tisztviselők illő élelmi költsége kellő tekintetbe vétetett.44 Miután, mint fenebb említek, nagyon is érdekében van az állodalomnak szinte, mint az egyes polgároknak, hogy az illyetén ajándékozási, többször ajándék színe alatt zsarolásig fajulható, az ajándékozót s ajándékelfogadót egykép lealacsonyító visszaélések, hol még léteznek, kiirtassanak, egész méltánylatunkat kell, hogy nyilvánítsuk polg. teljhat. cs. biztos úr ezen rendelete fölött; s kifejezzük egyszersmind reményünket aziránt, hogy e rendelet kellő hatását megteendi, s hivatalt viselő honfiaink bűnnek tekintvén — valamint az is — a polgári s tisztviselői becsület illyetén megszeplősitését, gondosan fognak kerülni minden alkalmat, melly rájok nézve e miatt a fenyítő - hatóság közbejöttét szükségessé tehetné. 1848. ELŐTT ÉS MA. Végczikk.) Az emberek legtöbbjei nem annyira rendeltetésüket tekintik, mint inkább azt, hogy legyen miből élniük. A dolgozó néposztályt mindennapi szüksége rendszerint folytonos gondban, jövendője iránti aggodalomban tartja, s a birodalom minden részeinek 1848. előtti politikai viszonyai mellett, nem igen bajlódott az osztály az állodalom közügyeivel. A legújabb események e tekintetben is nagy változást szültek. E néposztály most szinte érzi szükségét annak, hogy az események csudálatos viszontagságai iránt magát kibeszélje, s véleményét kifejezze. Ennyiben a nép, eddigi szokásai kerékvágásaiból egészen kimozdittatott. Gondolkodni, s talán terveket csinálni is kezdett. Hanem azon gondolkodásmódban, mellyel az illy emberek eddigi szokott láthatárukon felülemelkedni vélnek, aligha rejtőzik valami nagy eszmegazdagság, mellynek felosztása által a köz eszmeszükség kielégítése eszközölhető volna. Ausztria népeinek nagy tömege máig sem ismeri a jelen állapot okait, s létének czéljáról s hivatásáról alig tud ma is többet, mint elődei, kik mindent, mivelők történt, az isteni gondviselés elrendelésének tekintettek; holott az újabb nemzedék, élelmi gondoktól is jobban szorongatva s lelki kétségtől eszmékre s véleményre ösztönöztetve, a körülmények felett uralkodni kívánna. A polgárosztály bír ugyan némi felvilágosultsággal jelen állapotának áttekintésére, de belátása szinte nem mondható egészen alaposnak. Mindenütt hiányzik a politikai képzettség, a valódi státuspolgári közérzet. Áthajtásai csak annyira terjednek, mennyire személyes érdekének elve. Eddig elő nem is gyűjthetett tapasztalatokat a politikai életben, mellyek pedig magasabb át- tekintés , mélyebb belátás megszerzésére elkerülhetlenül szükségesek: a státuspolgári közérzet általában olly jó tulajdonság lévén, mellyet nem iskolákban , hanem egyedül rendes szabad politikai élet gyakorlata által szerezhetni meg. Ezen alapos és gyakorlati fogalom hiánya a státuspolgári jogok és kötelességek, s különösen az egyes polgárokat illető jogok mértéke iránt, fő oka, hogy a legjobb gondolkodású polgárok nagy tömege is magát, gondolatszegénységből, olly könnyen átengedi a nagyszájúak befolyásának, így volt ez a legújabb időkben. Nem hiányoztak, kik a sokaságnak politikáról, diplomatiáról, állodalmi és nemzetközi jogról, a politika feladatairól, állodalmi reformokról, a jelen állapot gyökeres javításáról beszéltek; kik terveket adtak eléje sok fenálló eltörlése, több újítások rendezése iránt: mintha ők voltak volna az állodalomnak választott szervező fejei; és a lelkiszegény hallgatók felkiáltottak: „Úgy van! úgy legyen!44 Egyébiránt , az átmeneti időszakok alatt, mindig igy volt s igy van az más országokban is. Midőn a kedélyek hangulatában még hiányzik a helyes alap, hiányzanak a szabatos fogalmak az alkotmányosság lényege és czéljáról; midőn még csekély azok száma, kik tanulmány által, vagy az élet utján higgadt és észszerű politikai gondolkodásra képesek voltak szert tenni, s hol ezen kevesekre sem igen hallgatnak, mivel a nagy tömeg egyoldalú eszmeiránya sokkal elfogultabb és balítéletesebb, hogysem az észre hallgatna, máskép nem is lehet. De azért ne maradjon némaságban az, ki józan belátással s helyes felfogással bir; különben is alkotmányos kormány alatt élünk, mellynek szívesen kell vennie a közjó előmozdításának érdekéből kifejezett nézeteket és véleményeket. Ki tehát józan véleményt táplál, mondja ki azt; különben is olly korban élünk, midőn sok ember ki nem vetkezett még azon dalvéleményből, mintha az állodalom nem volna egyéb nagy színháznál, mellyben, mint valamelly nagy látványos darabban, gyorsan űzik egymást, rövid idő alatt, a fontos katastrophák, megfejthetetlen események, tarka képek, változatos és hatályos benyomások; s mintha egy könnyű kis szökés volna csak a régi állapotnak magasra felhalmozódó romjai felett átmenni az itj alkotmányos életbe! A múltat, a voltat jelen állapotunk értelmezésében nem ignorálhatjuk; nem jelenünk a történeti események fejlődésének eredménye: olly történeti eseményeknek, mellyek nagyszerűségénél fogva méltán tekinthetjük magunkat a legfontosb hisztériai szakaszok egyike kortársainak. A közvéleménynek helyreigazítása, különösen hazánkban, a közelebbi múltnak olly közönséges, olly gyászos tévedései után, mellyek olly nagy kiterjedést csak a közvéleménynek teljes félrevezetése által nyerhettek , különösen sürgető sőt mellőzhetetlen szükség, mert csak igy remélhető azon józan, higgadt, politikai közérzet kifejlése, melly a sükeres, nyugalmas, haladó s mégsem rendetlen vagy zajongó , alkotmányos életnek nélkülözhetlen föltétele. A közvélemény helyreigazítása egyik legsürgetőbb szükség s legfontosabb feladat , mellynek megfelelni különösen a napi sajtó hivatása. De kötelessége minden igaz hazafinak is együtt hatni arra, hogy a nép, a közvélemény felvilágosuljon, megnyugodjék a jelen állapot iránt, s magát, a sors rejtélyes hullámoztatásai után, tájékozni képes legyen. Ezer előítélettel, ezer elfogultsággal, ezer régi kedvencz eszme s érzet ellenében, meggyökerezett balnézetek- s fogalmakkal kell e fáradságos munkában küzdeni, melly valóságos sysiphusi munkának tetszhetik. De nem szabad csüggedni! A csüggedés vég veszély volna, mig az ernyedetlen törekvést végre kívánt süker koszonítandja. Budapest, ápril 8-kán. A Hotel de Villé-ben rendkívüli körülmények közt alkotott ideiglenes kormány, hogy az ajtó küszöbén álló új franczia társaságnak valóságos, vagy képzelt szükségeit fedezze, részint czélszerűtlen és elhamarkodott intézkedéseket ten. Ki nem ismeri Lamartine úrnak, az európai kormányokhoz intézett költészetdús proclamatióját ? Ha igaz, hogy a törvényeknek s politikai institutióknak összhangzatban kell lenniök a nemzet jellemes élete viszonyaival ; ha igaz, hogy az alkotmány alapján hozott törvények igazán, s mintegy ösztönszerűleg, csak akkor tartatnak meg, ha a nemzet erkölcseinek corollariumai lévén, azokkal mintegy összeolvadnak; és ha nem igaz, hogy a franczia nemzet, hatvan éves eszmeforradalma után, megszűnt hódolni a monarchikus elvnek ; végre ha nem igaz, mit Thiers i. e. február hónapban, oktatási törvényjavaslata elemzésekor, a nemzetgyűlésben, roppant benyomást okozólag, mondott, t. i. hogy „ő a köztársaság alkotásához nem járult ugyan, de nemzete öszszes politikai állását kellő szemügyre vévén, a köztársaságot őszintén elfogadja, s elfogadnia kell, mert meggyőződése szerint a köztársasági kormányforma a mai Francziaországra nézve legczélszerűbb, minthogy a nemzetet lehetőleg legkevesebb pártra osztván, ezáltal annak erejét lehető legkevésbbé emészti föl“; ismételjük, ha alapja nincs Thiers uz Íme szavainak , akkor a köztársaság Francziaországban czélszerűtlen és elhamarkodott ténye az ideiglenes kormánynak. Azonban az általános szavazat alapján keletkezett alkotmányozó nemzetgyűlés, a több tekintetben javítást igénylő, de egyszersmind a polgárosodás haladásának kétségtelen nyomait viselő 1848-iki alkotmányt megszavazván, egyhangúlag fogadá el a már kikiáltott köztársaságot. És ha csak az emberiségbe vetett hitünket csalódássá változtatni nem szándékunk — daczára a legújabb fordulatoknak is: nehéz föltennünk, miszerint annyi tudományos tapasztalatdús, annyi politikai vitákban, sőt harcztereken is, edzett férfiú, politikai fanatismustól elragadtatván, meggyőződését szégyenszögre akasztotta volna; nehéz föltennünk, miszerint annyi ész- szellemteljes férfiak közt nem találkozott volna egy-kettő, ki a köztársaságot megállapító ezen egyhangú szavazatnak, ha ezt honára nézve veszélyesnek tartotta, ellen nem mondott volna! A becsületes, de politikailag elfogult Cavaignac elnöksége alatti kormány, a mérséklet üdvös ösvényére óhajta visszavezérleni a mindenféle szenvedélytől zaklatott, azért is becsületes béke után sóvárgó nemzetet. Ugyancsak Cavaignac kormánya az esztelen népfölkeléseknek, legalább bizonyos fokig, elejét veendő, a gyakorlati élet szükségeit közvetlenül érdeklő néhány törvényt hozott javaslatba, a csaknem mindent látó és tudó Napóleon ime mondatát tartván szem előtt: „a gyomor nagy részben kormányozza a világot!“ — A kérdéses kormánynak külpolitikáját leginkább jellemzi a romai interventio. Cavaignac franczia, s mint illyen, franczia érdekből — melly.') Lásd PESTI NAPLÓ 12. 17. 22. és 23. számait. ') Lásd Ideiglenes rendelet a fenyitó-bíróságok illetősége és a bűnvádi eljárás tárgyában, 1. §, 4. pont.