Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-08 / 24. szám
1850. első évi folyam.1111.. ..ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15., , Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 24. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap felöl számittatik. ... ----- Hétfőn, ápril 8. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Huszáv úr könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő - hivataliban. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, ápril 8-dikán. Ha történetünkből, ha tapasztalásból nem ismernék nemzetünk ruganyos természetét, életrevalóságát, látva azon kifejezhetlen apathiát, melly rajta az újabb megrázkodások következtében erőt vett, s melly, mint látszik, folyvást lenyűgözve tartja fiai szellemi munkásságát : kétségbe kellene esnünk élete, jövője felett! A kivételes állapot, mellyben vagyunk, nem lehet egyedül oka ezen apathiának. Nem mert ha szab is korlátot, mint természete hozza magával, a szellem kicsapongásra kész szárnyaltának: tagadhatlan, hogy enged elégséges tért a hazafiúi jó szándék, a polgári kötelesség, az emberi hivatás teljesítésének, az ész cselekvőségének, a szorongó kebel nyilatkozatának A múltak feletti bánat, s az aggály a jövő iránt, úgy látszik, egykép súlyosulnak magyaraink kedélyére , egykép lefojtva tartják közrehatási vágyát még azoknak is, kik máskor a legtisztább, legönzéstelenebb honszeretettel méhkedtek hazánk egykori dicsőségének, fajunk virágzása és boldogságának előidézése körül. Szobornak mondhatnók ma e nemzetet, melly él ugyan, és szélhüdési mozgással emelgeti tagjait, de szava nincs, szót nem bír felidézni fásult ajkaira: vastag kéreg borítván el szivét, kérge a fájdalomnak a véres múltak felett, kérge az aggodalomnak fátyolzott jövője iránt. És meddig fog tartani e csüggetegség? meddig e szomorú közönyösség? Néma búban fog-e epedni e nemzet véglenül, mert a szép ábrándok komoly valóvá alakultak, s annyi nagy remény, mit kábán ápolánk, megsemmisült? Csöndes szenvedőlegesség büröknedűjével emészti-e meg napjait, mellyek, bár számra eddig kevesek, de kiszámíthatlan következésüek, ha úgy tűnnek el, hogy tevőleges nyomot ne hagyjanak a haza boldogitására, a nemzet szellemi s anyagi tömérdek szükségeinek némi fedezésére. Jól tudjuk mi, hogy a nemzet nem napokra számítja életét, mint egyes fiai; de tudjuk azt is, miszerint napokból lesznek a századok , s mint egyesek, úgy nemzetek életében is napok műveiből alakul a jövő szebb és jobb korszaka! És jaj azon nemzetnek, mellynek fiai nem veszik számba a gondviselés által annak fenhagyott napokat! Ön maga sietteti gyászos enyészetét, ha a mig volt ideje, nem igyekezett azt a lehetőségig haszonra fordítani. Elhagyván önmagát, elhagyandja őt Isten is, és ha enyészni fog az élők sorából, sorsát megérdemelte! Nekünk ne tegyen a történet egykor illy szemrehányást. Mig időnk van, van életünk is. Nem egy csupán a mező, mellyen az igazi hazafi, a becsületes polgár hazája s nemzetének szolgálhat. Válaszsza meg kiki a tért, mellyen háborítatlanul, de mégis haszonhozólag fordíthatja eszét, szdvét, összes tehetségeit a haza és nemzet javának eszközlésére; válaszsza meg, és iparkodjék elhárítni magáról a méltó szemrehányást, mellyel tétlenségéért napjainkat illetni fogják az unokák! ! April 5. Politikában csak annyira van helye a visszaemlékezéseknek, mennyire a múltnak tévedései, következményeikkel a jelenre visszahatnak. — 1809 után két út nyilt a diplomatia előtt az osztrák birodalom megerősítésére nézve: restauratio Németországban, vagy a császárságnak a magyar fajta consolidatioja kelet felé. Ausztria politikájának egyik vagy másik irányban kell vala gravitálnia. Az első után új háborúba bonyolódik Francziaországgal, a másodikon, Oroszországtól tarthatott volna, mivel a pétervári kabinet már a múlt század vége felé, a dunai fejedelemségektől fél — európai Törökország északi határain— befolyásának erős conductoráról gondoskodott. Metternich roppant diplomatiai talentuma mellett is, nem volt elhatárzott státusférfiú; azért kerülte mind a két utat, mint valami charybdist és scyllát, s előbb Napoleon, majd a szövetséges hatalmak győzelmi zászlajához nyilatkozott. Ezen diplomatiai balancsok miatt a keleti kérdés ellen hanyagolva, mondhatnók, Oroszországnak karjaiba vetve. Ez hasznot húzott a főkorlátnok határozatlanságából, s ma a keleti kérdésre gondolni sem lehet a nélkül, hogy a panslavismus fenyegető alakjával előttünk ne álljon. — Ausztria, mennél inkább közbenjárói szerepet látszik most venni a német ügyekre nézve, annyival inkább hajlandók vagyunk a birodalom sorsát, ma is, keletrei consolidatiojával kötni össze.— Ma a keleti kérdés, kevesebb földterületi , mint politikai fontossággal bír. S ezen oldaláról érdekli egész Európát. Mivel abban nemcsak viszonyi szükség, de politikai igazság is van, hogy ha az éjszaki és déli szlávok, egy külön ajkú és alkotmányilag megerősödött nép által nem választatnak el, ez az európai súlyegyen mérlegét a leghamarább fogná felborítani. E tételben fekszik politikai fontossága a magyar fajnak, és mindazon tekinteteknek, mellyek a szabadság ügyét — minden nyelvbeli villongások mellőzésével — a birodalom minden ajkú népei elött nyomatékossá teszik. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a panslavismus barátjai —ha ugyan illyen rosz barátok vannak—kedvetlen szolgálatot tesznek Slava istenasszonynak udvarlásukkal, úgy saját czéljaikra, mint a szabadság érdekére nézve. Egy szláv birodalom északon vagy délen — a szerint, amint erről ábrándoznak — legyen annak czélpontja Bécs, legyen annak czélpontja Byzancz, ha az álmok országába nem tartoznék is: egy harmadik fogna abból hasznot húzni, nem az alapítók, de akik e munkát kedvteléssel végig néznék. A szabadság ügye pedig mindenesetre vesztene. A Herculesi munka e szerint egészen Herostrati munkává változnék át. Egy illy népfaji gravitatio eredménytelenségénél fogva is már az ausztriai birodalom külön ajkú népeinek csak azon csoportozatban van jövendője, mellybe őket ezeréves történet, politikai szükség és a civilisatio érdeke összehozta. És azon szerep, melly a magyar fajnak, e különböző elemek közt jutott, épen úgy közbenjárói szerep kelet ügyeiben, mint maga az összes birodalom szerepe a német dolgokra nézve. A magyar faj által ezen különböző elemek egyensúlyban tartatnak, de magokra ezen népelemekre nézve is, a magyar faj politikai szükségesség az éjszaki özönvíz ellen. Azon Ararat, mellyen a szabadság bárkája kiköthet. És e szerep, nem is a nyelvbeli suprematiának szerepe, sőt inkább biztosítás a kölcsönösség által, a nemzeti egyenjogúságra nézve. Egy ilyen elismeréshez , egy ilyen összetartáshoz a népek részéről, két dolog kívántatik: „tanulni és felejteni.“ — Ne tegyünk egymásnak szemrehányásokat, hogy egymáshoz közeledhessünk. Ha a magyar, ha a horvát, ha az oláh, cseh, szlovén sat. nyelvének benső (intensiv) művelése és terjesztésével beérendi: össze fog omlani ama sphinx, melly eddig a nemzetiségi kérdések megoldása miatt, mindenkor népeket kívánt áldozatul. A birodalom külön ajkú népeinek ezen benső szövetsége, biztosíthatja az egyenjogúságot, győzheti le annak bárhonnan jövő akadályait, teheti azt valósággá. A birodalom külön ajkú népei, ma inkább mint valaha, összetartásra vannak hivatva. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. A nemzeti színház új évbe lépett, mellynek kezdete örvendetesebb kilátásokkal kecsegtet, mint minőket a lefolyt színházi év végszakában bírtunk. A színházat illető országos segélypénz 16 ezer pengő forintban ez évre kiadatni rendeltetett. . . Tizenhat ezer párt még távolról sem olly összeg, melly által olly intézet, mint a nemzeti színház, minden szükségeit annyira fedve látná, hogy előadásaiban, minden pénzkereseti tekintetet félretéve, egyedül a művészet legmagasabb feladatainak megoldására törekedhetnek; de mindenesetre nyújt e segélypénz annyi gyámolt, hogy mind az igazgatóság magasabb művészeti színvonalra emelkedjék, mind mi hozzá kényesebb ízléssel járulhassunk. A nemzeti színház még mindig, a számára rendelt nem nagy segélypénz mellett is, kénytelen lesz némelly tisztán művészeti érdeket feláldozni a pénzkeresés érdekeinek, de nem lesz kénytelen arra, hogy pénzt iparkodjék keresni minden áron, a művészet érdekeinek ollykor szembeötlő mellőzésével. Jelenleg a színháznak kedvencz gyermeke az olasz opera. Rá van fordítva az igazgatóság leggyöngédebb gondja, mit részben tenni kénytelen is, míg a közönség legnagyobb figyelmét szinte az opera foglalja el. Azonban a nélkül, hogy a nemzeti színház rendeltetéséről jelenleg bővebben szólni czélszerűnek tartanék, tagadhatlan az, hogy e rendeltetés sokkal kisebb mértékben közelíttetik meg az opera, mint a színművészet által, minélfogva kötelessége az igazgatóságnak, ahol csak anyagi kárszenvedés általi nem akadályoztatik, a színművészetet emelni s ápolni mindekiképen. Mi hiszszük, miszerint az igazgatóság bőven fogja jeleit mutatni annak, hogy e czélnak, könnyülvén anyagi körülményei, az eddiginél nagyobb mértékben megfelelni iparkodandik. Midőn nemzeti színházunk nagyobb közönségnek örvendett, mint jelenleg, akkor a húsvéti szünnapok alatt rendesen kisebb nagyobb változások történtek a színház belsejében páholyok és ülőhelyek körül. Jelenleg ez elmaradt. Egy pár páholy új felbútorozása vagy tatarozása, a zenekarhely bővítése s a nézőhely körüli deszkafalnak új beszinezése az egész, mi szemünkbe ötlött. Ezt helyén találjuk, mert czifrálkodni most nincs időnk. Egy dologban azonban örömest láttunk volna valami kedvező változást, s ez a világítás. Ez a régi állapotban maradt. A régi állapot pedig igen homályos. Mint értesülve vagyunk, a gázvilágítás jelenleg árlejtés útján van kiadva a legkevesbet kérőnek, s a szerződött díj napszám szerint, akármennyi s akármiilyen legyen a világítás, fizettetik ki. — Fölösleges mondanunk, hogy olly dolog körül, mellynek jobb vagy roszabb végrehajtása szerint lesz a vállalkozónak kisebb vagy nagyobb nyeresége, az illyés árlejtés és napszám szerinti fizetés sohasem ajánlandó. Sokkal inkább hasznára válnék az intézetnek, s a közönség sokkal jobb világításnak örvendhetne, ha a gázvilágítás ügyében nem napszámra, hanem az elfogyasztott gáz köbmértékére történnék árlejtés, s ugyanezen köbmérték szerint a fizetés is. Meglehet, hogy illy módon egy-egy esti világítás többe kerülne az intézetnek, mint jelenleg kerül, azonban a kiadási fölösleget, hitünk szerint, bőven pótolná azon körülmény, hogy a szépen világított barátságos belsejű színházba még szaporábban járna a közönség, mint jelenleg jár. Mart. 31. A budapesti hangászegylet tartott a színházban zenészeti s szavalati akadémiát két szakaszban, mellynek részletei voltak: Catel SEMIRAMIS operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Ária Donizetti LINDA operájából, zongora-kísérettel éneklő Recht Erzsébet k. a. műkedvelő. Jó alt-hanggal ismerkedünk meg, melly szép kifejlésre képes, bár jelenleg a fejlettségnek még nem magas fokán áll. — HEGEDŰ-VERSENY Vieuxtempslel zenekar-kísérettel, köztetszésre előadva Singer Ödön a helybeli német színház magán-hegedűse által. — Románcz Donizetti DONI SEBASTIAN operájából, zenekar-kisérettel, kitűnő jelességgel éneklő Farkas Károly. — Ez a világ a millyen nagy. . .“ magyar dal Egressi Bénitől, éneklé Slollósi Kornélia. — Ábránd, Auber FIANCÉE operájából vett themára, előadva Székely Imre zongoraművész által. — Nagy karének Rossini STABAT MATER oratóriumából, előadva Leiter Paulinak. a. műkedvelő s az összes ének- és zenekar által. — Erkel BÁTORI MÁRIA eredeti operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Magyar népdalok, zongora-kísérettel, éneklé Füredi. — Szép Ilonka ballada Vörösmartitól, szavalta Jókainé. — Schubert, Rémkirály czimű dala, Brand M. által hangszerelve, éneklé Stéger, nemzeti színházi tag. — Ábránd magyar népdalokra, szerzettes zongorán előadta Székely Imre. — Télen nyáron pusztán az én lakásom, dal Tompától, zenéje Egressi Bénitől, éneklé Hollósi Kornélia. —Athén romján vagy karének Beethoventől, előadva teljes ének- és zenekar által. — A színház minden helye telve volt hallgatókkal, s a hangverseny minden egyes száma tetszéssel fogadtatott, mellynek rendezése szerencsésnek mondható kivált azért, mert bár tizennégy külön darab fordult elő benne, de ezek többnyire rövidek lévén, a számok sűrű változatossággal követék egymást, mi a közönségnek mindig megnyeri tetszését. Schubert Rémkirálya távolról sem tette azon nagyszerű hatást, mellyet e jeles műtől zongorán tapasztaltunk; a darab inkább terembe valónak látszik, s hiszszük, hogy ott nem fogja elhibázni azon hatást, mellyet a színházban nem gyakorolhatott. Ugyanezt kell megjegyeznünk Beethoven előadott jeles művére is, mellynek csupán hangszer-harmóniából álló hosszú bevezetését álly