Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-08 / 24. szám

1850. első évi folyam.11­11.. ..­­ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15.­, , Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr.­ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 24. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap felöl számittatik. ... ----- Hétfőn, ápril 8. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasá­bos petit­ sora 4. pengő k­rajc­zárj­ával szám­i­t­ta­­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­m­i­c­h Husz­­áv úr könyvkeres­kedésében. M­a­g­á­n­v­i­t­á­k három ha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő - hiva­taliban. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, ápril 8-dikán. Ha történetünkből, ha tapasztalásból nem ismernék nemzetünk ruganyos természetét, életrevalóságát, látva azon kifejezhetlen apathiát, melly rajta az újabb meg­­rázkodások következtében erőt vett, s melly, mint látszik, folyvást lenyűgözve tartja fiai szellemi mun­kásságát : kétségbe kellene esnünk élete, jövője felett! A kivételes állapot, mellyben vagyunk, nem lehet egyedül oka ezen apathiának. Nem­ mert ha szab is korlátot, mint természete hozza magával, a szellem kicsapongásra kész szárnyaltának: tagadhatlan, hogy enged elégséges tért a hazafiúi jó szándék, a polgári kötelesség, az emberi hivatás teljesítésének, az ész cselekvőségének, a szorongó kebel nyilatkozatának A múltak feletti bánat, s az aggály a jövő iránt, úgy látszik, egykép súlyosulnak magyaraink kedé­lyére , egykép lefojtva tartják közrehatási vágyát még azoknak is, kik máskor a legtisztább, legönzéstele­­nebb honszeretettel méhkedtek hazánk egykori dicső­ségének, fajunk virágzása és boldogságának előidézése körül. Szobornak mondhatnók ma e nemzetet, melly él ugyan, és szélhüdési mozgással emelgeti tagjait, de szava nincs, szót nem bír felidézni fásult ajkaira: vas­tag kéreg borítván el szivét, kérge a fájdalomnak a véres múltak felett, kérge az aggodalomnak fátyolzott jövője iránt. És meddig fog tartani e csü­ggetegség? meddig e szo­morú közönyösség? Néma búban fog-e epedni e nemzet véglenül, mert a szép ábrándok komoly valóvá ala­kultak, s annyi nagy remény, mit kábán ápolánk, megsemmisült? Csöndes szenvedőlegesség büröknedű­­jével emészti-e meg napjait, mellyek, bár számra eddig kevesek, de kiszámíthatlan következésüek, ha úgy tűnnek el, hogy tevőleges nyomot ne hagyjanak a haza boldogitására, a nemzet szellemi s anyagi tömérdek szükségeinek némi fedezésére. Jól tudjuk mi, hogy a nemzet nem napokra számítja életét, mint egyes fiai; de tudjuk azt is, miszerint napokból lesznek a száza­dok , s mint egyesek, úgy nemzetek életében is napok műveiből alakul a jövő szebb és jobb korszaka! És jaj azon nemzetnek, mellynek fiai nem veszik számba a gondviselés által annak fenhagyott napokat! Ön maga sietteti gyászos enyészetét, ha a mig volt ideje, nem igyekezett azt a lehetőségig haszonra fordítani. El­hagyván önmagát, elhagyandja őt Isten is, és ha enyészni fog az élők sorából, sorsát megérdemelte! Nekünk ne tegyen a történet egykor illy szemrehá­nyást. Mig időnk van, van életünk is. Nem egy csu­pán a mező, mellyen az igazi hazafi, a becsületes polgár hazája­ s nemzetének szolgálhat. Válaszsza meg kiki a tért, mellyen háborítatlanul,­­ de mégis haszon­­hozólag fordíthatja eszét, szdvét, összes tehetségeit a haza és nemzet javának eszközlésére; válaszsza meg, és iparkodjék elhárítni magáról a méltó szemrehányást, mellyel tétlenségéért napjainkat illetni fogják az unokák! ! April 5. Politikában csak annyira van helye a visszaemlékezéseknek, mennyire a múltnak téve­dései, következményeikkel a jelenre visszahatnak. — 1809 után két út nyilt a diplomatia előtt az osztrák bi­rodalom megerősítésére nézve: restauratio Németor­szágban, vagy a császárságnak a magyar fajta conso­­lidatioja kelet felé. Ausztria politikájának egyik vagy másik irányban kell vala gravitálnia. Az első után új háborúba bonyolódik Francziaországgal, a másodikon, Oroszországtól tarthatott volna, mivel a pétervári ka­binet már a múlt század vége felé, a dunai fejedelem­ségektől fél — európai Törökország északi határain­­— befolyásának erős conductoráról gondoskodott. Metter­nich roppant diplomatiai talentuma mellett is, nem volt elhatárzott státusférfiú; azért ker­ülte mind a két utat, mint valami charybdist és scyllát, s előbb Napoleon, majd a szövetséges hatalmak győzelmi zászlajához nyilatko­zott. Ezen diplomatiai balancsok miatt a keleti kérdés el­len hanyagolva, mondhatnók, Oroszországnak kar­jaiba vetve. Ez hasznot húzott a főkorlátnok határo­zatlanságából, s ma a keleti kérdésre gondolni sem le­het a nélkül, hogy a panslavismus fenyegető alakjával előttünk ne álljon. — Ausztria, mennél inkább közben­járói szerepet látszik most venni a német ügyekre néz­ve, annyival inkább hajlandók vagyunk a birodalom sorsát, ma is, keletrei consolidatiojával kötni össze.— Ma a keleti kérdés, kevesebb földterületi , mint poli­tikai fontossággal bír. S ezen oldaláról érdekli egész Európát. Mivel abban nemcsak viszonyi szükség, de politikai igazság is van, hogy ha a­z éjszaki és déli szlá­vok, egy külön ajkú és alkotmányilag megerősödött nép által nem választatnak el, ez az európai súlyegyen mérlegét a leghamarább fogná felborítani. E tételben fekszik politikai fontossága a magyar fajnak, és mind­azon tekinteteknek, mellyek a szabadság ügyét — min­den nyelvbeli villongások mellőzésével — a birodalom minden ajkú népei elött nyomatékossá teszik. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a panslavismus ba­­rátjai —ha ugyan illyen rosz barátok vannak—ked­vetlen szolgálatot tesznek Slava istenasszonynak ud­varlásukkal, úgy saját czéljaikra, mint a szabadság érdekére nézve. Egy szláv birodalom északon vagy délen — a szerint, a­mint erről ábrándoznak — legyen annak czélpontja Bécs, legyen annak czélpontja By­­zancz, ha az álmok országába nem tartoznék is: egy harmadik fogna abból hasznot húzni, nem az alapítók, de a­kik e munkát kedvteléssel végig néznék. A sza­badság ügye pedig mindenesetre vesztene. A Hercu­­lesi munka e szerint egészen Herostrati munkává vál­toznék át.­­ Egy illy népfaji gravitatio eredményte­lenségénél fogva is már az ausztriai birodalom külön ajkú népeinek csak azon csoportozatban van jövendője, mellybe őket ezeréves történet, politikai szükség és a civilisatio érdeke összehozta. És azon szerep, melly a magyar fajnak, e különböző elemek közt jutott, épen úgy közbenjárói szerep kelet ügyeiben, mint maga az összes birodalom szerepe a német dolgokra nézve. A magyar faj által ezen különböző elemek egyensúlyban tartatnak, de magokra ezen népelemekre nézve is, a magyar faj politikai szükségesség az éjszaki özönvíz ellen. Azon Ararat, mellyen a szabadság bárkája ki­köthet. És e szerep, nem is a nyelvbeli suprematiának szerepe, sőt inkább biztosítás a kölcsönösség által, a nemzeti egyenjogúságra nézve. Egy i­lyen elismerés­hez , egy i­lyen összetartáshoz a népek részéről, két dolog kívántatik: „tanulni és felejteni.“ — Ne tegyünk egymásnak szemrehányásokat, hogy egymáshoz köze­ledhessünk. Ha a magyar, ha a horvát, ha az oláh, cseh, szlovén s­at. nyelvének benső (intensiv) művelése­ és terjesztésével beérendi: össze fog omlani ama sphinx, melly eddig a nemzetiségi kérdések megoldása miatt, mindenkor népeket kívánt áldozatul. A biroda­lom külön ajkú népeinek ezen benső szövetsége, biz­tosíthatja az egyenjogúságot, győzheti le annak bárhon­nan jövő akadályait, teheti azt valósággá. A birodalom külön ajkú népei, ma inkább mint valaha, összetartásra vannak hivatva. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. A nemzeti színház új évbe lépett, mellynek kezdete örven­­detesebb kilátásokkal kecsegtet, mint minőket a lefolyt szín­házi év végszakában bírtunk. A színházat illető országos se­gélypénz 16 ezer pengő forintban ez évre kiadatni rendelte­tett. . . Tizenhat ezer párt még távolról sem olly összeg, melly által olly intézet, mint a nemzeti színház, minden szük­ségeit annyira fedve látná, hogy előadásaiban, minden pénz­­kereseti tekintetet félretéve, egyedül a művészet legmagasabb feladatainak megoldására törekedhetnek; de mindenesetre nyújt e segélypénz annyi gyámolt, hogy mind az igazgatóság magasabb művészeti színvonalra emelkedjék, mind mi hozzá kényesebb ízléssel járulhassunk. A nemzeti színház még min­dig, a számára rendelt nem nagy segélypénz mellett is, kény­telen lesz némelly tisztán művészeti érdeket feláldozni a pénz­keresés érdekeinek, de nem lesz kénytelen arra, hogy pénzt iparkodjék keresni minden áron, a művészet érdekeinek olly­­kor szembeötlő mellőzésével. Jelenleg a színháznak kedvencz gyermeke az olasz opera. Rá van fordítva az igazgatóság leggyöngédebb gondja, mit részben tenni kénytelen is, míg a közönség legnagyobb fi­gyelmét szinte az opera foglalja el. Azonban a nélkül, hogy a nemzeti színház rendeltetéséről jelenleg bővebben szólni czélszerűnek tartanék, tagadhatlan az, hogy e rendeltetés sokkal kisebb mértékben közelíttetik meg az opera, mint a színművészet által, minélfogva kötelessége az igazgatóság­nak, a­hol csak anyagi kárszenvedés általi nem akadályoztatik, a színm­űvészetet emelni s ápolni mindek­iképen. Mi hiszszük, miszerint az igazgatóság bőven fogja jeleit mutatni annak, hogy e czélnak, könnyülvén anyagi körülményei, az eddigi­nél nagyobb mértékben megfelelni iparkodandik. Midőn nemzeti színházunk nagyobb közönségnek örvendett, mint jelenleg, akkor a húsvéti szünnapok alatt rendesen ki­sebb nagyobb változások történtek a színház belsejében páho­lyok és ülőhelyek körül. Jelenleg ez elmaradt. Egy pár páholy új felbútorozása vagy tatarozása, a zenekarhely bővítése s a nézőhely körüli deszkafalnak új beszinezése az egész, mi sze­münkbe ötlött. Ezt helyén találjuk, mert czifrálkodni most nincs időnk. Egy dologban azonban örömest láttunk volna va­lami kedvező változást, s ez a világítás. Ez a régi állapotban maradt. A régi állapot pedig igen homályos. Mint értesülve vagyunk, a gázvilágítás jelenleg árlejtés útján van kiadva a legkevesbet kérőnek, s a szerződött díj napszám szerint, akár­mennyi s akármiilyen legyen a világítás, fizettetik ki. — Fölös­leges mondanunk, hogy olly dolog körül, mellynek jobb vagy roszabb végrehajtása szerint lesz a vállalkozónak kisebb vagy nagyobb nyeresége, az illyés árlejtés és napszám szerinti fi­zetés sohasem ajánlandó. Sokkal inkább hasznára válnék az intézetnek, s a közönség sokkal jobb világításnak örvendhet­ne, ha a gázvilágítás ügyében nem napszámra, hanem az el­fogyasztott gáz köbmértékére történnék árlejtés, s ugyanezen köbmérték szerint a fizetés is. Meglehet, hogy illy módon egy-egy esti világítás többe kerülne az intézetnek, mint je­lenleg kerül, azonban a kiadási fölösleget, hitünk szerint, bőven pótolná azon körülmény, hogy a szépen világított ba­rátságos belsejű színházba még szaporábban járna a közönség, mint jelenleg jár. Mart. 31. A budapesti hangászegylet tartott a színházban zenészeti s szavalati akadémiát két szakaszban, mellynek rész­letei voltak: Catel SEMIRAMIS operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Ária Donizetti LINDA operájából, zongora-kísérettel éneklő Recht Erzsébet k. a. műkedvelő. Jó alt-hanggal ismerkedünk meg, melly szép kifejlésre képes, bár jelenleg a fejlettségnek még nem magas fokán áll. — HEGEDŰ-VERSENY Vieuxtempslel zenekar-kísérettel, köz­­tetszésre előadva Singer Ödön a helybeli német színház magán-hegedűse által. — Románcz Donizetti DONI SEBAS­TIAN operájából, zenekar-kisérettel, kitűnő jelességgel éneklő Farkas Károly. — Ez a világ a m­illyen nagy. . .“ magyar dal Egressi Bénitől, éneklé Slollósi Kornélia. — Ábránd, Auber FIANCÉE operájából vett themára, előadva Székely Imre zon­goraművész által. — Nagy karének Rossini STABAT MA­TER oratóriumából, előadva Leiter Paulina­k. a. műkedvelő s az összes ének- és zenekar által. — Erkel BÁTORI MÁRIA eredeti operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Magyar népdalok, zongora-kísérettel, éneklé Füredi. — Szép Ilonka ballada Vörös­martitól, szavalta Jókainé. — Schubert, Rémkirály czimű dala, Brand M. által hangszerelve, éneklé Stéger, nemzeti színházi tag. — Ábránd magyar nép­dalokra, szerzette­s zongorán előadta Székely Imre. — Télen nyáron pusztán az én lakásom, dal Tompától, zenéje Egressi Bénitől, éneklé Hollósi Kornélia. —Athén romján vagy kar­ének Beethoventől, előadva teljes ének- és zenekar által. — A színház minden helye telve volt hallgatókkal, s a hangver­seny minden egyes száma tetszéssel fogadtatott, mellynek rendezése szerencsésnek mondható kivált azért, mert bár ti­zennégy külön darab fordult elő benne, de ezek többnyire rö­videk lévén, a számok sűrű változatossággal követék egymást, mi a közönségnek mindig megnyeri tetszését. Schubert Rém­királya távolról sem tette azon nagyszerű hatást, mellyet e jeles műtől zongorán tapasztaltunk; a darab inkább terembe valónak látszik, s hiszszük, hogy ott nem fogja elhibázni azon hatást, mellyet a színházban nem gyakorolhatott. Ugyanezt kell megjegyeznünk Beethoven előadott jeles művére is, mellynek csupán hangszer-harmóniából álló hosszú bevezetését álly

Next