Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)

1850-06-01 / 68. szám

kint nézi gyermekét, — saját vérével ünvére lepecsételve, s tartalmát nem tudja. — Örvend, egyszersmind aggodalommal telve, örömét epedéssel zavarja az anyai gondolat, mert nem tudhatja: gyermeke szivének állandó örömére élend s növe­­kedendik-e, vagy bánatot hozand a kebelnek, melly most olly szentül, olly leirhatlanul örvend fölötte ? becsületes jövendője fűszere­s áldása leend­ e a társaságnak, vagy terhe és átka ? avagy nem kora halál öli-e benne örömét el ? Mint láthatni, magzatának jövője főleg aggasztja ekkor az anyát, azért olly szótlan, öröme azért csonka. Szive kielégítve bár, de lelke félig üres — öröme nem tökéletes — anyai gon­dok nem engedik, hogy ezen is eláradjon ! — s azért az édes anya ez állapotában nagyszerűn erős, mert arról gondolkodik, miről senki más. — Nem tudja, hogy beteg, felejti, hogy fá­radt ; most lelke fárad — befutja az egész jövendőt — úgy fárad, mint elfáradt teste, midőn a jövendőnek egy polgárt, embert, hazafit és keresztényt szült. Keresztényt ? még nem az, épen most terjesztvék oda az anya gondjai, hogy azzá tétesse. Tudja az édesanya, miszerint nem leend gyermekéből öröme máskép, hacsak jó keresztény­­nyé nem képezteti. — Tétet készületeket, hogy azzá avassa, mivé majd egész erővel később tanítatja. — Tudja, hogy olly mértékben válik gyermekéből lelkes hű hazafi, jó ember, be­csületes polgár, milly mértékben lesz okos és buzgó keresz­tény. — „Isten adá nekem e gyermeket“ szól magában az anya „én ajándékát úgy kezelendem, gondjaim úgy ápoland­­ják, szívem­ s telkemből úgy nevelendem s neveltetendem, a mint világba menvén egykor Istennek és nekem, hazának és emberiségnek kedve teljék benne.“ „Vigyétek azért — mondja tovább — templomba, hogy is­ten papja kereszténynyé szentelje, az élet nagy útjára. — Fü­­röszsze meg magzatomat az üdv vizében, hogy lelke tiszta le­gyen a gondolkodásban. — Kenje meg az erő és bajnokiság olajával, hogy szíve hű legyen a hazaszeretetben, korai erő­sek a jó, szent- és hasznosnak védelmében. Adjon neki a bölcseség javából annyit, mennyi szükséges ahoz, hogy meg­­vásárolhatlanul emberiségnek és hazának, s csak kizárólag ezeknek használni okos legyen. Legyen előitéletektől ment lelke, meggyőződése szent, s ő ezek nyomán tántorithatla­­nul becsületes. — Ha illyen nem leendne, — imádkozza nyelvét öröknémává, lelkét butává, szivét érzéketlenné, ne­hogy átkul szültem embert, a helyett, hogy áldásul akarok lenni anyja egy jó s nemes indulatu, jámbor és okos keresz­ténynek.“ Milly szép hivatás, milly nagyszerű tiszt a papé ! A szülő­­természetnek csoda­művét — szivének szentségét — Isten­től nyert — legkedvesb ajándékát — gyermekét, kit a vilá­gon, főleg most, senkire és semmiért nem bizna; kiért, ha tőle elragadni akarnák, medvék-tigrisek- s oroszlánokkal ví­­na meg, a papnak önkényt küldi! sőt csak akkor lesz öröme egész, midőn tőle visszahozzák, midőn az istenszolgától meg­­áldatván, nemcsak gyermeket, hanem keresztényt is ölelend szivére! Boldog a pap, ha lelkesen, ha igazbuzgón és szentül tölti be hivatását! Annyi örömet, annyi nyugalmat nem nyújthat senki a szegény halandónak, senki nem hajthat több hasznot a társaságnak, mint ő. — Örömmel és nem pénzért — nem a testiek dézmájáért jár el tisztében; lélekismeretesen s nem egyedül szokásból foglalkozik övéi körében. — A pap az, ki mint öreg Simeon örvend az apák­ és anyákkal, hogy az em­beriség tagjai, a társaság kis polgárai, a kis hazafiak legel­­sőbb is nála fordulnak meg, hogy általa megáldassanak. — Megáldja őket — szent áhítattal — szentelő vizéhez könyüi társulnak nem egyszer, s bizonyosakká teszik a körülállókat, hogy a lelkek imer atyjának áldása szív- és lélekre hatott. — Mint saját gyermekét, karjaira emeli a piczinyeket; jó lelkét beléjök lehelni, szivöket a nagy óhajtások szerintiekké imád­kozni kötelesnek érzi magát. — Melegen buzgó kebléből imá­ja Istenhez hat — és a jó pap kis hívei — már éltek első órái­ban Isten lelkével telnek el. — E lelket lölök eltávozni nem engedendi buzgalma soha, e lelket az ö virasztásai, s fölöttöki szakadatlan éberkedései növelendik a szerint, a mint apró hí­vei növendnek — nagyobbulandnak. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Junius 1. Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik: LECOUVREUR ADRIENNE, dráma 5 felv. írták Seribe és Legouvé. Francziából ford. Csepreghi és Egressi Béni. —­­ Vásárunk nem igen élénk forgalomnak örvend. A kö­­zelvidéki belföldi kereskedők megjelentek ugyan, de szüksé­ges productumok mind külföldről, mind a vidékről nagyon ke­vesen érkeztek. Kézművekben nem szenvedünk hiányt. Gyap­jú nem hozatott elegendő mennyiségben, pedig a vásár kivá­lókig kedvező máskor ez áruczikkre. Az élet ára piaczunkon közép­fölvétel szerint illyformán áll: tiszta búza pesti mérője: 11 ft, kétszeres 8 ft 30 kr.; rozs 7 ft; árpa 6 ft 45 kr.; zab 5, kukoricza 7 stb. Élelmi czikkeink drágasága ellen nincs panasz, annál több van vendéglőink ellen, m­ellyek örökös egyformaságban ragaszkodnak tulvitt követeléseikhez, s fizet­tetnek bennünket ép olly busásan, mint ezelőtt három hónap­pal... végtére is meg kell az embernek házasodni! mondaná egy jó tanácsokban gazdag ismerősünk! —­­ Az új épületben fogva levő Jozipovics A. neje és fia e napokban Pestre érkeztek. —­­ De la Grange asszony tegnap másodszor lépett föl Ro­zina szerepében. A közönség, melly most még nagyobb szám­mal jelent meg, mint az első előadáson, ismét elragadtatás­sal mulatott a derék művésznő játékán. Bódénak hegedűvál­­tozatait háromszor ismételte. Mindig kitörő tapsokkal fogad­tatott. Meglepő újság volt azok előtt is, kik már egyszer hallot­ták, mert De la Grange asszony e változatok éneklésében utol­­érhetlen. Csak a fuvola bírna vele versenyt dalolni. A bevétel tiszta jövedelme a nemzeti conservatorium részére volt ajánlva. —­­ Mint tudjuk, a kétforintos utalványok forgalomideje felsőbb rendelet útján egy pár héttel meghoszszabbíttatott. Tehát míg ez idő le nem járt, a kétforintos jegyeket minden­ki tartozik elfogadni. És bizony még­sem akarja azt elfogadni egy némelly makranczes ember. így például tegnap estre a mi színházunk pénztárnoka visszautasította amaz utalványokat. S kinek minden reménye egyetlen kétforintos papírból állott — az előtt nem nyílt meg Thalia ajtaja, az kívül maradt. —­­ A váczi után van egy igen szép emeletes ház, mely­­lyet „Párizs városához“ czímzett vendéglő név alatt ismerünk. Nagyon messze esik a város belsejétől, az étele is messze esik a jó ételektől. Ebédelnek ott az emeletben is, meg földszint is, mikor t. i. egykét jámbor oda téved, hanem a ki ott eszik, harmad napig meg nem éhezik, sőt azt is megbánja, hogy harmad nap előtt evett. Sok ételt adnak, egész nagy tállal, de abban nincs köszönet! Ára csak annyi mint akármelly bel­városi első vendéglőben !.. Tiszta, csinos , elegáns, csak az kár, hogy az ember a szép abroszt, kést, villát, kanalat meg nem eheti. —­­ Érdekes újdonság azoknak, kik minden forradalmi röpiratot jó remény fejében megvásárlanak!.. . Tehát készít­tetik egy röpirat, mellyben kézzelfoghatólag kimutattatik töb­bek közt valóságos oklevelekből , hogy Debreczen nem a Tiszántúl esik, hogy a Mátra hegye nem Gyöngyös vidékén fekszik, és hogy Magyarországon 1820-dik esztendőben bor­zasztó forradalom pusztított, és végre, hogy gereblyével is le­het nyálat lőni, stb. Francziaország. — Fám, máj. 24. A mostani külc­s mint látszik, valódi böl­csend, melly a néhány napig tartó, és szembeszökőleg feltűnő mozgalmakra következett, egyes-egyedül azon körülménynek tulajdonítható, hogy a tömegek igen szigorú fegyelem alatt tartatnak, s a megkezdett vitatkozás eredményét akarják be­várni. Csodadolgokat ígértek nekik a benyújtott számos péti­­tiók eredményéről, mellyet ezek a nemzeti gyűlésben előidé­­zendnek, s körülbelül hasonló csodákat a hegypártiak szónok­latai sikeréről. Addig is az úgynevezett „nép“ kétesen csóválja fejét a legszélső baloldalon ülő ügynökei fölött, sőt a tömeges­től érkező petitióktól sem vár csodát többé. Várjon a csalódá­sok, mellyeknek vezetőik, szándékosan vagy saját csalódásuk­ban, kitétetvék, türelmetlenségét növelendik-e, s végre Páris­­ban részletes kitörésre vezetendik ? nem bizonyos. A dolgok jelen állásánál komoly mozgalmaktól nem félhetni. A­mi az adómegtagadást illeti, hír szerint, a kabinetben azon terv fo­gadtatott el, hogy a köztársaság minden felhatalmazottai oda utasítassanak, foglalják le a törvényjavaslat elfogadásának hí­rére mindazon röpiratokat és hírlapokat, mellyekben adómeg­­tagadásra­ fölszólítás találtatnék, vagy pedig általában ezen kérdés úgy tárgyaltatnék, mint az elfogadott törvény s a tör­vényhozó testület tekintélyének kigúnyolása.­­ Valamint a május 22-dikei ülésben Montalembert, úgy a 23-dikiban Lamartine urak beszéde volt a fénypont. Ama­­zét velős kivonatban közlötte már lapunk (1­­66. sz.). Lamar­tine az átalános szavazatjogot otalmazta a törvényjavaslat kor­látolásai ellen, s a vita tárgyát, ámbár a törvény 1-ső és 2-dik §-a képezte, mindamellett e szónok­i vitatást újra az átalá­­nosság terére vitte, mivel a domicilium feltételét megállapító két első §. magában foglalja az egész törvény szellemét. La­martine azzal kezdette : Milly különös fordulata a helyzetnek, hogy most ő az átalános szavazatjogot kénytelen védeni azon osztályok ellenében, mellyeket az átalános szavazatjog meg­védett , azon többség ellenében, mellyet az teremtett, s melly azelőtt annyit fáradozott hogy megvédje azt olly tömegek ellen, mellyek inkább szerették volna az egyedárusságot és dictaturát. Személyességtől s megtámadásoktól tartózkodva, mindenek felett a törvény indokait kutatja. „Ezen indokok mélyére hatva, — folytatá — s azokat nemcsak a tizenhetes bizottmányban, hanem a közszellemben is keresve, úgy ta­lálom, hogy az ország egy része roszul van felvilágosítva, ro­­szul ösztönözve, türelmetlen a jobb jövőt bevárni s a bajt túlozza. Ez azon két indok, melly önöket e törvény előter­jesztésére bízta.­­ Azt hozzák fel, hogy magam is némi szen­­vedélylyel dolgoztam hazám választási rendszerének javítá­sára ; nem tagadom. Mert megismerem, hogy azon társada­­lom, melly véletlenül forradalomba keveredik, s intézményei­­nek romjai között keresi azt, miből új terv szerint építsen valami szilárdot, állandót, bír joggal a kiszabott időben meg­vizsgálni institutióit, s az új terv szerinti újjáépítést azon erkölcsiséggel, szilárdsággal és biztosítékokkal végezni be, mellyekkel minden politikai rendszer tartozik a társadalom iránt, mellyet megvédni feladata. De eszméimet e tárgy kö­rül csak azért tettem közzé, hogy az alkotmány átvizsgálása törvényes idejének elérkeztéig, legyen idő azok felett gon­dolkozni. „Mondom s ismétlem, hogy a kormányt s a többséget a jobbérti türelmetlenség bírta e törvény előterjesztésére; azon türelmetlenség, melly honunknak kiválólag bűne , vagy eré­nye ; melly több kormányt buktatott meg, mint a hányat meg­mentett, s mellynek vakmerőségeit, elbizakodásit s végre katasztropháit történetünk lapjain néhány évtized óta majd min­den lépten feltaláljuk. Mi volt az 1848-diki május 15-diki és junius 23-dikai merény azon legalsó, nem számos, bűnös párt szellemében, egyéb, mint a nép e gonosz részének türel­metlensége , melly nem akarva Francziaország közképvisele­tének engedni a hatalmat, ezt kiragadni törekvék, megtá­madva itt és az utczákon; miért azonban a nép eléggé bűn­hődött. „Mi volt egyéb az augusztus 10-kei katasztropha, mellyel Francziaország katasztropháinak sora kezdődött, mi volt egyéb türelmetlenségnél, módosítni, mint ma is, a csakugyan tö­kéletlen alkotmányt, melly alig vala megalkotva, s mellyet bizonyos ideig élni s működni hagyva, meg lehetett volna javítni, s tartós alkotmányos királysággá szilárdítni. „A 18-dik fructidor, mi volt egyéb mint a monarchikus szellemű többség türelmetlensége, melly nem azért küldetett volt, hogy monarchiát alkosson, hanem hogy jobban alkossa meg a respublikát, s melly igen sietve akarván szedni a rend gyümölcseit, mindent meghiúsított, mi a rendért történt, s felköltötte a terrorismust. „S X-dik Károlyt, ki hatalmát meg akarta szilárdítni, mi buktatta azon örvénybe, mellyet két forradalom még nem volt képes kitölteni ? Mit mondott X-dik Károly számkiveté­sében azon státusférfinak, ki a száműzött királylyali beszélge­téseit közzétette emlékiratában? Azt mondta neki X-dik Ká­roly : „„Azért vagyok itt, mert igen türelmetlen voltam, mi­után meggyőződtem a felől, hogy összeesküvés van a trón el­len : le akartam fegyverkeztetni az összeesküvőket, s épen azon türelmetlenség miatt buktam meg, mellytöl megmente­­tésemet reménylem.““ S 1848-ban azon férfi, kinek ügyessé­gét s éles elméjét senki sem fogja kétségbe hozni, s ki or­szágosát nagy nehézségek közepett képes volt 18 évig sü­­kerrel folytatni, mikép bukott meg s vele a királyság ? Tü­relmetlensége által az akkori alkotmányos ellenzék iránt..... melly kérve kérte , engedje törvény által rendeztetni a társu­lat és egyesülés kétes jogát. „S ha önök nem fátyolon át szemlélnék a hisztériát, lehet­­len volna nem látniok, mi előttem világos, hogy most, ezen alakban, e hirtelenséggel, sürgetéssel terjesztve elő e tör­vényjavaslatot , azon izgalom közepett, mellyet mindennap szítnak az önök pártolásának örvendő lapok, önök is magukat olly türelmetlenség által engedik elragadtatni, melly, remény­­em, nem buktatandja meg, — rész volna, ha a kormányok minden hibáit forradalom büntetné , mert ekkor a hisztéria nem lenne egyéb katasztrophák és anarchia hosszú soránál, — de melly az átalános szavazatjogból kizárt népesség keblébe izgalmat, haragot, elidegenedést fog ültetni, mi az önök kormánya gyengeségét s nehézségét végtelenül öregbíten­i. „Nos, megengedik-e, uraim, hogy gondolataikat fürkészve, kimondjam : honnan e türelmetlenség ? Szerintem az két ok­ból ered: egyfelől némelly­eknél igazi, őszinte, rémült, má­soknál ügyes, kiszámított és rendszeres — túlzásból. Azon­felül meggondolás hiányából, hálátlanságból azon társadalmi gondviselés iránt, mellyet félreismernek, melly az általános szavazatjog neve, alakja alatt, ennek szelleme­s vezérlete mellett önöket nagy sülyedésből kiemelte, eleve lassú lép­tekkel , de azután mindig sebesebb és magasb fokozattal olly állásra , hol minden okos, meggondolt, türelmes kormány­nak meg kellett volna s meg kellene elégednie.“ Itt megszakasztás jött közbe Gourgaud s Bedeau tábornok közbeszólása által, s aztán igy folytatá Lamartine: „S önök, uraim, az átalános szavazatjogot vádolják! Az átalános szavazatjognak, melly a nép elidegenithetlen s mond­hatni minden polgár egyéni souverainitásául hirdettetett ki, segedelmével változtattatott meg a dolgok zűrzavaros állása; alakult kormány, mellyet nevezzenek önök bármiként, de min­denesetre minden kormány legalább valami rend; létesíttetett a nemzeti képviselet az alkotmányozó gyűlés személyében, valamint most az önökében; ezen alkotmányozó gyűlés május 15-dikén és június 23-dikán méltatlanul támadtatott meg, de diadalmaskodott az általános szavazatjog felsége s a kinevezé­sében feküdt tekintély és sérthetlenség által, diadalmasko­dott a bűnös merényeken, s Francziaország hazafias és fegy­veres erejének védpajzsa alatt hozta meg ezen alkotmányt, mellytöl mindnyájan függünk; végre, uraim, az elnök válasz­tása , általános szavazatjog utján olly egyhangúsággal ment véghez, melly maga elégséges megfelelni minden, ellene emelt vádaknak s megtorolni minden irántai hálátlanságot. „Továbbá önök magok, törvényhozó gyűlés, hol nem ki­­sebbedő, hanem növekedett többségben jelentek meg azok, kik méltán nevezik magukat a rend barátinak, de hibásan a rend kizárólagos barátinak, önök maguk, valamint az újra szer­vezett igazgatás, az újra felvirágzani kezdő jóllét, — de azon feltét alatt, hogy lélekismeretesen megtartassák ezen alkot­mány , — mindez az általános szavazatjog eredménye, s önök mégis ezt vádolják, mégis ez ellen türelmetlenked­nek ! Ah! uraim a nép, a jó népet értem, mellyel a februári forradalom alatt közelebbről érintkeztünk, e bátor , nagylel­kű , kötelességeit s jogait ismerő és értő nép, türelmesebb, okosabb mint önök; az időt adott önöknek, s önök nem akar­nak neki időt engedni. Int, ebben nincs igazuk azon férfiak­nak , kik e törvényt előterjesztették.“ Egy hang jobbról: „Ez nem fogja elhárítani a harezot!“ Lamartine : „Nem, az általános szavazatjog fogja elhárítani a harezot, ha önök az általános szavazatjog szent sérthetet­lensége alatt megmaradnak. „S mit mondanak önöknek e türelmetlenség igazolására ? Hallották tegnap egy szónok nyilatkozatában, kit senki sem vádolhat sem képmutatásról, sem mérsékletről? meg kell előzni, mint Xadik Károly mondá, a socialismus összees­küvését. „Ha valaki könnyen beszélhet e szószékről a socialism­us­­ról,úgy bizonyosan én, mert ismertem előbb, mint önök, s kö­zelebbről mint önök, küzdöttem ellene a forradalom előtt, a forradalom alatt s a forradalom óta..........Tudják-e önök ér­telmezni a socialismust ? Én fogom azt értelmezni úgy, mint felfogom, pedig én előbb tettem tanulmányom tárgyává, mint önök; értelmezni fogom, mint én értem azt, s mint remélem, nemsokára önök is értendők. „A socialismus szerintem három egészen különböző elemből áll. Áll először abból, mit örök jakobinismusnak nevezek, s ez azon állandó, fájdalmas, irigy, néha gonosz ingerültség, melly minden országban, minden korban, minden kormányforma alatt mutatkozik a népesség bizonyos szenvedő, dolgozó és irigy osztályainál, és pedig azon jóllét, azon egyenlőség ará­nyában, mellyet nem élveztek eléggé a társadalmi rend kebe­lében. A socialismus áll másodszor: elméletekből, utópiákból, mondhatnám agyrémekből, mellyeket mind én, mind Thiers úr, mind pedig más férfiak, kik által önök gondolatai felsége­sen fejeztettek ki, értelmeztünk, megtámadtunk, megsemmi­sítettünk e szószékről; a chimaera országa sohasem általános, sohasem bírja az egész népet, hanem inkább, hogy úgy mond­jam, helybeli, kivételes és ideiglenes betegség a népesség egy részénél. Harmadszor végre áll valami igaz, valódi, fel-, sőt kézzel­foghatóból, mondhatnám egyszersmind: becsületes-, törvényes- és szentből; nagy részben áll egyenlőségi, méltá­nyossági, segélyezési, testvériségi, egybeolvadási, lehető

Next