Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-01 / 68. szám
kint nézi gyermekét, — saját vérével ünvére lepecsételve, s tartalmát nem tudja. — Örvend, egyszersmind aggodalommal telve, örömét epedéssel zavarja az anyai gondolat, mert nem tudhatja: gyermeke szivének állandó örömére élend s növekedendik-e, vagy bánatot hozand a kebelnek, melly most olly szentül, olly leirhatlanul örvend fölötte ? becsületes jövendője fűszeres áldása leend e a társaságnak, vagy terhe és átka ? avagy nem kora halál öli-e benne örömét el ? Mint láthatni, magzatának jövője főleg aggasztja ekkor az anyát, azért olly szótlan, öröme azért csonka. Szive kielégítve bár, de lelke félig üres — öröme nem tökéletes — anyai gondok nem engedik, hogy ezen is eláradjon ! — s azért az édes anya ez állapotában nagyszerűn erős, mert arról gondolkodik, miről senki más. — Nem tudja, hogy beteg, felejti, hogy fáradt ; most lelke fárad — befutja az egész jövendőt — úgy fárad, mint elfáradt teste, midőn a jövendőnek egy polgárt, embert, hazafit és keresztényt szült. Keresztényt ? még nem az, épen most terjesztvék oda az anya gondjai, hogy azzá tétesse. Tudja az édesanya, miszerint nem leend gyermekéből öröme máskép, hacsak jó kereszténynyé nem képezteti. — Tétet készületeket, hogy azzá avassa, mivé majd egész erővel később tanítatja. — Tudja, hogy olly mértékben válik gyermekéből lelkes hű hazafi, jó ember, becsületes polgár, milly mértékben lesz okos és buzgó keresztény. — „Isten adá nekem e gyermeket“ szól magában az anya „én ajándékát úgy kezelendem, gondjaim úgy ápolandják, szívem s telkemből úgy nevelendem s neveltetendem, a mint világba menvén egykor Istennek és nekem, hazának és emberiségnek kedve teljék benne.“ „Vigyétek azért — mondja tovább — templomba, hogy isten papja kereszténynyé szentelje, az élet nagy útjára. — Füröszsze meg magzatomat az üdv vizében, hogy lelke tiszta legyen a gondolkodásban. — Kenje meg az erő és bajnokiság olajával, hogy szíve hű legyen a hazaszeretetben, korai erősek a jó, szent- és hasznosnak védelmében. Adjon neki a bölcseség javából annyit, mennyi szükséges ahoz, hogy megvásárolhatlanul emberiségnek és hazának, s csak kizárólag ezeknek használni okos legyen. Legyen előitéletektől ment lelke, meggyőződése szent, s ő ezek nyomán tántorithatlanul becsületes. — Ha illyen nem leendne, — imádkozza nyelvét öröknémává, lelkét butává, szivét érzéketlenné, nehogy átkul szültem embert, a helyett, hogy áldásul akarok lenni anyja egy jó s nemes indulatu, jámbor és okos kereszténynek.“ Milly szép hivatás, milly nagyszerű tiszt a papé ! A szülőtermészetnek csodaművét — szivének szentségét — Istentől nyert — legkedvesb ajándékát — gyermekét, kit a világon, főleg most, senkire és semmiért nem bizna; kiért, ha tőle elragadni akarnák, medvék-tigrisek- s oroszlánokkal vína meg, a papnak önkényt küldi! sőt csak akkor lesz öröme egész, midőn tőle visszahozzák, midőn az istenszolgától megáldatván, nemcsak gyermeket, hanem keresztényt is ölelend szivére! Boldog a pap, ha lelkesen, ha igazbuzgón és szentül tölti be hivatását! Annyi örömet, annyi nyugalmat nem nyújthat senki a szegény halandónak, senki nem hajthat több hasznot a társaságnak, mint ő. — Örömmel és nem pénzért — nem a testiek dézmájáért jár el tisztében; lélekismeretesen s nem egyedül szokásból foglalkozik övéi körében. — A pap az, ki mint öreg Simeon örvend az apák és anyákkal, hogy az emberiség tagjai, a társaság kis polgárai, a kis hazafiak legelsőbb is nála fordulnak meg, hogy általa megáldassanak. — Megáldja őket — szent áhítattal — szentelő vizéhez könyüi társulnak nem egyszer, s bizonyosakká teszik a körülállókat, hogy a lelkek imer atyjának áldása szív- és lélekre hatott. — Mint saját gyermekét, karjaira emeli a piczinyeket; jó lelkét beléjök lehelni, szivöket a nagy óhajtások szerintiekké imádkozni kötelesnek érzi magát. — Melegen buzgó kebléből imája Istenhez hat — és a jó pap kis hívei — már éltek első óráiban Isten lelkével telnek el. — E lelket lölök eltávozni nem engedendi buzgalma soha, e lelket az ö virasztásai, s fölöttöki szakadatlan éberkedései növelendik a szerint, a mint apró hívei növendnek — nagyobbulandnak. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Junius 1. Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik: LECOUVREUR ADRIENNE, dráma 5 felv. írták Seribe és Legouvé. Francziából ford. Csepreghi és Egressi Béni. — Vásárunk nem igen élénk forgalomnak örvend. A közelvidéki belföldi kereskedők megjelentek ugyan, de szükséges productumok mind külföldről, mind a vidékről nagyon kevesen érkeztek. Kézművekben nem szenvedünk hiányt. Gyapjú nem hozatott elegendő mennyiségben, pedig a vásár kiválókig kedvező máskor ez áruczikkre. Az élet ára piaczunkon középfölvétel szerint illyformán áll: tiszta búza pesti mérője: 11 ft, kétszeres 8 ft 30 kr.; rozs 7 ft; árpa 6 ft 45 kr.; zab 5, kukoricza 7 stb. Élelmi czikkeink drágasága ellen nincs panasz, annál több van vendéglőink ellen, mellyek örökös egyformaságban ragaszkodnak tulvitt követeléseikhez, s fizettetnek bennünket ép olly busásan, mint ezelőtt három hónappal... végtére is meg kell az embernek házasodni! mondaná egy jó tanácsokban gazdag ismerősünk! — Az új épületben fogva levő Jozipovics A. neje és fia e napokban Pestre érkeztek. — De la Grange asszony tegnap másodszor lépett föl Rozina szerepében. A közönség, melly most még nagyobb számmal jelent meg, mint az első előadáson, ismét elragadtatással mulatott a derék művésznő játékán. Bódénak hegedűváltozatait háromszor ismételte. Mindig kitörő tapsokkal fogadtatott. Meglepő újság volt azok előtt is, kik már egyszer hallották, mert De la Grange asszony e változatok éneklésében utolérhetlen. Csak a fuvola bírna vele versenyt dalolni. A bevétel tiszta jövedelme a nemzeti conservatorium részére volt ajánlva. — Mint tudjuk, a kétforintos utalványok forgalomideje felsőbb rendelet útján egy pár héttel meghoszszabbíttatott. Tehát míg ez idő le nem járt, a kétforintos jegyeket mindenki tartozik elfogadni. És bizony mégsem akarja azt elfogadni egy némelly makranczes ember. így például tegnap estre a mi színházunk pénztárnoka visszautasította amaz utalványokat. S kinek minden reménye egyetlen kétforintos papírból állott — az előtt nem nyílt meg Thalia ajtaja, az kívül maradt. — A váczi után van egy igen szép emeletes ház, melylyet „Párizs városához“ czímzett vendéglő név alatt ismerünk. Nagyon messze esik a város belsejétől, az étele is messze esik a jó ételektől. Ebédelnek ott az emeletben is, meg földszint is, mikor t. i. egykét jámbor oda téved, hanem a ki ott eszik, harmad napig meg nem éhezik, sőt azt is megbánja, hogy harmad nap előtt evett. Sok ételt adnak, egész nagy tállal, de abban nincs köszönet! Ára csak annyi mint akármelly belvárosi első vendéglőben !.. Tiszta, csinos , elegáns, csak az kár, hogy az ember a szép abroszt, kést, villát, kanalat meg nem eheti. — Érdekes újdonság azoknak, kik minden forradalmi röpiratot jó remény fejében megvásárlanak!.. . Tehát készíttetik egy röpirat, mellyben kézzelfoghatólag kimutattatik többek közt valóságos oklevelekből , hogy Debreczen nem a Tiszántúl esik, hogy a Mátra hegye nem Gyöngyös vidékén fekszik, és hogy Magyarországon 1820-dik esztendőben borzasztó forradalom pusztított, és végre, hogy gereblyével is lehet nyálat lőni, stb. Francziaország. — Fám, máj. 24. A mostani külcs mint látszik, valódi bölcsend, melly a néhány napig tartó, és szembeszökőleg feltűnő mozgalmakra következett, egyes-egyedül azon körülménynek tulajdonítható, hogy a tömegek igen szigorú fegyelem alatt tartatnak, s a megkezdett vitatkozás eredményét akarják bevárni. Csodadolgokat ígértek nekik a benyújtott számos pétitiók eredményéről, mellyet ezek a nemzeti gyűlésben előidézendnek, s körülbelül hasonló csodákat a hegypártiak szónoklatai sikeréről. Addig is az úgynevezett „nép“ kétesen csóválja fejét a legszélső baloldalon ülő ügynökei fölött, sőt a tömegestől érkező petitióktól sem vár csodát többé. Várjon a csalódások, mellyeknek vezetőik, szándékosan vagy saját csalódásukban, kitétetvék, türelmetlenségét növelendik-e, s végre Párisban részletes kitörésre vezetendik ? nem bizonyos. A dolgok jelen állásánál komoly mozgalmaktól nem félhetni. Ami az adómegtagadást illeti, hír szerint, a kabinetben azon terv fogadtatott el, hogy a köztársaság minden felhatalmazottai oda utasítassanak, foglalják le a törvényjavaslat elfogadásának hírére mindazon röpiratokat és hírlapokat, mellyekben adómegtagadásra fölszólítás találtatnék, vagy pedig általában ezen kérdés úgy tárgyaltatnék, mint az elfogadott törvény s a törvényhozó testület tekintélyének kigúnyolása. Valamint a május 22-dikei ülésben Montalembert, úgy a 23-dikiban Lamartine urak beszéde volt a fénypont. Amazét velős kivonatban közlötte már lapunk (166. sz.). Lamartine az átalános szavazatjogot otalmazta a törvényjavaslat korlátolásai ellen, s a vita tárgyát, ámbár a törvény 1-ső és 2-dik §-a képezte, mindamellett e szónoki vitatást újra az átalánosság terére vitte, mivel a domicilium feltételét megállapító két első §. magában foglalja az egész törvény szellemét. Lamartine azzal kezdette : Milly különös fordulata a helyzetnek, hogy most ő az átalános szavazatjogot kénytelen védeni azon osztályok ellenében, mellyeket az átalános szavazatjog megvédett , azon többség ellenében, mellyet az teremtett, s melly azelőtt annyit fáradozott hogy megvédje azt olly tömegek ellen, mellyek inkább szerették volna az egyedárusságot és dictaturát. Személyességtől s megtámadásoktól tartózkodva, mindenek felett a törvény indokait kutatja. „Ezen indokok mélyére hatva, — folytatá — s azokat nemcsak a tizenhetes bizottmányban, hanem a közszellemben is keresve, úgy találom, hogy az ország egy része roszul van felvilágosítva, roszul ösztönözve, türelmetlen a jobb jövőt bevárni s a bajt túlozza. Ez azon két indok, melly önöket e törvény előterjesztésére bízta. Azt hozzák fel, hogy magam is némi szenvedélylyel dolgoztam hazám választási rendszerének javítására ; nem tagadom. Mert megismerem, hogy azon társadalom, melly véletlenül forradalomba keveredik, s intézményeinek romjai között keresi azt, miből új terv szerint építsen valami szilárdot, állandót, bír joggal a kiszabott időben megvizsgálni institutióit, s az új terv szerinti újjáépítést azon erkölcsiséggel, szilárdsággal és biztosítékokkal végezni be, mellyekkel minden politikai rendszer tartozik a társadalom iránt, mellyet megvédni feladata. De eszméimet e tárgy körül csak azért tettem közzé, hogy az alkotmány átvizsgálása törvényes idejének elérkeztéig, legyen idő azok felett gondolkozni. „Mondom s ismétlem, hogy a kormányt s a többséget a jobbérti türelmetlenség bírta e törvény előterjesztésére; azon türelmetlenség, melly honunknak kiválólag bűne , vagy erénye ; melly több kormányt buktatott meg, mint a hányat megmentett, s mellynek vakmerőségeit, elbizakodásit s végre katasztropháit történetünk lapjain néhány évtized óta majd minden lépten feltaláljuk. Mi volt az 1848-diki május 15-diki és junius 23-dikai merény azon legalsó, nem számos, bűnös párt szellemében, egyéb, mint a nép e gonosz részének türelmetlensége , melly nem akarva Francziaország közképviseletének engedni a hatalmat, ezt kiragadni törekvék, megtámadva itt és az utczákon; miért azonban a nép eléggé bűnhődött. „Mi volt egyéb az augusztus 10-kei katasztropha, mellyel Francziaország katasztropháinak sora kezdődött, mi volt egyéb türelmetlenségnél, módosítni, mint ma is, a csakugyan tökéletlen alkotmányt, melly alig vala megalkotva, s mellyet bizonyos ideig élni s működni hagyva, meg lehetett volna javítni, s tartós alkotmányos királysággá szilárdítni. „A 18-dik fructidor, mi volt egyéb mint a monarchikus szellemű többség türelmetlensége, melly nem azért küldetett volt, hogy monarchiát alkosson, hanem hogy jobban alkossa meg a respublikát, s melly igen sietve akarván szedni a rend gyümölcseit, mindent meghiúsított, mi a rendért történt, s felköltötte a terrorismust. „S X-dik Károlyt, ki hatalmát meg akarta szilárdítni, mi buktatta azon örvénybe, mellyet két forradalom még nem volt képes kitölteni ? Mit mondott X-dik Károly számkivetésében azon státusférfinak, ki a száműzött királylyali beszélgetéseit közzétette emlékiratában? Azt mondta neki X-dik Károly : „„Azért vagyok itt, mert igen türelmetlen voltam, miután meggyőződtem a felől, hogy összeesküvés van a trón ellen : le akartam fegyverkeztetni az összeesküvőket, s épen azon türelmetlenség miatt buktam meg, mellytöl megmentetésemet reménylem.““ S 1848-ban azon férfi, kinek ügyességét s éles elméjét senki sem fogja kétségbe hozni, s ki országosát nagy nehézségek közepett képes volt 18 évig sükerrel folytatni, mikép bukott meg s vele a királyság ? Türelmetlensége által az akkori alkotmányos ellenzék iránt..... melly kérve kérte , engedje törvény által rendeztetni a társulat és egyesülés kétes jogát. „S ha önök nem fátyolon át szemlélnék a hisztériát, lehetlen volna nem látniok, mi előttem világos, hogy most, ezen alakban, e hirtelenséggel, sürgetéssel terjesztve elő e törvényjavaslatot , azon izgalom közepett, mellyet mindennap szítnak az önök pártolásának örvendő lapok, önök is magukat olly türelmetlenség által engedik elragadtatni, melly, reményem, nem buktatandja meg, — rész volna, ha a kormányok minden hibáit forradalom büntetné , mert ekkor a hisztéria nem lenne egyéb katasztrophák és anarchia hosszú soránál, — de melly az átalános szavazatjogból kizárt népesség keblébe izgalmat, haragot, elidegenedést fog ültetni, mi az önök kormánya gyengeségét s nehézségét végtelenül öregbíteni. „Nos, megengedik-e, uraim, hogy gondolataikat fürkészve, kimondjam : honnan e türelmetlenség ? Szerintem az két okból ered: egyfelől némellyeknél igazi, őszinte, rémült, másoknál ügyes, kiszámított és rendszeres — túlzásból. Azonfelül meggondolás hiányából, hálátlanságból azon társadalmi gondviselés iránt, mellyet félreismernek, melly az általános szavazatjog neve, alakja alatt, ennek szellemes vezérlete mellett önöket nagy sülyedésből kiemelte, eleve lassú léptekkel , de azután mindig sebesebb és magasb fokozattal olly állásra , hol minden okos, meggondolt, türelmes kormánynak meg kellett volna s meg kellene elégednie.“ Itt megszakasztás jött közbe Gourgaud s Bedeau tábornok közbeszólása által, s aztán igy folytatá Lamartine: „S önök, uraim, az átalános szavazatjogot vádolják! Az átalános szavazatjognak, melly a nép elidegenithetlen s mondhatni minden polgár egyéni souverainitásául hirdettetett ki, segedelmével változtattatott meg a dolgok zűrzavaros állása; alakult kormány, mellyet nevezzenek önök bármiként, de mindenesetre minden kormány legalább valami rend; létesíttetett a nemzeti képviselet az alkotmányozó gyűlés személyében, valamint most az önökében; ezen alkotmányozó gyűlés május 15-dikén és június 23-dikán méltatlanul támadtatott meg, de diadalmaskodott az általános szavazatjog felsége s a kinevezésében feküdt tekintély és sérthetlenség által, diadalmaskodott a bűnös merényeken, s Francziaország hazafias és fegyveres erejének védpajzsa alatt hozta meg ezen alkotmányt, mellytöl mindnyájan függünk; végre, uraim, az elnök választása , általános szavazatjog utján olly egyhangúsággal ment véghez, melly maga elégséges megfelelni minden, ellene emelt vádaknak s megtorolni minden irántai hálátlanságot. „Továbbá önök magok, törvényhozó gyűlés, hol nem kisebbedő, hanem növekedett többségben jelentek meg azok, kik méltán nevezik magukat a rend barátinak, de hibásan a rend kizárólagos barátinak, önök maguk, valamint az újra szervezett igazgatás, az újra felvirágzani kezdő jóllét, — de azon feltét alatt, hogy lélekismeretesen megtartassák ezen alkotmány , — mindez az általános szavazatjog eredménye, s önök mégis ezt vádolják, mégis ez ellen türelmetlenkednek ! Ah! uraim a nép, a jó népet értem, mellyel a februári forradalom alatt közelebbről érintkeztünk, e bátor , nagylelkű , kötelességeit s jogait ismerő és értő nép, türelmesebb, okosabb mint önök; az időt adott önöknek, s önök nem akarnak neki időt engedni. Int, ebben nincs igazuk azon férfiaknak , kik e törvényt előterjesztették.“ Egy hang jobbról: „Ez nem fogja elhárítani a harezot!“ Lamartine : „Nem, az általános szavazatjog fogja elhárítani a harezot, ha önök az általános szavazatjog szent sérthetetlensége alatt megmaradnak. „S mit mondanak önöknek e türelmetlenség igazolására ? Hallották tegnap egy szónok nyilatkozatában, kit senki sem vádolhat sem képmutatásról, sem mérsékletről? meg kell előzni, mint Xadik Károly mondá, a socialismus összeesküvését. „Ha valaki könnyen beszélhet e szószékről a socialismusról,úgy bizonyosan én, mert ismertem előbb, mint önök, s közelebbről mint önök, küzdöttem ellene a forradalom előtt, a forradalom alatt s a forradalom óta..........Tudják-e önök értelmezni a socialismust ? Én fogom azt értelmezni úgy, mint felfogom, pedig én előbb tettem tanulmányom tárgyává, mint önök; értelmezni fogom, mint én értem azt, s mint remélem, nemsokára önök is értendők. „A socialismus szerintem három egészen különböző elemből áll. Áll először abból, mit örök jakobinismusnak nevezek, s ez azon állandó, fájdalmas, irigy, néha gonosz ingerültség, melly minden országban, minden korban, minden kormányforma alatt mutatkozik a népesség bizonyos szenvedő, dolgozó és irigy osztályainál, és pedig azon jóllét, azon egyenlőség arányában, mellyet nem élveztek eléggé a társadalmi rend kebelében. A socialismus áll másodszor: elméletekből, utópiákból, mondhatnám agyrémekből, mellyeket mind én, mind Thiers úr, mind pedig más férfiak, kik által önök gondolatai felségesen fejeztettek ki, értelmeztünk, megtámadtunk, megsemmisítettünk e szószékről; a chimaera országa sohasem általános, sohasem bírja az egész népet, hanem inkább, hogy úgy mondjam, helybeli, kivételes és ideiglenes betegség a népesség egy részénél. Harmadszor végre áll valami igaz, valódi, fel-, sőt kézzelfoghatóból, mondhatnám egyszersmind: becsületes-, törvényes- és szentből; nagy részben áll egyenlőségi, méltányossági, segélyezési, testvériségi, egybeolvadási, lehető