Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-24 / 112. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.­­hez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 l­ r. 50 kr.p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — B 4 „ „ 113. Szerda, julius 24-én. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számíttatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával szám­itta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­ri­­­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, július 24-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, jul. 21. Vasárnapi börze 5 é­vente 96 frank 45 cent. A Versailles melletti táborozás aug. 6-dikán kezdődik. A hadsereg egy része Cherbourgnál vonatik össze, hol az elnök azt megszemlélni szándékozik. Londonban a franczia menekvők klubja rendőrileg bezáratott. Madrid, jul. 16. Szigorú sajtórendelet bocsátatokt ki. Slezvig, jul. 20. A dánok Flensburgtól Angelnig nyomultak elő. A főhadiszállásnak estvére Groszhold­­ba — déli irányban 2 mérföldnyire Flensburgtól — áttétetését várják. Nem a dánok, hanem Willisen tábor­nok küldött parlamentárt Kroghba. A dánok két elfo­gott holsteini hajót ismét szabadon bocsátottak. Slezvig, júl. 21. Willisen falkenburgi főhadszállá­­sáról proklamatiót bocsátott csapataihoz, mellyben ki­nyilatkoztatja, hogy eljött az elhatározó nap, miután a hozzájuk intézett meghódolási kívánat következtében ígéretekre most már támaszkodni nem lehet. Végül ki­jelenti Willisen , miszerint ő állhatatosan velük marad. Szívünk legtisztább örömérzetével közöljük a Wiener Zei­tung után a magas fejdelmi kegyelem következő újabb bizo­nyítványait , s hiszszük, hogy ezeket olvasván, hazánkban milliók keble feldobog örömben, áldva a fejdelmet, mint a ke­gyelem kiapadhatlan kútfejét. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-káról kelt legi. elhatározása szerint a minisztertanács előterjesztésére Kubinyi Ferencznek, a törvénytelen magyar ország­gyűlésen Nógrád megye képviselőjének, a hadtörvény­­székileg reá kimondott 3 évi várfogság hátralevő bün­tetésidejét legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-kai legfelső elha­tározása következtében a minisztertanács előterjeszté­sére legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, miszerint a magyar­ országgyűlési követek és forradalmi kormánybiztosok soraiból 209 kevésbbé terhelt egyének­re nézve az­ ellenök folyamatban levő hadtörvényszéki eljárás megszü­ntettessék. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-kai legf. elhatáro­zása szerint a minisztertanács előterjesztésére legke­gyelmesebben megengedte, hogy a külföldön tartóz­kodó gr. Batthyány István ellen folyamatban levő had­törvényszéki edictalis eljárás megszüntettessék, egy­szersmind szabad legyen neki a cs. k. tartományokba a kért büntetésmentes visszatérés. Pest, jul. 24. Azon mértékben, mellyben a forradalom és a bel­­háboru által előidézett zűrzavarból mind jobban s job­ban kibontakozunk, s a köz­hangulat a felség kegyelmi tényei által dermedtségéből a hála enyhe érzetére s az ország megalapítandó uj jövője iránt reményre ébred, sürgetővé válik az ország végrendezésének szüksége. E rendezésnek fő céltartalmát képezi az, miként kell­jen gondoskodni egyfelől a birodalmi ügyekről, mely­­lyek az ország területén megvalósitandók, s amellyek­­nek elintézésénél a birodalom népeleme alkotmányszerü jogát a birodalmi képviselet által gyakorlandja? Mellyek legyenek tisztán birodalmi hatóságok, és mellyek országos hatóságok, az illető igazgatási ágak­ban a birodalmi ügyek elvégzésére is alkalmazandók? Miként kelljen másfelől rendezni az országos ügye­ket, mellyek az országgyűlés hozzájárulásával elin­­tézendők? E pont az, hol a forradalom előtti múltat a jelennel kapcsolatba kell hozni, s úgy venni meg alapját a jövő­nek, mert tabula rasat kimondani lehet ugyan, de csi­nálni csak úgy, ha, mint a nagy franczia forradalom rémszakában, a múlt ültetvényét a dolgozni nem szűnő guillotine vágja ki, mint dolgozott, midőn a tizennyol­­czadik század órája a kilenczvenharmadik s kilenczven­­negyedik évet ütötte, mellynek minden percze vérontó s hamvasztó volt; midőn megfoghatatlan rémhatalom­ként járt-kelt az emberek között, kik többnyire halvá­nyak voltak, ijedős szemekkel, s fejeket folyvást féltve; midőn Robespierre és Saint-Just hozta mozgásba a bor­zasztó gépet, az egyik mint a terror főpapja, a másik mint prófétája, s midőn a halál, ennek ikertestvére, falánkját ezek maguk ellen fordította, kiknek éji bor­zalmaik idézték elő nappali iszonyatosságaikat, míg végre magok is elnyelettek, s a füstölgő s vért lehelő romok, mellyek alatt el volt temetve a népnek jámbor hite, kegyelete király és kormány, felsőbbség, társa­dalmi intézetek és hagyományos eszmék iránt, mellyek a társadalom szervezetének szilárd, rendületlen, de nem holt, hanem élő testi csontvázát képezték. Letűntek a rombolók, s jött az építő, ki majdnem két évtizedig tartó szigorú katonai uralkodás pajzsa alatt, száműzve az alkotmányosság eszméjét, egy uj épületet emelt, egy uj szervezetet létesített, melly alatt Fran­­cziaország volt nagy, volt dicső, de volt egy ideig der­­medten nyugodt vagy dicsőség izgalmában elfogult; hanem midőn eltűnt e dicsőség ködfátyola, egy perczig sem volt elégedetten békés és társadalmi szervezetében egyensúlyra jutva. A lengyel nemzetet nevezik el a politikai világ örök zsidójának, de kivált az utóbbi két évtized óta, nagy részint a franczia nemzet is az, mert nem talál nyug­tát, enyhet, megállapodást. Két királyi trónt döntött meg azóta, s kormánya és nemzeti gyűlése most egész erőfeszítéssel törekszik azon, hogy az állodalom hánykodtatott hajóját a demokratia sivár tengere hul­lámzárján, melly ha fel nem tartóztatik, azt mind kö­zelebb hajtja a végromlás örvényéhez, úgy kormányoz­za keresztül, hogy az ország és társadalom legszentebb s örök érdekei épen megmentessenek, mert a demo­kratia tengerfolyama mélhatlanul a socialismus chimae­­rájának torkába vezet. Voltak őrültek, kik a forradalomi korszak alatt a ter­rort nálunk is parodizálták, bár e paródia is iszonyú volt, mert számtalan ártatlan életet nyelt el áldozatul. Mások mint rajongók el kezdték tépni azon kötelékeket, mellyek megtagadhatlan múltnak voltak hosszú száza­dok során át­szövődött kötvényei. Most e kötelék viszsza van állítva és szorosabbra húzva, mostanra elszakaszthatlanná téve roppant anya­gi erő biztosító pajzsa által. De a kormány és minden józan gondolkodásúak feladata: fáradatlanul és okosan működni az­on, hogy e kötelék örökre felbonthatlan ollyan erkölcsi kötelékké váljék, melly szőve van az érdekek egybehangzásából, a köz­szellem mindenütti lehető legteljesebb megnyugvásából, a törekvések ösz­­szeiránylásából, alapjául vettetvén köz jóllét és elége­dett béke; s azon részekben, hol a mull hisztoriai fonala külsőleg megszakadva látszik lenni, ennek szálai óva­tosan felszedetvén s tovább fonatván. A FESTI NAPLÓ KŐTÁRA. EGY ÉJ AZ ALTÁBORBAN. D­ ARIEL-töl. Vége. Szeverának halvány tekintetét komoly bensőség futá el a végszavak alatt. Hosszú, és mély pillanattal szegült a derék parancsnokra, s néhány perczig a hit kezdete fejezé ki magát, de csak hamar szemeibe szökött a fanatizmus ismeretes tüze, s a szokott elfogultság visszafoglalt­ átalakult arczát. — És ön, a kevély eszes hölgy, e szörnyeteg kezében en­gedi magát forgatni, mint egy gyilkos tőr, — folytatá Damj­­anics. — Sztratimirovics ingerli, a népet izgatja, a lázadók lobogói alá serget gyűjt, és ön maga, mint egy D’ Arc Johan­nát gúnyoló daemon, a szabadság elleni csatákban véres zász­lót hurczol. A békés, hű magyar nép ellen vezérli ama vad­fajt, mellynek kegyetlenségei a világ történetkönyvében örök­re vörösleni fognak.... Látja asszonyom, a szabadság szel­leme a calaisi szorostól a közép tengerig átvilángzá az embe­riséget. A koronás fők kezet nyújtottak a népnek, s e termé­szetes, e szent szövetség, letéve a becsületes hatalom örökkévaló alapkövét. Calaistól a nápolyi szemetek lazarom­jáig nem akadt olly romboló ördögfaj, melly a szent követ alapjá­ból kivetni fölkeljen.-----csak a magyarországi ráczvér az, »nelly a reaktio gyalázatának eszközévé lön;----és ön, en­nek csatavezére lett vakult szerelemből egy bongyilkos iránt. ... Látja asszonyom, én magam, szégyenemre ráczfajból eredtem, de lelkem őszinte ösztönéből harczolok ellene___ A hölgy végkép kivetkőzni látszik türelméből, s ingerült­sége elárulá egész természetét. A harag sötét pirulata futko­sott arczain, s azon pillanatban, midőn Damjanics büszkén kimondá, hogy faját megtagadja , önkénytelenül kapott mell­csipkéi közé, hogy megragadjon egy tört, mellyet titkon vi­selt , s átdöfje a derék parancsnokot, ki a megtámadt szabad-­­­­ság s egy ártatlan nemzet érdekében olly nemesen érzett. Azonban az önfeledő vérláz átrohant, s az ész megkapá Sze­­vera kezét a tér markolatán. Meggondolá helyzetét és azt, hogy jegyese is hadfogoly, kit a mellett honárulás vétke ter­hel. Erőt von, mennyire kitelélt, szenvedélyes véralkatán, s éles gunynyá hangolva le­gyilkolási dühét, keserűn kérdezé : — Mi okból gyanítja ön, hogy a magyarok elleni felkelés reaktionális pártérdekek harcza ? — Hát mi volna más, — felelt nyugodtan Damjanics a nél­kül , hogy a hölgy rosszul fedett mérge­ érdekelné. — Hát miért harczol gróf Hadlaky, s működnek társai ? A hazáért nem : mert az megtámadva nincs,... csupán csak áltatok. A királyért nem: mert annak sohasem volt a honban kevesebb ellensége, s nem volt soha erősebb és tiszteltebb. A népért nem, mert hiszen épen azt üldözik és irtják.... Igen asszo­nyom, e harcz egy párté, melly a múlt hatalom minden esz­közével s összes szervezetével sem volt képes magát a békés átalakulás többsége ellen tovább fentartani; s egy párté, melly­­hez, — ha Magyarerdélyország tizenhat millió lakosát fe­­jenkint megkérdjük, — százezer fő nem ragaszkodik őszin­tén , s melly mégis a haza, király és nép romjain magához akarja visszaer­tetni a vesztett hatalmat. Szevera gunnyát még jobban élesité ez alapos czáfolat, s gerjedő haraggal vágott Damianics szavába. — S mi czélja van önnek jegyesem ördögileg festett arcz­­képével? .... talán hogy én megirtózzam tőle, s összeomlott szerelmem az ön vértagadó karjaiban keressen kárpótlást!? Damianics elmosolygá magát. Ön hiú asszonyom ! — mon­­dá illemmel; de ahhoz joga van, mert igen szép. Azonban látja , engem jobban elfoglal az érzett kötelesség, mintsem a mellett, jegyben járni vállalkozzam. A pálya, mellyet megfut­nom kell, hosszú; az idő rövid, s azért nincs időm szeretni. Szevera haragját még inkább fokozó e szégyenitő megtor­lás. Lelke kezdett már azon indulat-rohamra sodródni, melly szenvedélyes egyéneknél olly gyakran felizgul, s melly, ha további tápot talál, okvetlenül ki szokott törni. — Mit akar hát ön ? — kérdé Damjanicstól dühödten. — Meggyőzni önt az ügy iránti hazug fogalmáról, melly e mostani irtózatos szerepébe sodra. Meggyőzni önt, hogy a sza­badság ellen harczolni embertelen vétek, s idegen érdekért harczolni nevetség. Rábeszélni önt, hogy elfogult gyűlöleté­ből vetkezzék ki, béküljön meg a hű magyar néppel, Irelly az ön fajának is szabadságot eszközölt, győzze meg rokonát Sztratimirovicsot az ügy szent voltáról; beszélje ki kezéből a véres vezérszablyát s nyerje meg őt az örök igazságnak. — S ha ezt nem ígérem , önnek bosszuszomja fog kiontott véremen lakozni,... nemde! ? közbevág Szevera lángoló sze­mekkel , kinek fanatizmusát e nemes gondolkozás irigysége szurá, s kinek lelke a szenvedély örvényébe már teljesen átkelt. — Ön minden esetre szabad lesz; — viszonzá komoly nyugalommal a táborparancsnok. — S mikor ? — kérdé villámgyorsan s kétkedő gúnnyal Szevera. — A mellyik pillanatban akarja; — kapá válaszul. A hölgynek kevélységét mélyen sérté e váratlan nagylel­kűség ; mert hiszen egy ingerült hölgyet, kinek már fanatiz­musa és hiusága megtorolva jön, minden legkisebb sért és folyvást lázaszt, mi a rajta veendő győzelemhez segéderőt nyújt. — És, hogy a magyar eljárásról tanu-társnőt vigyen, ön­nel bocsátom Sztratimirovics pártfőnök kegyenetét, a szép Pelagiát, ki mint fogolynő Szmila álnév alatt hadtestemnél van, s készebb volt közvitézeim közt szolgálni, mint magát nálam felfedezni---- Parancsoljon asszonyom, s a fedező kiséret számukra készen áll........És hogy velem jobban megeléged­jék: szavamat adom önnek, miszerint, ha rokonát a pártütés vérontó teréről befolyásával lelépteti, gróf Hadlaky kegyelmet fog nyerni, s szabadon kereshetendi fel vesztett menyasszonyát. — És ha Stratimirovics tovább is harczoland, dühöd széttépi öt nembe?... a tehetlen fogolyt; —­ közbevág reszkető méreg­gel a ráczhölgy. „............Azon esetben , az ítélet után,.... halálra vivek bajt magam, Hadlakyval; — felelt Damjanics hideg megve­téssel. Szevera lelkének egész kevélysége össze jön rombolva. Illy fenkölt jellem egy gyűlölt hősben, illy megalázás eszme- és tényekben egy lenézett ellenség által, illy megszégyenítő tulhatalmazottsága a nagylelkűségnek, végkép kikapá lelkét­ ő­­L. PESTI NAPLÓ 107. 108., 109. és 110. számát.

Next