Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)
1850-07-24 / 112. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.hez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 l r. 50 kr.p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — B 4 „ „ 113. Szerda, julius 24-én. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számíttatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magán viták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, július 24-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, jul. 21. Vasárnapi börze 5 évente 96 frank 45 cent. A Versailles melletti táborozás aug. 6-dikán kezdődik. A hadsereg egy része Cherbourgnál vonatik össze, hol az elnök azt megszemlélni szándékozik. Londonban a franczia menekvők klubja rendőrileg bezáratott. Madrid, jul. 16. Szigorú sajtórendelet bocsátatokt ki. Slezvig, jul. 20. A dánok Flensburgtól Angelnig nyomultak elő. A főhadiszállásnak estvére Groszholdba — déli irányban 2 mérföldnyire Flensburgtól — áttétetését várják. Nem a dánok, hanem Willisen tábornok küldött parlamentárt Kroghba. A dánok két elfogott holsteini hajót ismét szabadon bocsátottak. Slezvig, júl. 21. Willisen falkenburgi főhadszállásáról proklamatiót bocsátott csapataihoz, mellyben kinyilatkoztatja, hogy eljött az elhatározó nap, miután a hozzájuk intézett meghódolási kívánat következtében ígéretekre most már támaszkodni nem lehet. Végül kijelenti Willisen , miszerint ő állhatatosan velük marad. Szívünk legtisztább örömérzetével közöljük a Wiener Zeitung után a magas fejdelmi kegyelem következő újabb bizonyítványait , s hiszszük, hogy ezeket olvasván, hazánkban milliók keble feldobog örömben, áldva a fejdelmet, mint a kegyelem kiapadhatlan kútfejét. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-káról kelt legi. elhatározása szerint a minisztertanács előterjesztésére Kubinyi Ferencznek, a törvénytelen magyar országgyűlésen Nógrád megye képviselőjének, a hadtörvényszékileg reá kimondott 3 évi várfogság hátralevő büntetésidejét legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-kai legfelső elhatározása következtében a minisztertanács előterjesztésére legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, miszerint a magyar országgyűlési követek és forradalmi kormánybiztosok soraiból 209 kevésbbé terhelt egyénekre nézve az ellenök folyamatban levő hadtörvényszéki eljárás megszüntettessék. Ő felsége a császár f. évi jul. 20-kai legf. elhatározása szerint a minisztertanács előterjesztésére legkegyelmesebben megengedte, hogy a külföldön tartózkodó gr. Batthyány István ellen folyamatban levő hadtörvényszéki edictalis eljárás megszüntettessék, egyszersmind szabad legyen neki a cs. k. tartományokba a kért büntetésmentes visszatérés. Pest, jul. 24. Azon mértékben, mellyben a forradalom és a belháboru által előidézett zűrzavarból mind jobban s jobban kibontakozunk, s a közhangulat a felség kegyelmi tényei által dermedtségéből a hála enyhe érzetére s az ország megalapítandó uj jövője iránt reményre ébred, sürgetővé válik az ország végrendezésének szüksége. E rendezésnek fő céltartalmát képezi az, miként kelljen gondoskodni egyfelől a birodalmi ügyekről, melylyek az ország területén megvalósitandók, s amellyeknek elintézésénél a birodalom népeleme alkotmányszerü jogát a birodalmi képviselet által gyakorlandja? Mellyek legyenek tisztán birodalmi hatóságok, és mellyek országos hatóságok, az illető igazgatási ágakban a birodalmi ügyek elvégzésére is alkalmazandók? Miként kelljen másfelől rendezni az országos ügyeket, mellyek az országgyűlés hozzájárulásával elintézendők? E pont az, hol a forradalom előtti múltat a jelennel kapcsolatba kell hozni, s úgy venni meg alapját a jövőnek, mert tabula rasat kimondani lehet ugyan, de csinálni csak úgy, ha, mint a nagy franczia forradalom rémszakában, a múlt ültetvényét a dolgozni nem szűnő guillotine vágja ki, mint dolgozott, midőn a tizennyolczadik század órája a kilenczvenharmadik s kilenczvennegyedik évet ütötte, mellynek minden percze vérontó s hamvasztó volt; midőn megfoghatatlan rémhatalomként járt-kelt az emberek között, kik többnyire halványak voltak, ijedős szemekkel, s fejeket folyvást féltve; midőn Robespierre és Saint-Just hozta mozgásba a borzasztó gépet, az egyik mint a terror főpapja, a másik mint prófétája, s midőn a halál, ennek ikertestvére, falánkját ezek maguk ellen fordította, kiknek éji borzalmaik idézték elő nappali iszonyatosságaikat, míg végre magok is elnyelettek, s a füstölgő s vért lehelő romok, mellyek alatt el volt temetve a népnek jámbor hite, kegyelete király és kormány, felsőbbség, társadalmi intézetek és hagyományos eszmék iránt, mellyek a társadalom szervezetének szilárd, rendületlen, de nem holt, hanem élő testi csontvázát képezték. Letűntek a rombolók, s jött az építő, ki majdnem két évtizedig tartó szigorú katonai uralkodás pajzsa alatt, száműzve az alkotmányosság eszméjét, egy uj épületet emelt, egy uj szervezetet létesített, melly alatt Francziaország volt nagy, volt dicső, de volt egy ideig dermedten nyugodt vagy dicsőség izgalmában elfogult; hanem midőn eltűnt e dicsőség ködfátyola, egy perczig sem volt elégedetten békés és társadalmi szervezetében egyensúlyra jutva. A lengyel nemzetet nevezik el a politikai világ örök zsidójának, de kivált az utóbbi két évtized óta, nagy részint a franczia nemzet is az, mert nem talál nyugtát, enyhet, megállapodást. Két királyi trónt döntött meg azóta, s kormánya és nemzeti gyűlése most egész erőfeszítéssel törekszik azon, hogy az állodalom hánykodtatott hajóját a demokratia sivár tengere hullámzárján, melly ha fel nem tartóztatik, azt mind közelebb hajtja a végromlás örvényéhez, úgy kormányozza keresztül, hogy az ország és társadalom legszentebb s örök érdekei épen megmentessenek, mert a demokratia tengerfolyama mélhatlanul a socialismus chimaerájának torkába vezet. Voltak őrültek, kik a forradalomi korszak alatt a terrort nálunk is parodizálták, bár e paródia is iszonyú volt, mert számtalan ártatlan életet nyelt el áldozatul. Mások mint rajongók el kezdték tépni azon kötelékeket, mellyek megtagadhatlan múltnak voltak hosszú századok során átszövődött kötvényei. Most e kötelék viszsza van állítva és szorosabbra húzva, mostanra elszakaszthatlanná téve roppant anyagi erő biztosító pajzsa által. De a kormány és minden józan gondolkodásúak feladata: fáradatlanul és okosan működni azon, hogy e kötelék örökre felbonthatlan ollyan erkölcsi kötelékké váljék, melly szőve van az érdekek egybehangzásából, a közszellem mindenütti lehető legteljesebb megnyugvásából, a törekvések öszszeiránylásából, alapjául vettetvén köz jóllét és elégedett béke; s azon részekben, hol a mull hisztoriai fonala külsőleg megszakadva látszik lenni, ennek szálai óvatosan felszedetvén s tovább fonatván. A FESTI NAPLÓ KŐTÁRA. EGY ÉJ AZ ALTÁBORBAN. D ARIEL-töl. Vége. Szeverának halvány tekintetét komoly bensőség futá el a végszavak alatt. Hosszú, és mély pillanattal szegült a derék parancsnokra, s néhány perczig a hit kezdete fejezé ki magát, de csak hamar szemeibe szökött a fanatizmus ismeretes tüze, s a szokott elfogultság visszafoglalt átalakult arczát. — És ön, a kevély eszes hölgy, e szörnyeteg kezében engedi magát forgatni, mint egy gyilkos tőr, — folytatá Damjanics. — Sztratimirovics ingerli, a népet izgatja, a lázadók lobogói alá serget gyűjt, és ön maga, mint egy D’ Arc Johannát gúnyoló daemon, a szabadság elleni csatákban véres zászlót hurczol. A békés, hű magyar nép ellen vezérli ama vadfajt, mellynek kegyetlenségei a világ történetkönyvében örökre vörösleni fognak.... Látja asszonyom, a szabadság szelleme a calaisi szorostól a közép tengerig átvilángzá az emberiséget. A koronás fők kezet nyújtottak a népnek, s e természetes, e szent szövetség, letéve a becsületes hatalom örökkévaló alapkövét. Calaistól a nápolyi szemetek lazaromjáig nem akadt olly romboló ördögfaj, melly a szent követ alapjából kivetni fölkeljen.-----csak a magyarországi ráczvér az, »nelly a reaktio gyalázatának eszközévé lön;----és ön, ennek csatavezére lett vakult szerelemből egy bongyilkos iránt. ... Látja asszonyom, én magam, szégyenemre ráczfajból eredtem, de lelkem őszinte ösztönéből harczolok ellene___ A hölgy végkép kivetkőzni látszik türelméből, s ingerültsége elárulá egész természetét. A harag sötét pirulata futkosott arczain, s azon pillanatban, midőn Damjanics büszkén kimondá, hogy faját megtagadja , önkénytelenül kapott mellcsipkéi közé, hogy megragadjon egy tört, mellyet titkon viselt , s átdöfje a derék parancsnokot, ki a megtámadt szabad-ság s egy ártatlan nemzet érdekében olly nemesen érzett. Azonban az önfeledő vérláz átrohant, s az ész megkapá Szevera kezét a tér markolatán. Meggondolá helyzetét és azt, hogy jegyese is hadfogoly, kit a mellett honárulás vétke terhel. Erőt von, mennyire kitelélt, szenvedélyes véralkatán, s éles gunynyá hangolva legyilkolási dühét, keserűn kérdezé : — Mi okból gyanítja ön, hogy a magyarok elleni felkelés reaktionális pártérdekek harcza ? — Hát mi volna más, — felelt nyugodtan Damjanics a nélkül , hogy a hölgy rosszul fedett mérge érdekelné. — Hát miért harczol gróf Hadlaky, s működnek társai ? A hazáért nem : mert az megtámadva nincs,... csupán csak áltatok. A királyért nem: mert annak sohasem volt a honban kevesebb ellensége, s nem volt soha erősebb és tiszteltebb. A népért nem, mert hiszen épen azt üldözik és irtják.... Igen asszonyom, e harcz egy párté, melly a múlt hatalom minden eszközével s összes szervezetével sem volt képes magát a békés átalakulás többsége ellen tovább fentartani; s egy párté, mellyhez, — ha Magyarerdélyország tizenhat millió lakosát fejenkint megkérdjük, — százezer fő nem ragaszkodik őszintén , s melly mégis a haza, király és nép romjain magához akarja visszaertetni a vesztett hatalmat. Szevera gunnyát még jobban élesité ez alapos czáfolat, s gerjedő haraggal vágott Damianics szavába. — S mi czélja van önnek jegyesem ördögileg festett arczképével? .... talán hogy én megirtózzam tőle, s összeomlott szerelmem az ön vértagadó karjaiban keressen kárpótlást!? Damianics elmosolygá magát. Ön hiú asszonyom ! — mondá illemmel; de ahhoz joga van, mert igen szép. Azonban látja , engem jobban elfoglal az érzett kötelesség, mintsem a mellett, jegyben járni vállalkozzam. A pálya, mellyet megfutnom kell, hosszú; az idő rövid, s azért nincs időm szeretni. Szevera haragját még inkább fokozó e szégyenitő megtorlás. Lelke kezdett már azon indulat-rohamra sodródni, melly szenvedélyes egyéneknél olly gyakran felizgul, s melly, ha további tápot talál, okvetlenül ki szokott törni. — Mit akar hát ön ? — kérdé Damjanicstól dühödten. — Meggyőzni önt az ügy iránti hazug fogalmáról, melly e mostani irtózatos szerepébe sodra. Meggyőzni önt, hogy a szabadság ellen harczolni embertelen vétek, s idegen érdekért harczolni nevetség. Rábeszélni önt, hogy elfogult gyűlöletéből vetkezzék ki, béküljön meg a hű magyar néppel, Irelly az ön fajának is szabadságot eszközölt, győzze meg rokonát Sztratimirovicsot az ügy szent voltáról; beszélje ki kezéből a véres vezérszablyát s nyerje meg őt az örök igazságnak. — S ha ezt nem ígérem , önnek bosszuszomja fog kiontott véremen lakozni,... nemde! ? közbevág Szevera lángoló szemekkel , kinek fanatizmusát e nemes gondolkozás irigysége szurá, s kinek lelke a szenvedély örvényébe már teljesen átkelt. — Ön minden esetre szabad lesz; — viszonzá komoly nyugalommal a táborparancsnok. — S mikor ? — kérdé villámgyorsan s kétkedő gúnnyal Szevera. — A mellyik pillanatban akarja; — kapá válaszul. A hölgynek kevélységét mélyen sérté e váratlan nagylelkűség ; mert hiszen egy ingerült hölgyet, kinek már fanatizmusa és hiusága megtorolva jön, minden legkisebb sért és folyvást lázaszt, mi a rajta veendő győzelemhez segéderőt nyújt. — És, hogy a magyar eljárásról tanu-társnőt vigyen, önnel bocsátom Sztratimirovics pártfőnök kegyenetét, a szép Pelagiát, ki mint fogolynő Szmila álnév alatt hadtestemnél van, s készebb volt közvitézeim közt szolgálni, mint magát nálam felfedezni---- Parancsoljon asszonyom, s a fedező kiséret számukra készen áll........És hogy velem jobban megelégedjék: szavamat adom önnek, miszerint, ha rokonát a pártütés vérontó teréről befolyásával lelépteti, gróf Hadlaky kegyelmet fog nyerni, s szabadon kereshetendi fel vesztett menyasszonyát. — És ha Stratimirovics tovább is harczoland, dühöd széttépi öt nembe?... a tehetlen fogolyt; — közbevág reszkető méreggel a ráczhölgy. „............Azon esetben , az ítélet után,.... halálra vivek bajt magam, Hadlakyval; — felelt Damjanics hideg megvetéssel. Szevera lelkének egész kevélysége össze jön rombolva. Illy fenkölt jellem egy gyűlölt hősben, illy megalázás eszme- és tényekben egy lenézett ellenség által, illy megszégyenítő tulhatalmazottsága a nagylelkűségnek, végkép kikapá lelkét őL. PESTI NAPLÓ 107. 108., 109. és 110. számát.