Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-02 / 144. szám

Palmerston, merész kezekkel nyúlt a külügyek mérlegébe, bele-beleveté hatalmas szavát, s a mérleg nem egyszer lebegett kétesen Európa népei fölött; de a nagy szavak elhangzottak, s a népek, minél nagyobb dolgokat vártak, annál kisebbek szemtanúi lőnek. — Mit is akarnak ezek a kis népek nagy századunkban ? A sors könyvében meg van írva: a XIX. szá­zadban elmerülnek­ a kicsiségek, — és szerepel a nagyságos! Hiszen a gyenge virágszál is csak úgy élhet, ha karóhoz kötik. Egy nevezetes csütörtökön történt, midőn a parliament meg­nyitásánál az illetők elmondanak a királynéval: Európa udva­raival jó lábon állunk! — békének nézünk elébe! És a kö­vetkező hétfőn, Görögország ostromzárát tudaták a lapok, a bámuló közönséggel! — A királyné berekesztő beszédében ismét békéről szólt, és ez esetlegesen ismét csütörtökön tör­tént. — valljon a következő hétfők valamellyike mit hozand? Ránk, magyarokra nézve legérdekesb az, hogy a parlia­ment megtudta, miszerint Európában magyarok is léteznek! — és hogy Palmerston , lord D. Stuart interpellatiojára felelvén, a többi között azt is mondá: az angol nemzetnek becsületé­re válik, a magyarok iránt tanúsított rokonszenv! A haza siető parliamenti tagokkal, a manchesteri nagy fér­fiú is lelép a színtérről, s visszasiet családi körébe, tán azon keserű tudattal, hogy míg ő fegyvertelen békét hirdet a né­peknek, addig a continensen fegyvert kovácsolnak, s xerxesi hadseregeket gyűjtenek! — Mondják, nem rég jelentkezett nála egy igénytelen férfiú, ki olly gépet képes kiállítani, melly néhány pillanat alatt hadseregeket semmisít? Nemde, jellem­ző ! Véleményem szerint az embertelen háborúk kiirtására, ez a legemberségesebb eszköz, s az örök béke megalapítására, ez a legbiztosabb szer. — Vajha e gép létre jöne, ámbár so­kan kétkedve rázzák fejeiket, mert kiállítása sokba jő, s még eddigelé nem is igen mutatkoznak, kik illendő honoráriumért, az experimentumnak alávetnék magukat-------! Csak olly távol ne esnénk egymástól, küldenék önöknek egy londoni divatos legyezőt, mellyen Lamartine és a 1848-i provisorius franczia kormánytagok hű arczképei láthatók. — Az angol telivér royalisták ezzel legyezgetik magokat, midőn eszékbe jutnak a provisorius kormány ama nagy szavai, mely­­lyekkel Európa népeit felhívják a bilincsek széttörésére —­­ ezzel legyezgetik magokat, midőn felmerül lelkűkben: a ró­mai respublikának megbuktatása, Romának elfoglalása , s azon emlékek szétrombolása, mellyeket a vandalusok------­megkíméltek! — Csak nevessetek! — Csak nevessetek, az újabb kor nagy feladatát-------, végre még is csak ti ango­lok fogjátok befejezni: Slezvig-Holsteinban ! A legyező mellé óhajtnék még küldeni egy képet is, mellyen Victoria királyné elaggott, s meglehetősen elhízott alakja látható ; mellette Albert herczeg áll, mint aggastyán, s osztja az anyával az apai örömöket.­­ A boldog szülök kö­zelében legidőbb gyermekük szemlélhető; ezt, a gyermekek hosszú sorozata követi, mindig kisebb és kisebb alakban, míg végre a messze távolban , az utolsó kis koronás csemete alig láthatóan elenyészik. A képnek aláírása is ez : Anglia jövő­jének perspectivája! Az indus követ elutazott annélkül, hogy a londoni hölgyek­nek igaz­ gyöngyöt szórt volna-------, pedig már árulgaták is azon fametszvényt, mellyen London szépei egymást dönt­ve , tiporva, rohannak, s itt ott, nem a legilledelmesebb hely­zetben , szedegetik e magassága emlékeit. berlin, aug. 27-kén. Míg némelly lapjainkban a kormány még mindig égig emel­tetik mutatott energiája végett Ausztria ellenében, maga a deutsche Reform valódi békés megegyezésről szól, s valóban az utóbbi, alattomban elnevetheti magát, hogy az „elpirulást“ mások veszik magukra, mialatt ő maga erős léptekkel Frank­­furt-Mekka felé vándorol. Az elsők szégyenük még olvasói­kat a dolog valódi állásáról értesíteni, mert pár nap előtt még a Pithia székén ültek, s harsoghatván trombitáikat, álmaikban Jericho-Bécs falait már düledezni látták, s ma a szegények ma­gok, s csak is magok m­aradtanak a sárban , mint aféle jóér­zelmü polgár; mert más józan ember, ki — ámbár a kártyák­ba nézni, nincs alkalma — gondolkodni és ítélni birt, alig hitt egy szót is. De van ennek is haszna, mert utóbb az egysze­rűek is megtanulják azon, időnkben szükséges mesterséget, a sorok között olvasni. A német kormányok iszonyú göröncsös utakon járnak, csak hogy a nép egyszerre észre ne vegye azon czélt, mellynek elérésére, már másfél év óta annyit izzadtak, mert csakugyan nem csekély dolog, annyi nótákat teremteni, íratni s felelni — s mind­ezek után a német Miskát tánczoltatni! — De igaz, fél­tek Nagy Sándor vágásától, nem volt ember, ki merészelt volna kitárni a szeretett nép előtt, hogy minő gordiusi cso­mót akarnak készíteni, a constitutionalis németnek­ úgy gon­dolták : a­ki lassan megy, az is eléri czélját, — sőt még biz­tosabban, s a­ki összetartja a történteket, meg fogja vallani, hogy Kotzebue hazudott, mert „nem az egyenes út a legjobb.“ Azon „anyagi dolgokat elintéző“ bizottmányt Frankfurtban, mellyről utolsó levelemben tevék említést, nem fogják csu­pán Ausztria és Poroszbon, követeik által képezni, mint Német­országban sokan hiszik, dualistikai módon,­­ hanem minden német státus egy különös megbízottat fog kinevezni, mint ma jó forrásból hallottuk. És épen itten látszik ki a szeg a zsákból, mert a németek a kicsinnyel is megelégednének, ha a nagyot nem is érték el, az az, ha Németországból egy császárságot nem bírtak teremteni, megelégedtek vala, ha két ember osztá meg vala az uralmat, és abban, ha Frankfurtban csak a porosz király, és az ausztriai császár parancsolna. Különben, hogy ezen anyagi bizottmányból az idő egy politikait (nem akarjuk mondani szellemit) késziteni, hinni szabad, mert a combina­­tio olly közel fekszik, hogy együgyüeknek neveztetnénk, ha máskép itélnék meg e dolgot, melly nem sokára fait accomplit leszen. A volt porosz követ a római széknél, Usedom Berlinbe érkezett, s nem is fog többé visszaindulni, helyettesittetvén a király egyik igen hű barátja által, ki évek előtt véle, Olaszor­szágot beutazta. Reumont Aladár ismeretes iró, két műve által: Olaszország és Ganganelli, 14-ik Clemens pápa , ezek mellett catholikus, és így a porosz kormány is több befo­lyást reménylhet általa elérhetni. Holnap belügyminiszterünk rajnai vizsgáló utazását kezden­­di meg. Hogy utazása alkalmával, többet fog tanulni, mint Napoleon Lajos, hisszük, de meg vagyunk győződve, hogy a republikánus rajnai nép sem vive le ministre, sem vive la re­­publique-et nem fog kiáltozni. Bácsmegyéből (Krusevlya) Aug. 22-én. Nem tudunk tárgyat választani­­. szerkesztő úr, melly­ről önnek valamelly érdekest írhatnánk; a népszámlálásról nem szólhatunk, mert az igen lassan halad előre ; — a föld­adói munkálatról sem, miután még nem kezdetett meg me­gyénkben ; — tisztviselőink némellyikéről lehetne valamit meg­jegyezni, ha epébe nem kellene mártani tollunkat, hogy híven tükrözhessük eljárásaikat. Kellemetlen emlékezés­ kivált ha látjuk az önkényt, melly néhol zsinórmértékül vétetett föl; — de minek is ezt felhozni, tán mi is illyenek volnánk, ha e polezra emeltetnénk? Ha tán felöltenénk tisztviselői öltönyünket, zsebeink mind­egyikéből a községi jegyzők alázatos képeik vigyorognának ki, kik alánk rendelve, lealázottan fészkelték be magukat öltönyünk másra is használható titkos és nem titkos üregeibe ? Tán elég hálátlanok lennénk egy szerencsétlen nőtől pár száz forintnyi adományt elvenni, mellyért megígérnénk neki, hogy fogoly férjét kezesség mellett kibocsátjuk, de ebbeli ígéretünket csak azért sem váltanék be, hogy a rab nője aján­dékát nagylelkűen újra pár száz forinttal nagyobb értékűvé tegye , és lehet, hogy ekkor sem tennénk eleget a nagylel­kűen adózó nő kérelmének? Ha tán valamelly hivatalos iratok elküldésével elkésnénk, a késedelmezés bélyegét egy oldalunk mellett működőre sütnék, hogy saját hibánk maradjon leplezetlenül ? Tán i­lyeneket s hasonlókat tennénk mi is hivatalos hely-­­­zetünkben , hiszen mint emberek csak az élet gyarlóságaival vagyunk felruházva ? Nem szólok tehát többet e tárgyról, mert lehet, hogy most is találkozik közöttünk olly egyén, ki saját magára fog ismerni. Tűrjünk hát mig lehet, mig türelmünk gyenge fonala meg nem szakad, mig kénytelenek nem leszünk a nyilvánosság te­rén megkülönböztetni a tiszta búzát a konkolytól. Némelly helyeken — a nélkül is kevés számú szarvas mar­háink között — a marhavész kiütött, ezért a szarvas marhák­nak egyik helységből a másikba való áthajtása eltiltatott, s az egészséges marháknak a betegektőli elválasztása a kormány­­biztosi hivatal által elrendeltetett. Báró Redli harasztinai pusz­táján f. hó 18-tól 21-ig negyvenegy darab esett el. Az elmaradott adóstartozások behajtására megyénkben ka­tonai erő használtatik; a katonák már kiküldettek némelly helységekbe. Lugos, aug. 27. Megyei törvényszék: Elnök: Szerb Tivadar, ülnökök: Sze­rényi Ferencz, Zakariás István, Ivannovics András, Zsenay Móricz, Athanaszievics Sándor, Paszka Miksa, Marsovszky István, Gyika Szilárd, állad. ügyv. 1. Szívós Pál. 2. Marsovsz­ky László. Jegyzők: 1. Sismics József. 2. Csürcz Lajos, Irat­­tárőr: Vancsa János. Igtató : Kasics Károly, Kiadó: Benzen­­leitner János, Árvaügyek hivatala: Elnök: Milenkovics György, ülnök: Marsovszky György, ügyvéd: Hosszú György, jegyző: Bercsán Szilárd, könyvvivő: Melczer János, Járásbirák: Lu­gosi Járásban: Járás­biró: Athanaszievics György, Segéd : Jakabffy Pál, Igtató : Vidovics Ferdinánd. Bégai járásban: Járás biró: Paszku Fülöp, segéd: Pausz Kálmán, Igtató: Pap­­házy István. Füzséti járásban : Járás biró : Krengel Lajos, segéd: Fábri Adolf, Igtató: Popescu Péter. Bogsáni járás­ban : Járás biró: Papházy János, segéd: Kamenszky Ignácz, Igtató: Bősz Lajos. Oraviczai járásban: Járás­bíró: Kovács Károly, segéd: Rezei Sándor, Igtató: Küchler Sebestény. 1-ső osztályú Járásbíróság: ülnökök: Lévay Antal, Csiky Mihály, Pauk-Ucsevny Sándor, Podhraczky Károly, Fehér József. hoz ragadozók a világot, s túl a tengereken és sivatagokon keresvén új birodalmakat pusztításaiknak, kiküszöbölök a le­győzőnek isteneit, békába verők a legszabadabb fejdelmeket és népeket, mig végre nem találván többé hol bevérezték aczélukat, önnön kebleikbe mártották azokat, így öldözék le az izraeliták Ilanaán békés lakóit, s a babyloniak később rab­szolgaságra hurczolák Juda nemzetének papjait, anyjait és magzatait. így dőltte meg Sándor a babyloni birodalmat, s miután fölperzselé utóban az egész földet, búsult, hogy nem volt egy másik világ, így vonták le a spártaiak háromszor Messene falait, s háromszor űzék ki Görögországból a messe­­neieket, kik szinte görögök valónak, ugyanazon vallásuak,és ugyanazon ősök unokái. így gyilkolák egymást a hajdani ola­szok , míg végre Roma szerencséjétől elnyelettek. De igen kevés századok múlva a világ királynéja a Caesarok, Nérók, Constantinok, a Vandálok és Pápák martaléka lön. Ohmennyi embertestből rakott máglyának füste boríta el Amerika egét! oh mennyi vérét hozá át, hogy pártáinkat becstelenséggel fertőztesse meg, az óczeán, azon megszámíthatlan népeknek, mellyek sem félelmet, sem irigységet nem okozanak az euró­paiaknak ; de azon vér meg leszen buszúivá, s Europa fiaira fog özönleni. Minden nemzetnek megvan a maga korszaka. Zsarnokok ma, hogy siettessék önnön holnapi rabszolgasá­gukat , s azok, kik előbb gyáván fizeték meg a sarezot, vassal és tűzzel fogják azt egykor felróni. A világ vad állatok erdeje. Az éhség, a vízözön s a döghalál ollyanok a természet ren­dében , mint a mező meddősége, melly a jövő év bőségét ké­szíti elő, és ki tudja? talán igy készítik elő a világ szerencsét­­lenségi is egy másik boldogságát. Mi azonban nagy büszkén erényeknek mondjuk mindazon cselekvéseket, mellyek bátorságára vannak a parancsodnak, s félelmére annak, ki szolgál. A kormányok igazságot paran­csolnak , de parancsolhatnák-e azt, ha előbb, hogy uralkod­hassanak , meg nem sértik vala­m Ki egész tartományokat ra­bolt ki rennelgésből, ünnepélyesen viteti törvényfára azt, ki éhségtől kényszerítve kenyeret lopott. így aztán az erő, mi­kor mások minden jogait már eltapodta, hogy azokat magá­nak megtarthassa az igazság színével ámítja a halandókat, míg egy másik erő majd öt is megrontotta. Ilyen a világ s az em­berek. E közben koronként néhány merész ember támad, kik eleinte mint eszelősök kinevettetnek, s gyakran mint gonosz­tevők, lejiyakaztatnak, s ha aztán a szerencse, mellyet sajá­tokul hisznek, de melly elvégre is nem egyéb, mint a dolgok túlhatalmas forgása, pártfogolja őket, akkor engedelmesked­nek nekik, félik őket s halálok után istenittennek. Fajzata ez a félisteneknek, a hétfejnek s a nemzetek alapítóinak, kik ke­vélységük s a köznép ostobasága miatt azt hiszik,­hogy saját vi­­tézségök által emelkedtek olly magasra, s pedig csupán vak kerekei az órának. Mikor a földkerekség egy zendülése meg­érik, vannak szükségkép emberek, kik azt megkezdik, s kik fejöket zsámolyul adják annak trónjához, ki azt befejezi. S mi­vel az emberi nem a földön sem boldogságot nem talál, sem igazságot. Isteneket teremt, kik védjék a gyöngét, s díját je­len kényeinek a jövőben keresi. Hanem az Istenek minden kor­ban a hódítók fegyereibe öltözének, s elnyomják az uralkodni vágyók szenvedélyeivel, dühe­ és ármányival a nemzeteket. Lorenzo, tudod-e, hol él még az igazi erény ? bennünk néhány gyöngék-s boldogtalanokban; bennünk, kik miután átéltünk minden botlást, s éreztük az élet minden viszontag­­ságit, szánakozni és segitni tudunk azokon. Te, a könyörület, te vagy egyedül erény! minden más erények uzsoráskodók. De mialatt magasból nézhetem az emberiség kábaságait s gyászos balságait, nem érzek talán magamban minden szen­vedélyt, nem gyöngeséget és könyezést, egyetlen elemeit az embernek? Nem sóhajtom-e mindennap hazámat? Nem mon­dom-e magamnak siránkozva: Anyád és barátod van neked — te szeretsz — a nyomorultak egész serege várakozik reád, hová futsz ? Idegen földön is követni fognak az emberek ár­mányt, a fájdalmak és a halál, talán ott fogsz elhullani, és nem fog rajtad senki szánakozni; s te mégis érzed nyomorú keb­ledben a szánakozás szükségét. Elhagyatva mindentől nem kérsz-e segélyt az égtől? nem hallgat meg, s mégis gyötrel­meidben szived akaratlanul is hozzá fordul: borulj földre, ha­nem házi oltáridnál.­­ Természet! talán szükséged van reánk szerencsétlenekre, s férgekül és bogarakul tekintesz bennünket, mellyeket zsi­­zsegni és szaporodni látunk a nélkül, hogy tudnak, miért él­nek? De ha felruházál bennünket az élet gyászos ösztönével úgy, hogy a halandó el ne bukjék gyengeségei terhe alatt, s végzettleg engedelmeskedjék minden törvényednek, miért adod az észnek még gyászos­ ajándékát is ? Kezünkkel illet­hetjük minden viszontagságunkat a nélkül, hogy tudnák a mó­dot, mellyel azokat jóvátehetnék. Miért futok én tehát ? s milly távol országokba vonulok ? hol fogom valaha feltalálni az embereket, kik különbözzenek az emberektől? Avagy nem előérzem­-e a bajokat, a betegsé­geket és szükölgést, mellyek hazámon kívül rám várakoznak ? — Ah nem! visszatérek hozzátok, a szent hantok, mellyek hallátok első sírásomat, hol olly sokszor pihentettem meg ki­fáradt tagjaimat, hol ismeretlenül és békében feltaláltam kevés szerettimet, hol fájdalman közt bizodalmasan kényeztem. Mi­után rám nézve minden gyászszínt visel, ha nem remélhetek már semmi mást, mint a halál örök álmát , ti egyedül, a ber­keim, fogjátok hallani végrehajtásim­at, s ti egyedül fogjátok békés árnyaitokkal befedni meghűlt tetemim­et. Megsiratnak azon boldogtalanok, kik társai szerencsétlenségemnek ; s ha a szenvedélyek síron túl is élnek, fájdalmas lelkem meg fog vi­­gasztaltatni sóhajtásitól azon mennyei leánynak, kiről én azt hittem, hogy nekem született, de kit az emberek előítéletei s kegyetlen végzetem keblemről leszakasztottak. (Folytatjuk.) NEVELÉSI ROVAT.­­) Csődhirdetés. A mármaros-szigeti reform. Lyceumban meg­ürült bölcsészeti tanári állomásra. Tanítandó tárgyak : elméleti és gyakorlati bölcsészet, köz- és magyarországi történetek, magyar irodalom, nevelés- és országtan. Javadalmak: 405 ezüst forint évi rendes fizetés, alkalmas lakhely, minden harmadik évben, az iskolai igazgatósággal együtt járó javadalmak, ezek közt kaszáló és szántóföld. A választásra kitűzött határnap 1. évi September hó 2eke. A kellő bizonyítványokkal ellátandó folyamodványok ez ideig felügyelő gondnok tekintetes Nánásy Lajos úrhoz ide Szigetre okvetlenül beküldendők. Az iskolai tanév, a felsőbb tudományokat hallgatókra nézve 1. évi October hó 1-én fog megnyittatni. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, sept. 2. Nemzeti színházunkban ma hétfőn elő­ször adatik: NE NYÚLJ A KIRÁLYNÉHOZ, vígjáték 3 felv. Gautier és Lopez Bernárd után francziából ford. Bulyovszkiné. Holnap, HUNYADI LÁSZLÓ, opera. — A karzat folyvást zárva. —­­ E napokban egy ritka egyéniség érkezett fővárosunkba. Gützlaff Károly, chinai missionarius, ki 1827 óta tartózkodik a mennyei birodalomban. Jelenleg hazáját Pomerániát látogatta meg, s most útját visszafelé Chinába folytatja. Fővárosunkban nehány ') E rovatban közrendi jövőre a PESTI NAPLÓ minden a nevelés ügyében irt czikkeket. Bizalommal szólítja fel, ennélfogva a Szerk, az illetőket szíveskednének e rovatot főleg jelenleg annyira pangó ne­velési ügyünk érdekében munkálataikkal gazdagítani.

Next