Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-02 / 144. szám

napig mulat. Tegnapelőtt a tüdós társaság gyű­léseiben mint ven­dég vett részt, s tömérdek tapasztalataiból némelly igen érdekes adatokat közlött a chinai nyelvről, népszokásokról, vallásról stb. Mi bennünket legközelebbről érdekel, s minek hire a fővárost egyszerre átfutotta, azon nyilatkozata Gützlaff úrnak, hogy a d­i­nai határok szomszédságában él egyharczos, bátor népfaj, melly­­nek nyelvét a dunaiak nem értik, maga a derék missionarius sem tudott rajta eligazodni. E népnél meggyökerezett hit az, hogy az ő ereik régesrégen kivándoroltak azon földről, mellyen ők laknak, s hogy ha ők is kivándorolnak egykor, mihez reményök van, az egész világ mozgásba, rengésbe fog általok jőni. Az ér­tekező alapos adatokkal igyekezett megmutatni, hogy e hős nép, melly még most is örökös harczban van, a hunnok maradéka vagy rokona. — Gützlaff úr a chinai nyelvről azt állítá, hogy annak megtanulására legalább 8 esztendő szükséges. A császár a legfőbb tudósnak tartja magát, ő vizsgálja az orvosokat is, ő tesz valakit doktorrá. Az újítástól iszonyodik. Egy tudóst, ki az írásban újítást akart behozni, lefejeztetett. A nap és holdfogyat­kozásról azt hiszik, hogy azt sárkányok csinálják, mellyek a na­pot s holdat be akarják falni. Gützlaff ar e tévhitet népszerüleg akarta c­áfolni, érte börtönbe vettetett. A császár kineveti, a ki neki az újvilágról, Amerikáról beszél; azt mondja, az nem lé­tezhetik, mert ő arról semmit sem tud. A mandarinokkal utána kerestetett a könyvtárakban, vájjon van-e ez uj világról a ré­gi iratok közt valami emlékezés, s mivel egy betű sem volt, a császár az uj világról semmit sem akart tudni. Értekezése végén kijelenté­s­ al, hogy ő a magyar nemzetet szivéből tiszteli, s egész erejéből fog igyekezni rajta, hogy ama velünk rokon nép­fajról később közelebbi fölvilágosítást szerezhessen-----Tegnap az evang. templomban tartott egyházi beszédet, mellyben a né­pet jótékony adakozásra, s a keresztyén vallás terjesztésére hívta föl. — -J- A gőzhajózási társulat igazgatósága minden gőzösön gon­doskodott arról, hogy a hirtelen történhető cholera esetekre a legszükségesebb orvosi szerek tartassanak készen. Óhajtandó vol­na, hogy e példa más intézeteknél is utánzásra találjon, hol az utasok hirtelen megbetegedvén, orvosi segítséget mindjárt nem kaphatnak, péld. vasutaknál, gyorsutazási hivataloknál stb. —­­ Halljuk, hogy a marhavész meggátlására felállított sze­ged-csongrádi állomásra Abay István orvostudor neveztetett ki. Mint némelly oldalról hallatszik, ez értelmes és szakértő férfiú Szeged város állandó főorvosává fogna később kineveztetni. ■— A ,Pesti Napló­ 137. számának „Vegyes hírek és esemé­nyek“ czímű rovatában örömmel olvastam, hogy eredetiségemért egy ismeretlen tisztelem és becsülöm szinte párbajra kelt. Azt bátran tehette, miért is neki egyelőre köszönetemet s őszinte el­ismerésemet is nyilvánítom. Hogy eredeti vagyok annyi világos, de hogy az „ír-dalt“ Moor Tamás írta, az is világos, mert ha nem ő írta volna, hanem én, azaz nem lenne egyedül fordításom , ak­kor nem írom vala ,,ír-dal“ pausával közbe (mert mégigy is va­lami dühösebb etymolog ír alatt flastromszerű valamit értheten­­dett —) hanem magyar dal, s igy meg nem foghatom mi czím alatt adhatott olly rémítő disputára alkalmat, főleg miután iro­dalmunkban az eredeti iró megnevezése nélkül számtalanszor így írnak a fordítók: szerbul dal (lásd Székács), spanyol dal (lásd Gregus) , franczia vagy angol novella (láss többeket.) Én nem szoktam idegen tollal ékeskedni. Moore Tamás ír költő volt, miért igen renden volt e czim­­ír­ dal. Az írót pedig egyesegyedül azért nem neveztem meg, minthogy e dalt Freireich Imre angol barátom csak emlékezetből mondván toltam alá, attól tarthatok, hogy fordításnak igen is szabad fogott lenni. Mind­ezek daczára még egyszer köszönetemet nyilvánítva ismeretlen védőmnek, biz­tosíthatom őt, hogy eredetiségem mellett, ha élete nem kedvesebb eredetiségemnél, bármikor bátran kardot húzhat, vagy pisztolyt emelhet. Még egy puszit szíves indulatáért. LAURA GUSZTÁV. Mindjárt tudtuk, hogy L. G. az eredeti ember, de azt is tud­­tuk, hogy az ír­ dal nem eredeti, hanem Moor Tamás írta. Azért kár is volt az iró nevét elhallgatnia. — A bécsi Fremdenblatt újabb számai egyikében olvastuk azon örvendetes újságot, hogy lapunk tulajdonosa Császár Fe­­rencz ur, Bécsben magas hivatalra neveztetett volna ki. — Mi úgy tudjuk, hogy a nevezett ur e kitüntetéséről mindeddig semmit sem tudva, folytonosan betegeskedik, s Vácz közelében tartózkod­ván, várja megroncsolt egéssége helyreállítását, üdülését. — * Scheuerer ur gránátos utczai festékkereskedésében, egy nápolyi éjt ábrázoló olajfestvény szemlélhető, Mezei József ha­zánkfiától. Fiatal festészünk ezen dolgozatát választékosság, ke­dély, szellem, hivatás és magas ihlettség jellemzik, s első tekin­tetre meggyőzik a szakértő szemlélőt a felől, hogy M. a festészet­nek hazánkban még eddig, fájdalom­­ igen sivár-mezején kezdőül nem tekinthető. Több avatott műbirák, dicsérettel halmozák fia­tal művészünk kitűnő festményeit. Mi saját érdekében is figyel­meztetjük őt, hogy csinos készítményét a váczi­ utcza valamellyik műárusánál tétesse ki, hol több szakértők figyelmét magára von­hatja. — Sok illy tanítványt óhajtunk a lelkes Maraszloni úrnak. Francziaország.­­ Fülöp Lajos, az elűzött franczia király, Claremontban meg­halt. E férfiút, ki olly nagy szerencsétlenségeket tudott túlélni, nem tartozott a mindennapi lelknek közzé. Egyiránt voltak nagy erényei, mint hibái. Ha egyoldalulag akarnánk róla ítéletet mondani, csak eré­nyeiről kellene szólnunk. Francziaországnak 17 évig békét szerzett. S épen e béke hozta elő, 17 év múlva, azon forradalmat, mellynek következtében Francziaországot el kelle hagynia. Hogy e békét minden áron megszerezze, eszközökhöz nyúlt, mik XIV. Lajos kormánya alatt divatoztak. Francziaországot a legvastagabb materializmus karjai közé vezette, s így re­ménysé, hogy a franczia nemzet szellemi izgékonyságát lebi­lincselve, majd a „L’État, c’est moi“ elvén önakaratulag ural­­kodhatand. Mind ő, mind státusférfiai, valamint más kormányok is, mellyek a nemzeteket „zsírba akarták fulasztani“ igen drágán lakoltak meg érte. E veszélyes elv alkalmaztatott volt hazánkra is. Hogy mi eredménnyel ? az események megmutatták. Fülöp Lajos a „régner“ és „gouverner“ kormányformákat nem különbözteté meg, sőt az utóbbit az első alá szok­ta. E politikának Guizot volt nagymestere. Ő akkor is így okos­­kodik: a nemzeti egység szükségkép politikai egységre vezet. Csak egy nép van, tehát a nép nevében, és annak élén csak egy hatalom lehet. És ez elveket az európai kormányok— úgy látszik— ismét életbe akarják léptetni. El akarják nyomni a forradalmakat, de úgy, hogy a forradalmakkal együtt a népek szellemi ereje le­zárassák. A világosságot ököllel akarják megtörni, s a férfiúra gyer­meköltönyt készítenek. Hogy ez eljárás mire vezet, nem nehéz megjósolni. Nem akarta, vagy nem tudta számolásainak egyik tényező­jéül a nép közérzületét venni, s megbukott; maga buktatta meg magát. Visszalépett volna, de már késő volt, s előidézte az 1848-as forradalmat. Ez esemény előtt a történet lapjain egy mutatóujj fog min­dig állani, intésül népek­ és kormányoknak. Fülöp Lajos nagy ember, rosz státusférfiú, jó franczia volt. Ez állítások életében mindenütt nagy példákkal bizonyíttat­­nak be. Az elsőt tanúsítják kiállott nagy szenvedései, a másodikat utóbbi története Francziaországban, a harmadikat, mint szám­űzött mélyen érezé, s bátran vehetjük halála egyik tényezőjéül. Nevezetesen családi élete például hozatik fel még ellen­ségeitől is. Ha jól jut eszünkbe, Cremieux a tavaszi válasz­tások alkalmával republicánus hallgatói szívére akarván szólni, megindítólag ecsetelé a családi életre felhozott példák közt azon jelenetet, midőn az öreg király, kinek azelőtt milliók engedelmeskedtek, neje karján a királyi kertből kitántorgott. Halála, korunkban, midőn megszoktuk a nagy eseményeket, nem idézett elő rendkívüli hatást. Csak a mélyen szemlélődő történetíróknak jutott uj anyag. De annál sajnosabb csapás azokra, kik hozzá és családjához még nagy reményekkel voltak kötve, főkép azon pártra nézve, melly alatta olly hatalmasé len. A franczia nép, mellynek boldogitására volt hivatva, s melly ellenségei iránt is nemeslelkü szokott lenni, tán megengedendi, hogy azon földben nyughassék, mellyet ő is hazájának nevezett. — Fülöp Lajos halála. A ,,L’Indépendance helyett ez ese­ményről következőleg tudósittatik : Fülöp Lajos király hétfőn, aug. 26-án halt meg a clare­­monti kastélyban. 25-kén reggel a királynak közel vége érté­sére adatott. Ő csendesen fogadta ezen első és fájdalmas ér­tesítést, s mindjárt hozzáfogott végrendelete készítéséhez. A királynéval­ magán­beszélgetése után nevezetes szellem­tisztasággal mondta toll alá emlékirata utolsó sorait, mellynek írásában négy hónap óta betegsége gátolá. Ezután gyóntató­­papját Guelle apátot s minden Claremontban jelenlevő fiait és unokáit összehivatá; és a királyné s övéi jelenlétében legbensőbb keresztényi lemondással, szok­ási elszántsággal és egyszerű­séggel, mi valódi bélyege az emberi nagyságnak, véve föl az utolsó vallásos szertartást. Sokáig maradt még így egész családja körében. Estve 7 óra után a király betegségi változása eltűnni tet­szett; a láz elé állott, egész éjen át veszélyesen bánta, annél­­kül azonban hogy lelki csöndességét, mi a királynál soha sem hiányzott, elvesztette volna. Reggel 8 órakor, a királyné, gyer­mekei, az orleansi herczegné, párisi gróf, chartresi herczeg, Nemours herczeg és herczegné, Joinville herczeg és herczeg­né, Aumale herczeg és herczegné, Augusta herczegné és a királyi család hű szolgái jelenlétében meghalt. Páris, aug. 26. Ellenzéki és korm­ánylapok nagy figyelmet fordítnak az elnök körútjára, sőt a „vive la République, vive le President, vive l'Empereur, vive la République sociale“ ki­áltások felett is, mint egy vagy más helyütt fogadták, polé­miát folytatnak. Ha összevetjük az elnök útjában tapasztalt közérzelem nyilvánulásait, úgy látszik, hogy az, az elnökre nézve, inkább kedvetlenül ütött ki, mint egyelőre az Elyséeben reménytették. Az elnök, mint Napóleon akarta magát Fran­cziaország előtt bemutatni, ezért — daczára a személye elleni veszélyes kitöréseknek — mintegy keresni látszott azon he­lyeket, hol személyes bátorságát kitüntetheté. Alkalom adta is elő magát. — Strassburgban egészen köztársasági szellem­ben fogadták. A nemzetőrség a köztársaságot, a katonaság az elnököt éljenzé. Meglepő volt, hogy a tiszteletére adott tűzijáték alkalmával, mit Stephanie nagyherczegnő saját kezé­vel gyújtott meg, a nép nem az elnököt, hanem a köztársa­ságot élteté. Thouvenin tüzértábornoktól valaki e körülmény felől kérdezősködvén , a tábornok jellemzően felelt: mit akar ön ? ez a strasburgiak kedvencz kiáltása. — Egy orvosnöven­dék, ki így kiabált: „le az elnökkel!“ befogatott.— Az el­nök a főegyházat meglátogatván, a püspök­öt következőleg szólita meg: „herczeg! azon érzelmeket, miket ön iránt nyil­­vánitni szerencsénk vala, könyörgéssé változtatjuk át, hogy az ég gazdag áldása szálljon önre és egész Francziaországra.“ Az elnök erre következőleg felelt: „Ön, püspök úr, reám az ég áldását kérvén, legyen egyszersmind segélyül feltett mun­kámban, minek nincs más czélja, mint Francziaország jólléte, nagysága és szerencséje.“­­ Az elnök további útjáról követ­kező telegráfi tudósításokat közölnek a franczia lapok. Nancy, aug. 25. 3 órakor reggel. Az elnök tegnap est­e 7 órakor ér­kezett Nancyba. Strassburgból tegnapelőtt 1 órakor elindul­ván, útjában előzékenység- és részvéttel fogadtatott. Sarre­­bourgba, hol hált, roppant néptömeg tódult a vidék minden pontjáról. Lunevillebe, a korán reggeltől fogva tartó eső mellett is, számos vidéki nemzetőrök jöttek a városihoz csat­lakozni. Nancyba jőve az elnök a főbb házak mellett, egy, a külvárosi munkások által fölállított következő föliratú diadalí­vet talált: „Dieu protége la France, a Louis-Napoleon les ouvriers du faubourg.“ (Isten oltalmazza Francziaországot, Napoleon Lajosnak a külvárosi munkások.) Roppant néptömeg kiséré a diadalívtől a főispáni lakig. Estve jelen volt a város által tiszteletére adott tánczvigalomban. Metz, aug. 25, 5 és 6 óra. A köztársaság elnöke két órakor érkezett Metzbe. A polgármester és községi tanács a vasútnál fogadták. Nagy nép­tömeg takarodott ide ki hozzá. A rokonszenv iránta igen nagy mértékben nyilvánult. Éljen Napoleon, éljen a köztársaság elnöke ! kiáltások valának hallhatók útja alatt. QMoniteur du soir: — Nancybani fogadtatásához, még következőket adhat­juk. A nemzetőrség, midőn Napoleon előtte elment, egyhan­gúlag ezt kiáltá: éljen a köztársaság! és a parancsnok, hogy nagyobb nyomatékot adjon, kardját is kihúzta. Éljen a csá­szár ! éljen az elnök ! a népnél semmi viszhangra nem talált. 24-én a városi hatóság számára egy közebédet adott. Ebéd­­után a színházi tánczvigalomba ment, honnan csak reggel 2 órakor távozott el, s daczára ezen késő időnek, még az utczá­­kon igen sok embercsoportot lehet­ látni, kik őt „éljen a köztársaság!“ kiáltással üdvözlék. 25-én indult Metzbe , út­jában mindenütt hasonló demonstrátiókhoz lévén szerencséje. — Castellane tábornok, ki az elnököt Metzig kisérte, Párisba visszajött. — Napoleon Lajos rendelkezett udvari személyzetének sza­porításáról , mihelyt körútjából hazatérend. — Az elnök eddigi útjára 400,000 frankot költött. — Beszélik, hogy a köztársaság elnöke, midőn Cherbour­­got meglátogatja, egyszersmind Wight szigeten találkozni fog az angol királynéval is. — Mint bizonyost állítják, hogy e pillanatban egy „Fran­cziaország katonáihoz“ (Aux soldats de la France) czimű röpirat kereng a laktanyákban a katonák közt; e röpirat őket a coup d’Etatra izgatja. — Jersey-ből, aug. 19-ről írják, miszerint ott a franczia demokraták egy gyűlést fognának tartani. London­ és Paris­ból már követek is érkeztek volna oda. — Rouher, de Parieu és Fould urak a becsületrend lovag­jaivá, ellenfadmiral Desfossés pedig főtisztjévé neveztettek ki. — A köztársaság elnökét Cherbourgba sept. 3-kára várják.­­ Az elnök visszajövetelére a „Dix Décembre“ társulat tagjai fényes lakomát szándékoznak adni a Jardin d'Hiverben, hová több miniszterek, képviselők és Seine-kerület főbb pol­gári és katonai hivatalnokai hivatalosak lennének. Az ellenzék ellendemonstratióra készül. — Több lapok szerint az elnök sept. 3-kára Cherbourgba szándékozván, a lakoma csak e hó 10 vagy 12-kén eshetnek meg. — Mint bizonyost kezdik állítani, miszerint Rómából a meg­szálló hadsereg visszajö, s hogy egy gőzös fog menni Civita- Vecchiába az 1-ső gyalog vadász zászlóalj után, azt Algierba szállítandó. Nagybritannia, London, aug. 26. A királynő férje­ és gyermekeivel együtt Osborne­house-ban mulat, s itt marad míg Scotiába nem utazand. A miniszterek, hogy a parlamenti fáradalmakat ki­pihenjék, vagy mezei jószágaikra vonulnak, vagy pedig utazni mentek. Russel lord Loch Lomond-, Minto gróf Minto-Castle­­ba (mindkettő Scotta-ban) megérkeztek. Landsdowne Bo­­wood Park-Wiltsshire-, Clan­b­ardi marquis Brightonban­, Grey lord Horvich-Castle-ben van. Egyedül Palmerston lord van Londonban, s csak három vagy négy hét múlva menend mezei jószágára. Németország, Berlin, aug. 24. Míg a hűségekben a háború terhét csodá­latos kitartással viselik, jóllehet a dolgok kimenetét még min­dig kétes jövendő fátyola fedi, minden európai hatalmak közt egy sem olly buzgó a békekérdés tárgyalásában, mint Nagy­britannia. Tudva van, miszerint Palmerston lord magára vál­laló a július 2-diki békeszerződés újonnani átvizsgálatát. Az itteni angol követséghez küldött sürgönyben kinyilatkoztató a nemes lord, miszerint „a porosz kormánynak kötelessége, haladék nélkül, minden rendelkezésére készen álló eszközök­kel oda működni, Holstein mostani kormányát, mindazon kötelezettségek tiszteletben tartására kényszerítni, mellyekbe a porosz kormány nem csak Holstein, hanem a többi szövet­ségi tagokra nézve is beleegyezett.“ Holstein ugyan­is a né­met­ szövetségnek tagja, s mint illyen, béketörés nélkül Dá­niához nem csatoltathatik. Ezen a porosz kormányhoz intézett sürgönyre a felelet már el is küldetett, mellyben Steinitz úr kinyilatkoztatá, miszerint Poroszország minden állítólag a júl. 2-diki békekötésből kormányára hozandó kötelezettséget ma­gától egyenesen elutasítni kénytelen. Ezen szerződésre a vo­natkozás annyival is feltűnőbb, mivel épen a közbenjáró ha­talom igen jól tudhatja, miszerint ezen egyszerű békeszerző­dés világosan azon czélból fogadtatott el, hogy az események folyamának szabad tér engedtessék, s hogy a hűségek s ural­­kodójok közötti kiegyenlítést fegyver határozza el. Dánia maga sem tartja Poroszországot kötelesnek a Holstein által ismét fölélesztett háborúba akadályozóig bele­avatkozni. Poroszor­szágnak nincs egyébb hivatása, s nem is gyakorolhat más be­folyást, mint kibékitő tanácsával járulni mind a két rész ügyei minél előbbi rendbeszedéséhez, s ezt, mennyire tőle kitelhe­tett, meg is téve. — Ezen nyilatkozat, Palmerston loroldali közlés végett, Poroszország első követségi titoknokához Perponcher grófhoz küldetett el Londonba, ki jelenen Bunsen lovagot pótolja. — Bernstorff gróftól azon jelentésre érkezett, miszerint az ausztriai kormány kész az uniót elismerni, s egyedül annak formája felöl van még némi kétsége. Itt azon hiedelemben van­nak , hogy a bécsi kabinet, miután az unió elismerésére ma­gát elhatározta, annak alakja fölött sem fog sokáig gondol­kozni. Ezen hírnek igen jó hatása volt, mit Dalwigh úr irata még inkább növelt, mellyben a legbarátságosabb kife­jezésekben nyilvánítja, miszerint Heszszen­ Darmstadt semmit sem óhajt annyira, mint Poroszországgal ezután is barátságos viszonyban megmaradni. Ebből azt lehet következtetni, mi­szerint a nagy herczegségi kormány nem vonakodik az unió­hoz viszszatérni.­­ Némelly lapok szerint, a badeni csapa­toknak állítólag megtiltatott volna Poroszországba menni; e hir azonban alaptalan; mivel épen most van ismét egy osztály indulóban, melly Mainz környékét is megérinti, megtekin­tendő , ha várjon az általmenetes valósággal meg fog-e aka­dályoztatni. A „Staatsanzeiger“ aug. 25-dikéről az előleges fejdelmi collegiummal közölt, Ausztria és Poroszország között

Next