Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-02 / 196. szám

kább tudnák az irántunk eddig divatban volt eljárásokat jó si­­kerrel jövőre is fentartani. Napi eseményeink közül kiemelendő, hogy e napokban a nagyváradi kormánybiztos belényesi vidékünket is meglátoga­­tá. Vidékünk hegycsúcsai pedig már egy hónap óta őszbe borult szint öltöttek magukra, jelenteni akarván, hogy nincs az életben állandóság!—A marhadög is tetemes károkat okozott már eddig is, és kilátás sincs enyhüléséhez, mert népünk nem bírja igazán felfogni az intézkedések czélszerűségét, mik a marhadög eltávolítására tétetnek. Gyéren írok, mert a folytonos panaszokon kívül gyéren akad tárgy, mellynek leírásával ön becses lapjának egyéb érdekes­ tudósítások által különben is tetemesen igénybe vett hasáb­jait terhelni érdemes lenne ; — ha lesz azonban, miről önt tudósitni érdekesnek találandom, ezer örömmel teljesítem adott szavamat. — Isten önnel! Negyedik tudósítás a „Losonczi közkönyvtár“ számára, fel­szólításom következtébe­n begyült könyvekről, a beküldetés so­rozata szerint: 37.) Ivánka Zsigmond, hontmegyei földbirtokos 40 köt. 38.) Kelemen Gergely, kúnszentmiklósi tanár 8 köt. 39.) Fördös Lajos, kúnszentmiklósi ref. lelkész 13 köt. 40.) Rutt­­ner Sándor, veszprémi tanuló 12 köt. 41.) Szilassy Ignácz, veszprémi kegyesrendű­ tanár 30 köt. 42.) Tömöri Szabó Sán­dor , dunapataji ref. lelkész 20 köt. 43.) Jerney János, tud. társ. tag 4 köt. 44.) Zimmermann Jakab, áldozó pap és pesti képezdei tanár 22 köt. 45.) Láner Ferencz, pesti egyetemi jogtanár 7 köt. 46.) Heckenast Gusztáv, pesti kiadó 484 köt. 47.) Emich Gusztáv pesti könyvárus 100 köt. 48.) Szemere Pálné szül. Csomna Borbála assz. 320 köt. 49.) Pécsy Johanna, özvegy Szepessy Ferenczné assz. 24 köt. teszen 1084 kötetet, ehhez adva az eddig begy­ült 1948 köt. Összesen 3032 kötet. Könyvtári Szekrényekre: 3.) Bártfay László , tud. társ. tag 5 pft. Ehhez adva az ed­dig begyült 7 pft. Valamint 241 darab zenemű. Ossz. 12 pft. Pesten, 1850-­ nov. 1-jén. KUBINYI ÁGOSTON múzeumi igazgató. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, november 2. Nemzeti színházunkban, ma szom­baton a pesti vakok intézete javára adatik. Nagy énekes és ze­­nészeti AKADÉMIA 2. szakaszban. — Holnap ,Próféta.1 ■— -j- Ma halottak napja van. Emlékezetes napja az élőknek, jelenték nélküli napja a meghaltaknak. Tegnap est­e a váczi temető, Szokás szerint, ünnepélyesen ki­világíttatott, bár korán­­sem olly gazdag fénynyel, mint némellykor az előbbi években. Több sírhalom volt elhagyatva, sötétségben, meg nem világítva. A szegénység itt is háttérbe vonult, sötétben maradt, míg a tehető­sebbek égő lámpákkal hínták be rokonaik sírját, s virágko­szorúval ékesíték a márványemléket. Kerestük Kisfaludy sírját, de az éj homályában nem bírtunk rátalálni. Mondják, hogy e­­gyetlen egy mécs lobogott sírkövén ! Szembetűnő volt a többek közt egy terjedelmes halom, mellynek sűrű lámpasorai közt a zöld fűben fehér s piros őszi rózsák, élénk színű georginák virí­tottak nagy mennyiségben. Magas márványoszlopán néhány csi­nos koszorút láttunk hervadhatlan szalmavirágokból. Imitt amott, — s i­lyen volt a legtöbb—egyes lámpa pislogott az apró sírdom­­bokon, vagy két három vékony viaszfonalat lobogtatott rajtuk a szél, megvilágítván a dőlni készülő karcsú fakereszteket. A lá­togató közönség temérdek számmal özönlött a temető felé. Fák­lyákat hoztak, fáklyákat vittek áldozatul a meghaltak emlékének. E kegyeletes szokás valóságos népünneppé vált a fővárosi közön­ségnél , s idehova bírni fog minden sajátságaival egy nyilvános népünnepnek. A sírkert kapujánál már sátorokat ütött föl a nye­részkedő emberi kéz. Süteményeket, apró czifraságokat, édessé­geket árulgattak több sátor alatt. A sült gesztenyeárus lármás kiabálással kötötte portékáját a jövőmenőkre. Sőt a koldusok sem maradtak ki a gyülekezetből. Mind az útfélen, mind a sírdombok közt szép számmal jelentek meg. Egy partoldalon há­rom kéregető, két asszony s egy férfi üldögélt egymás mellett; egyszerre kiabált az alamizsna után mind a három, egyik magya­rul, másik németül, harmadik tótul. Mindegyiknek joga volt rá. Egyébiránt a csaplárt még ez idén nem láttuk szerepelni az em­lékezet gyász­ünnepélyén. Bizonnyal ő is előkerül a többi után. És akkor mindjárt pohárba fojthatják fölmozdult bús emléköket a temető látogatói! —­­ Némelly könyvárusainknál, többek közt Geibelnél is egy új röpirat kapható, mellynek czime „Die Altconservativen, und die Centralisation, von einem Allliberalen.­ A különben sok észszel, de kevés eszélylyel írott mű, mint halljuk, jó keletnek ör­vend. Némellyek czélszerűnek látják folyvást azon hirt terjesz­teni, hogy e művet Szalay László irta volna. Mi azonban ada­tokon épülő hitelességgel állíthatjuk, hogy e röpirat szerzője nem Szalay L. Azért a könyvárusnak, vagy akárkinek efféle híreszte­lése merő ámítás. —­­ Jónás József tiszteleti kanonok, a pécsi püspöki kápta­lannál megürült kanonoki állomásra neveztetett ki. Legedics Ig­nácz altábornagy, és 4d. hadtesti parancsnok pedig titkos taná­csosi ranggal s katonai érdemkereszttel ruháztatott fel. Távol legyen tőlünk bizonyos közigazgatási dolgokba avat­kozni, mellyek körünkbe teljességgel nem tartoznak—a sajtó mai viszonyai között! Máskor nyomába járnánk: kit, kit sem illet az, hogy az emberek nyakszegéstől vagy dunába fulástól, a vonó­marhák pedig legalább is becsületes lábtöréstől vagy bokafic­a­­modástóól Pest közelében, sőt még kebelében, megovassanak; most nem tesszük, mert karfa és padló mellett is megtörténhetnek, hogy lyukba­­ jussunk. . . . Azért megelégszünk egysze­rűen figyelmeztetni az illetőket, hogy ne csak fővárosi újdon­ságainkra figyelmezzenek, hanem arra is, hogy kellő helyeken a nélkülözhetlen karfák, s a multhatlanul szükséges padlók a Dunába vezető mély csatornák felett meg , s pedig kellő épségük­ben, meglegyenek. — Ha tehát még nem jelentetett volna be illető helyen: „hogy a molnártói bürükön nincs karfa, s a molnártó melletti csatornán két palló hiányzik — s pedig több napok óta“ — mi ezt ezennel egész illő tisztelettel tudatjuk az illetőkkel; supplikálván debita cum instantia humillime, hogy emberek­ és marhákban egykép kárt okozható ime hiányok — a­mennyiben ma délig meg nem történt volna — az illetők által mielőbb hely­repótoltassanak , megjegyezvén, hogy a molnártői bőrűnél e sorok írója szemtanúja volt, mint tett a karfa hiányának áldozatává — a múlt tavaszszal lehetett két, vagy három éve — egy becsületes üvegmetsző , ki a karfátlan bürűről az áradt Dunába szédülvén, több órai hiú keresés után , végre életrehozhatlanul horgásztatott ki a habokból!. . . Azt mondhatnák ugyan az illetők: „Ki fél a dunába­ eséstől, ne menjen a bürüre.“ Gyöngy felelet! De hát miért van az odahelyezve ? hogy csak a bátrak járjanak rajta ? s kik nem bíznak erős fejekbe , azok kerüljék meg az egész molnár­tőt, gázolván térdig a sárban, s azon veszélylyel, hogy vagy a pallótlan csatornába bukjanak, vagy — a szinte szomorú állapot­ban levő — parti karfákba fogózván, azokkal együtt hengerül­jenek a tóba ? ... negyedik nincs! — S minthogy már a molnár­­tónál vagyunk, megjegyezzük egyúttal azt is , hogy a karántúli kapaszkodó épen nincs olly aestheticus állapotban, mellyben a fővárosi dunapartnak lenni kellene. * Nendtwich K. tudós hazánkfiának vegytani előadásait az ipartanodai földszinti teremben, mindegyre nagyobb számú hall­gatók látogatják, miből kettőt tanulunk : először, hogy tanár úr mindinkább megfelel e szaktudománya által a közönségnél szerzett méltó hírnevének; és másodszor, hogy a fővárosi közönségben öröm­mel tapasztalható fejlődése az e tudomány iránti hajlamnak. Egyet sajnálhatunk a — kellő kísérletekkel felvilágosított — előadások­ban : azt, hogy kizárólag német nyelven történvén, az e nyelvet nem, vagy legalább nem alaposban bíró hazánkfiai azok élvezete­­s nyereményétől megfosztatnak. Pedig a t. tanár úr vajmi szépen tudná vegytani ismereteit magyar nyelven is közölni. — de ha nem lehet! — Az előadások történnek minden ünnep- és vasár­napon reggeli 6 órától 12-ig. Nagybritannia, London, oct. 24. „Tegnap délután rendkívüli cabineti ta­­nácskozmány tartatott a külügyi hivatalban. Jelen voltak a kö­vetkező miniszterek: lord John Russel, a lord kanczellár, Marquis Lansdowne , Sir Georg Grey, viscount Palmerston, gróf Grey, a kincstár kanczellára Sir Francis Baring, Sir John Hobhouse, H. Labouchere, marquis Clan­b­arde, Lansdow­ne marquis willsw­iri mezei birtokáról, Bowood-parkról, csak azért jött be, hogy a három óráig tartott tanácskozmányban résztvehessen. A tanácskozmány tárgya egy Orosz- és Fran­­cziaországtól Poroszország elibe terjesztetni javaslait collectiv nóta, mellyhez állam­ Angolhon is felszólittatott, s melly jegy­zékiratban Poroszország felhivatik, hogy Dánia irányábani kö­telezettségeinek tegyen eleget és a slezvig-holsteini sereg­től eddigi segélyét vonja meg, különben az orosz seregek Sziléziát, a francziák pedig a rajnamelléki tartományokat megszállandják. Ezek, az első esetre nézve,azt kívánják, hogy Anglia is részt vegyen benne, melly nélkül e pillanatban nem fognak működni. A londoni cabinet feleletét előre lehete látni. Az angol cabinet megtagadta ezen jegyzékirathozi járulását, s helyette azt ajánlotta, hogy a három hatalmasság külön külön terjessze a porosz kormány eb­be az alkudozás-ellen­es eljá­rásáért komoly jegyzékét. E szerint minden a porosz udvar elibe teendő előterjesztés minőségétől függ, mellynél minden­esetre tekintet fog lenni egy nagy katonai hatalom méltóságá­ra, s egyszersmind nem szabad kétkednünk, miszerint azt Poroszország , mind saját méltósága , mind Dánia irányábani alku szerinti kötelezettségei tekintetéből , megfontolás alá veendi.“ A Times ezen czikkére, melly a londoni körökben úgy fent, mint alant, élénk sensatiot idézett elő, a Globe, melly, mint tudjuk a külügyi hivatal, következőleg lord Palmerston lapja, következő megjegyzéseket teszen, mellyeket, hogy némi bővebb ismeretünk lehessen Angolhonnak az újabb idő­ben Dánia és Poroszország irányában követett politikájáról, terjedelmesebben közlünk. „Egy reggeli lap, a Times, — mondja a Globe — egy czikket közöl, mellynek színe ollyan, mintha tudná azt, mi a tegnapi kabineti tanácsban folyt. Ugyanis azt mondja, hogy a miniszterek tegnap összegyűltek, hogy Orosz- és Franczia­­ország által tett előterjesztések fölött egyesülten tanácskozza­nak. Ezen előterjesztések szerint a két hatalmasság c­élja Sziléziát és a rajnai német tartományokat megszállani, hogyha Poroszország a sleziig-holsteiniaktól eddigi segélyét meg nem vonja. Hozzá­teszi, hogy az angol kormány harczias el­járások helyett azt ajánlotta , hogy a három hatalmasság által külön tétessék egy illy komoly előterjesztés Poroszországhoz. „Elfogadtatván, mint tény, a két hatalmasság által teendő föllépés valósága: az egyedüli feleletet, mit erre Angolhan tehetett, könnyen előre lehet­ látni. „Nem akarjuk az alapot közelebbről előterjeszteni, melly az angol kormányt arra inditá, hogy az ajánlott végleti szabá­lyoktól hozzájárulását megvonja. Egyszersmind szükségtelen hozzátenni, hogy mindkét conservatív hatalomnak egy érdeke leend , a nem kedvelt szomszéd elleni megtámadást plausibilis és populáris alapra támasztani. Elég legyen, miszerint a po­rosz udvar magaviselete nagyon igazolja a szóbanforgó rend­szabályokat, és hogy, ha Orosz- és Francziaországnak a kar­dot ki kell vonni hüvelyéből, ez csak az alku és ebből folyt jogok és kötelezettségek védelmére történendik. A múlt júliusi alkudozásokban az egyezkedő hatalmasságok arra kötelezték magukat, hogy minden, török kitelhető módon véget vesse­nek az Eyderen inneni háborúnak. A dán király ezen alkudo­zás által felhatalmaztatott, Slezviget a fegyverek erejével is engedelmességre szorítani, de Holsteinba, a német szö­vetséghez intézett felszólítás nélkül be nem nyomulhat­. Az alku minden német kormánytól ratifikáltatott, de mindeddig a terv csak Dániára súlyosul, anélkül, hogy valami haszna volna belőle. „Engedve egy szövetséges felhívásának , ki Németország igen érzékeny helyzetét megkímélni akará, távol tartá magát a szövetséghezi folyamodástól, hogy olly intézkedés tétessék, mellynél fogva Holstein magát megadja. Ő, tudomás szerint, a két herczegséget elválasztó határt tiszteletben tartotta, míg ellenének tökéletes szabadság engedtetett az Eyderen áthú­zódni, hogy egy a dánokra nézve a júliusi egyezkedések sze­rint , tilos helyen, szabadon ujonczozhasson. „Lehet-e azt mondani, hogy Poroszország, a­mi tőle kitel­hetett, de vagy csak valamit is tett volna arra, hogy az egyez­mény végrehajtása létesüljön? Willisen tábornok, ki a fel­kelő serget vezényli, porosz. Egy nap sem telik el anélkül, hogy 100 egyenruhás porosz katona ne menjen a határra, holsteini szolgálatba lépendő. Friedrichstadt megtámadása alkalmával elhullt tizenhat tiszt közöl tizenegy porosz szol­gálatbeli volt. E pillanatban Berlinben, a porosz kabinet sze­me láttára, egy intézet nyílt meg, hol a schleziig-holsteini seregnek önkénteseket gyűjtenek. „Mindez, fájdalommal kell mondanunk, nem szolgál be­csületére egy olly hatalomnak, melly magát arra kötelezte, hogy minden hatalmában álló eszközöket felajánl, a Dánia és a herczegségek közti békének visszaállítására, és nem lehet csodálkozni, ha más hatalmasságok az ellenség gyönge olda­lát fölfedezik. Franczia­ és Oroszország kötelezettek azon múlt századi egyezmények által, mellyek Schlezinget a dán királyoknak biztosítják, és bizonyos, miszerint azon katonai műveleteket, mellyek ezen biztosítékok megőrzésére czéloz­­tatnak, nem lehet a népjog megsértésének tekinteni. „Fájlaljuk , hogy a porosz kormány nem vette figyelembe, miszerint az által, hogy a schleziig-holsteini háború folyta­tásához járult, Angolhonban a rokonszenvet magától elidege­nítette . Poroszország legyen meggyőződve, miszerint An­golhonban a közvélemény a herczegségeknek Németország általi megtámadását ellenzi. Egyszersmind meggyőződhetik, hogy az angol kormány meg nem engedi, Dániának olly je­lentéktelen helyzetbe sülyesztését, hogy tettlegesen Oroszor­szág ragasztékává váljék. „Angolhon alkotmányos és protestáns szövetségese iránti jó­indulatának már több jeleit mutatta, midőn a dán királynak azon tanácsot adá, hogy Holsteint nem fegyveres erővel hó­dítsa meg, midőn az Orosz- és Francziaország által ajánlott hadi eszközök helyett, békéseket ajánlott. Azonban Porosz­­országnak azon meggyőződésre kell jutnia, miszerint ezen ré­­szünkrőli jó indulat nem mindig elégséges más hatalmasságok jogos panaszának elhallgattatására. Egy olly politikáhozi ra­gaszkodása , melly kevésbbé nyílt és becsületes, végre Orosz- és Francziaország részéről kényszerítő rendszabályoknak lesz kitéve, mellyeknek elhárítására Angolhon jóakaratu politi­kájának sem hatalma , sem akarata nem leend.“ Francziaország. A Times és Globe által közlötteket, a Constitutionnelnek következő czikke igazolni látszik. „Az angol hírlapok azon újdonságot hozzák, miszerint Angol-, Franczia- és Orosz­ország Poroszországhoz külön jegyzékiratokat intézendők, hogy ezen hatalmasság vonja meg a slezvig-holsteiniaktól titkos segélyét, és legális módon hajtsa végre a Dániával kö­tött egyezkedését. Ezen újdonság elsőben a Times által kö­­zöltetett, azután a Globe, Palmerston lapja, és a Standard által igazoltatott. Ezen különböző hírlapok czikkeit — írja a Constitutionnel — annak megbizonyítására hozzuk fel, misze­rint a közvélemény Angolhonban nem csak hogy kedvező a dán ügyre nézve, hanem minden tekintetben elhatározott azon derék szerencsétlen nép részére, melly három év óta területe épségéért hősileg harczol. „Mi a Limesnek e tárgy felöli azon allegatióját illeti, mi­szerint Francziaország a rajnai Poroszországba nyomulna, ki kell jelentenünk, hogy az igen nagy merészlet. Midőn a slezvigbeni ellenségeskedést felfüggesztett fegyverszünet kitelt, Orosz- és Francziaország javaslották Angelhonnak, hogy vagy közös beavatkozás által vessenek véget a viszál­­kodásnak, vagy legalább engedjék meg Dániának jogait fegy­verrel kereshetni, s Holsteinban tekintélyét helyreállíthatnia. Angolhan, Poroszország iránti kíméletből, választá el ezen terveket, és a dánok, szövetségeseik iránti tiszteletből távol tárták magukat az Eyder partjaitól.“ Poroszországnak, a Constitutionnel szerint, kötelessége­­ az ellenségeskedést megszüntetni, s ha Porosz- és Németor­szág szükséges időben a berlini egyezkedést nem hajtják vég­re, a londoni conferentia felszabadítja és segélyt fog nyújtani Dániának, hogyha Németország egy vagy több államai hábo­rúba keverednek. Ugyan a Constitutionnel azt mondja, ha törésre kerülne a dolog, Dánia lenne az összeütközés színhelye, s nem Szilé­zia és rajnai Poroszország, mint a Times állíta. Pamból 26-káról írják , hogy ott a börzén egy lyonbani összeesküvés felfedeztetésének híre keringett, s hogy Lyon­ban számos elfogatás történt, s ezek között Genf Alphons, volt képviselő is. Az összeesküdtek éjjeli találkozásokat tartottak, s Genf­ és Londonból is vettek benne részt. Lyonban azt beszélik, hogy Párisban nov. 10-kén forradalom lenne kiü­tendő. Var megyében kísérleti forradalomról is beszélnek. Francziaország több részéből egymást érik a zavarok felöli hírek. — Egy hírlap szerint, a Toulonban levő spanyol menekül­teknek megparancsoltatott, a várost rögtön elhagyni. — Lahitte miniszter erge politikai jelentőség nélküli egy­szerű nyilatkozatot küldött Nord megyéhez, mellyben kijelenti, hogy ha őt követnek választandják , a megye érdekeit híven fogja védeni. Cher megyében is a köztársaságiak, a democra­­táktól ajánlott terv szerint, nem fognak résztvenni a válasz­tásokban. — Sokat beszélnek egy nov. 5-kén Normanby lord által a köztársaság elnökének tiszteletére adandó tánczvigalom felöl. — Az új hadügyminiszter Schramm tábornok következő napi parancsot bocsátott ki a hadsereghez: „Katonák! A köz­társaság elnökének bizalma által a hadügyminisztériumba meg­hivatván , azon kötelességeket, mellyeket ezen fontos és ked­ves hivatás elembe szab, egészen ismerem, és azon elhatá­rozással vállaltam el, hogy a sereg iránti gondoskodás, vitéz.

Next