Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-12 / 204. szám

Francziaországba; nemsokára egy második fogja követni az elsőt. Franklin nevű gőzös kapitánya nagy lakomát adott, mellyre a franczia köztársaság lv­itűinőbb hivatalnokait meg­­hitta; az elnök nem ért rá megjelenni. Mit is tett volna illy ünnepélyen, hol nem kiáltanák : „vive l’Empereur!“ és hol az ipar- és szabadságnak egyiránt nagy jövendőt jósolnak? — Micsoda szerepet játszott volna Bonaparte Lajos azon ünne­pélyen, melly magában szemrehányás, hogy a franczia kor­mány, személyes pártérdekek miatt az ország érdekeit elha­nyagolja ?------­Avagy nem szerencsétlen helyzet-e ez a Francziaországé ? Mig Anglia azon iparviadalra készül, mellyre az egész világot kihitta; mig Európában mindenütt szellemi és anyagi hala­dást tapasztalunk, addig Francziaország kénytelen azzal fog­lalatoskodni : várjon volt-e joga az elnöknek egy jelenték­telen tábornokot, kinek nevét sem ismerte eddig, elmozdítni? vagy kénytelen-e Changarnier úr minden szeszélyeinek hó­dolni. — A ki még nevetni tud, az nevessen; szebb komé­diát a világtörténet még nem mutathatott fel. Európa sorsa szép csöndesen Miklós czár, és legújabb jó barátja Palmerston kezében hagyatik meg, és azon ország, melly alkotmányában fogadta, hogy a világ civilizátiójának élére álland, azon or­szág, mondjuk, tanakodik a felett : vájjon az első hivatalnok­nak van-e joga azt követelni a tábornokoktól, hogy kiáltsa­nak : „Vive l’Empereur!“ A legitimisták és orleanisták Chan­­garnierral együtt azt mondják, hogy „nincs.“ Véron úr azt mondja, hogy „van.“ Ha Changarnier azért mozdutna el, vagy­is inkábbb léptetne elő valakit, mert a kérdéses egyén följebb ment, mivel nem akart kiáltani : „Vive Henri V.“ Akkor Vé­ron úr azt mondaná , hogy „nem szabad“ és a legitimisták olly erős „igen“t kiáltanának, hogy viszhangja még Frohs­­dorfban is meghallatnék. Az alkotmány, a törvényesség, la belle France, cette chére patrié, notre pauvre pays, Verdre, la civilisation, ez mind csak ürügy, személyes törekvések pártolására. A baissier markába nevet, az újságok mennydör­gő czikkeket írnak pro et contra Changarnier; a felügyelő választmány fontosképű ülést tart, s a kedélyek még ingerül­tebb állapotban fognak találkozni a nemzeti gyűlés összelépé­­sekor, de minden a régi mellett m­aradand. Changarnier úr megint ki leend békülve egy darab ideig, s megint meg fog haragudni, és igy tovább, míg meg fogja látni, hogy a törvény­hozó testület csillaga leszállt, és hogy jövedelmezőbb és biz­tosabb, ha egészen kibékül Bonaparte­ és sorsával. Monk­épen nem néz ki Changarnierből. Az elnök pedig örül a nagy lár­mának, szereti, ha minél haragosabbak a pártok legszélső ele­mei, mert ezáltal leginkább nyeri meg a nyúllábúakat, kik a törvényhozó testületben nagy többségben vannak. Szép, jól stylisált, igen alázatos megnyitó-szenetet fog el­be küldeni a törvényhozó atyáknak; barátságtól, tisztelettől, rendtől, anarchia­ és haladás elleni dühtől túláradó remek­művet fog elkészíttetni; a miniszterek alázatos bókot fognak csapni a rendpártnak, néhány beszéd- és emotióra vágyó legitimista és republicánus ki fogja magát interpellálni, a gyorsírók izzadni fognak, a Ch­arivári jó karikatúrákat csi­­náland, az asszonyok mulatni, a börze emberei félelem és re­mény közt fognak lebegni, az Elysée bálokat és rendeket fog adni, és........ úgy maradunk, mint voltunk. A csend helyre fog állani a kamarákban, Carlier úr néhány tuczet összees­küvéssel ráijeszt újra az ország gondoskodó atyjaira, és addig csavarják a dolgot, és az embereket, míg utoljára........aut Caesar, aut nihil! U. I. Csak arra bátorkodom figyelmeztetni az olvasót, hogy az Úristen a világot semmiből teremtette. Nagy-Kőrös, novemb. 3. Minden politikai orgánum tükör, mellyben visszatükrö­ződnek a hazai állapotok. Híven, minden részrehajlástól men­ten, kell annak felmutatni az egész ország belállapotát, nem törődve azzal, életvndor vagy halványbeteges-e azon szín, mellyet visszaad, hogy egyrészről a beteg maga meggyőződ­jék állapotjáról, másrészről pedig az orvos, ki nem lehet más mint a kormány — illendően megválaszthassa a gyógyszere­ket (Ő­A PESTI NAPLÓban még nem jelent meg N.­Körös: pe­dig, ha szintén nem alkotjuk is a nagyszerű betegnek, — Ma­gyarországnak — szemefényét, vagy épen agyvelejét, nem vagyunk szinte lábujjon, hanem minden tekintetben ott a szi­ve körül foglalunk el egy kevés helyet. Épen ezért engedje meg néha néha felmutatnom állapotunkat, a­mint az a külön­böző viszonyok által kedvező, vagy kedvetlenné alakíttatik C2). A közhangulatról legyen elég ezúttal ennyit említenem meg : mikép kevés azok száma, kik a jelen kivételes hely­zettel meg volnának elégedve , kik aggodalommal nem tekin­tenének a jövőbe ; s ezen aggodalom csüggesztő leendnek, ha azt a remény némileg föl nem derítené , melly sorsunk javu­lásával biztat bennünket. Illyetén reményinket pedig nem a Pontus mellől vagy épen Pálmester mesterkedéseiből várjuk — ennél kiábrándultabbak vagyunk — hanem bízunk a Ma­gyar életrevalóságában, bízunk abban , hogy százados szoká­sok s nemzeti jellemünkre alapitott politikai intézményeink ollg egyszerre egészen semmivé nem lehetnek. Bízunk a fel­séges uralkodó háznak veleszületett kegyes és igazságsze­­rető indulatjában. Iskolai ügyünk az , melly iránt azok, kik még egészen el nem vesztették a közügyek iránti fogékonyságukat, némi fi­gyelmet mutatnak. Iskolánk körül javításokra van kilátásunk, mert e tekintetben nemcsak akadályokat nem látunk a kor­mány által elénk gördíttetni, de sőt inkább segítségére szá­míthatunk, a­mint ezt legközelebbről azzal bizonyította be, miszerint az iskolai felügyelő kinevezésében a köz­hajtással összetalálkozni kívánt. — Javításokat remélünk, mondom, is­kolai ügyünkön — s kiváncsiak vagyunk aziránt: vájjon e ja­vítások mikben fognak mutatkozni ?.. Némi gondolat­, vagy­is figyelemébresztésül legyen szabad magánvéleményünket e tárgyban kimondani. Egy sajátságos neme fejlődött ki nálunk protestánsoknál az iskolai intézetnek ; nem tudom minek nevezhető, talán csillo­­gási vágyból mindenik iskolánk egy kis egyetemet akar kép­viselni, abban tartja dicsőségét, ha egész fakultások taníttat­nak benne, mi magában nem volna helytelen, de, ha elgon­doljuk aránylag mi felette csekély anyagi erővel kívánják, a legszámosabb helyt, ezen czélt elérni: az egész törekvés ne­vetséges erőködéssé fajul. Nem értjük ide Debreczent, vagy Pápát, melly iskoláknak erszénye talán megengedi az egye­temi czélok szerinti működést , hanem az ollyan tanin­tézetekről szólunk, mint a helybeli, a szomszéd kecske­méti, stb., hol két, három tanár tanít egész academiai fa­kultásokat ! — Ezen erőködés számos résznak alapja. Az iskolai összes jövedelmek alig rúgván többre, mint mennyiből a felsőbb tanárok fizetése szűken kitelik, nem jut költség az alsóbb osztályok tanárinak, minélfogva tapasztalatlan s ollya­­tén ifjakra kell a tanítást csekély árért bízni, kiknek magok­nak is nagy mértékben volna tanulásra szükségük. Ebből az­tán az következik , hogy a fiatalság elhanyagoltaik épen azon korban, mellyben alapot kellene vetni a felsőbb tudományokra, s minthogy alap nélkül mennek föl a felsőbb tanokra, még akkor sem mutatna kitűnő sükert, a tanulás, ha számos tanárok működ­nének, hát ha még elgondoljuk, miszerint egyetlen tanárnak tíz­féle tudományt is kell tanítani, ki, legyen bár a legnagyob­báng­­ész,physikai lehetetlenség,hogy mind a tízféle tudományt kitűnő eredménynyel taníthassa!... Ez okból következőleg kellene is­kolai reformunkat kezdeni , fölhagyván ezen csillogási vágy­­gyal, alkossunk iskolánkból — egyetem surrogatuma helyett — egy talpraesett, a kor igényeinek minden tekintetben meg­felelő gymnasiumot, mellyben ne hagyatnék az elemi tanítás tapasztalatlan gyermekek kezében, hanem bízatnék szakértő tapasztalt tanárokra, mellyből akár a külső életbe, akár vala­­melly egyetembe alappal biró ifjak kerülnének ki. Minden egyéb reform, e nélkül, csak foltozás leend, melly csak pillanatra ta­karja el iskolaügyünk rongyosságát. A napokban hagyta el városunkat Latabár, Tóth J. és Dö­me igazgatása alatt álló színésztársaság. Ezen igazgató három­ságban Tóth képviselte az észt, az előadások ideje alatt Győr­ben lévén, csak távolról folyhatott be az igazgatásra. Egyéb­iránt mind mi, mind a társaság meg lehetnek elégedve egy­mással. Benedek, Döme, Finta, Kecskés és neje bírták a kö­zönség legnagyobb tetszését. A közönség részéről, az eddi­­gelé nálunk szokatlan részvétel a színészet iránt, annak va­gyunk hajlandók tulajdonítani , miszerint mi is kettőztetett szeretettel ragaszkodunk a hajótörésből megmaradt közkin­­csünkhez — nemzeti nyelvünkhöz. EGY HANG szépirodalmunk belterjes fejlődésének társas működés utján. Nemrég olvastuk a „Hölgyfutárában, miszerint Duna-Szer­­dahelyről a Kisfaludy-Társaság újra teendő fölélesztésére, önkéntes adakozásképen a nevezett lap szerkesztőségéhez 46 ft. 30 kr. pg. küldetett. E becses hazafiúi adakozás az illetők részéről korigényeink iránt tagadhatlanul körültekintő figyel­met , s a honi szépirodalom iránt élénk rokonszenvet tanúsít, bizonyára amaz anyagi fogyaték miatt­­működni megszűnt szépművészeti intézet által is köszönettel és hazafiúi elisme­réssel fogadtatott. Van azonban egy mód, mellynél fogva a Kisfaludy-Társa­­ság fenállását áldozat nélkül is biztosíthatnók; s e mód egy­szerűen abban áll, ha a működése korszakában általa kiadott jeles műveket megvenni sietnénk, s élénk kelet által pénztá­rának jövedelmet eszközölve, a társaság fönállhatására az első anyagi szükségletet megszereznék. Szerezzen meg minden hazafi s honleány — mennyiben te­hetsége engedi — csak vagy egyet e munkák közöl, — pedig a becses koszorúban, melly Csokonai, Kármán és Fanni, Kazinczy, a két Kisfaludy, Vörösmarty, Arany és Tompa műveit foglalja magában, nem sokat kellene válogatnia, hogy egy hervadhatlan virágra találjon — és ezen már olly szép vi­rágzásnak indult egyetlen szépművészeti intézet dicséretes, és irodalmunkra tömérdek hasznot árasztó működését ismét újult erővel folytathatandja; a vevők pedig, midőn egyrészről ez eredményben a nemzeti irodalomnak meghozák a kívánt áldo­zatot , egyszersmind könyvtárukat olly művekkel gazdagították, mellyeknek abban, a haza előtti pirulás nélkül, hiányozni nem illik — nem szabad ! Készítsünk tehát gyűjtőíveket, járjuk be vele ismerőseink körét, rájegyezve , hogy kiki a Kisfaludy-Társaság által ki­adott művek közöl, mellyeket, s mennyit óhajt lírni, s ez ívek nyomán az illető könyvárusok kiszolgáltatandják a kívánt munkákat. És letörlendjük azon ránk száradt bűnt, hogy midőn nemzeti íróink jeleskeit mellőzzük, a külföldiek vásári fér­­ezelményü regényeit halommal hozatjuk meg! így leend­­ó magyar könyvünk , és lesz Kisfaludy-Társaság! Mert irodalmunk nem a nemzetiség lángoló szeretetéről el­mondott nagy szavak , hanem csak tettleges pártolás, és váll­vetve történő támogatás után virágozhatik fel újólag ! Ennek gyakorlati kivitele tekintetéből ide iktattatik a tár­saság még kapható kidásainak teljes jegyzéke, — azokat is ide tudva, mellyekben annak nemcsak anyagi, de szellemi része is volt, jelesen . A Kisfaludy-társaság évlapjai : I. és II. kötet, ára: 3 pft. — III. kötet, 1 ft. 48 kr. — IV. kötet, 2 ft. — V. köt. 2 ft. — VI. köt. 2 ft. 20 kr. — VII. köt. 2 ft. 20 kr. — Egyen­­kint is kaphatók s tanulságos tartalmuknál fogva igen ajánl­hatók. A Kisfaludy-társaság által 1842. jutalmazott Pályamun­kák : 30 kr. A Kisfaludy-Társaság által 1847-ben jutalm, költői pálya­művek (Arany „Toldi“ja, stb.) 1 ft. Széptani remek irók: 2 kötet, 2 ft. Hellen könyvtár, 1-6 kötet: Aesop meséi, 36 kr. — 2. kötet: Pythagoras és Isocrates. 30 kr. — 3. és 4. kötet: Sophocles két tragédiája, 48 kr. — 5. és 6. kötet: Euripides két tragéd. 50 kr. — Aesop görögül és magyarul. 1 ft. 12 kr. — Isocrates négy beszéde, szinte görögül és magyarul 54 kr. Tacitus Agricolája. 20 kr. Magyar népdalok és mondák három kötet. 2 ft. 40 kr. Kisfaludy Káról minden munkái. Negyedik kiadás. 6 köt. 7 ft. Kisfaludy Káról jelesebb vígjátékai. 48 kr. Greguss: A széptan elemei 1 ft. 12 kr. Nemzeti könyvtár: Kármán és Fanni írásai. — Csokonai minden munkái. — Kis János poétái munkái. — Vörösmarty minden munkái. — Kisfaludy Sándor minden munkái. — Egyegy füzet ára 40 kr. Külföldi regénytár 36 kötet, egyenkint: 40 kr. Az itt előszámlált munkák a pesti könyvárusok bármellyike által meghozathatók, s joggal remélhető, hogy a két ma­gyar hazában e becsületbe vágó indítvány pusztában kiáltó szó gyanánt elhangzani nem fog. Pest, 1850. nov. 7-én. B. I. Bécs, nov. 9. Köztudomású dolog, hogy az osztrák kormány részéről Poroszországhoz egy ultimátum küldetett, melly szerint Poroszország feltétel nélkül a szövetségi bizottmányba be­álljon, s Kurhesszenben a szövetségi seregekkel egyesül­jön. A feleletnek Bécsbe ma kellett volna megérkeznie, — azonban elmaradt, s a rendes futár sem érkezett meg. — Egy városi hir tudni akarja, hogy Manteuffel úr maga fogna ide érkezni a király különös megbízásával, — mivel ellenkezőleg egy itteni tőzsérház déli 12 órakor azon hírt kapta Berlinből, hogy a király tegnap este Radob­iczot meglátogatta, é­s vele sokáig tanácskozott, minélfogva minisztériumbai lépése bevégzett tényként tekintetik, s így az előbbi hír magában összedől. Bernstorff gr. még itt van, s betegsége miatt Ber­linbe nem távozhatik. Bécs, nov. 9. 0 Felsége a császár, a minisztérium ajánlatára, f. ha 2­ dikai legfelsőbb rendelete következtében, a magyar forradalom be­végezte után, a cs. kir. hadseregbe besorzott, s később meg­szökött egykori fölkelők számára általános bocsánatot hirdet, következő föltételek alatt: 1) Mindazon egykori magyar fülkelők, kik a forradalom bevégezte után a cs. kir. hadseregbe soroztattak, s később, azaz, a jelen általános bocsánat kihirdetése napjáig megszök­tek , ha magokat 1851-dik évi márczius végéig, valamelly ausztriai katonai vagy polgári hatóságnál önkéntesen beje­­lentendik, bebizonyítván egyszersmind, miszerint mindeddig semminemű bűntettben részt nem vettek, minden büntetéstől mentiek maradandnak. 2) E jótéteményre számot tarthatnak mindazon említett egyének is, kik a jelen általános bocsánat kihirdetése napja előtt vagy önkéntesen, vagy kényszerítve tértek vissza; vagy kik, elkövetett szökés miatt, törvényszéki vizsgálat alatt van­nak, ha egyébként más bűnökkel nem terheltetnek. 3) Ha egyik vagy másik közölök szökés miatt, már bünte­tést is szenvedett volna, ezekre nézve, a jelen általános bocsá­nat erejénél fogva, a szolgálati idő meghosszabbítása elen­­gedtetik. 4) Megvárja ellenben a kormány, miszerint ezen megszö­kött egyének, méltányosan elismervén a császári kegyelem ezen újabb tanúbizonyságát, kötelességükhöz mielőbb vissza­­térendnek; ellenkező esetben, az első pontban kijelölt határidő lefolyta után, minden szökevény, ha mindjárt önkéntesen je­lentené is be magát, minden tekintet nélkül, törvényes bünte­tés alá fog vettetni; s a büntetés csak annak engedtetik el, ki be tudja bizonyítani, miszerint visszatérnie tehtetlen vala. 5) Minden helybeli hatóságoknak szigorúan meghagyatik, hogy a náluk magukat önkéntesen jelentő szökevényeket azon­nal a legközelebbi katonai hatóságnak kezébe szolgáltassák. 6) Végre, ki valamelly szökevény tartózkodási helyét följe­lenteni elmulasztaná, vagy pedig et kötelességéhezi vissza­tértében akadályozni merésztené, a fenálló törvények szerint legszigorúbban fog bűntetteim, előmozdítása ügyében. (* 1) Igen , ez volna hivatása és feladata a valóban szabad napisajtó­nak , de.. ..­­ (!) Igen szívesen ,­­ mennyire tőlünk telik. Szerk. PESTI NEMZETI CASINO. A pesti nemzeti Casino tegnapelőtt november 10-kén tar­totta rendkívüli köz­ ülését, mellynek végzéseit ezennel közöljük kivonatosan : I.) Az igazgatóság , a jelen körülmények kellő te­kintetbevétele mellett, az új aláíráshoz kötött feltételek módosí­tását , különösen pedig a megállapított hat évnek háromrai le­szállítását, úgy szinte az állodalmi hivatalnokokra nézve, mi­után nagyobb részének itteni maradása bizonytalan , azon kivé­telt , melly szerint azoknak, áth­elyezések esetében, a casinoi tagságróli lemondásra joguk legyen, indítványozván : — ezen in­dítványnak első része közakarattal elfogadtatott, másik része azonban , azon észrevétel következtében , hogy ezen lemondási jog másokra is kiterjesztendő , vagy általában el nem fogadandó lenne — szavazás útján mellőztetett. — 2. A jövő évi foglal­kozókra és vendégekre nézve azon intézkedés történt, hogy a fog­lalkozók évnegyedenkint 20 pftot fizetendnek, az egyes tagok által bevezetett vendégek pedig csak három napig járhatnak be az intézetbe díjtalanul, — melly időn túl egy havi 10 pftból álló illetőséget lefizetni kötelesek, érettek bevezetőjük kereske­­dendvén. — 3.) Az intézet élvezeteire vonatkozó fenálló szerző­dések tekintetéből bizonyos részben előlegesen intézkedni kellet­vén , az igazgatóság által előterjesztett pénztári álláshoz alkalma­­zólag, melly szerint az intézet összes pénzértéke 85,008 pftra és 53 kra rúg , a mostani szállás ,­­—a választmányi határozathoz képest, jövő Sz. Mihály-napig már kivéve lévén — a színházi páholynak jövő évi első három hónapra kibérlése elrendeltetett, úgy szinte a szakács is , évi rendes fizetésének s házbérének el­maradása mellett, felfogadandó. ( 4.) A részvénydíjakból szár­mazott tartozások beszedhetésére nézve az intézet ügyvéde oda­­utaltatik : szólítsa fel az illetőket kötelezettségük teljesítésére még egyszer hírlapok útján, értésekre adván egyszersmind azt is, hogy ebbeli követelések beperlése esetében az itteni ügyvéd az illetők

Next