Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)
1850-11-06 / 199. szám
melly vétetett 10 pfton; a végrehajtó kerületi altisztnek adtak 20 pftot és egy 16 fontos süveg nádmézet, melly nálunk ér 8 pftot. A választ feltevő írnok kapott 4 pftot, a contractusok lemásolásáért kellett adni 6 pgot, a helybeli jegyzőnek jutott 2 pf. a főbírónak 4 pft. a kísérő esküttnek 2 pf. a helybeli oláh papnak, hogy a kedélyeket csöndesitse, 8 pft. — Összes kiadás 64 pft a nélkül, hogy ezen költségekből az adósokra egy kr. is rovatott volna , természetesen , mert nálunk mostanában a hivatalos okiratokért, tiszti eljárásokért nem fizet senki. Fölvétetett pedig az adósoktól összesen 400 vft. ebből a felebbi 160 vft. költséget levonva: maradt 240 ft. mellyet a következő felek egyezés szerint egymás közt felosztván, a szegény özvegy 400 ft tőkéjéért kapott 120 vftot! És a tény, mellyet itt elősorolok, szóról szóra igaz. Azt mondják a kivételes rendszer pártolói, hogy a régi magyar perlekedés, pénzhajtás, sok költséggel járt; az igaz, de a régi szolgabirónak fizetése lévén 50 pft a mostani alkerületi biztosnak 900 pft; következőleg az elsőnek díja a peres költségek járulékából pótoltatott, melly megint a nyakas, — vagy ellene szegülő alperes terhére esett, a hitelező terheltetése nélkül, de a végrehajtó tiszt a felvett költséget nyíltan nyugtatványozta, mellyet a törvényszék bírált meg. — Most nyilvános rendelet van , hogy költség nincs, de fátyol alatt mi történik ? a panaszos érzi, ki többnyire felét veti oda követelésinek , hogy másik felét megkaphassa, — t. i. fizetni kell, hogy a tiszt a rendelést áthágja, és ez alapos oka annak, miért az egyeneslelkű magyar panasza eligazítatlanul hever, mert ő ajándékozni vagy nem tud, vagy nem akar. Ebből egy más baklövés fejlődik ki: nyilvános rendelés tiltja az adósságok beszedését a törvényszékek felálltáig, melly eddig nem történt meg. Ezt megelőzte egy másik, melly azt tartja, miszerint a gazdálkodás folytathatására, és a szegénység fölcserélésére a tehetősbek osszanak pénzt ki dologra a szegényebbeknek, ezt jóhiszemben tették is sokan ; nálunk a szegénynek nevezett paraszt szabja ki munkája bérét, melly méregdrága, mert nem korlátolja senki, az adós tehát mindennek dolgozik, csak hitelezőinek nem , a kényszerítésről szó sincs, az adósság sem exequáltabb, és igy a demoralizált népnek kedvező rendelés által, egész dűlök, majd minden allodialis szőlők parlagban hevernek, a hon a legnagyobb pusztulásnak nézvén elbe ! — így mennek a dolgok Erdélyben ! IPAREGYESÜLET. Mint hirdetve volt, az igazgató választmánynak, olly rég időtől első , ülése , folyó hó 28-kán , kormánybiztos jelenlétében , megtartatott. Elnöklő aligazgatónk, Fényes Elek úr, azzal nyitotta meg a munkálkodás ez új korszakát, hogy mindenekelőtt köszönetes elismerést jelentett ki a választmány nevében a felsőbbség azon méltányossága iránt, minélfogva az üléstartási engedélyt, mint más egyesületektől, úgy tőlünk sem tagadta meg. Ezután olvastatott a jelentés az ügyvitel fölült a lefolyt két év alatt, s az egyesületnek mostani állapotáról. E jelentésből a nagyközönséget mintegy ezek érdekelhetik leginkább: I. Az egyesület ez idő szerinti ingyenc állása: a) kihelyezett tőkékben van 9,465 ft; b) tartozékokban (restantiákban) 15,679 ft. 36 kt.; c) az aláíróknál kinlevő , még be nem fizetett alapítványokban és örökítvényekben: 22,753 ft., mind pengőben; d) 1850-en túl is kötelezett 2 ftos részvény alá van írva: 450. — II. A volt pénztárnoknak Ruttkay József urnák számadásai az előleges számvevői vizsgálaton, nagy részint, átestek már; a vizsgálatnak teljes befejezése pedig egy ujdon alakított pénztári bizottmánynak adatott át. — III. A pénztárnoki hivatal Ferenczi Lajos urnak már resignálva van , s helyette a teendőket most csak ideiglen viszi a jegyző. — IV. Az egyesület gyűjteményei Virnau János urnak őrizete alatt voltak a háború egész idejének tartalma alatt, és Virnau ur azokat nemcsak megőrizte hüven, hanem rendezte is nagy szorgalommal. V. urnak ez okból a választmány mind szives köszönetét , mind a pénztárnak mutatkozandó erejéhez képest, tiszteletdíjt szavazott. — A gyűjtemények az úri-utczai Laffertházban vannak fölállítva. — A gyűjteményi őrség ideiglenesen tovább is V. arra bízatott. A kezelés és fölvigyázat iránti rendszernek tervezéséül pedig egy külön bizottmány neveztetett. Az imént említett határozatokon kívül még a következőket emeljük ki: V. Az egyesület által követendő s követhető munkatervnek javaslatba - tételére bizottmány alakíttatott. — VI. A tartozékokra nézve, minthogy egyrészről azokat nem mindig az illető résztvevők vonakodása okozta, — de másrészről mostani nagyobb öszvegeik az egyesekre nézve, igen sok esetben, fölötte nagyon s mégis méltatlanul terhelők; s mivel végül beszedésük is az egyesület iránti rokonszenvet csökkentő gyűlölködéssel jár , mindezen indokok arra bírták a választmányt , hogy a tartozékban álló résztvevőknek megajánlja a következő könnyebbséget: kik az alapítók és örökítők közös aláírással kötelezendik magukat, hogy a restanciában maradt kamatokat, az éves illetőség öszvegében, annyi esztendeig fizetendik jövőben évenkint, mennyi évre restállnak, s ezenfelül alapítványaik v.örökítvényeik után rendesen rovandják le a pénztár járandóságát is , azoktól a választmány nem követelendi a lejárt s be nem fizetett illetékeket egyszerre, nagy tömegekben; — továbbá , kik a részvényesek közöl legalább is annyi évre, mennyire restálnak, újra aláírókat kötelezendik , az azelőtt aláírt részvényszámmal, magokat, azoktól a múltra semmi sem fog követeltetni. — Az eziránti kijelentések történhetnek a központon, az egyesület ideiglenes irodájában, Pesten, újvilágútezai Wesztermayer-házban , — a vidéken , minden megnevezett, kihirdetett képviselőnél. A kijelentés alkalmával az aláírás is azonnal megtörténendő. — Kik ez ajánlatot el nem fogadják, ollybá tekintetnek, mint kik egész tartozásokat egyszerre készek letenni; tölök tehát a restantiák igy fognak bekivántatni. De semmi restantia el nem engedtethetik. — VII. Az ivtartók mind, különbség nélkül, fölkérelnek, hogy a nálok levő aláírási iveket és lapokat egytölegyig szíveskedjenek az irodába beküldetni. — Ide nem ér VEGYES HÍREK és ESEMÉLYEK. Budapest, november 6. Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik: LECOUVREUR ADRIENNE, dráma 5 felv. Írták Seribe és Legouvé, francziából ford. Csepreghi és Egressi B. —s A Konst. Blatt aus Böhm. írja, hogy keringő hírek szerint Kossuth, Batthyányi Kázmér által Belgrádban bizonyos tervek szövésén működnek. Egy szerb tábornokot felszólítottak volna a Száva és Duna környékén leendő véletlen megtámadás vezérletére s e végett nagyszerű ajánlatok is tétettek volna neki. E törekvések a szerbek mostani nyugtalanságát vették alapul. Az egészben annyi igaz lehet, hogy a határőrcsapatok parancsot kaptak szigorúbb vigyázatra, való, miként némelly slavoniai parasztok közt igen gyakran hallhatni, „hogy ha Kossuth jőni fog, ők hozzá csatlakoznak.“ Miért ? mivel mint mondják, erdőpusztításaikban most akadályoztatnak. Egyébiránt az egész mendemonda egy pár belgrádi jövevénynek munkája lehet. pé-ri Irodalmunk lassan kint önálló becses művekkel is gazdagodni kezd. Legközelebb előfizetési is nyittatott Petőfi Sándor újabb költeményeire, mellyek az utolsó három évben irt műveket foglalják magukban. E könyv egyike lesz irodalmunk legbecsebb termékeinek. Jövő év elején hagyja el a sajtót, diszes kiállításban. Előfizetési ára 3 p.fz. — Fényes Elek pedig „Magyarország geographiai szótára“ czímű, 4 kötetből álló munkára nyit előfizetést. E mű szinte jövő év elején fog megjelenni. Mintegy 120 évet tesz. Előfizetési ára 6 p.ft. — ! Néhány nap előtt egy szilaj ló a kocsirúd mellől elszabadult. A hatvani utczán vágtatott végig anélkül, hogy föltartóztatni bírták volna. Sebes futtában egy lánykát elgázolt. A szerencsétlen gyermek azonban nem sértetett meg halálosan. — Tegnap estre, mintegy 6 óra tájban , az úri utczán egy szekér nyargalt végig, mellyet a neki szilajodott lovak elragadtak. Nem láthattuk, várjon a kocsis a szekérben ült-e még, mert legkisebb kiáltást sem hallunk a lovak föltartóztatása végett. A Filinger-féle kávéház előtt egy bérkocsi állott, s ennek kerekéhez vágódott az elragadt szekér tengelye olly erővel, hogy szinte szikrákat szórt a sötétben. A bérkocsi körül összefutott a nép, nézegetvén az okozott bajt, a lovak pedig tovább nyargaltak a szekérrel. Nem tudjuk, hány embert gázolhattak el útjukban?... Ez eset ismét csak arra irt, hogy az utczán futkározó kocsisok rendbentartására mielőbb szigorú rendelet hozassék. Ú f Erdélyben a volt földesurak számára legfelsőbb helyről megajánlott kárpótlási előlegezések kiszámítása iránt, a volt jobbágyközségekben úgynevezett „kitudakolások“ fognak tartatni. E kitudakolások novemb. 2-dik napján kezdődtek, s dec. 30-áig be fognak végeztetni. — f Hallatszik, hogy a Pozsony és Esztergom közötti vasútvonal decemberejére teljesen el fog készülni, és akkor a Bécs és Szolnok közti közvetlen összeköttetés is létrejö. Az utazó, ki Szolnokban délelőtti 11 órakor gőzkocsira ül, még az nap estre Bécsben leend. — f A bélyegdij novemb. 1-je óta nálunk is életbe lépett. Szembetűnő azon élénk rapzgálódás, mellyet az új rendszabály majd minden körökben okozott. Különösen az ügyvédi karnál — melly a hivatalos irományoknak legnagyobb bőrében szokott lenni — egymást éri a panaszos hang e szokatlan adózás fölött. Egy becsületes perben csak a bélyegdíj többe fog kerülni 4—500 pngy írtnál. Egyébiránt az adózás véghetlenül jövedelmező forrása a státusnak. Pesten a bélyeghivatal a Vodianer házban van felállítva. Egymást éri körübe a temérdek vásárló nép. Gyakran olly sűrű tömeg lepi el a bélyeghivatal környékét, hogy az utolsó vevőnek órákig kell várakoznia,míg odajuthat. Csupán tegnap—mint némelylyek mondják — 12—15 ezer pontot hozott be a bélyegárulás. Pedig még most egyedül csak a Vodianer házban történt az árulás. Különben e roppant keletet az is okozhatja, hogy e napokban eső vásárra nagy számú vidéki közönség érkezett a fővárosba. — Ezelőtt pár nappal nagy mennyiségű pénzre tett szert könnyű móddal valami zsebmetsző. Egy szegedi úriember mintegy 8 ezer p. forintot hozott Pestre, melly részint saját , részint reábizott idegen pénz volt. A nagy csomó bankjegyet több okirattal együtt tárczájába téve, s a tárczát egyszerűen oldalzsebében hordozta. Midőn a gőzkocsiból kiszállt, s már be a város felé indulna, oldalzsebéhez kap, s látja, hogy a zseb kívülről ki van metszve s a tárcza minden pénzestől együtt eltűnt belőle. Mint halljuk a tolvaj hurokra került. — A „Jugoslavenke Novine“ sopánkodva említi, hogy milly hátra van még a fejlődésben a horvát nyelv, s mennyire elhagyta azt a német. Például mondja , hogy a horvát a világért sem tudná kifejezni azon hivatalt, mellyet g. H. S. visel: kaiserlicher königlicher Einreichungs-Protokolls-Expeditsund Registratur-Directions-Adjunct'.! S mindjárt utána teszi: hanem Isten őrizze a mi nyelvünket illyen classicitástól! — ! Egy franczia lap szerint Vetter forradalmi tábornok nejével együtt egész mostanáig Hamburgban tartózkodott visszavonulva s álnév alatt, hol köztiszteletben és szeretetben részesült. Azonban a rendőrség nemrégiben megengedte neki az eltávozhatást, s a tábornok családjával együtt Párisba költözött, lépések miatt. Egy másik czikkében pedig azon reményét fejezi ki, miszerint békés utón fog minden eligazittatni, „kölcsönös engedékenység és jogos követelések elismerésének utján.“ És ez t. i. hogy Poroszország békére hajlandó, látszott azon Berlinből jött telegrafi tudósításból is, melly azt közlé, hogy Radowitz elbocsáttatását kérte. Az elbocsáttatás 4-kén meg is történt. Kétségtelen, hogy Radolitz úr háborút akart, mert szerinte ezt kívánta Poroszország becsülete , a német ügy állása. Le kelletvén lépnie, Poroszország Európa előtt nagyon compromittálta magát, s nevetség tárgya jön, és a német ügy visszatért 4815—kis állapotába. A bajorok és osztrákok nov. 1-jén nyomultak be Kurhesszenbe mintegy 8000 ember, Thurn és Taxis herczeg vezénylete alatt. Sőt az A. A. Z. az Augsburgi P. Z. után Frankfurtból azt közli, hogy 30-kan nyomultak volna be. Ha nem is bizonyos a benyomulási idő, annyi igaz, hogy bent vannak, és legelső teendőjök vala a fegyvereket beszedni. Hogy Groben tábornok a táputaknál mit csinál ? megkezdte-e a csatát ? arról semmi, de semmi tudósításaink nincsenek. Telegrafi sürgönyök még azon, nemkülönben fontos hírt, közlik hogy a pápa ő Szentsége a szárd királyt kormányával együtt átok alá vetette. Tehát ez eredménye Pinelli lovaggali alkudozásának. Francziaországban a nemzetgyűlést nov. 7-ére szándékoztak összehíni; a parlamenti viták hihető igen hevesek fognak lenni. tetnek azon aláírási papirosok , mik f. évi septembertől kezdve adattak ki. — VIII. A már hirlapilag közlött adakozásokért és segédkezését a választmány nyilványos köszönetét fejezi ki. Pesten, oct. 30. 1850. CSANÁDY, jegyző. POLITIKAI SZEMLE. Pest, nov. 6.0 Ma érkezett bécsi lapok a német ügyekre nézve két fontos eseményt közölnek. Egyik: Radowitz porosz külügyminiszter lelépte ; a másik : a bajoroknak Hanauba benyomulása. Berlinben nov. 1-jén tartott miniszteri tanácsban az Ausztriával egyetértés a Brandenburg miniszterelnök által tett föltételek alapján elfogadtatott. A D. Reform miniszteriális közlöny még nov. 2-kán is, daczára az i-jéni tanácskozmánynak, harczias hangon szól, s egy Hanauból jött telegrafi tudósításra, melly szerint a bajoroknak Hanauba benyomulása jelentetik, azt mondja, hogy a bajorok lesznek okai, ha valami összeütközés történik, elhamarkodott Nagybritannia. * A magyar hírlapi sajtónak nem jutott mindmáig osztályrészül ama szép jutalom, hogy külföldre, csak némi nevezetes hatást is gyakorolhasson, vagy ott maga iránt nagyobb figyelmet gerjesszen. Ez, egyelőre, hazánk politikai viszonyaiból, s nyelvünk és fajunknak egyedüliségéből a művelt nagy világon, könnyen megmagyarázható. Legfölebb szomszédaink bajlódnak ollykor hírlapjainkkal, de többnyire viszályosságból; mit mi hatásnak nevezni nem tudunk, nem akarunk. Lehet egy másik oka is e hatásnélküliségnek a politikai kapacitások hiánya a magyar hírlapi sajtó körül, mi viszont sajátlagos körülményeinknek tulajdonitható. — Midőn a magyar journalistika talán legfényebb pontján állott is, hiányzott a hatás, mellyről szólunk, mert hiszen útja a külföldre el volt vágva. Volt időszaka, midőnben hazánkban valódi hatalommá emelkedett. — úgy, mint napjainkban kezeltethetik, hatása szinte nem, vagy csak fölötte csekély lehet. Mi ezt mélyen érezzük! Fájdalom! annyira sem juthatott el nálunk a sajtó, hogy fáradhatlan munkásai minden különben műveltnek tartott fiától a hazának csak annyi elismerésre is méltattassanak, melylyel egy műiparos, kézműves vagy napszámos iránt is viseltetni tartozik az, ki magát neveltnek tartja, s másoktól is annak tartatni akarja!... De messze is tévedtem tárgyamtól. Az öreg Times ítéletét akarom közölni a franczia és angol sajtó közti különbség felett, mint igen érdekes párhuzami jellemzést. „Világos — mond e lap — miszerint a franczia sajtóban, irói- és olvasóiban kell valaminek lenni, mi nagyon eltér a mi angol tapasztalatunktól. Párisban egy roszhírlap talán több kárt tehet, mint nálunk. Nincs egyetlen angol író, ki még a névtelenség álarcza alatt is, merne az alkotmány lerombolásán dolgozni, mint tevék azt sajnálatos sükerrel párisi pályatársaink. Hiú lenne, következőleg nevetséges, az iligetén kísérlet. Nálunk nincs journalista, ki legtávolabbról is remélhetné, hogy pártfogója vagy épen elnökévé lehetne a minisztériumnak, vagy csak miniszterségig vihetné, mit legnagyobb szolgaiság vagy legdühösb oppositio által nyerhet, az valamelly szerény hivatalka a pénzügyi tárcza körül, a baronet-czim, consulates Asztrahánban vagy titkárság a Cannibal-szigeteken. „A mi alkotmányunk, legyen az jó vagy rész, fölötte áll minden megtámadásnak, s mi láttuk, mint forgácsolók el hiába a legszellemdúsabb irók százankint erejüket, hogy annak hitelét csökkentsék. Angolországban írni a királyné kormánya, a lordok vagy alsóház ellen, és annyit tenne, mint valamelly mecsetbe menni s ott a prófétát szidalmazni. Eddig illyés haszontalan dolgot még nem irt senki, sem az egyház, sem az állodalom ellen ! A mi törvénykezési rendszerünk túlélte a reformot , túl a forradalmat, a lázadást és a választási reformtörvényt, majd illetetlenül. „Működése ezen s egyéb korlátai mellett, a journalista nálunk olly szűk térre van szorítva, hogy akarván sem lehet ártalmassá. Hathat arra, hogy a minisztérium megbukjék, valamelly törvényhozási hiány reformáltassék, visszanyomhatja valamelly hatóság zsarnokságát s a tisztviselők dölyfösségét, őrködhetik a felett is, hogy a korona határai közt megmaradjon. Ellenben Francziaországban mindez hiábavalóságnak látszanék ; hírlapírói, nyíltan vagy alattomban, a forradalmat akarják hirdetni. Angliában senki sem bíbelődik a hírlapíró személyével, mialatt Francziaországban a journalista valamelly félelmetes párt feje lehet, kinek hatalmas barátai vannak a seregnél s majd határtalan reményei. Itt a hírlapírók nem bírnak kevésb tekintélylyel a nemzeti gyűlésben és szalonokban, mint hivatalaikban: mindenki ismeri őket, s a franczia közönség, olvasván valamelly czikket, és olly könnyen képes kitalálni szerzőjét, mint rámutatni valamelly híres emberre az utczán. Azért talán hasznos lehet, hogy illy befolyásos férfiak, kik a nyilvánosság minden előnyeit bírják, viseljék terhét is felelősségök részének, czikkeik aláírása által. Nálunk azonban illyetén rendszabályok nélküli, sőt fonák lenne.“ A Times, tehát mégis talál mentséget, a franczia hírlapi sajtó természetes viszonyánál fogva, a politikai czikkek aláírását illető azon rendszabályra nézve, mellyet a Spectator, mint minapi számunkban közlöttük, egyáltalában alap és oknélkülinek, sőt, mint a journalismus collektiv tulajdonával összeférhetlent, egyenesen fonáknak bélyegez. Mennyiben hasonlít a magyar hírlapi sajtó a franczia- s angolhoz, s mennyiben tér el azoktól ? más alkalomra halászijuk fejtegetni.