Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-06 / 199. szám

melly vétetett 10 pfton; a végrehajtó kerületi altisztnek ad­tak 20 pftot és egy 16 fontos süveg nádmézet, melly nálunk ér 8 pftot. A választ feltevő írnok kapott 4 pftot, a contrac­­tusok lemásolásáért kellett adni 6 pgot, a helybeli jegyzőnek jutott 2 pf. a főbírónak 4 pft. a kísérő esküttnek 2 pf. a hely­beli oláh papnak, hogy a kedélyeket csöndesi­tse, 8 pft. — Összes kiadás 64 pft a nélkül, hogy ezen költségekből az adó­sokra egy kr. is rovatott volna , természetesen , mert nálunk mostanában a hivatalos okiratokért, tiszti eljárásokért nem fizet senki. Fölvétetett pedig az adósoktól összesen 400 vft. ebből a felebbi 160 vft. költséget levonva: maradt 240 ft. mellyet a következő felek egyezés szerint egymás közt fel­osztván, a szegény özvegy 400 ft tőkéjéért kapott 120 vftot! És a tény, mellyet itt elősorolok, szóról szóra igaz.­ Azt mondják a kivételes rendszer pártolói, hogy a régi m­agyar perlekedés, pénzhajtás, sok költséggel járt; az igaz, de a régi szolgabirónak fizetése lévén 50 pft a mostani alke­­rületi biztosnak 900 pft; következőleg az elsőnek díja a peres költségek járulékából pótoltatott, melly megint a nyakas, — vagy ellene szegülő alperes terhére esett, a hitelező terhel­­tetése nélkül, de a végrehajtó tiszt a felvett költséget nyíltan nyugtatványozta, mellyet a törvényszék bírált meg. — Most nyilvános rendelet van , hogy költség nincs, de fátyol alatt mi történik ? a panaszos érzi, ki többnyire felét veti oda követe­lésinek , hogy másik felét megkaphassa, — t. i. fizetni kell, hogy a tiszt a rendelést áthágja, és ez alapos oka annak, miért az egyeneslelkű magyar panasza eligazítatlanul hever, mert ő ajándékozni vagy nem tud, vagy nem akar. Ebből egy más baklövés fejlődik ki: nyilvános rendelés tiltja az adós­ságok beszedését a törvényszékek felálltáig, melly eddig nem történt meg.­­ Ezt megelőzte egy másik, melly azt tartja, miszerint a gazdálkodás folytathatására, és a szegénység fölc­serélésére a tehetősbek osszanak pénzt ki dologra a szegé­nyebbeknek, ezt jó­hiszemben tették is sokan ; nálunk a sze­génynek nevezett paraszt szabja ki munkája bérét, melly mé­regdrága, mert nem korlátolja senki, az adós tehát mindennek dolgozik, csak hitelezőinek nem , a kényszerítésről szó sincs, az adósság sem exequáltab­b, és igy a demoralizált népnek kedvező rendelés által, egész dűlök, majd minden allodialis szőlők parlagban hevernek, a hon a legnagyobb pusztulásnak nézvén el­be ! — így mennek a dolgok Erdélyben ! IPAREGYESÜLET. Mint hirdetve volt, az igazgató választmánynak, olly rég időtől első , ülése , folyó hó 28-kán , kormánybiztos jelenlé­tében , megtartatott. Elnöklő aligazgatónk, Fényes Elek úr, azzal nyitotta meg a munkálkodás ez új korszakát, hogy min­denekelőtt köszönetes elismerést jelentett ki a választmány ne­vében a felsőbbség azon méltányossága iránt, minélfogva az üléstartási engedélyt, mint más egyesületektől, úgy tőlünk sem tagadta meg. Ezután olvastatott a jelentés az ügyvitel fölült a lefolyt két év alatt, s az egyesületnek mostani állapotáról. E jelentésből a nagy­közönséget mintegy ezek érdekelhetik leginkább: I. Az egyesület ez idő szerinti ingyenc állása: a) kihelyezett tő­kékben van 9,465 ft; b) tartozékokban (restantiákban) 15,679 ft. 36 kt.; c) az aláíróknál kinlevő , még be nem fizetett ala­pítványokban és örökítvényekben: 22,753 ft., mind pengőben; d) 1850-en túl is kötelezett 2 ftos részvény alá van írva: 450. — II. A volt pénztárnoknak Ruttkay József urnák számadá­sai az előleges számvevői vizsgálaton, nagy részint, átestek már; a vizsgálatnak teljes befejezése pedig egy ujdon alakí­tott pénztári bizottmánynak adatott át. — III. A pénztárnoki hivatal Ferenczi Lajos urnak már resignálva van , s helyette a teendőket most csak ideiglen viszi a jegyző. — IV. Az egye­sület gyűjteményei Virnau János urnak őrizete alatt voltak a háború egész idejének tartalma alatt, és Virnau ur azokat nemcsak megőrizte hüven, hanem rendezte is nagy szorga­lommal. V. urnak ez okból a választmány mind szives köszö­netét , mind a pénztárnak mutatkozandó erejéhez képest, tiszteletdíjt szavazott. — A gyűjtemények az úri-utczai Laffert­­házban vannak fölállítva. — A gyűjteményi őrség ideiglene­sen tovább is V. arra bízatott.­­ A kezelés és fölvigyázat iránti rendszernek tervezéséül pedig egy külön bizottmány ne­veztetett. Az imént említett határozatokon kívül még a következőket emeljük ki: V. Az egyesület által követendő s követhető mun­katervnek javaslatba - tételére bizottmány alakíttatott. — VI. A tartozékokra nézve, minthogy egyrészről azokat nem min­dig az illető résztvevők vonakodása okozta, — de másrészről mostani nagyobb öszvegeik az egyesekre nézve, igen sok eset­ben, fölötte nagyon s mégis méltatlanul terhelők; s mivel vé­gül beszedésük is az egyesület iránti rokonszenvet csökkentő gyűlölködéssel jár , mindezen indokok arra bírták a választ­mányt , hogy a tartozékban álló résztvevőknek megajánlja a következő könnyebbséget: kik az alapítók és örökítők közös aláírással kötelezendik magukat, hogy a restanciában maradt kamatokat, az éves illetőség öszvegében, annyi esztendeig fizetendik jövőben évenkint, mennyi évre restállnak, s ezen­felül alapítványaik v.­örökítvényeik után rendesen rovandják le a pénztár járandóságát is , azoktól a választmány nem kö­­vetelendi a lejárt s be nem fizetett illetékeket egyszerre, nagy tömegekben; — továbbá , kik a részvényesek közöl legalább is annyi évre, mennyire restálnak, újra aláírókat kötelezen­dik , az azelőtt aláírt részvényszámmal, magokat, azoktól a múltra semmi sem fog követeltetni. — Az eziránti kijelenté­sek történhetnek a központon, az egyesület ideiglenes irodá­jában, Pesten, újvilágútezai Wesztermayer-házban , — a vi­déken , minden megnevezett, kihirdetett képviselőnél. A ki­jelentés alkalmával az aláírás is azonnal megtörténendő. — Kik ez ajánlatot el nem fogadják, ollybá tekintetnek, mint kik egész tartozásokat egyszerre készek letenni; tölök tehát a re­­stantiák igy fognak bekivántatni. De semmi restantia el nem engedtethetik. — VII. Az ivtartók mind, különbség nélkül, fölkérelnek, hogy a nálok levő aláírási iveket és lapokat egy­­tölegyig szíveskedjenek az irodába beküldetni. — Ide nem ér­ VEGYES HÍREK és ESEMÉLYEK. Budapest, november 6. Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik: LECOUVREUR ADRIENNE, dráma 5 felv. Írták Seribe és Legouvé, francziából ford. Csepreghi és Egressi B. —­s A Konst. Blatt aus Böhm. írja, hogy keringő hírek szerint Kossuth, Batthyányi Kázmér által Belgrádban bizonyos tervek szövésén működnek. Egy szerb tábornokot felszólítottak volna a Száva és Duna környékén leendő véletlen megtámadás vezérletére s e végett nagyszerű ajánlatok is tétettek volna neki. E törekvések a szerbek mostani nyugtalanságát vették alapul. Az egészben annyi igaz lehet, hogy a határőrcsapatok parancsot kap­tak szigorúbb vigyázatra, való, miként némelly slavoniai parasz­tok közt igen gyakran hallhatni, „hogy ha Kossuth jőni fog, ők hozzá csatlakoznak.“ Miért ? mivel mint mondják, erdőpusztítá­­saikban most akadályoztatnak. Egyébiránt az egész mendemonda egy pár belgrádi jövevénynek munkája lehet. pé-r­i Irodalmunk lassan kint önálló becses művekkel is gazda­godni kezd. Legközelebb előfizetési is nyittatott Petőfi Sándor újabb költeményeire, mellyek az utolsó három évben irt műve­ket foglalják magukban. E könyv egyike lesz irodalmunk legbe­­csebb termékeinek. Jövő év elején hagyja el a sajtót, diszes ki­állításban. Előfizetési ára 3 p.­fz. — Fényes Elek pedig „Ma­gyarország geographiai szótára“ czímű, 4 kötetből álló mun­kára nyit előfizetést. E mű szinte jövő év elején fog megjelenni. Mintegy 120 évet tesz. Előfizetési ára 6 p.­ft. — ! Néhány nap előtt egy szilaj ló a kocsirúd mellől elsza­badult. A hatvani utczán vágtatott végig a­nélkül, hogy föltar­tóztatni bírták volna. Sebes futtában egy lánykát elgázolt. A sze­rencsétlen gyermek azonban nem sértetett meg halálosan. —­­ Tegnap estre, mintegy 6 óra tájban , az úri utczán egy szekér nyargalt végig, mellyet a neki szilajodott lovak elragad­tak. Nem láthattuk, várjon a kocsis a szekérben ült-e még, mert legkisebb kiáltást sem hallunk a lovak föltartóztatása végett. A Filinger-féle kávéház előtt egy bérkocsi állott, s ennek kerekéhez vágódott az elragadt szekér tengelye olly erővel, hogy szinte szikrákat szórt a sötétben. A bérkocsi körül összefutott a nép, nézegetvén az okozott bajt, a lovak pedig tovább nyargaltak a szekérrel. Nem tudjuk, hány embert gázolhattak el útjukban?... Ez eset ismét csak arra irt, hogy az utczán futkározó kocsisok rendbentartására mielőbb szigorú rendelet hozassék. Ú f­ Erdélyben a volt földesurak számára legfelsőbb helyről megajánlott kárpótlási előlegezések kiszámítása iránt, a volt job­bágyközségekben úgynevezett „kitudakolások“ fognak tartatni. E kitudakolások novemb. 2-dik napján kezdődtek, s dec. 30-áig be fognak végeztetni. — f Hallatszik, hogy a Pozsony és Esztergom közötti vasút­vonal decemb­­erejére teljesen el fog készülni, és akkor a Bécs­ és Szolnok közti közvetlen összeköttetés is létrejö. Az utazó, ki Szolnokban délelőtti 11 órakor gőzkocsira ül, még az nap estre Bécsben leend. — f A bélyegdij novemb. 1-je óta nálunk is életbe lépett. Szembetűnő azon élénk rapzgálódás, mellyet az új rendszabály majd minden körökben okozott. Különösen az ügyvédi karnál — melly a hivatalos irományoknak legnagyobb bőrében szokott lenni — egymást éri a panaszos hang e szokatlan adózás fölött. Egy be­csületes perben csak a bélyegdíj többe fog kerülni 4—500 pngy írtnál. Egyébiránt az adózás véghetlenül jövedelmező forrása a státusnak. Pesten a bélyeghivatal a Vodianer házban van felállítva. Egymást éri körüb­e a temérdek vásárló nép. Gyakran olly sűrű tö­meg lepi el a bélyeghivatal környékét, hogy az utolsó vevőnek órá­kig kell várakoznia,míg odajuthat. Csupán tegnap—mint némely­­lyek mondják — 12—15 ezer po­ntot hozott be a bélyegárulás. Pedig még most egyedül csak a Vodianer házban történt az árulás. Különben e roppant keletet az is okozhatja, hogy e napokban eső vásárra nagy számú vidéki közönség érkezett a fővárosba. —­­ Ezelőtt pár nappal nagy mennyiségű pénzre tett szert könnyű móddal valami zsebmetsző. Egy szegedi úri­ember mint­egy 8 ezer p. forintot hozott Pestre, melly részint saját , részint reábizott idegen pénz volt. A nagy csomó bankjegyet több ok­irattal együtt tárczájába téve, s a tárczá­t egy­szerűen oldalzsebében hordozta. Midőn a gőzkocsiból kiszállt, s már be a város felé in­dulna, oldalzsebéhez kap, s látja, hogy a zseb kívülről ki van metszve s a tárcza minden pénzestől együtt eltűnt belőle. Mint halljuk a tolvaj hurokra került. —­­ A „Jugoslavenke Novine“ sopánkodva említi, hogy milly hátra van még a fejlődésben a horvát nyelv, s mennyire elhagyta azt a német. Például mondja , hogy a horvát a világért sem tudná kifejezni azon hivatalt, mellyet g. H. S. visel: kaiserlicher­ königlicher Einreichungs-Protokolls-Expedits­­und Registratur-Directions-Adjunct'.!­­ S mindjárt utána teszi: hanem Isten őrizze a mi nyelvünket illyen classicitástól! — ! Egy franczia lap szerint Vetter forradalmi tábornok ne­jével együtt egész mostanáig Hamburgban tartózkodott visszavo­nulva s álnév alatt, hol köztiszteletben és szeretetben részesült. Azonban a rendőrség nem­régiben megengedte neki az eltávozha­­tást, s a tábornok családjával együtt Párisba költözött, lépések miatt. Egy másik czikkében pedig azon reményét fejezi ki, miszerint békés utón fog minden eligazittatni, „kölcsönös en­gedékenység és jogos követelések elismerésének utján.“ És ez t. i. hogy Poroszország békére hajlandó, látszott azon Berlinből jött telegrafi tudósításból is, melly azt közlé, hogy Radowitz elbo­­csáttatását kérte. Az elbocsáttatás 4-kén meg is történt. Kétségte­len, hogy Radol­itz úr háborút akart, mert szerinte ezt kívánta Poroszország becsülete , a német ügy állása. Le kelletvén lépnie, Poroszország Európa előtt nagyon compromittálta magát, s nevet­ség tárgya jön, és a német ügy visszatért 4815—ki­s állapotába. A bajorok és osztrákok nov. 1-jén nyomultak be Kurhesszenbe mintegy 8000 ember, Thurn és Taxis herczeg vezénylete alatt. Sőt az A. A. Z. az Augsburgi P. Z. után Frankfurtból azt közli, hogy 30-kan nyomultak volna be. Ha nem is bizonyos a benyo­­mulási idő, annyi igaz, hogy bent vannak, és legelső teendőjök vala a fegyvereket beszedni. Hogy Groben tábornok a táputak­­nál mit csinál ? megkezdte-e a csatát ? arról semmi, de semmi tu­dósításaink nincsenek. Telegrafi sürgönyök még azon, nemkülönben fontos hírt, közlik hogy a pápa ő Szentsége a szárd királyt kormányával együtt átok alá vetette. Tehát ez eredménye Pinelli lovaggali alkudozásának. Francziaországban a nemzetgyűlést nov. 7-ére szándékoztak összehíni; a parlamenti viták hihető igen hevesek fognak lenni. tetnek azon aláírási papirosok , mik f. évi septembertől kezd­ve adattak ki. — VIII. A már hirlapilag közlött adakozásokért és segédkezését a választmány nyilványos köszönetét fejezi ki. Pesten, oct. 30. 1850. CSANÁDY, jegyző. POLITIKAI SZEMLE. Pest, nov. 6.­­0 Ma érkezett bécsi lapok a német ügyekre nézve két fontos eseményt közölnek. Egyik: Radowitz porosz külügyminiszter le­lépte ; a másik : a bajoroknak Hanauba benyomulása. Berlinben nov. 1-jén tartott miniszteri tanácsban az Ausztriával­ egyetértés a Brandenburg miniszterelnök által tett föltételek alapján elfo­gadtatott. A D. Reform miniszteriális közlöny még nov. 2-kán is, daczára az i-jéni tanácskozmánynak, harczias hangon szól, s egy Hanauból jött telegrafi tudósításra, melly szerint a bajorok­nak Hanauba­ benyomulása jelentetik, azt mondja, hogy a bajorok lesznek okai, ha valami összeütközés történik, elhamarkodott Nagybritannia. * A magyar hírlapi sajtónak nem jutott mindmáig osztály­részül am­a szép jutalom, hogy külföldre, csak némi nevezetes hatást is gyakorolhasson, vagy ott maga iránt nagyobb figyel­met gerjesszen. Ez, egyelőre, hazánk politikai viszonyaiból, s nyelvünk és fajunknak egyedüliségéből a művelt nagy világon, könnyen megmagyarázható. Legfölebb szomszédaink bajlódnak ollykor hírlapjainkkal, de többnyire viszályosságból; mit mi hatásnak nevezni nem tudunk, nem akarunk. Lehet egy másik oka is e hatásnélküliségnek a politikai kapacitások hiánya a magyar hírlapi sajtó körül, mi viszont sajátlagos körülményeinknek tulajdonitható. — Midőn a ma­gyar journalistika talán legfényebb pontján állott is, hiányzott a hatás, mellyről szólunk, mert hiszen útja a külföldre el volt vágva. Volt időszaka, midőn­ben hazánkban valódi hatalommá emel­kedett. — úgy, mint napjainkban kezeltethetik, hatása szinte nem, vagy csak fölötte csekély lehet. Mi ezt mélyen érezzük! Fájdalom! annyira sem juthatott el nálunk a sajtó, hogy fá­­radhatlan munkásai minden­­ különben műveltnek tartott fi­ától a hazának csak annyi elismerésre is méltattassanak, mely­­lyel egy műiparos, kézműves vagy napszámos iránt is visel­tetni tartozik az, ki magát neveltnek tartja, s másoktól is an­nak tartatni akarja!... De messze is tévedtem tárgyamtól. Az öreg Times ítéletét akarom­ közölni a franczia és angol sajtó közti különbség felett, mint igen érdekes párhuzami jel­lemzést. „Világos — mond e lap — miszerint a franczia sajtóban, irói- és olvasóiban kell valaminek lenni, mi nagyon eltér a mi angol tapasztalatunktól. Párisban egy rosz­hírlap talán több kárt tehet, mint nálunk. Nincs egyetlen angol író, ki még a névte­lenség álarcza alatt is, merne az alkotmány lerombolásán dol­gozni, mint tevék azt sajnálatos sükerrel párisi pályatársaink. Hiú lenne, következőleg nevetséges, az iligetén kísérlet. Ná­lunk nincs journalista, ki legtávolabbról is remélhetné, hogy pártfogója­ vagy épen elnökévé lehetne a minisztériumnak, vagy csak miniszterségig vihetné, mit legnagyobb szolgaiság vagy legdühösb oppositio által nyerhet, az valamelly szerény hivatalka a pénzügyi tárcza körül, a baronet-czim, consulates Asztrahánban vagy titkárság a Cannibal-szigeteken. „A mi alkotmányunk, legyen az jó vagy rész, fölötte áll minden megtámadásnak, s mi láttuk, mint forgácsolók el hiába a legszellemdúsabb irók százankint erejüket, hogy annak hi­telét csökkentsék. Angolországban írni a királyné kormánya, a lordok vagy alsóház ellen, és annyit tenne, mint valamelly mecsetbe menni s ott a prófétát szidalmazni. Eddig illyés ha­szontalan dolgot még nem irt senki, sem az egyház, sem az állodalom ellen ! A mi törvénykezési rendszerünk túlélte a re­formot , túl a forradalmat, a lázadást és a választási reform­­törvényt, majd illetetlenül. „Működése ezen s egyéb korlátai mellett, a journalista ná­lunk olly szűk térre van szorítva, hogy akarván sem lehet ár­talmassá. Hathat arra, hogy a minisztérium megbukjék, vala­melly törvényhozási hiány reformáltassék, visszanyomhatja valamelly hatóság zsarnokságát s a tisztviselők dölyfösségét, őrködhetik a felett is, hogy a korona határai közt megmarad­jon. Ellenben Francziaországban mind­ez hiábavalóságnak lát­szanék ; hírlapírói, nyíltan vagy alattomban, a forradalmat akar­ják hirdetni. Angliában senki sem bíbelődik a hírlapíró sze­mélyével, mialatt Francziaországban a journalista valamelly félelmetes párt feje lehet, kinek hatalmas barátai vannak a se­regnél s majd határtalan reményei. Itt a hírlapírók nem bír­nak kevésb tekintélylyel a nemzeti gyűlésben és szalonokban, mint hivatalaikban: mindenki ismeri őket, s a franczia közön­ség, olvasván valamelly czikket, és olly könnyen képes kitalálni szerzőjét, mint rámutatni valamelly híres emberre az utczán. Azért talán hasznos lehet, hogy illy befolyásos férfiak, kik a nyilvánosság minden előnyeit bírják, viseljék terhét is felelős­­ségök részének, czikkeik aláírása által. Nálunk azonban illye­­tén rendszabály­ok nélküli, sőt fonák lenne.“ A Times, tehát mégis talál mentséget, a franczia hírlapi sajtó természete­s viszonyánál fogva, a politikai czikkek aláírását illető azon rendszabályra nézve, mellyet a Spectator, mint mi­napi számunkban közlöttük, egyáltalában alap és oknélkülinek, sőt, mint a journalismus collektiv­ tulajdonával összeférhetlent, egyenesen fonáknak bélyegez. Mennyiben hasonlít a magyar hírlapi sajtó a franczia- s an­golhoz, s mennyiben tér el azoktól ? más alkalomra halászijuk fejtegetni.

Next