Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-10 / 352. szám

1851. másod évi folyam, blogg«“gg° ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr Évnegyedre 4 „ Félévre . . 8. Egy évre . 15 „ Egyes szám — „ 30 kr. p. n n n n n n ^ n » Alap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgy­azó pedig ERI­CH G. úrhoz intézendő. 352 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A bárónk­inti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vid­­en: Évnegyedre 5 fr.— kr. : Félévre . 10 . Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. — Szombat, május 10-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­ígtatási s lop.krnyi külön hélyeftdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 51­agán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre­ leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM. Telegraf! tudósítások. A státustanács. IV­A „Wanderer“ a státustanácsról-Diplomatikai levelezés-Belényes- (Husvét. Naptári különbség. Bélyegpapir. A ren­­deletek végrehajtása.) Hivatalos. (Kinevezések. Kamarai kötelezvények. Bir. kincstárjegyek. Kormánylapok.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország­ (Máj. 4-kei ünnep. Lefoglalt okiratok. A socialisták program­mja. Vegyesek.) Németország. (Ausztria karirata a drezdai tanácskozmá­­nyokat illetőleg. Osztrák-porosz jegyzékirat a slez­­vig-holsteini ügyben.) Nagybritannia. (A világműkiállítás és a diplomatikai tes­tület. Egy osztrák hajós kapitány Liverpoolban Északamerikai hírek. Clarendon alkirály levele. Brit­indiai viszonyok.) Börze. — Dunavszállás-Millár. (Irodalmi ügy. Magyar szónokok és státusférfiak. Még egykét szó ,,Violá“-ról.) Budapest, május 10-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, máj. 8. — 5% 105%; állód, kötelezv. 85%; bankrészv. 95; Krakó 74%; alsósziléziai 83%; felső­sziléziai 1177%; Bécs 77. Frankfurt, máj. 8. — 4%% 636/n, 5% 72%; Bécs 91%; lombardi 72%. Paris, máj. 7. — 5% rente 90 fr. 35 cent. 3% 56 fr. 50 cent. London, máj. 6. — Consols 96% — L. London, máj. 7. — Az alsóházban, a belföldi pálinka adójának változtatását illető javaslat 159 szavazattal, a beszód ellenében, miniszterellen­esen elfogadtatott. Brüsszel, máj. 7. — Lajos Fülöp özvegye s Join­­ville hy megérkezése ma délre jelentetett. Turin, máj. 5. — Nagyszerű csapatgyakorlatok a király jelenlétében. Florencz, máj. 5. — Baldasseroni miniszter ide megérkezett, s azon tudósítást hoz­, miszerint a vasúti szerződés Rómában, május 1-sején, Ausztria, Roma, Toszkána, Modena és Parma miniszterei által aláíratott. A hitelesítés rövid idő múlva meg fog történni. Trieszt, máj. 8. — Ezüst 30%—31%. London 12,52. A STÁTUS-TANÁCSRÓL. *) ív. Minthogy e lapok az osztrák birodalmi ta­nács szervezetét egész terjedelmében közlötték, mi ezáltal csak főbb pontjait fogjuk kiemelni. *) Lásd P. N. 351. számát. „A birodalmi tanács elnökét és tagjait a fejedelem nevezi ki, s közvetlenül alatta, és a minisztériummal egyenvonalban állanak.“ „Tanácsadásaiban független, önálló, s tanács­kozásaiban biztosított.“ Ez nem más, mint biztosított szólásszabad­ság, melynek következtében a tagok a tanácsban nyilvánított véleményükért nem felelősek, s őket azért számadás alá vonni nem lehet. Mert ha ezt nem teszi, akkor tanácskozásuk nem biztosított. A birodalmi tanács szólásszabadságának sért­­hetlensége főleg oly viszonyok között múlhat­­lanul szükséges, midőn még a nemzet saját ügyei intézéseinek jogával nem élhet, s a tör­vényhozásban képviselve nincs. „A birodalmi tanács, a fejedelem által nékie átadott tárgyra, véleményét nem a minisztéri­umhoz küldi, hanem egyenesen a fejedelem elébe terjeszti.“ Ezen egyenes közlekedés a fejedelem és bi­rodalmi tanács között főleg akkor látszik szük­ségesnek, s eredményeiben hasznosnak, mikor a végrehajtó hatalom nem áll a törvényhozó ha­talom, s a nemzet közvetlen ellenőrködése alatt. „A törvényhozás minden kérdéseiben kihall­gatandó, s kihallgatása a törvény közzétételé­nél megemlítendő.“ „Kezdeményezési joggal nem bir. - - — Ha azonban valamely tanácskozmánya alá utasított tárgynál, a fenálló törvényhozásban hiányok vagy kellékek tűnnének föl előtte, akkor hivatva van, azokat is megemlíteni.“ Ha a birodalmi tanács, jelen viszonyaink kö­zött , magas hivatását helyesen felfogva, e jogá­val élni is akar, sok üdvösét eszközölhet.­­ Mikor egy állam nemcsak alapjában, hanem egyes intézményeiben is tökéletesen díjból szer­­veztetik; midőn abból, a mi századok hosszú során át fenállott, mint erős oszlopzat, tartva egyiránt a királyi széket és az államegységet, úgy szólva semmi sem marad fen, vagy a volt helyén; ily rendkívüli viszonyok között nem is lehet, hogy „a fennálló törvényhozásban hi­á­­nyok és kellékek“ ne tűnjenek föl, melyeknek rectificálása, tekintetbe véve a nemzet múltját, vágyait, meggyőződését, jellemét és szokásait — melyekből kell kifolyni a törvényeknek — a fe­jedelem és nemzet közötti bizalom megszilárdí­tása­ s fentartásául szolgáland; s ez különösen feladata a birodalmi tanácsnak, melynek „min­den munkálatainál minden más tekintet mel­lőzésével, egyedül a korona és a státus üdvét kell szeme előtt tartania. Tekintet nélkül di­cséret­, vagy rászólásra, lelkiismeretes vizsgálat s férfias meggyőződés után, igazán s nyílt­tan köteles az, véleményét kimondani s­ok a­­datolni, s lehető legrövidebb idő alatt tisztán, világosan szerkesztve előadni.“ Mi reméljük, sőt hisszük, miszerint a biro­dalmi tanács a valóban létező „hijányokat és kellékeket“ nem csak fel fogja fedezni, hanem a hijányok eszélyes pótlásán, s a kellékek harmo­nikus összeillesztésén munkálva, s egyedül a korona és státus üdvét — melyeket külön vá­lasztani sem helyes, sem tanácsos — tartva szem előtt, férfias meggyőződéssel fog az előtte álló nagy feladat megoldásához. „A birodalmi tanács tanácskozmányainak eredménye a minisztériumot előterjesztéseiben nem kötheti meg. „ A birodalmi tanács elébe tartozó ügyekben, a minisztertanács saját ok­­adatolt határozatait jegyzőkönyvi másolatban átküldi a birodalmi tanácsnak.“ „A birodalmi tanácsosok megválasztásánál a birodalom különböző részeire kellő tekintet leend.“ „A birodalmi tanács áll elnökéből, birodalmi tanácsosokból és ideiglenes résztvevőkből.“ „A birodalmi tanácsban ideiglenesen részt­vevőket, egyes törvényjavaslatok és kérdések alapos megvitatása és felvilágosítása tekinteté­ből, a birodalom minden osztályaiból és részeiből hivatnak meg ideiglenesen férfiak, kik tapasz­talásuk, tudományuk, társadalmi állásuk által a viszonyok átnézésére képesítve vannak, vagy különböző szakismeretek által tűnnek ki.“ E rendszabály a franczia státus­tanácsnak Lajos Fülöp alatti szervezetében nagyon czél­­aránytalan és megszorított volt, minthogy az ideiglenes résztvevőket, más szókkal: a biro­dalmi férfiakat csak oly egyénekből lehetett ki­szemelni, kik a felszólításkor, vagy azelőtt hi­vatalban voltak. — E pont a birodalmi tanács rendezésében összehangzó a mostani franczia státus­tanács hasonló czélszerűbb intézkedésével. „A birodalmi tanács fel van jogosítva, elnöke által a minisztériumok szolgálatkész közremun­­kálását igénybe venni.“ „A fejedelem, az elnöklete alatt tartandó mi­nisztertanácsba, a birodalmi tanács elnökét egyedül, vagy több egyes tagokkal, meghívhatja, de ott a birodalmi tanács tagjai határozó sza­vazattal nem bírnak.“ „A bírod, tanácsosi hivataltóli fölmentés a fejedelem által, csak a birodalmi tanács kihall­gatása után mondatik ki.“ „Az elnök, s a birodalmi tanácsosok, és a bírod, tanács tisztviselői rend- és udvari mél­tóságokon kívül sem más státus­hivatalt nem viselhetnek, sem képviseleti választótestületek tagjai nem lehetnek.“ Ezekben két nevezetes elv van kimondva: az inamovibilitas, és incompatibilitas elve. Mind­kettő mélhatlanul szükséges, hogy e magasan, s minden pártok felett állani a kellő testület füg­getlensége teljesen biztosítva legyen felülről és alulról. „A bir. tanács tárgyalásai nem nyilvánosak.“ Mert mi nem tartozunk azok közé, kik attól félnek, vagy azt óhajtják, hogy a birodalmi ta­nács a törvényhozást fogja állandóul pótolni, mert nem hisszük , hogy korunkban biztosan rendben, és üdvvel lehessen, másként kormá­nyozni, mint alkotmányszerűleg, s tehát legke­vesebbé sem aggódunk azon, mintha alkotmá­nyosságunk valóban megszűnhetnék, s töké­letesen egyetértünk abban, miszerint a bir. tanács ülései nem lehetnek nyilvánosak. Ez így van mindenütt. „A bir. tanács osztályokra oszlik. Bizottmá­nyok alakítása az elnökre bizatik. Az osztály- és bizottm­ányi elnököket a tanácsosok közöl a bir. tanács elnöke jelöli ki.“ „Minden tanácsosnak szabad, különvélemé­nyét írásban a jegyzőkönyvhez mellékelni.“ Minthogy a birodalmi tanács rendezete, az egészet vizsgálva, s más státustanácsok szerve­zetével egybehasonlítva, nem látszik még egé­szen bevégezettnek , s teendői hihetőleg többre is fognak terjedni, mi szintúgy kiegészítését, valamint tagjai kinevezését és működése elkez­dését bevárva, ezúttal csak azon egy észrevételt tesszük , miszerint nemcsak kívánatos, hanem főleg nálunk múlhatlan szükséges, hogy a biro­dalmi tanács ne csak törvénykészítő, hanem egyszersmind a közkezelésre felügyelő és ellen­őrködő intézmény is legyen. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokokés státusférfiak. — Politikai jellem­­rajzok. Kiadja Csengeri Antal­ Pesten, 1851. Hecke­nast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 561. lap. Ara, hirdetések szerint, 4 pft. Mindezeknél nagyobb körű nézeteket,, magasabb és mégis szilárdabb állást jelöl ki szemünk elé Deák Ferencz jellemzője, kitől a tulságig űzött, s jellem­zője által is odavetett „Magyarország táblabirája“ czímet maholnap közmondássá válandó más felvo­násnak kell lehárítani, ati nem lesz egyéb , mint az igazságügyi miniszter emléke a nép szájában is or­szágszerte ; s az mindenesetre fontos adatka, hogy valamennyi miniszter közöl az ő reá való hivatkozás leggyakoribb , s nevét, mint Mátyásét, már is kör­nyezi az „igazságos“ epitheton. Jellemzője mint szónokot és státusférfiút így fogja föl: „Deák ékesszólása a békéé, a rendezett nyugal­mas állapoté midőn a küzdelem csak okokkal vitatik az elvek és jogok mezején“; „mint státusférfiú nem bátor, hanem bölcs. Tagadhatlanul legjobb magyar politikus, kinek jóslatai mathematikai pontossággal teljesednek. Eleme a béke és rend, hol ez megszűnik, ő nincs többé helyén. Nem forradalmi ember s a pol­gári háború közt megszűnt jelentősége.“ Jóváhagyva e vonások nagy részét, mint igaza­kat, méltányosokat, van bennök olyan, mire köz­­rendű észszel csak annyit felelhetnénk : könnyű csendes időn kormányozni, s ezzel be volna felelve a „legjobb magyar politikus“ czimre; ellenben dönt­­hetlenül állni fog e vonás egy szócska hozzátételé­vel : legjobb magyar békepolitikus. Mert úgy akaró a sors, hogy a nemzetek és or­szágok életében nyugalomnak s viharnak egymás­után következzenek változásai; annálfogva jó és rosz napok beesnek a számításba; s egy időben elég a nyugodt megfontolás, máskor még finomság, hogy ne mondjuk, ravaszság, de olykor, bárki mit beszél, talán némi gonoszság is kell hozzá, noha szerintünk legjobb politika volna a becsületesség politikája, ha mindig sükerre vinne. Hadat nem vt olvasóval a vitéz; nem áll többé, hogy a szent földet a nyolcza­­dik zsoltár intésére csecsemők által foglalja vissza itten a hitlenektől, ezért a végső fokig csigázott, tűhegyre szedett okoskodások a politika mezején szük­séges elemmé tették ebben a ravaszság, szemfüles­­ség, talleyrandi alkalmazkodás mesterségét, s nem csuda, ha magyar embernél e szó: politikus valami visszataszítót foglal magában, s neki politikus, ki­től őrizkedni, ki előtt meg kell nézni, mit szólunk. Nem a mi hibánk, hogy a diplomatia fel van találva, hogy a finom rászedés benne okosság, a kikerülő be­széd vigyázatosság, a süket korona. Nem mondjuk, hogy ez doctrina, hanem a doctrina mellett oly erős kivétel, mely míg egy Isten nem ül bírószéket közöttünk, elválasztva jobb és balra fe­lől az embereket, mindig megkívántató kelléke lesz a világ folyását intéző politikusoknak, aztán a vég­­elhatárzó nem is mindig az, kinek van igaza, hanem legtöbbször: „a­ki erősebb, az a hatalmasabb.“ Ré­szünkről mi az elhirhedt „magyar becsületességből“ oda engedtünk volna egy két latnyit, kényelmünkből nélkülöztünk volna egy két fokot , csak a hazai szempontok minden időkön át szemfülesebb vigyá­zattal lettek volna őrizve, s ne hittünk volna az ere­deti ártatlanságban annyit, hogy Adárnot és Évát fügefalevél nélküli állapotukban nem csípte a csalán. De a magyar történészeti emberekben egy kettőt kivéve, örökké volt valami gyermekded óvakodni­­szeretés, pedig hogy lehetne jó úszó, ki soha vízben nem lép? Volt fajunkban bizonyos katedrái, jövő életre számító, megnyugvás, vagy helyesebben: vak- s hitű támaszkodás a „magyarok Istenére,a mi na­gyobbá nőtt egyéneiben „magokat őrző soha nem compromittáló‘’ elvvé fejlett ki, s mi tűrés taga­dás , ez Deák­­pályáján egyik erős vonás, melyet ugyan elveinek megcsontulásában is gyökereztethet­­nénk, de annyi igaz, hogy a nem compromittálás olykor valódi compromittálás, például ha „kelet népe“ és a „Pesti Hírlap“ küzdelmeiben Deák el­bírja, határozni magát, mint később a dolgok végső megszorulta felé, Széchenyi pártjára: bizony oly súlyt vet a mérlegbe, mi határoz, de ő nem akará magát „compromittálni,é­s jóhiszemű becsülői azt találták 101 védelmére, hogy reá a kettő közötti igaz­ságtevés­ szerepe vár, mi a pártok versenyzésének korszakában inkább vád, mint mentség. E mondott észrevétel, hogy hisszük, soha se fájha­tott inkább az öntudatban Deáknak, mint mikor mi­niszter volt, s nem dicsekedve szívek és vesék vizs­gálatával, merjük állítani : igazunk van. Késő bá­nat, késő fájdalom. Ellenben a magyar közönség, ki a Pesti Hírlapot olvasta, ha nem csalódunk, látott is tőle valami olyast, miben tudatva volt, hogy a fentebbi hírlap elveit osztja, a modorróli reerimina­­tiókat neveti, s talán épen ő találta fel a „gyanúsí­tás“ elleni taktikát, mi aztán, m­int a tatárjárás hite, szétvillant az országban, mintha Deák és Szé­chenyi ellen volna, de azért megtörtént idővel, hogy­ Deák következetlenségbe jött sokak előtt, védvén­ nyugodt állapotban a „sírba döntő“ modort, forra­dalomban az izgató elleni politikát. Mikor a nemzet életének sorsa egyes emberek latba vetett, vagy vetendő szavától függ, akkor nincs mit tusakodni, népszerűség ide, népszerűség oda­ a választás iránt. Deák politikai múltját e tusakodás sújtja leginkább, és mikor egy roppant fáklyás ze­nével tiszteltetek meg ő e napok folytán, a jóhi­szemű közönség örömmel látta, mint áll jobbja vagy balja felől Széchenyi vagy Dessewffy, és a Pesti Hírlap emberei, ő pedig középen i s jövendő kibéki­­tés zálogául véve e jelenséget, ezen erkélyi tüne­ményt. 1841. őszén igy volt ez, de a próbát mégis 1848. ősze mutatta meg, s Deák csakugyan kilépett neutralitásából és szavazott azzal, kivel 1841. táján nem fogott volna bizonyos indiciumok szerint. Jellemzője így ir: „Mint törvényhozó az igazság­ügyi mezőn senki nem birt annyi képességgel, mint­ ő. Ő írta volna a legjobb, legalaposabb, viszo­nyainknak legjobban megfelelő codexet, ki minden eszmét megmért, minden szót megfontolt bölcsesége mérlegén, mielőtt az életbe kitaszított volna.“ Ez igaz, ez neve dicsősége, tanulmányai s gondol­kozó feje maradandó emléke, s irigység sem tehet ellene kifogást. Általán fogva Deák ritka éleseszű, bíráló, ehez szükséges nyugodt, kiegyenlítő, ehez szükséges bi­­zodalom­ gerjesztő, tehetség. Eszmét nem dobott a közéletbe, mint Nagy Pál, mint Széchenyi, mint Kos­suth, mint Szalay, de valamennyi felett ő bir a leg­több megfontolással szólani. Innen pártvezéri tekin­télye, noha később, a dolgok bonyolultakor, ezt is kikapó kezéből egy hatalmasabb erő, mikor ő az újak közt lassúnak, a régiek közt gyorsnak maradt fel nem igen szercsés középen. Mindezek után is talán Deák az egyetlen, ki még jövendőre számíthat a régi társak közöl. Róla ma sem kevesebb a hír, a remény, mint volt régebben. Ma is örömmel fordul Kehida csendes magánya felé a politikai választás gondja, s időnként megjelenik nála egy két régi barát az üdvkeresés zarándoki ru­hájában ; szavai, itt ott ejtett mondásai, mysteriosus jelentéssel forognak az országban, melyre mindenki sokat épit, s egyik faluból a másikba ha nem egyéb­ért, de azért is átmegy a jó magyar ember, hogy megkérdezze ismerősétől: hallotta-e már, mit mon­dott mit nem mondott e vagy ama tárgyra nézve Deák Ferencz ? Folytatjuk. H !

Next