Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-10 / 352. szám
1851. másod évi folyam, blogg«“gg° ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr Évnegyedre 4 „ Félévre . . 8. Egy évre . 15 „ Egyes szám — „ 30 kr. p. n n n n n n ^ n » Alap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig ERICH G. úrhoz intézendő. 352 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A bárónkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Viden: Évnegyedre 5 fr.— kr. : Félévre . 10 . Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. — Szombat, május 10-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beígtatási s lop.krnyi külön hélyeftdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 51agán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM. Telegraf! tudósítások. A státustanács. IVA „Wanderer“ a státustanácsról-Diplomatikai levelezés-Belényes- (Husvét. Naptári különbség. Bélyegpapir. A rendeletek végrehajtása.) Hivatalos. (Kinevezések. Kamarai kötelezvények. Bir. kincstárjegyek. Kormánylapok.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország (Máj. 4-kei ünnep. Lefoglalt okiratok. A socialisták programmja. Vegyesek.) Németország. (Ausztria karirata a drezdai tanácskozmányokat illetőleg. Osztrák-porosz jegyzékirat a slezvig-holsteini ügyben.) Nagybritannia. (A világműkiállítás és a diplomatikai testület. Egy osztrák hajós kapitány Liverpoolban Északamerikai hírek. Clarendon alkirály levele. Britindiai viszonyok.) Börze. — Dunavszállás-Millár. (Irodalmi ügy. Magyar szónokok és státusférfiak. Még egykét szó ,,Violá“-ról.) Budapest, május 10-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, máj. 8. — 5% 105%; állód, kötelezv. 85%; bankrészv. 95; Krakó 74%; alsósziléziai 83%; felsősziléziai 1177%; Bécs 77. Frankfurt, máj. 8. — 4%% 636/n, 5% 72%; Bécs 91%; lombardi 72%. Paris, máj. 7. — 5% rente 90 fr. 35 cent. 3% 56 fr. 50 cent. London, máj. 6. — Consols 96% — L. London, máj. 7. — Az alsóházban, a belföldi pálinka adójának változtatását illető javaslat 159 szavazattal, a beszód ellenében, miniszterellenesen elfogadtatott. Brüsszel, máj. 7. — Lajos Fülöp özvegye s Joinville hy megérkezése ma délre jelentetett. Turin, máj. 5. — Nagyszerű csapatgyakorlatok a király jelenlétében. Florencz, máj. 5. — Baldasseroni miniszter ide megérkezett, s azon tudósítást hoz, miszerint a vasúti szerződés Rómában, május 1-sején, Ausztria, Roma, Toszkána, Modena és Parma miniszterei által aláíratott. A hitelesítés rövid idő múlva meg fog történni. Trieszt, máj. 8. — Ezüst 30%—31%. London 12,52. A STÁTUS-TANÁCSRÓL. *) ív. Minthogy e lapok az osztrák birodalmi tanács szervezetét egész terjedelmében közlötték, mi ezáltal csak főbb pontjait fogjuk kiemelni. *) Lásd P. N. 351. számát. „A birodalmi tanács elnökét és tagjait a fejedelem nevezi ki, s közvetlenül alatta, és a minisztériummal egyenvonalban állanak.“ „Tanácsadásaiban független, önálló, s tanácskozásaiban biztosított.“ Ez nem más, mint biztosított szólásszabadság, melynek következtében a tagok a tanácsban nyilvánított véleményükért nem felelősek, s őket azért számadás alá vonni nem lehet. Mert ha ezt nem teszi, akkor tanácskozásuk nem biztosított. A birodalmi tanács szólásszabadságának sérthetlensége főleg oly viszonyok között múlhatlanul szükséges, midőn még a nemzet saját ügyei intézéseinek jogával nem élhet, s a törvényhozásban képviselve nincs. „A birodalmi tanács, a fejedelem által nékie átadott tárgyra, véleményét nem a minisztériumhoz küldi, hanem egyenesen a fejedelem elébe terjeszti.“ Ezen egyenes közlekedés a fejedelem és birodalmi tanács között főleg akkor látszik szükségesnek, s eredményeiben hasznosnak, mikor a végrehajtó hatalom nem áll a törvényhozó hatalom, s a nemzet közvetlen ellenőrködése alatt. „A törvényhozás minden kérdéseiben kihallgatandó, s kihallgatása a törvény közzétételénél megemlítendő.“ „Kezdeményezési joggal nem bir. - - — Ha azonban valamely tanácskozmánya alá utasított tárgynál, a fenálló törvényhozásban hiányok vagy kellékek tűnnének föl előtte, akkor hivatva van, azokat is megemlíteni.“ Ha a birodalmi tanács, jelen viszonyaink között , magas hivatását helyesen felfogva, e jogával élni is akar, sok üdvösét eszközölhet. Mikor egy állam nemcsak alapjában, hanem egyes intézményeiben is tökéletesen díjból szerveztetik; midőn abból, a mi századok hosszú során át fenállott, mint erős oszlopzat, tartva egyiránt a királyi széket és az államegységet, úgy szólva semmi sem marad fen, vagy a volt helyén; ily rendkívüli viszonyok között nem is lehet, hogy „a fennálló törvényhozásban hiányok és kellékek“ ne tűnjenek föl, melyeknek rectificálása, tekintetbe véve a nemzet múltját, vágyait, meggyőződését, jellemét és szokásait — melyekből kell kifolyni a törvényeknek — a fejedelem és nemzet közötti bizalom megszilárdítása s fentartásául szolgáland; s ez különösen feladata a birodalmi tanácsnak, melynek „minden munkálatainál minden más tekintet mellőzésével, egyedül a korona és a státus üdvét kell szeme előtt tartania. Tekintet nélkül dicséret, vagy rászólásra, lelkiismeretes vizsgálat s férfias meggyőződés után, igazán s nyílttan köteles az, véleményét kimondani sok adatolni, s lehető legrövidebb idő alatt tisztán, világosan szerkesztve előadni.“ Mi reméljük, sőt hisszük, miszerint a birodalmi tanács a valóban létező „hijányokat és kellékeket“ nem csak fel fogja fedezni, hanem a hijányok eszélyes pótlásán, s a kellékek harmonikus összeillesztésén munkálva, s egyedül a korona és státus üdvét — melyeket külön választani sem helyes, sem tanácsos — tartva szem előtt, férfias meggyőződéssel fog az előtte álló nagy feladat megoldásához. „A birodalmi tanács tanácskozmányainak eredménye a minisztériumot előterjesztéseiben nem kötheti meg. „ A birodalmi tanács elébe tartozó ügyekben, a minisztertanács saját okadatolt határozatait jegyzőkönyvi másolatban átküldi a birodalmi tanácsnak.“ „A birodalmi tanácsosok megválasztásánál a birodalom különböző részeire kellő tekintet leend.“ „A birodalmi tanács áll elnökéből, birodalmi tanácsosokból és ideiglenes résztvevőkből.“ „A birodalmi tanácsban ideiglenesen résztvevőket, egyes törvényjavaslatok és kérdések alapos megvitatása és felvilágosítása tekintetéből, a birodalom minden osztályaiból és részeiből hivatnak meg ideiglenesen férfiak, kik tapasztalásuk, tudományuk, társadalmi állásuk által a viszonyok átnézésére képesítve vannak, vagy különböző szakismeretek által tűnnek ki.“ E rendszabály a franczia státustanácsnak Lajos Fülöp alatti szervezetében nagyon czélaránytalan és megszorított volt, minthogy az ideiglenes résztvevőket, más szókkal: a birodalmi férfiakat csak oly egyénekből lehetett kiszemelni, kik a felszólításkor, vagy azelőtt hivatalban voltak. — E pont a birodalmi tanács rendezésében összehangzó a mostani franczia státustanács hasonló czélszerűbb intézkedésével. „A birodalmi tanács fel van jogosítva, elnöke által a minisztériumok szolgálatkész közremunkálását igénybe venni.“ „A fejedelem, az elnöklete alatt tartandó minisztertanácsba, a birodalmi tanács elnökét egyedül, vagy több egyes tagokkal, meghívhatja, de ott a birodalmi tanács tagjai határozó szavazattal nem bírnak.“ „A bírod, tanácsosi hivataltóli fölmentés a fejedelem által, csak a birodalmi tanács kihallgatása után mondatik ki.“ „Az elnök, s a birodalmi tanácsosok, és a bírod, tanács tisztviselői rend- és udvari méltóságokon kívül sem más státushivatalt nem viselhetnek, sem képviseleti választótestületek tagjai nem lehetnek.“ Ezekben két nevezetes elv van kimondva: az inamovibilitas, és incompatibilitas elve. Mindkettő mélhatlanul szükséges, hogy e magasan, s minden pártok felett állani a kellő testület függetlensége teljesen biztosítva legyen felülről és alulról. „A bir. tanács tárgyalásai nem nyilvánosak.“ Mert mi nem tartozunk azok közé, kik attól félnek, vagy azt óhajtják, hogy a birodalmi tanács a törvényhozást fogja állandóul pótolni, mert nem hisszük , hogy korunkban biztosan rendben, és üdvvel lehessen, másként kormányozni, mint alkotmányszerűleg, s tehát legkevesebbé sem aggódunk azon, mintha alkotmányosságunk valóban megszűnhetnék, s tökéletesen egyetértünk abban, miszerint a bir. tanács ülései nem lehetnek nyilvánosak. Ez így van mindenütt. „A bir. tanács osztályokra oszlik. Bizottmányok alakítása az elnökre bizatik. Az osztály- és bizottmányi elnököket a tanácsosok közöl a bir. tanács elnöke jelöli ki.“ „Minden tanácsosnak szabad, különvéleményét írásban a jegyzőkönyvhez mellékelni.“ Minthogy a birodalmi tanács rendezete, az egészet vizsgálva, s más státustanácsok szervezetével egybehasonlítva, nem látszik még egészen bevégezettnek , s teendői hihetőleg többre is fognak terjedni, mi szintúgy kiegészítését, valamint tagjai kinevezését és működése elkezdését bevárva, ezúttal csak azon egy észrevételt tesszük , miszerint nemcsak kívánatos, hanem főleg nálunk múlhatlan szükséges, hogy a birodalmi tanács ne csak törvénykészítő, hanem egyszersmind a közkezelésre felügyelő és ellenőrködő intézmény is legyen. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokokés státusférfiak. — Politikai jellemrajzok. Kiadja Csengeri Antal Pesten, 1851. Heckenast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 561. lap. Ara, hirdetések szerint, 4 pft. Mindezeknél nagyobb körű nézeteket,, magasabb és mégis szilárdabb állást jelöl ki szemünk elé Deák Ferencz jellemzője, kitől a tulságig űzött, s jellemzője által is odavetett „Magyarország táblabirája“ czímet maholnap közmondássá válandó más felvonásnak kell lehárítani, ati nem lesz egyéb , mint az igazságügyi miniszter emléke a nép szájában is országszerte ; s az mindenesetre fontos adatka, hogy valamennyi miniszter közöl az ő reá való hivatkozás leggyakoribb , s nevét, mint Mátyásét, már is környezi az „igazságos“ epitheton. Jellemzője mint szónokot és státusférfiút így fogja föl: „Deák ékesszólása a békéé, a rendezett nyugalmas állapoté midőn a küzdelem csak okokkal vitatik az elvek és jogok mezején“; „mint státusférfiú nem bátor, hanem bölcs. Tagadhatlanul legjobb magyar politikus, kinek jóslatai mathematikai pontossággal teljesednek. Eleme a béke és rend, hol ez megszűnik, ő nincs többé helyén. Nem forradalmi ember s a polgári háború közt megszűnt jelentősége.“ Jóváhagyva e vonások nagy részét, mint igazakat, méltányosokat, van bennök olyan, mire közrendű észszel csak annyit felelhetnénk : könnyű csendes időn kormányozni, s ezzel be volna felelve a „legjobb magyar politikus“ czimre; ellenben dönthetlenül állni fog e vonás egy szócska hozzátételével : legjobb magyar békepolitikus. Mert úgy akaró a sors, hogy a nemzetek és országok életében nyugalomnak s viharnak egymásután következzenek változásai; annálfogva jó és rosz napok beesnek a számításba; s egy időben elég a nyugodt megfontolás, máskor még finomság, hogy ne mondjuk, ravaszság, de olykor, bárki mit beszél, talán némi gonoszság is kell hozzá, noha szerintünk legjobb politika volna a becsületesség politikája, ha mindig sükerre vinne. Hadat nem vt olvasóval a vitéz; nem áll többé, hogy a szent földet a nyolczadik zsoltár intésére csecsemők által foglalja vissza itten a hitlenektől, ezért a végső fokig csigázott, tűhegyre szedett okoskodások a politika mezején szükséges elemmé tették ebben a ravaszság, szemfülesség, talleyrandi alkalmazkodás mesterségét, s nem csuda, ha magyar embernél e szó: politikus valami visszataszítót foglal magában, s neki politikus, kitől őrizkedni, ki előtt meg kell nézni, mit szólunk. Nem a mi hibánk, hogy a diplomatia fel van találva, hogy a finom rászedés benne okosság, a kikerülő beszéd vigyázatosság, a süket korona. Nem mondjuk, hogy ez doctrina, hanem a doctrina mellett oly erős kivétel, mely míg egy Isten nem ül bírószéket közöttünk, elválasztva jobb és balra felől az embereket, mindig megkívántató kelléke lesz a világ folyását intéző politikusoknak, aztán a végelhatárzó nem is mindig az, kinek van igaza, hanem legtöbbször: „aki erősebb, az a hatalmasabb.“ Részünkről mi az elhirhedt „magyar becsületességből“ oda engedtünk volna egy két latnyit, kényelmünkből nélkülöztünk volna egy két fokot , csak a hazai szempontok minden időkön át szemfülesebb vigyázattal lettek volna őrizve, s ne hittünk volna az eredeti ártatlanságban annyit, hogy Adárnot és Évát fügefalevél nélküli állapotukban nem csípte a csalán. De a magyar történészeti emberekben egy kettőt kivéve, örökké volt valami gyermekded óvakodniszeretés, pedig hogy lehetne jó úszó, ki soha vízben nem lép? Volt fajunkban bizonyos katedrái, jövő életre számító, megnyugvás, vagy helyesebben: vak- s hitű támaszkodás a „magyarok Istenére,a mi nagyobbá nőtt egyéneiben „magokat őrző soha nem compromittáló‘’ elvvé fejlett ki, s mi tűrés tagadás , ez Deákpályáján egyik erős vonás, melyet ugyan elveinek megcsontulásában is gyökereztethetnénk, de annyi igaz, hogy a nem compromittálás olykor valódi compromittálás, például ha „kelet népe“ és a „Pesti Hírlap“ küzdelmeiben Deák elbírja, határozni magát, mint később a dolgok végső megszorulta felé, Széchenyi pártjára: bizony oly súlyt vet a mérlegbe, mi határoz, de ő nem akará magát „compromittálni,és jóhiszemű becsülői azt találták 101 védelmére, hogy reá a kettő közötti igazságtevés szerepe vár, mi a pártok versenyzésének korszakában inkább vád, mint mentség. E mondott észrevétel, hogy hisszük, soha se fájhatott inkább az öntudatban Deáknak, mint mikor miniszter volt, s nem dicsekedve szívek és vesék vizsgálatával, merjük állítani : igazunk van. Késő bánat, késő fájdalom. Ellenben a magyar közönség, ki a Pesti Hírlapot olvasta, ha nem csalódunk, látott is tőle valami olyast, miben tudatva volt, hogy a fentebbi hírlap elveit osztja, a modorróli reeriminatiókat neveti, s talán épen ő találta fel a „gyanúsítás“ elleni taktikát, mi aztán, mint a tatárjárás hite, szétvillant az országban, mintha Deák és Széchenyi ellen volna, de azért megtörtént idővel, hogy Deák következetlenségbe jött sokak előtt, védvén nyugodt állapotban a „sírba döntő“ modort, forradalomban az izgató elleni politikát. Mikor a nemzet életének sorsa egyes emberek latba vetett, vagy vetendő szavától függ, akkor nincs mit tusakodni, népszerűség ide, népszerűség oda a választás iránt. Deák politikai múltját e tusakodás sújtja leginkább, és mikor egy roppant fáklyás zenével tiszteltetek meg ő e napok folytán, a jóhiszemű közönség örömmel látta, mint áll jobbja vagy balja felől Széchenyi vagy Dessewffy, és a Pesti Hírlap emberei, ő pedig középen i s jövendő kibékités zálogául véve e jelenséget, ezen erkélyi tüneményt. 1841. őszén igy volt ez, de a próbát mégis 1848. ősze mutatta meg, s Deák csakugyan kilépett neutralitásából és szavazott azzal, kivel 1841. táján nem fogott volna bizonyos indiciumok szerint. Jellemzője így ir: „Mint törvényhozó az igazságügyi mezőn senki nem birt annyi képességgel, mint ő. Ő írta volna a legjobb, legalaposabb, viszonyainknak legjobban megfelelő codexet, ki minden eszmét megmért, minden szót megfontolt bölcsesége mérlegén, mielőtt az életbe kitaszított volna.“ Ez igaz, ez neve dicsősége, tanulmányai s gondolkozó feje maradandó emléke, s irigység sem tehet ellene kifogást. Általán fogva Deák ritka éleseszű, bíráló, ehez szükséges nyugodt, kiegyenlítő, ehez szükséges bizodalom gerjesztő, tehetség. Eszmét nem dobott a közéletbe, mint Nagy Pál, mint Széchenyi, mint Kossuth, mint Szalay, de valamennyi felett ő bir a legtöbb megfontolással szólani. Innen pártvezéri tekintélye, noha később, a dolgok bonyolultakor, ezt is kikapó kezéből egy hatalmasabb erő, mikor ő az újak közt lassúnak, a régiek közt gyorsnak maradt fel nem igen szercsés középen. Mindezek után is talán Deák az egyetlen, ki még jövendőre számíthat a régi társak közöl. Róla ma sem kevesebb a hír, a remény, mint volt régebben. Ma is örömmel fordul Kehida csendes magánya felé a politikai választás gondja, s időnként megjelenik nála egy két régi barát az üdvkeresés zarándoki ruhájában ; szavai, itt ott ejtett mondásai, mysteriosus jelentéssel forognak az országban, melyre mindenki sokat épit, s egyik faluból a másikba ha nem egyébért, de azért is átmegy a jó magyar ember, hogy megkérdezze ismerősétől: hallotta-e már, mit mondott mit nem mondott e vagy ama tárgyra nézve Deák Ferencz ? Folytatjuk. H !