Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-24 / 387. szám

tok­ai jogalapja. Minden egyes ország közigazgatási és kormányzási nyelve csak egy, és az lehet, mely jogigénynyel bír. A nemzeti jogegyenlőség csak ily értelemben vehető. A nemzetiségek jogegyenlősége, helyesen és gya­korlatilag fölfogva nem lehet más, mint az állam­polgárok nyelvi jogegyenlősége, mely szerint nem­csak beszélheti mindenki saját nyelvét tűzhelye körül, s imádhatja azon eszmét, hanem a közigaz­gatás gépével összeférőleg azon körben, és határok között, melyet az államegység eszméje megtűrhet bomlás nélkül, hivatalos nyelvnek is használja. E körvonalon sem túl menni, sem innen maradni nem tanácsos. Innen maradni nem mert mindaddig, mig a nemzetek a nemzeti és nem­­ nemzetiségi jog­­egyenlőséget tényleg nem bírják háborítatlanul, s a­nélkül, hogy megtámadások, vagy épen absorbeálta­­tástól kelljen félniök: csend és béke nem lesz, mert nem megelégedés. De túl menni sem lehet, azaz : föláldozni az el­méletnek a­ gyakorlati életet, mert születik aztán zavar, mely, ha terjed és gyökerezik, nem gyártó emberek , hanem maguk az istenek sem lesznek ké­pesek kitisztázni, s a megállapodás végpontját ki­mutatni. Vonjuk össze a mondottakat. Ne cseréljük föl a nemzetiséget a nemzettel. Hagyjanak föl a nemzetiségek oly jogok követe­lésével , melyek csak magát a nemzetet illetik, s melyeknek igénybevétele épen a nemzeti jogegyen­lőséget teszi leh­etlenné. De váljék másfelől a nem­zeti jogegyenlőség valósággá, hogy ne legyünk vele olyformán , mint azon porosz hadnagy, kinek a nagy Fridrik azt súgta vala fülébe: „Ön kapitány, de gazember, a ki tovább mondja.“ Mi haszna volt a szegény hadnagynak a fülébe engedményezett jogban ? London , jun. 16. LVI. is. Megtörtént, mire a fenséges fejedelmi pár, mire fényes Udvara, a világ minden hatalmasságainak képviselői s a magas angol aristocratia tiz hét óta készül, mire milliók pazaroltalak ; —­ megtörtént, mi Angliának minden történetíróit , régiségbu­­várait, művészeit — — tíz hét óta szakadatlanul foglalkoztatja; — megtörtént, minek Anglia actuális és volt szépei, szívszakadva néztek elébe : a nagy „udvari comédia“ a királyi, Buckinghamról nevezett palotában. — A comédiának, hogy egyébnek ne ne­vezzem, czime : „Il­ik Károly és a Restauratio !“ — Szerepelt a királyné, Prince Albert, fejedelmi ven­dégeik, a miniszterek, idegen hatalmasságok képvi­selői, Angliának minden herczege, marquista, grófja ------- és a nagy orosz marshal — Duke of Welling­ton. — Olvasóim nem fognak érteni; bevezetésül s felvilágosításul álljon itt néhány szó. Albionban épen oly régi, mint üdvös szokás évenkint, nagyszerű udvari tánczot rendezni — a régi jó idők emlékéül; a díszítmények, az öltönyök, a társalgási modor — — minden, minden a lefolyt századok valamelyiké­ből szemeltetik ki. A választás, a programoi, kirá­lyi fenségeiknek régi időtől fogva, sérthetlen joga; az angol nemzet tisztelettel hajol meg e fejedelmi jog előtt, az angol nemzet tömegesen elismeri, hogy a középkori bálok rendezése a királynét illeti, mint legdicsőbb emlékét a régi jó időknek. — A királyné titkos ülést tartott a középkor legradikálabb tagjai­val, s miután Európa nagyszerű átalakulás küszö­az irodalomtörténet írói előtt sok még csak neve szerint sem ismertetik. Kiterjed ez az akkori magyar költői literatura egész birodalmára, az epikára , a dramatikára s a világi lyrikára teljesen, a vallásos költészetre válogatással. A második osztályban a XVII. század költői foglaltatnak. A harmadik osztályt a régi magyar krónikák teszik, névszerint Székely Istváné [1559], Heltai Gáspáré [1575], Pető Gergelyé [1660] minden foly­tatásaival [Kálnoki Sámuel, Spangár András, Ko­vács János 1742-ig] és Lisznyai Pálé [1692]. Ezek által különösen a história nemzeti felfogásának is­merete gyarapul, egyik érdekes a jelensége a nem­zeti életnek. A hazai történetírás tekintetében, mint nagyobb részt használatlan kútfők, még sokkal fontosabb a negyedik osztály : a magyar Emlékírók Gyűjtemé­nye, mely Bornemisza Tamástól Cserei Mihályig, tehát 1540-től 1712-ig terjed, s többnyire kiadatlan korirókból áll. Az ötödik osztályt teszik a Régibb magyar Böl­csészek. Itt a tiszta tudományos irányt nemzeti iro­dalmunk egyik fő dísze, Apácai Csere János [1653], a gyakorlatit Pataki Fűsűs János [1626] képvise­lik , s kiegészítik azt Csombor, Prágai, Molnár Al­bert, Laskai, Ceglédi, ifj. gr. Teleki Mihály stbnek részint eredeti, részint fordított írásaikból összeállí­tott jellemzetes szemelvények. A hatodik osztályban gróf Eszterházy Miklós ná­dor Munkái foglaltatnak, ki kiadatlan theologiai, úgy politikai írásai által magát kitűnő tudósnak és státusférfiúnak bizonyította. Mind két osztálya Írá­sainak új világot vet a XVII. század első felének mind műveltségi, mind polgári történeteire. Ezek a Nemzeti Könyvtárnak most megindult ötödik folya­mában közöltéinek. A hatodik osztályt Pázmány Péter válogatott mun­kái tennék, ki nemcsak nyelvünk történetében al­kotott időszakot, hanem az újabb magyar prosának is atyja, tudományos és szónoki lángelme, a XVII. század irodalmának Zrínyivel együtt fő dísze. Ki­egészíti ezt a XVI. és XVII. század mind a négy felekezetbeli jelesb egyh. szónokaikból adandó válo­gatott példatár. Berekeszti ez időközt a hetedik osztály : a régibb magyar nyelvészek , Erdősitől Tsétsiig [1539— 1708-ig]. E gyűjtemény a magyar nyelv, nyelvtan és írásmód történetének egyik mulhatlan forrástárát képezi, s a nyelvvizsgálónak is kész, igen becses anyagot nyújt. A nyolczadik osztály a XVIII. századot nyitja meg Faludi Ferencz minden munkáival, melyek szinte a sajtó alatt levő ötödik folyamban foglal­tatnak. A kilenczedik osztályt Besenyei György minden munkái teszik. Faludi, a magyar renaissance elő­hírnöke, Besenyei annak fő­hőse, philosophus, tör­ténetész, költő , ki a magyar irodalmi látkört új tar­tományokra terjesztette ki, azt új eszmékkel népe­sítette, új formákkal ékesítette. Őt mint középpon­tot sugarakként veszik körül társai, kik Besenyei Köre czím alatt összeállitvák. Itt gróf Teleki Ádám, b. Orczy Lőrincz, Barcsai Ábrahám, Báróczy Sán­dor, Ányos Pál, Péczeli József, id. Szilágyi Sámuel, b. Naláczi József, Sándor István, b. Orczy József, gr. Fekete János, Háry Péter, Gőböl Gáspár, Ta­kács József, Aranka György stb., válogatott mun­káik által képviseltetnek. A tizedik osztályt a Classica Iskola költői teszik, mely gyűjtemény egyik kötetében Kalmár József, Molnár János, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Rajnis József, Vályi-Nagy Ferencz stb., részint csak kivonatokban, vezettetnék föl : a második Virág Be­nedek Minden Munkáit foglalja magában, tehát a prosaiakat is. A tizenegyedik osztályt a népi irányt az iroda­lomba beoltani kezdett férfiak, különösen Dugonics, Horváth Ádám és Gr. Gvadányi J. teszik, czélszerű válogatással, kikre A tizenkettedik osztályban. Az Uj Iskola Előzői következnének. Ezek egyik kötetében gróf Rádai Gedeon, Földi, Szentjóbi, Bacsányi, Dayka, Verse­ghy és Fazekas állanak; másikát Kármán József írásai teszik, melyek a Nemz. Könyvtár második folyamában már 1841-ban megjelentek; harmadikát Csokonai Mihály Minden Munkái melyek ugyanazon folyamban szinte kijöttek [1844—6] ; negyedikét Kisfaludy Sándor Minden Munkái, a Nemz. Könyv­tár negyedik folyamában szinte a közönség kezén már. A tizenharmadik osztály. /I Régibb magyar szín­költők maradványait tartalmazza válogatással , a XVII. és XVIII. századbeli drámai élet és irodalom megismertetéséül. A tizennegyedik osztályt a múlt és jelen század befolyásait egyesítő Kis János Poétái Munkái te­szik, és a Nemz. Könyvtár második folyamában jöt­tek ki [1846—8]. A tizenötödik osztályt végre Kazinczy Ferencz­­nek az új iskola főnökének eredeti munkái teszik, melyet a Kazinczy Köréhez tartozó költők egészíte­nének ki, a mennyiben az által magán tulajdonjogok nem sértetnek. E folyó század kitünőbb írói közöl a Nemzeti Könyvtár alakjában megjelentek már Kisfaludy Ká­roly és Vörösmarty Mihály; sajtó alá készülnek Czuczor Gergely Munkái. Zárkövét tennék a Nemzeti Könyvtárnak : A Ma­gyar Tudósok Levelei, melyeknek gyűjteménye meg­­becsülhetően diplomnatáriumát képzi a magyar belső élet és irodalom történetének. • IV. íme a nagyszerű vállalat terve, mely az irodalom számos , sükeretlen földben elásva rejtező kincseit köz vagyonát visszaszerzené, s általa minden, mit magyar elme a szépnek, igaznak és jónak szellemi birodalmában századok alatt előállított, új életre és új hatásra feltámasztatnék, hogy a régi kultúravál­­lain biztosban emelkedjünk, mint ha minden nyo­mon tíjra csak elölről kezdjük. Senki sem tehet mindent: az egyesek és a korok solidáris munkásság által állíthatják csak elő, mit a nemzet üdvösét, sőt nagyot, összesen előállítani bír. E folytonosság nél­kül örökké kezdünk, újra meg újra, de tökélyre az irodalmat nem visszük egy ágában sem. Nem igen van nemzet, mely annyira elfeledte irodalmi múltját, mint a miénk az újabb korban. Innen az a kis kör, melyben mozgunk, innen e csinált szegénység, s az irodalom jövendője iránti csüggedt birodalom. E hely­telen Irányon fordítani, feltámasztani halottaiból a lefolyt utóbbi három század irodalmát, kitűzött czélja a Nemzeti Könyvtárnak, melyet addig kívánunk folytatni, míg a hazafiúi részvét azt lehetővé teendi. Hisszük pedig, hogy ez, el nem hűlő buzgósággal fogja e valóban nemzeti vállalatot gyámolítani, egye­bet várnunk annyit tenne, mint kétségbe vonni a nemzet ragaszkodását múltjához, és szebb jövendő­höz­ reményét. Felszólittatik tehát minden honfi, hogy e vállalat pártolói közé lépjen ! Az első aláírási cyclus, mely ezennel megnyittatik , három évre terjed; ez idő alatt három folyam jelenik meg, mindenike külön legalább nyolcz füzetből álló, melyek mindenike, mint az eddigi folyamokból látható,­ugyanannyi más alakú kötet tartalmát hozza. Minden évi folyam ára 5 fr.; a belépő háromra ír alá, s az elsőre fizet elő. Az 1851­­2-ki (sor szerint hatodik) folyam két neve­zetes gyűjteményt nyit meg, t. i. a XVII. század válogatott költőit szerkesztve Toldy Ferencz, és a magyar emlékírókat szerkesztve Kazinczy Gábor által. Amott Zrinyi és Liszti minden munkáik, ebben Cserei Mihály (eddig kiadatlan) egykorú históriája közöltéinek életrajzi s történeti bevezetések­ és jegy­zésekkel. Ezen három (talán még több) író, kiknek mun­káik más közönséges alakú kiadásban legalább 150 ívet tennének, a Nemzeti Könyvtárban két kötetet alkotand, és nyolcz füzetben adatik ki, mikből hóna­­ponkint egy füzet jelenik meg. Az első sept. 1-én. A költők kötetét gróf Zrinyi Miklós, a történetírókét Cserei Mihály arczképei fogják díszesíteni, melyek alatt e férfiak önkezü aláírásaik hasonmásai adatnak. Az aláírási lapoknak Emich Gusztáv könyvárus- és bizományosunkhoz beküldése kéretik. A vállalat pártolói sora időről időre közölteni fog. Kelt Pesten, jun. 9. 1851. I­törményi József. Kazinczy Gábor. Zsedényi Edvárd. B. Eötvös József. Toldy Ferencz. Erdélyi János. Jókai Móricz. Reguly Antal. Fáy András. B. Kemény Zsigmond. Somsich Pál. Hunfalvy Pál. Csengeti Antal. Vida Károly. Fényes Elek­­ben áll, a nagy „Restauratio“ korát, Il­ik Károlyt és fényes udvarát választá.­­ A kabineti ülés ha­tározata mintegy tíz hét előtt tudatott az „udvar­képesekkel“, s azóta , mint már érintem, nagyban folytak az előkészületek. Angliának legtudósabb fér­­fiai összeültek, s régi királyi oklevelekből, museu­­mokból, kép-és fegyvertárakból------merítvén hite­les adataikat, lelkiismeretesen meghatározták Il­ik Károly korának viseletét — tetőtől talpig nehogy valaki megbocsáthatlan könnyelműséggel, vagy Oli­ver Cromwell csizmáiban, vagy a kevésbbé fényes és paszomántos Stuartok utáni kornak ízléstelen (?) öltönyében jelenjék meg.­­ Az ékszerkészítők Pá­risiból hozattak munkásokat, s fűzték, foglalták ro­coco­­alakba az aristocratiának gyöngyeit, gyémánt­jait; a manchesteri nagy takácsok, új szövőgépeket ál­lítottak, az ezüst és arany szöveteknek-------s a fod­rászok egész hada dolgozott tizenhatszáz óriás csepű-parókán. — Egy igénytelen fodrászt ismerek, ki 4500 ezüst forintot keresett ez alkalommal. — A nagy nap, melyhez annyi remény csatlakozott, fel­­viradt, a „Gracious Queen“ ki ez alkalommal is, mint mindig, fejedelmileg kitett magáért, megjelent legújabban készült 200 éves parókával, utána a diplomatia s az udvarképes nemesség, Norfolk her­­czegen kezdve, az igénytelen apácza candidata Tal­bot kisasszonyig. — Hallottak önök, erdei patakot sziklák közt csörgedezni ? — Így suhogtak a drága szövetű selyem ruhák! Láttak önök, a sötétkék an­gol égen ragyogni csillagokat? igy tündököltek a derékszoritó, gyöngyei és kövei, mely, mint nálunk alföldön a betyárnak „szere" csaknem földig érti — Láttak önök hóval fedett fákat, ég felé meredni bozontos ágaikkal ? igy meredeztek a nagy fejér pa­rókák, s nevetséges ellentétet képeztek sok szép fia­tal arczczal! — Láttak önök gazdag magyar búza­­osztagainkon madárijesztőt ? igy lépett fel a restau­­ratio korából, mint tábornok — a nagy Napóleon­nak nagy (?) megverője Wellington herczeg.­ — Lapjaink azóta roppant hasábokon közüiki a nagy királyi comédiának részleteit, még a t­ánczosokat is feljegyzik párosával; természetesen, herczegnével csak herczeg tánczolt stb. stb. — Ha a régi jó idő­ből valamelyik magyar falusi jegyző et cantor a bu­­ckinghami tánczvigalmat látta volna, bizonyosan méltó bámultában igy kiált vala fel: Excentricorum infinitus est numerus! Páris, június 18. P. A revisióval foglalkozó bizottmány tagja­i f oly most a legnagyobb zavarban vannak. Tegnap újra ülésük volt, melyben egymást kölcsönösen czáfolgatták, eredményhez azonban nem juthattak. Berryer úr újra ismétlő több ízben elmondott nézeteit, egyszer­smind megerősítő azon egy idő óta elterjedt hírt, mi­szerint azon esetre, ha köztársasági jelölt jutna 1852- ben elnökségre, a legitimismus nagy szószólója emig­rálni fog, vagy ha nem is , legalább visszahúzandja magát, a­mi úgy hiszem nem nagy föladat lesz, mert azon esetben, aligha vége nem lesz a rivon-utezai tit­kos gyülésezésnek... Corcettes és Moulin Cavaignacot és Cher­rast ügyek­eztek c­áfolgatni, a­kik ezáltal újabb nyilatkozatokra érzék magukat fölh­ivatva, és múltkor kifejtett nézeteiket ismétlők. A hat határo­zott revisioellenes tag rendíthetlensége és Odilon­ Barrot, s Tocqueville urak múltkor tett nyilatkozataik, e pillanatban alig hagynak kilátást egy, a revisiónak kedvező szerkezeti javaslatbani megállapodásra, nem is említve a revisiónak bonapartisták és legitimisták általi különböző értelmezését. Ma a bizottmány újra ülést tartana, és talán jövő szombaton megválasz­­tandja kebeléből a tagot, kire a szerkezetkészítés nehéz munkája vár. — Nagy zajt ütött egy a tegnapi „Siécle“ben ,,Ca­­veaut Consules !“ czímű czikk , mely keményen tá­madja meg a köztársaság elnökét és mindazokat, kik hatalmának bármely útoni meghosszabbítása mellett izgatnak. A czikk annyiból érdemel főleg tekintetet, mert általános hit szerint egyenesen Cavaignac tá­bornoktól jó, kinek a nevezett lapjai befolyása köz­tudomású dolog. A tegnapelőtti ülésben végre a Carlier-féle isme­retes levélben foglalt botrányos esemény interpellatio tárgyává tétetett. A kérdéses levélben ugyanis, mely egy a rendőrfőnök által a köztársaság elnökéhez tett jelentés töredéke , az mondatik , hogy egy bizonyos L .. . képviselő Bonaparte érdekében korteskedvén egy más úriembernek bizonyos hivatalt szerzett, mely­nek jövedelmét vele megosztja. Az említett L ... kiléte nem maradhatott titokban, főleg, miután több képviselő, kiknek nevök L. betűvel kezdődik, a maga részéről protestált. Az interpellatio megtörténvén, Lemontlier képviselő önmaga bevallá, mikép­p róla van szó, egyszersmind kinyilatkoztató, hogy bírói­­lag igazolni kívánja magát, és ha a rágalmazó bűn­tetteim nem fog, fia hírlapok ellen fog föllépni. A belügyminiszter kijelente, hogy a kérdéses ügyben a bírói vizsgálat már el van rendelve, de a gyűlés több tagjai parlamenti vizsgálatot sürgettek és hosszas vita után , melyben három miniszter vett részt, csak 29 szótöbbséggel rendeltetett el az egyszerű napi­rend. Azonban tanácskozás közben a vádlott képvi­selő azt is kinyilatkoztató, hogy lemondását fogja beadni és csak ezen nyilatkozat volt képes a gyenge miniszteri többséget előidézni. Nyilatkozata folytán mindenki várta tegnap, hogy a képviselő úr beadandja lemondását, ez azonban , valószínűleg barátai taná­csára , jónak látta szavát nem tartani. Ha a bírói vizsgálat nem fogja a kívánt eredményt előidézni, azon esetre a kormány keményebben fog megtámad­­tatni.­­ A május 31-ei törvény eltörlésére a République és National újra megnyitók a kérvényezést, míg a Presse a középponti bizottmány minapi nyilatkozvá­­nyára támaszkodva, azzal rég fölhagyott. Ennélfogva nem csodálhatni, ha az eredmény nem oly nagyszerű, mint a minő lenni fogna , ha az összes democratia e részben egyetértőleg föllépne. A nép valóban nem sokat gondol a május 31-ei törvénynyel, és az ellene való kérvényezést fölöslegesnek tartja, mert akár van az a törvény , akár nincs , arról meg van győ­ződve, hogy 1852-ben szavazni fog. 1­. Pataj , jun. 10. Pataj városa szomorít Pünköst másodnapjára jutott; mert, délelőtti tizenegy óra tájban, épen, mialatt a la­kosok nagy része a templomokban buzgólkodnék , a tűzi lárma őket szétriasztá. Egy gyermektelen jómódú polgárnak ebédkészitéssel foglalkozó neje, gyomorbajt érző férjének czakron lobogtatott pálinkát hirtelenked­ve s vigyázatlanul kevergető, és a lány, a­nélkül hogy észrevette volna, — a fején levő kendőbe csapott, és a nő ezt nem előbb, mint a kamrában, hovasietve vala­miért ki­fordult, vette észre. Ott a fejkendőről lerázott szikrákat ő ugyan véleménye szerint eltaposta, de — a­mint a következmény mutató, — azok teljesen el­nem fojtatván, gyűanyagot találtak, s a láng a kamra végén, hol a vészes működés történt, kiütvén magát, az erős szél fuvallatától élesztett tűz, egy rövid éra lefolyta alatt, tizenkét lakházat, és több gazdasági melléképületet elhamvasztott. Néhány bátrabb lakos­nak, a mindenütt dicséretesen szorgalmazó, lelkesítő elöljárók felügyelése alatt, sikerült a pusztító elemnek gátat vetni, mely ezen teljes erőfeszítéssel, védelem nélkül, kivált, ha a szél vonulása is a tér és közel pusztatemető felé nem veszi irányát, a szomszéd számos aklakat vagy szálláskerteket is mind porrá égetendette. Dicséretes és köszönettel említendő a szomszéd Harta helység német lakosainak szives részvéte, kik egy óranegyed alatt túszáltó eszközeikkel és számos kocsikkal, tajtékzó lovaikon megjelentek, és kivált, a közel csekély kutakból hamar kifo­gyott víz távolabbróli gyors oda szállítása által, nagy köszönetet érdemlő segítséggel voltak. HIVATALOS. Hirdetmény. A Pest és Győr közt járó gőzösökkel folyó június hó 21-kétől kezdve a helybeli cs. k. postahivatalnál délután 5­2 óráig, a budai cs. k. postahivatalnál pedig délután 5 óráig feladott Győrbe szőlő levelek fognak szálittatni é­s amott más­nap reggel a gőzös megérkezte után ki­szolgáltatni. Szintúgy folyó hó 22—kétől fogva a Győrött reggel 9­4 óráig , és Kontáromban reggel 10% óráig feladott és Pest-Budára szóló levelek gőzössel szállitatni és it­ten ugyan az­nap estre 7­ órakor a helybeli,és a budai postahivatalnál kiszolgáltatni fognak. Ennél fogva a jelen rendes postajáratok fentartása mellett Pest és Győr között naponta két, Komáromból Pestre pedig naponként három levélszállitás nyujtatik. Pest junius 19-én 1851. cs. kir. posta igazgatóságtól­ Figyelmeztetés. Bizton reméljük, hogy a középtanodai igazgatósá­gok valamint örömmel vették azon felsőbb helyről hozzájok érkezett legkegyesebb engedélyt, mely sze­rint a tanpénzeket a szükséges taneszközöknek meg­szerzésére fordíthatják , mi­által azon gátak legna­gyobbika , mely eddig a sükeres tanításnak útjában volt, elgördíttetik; úgy szinte reméljük, hogy az említett czélra általunk leendő ajánlatot is szívesen fogadandják. Több ízben volt már t. i. a hírlapokban Mihálka Antal volt ipartanodai tanár úrnak ásvány­táráról szó, és az a t. ez. és tudományos közönség­nek pártolásába ajánlva; de most a fölőbb említett engedély folytán kötelességünknek ismerjük azt a t. ez. tanodai igazgatóknak figyelmébe és pártolásába újólag ajánlani, miután ez által egy hasznos és kor­szerű hazai vállalat gyámolíttatik. Tesszük ezt an­nál örömes­ebb, minthogy meg vagyunk győződve, hogy a hazai tanintézetek kevesebb költséggel sze­rezhetik meg maguknak a tanításnál oly szükséges és nélkülözhetlen ásványgyűjteményt, mintha azt bár­honnan hozatnák meg maguknak külföldről, mert ő az ásvány- és sziklafal-gyű­jteményhez a legszük­ségesebb jegeczmintákat (Krystall-Modelle) is hozzá adja. Bővebben lehet e felől vele értekezni vagy bér­mentes levelek által, vagy bizományilag.­­ A közeljevő szünnapokban azon illető tanároknak, kik Pestet meglátogatandják , az ásványok megismerte­tésében practikus kalauzul is ajánlja magát. Lakik Sz. Jakab napig alduna­ sor Schröderházban 67-ik sz. alatt, azután pedig Molnár-utczában Jerneyház 1-ső emeletben.

Next