Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-11 / 377. szám
1851. másod évi folyam. 399 m ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken / Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ » Egyévre . 18 , - , , A havi előfizetés , ami a számonkinti eladás ia, megszűnt. Pesten ■ Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . H „ — , „ Egyévre 15 r , , Egyes szám— B 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri-ut. Laffertház 449. Szerkesztési iroda: Drintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. bhbhhhbb Szerda, június 11-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVTTÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A befigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ 1851-diki második félévi folyamára. A PESTI NAPLÓ működése ismeretesebb a közönség előtt, semhogy azt újabban is fölemlegetni szükséges volna. Mutatta azt eddig a növekedő részvét, melyet törekvésünk irányában a t. olvasó közönség tanúsított. Bel- és külföldi levelezéseink érdekességét bizonyítanunk sem kell, melyek mellett az egyes rovatok tartalmasságát és érdekét növelni, a közönség iránti legszorosabb tartozásnak tekintettük. Lapunk jövő félévben is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg mindent elkövetünk, hogy a t. közönség megelégedését megnyerhessük, mit annál könnyebben hiszünk elérhetőnek, miután publicistáink elismert legjelesbjeit lapunk dolgozó társai közé számítjuk. Műtárunk politikai és szépirodalmi dolgozatokon kivül érdekes könyv- és színbirálatokat hozank rendesen ismert íróink legnevezetesbjeitől, miáltal irodalmunknak, s általán véve nemzetiségünknek véljük a legkitűnőbb szolgálatot tehetni. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 frt. — évnegyedre 5 frt. p. p. Pesten házhozhordással félévre 8 frt. — évnegyedre 4 frt. p. p. 'JICSI-' Tudomásul : a féléves előfizetés január 1 -től június hó utoljáig, — és július 1-től december hó utoljáig értetik. — Az évnegyedes előfizetés pedig az első negyedév: január 1-től mártius hó utoljáig; — második negyedév: április 1-től június hó végéig; — harmadik negyedév: július 1-től September hó utoljáig, — végre a negyedik negyedév October 1-től december hó utoljáig értetik. Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztő- s kiadóhivatalában, uri utczai Laffertház, 449 sz. a. 1. emeletben, vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Pest júniusban 1851. A „PESTI NAPLÓ“ szerkesztősége. TARTALOM. Telegrafi tudósítások-Magyarország földmívelő ország. Levelek a birodalmi székvárosból (Olmützi értekezlet. Dán kérdés. Miniszterváltozási hírek. Keller tábornok. Alkotmány-kérdés Weiden b. Egy prágai lap tudósítása.) Páris- (A k. elnök beszéde és a Débats. Lamartine. Jun. 3-kai ülésből. Interpellate. Egy furcsa emlékeztető.) Hivatalos (Postaügy.) A Fiatalság barátja ügyében. Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország- (A jun. 3-kai ülés.) Nagybritannia (Felsőházi ülés jun. 4-én. Vásárlások az iparkiállításban. Palmerston válasza a községi föliratra.) Legújabb. Magyar nemzeti múzeum-Igazítás. — Dunavízállás | Millár (Monk. — Az angol köztársaság bukása, és a monarchia helyreállítása 1660-ban.) 1 dik Napoleon dijoni beszéde miatt, s a revisio mellett nyilatkozik , bár határozatlanul. — Jun. 7. — A revisiobizottmány megalakult. Tagjai közt van 5 határzott ellene a revisionak, mint Cavaignac, Charras és Favre stb.; 4 revisionista az alkotmány határain belől; 5 föltétlen revisionista, köztük Montalembert és Dufaure az elűzés híve, Berger legitimista, Broglie orleanista, Moulin fusionista. — Jun. 7. (Estve) A 15 d. osztály is választott, és pedig Bachét, ki a revisiót ellenzi. A választás eredménye tehát így áll: 8 a revisio mellett, 6 ellene. Egy tag bizonytalan. Athene, jun. 1. — Dimarat hires rablófőnök több társaival elfogatott, és Xepapas rabló kivégeztetett. Korfa, máj. 31. — A parliament a főbiztos lord által f. évi december 8-áig elnapoltatok. — Turin, jun 6. — Nizza város kérvénye már is 11,306 aláírót számlál. A hét kamarai bureau közöl négy Nizzának szabad kikötői joga ellen nyilatkozott. E tárgyban a kamara mai nap kezdi meg tanácskozásait. MAGYARORSZÁG földmivelő ország. 1. Nem tudom, mi összeköttetés lehet a londoni iparműkiállítás, és a néhány kövér májusi nap között minálunk, mégis egyiket a másik nélkül nem gondolhatja szegény fejem. Elszomorodom hallásán és olvasásán, mind annak, mi a nagy üvegpalota megnyitása előtt történt, s mi annak megnyitását fényessé tette. Tuniszból, Otahattiból, Sinnországból érkeztek Londonba kiállítási tárgyak, s az emberiség műszorgalma terményeinek bámulására és tanulására emberek. Magyarországból mentek-e oda sok czikkek ? Igen is ment egynéhány, sőt a lipcsei Illustrirte Zeitung, mely az év elejétől fogva rajzait adja a vele közlött nevezetesebb darabok képeinek, Szentpétervnk művészi darabján kívül a herendi gyárból edényeket is mutatott be olvasóinak. — Ment-e sok ember közölünk Londonba legalább bámulására az emberiség műszorgalma ünnepének ? Nem tudom, ámbár hallottam, hogy többen készültek vala elmenni. De annyit mindnyájan bizonyosan tudunk, hogy Londonban az újkor legnevezetesebb pünkösdjén, melyen a legkülönbözőbb nyelveken beszélők összegyűltek, hogy azon szellem adományát csodálják és elfogadják, mely az embereket a természet szolgaságától fölmenti, s a rég hirdetett mennyei szózatot: „legyen békesség a földön,“ s testvériség a nemzetek között be fogja teljesíteni, — ezen a népek új pünkösdjén a magyar nemzet, s Magyarország képviselve nincsen, vagy legalább oly gyengén van képviselve , hogy a tunisziak is azt fogják gondolni, ha majd osztályozzák az európai nemzeteket, hogy a magyar arra való, miszerint a gazdagok asztalairól a morzsákat szedje. Méltán szomorodunk el, ha ilyen gondolatok megszállják fejeinket, s ha vétkeznénk is, mikor az bennünk történik, arra igenis mehetnénk, hogy ki ne fejezzük szomorúságunkat, de arra, hogy egyszer másszor gondolatok ne alkalmatlankodjanak nekünk, csakugyan nem mehetünk. Tehát vigasztalódni igyekezzünk, vigasztalódni ezen gondolattal: Magyarország földmivelő ország! Mit csináljon a földmivelő ember, értem a földmivelő magyar ember, 1851 jan. havában Londonban? Debreczeni vagy miskolczi czipókat csak nem mutathatott, ekéinket sem volna talán érdemes oda vinni, jóllehet Vidács és Szijj derék emberek, kik maguk érdemelték meg az odaküldetést, hogy a műipar szelleméből néhány szikrát nekünk lopjanak, de ilyen gyakorlati gondolatot mint létesíthettünk volna? Magyarország földmivelő ország! És íme, mikor ezzel vigasztalódni akarunk, szemléljük a kövér időt, s mostoha helyezetünknél fogva csak inkább elszomorodunk. Ha bő esztendő lesz, mit csináljunk a gabonával? Ki fizeti meg? vagy nevetséges áron adjuk oda? Pedig el kell adni, sietve kell eladni, hogy az adókat lerójjuk, adósságunk kamatjait Budapest, június 11-én 1ELEGRAH TUDÓSÍTÁSOKPáris, jan. 6. — Az osztályokban megválasztatott a revistabizottmány. A választásnál a bonapartisták és köztársaságiak mellőztettek. A nemzetgyűlésben élénk vita volt. Falloux keserűen panaszko- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MONK, az angol köztársaság bukása , és a MONARCHIA HELYREÁLLÍTÁSA 1660-ban. irta G u iz o t Folytatás. *) Azonban Monk, legyen az őszinteség, vagy eszélyességből, oly külső áhitatosságot mutatott, minőre hatalomra törekvő embernek nagy szüksége volt. És ezt téve a nélkül, hogy az azon időbeli szenteskedés rágalmának magát kitegye. E végett minden sértő rendetlenséget okosan kikerült, még azok irányában is, kik kevésbbé szigorúak voltak, mint a szenteskedők. Úgy látszik, miszerint felesége fölhasználta, ha nem is a vallás hatalmát, de legalább papjai beszédeit, hogy általok férjét megnyerje, „más tekintetben nem igen gondolván önmagával, úgy mond Clarendon, ezen asszony, lelket a presbyteriai papok kezébe adá át.“ A papok megerősítették a házasság szükségét, és hihetőleg fölhasználták azon beszédeket is a tábornok rábeszélésére, melyeket maga az asszony is fölhasznált ismeretsége alatt, midőn szándékát megingatni akará. E nő volt oka néhány gyalázatos tetteknek, melyekre Monk kényszerittetett, és később, midőn férje által magas rangra emeltetett, vastag bizonyságát adó közönséges hajlamainak és magaviseletének. De mindaz eltűnt Monk tengeri győzelmei következtében , ezen győzelmek elsők voltak dl év óta, melyek az angolokat azon öntudattal törték, hogy idegen ellenségen diadalmaskodtak. Az erőszakosan föloszlott hosszú parliamentet kövveté a Barebone parliament, mely fanatikusokból állott, és kik vétkek penitentiája által tetteiknek eredményeit várták. Nekik Monk látszott az úr kedvelnének lenni. Ezen parliamentnek Monk irányában tanúsított enthusiasmusa nyugtalanuá egy darab ideig Cromwellt. Cromwell, megunván azokat mindig csalni, kiket vezetni nem birt, nemsokára átlátó, miszerint engedetlen és ügyetlen eszközöket találand azokban, kik sok hittel bírnak, de semmi fölvilágosodással. Elhatározván, hogy őket, kiktől a hatalmat elragadni nem akaró, e hatalomrali lemondására bírja, attól tartott, hogy ők tán Monkban fognak keresni támaszt incselkedései, a hatalmat pedig tervei ellen. De Cromwell nemsokára megnyugtatva jön. Monk elfogadá a magas állást, a nélkül hogy azt fénynyel ékesítette volna, és rövid értekezlet után Cromwellnek, ki ügyes volt mások gyengéi fölfedezésében , sikerült átlátni, miképponk jobban szeretvén már megszerzett vagyonát, mintsem hogy ezt új vagyon keresése által veszélyeztesse, saját biztosságáért nyugodt maradand. Cromwell tehát folytatá tervét, nem tartván Monk részéről történendő akadályoktól. A Barebone parliament hagyá magát föloszlatni, és 4 nappal később 1653. dec. 16-kán Cromwell protectornak neveztetett ki, egy katonatisztekből álló tanács által. Cromwell ura lévén a békének és a háborúnak, jónak látá a hollandiaiakkal az alkudozásokat megkezdeni, és pedig kedvezőbb föltételek alatt, mintsem a parliament, vagy a köztársasági státustanács részéről megengedtettek volna. Monk nem helyeselte a békét, ő nem szerette azon hollandiaiakat, kik egyszer megsértették, s tele volt ellenök azon előítéletekkel, melyek egy angolnál közönségesek, mint ellenséget, utálta őket a katona és győző bátorságával. Azonkívül ő úr volt a tengeren, mely befolyásról nem igen akart lemondani. Monk helyeslé az általános indignatiót azon szerződés irányában, amely megsérti mind a nemzeti büszkeséget, mind pedig sok külön érdeket. Ez alkalommal tanúsított tevékeny föllépése megnagyobbító népszerűségét az országban , anélkül, hogy hitelét megcsökkentette volna Cromwellnél. Monk megbízva a hadihajó szabályozásával, új érdemeket szerze magának népszerűsége nagyobbítására. Minden jogos követelés, minden szolgálat számolhatott oltalmára. A sebesültek, özvegyek és árvák közbenjárása által megkapták a nekik járó segedelmet. Azok , kik veszedelmekbe követték őt, számolhattak rá, ép úgy béke idején, mint a harcz órájiban. Egy nap , midőn az admiráli tanácsban részt vett, oda jött néhány ezer földühödt hajóslegény, panaszkodván az elfoglalásokból nekik járó illeték még ki nem fizetéséről. Monk kiment, s megígért nekik, miszerint ők megkapják illető részöket, mihelyt az elfoglalt hajók eladatni fognak. Ezen ígéret következtében elmentek a legények, látszólagos megnyugtatással. . Délután Whitehallba ment Monk (ez Isó Károlynak palotája, hol jelenleg Cromwell lakott) elmondván a protectornak a történteket, midőn azon hírt hozták, mikép még számos a csapat, mint a reggeli, fölfegyverezve karddal, pisztolylyal, bottal, közeledik, és már Charing Cross mellett van. Monk tudván , hogy legényei irányában ígéretét mindig megtartó , megindult ezen eljáráson : ő kirohant a palotából , követve sebes léptekkel Cromwell és másoktól , elébe siet a lázadóknak, rájuk esik karddal kezében , vág jobbra balra és utoljára eloszlatja őket, inkább jelenléte, mint vágásai által. Ő megsértette egy embernek orrát, ki történetesen oda vegyült a nép közé; ennek engesztelésére 10 font sterlinget adatott. „De mi dolga volt, monda ő, a varjúnak, a ragadozó madarak csapatai között ? Monk megint Skótiában 1654. Új zivatar támadt Skótiában. Cromwellnek nem kellett többé hódítani, hanem nagyságát védelmezni. Angliát el nem hagyhatván, ő keresett valakit, kire bízza azon félelmes hatalmat mely által ő Skótiában képviseltessék. Fleetwood veje és Desborough sógora nem voltak arra alkalmasak. Lambertre nem akará bízni ezen missiót, mely messze volt személyétől, ki nem arra való volt hogy sükerrel működhessék, hanem hogy sokat magára vállaljon. Ő tehát elhatározta azt Monkra bízni, és pedig nem a bizalmatlanság elővigyázata nélkül. A hatalma alá helyeztetett seregek nagyobbrészt nyugtalan és fanatikus egyénekből állottak. Cromwell jól tudá, milyen ellenszenvvel viseltetik Monk az efféle emberek irányában, másfelől pedig azt is tudta mennyire gyanús Monk előttük, és így kölcsönös ellenőrködésre számított. Monk 1654. April 4. érkezett Skótiába, hol mindenütt forrongást és zavart talált. Egyfelől állott Middleton a fellázadt royalisták élén, ki a hegyek közt foglalt állást, másfelől pedig az elégedetlen és a fellázadásra minden perezben kész nép. Ehhez járult seregének fegyelmetlensége, mely átengedé magát minden vallási esztelenségnek, és mely nyílt viszályban állt a presbyteri papsággal, melyet egyházaiból és szószékéről elűze. Monk szükségesnek látó ezen felhevült képzelődésű katonákat nehéz munkákra fordítani, ő tehát egy részét hátrahagyja sikság őrzésére, a többivel pedig a hegyek közé vonult, ahol, ha nem is sok csatákat vívott, elegendő módon kifárasztó, hogy a nyugalom szükségét érezze. A hegyi sereget két hadtestre osztá fel, egyiket maga vezénylette, a másikat pedig Morgan tábornokra bízá, hogy ezáltal az ellenséget mindkét oldalról szorítsa. Első gondja volt hogy beljebb hatása ideje alatt minden védhető pontot magának biztosítson. Egy nap Campbell nevű földesúr házához ért, mely lakhelyet alkalmasnak talált egy kis őrizeti állomásra. A földesúr nem akará átengedni lakását „nem bánom, mondanánk , nem akarom megsérteni a vendégszeretet szabályait,“ és nyomban megparancsoló az őt kisérő tiszteknek, hogy a házból eltávozzanak, „most, folytatódonk a háziúrhoz, védelmezze meg házát, mert mi fogjuk támadni.“ A földesúr daczára annak, hogy meglehetős számú cselédségtől és barátjaitól környezve volt, jobbnak látá alkudozni, rá állván az őrizet befogadására azon feltétel alatt hogy ha a ház bizonyos része saját hasznára engedtetik át. Monk nagy tárházakat állitatott lovak és ember *) Lásd P. N. 376. számát.