Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)
1851-08-01 / 420. szám
egy árva conferentiácska sincs, melyről valamit írni lehetne, mi a közönségnek mindenkor kiváncsi nagyobb részét érdekelhetné. Egy föltűnő van mégis az utazási jelentésekben. Az t. i. hogy a közönséget még annyira sem érdeklik, mint például Napóleon dijoni útja, mely pedig tőlünk sokkal meszebb van, semhogy közvetlenül érdekelhetett volna. De az már úgy van. Nálunk a király nem mond politikai jelentőségi beszédeket, melyekből e vagy amaz elv uralkodását, vagy kitüzetését lehetne várni, hódolatokat fogad el, s egyéb semmit, miknek pedig, miután nagyobbrészt kormányhivatalnokok által tolmácsoltatnak , színe nagyon egyforma , és jelentősége igen kevés. Több lapokban olvastam, hogy ő Felsége az osztrák császár is Gallicziába szándékozik menni, s hogy az elfogadási programaiban a Slaende is olvashatók. Ezt már nem értem. Mit jelent ez önöknél? van ily intézet még Ausztriában? De mégis van az egészben valami sajátszerű. Nálunk a programaiban a Staende nincsenek megemlítve, legalább nem emlékszem, hogy láttam volna , márpedig csak senkisem tagadja , hogy Poroszországnak elég van , mégpedig hivatalosan, és tán épen ők hivatják nagy dolgok elkövetésére. Ausztriában pedig a programmon léteznek, de a valóságban nincsenek, honnan fognak tehát megjelenni? Bizony kimondhatlan örömet éreznénk , ha vagy öthatodát a mieink közöl, vagy ha tetszik mindnyáját is átküldhetnék Gallicziába, pedig úgy, hogy többé vissza se térnének. Mit szólnak e projectumhoz ? A Bund sem sokat érdekel már, választmány választmányt ér, már 12 van, mint halljuk, s eredmény ?-------no de nem is lehet, mert az idő nem valami hosszú, mióta működnek, s Poroszország mindig egy-egy kis gátat is iparkodik tenni a tárgyalások elébe, persze, hogy nem nyilván, hanem csak titokban, nehogy a körmére koppantsanak. Ha jól emlékszem, megírtam egyszer már, hogy Poroszország befolyását a szövetségi tagokra nagyobbrészt elvesztette, elvesztette pedig határozatlan, s ingadozó magaviselete miatt. Rochón urnak főfeladata e befolyást visszanyerni, s föladatának elérése előtt minden nevezetesebb ügy tárgyalását akadályoztatni. És ezt természetesnek találjuk, mert könnyen oly indítványok mehetnének keresztül, m°lyek Nagy Fridrik országának nem valami nagy dicsőségére szolgálnának. A rendi gyűlésekre erősen választanak, a választottak, kikről eddig valamit tudok, valamint a Kreuzzeitung emberei, ilyen például Lieven gr. és Klützow, ez utóbbinak tollából eredt a rendek összeivatását tárgyazó rendelet is. Egyáltalában már nem is titok többé az uralkodó párt túlsúlya, úton útfélen beszélik a régi emberek győzelmét, mi ellen ugyan még kifogásunk nem volna, csakhogy elszomorodott szívvel kényteleníttetünk tapasztalni, hogy ők ez utóbbi időben sem nem tanultak, sem nem felejtettek csak egy betűt is. Végre egy curiosumról is tudósítom. A porosz tartományban egy körirat jár kézről kézre, melynek tartalma oda megy ki, hogy iparkodjanak az illetők egy törvénynek létrehozatalán, mely azt rendelje meg, miszerint a nemnemesek kezében levő nemesi birtok, a mostani tulajdonosok által egyedül és csupán nemes embereknek adathassák el, s ha mégis nemnemes merészelné azt megvenni, bármely nemes által, a vételár megtérítése mellett, vettethessék ki. Ez történik a 19-ik század másik felében, Poroszországban, németek közt, kik magukat a világ, első emberének szeretik tartani mindenben, s így természetesen a politikában is. Az érintett törvény létrejövetelén, már kevesebben kezdenek kételkedni, azt gondolván meg, mennyi ferdeség történhetik meg a nap alatt.Udvarhelyszék , jul. 24. E lapok múlt évi valamelyik számában mondtam volt, hogy a munkába vett catasterről annak idejében szólandok. Szavamat ime beváltom. Azt mondják a mobilizált catastertanárok— becsübiztosok, mérnökök és erdészök — „hogy a catas.Az anyját csak el nem veszi ?" neveté az apja. „Vén bolond — dörmögé az asszony — ki mondta, hogy a fiam vészén él, de az én tálamban ugyancsak nem turkál senki maradéka, mig én meg nem válogatom.“ ,Ha már ebbe is beleavatkozol—jegyzé meg a férfi — csúnyát ide ne hozz, mert az meg én velem nem eszik egy tálból!" mondá nevetgélve az öreg Pál, utolsó kanálnyit merítvén ki a tálból. „Neked válogatok épen! gúnyolódék a nő, — az lesz, a kit én akarok,.... punktum!“ .Hisz tudom kit akartál, — magad is csak törzsikét szeretnéd ? — hát nem ma reggel mondtad." „Akkor mondtam, de most nem mondom, ha egy mag volna is. — pogánynyal ugyan nem lakom egy födél alatt, akárki mit beszél.“ ,Már miért volna pogány ?" gyuladt föl a gazda. „Hát illik az, hogy apja, anyja, meg a lányuk........ pénteken is megeszik a zsírost." Itt az öreg is meghökkent, mert a mit ő vallás dolgában hitt, megmaradt az hitnek, s másban is azt megkívánta, hogy akármit vall a beszédjében, legyen az akármi, maradjon meg annál. Ezentúl már nem volt mit szólani, kivévén, hogy megkérdezte: ,Ki mondta ezt neked ?" „Ki mondta,hát..... a Nyek Sára mondta épen napnyugotkor, — ott volt a szomszédban ma délután, maga szemeivel látta, mikor a lány kezében akkora nagy szalonna volt, nagyobb mint a kenyér, még az anyjának is adott egy pár jó harapást.“ Amint el volt mondva, azont el is hitték, tér által létesítendő adózás sokkal enyhébb leszen, a mint a volt, tehát a nép ne idegenkedjék tőle, s ellene senki se szóljon" stb. stb. Mindazon új rendszabályoknak, vagy intézményeknek , melyek a nép, s igy a mi sorsunk könyitésére czéloznak , mély tisztelettel fejet hajtok; sőt a menynyire tehetségemben áll — ha hívatlan is — előmozdítani szent kötelességemnek ismerem; ellene pedig szólani legnagyobb véteknek tartanám. Hanem a minket boldogító jótékony új intézetek nem kivitele, hanem behozatala ,,modornában jőnek olyan mozzanatok elő , melyek közöl némelyikhez úgy a kormány iránti tiszteletből, mint a magunk iránti kötelességből, szólani szükségesnek vélem. Nézetem szerint, minden becsületes magyarnak óhajtása, hogy hazánk ne jutna a túlbuzgalom által ama beteg sorsára, kinek sok orvosa van, csupa boldogítási jótakarásból. — Mit használ a jó , ha nem lesz ki élvezze ? mit használ a catasterre fektetett ,,enyhítő" adórendszer, ha a cataster létesítésére a nép egyéb terhektől megmaradott garasát vagy rongyát oda fizeti? E lapok hasábjain több ízben volt említve, a székelyföldié nehezült nyomor. — S fölülről is a kormány részéről hallunk ígéreteket, látjuk az oda czélzó rendeletek foganatosítását, de azért állapotunk javulását észre nem lehet vennünk. Ennek oka különösen abban van, hogy az idegen tisztviselők, kezelők, a mi törvényes élethez szokott természetünkkel, nemzeti szokásainkkal, éghajlatunkkal merőben ismeretlenek, s többnyire túl buzgalomból, a kormány czéljainak létesítésében akadályt, hátramaradást, s igy kárt, a népnek pedig pusztulást okoznak. De minthogy földmérésről, s igy számokról is van szó, legjobb ha adatokat hozok föl, melyeket minthogy számok, senki el nem okoskodhat. Udvarhelyszéken következendő parancs adatott ki. A 7108. szám alatt kiadott felsőbb rendelet következtében a következő mérnöki eszközök legyenek készen: 1. Négy napszámos. 2. Egy, ha lehetséges, a német nyelvben jártas, a községi határ helyeivel ismeretes bemondó. 3.60 darab, 12 láb hosszú és három hüvelyk vastag jelrudak. 4. 6 darab 24 láb hosszú és 3 % hüvelyk vastag rudak az állpontok kijelölésére. 5. 132 darab, 24 hüvely hosszú és 6. hüv. széles deszkák. A 3. 4. 5. pont alattiak mészszel befejézitve. 6. 4 darab 18 láb hosszú és 1 % hüvelyk vastagságú ábrarudak. 7. 60 darab belüregében 30" hosszú és 5" széles négy deszkából faszegekkel összealkotott ládácskák, melyek a földbe tetetnek, a végett, hogy a jeleket, ékét segítségével le lehessen szorítani. 8. 2000 darab 18" hosszúságú alvégükön meghegyzett, felső részükön átfúrt és 50 darabonkint vékony zsinegre fűzött czövek. A választmányi tagokhozi kellékek. 9. Mérőláncz, ahol van rectificálandó, és faszeg helyett 10 vasszeg készítendő. 10. Egy catastralis törvényes él. 11. A mérőlánczot decimálva venni — külömben az eddigi is megjárja, csakhogy legyen törvényes. 12. A vasszegek drót karikába hordozandók. 13. A mérőláncz végire két vaskarika csinálandó, melyekbe a 4 láb hosszúságú pálczák belejárjanak. 14. 8 darab rúd fenyőfából, 12 láb hosszúkás 2, vastagok. 15. Az ügyvezető és tollvivő urak, a mezőre kimentükkor legyenek ellátva íróeszközökkel, lineával, s e fölött egy lábon álló asztalkával. 16. A lánczot húzó egyének kezdettől fogva végig nem változnak,az egyéneknek neve első, a másiknak utolsó, s nem egyéb. 17. Tudtára adatik minden falusi elöljáróságnak, hogy mivel hihető, hogy több birtokosok között lehet belső és külső birtokbeli egyenetlenség, minélfogva azokat 8 nap alatt vagy egy, vagy más úton egyenlősítsék, enyésztessék el, mert külömben a mérc.No most tessék, gazdáramnak tovább is prókátoroskodni, hanem akkor előre megmondom, szűkén leszünk itt benn." Vete hozzá még az asszony, mintegy kévét akarván kötni a nagy győzelemből, amit most aratott. Pál gazda hamar hozzá fogott a nemszóláshoz, és hogy pör ne kerekedjék az előbbi szóváltásért, kiment az utczára, s minthogy nem kínálták többet, gondolta : ő sem kér! Kiment az utczára, megállt az ajtóban, s épen a szomszéd is azon módon kinnállt, s egyet átkiáltott, ,Megvolt a vacsora ?" „Ki szóból, ki meg egy kis tejlevesből megvolt, .... felelé Kajári,... hát ked most is eszik ? ha jól látom, szalonnát eszik ked, ..." nyoma meg a nyelvét. Aha, hogy a kérgét enné meg a kukacz , — felelé a szomszéd — egy darab gyurtsajtot nyomtak a kezembe, ezzel hitetem most a magam szám izét." „Talán az asszonyok jól laktak már mással." ,Dehogy laktak..... hisz’ az én asszonyom szörnyet halna, ha pénteken kenyéren túl mást venne be a szájába, még a lányának sem hagyna mást!" Végzé a szomszéd a szavát, mire Kajári Pál odaért már, s azon kezdé: „Imádkoznak odabenn, hogy oly hangosan dönögnek ?" .Dehogy imádkoznak, hanem az asszonynak nem tem én ma, mi baja van, penitencziát tart-e, mi-e ? de ma , mint a cselédeim mondják, egész délután már a világ rosszaságát üldözi a szóval. Ahány vászonbiztosság idővesztését az oly egyének fogják fizetni. 18. Határszélek fölmérése alkalmával, ahol a szomszédos falvak határai halommal, vagy határkövekkel ellátva nincsenek , az oly helyeken kötelesek ellátni, nagyon fölhányt halmokkal, vagy magasan talásandó kövekkel. 19. Minden helység elöljáróinak meghagyatik, hogy mind a helybeli, mind a külső bíróknak numerusokat, neveiket bevéve, azokból készíttessék egy consignatio, és adassék át a bizottmánynak. 20. Az ügyvezetőkre nézve tudatni kívánom, hogy a dűlőknek, ahol természetes jelek nem volnának, ottan czövekeket vagy köveket fölásatni és mészszel befejéríteni kötelesek , hogy megérkezésemmel úgy találjam. 21. Az oly helyeken, ahol a közös határszélben egyes földek egyik a másikba belé rúgnak, ott a részletes földeknél a határvonal elhúzandó. 22. Mely helységekben léteznek, vagy még a József császár idejéből, vagy pedig azóta, felmérési mappák, vagy conscriptiók, vagy más egyéb a határróli conscriptiók, azok elé mutatandók. Ennyi az említett rendelet, vagy parancs. Ezen rendeletben vannak olyan pontok, melyeknek kihagyásával is az említett fölmérést igen könynyen megtehetni. S mint valósággal szükségtelenek, csupán az adózó községet terhelik. — De legyen szabad a kimaradható pontokat megjelölni. A 2-ik pont kimaradhatna. Német bemondó egyén fölösleges, miután felsőbbi rendelet szerint, ki hivatalt visel, tartozik a honi nyelvet tudni, — tehát székely földön a magyart. A 3. 4-ik pontok alatti rudaknak egy harmada is elég a székely földre, a mi határaink nem oly laposak s végetlenek; itt nagyon kevés állpontokkal ki lehet lőni, s nagyon kicsiny triangulumokat lehet fölvenni. Az 5-ik pont alatti drága deszkák , minálunk épen elmaradhatnak, zsúpot lehet a rudak végére kötni, s épen olyan szolgálatot tesznek azzal, mint meszes deszkával. Én láttam több tagosításnál mérnöki munkálatokat, de sem meszes rudakat, sem deszkákat nem használtak, s a munka geometrikai pontossággal megesett. A 7-ik pont szinte fölösleges, mert, vagy kősziklás helyre, vagy kemény földbe , vagy mocsárosba állítandók a jelrudak. A kősziklában meglehet jobban erősíteni a főirodát , láda nélkül úgy, mint ládával , könnyebben lehet 3" átmérőjű üreget fúrni, mint 30" mély és 7—8" szélességűt vésni. Kemény földbe nem szükség láda, egy czövek segélyével be lehet állítani. — így tehát a földszinre nézve, a ládák szükségtelenek. De magukban sem érnek semmit. Mert a jeleket ékkel akarják szorítani. Ha már, a faszeggel összealkotott ládába a rudat ékelni kezdik, akkor, ha az ék szorító ereje a szegekkel párhuzamosan hat, azok kisuvadnak, ha pedig függőlegesen hat, akkor kitörnek; tehát így is az egész láda annyi, mint semmi, és pedig mily borzasztó drágába lőnek , főleg ott, hol a deszkát meszszünnen kaphatják. De lássunk egy kis költségvetést azokra nézve, melyek hátramaradás nélkül mellőzhetők lennének. 3. pont: 60 darab jelrud, 12 láb hosszú, 3 hüvelyk vastag; ennek párja 30 kr., összesen 15 ft. 4. pont: 6 darab 24 láb hosszú és 32 hüvelyk vastag rudaknak az ára, darabját 1 forinton számítva. — 6 ft. 5. 132 darab 24 hüvelyk hosszú és 6 hüv. széles deszkákra kell épen 22 szál két öles deszka, darabja alsóbb számításban 15 kr. — 5 ft. 30 kr. 6. 4 darab ábrarud 1 ft 20. 7. 60 darab 30 hüvelyk hosszú, s belüregében 5" széles ládára épen 30 szál jó fokos és 7—8" széles deszkák kívántatnak, ilyen deszkának az ára 30 kr. — 30 ft. 8. 2000 darab czövek 5 ft. 9. 10 vasszeg 25 kr. darabja. — 4 ft. 10 kr. 10. 1 catastralis és 30 kr. 14. 8 darab rúd, párja 25 kr. — 1 ft. 40 kr. 15. Egy asztalka 5 ft. — Egy véka mész 1 ft. 12 cseléd van a háznál, mind ordítva jár már , — azért jöttem ki az útból, hogy békével ehessem ide kinn." „Én is úgy vagyok , szomszéduram , — mondá Kajári Pál, — mintha egy féreg mászta volna meg a küszöbünket." ,Vajmi az a Nyeki Sári volt itt nálam, annak kellett lenni, szinte észreveszem, mert olyankor ez az én asszonyom egyet úgy meglódul a jóban, s vagy egy hétig megküszködik velünk." „No már az volt a bizonykora Kajári is!" az én aszszonyomat is úgy megbontotta, hogy mint a hibás óra, többet ütne, mint a mint mutatna.“ Én nem is állom ki idehaza, holnap bemegyek a városba , eladok egy teher eleséget, mire megjövök, majd magán evődik meg.' „Azt tartom, hogy én is fölrakodom!' mondá Kajári Pál." ,Úgy, úgy, menjünk ketten !' biztatá a másik. „Megvan ,... mondá Kajári Pál,... tehát én is megyek, hadd lármázzon a két asszony maga." ,Legalább ha földöntik a házat, miránk nem dől a fal." IV. Szombat este megindultak mind a ketten, hogy még holdvilággal mehessenek egy etetést, s másnap délutánra terehvel a városban legyenek. Kajáriné szó nélkül el nem eresztheté az öreget, s még a kocsia fölültében is volt mint meghallani. ,Apjuk, vasárnap délután nyitva van ám a templomajtó, befért ám az ajtón.1 kr. — Spárga 30 kr. — Kovács és asztalos munka 12 ft 30 kr. — Összesen 88 ft. 22 kr. Ezen futólagos számítás, a leglehetőbb alsó fokra van véve, és pedig ott, hol a fa nem épen kevés olyan helyeken, ahol a fa nemléte miatt a legutolsó gazdasági és házi fakészletet drágán kell megvenni. Már most egy olyan község, melynek semmi pénzforrása nincs , gabnájából jégverés, marhájából marhadög miatt csaknem kipusztult, a sok különbnél különbféle ravatalok , kétévi adó rögtöni fölvevése miatt minden pénzforrásából kimerült, pálinkát nem főzhet, dohányt nem ültetett sat. — fölhivatik, hogy ismét rögtön űzessen 80 —100 forintot földmérői eszközökre. — Hát ezenkívül az ügyvezetők fizetése ? A jó intézkedések ellen semmit sem szólok , de a felebbi költségek, melyek nélkülözést érhetni, csak a szükségtelen kiadást szaporítják a kormány, és a nép rovására, s mindkettőt szegényitik, és azért tán mellőzhetők lennének. LOMBOLY, Ungvár, jul. 21. Tegnap hagya el körünket Forgách Antal gróf kassai kerületi főispán úr, ki a kormányzására bízott megyékben körutat tesz. Jövetelét jóval megelőzte hite, és örömmel teltünk el, midőn személyesen meggyőződhettünk arról, hogy a való megfelelt a várakozásnak. Siikerüljön neki az itteni lakosságnak egymás iránti bizalmatlanságát tovaűzni, és a közvárakozásnak megfelelni! — Fogadtatása nem annyira fényes volt, mint őszinteségből eredeti. Folyó hó 19-én este felé érkezett meg több tisztviselők kíséretében városunkba, s a megyeházba szállt, hol a megyei tisztviselők élén, számos közönség jelenlétében , közigazgatási elnökünk beszéddel fogadá, mire ő ily formán válaszolt: „Azon tiszteletet, melylyel engem fogadnak uraim, én nem csekély személyemnek tulajdonítom , mely önök előtt úgyis ismeretlen , hanem azon ősi és régi törvényeinken alapuló hivatalnak, melylyel engem ő Felsége legkegyelmesebb urunk fölruházott; s én ezen régi törvényeken és szokásokon alapuló ősi hivatalt igyekezni fogok más ősi törvények és szokások megmentésére is használni. Én a múltat vissza nem varázsolhatom, hanem egy boldogabb jövő előkészítésére segédkezeket nyújtani es nem mulasztandok. Bennem csak egy garanczia van, és az , hogy országomat szeretem, e hazán kívül nincsen számomra hely, ennek jó és balsorsában osztozni akarok, s rosz polgár az, ki ezt nem tenné. Ezeket elmondva remélem, hogy minden becsületes ember közremunkálására számíthatok." Azután a tisztikart kötelességeinek pontos teljesítésére buzdítá, s magát mind a tisztikar, mind a közönség rokonszenvébe ajánlá. Másnap, azaz f. hó 20-án délelőtt, különféle testületek tisztelgő küldötteit fogadá, melyekből megemlítendő , hogy a tanári testületnek a gymnásiumra nézve (mely iskolában némely túlbuzgó ruthenek, a ruthen nyelvet óhajtanák előadási nyelvül), azt mondá mellékesen , miszerint a tanodák czélja az, hogy azokban mentül számosabban nyerhessenek oktatást. A városi tanács és ezéhek küldötteihez pedig, kik ő méltóságát magyar nyelven üdvözlők, azon kérdést intézte: hát tudnak az ungvári polgárok magyarul ? mi annak tanújele , miképen volt a főispán úr némely emberek által értesítve, holott itt az egész művelt osztály, és majdnem minden ember beszél magyarul, az idegeneket kivéve. Estve a főispán úr tiszteletére a műkörlvellő társulat, jótékony czélra, Gaalnak „Szerelem és Champagnes" czímű darabját adá. A szereplők mindnyájan kitűnő gondot fordítottak szerepeikre, és a díszítményekre. A jövedelem, a költségeket le nem vonva, 80 pengő ftát tett. Köszönetet és elismerést érdemelnek a fáradhatlan buzgalmú műkedvellők : reméljük, a nyilvános számadás egyszer bekövetkezik ezen és más alkalommal begyűlt összegekről, mert tudtunkkal még csak egyszer volt olvasható, hogy a losoncziaknak küldöttek segélyt. — Felvonások közben műkedveltőkből alakult zenetársulat működött. — Következő napokon a főispán alsó és felső via Jól van jól, csak el ne felejtsd megmondani," dönögött a gazda. ,No azért mondom,' ismétlő az asszony — nem a czégért keresse szemed; hamarább meglássad azt a két tornyu templomot. „Gyi te, mérges !“ szólt a gazda, rudas lova után, s kiment az udvarból. Nem sokára szomszéduramat is leadozták a házi pórázról, s az is útnak indult. , Apjuk! szólt ennek is az élete párja —benn van ám a tarisznyában a köd ennyivalója, ne egyék a kocsmán ! A holnapravalót — mondá tovább — alól tettem, kisült csibe van ott, fölül meg a mai vacsorája kednek........tudja ked, szombat van ma, oda egy kis halat raktam össze ! értette ked ?" „Értem, értem!“ volt a kurta válasz, s egy rettyentés után a két pejle kifelé inditotta a megrakott kocsit. Elment a két ember, s nem messze a faluvégtől el is érték egymást. Mint akiről leütik a vasat, még a bokáját is összeütötte a két ember, olykor olykor viszszanézvén,vájjon messze maradt-e el utánuk a falu. A milyen markos, jól megtermett vala mind a kettő, el nem hinné senki, hogy akármelyiket is egy asszonyszó úgy a rúdra dirigálja, hanem az már régen történt dolog, hogy amit az ilyen férfi ember egy ideig tekintetképen győzne parancsolni, azt előbb az asszony sírva irva hallgat, utóbb pedig mintha csak a tüdejét öntögette volna, olyan erőt vesz az erősebben, hogy egy szavával is megtereli végre. Folytatjuk.