Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-01 / 420. szám

egy árva conferentiácska sincs, melyről valamit írni lehetne, mi a közönségnek mindenkor kiváncsi na­­gyobb részét érdekelhetné. Egy föltűnő van mégis az utazási jelentésekben. Az t. i. hogy a közönséget még annyira sem érdek­lik, mint például Napóleon dijoni útja, mely pedig tőlünk sokkal meszebb van, semhogy közvetlenül érdekelhetett volna. De az már úgy van. Nálunk a király nem mond politikai jelentőségi beszédeket, melyekből e vagy amaz elv uralkodását, vagy kitü­­zetését lehetne várni, hódolatokat fogad el, s egyéb semmit, miknek pedig, miután nagyobbrészt kor­mányhivatalnokok által tolmácsoltatnak , színe na­gyon egyforma , és jelentősége igen kevés. Több lapokban olvastam, hogy ő Felsége az osz­trák császár is Gallicziába szándékozik menni, s hogy az elfogadási programaiban a Slaende is olvas­hatók. Ezt már nem értem. Mit jelent ez önöknél? van ily intézet még Ausztriában? De mégis van az egészben valami sajátszerű. Nálunk a programaiban a Staende nincsenek megemlítve, legalább nem em­lékszem, hogy láttam volna , már­pedig csak senki­­sem tagadja , hogy Poroszországnak elég van , még­pedig hivatalosan, és tán épen ők hivatják nagy dolgok elkövetésére. Ausztriában pedig a program­­mon léteznek, de a valóságban nincsenek, honnan fognak tehát megjelenni? Bizony kimondhatlan örömet éreznénk , ha vagy öthatodát a mieink kö­zöl, vagy ha tetszik mindnyáját is átküldhetnék Gallicziába, pedig úgy, hogy többé vissza se térné­nek. Mit szólnak e projectumhoz ? A Bund sem sokat érdekel már, választmány vá­lasztmányt ér, már 12 van, mint halljuk, s ered­mény ?-------no de nem is lehet, mert az idő nem valami hosszú, mióta működnek, s Poroszország mindig egy-egy kis gátat is iparkodik tenni a tár­gyalások elébe, persze, hogy nem nyilván, hanem csak titokban, nehogy a körmére koppantsanak. Ha jól emlékszem, megírtam egyszer már, hogy Poroszország befolyását a szö­vetségi tagokra nagyobb­részt elvesztette, elvesztette pedig határozatlan, s ingadozó magaviselete miatt. Rochón urnak főfel­adata e befolyást visszanyerni, s föladatának elérése előtt minden nevezetesebb ügy tárgyalását akadályoz­tatni. És ezt természetesnek találjuk, mert könnyen oly indítványok mehetnének keresztül, m°lyek Nagy Fridrik országának nem valami nagy dicsőségére szol­gálnának. A rendi gyűlésekre erősen választanak, a válasz­tottak, kikről eddig valamit tudok, valamint a Kreuz­­zeitung emberei, ilyen például Lieven gr. és Klü­­tzow, ez utóbbinak tollából eredt a rendek össze­­­ivatását tárgyazó rendelet is. Egyáltalában már nem is titok többé az uralkodó párt túlsúlya, úton út­félen beszélik a régi emberek győzelmét, mi ellen ugyan még kifogásunk nem volna, csakhogy elszo­morodott szívvel k­ényteleníttetünk tapasztalni, hogy ők ez utóbbi időben sem nem tanultak, sem nem fe­lejtettek csak egy betűt is. Végre egy curiosumról is tudósítom. A porosz tar­tományban egy körirat jár kézről kézre, melynek tartalma oda megy ki, hogy iparkodjanak az illetők egy törvénynek létrehozatalán, mely azt rendelje meg, miszerint a nemnemesek kezében levő nemesi birtok, a mostani tulajdonosok által egyedül és csu­pán nemes embereknek adathassák el, s ha mégis nemnemes merészelné azt megvenni, bármely nemes által, a vételár megtérítése mellett, vettethessék ki. Ez történik a 19-ik század másik felében, Poroszor­szágban, németek közt, kik magukat a világ, első emberének szeretik tartani mindenben, s így termé­szetesen a politikában is. Az érintett törvény létrejövetelén, már kevesebben kezdenek kételkedni, azt gondolván meg, mennyi ferdeség történhetik meg a nap alatt.­­Udvarhelyszék , jul. 24. E lapok múlt évi valamelyik számában mondtam volt, hogy a munkába vett catasterről annak idejé­ben szólandok. Szavamat ime beváltom. Azt mondják a mobilizált catastertanárok— be­­csübiztosok, mérnökök és erdészök — „hogy a catas­.Az anyját csak el nem veszi ?" neveté az apja. „Vén bolond — dörmögé az asszony — ki mondta, hogy a fiam vészén él, de az én tálamban ugyancsak nem turkál senki maradéka, mig én meg nem vá­logatom.“ ,Ha már ebbe is beleavatkozol—jegyzé meg a férfi — csúnyát ide ne hozz, mert az meg én velem nem eszik egy tálból!" mondá nevetgélve az öreg Pál, utolsó kanálnyit merítvén ki a tálból. „Neked válogatok épen! gúnyolódék a nő, — az lesz, a kit én akarok,.... punktum!“ .Hisz tudom kit akartál, — magad is csak törzsi­két szeretnéd ? — hát nem ma reggel mondtad." „Akkor mondtam, de most nem mondom, ha egy mag volna is. — pogánynyal ugyan nem lakom egy födél alatt, akárki mit beszél.“ ,Már miért volna pogány ?" gyuladt föl a gazda. „Hát illik az, hogy apja, anyja, meg a lányuk........ pénteken is megeszik a zsírost." Itt az öreg is meghökkent, mert a mit ő vallás dolgában hitt, megmaradt az hitnek, s másban is azt megkívánta, hogy akármit vall a beszédjében, legyen az akármi, maradjon meg annál. Ezentúl már nem volt mit szólani, kivévén, hogy megkérdezte: ,Ki mondta ezt neked ?" „Ki mondta,hát..... a Nyek­ Sára mondta épen napnyugotkor, — ott volt a szomszédban ma délután, maga szemeivel látta, mikor a lány kezében akkora nagy szalonna volt, nagyobb mint a kenyér, még az anyjának is adott egy pár jó harapást.“ A­mint el volt mondva, azont el is hitték, tér által létesítendő adózás sokkal enyhébb leszen, a mint a volt, tehát a nép ne idegenkedjék tőle, s el­lene senki se szóljon" stb. stb. Mindazon új rendszabályoknak, vagy intézmények­nek , melyek a nép, s igy a mi sorsunk könyitésére czéloznak , mély tisztelettel fejet hajtok; sőt a meny­nyire tehetségemben áll — ha hívatlan is — elő­mozdítani szent kötelességemnek ismerem; ellene pedig szólani legnagyobb véteknek tartanám. Hanem a minket boldogító jótékony új intézetek nem kivi­tele, hanem behozatala ,,modornában jőnek olyan mozzanatok elő , melyek közöl némelyikhez úgy a kormány iránti tiszteletből, mint a magunk iránti kötelességből, szólani szükségesnek vélem. Nézetem szerint, minden becsületes magyarnak óhajtása, hogy hazánk ne jutna a túlbuzgalom által ama beteg sorsára, kinek sok orvosa van, csupa bol­­dogítási jótakarásból. — Mit használ a jó , ha nem lesz ki élvezze ? mit használ a catasterre fektetett ,,enyhítő"­ adórendszer, ha a cataster létesítésére a nép egyéb terhektől megmaradott garasát vagy ron­gyát oda fizeti? E lapok hasábjain több ízben volt említve, a szé­kelyföldié nehezült nyomor. — S fölülről is a kor­mány részéről hallunk ígéreteket, látjuk az oda czélzó rendeletek foganatosítását, de azért állapotunk javu­lását észre nem lehet vennünk. Ennek oka különösen abban van, hogy az idegen tisztviselők, kezelők, a mi törvényes élethez szokott természetünkkel, nemzeti szokásainkkal, éghajla­tunkkal merőben ismeretlenek, s többnyire túl buzga­lomból, a kormány czéljainak létesítésében akadályt, hátramaradást, s igy kárt, a népnek pedig pusztulást okoznak. De minthogy földmérésről, s igy számokról is van szó, legjobb ha adatokat hozok föl, melyeket mint­hogy számok, senki el nem okoskodhat. Udvarhelyszéken következendő parancs adatott ki. A 7108. szám alatt kiadott felsőbb rendelet kö­vetkeztében a következő mérnöki eszközök legyenek készen: 1. Négy napszámos. 2. Egy, ha lehetséges, a német nyelvben jártas, a községi határ helyeivel ismeretes bemondó. 3.60 darab, 12 láb hosszú és három hüvelyk vastag jelrudak. 4. 6 darab 24 láb hosszú és 3 % hüvelyk vastag rudak az állpontok kijelölésére. 5. 132 darab, 24 hüvely hosszú és 6. hüv. széles deszkák.­­ A 3. 4. 5. pont alattiak mészszel be­­fejézitve. 6. 4 darab 18 láb hosszú és 1 % hüvelyk vastag­ságú ábrarudak. 7. 60 darab belüregében 30" hosszú és 5" széles négy deszkából faszegekkel összealkotott ládácskák, melyek a földbe tetetnek, a végett, hogy a jeleket, ékét segítségével le lehessen szorítani. 8. 2000 darab 18" hosszúságú alvégükön meg­­hegyzett, felső részükön átfúrt és 50 darabonkint vé­kony zsinegre fűzött czövek. A választmányi tagokhozi kellékek. 9. Mérőláncz, a­hol van rectificálandó, és faszeg helyett 10 vasszeg készítendő. 10. Egy catastralis törvényes él. 11. A mérőlánczot decimálva venni — külömben az eddigi is megjárja, csakhogy legyen törvényes. 12. A vasszegek drót karikába hordozandók. 13. A mérőláncz végire két vaskarika csinálandó, melyekbe a 4 láb hosszúságú pálczák belejárjanak. 14. 8 darab rúd fenyőfából, 12 láb hosszúkás 2, vastagok. 15. Az ügyvezető és tollvivő urak, a mezőre ki­mentükkor legyenek ellátva íróeszközökkel, lineával, s e fölött egy lábon álló asztalkával. 16. A lánczot húzó egyének kezdettől fogva végig nem változnak,az egyéneknek neve első, a másiknak utolsó, s nem egyéb. 17. Tudtára adatik minden falusi elöljáróságnak, hogy mivel hihető, hogy több birtokosok között lehet belső és külső birtokbeli egyenetlenség, minélfogva azokat 8 nap alatt vagy egy, vagy más úton egyen­­lősítsék, enyésztessék el, mert külömben a mérc­.No most tessék, gazdáramnak tovább is prókáto­­roskodni, hanem akkor előre megmondom, szűkén leszünk itt benn." Vete hozzá még az asszony, mint­egy kévét akarván kötni a nagy győzelemből, a­mit most aratott. Pál gazda hamar hozzá fogott a nemszóláshoz, és hogy pör ne kerekedjék az előbbi szóváltásért, ki­ment az utczára, s minthogy nem kínálták többet, gondolta : ő sem kér! Kiment az utczára, megállt az ajtóban, s épen a szomszéd is azon módon kinnállt, s egyet átkiáltott, ,Megvolt a vacsora ?" „Ki szóból, ki meg egy kis tejlevesből megvolt, .... felelé Kajári,... hát ked most is eszik ? ha jól látom, szalonnát eszik ked, ...­­" nyoma meg a nyelvét. Aha, hogy a kérgét enné meg a kukacz , — felelé a szomszéd — egy darab gyurtsajtot nyomtak a ke­zembe, ezzel hitetem most a magam­ szám izét." „Talán az asszonyok jól laktak már mással." ,Dehogy laktak..... hisz’ az én asszonyom ször­nyet halna, ha pénteken kenyéren túl mást venne be a szájába, még a lányának sem hagyna mást!" Vég­­zé a szomszéd a szavát, mire Kajári Pál odaért már, s azon kezdé: „Imádkoznak odabenn, hogy oly hangosan dö­­nögnek ?" .Dehogy imádkoznak, hanem az asszonynak nem tem én ma, mi baja van, penitencziát tart-e, mi-e ? de ma ,­ mint a cselédeim mondják, egész délután már a világ r­osszaságát üldözi a szóval. A­hány vászon­biztosság idővesztését az oly egyének fogják fizetni. 18. Határszélek fölmérése alkalmával, a­hol a szomszédos falvak határai halommal, vagy határ­kövekkel ellátva nincsenek , az oly helyeken kötele­sek ellátni, nagyon fölhányt halmokkal, vagy maga­san talásandó kövekkel. 19. Minden helység elöljáróinak meghagyatik, hogy mind a helybeli, mind a külső bíróknak nume­rusokat, neveiket bevé­ve, azokból készíttessék egy consignatio, és adassék át a bizottmánynak. 20. Az ügyvezetőkre nézve tudatni kívánom, hogy a dűlőknek, a­hol természetes jelek nem volnának, ottan czövekeket vagy köveket fölásatni és mészszel befejéríteni kötelesek , hogy megérkezésemmel úgy találjam. 21. Az oly helyeken, a­hol a közös határszélben egyes földek egyik a másikba belé rúgnak, ott a részletes földeknél a határvonal elhúzandó. 22. Mely helységekben léteznek, vagy még a Jó­zsef császár idejéből, vagy pedig azóta, felmérési mappák, vagy conscriptiók, vagy más egyéb a ha­­tárróli conscriptiók, azok elé mutatandók. Ennyi az említett rendelet, vagy parancs. Ezen rendeletben vannak olyan pontok, melyek­nek kihagyásával is az említett fölmérést igen köny­­nyen megtehetni. S mint valósággal szükségtelenek, csupán az adózó községet terhelik. — De legyen szabad a kimaradható pontokat megjelölni. A 2-ik pont kimaradhatna. Német bemondó egyén fölösleges, miután felsőbbi rendelet szerint, ki hi­vatalt visel, tartozik a honi nyelvet tudni, — tehát székely földön a magyart. A 3. 4-ik pontok alatti rudaknak egy harmada is elég a székely földre, a mi határaink nem oly­ laposak s végetlenek; itt nagyon kevés állpontokkal ki lehet lőni, s nagyon kicsiny triangulumokat lehet fölvenni. Az 5-ik pont alatti drága deszkák , minálunk épen elmaradhatnak, zsúpot lehet a rudak végére kötni, s épen olyan szolgálatot tesznek azzal, mint meszes deszkával. Én láttam több tagosításnál mér­nöki munkálatokat, de sem meszes rudakat, sem deszkákat nem használtak, s a munka geom­etrikai pontossággal megesett. A 7-ik pont szinte fölösleges, mert, vagy kőszik­lás helyre, vagy kemény földbe , vagy mocsárosba állítandók a jelrudak. A kősziklában meglehet jobban erősíteni a főiro­dát , láda nélkül úgy, mint ládával , könnyebben lehet 3" átmérőjű üreget fúrni, mint 30" mély és 7—8" szélességűt vésni. Kemény földbe nem szükség láda, egy czövek se­gélyével be lehet állítani. — így tehát a földszinre nézve, a ládák szükségtelenek. De magukban sem érnek semmit. Mert a jeleket ékkel akarják szorítani. Ha már, a faszeggel összealkotott ládába a rudat ékelni kezdik, akkor, ha az ék szorító ereje a sze­gekkel párhuzamosan hat, azok kisuvadnak, ha pe­dig függőlegesen hat, akkor kitörnek; tehát így is az egész láda annyi, mint semmi, és pedig mily bor­zasztó drágába lőnek , főleg ott, hol a deszkát mesz­­szünnen kaphatják. De lássunk egy kis költségvetést azokra nézve, melyek hátramaradás nélkül mellőzhetők lennének. 3. pont: 60 darab jelrud, 12 láb hosszú, 3 hüvelyk vastag; ennek párja 30 kr., összesen 15 ft. 4. pont: 6 darab 24 láb hosszú és 3­2 hüvelyk vastag rudaknak az ára, darabját 1 forinton szá­mítva. — 6 ft. 5. 132 darab 24 hüvelyk hosszú és 6 hüv. széles deszkákra kell épen 22 szál két öles deszka, da­rabja alsóbb számításban 15 kr. — 5 ft. 30 kr. 6. 4 darab ábrarud 1 ft 20. 7. 60 darab 30 hüvelyk hosszú, s belüregében 5" széles ládára épen 30 szál jó fokos és 7—8" széles deszkák kívántatnak, ilyen deszkának az ára 30 kr. — 30 ft. 8. 2000 darab czövek 5 ft. 9. 10 vasszeg 25 kr. darabja. — 4 ft. 10 kr. 10. 1 catastralis és 30 kr. 14. 8 darab rúd, párja 25 kr. — 1 ft. 40 kr. 15. Egy asztalka 5 ft. — Egy véka mész 1 ft. 12 cseléd van a háznál, mind ordítva jár már , — azért jöttem ki az útból, hogy békével ehessem ide kinn." „Én is úgy vagyok , szomszéduram , — mondá Kajári Pál, — mintha egy féreg mászta volna meg a küszöbünket." ,Vajmi az a Nyeki Sári volt itt nálam, annak kel­lett lenni, szinte észreveszem, mert o­lyankor ez az én asszonyom egyet úgy meglódul a jóban, s vagy egy hétig megküszködik velünk." „No már az volt a bizonykora Kajári is!" az én aszszonyomat is úgy megbontotta, hogy mint a hibás óra, többet ütne, mint a mint mutatna.“ Én nem is állom ki idehaza, holnap bemegyek a városba , eladok egy teher eleséget, mire megjövök, majd magán evődik meg.' „Azt tartom, hogy én is fölrakodom!' mondá Ka­jári Pál." ,Úgy, úgy, menjünk ketten !' biztatá a másik. „Megvan ,... mondá Kajári Pál,... tehát én is megyek, hadd lármázzon a két asszony maga." ,Legalább ha földöntik a házat, miránk nem dől a fal." IV. Szombat este megindultak mind a ketten, hogy még holdvilággal mehessenek egy etetést, s más­nap délutánra terehvel a városban legyenek. Kajáriné szó nélkül el nem eresztheté az öreget, s még a kocsi­a fölültében is volt mint meghallani. ,Apjuk, vasárnap délután nyitva van ám a temp­­lomajtó, befért ám az ajtón.1 kr. — Spárga 30 kr. — Kovács és asztalos munka 12 ft 30 kr. — Összesen 88­ ft. 22 kr. Ezen futólagos számítás, a leglehetőbb alsó fokra van véve, és pedig ott, hol a fa nem épen kevés olyan helyeken, a­hol a fa nemléte miatt a legutolsó gazdasági és házi fakészletet drágán kell megvenni. Már most egy olyan község, melynek semmi pénz­forrása nincs , gabnájából jégverés, marhájából mar­hadög miatt csaknem kipusztult, a sok különbnél különbféle ravatalok , kétévi adó rögtöni fölvevése miatt minden pénzforrásából kimerült, pálinkát nem főzhet, dohányt nem ültetett sat. — fölhiva­­tik, hogy ismét rögtön űzessen 80 —100 forintot földmérői eszközökre. — Hát ezenkívül az ügyveze­tők fizetése ? A jó intézkedések ellen semmit sem szólok , de a felebbi költségek, melyek nélkülözést érhetni, csak a szükségtelen kiadást szaporítják a kormány, és a nép rovására, s mindkettőt szegényitik, és azért tán mellőzhetők lennének. LOMBOLY, Ungvár, jul. 21. Tegnap hagya el körünket Forgách Antal gróf kassai kerületi főispán úr, ki a kormányzására bí­zott megyékben körutat tesz. Jövetelét jóval mege­lőzte hite, és örömmel teltünk el, midőn személye­sen meggyőződhettünk arról, hogy a való megfelelt a várakozásnak. Siikerüljön neki az itteni lakosság­nak egymás iránti bizalmatlanságát tovaűzni, és a közvárakozásnak megfelelni! — Fogadtatása nem annyira fényes volt, mint őszinteségből eredeti. Fo­lyó hó 19-én est­e felé érkezett meg több tisztviselők kíséretében városunkba, s a megyeházba szállt, hol a megyei tisztviselők élén, számos közönség jelenlé­tében , közigazgatási elnökünk beszéddel fogadá, mire ő ily formán válaszolt: „Azon tiszteletet, mely­­lyel engem fogadnak uraim, én nem csekély szemé­lyemnek tulajdonítom , mely önök előtt úgyis isme­retlen , hanem azon ősi és régi törvényeinken ala­puló hivatalnak, melylyel engem ő Felsége legke­gyelmesebb urunk fölruházott; s én ezen régi tör­vényeken és szokásokon alapuló ősi hivatalt igyekezni fogok más ősi törvények és szokások megmentésére is használni. Én a múltat vissza nem varázsolhatom, hanem egy boldogabb jövő előkészítésére segédkeze­ket nyújtani es nem mulasztandok. Bennem csak egy garanczia van, és az , hogy országomat szeretem, e hazán kívül nincsen számomra hely, ennek jó és balsorsában osztozni akarok, s rosz polgár az, ki ezt nem tenné. Ezeket elmondva remélem, hogy min­den becsületes ember közremunkálására számítha­tok." Azután a tisztikart kötelességeinek pontos tel­jesítésére buzdítá, s magát mind a tisztikar, mind a közönség rokonszenvébe ajánlá. Másnap, azaz f. hó 20-án délelőtt, különféle testületek tisztelgő küldöt­teit fogadá, melyekből megemlítendő , hogy a tanári testületnek a gymnásiumra nézve (mely iskolában némely túlbuzgó ruthenek, a ruthen nyelvet óhajta­nák előadási nyelvül), azt mondá mellékesen , mi­szerint a tanodák czélja az, hogy azokban mentül számosabban nyerhessenek oktatást. A városi tanács és ezéhek küldötteihez pedig, kik ő méltóságát ma­gyar nyelven üdvözlők, azon kérdést intézte: hát tudnak az ungvári polgárok magyarul ? mi annak tanújele , miképen volt a főispán úr némely embe­rek által értesítve, holott itt az egész művelt osztály, és majdnem minden ember beszél magyarul, az ide­geneket kivéve. Estve a főispán úr tiszteletére a m­űkörlvellő tár­sulat, jótékony czélra, Gaalnak „Szerelem és Cham­­pagnes" czímű darabját adá. A szereplők mindnyá­jan kitűnő gondot fordítottak szerepeikre, és a díszít­ményekre. A jövedelem, a költségeket le nem vonva, 80 pengő ftát tett. Köszönetet és elismerést érde­melnek a fáradhatlan buzgalmú műkedvellők : remél­jük, a nyilvános számadás egyszer bekövetkezik ezen és más alkalommal begyűlt összegekről, mert tud­­tunkkal még csak egyszer volt olvasható, hogy a lo­­soncziaknak küldöttek segélyt. — Felvonások köz­ben műkedveltőkből alakult zenetársulat működött. — Következő napokon a főispán alsó és felső vi­a Jól van jól, csak el ne felejtsd megmondani," dönögött a gazda. ,No azért mondom,' ismétlő az asszony — nem a czégért keresse szemed; hamarább meglássad azt a két tornyu templomot. „Gyi te, mérges !“ szólt a gazda, rudas lova után, s kiment az udvarból. Nem sokára szomszéduramat is leadozták a házi pórázról, s az is útnak indult. , Apjuk! szólt ennek is az élete párja —benn van ám a tarisznyában a köd ennyivalója, ne egyék a kocsmán ! A holnapravalót — mondá tovább — alól tettem, kisült csibe van ott, fölül meg a mai va­csorája kednek........tudja ked, szombat van ma, oda egy kis halat raktam össze ! értette ked ?" „Értem, értem!“ volt a kurta válasz, s egy ret­­tyentés után a két pejle kifelé inditotta a megra­kott kocsit. Elment a két ember, s nem messze a faluvégtől el is érték egymást. Mint a­kiről leütik a vasat, még a bokáját is összeütötte a két ember, olykor olykor visz­­szanézvén,vájjon messze maradt-e el utánuk a falu. A milyen markos, jól megtermett vala mind a kettő, el nem hinné senki, hogy akármelyiket is egy asszony­szó úgy a rúdra dirigálja, hanem az már régen történt dolog, hogy a­mit az ilyen férfi ember egy ideig tekintetképen győzne parancsolni, azt előbb az asszony sírva irva hallgat, utóbb pedig mintha csak a tüdejét öntögette volna, olyan erőt vesz az erősebben, hogy egy szavával is megtereli végre. Folytatjuk.

Next