Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-13 / 430. szám

A „simulacre de combat-nak,“ mint itt nem neve­zik azt, vége lévén, a defilirozás megkezdetett, s én ez alatt a grenelli arteziai kutat, mely nem messze esik a Mars-mezőtől, megnézendő, oda siettem. E ne­vezetes, és a közéletre nézve hasznos kút, hat évi folytonos munkába , melyet Mulot úr igazgató, került. Mélysége 275 bécsi öl; vize, mely könnyű, tiszta, hideg és jó, 15 bécsi öl magasságra fölszö­kik , s ép e magas szökése, lehetővé tette a vizitek a pantheon dombjára csövek általi vezetését, melyből a város kellő részeibe ismét levezettetik. A víztö­meg, mely e kútból egy perez alatt kiömlik = i'/■ a bécsi köböl, tehát kis patakhoz hasonló. Turin , aug. 2. • |]. Régóta figyelemmel kisérem az itteni hírlapi sajtó azon részét, mely magát a béke és rend barát­jának szereti vallani. A tanulmány e téren valóban nem hálátlan munka, még annak sem, ki távol a sü­rgődő pártok működésétől, csöndes visszavonult­­ságból nézi a mai nemzedék küzködését egy, hite szerinti, jobb és szebb jövőért! Kettőt veszek észre e lapok iránya körül : azt, hogy az országunkbeli viszonyok állását, fej­lődését mindig a legfeketébb színekben terjesztik a közönség elé, míg ellenben közép és déli Olaszország napi eseményeit sokkal szebb színbe iparkodnak öltöztetni, mint akár a pie­­monti „haladási“ lapok, akár a franczia újságok. E kettős irány egy forrásból ered, s egy ezél felé törekszik : meggyűlöltetni a jelen képviseleti rend­szert, ha lehetséges volna, Piemont népeivel, s visz­­szaohajtatni a régi, szerintük áldott, mert „egyedül boldogító“ absolutizm­ust. Mindeddig azonban nem nagy sikerrel volt ebbeli működésük , mert az itteni népességnek hasonlíthat­­lanul nagyobb része máris felvilágosultabb, mint hogy be nem látná a parlamentáris élet által nyúj­tott szabadabb polgári élet jótékonyságát, így legújabban az itteni Civilta Catolica hasáb­jain következő sorokat olvasok : „Szünetlenül túlzott hírek szárnyalnak itt a Ro­mában, Szic­iliában,Toszkánában, stb. közel levő, sú­lyos zavarokról. Szerencsénkre, ma hirdettetvén, holnap meghazudtoltatnak azon gyalázat által, hogy nem merik közzé tenni Piemont bűnvádi statisztiká­ját, mert talán aránytalanul meghaladná azon, min­dig rágalmazott tartományokét.“ S pedig nem történik az egész ország akármely zugolyában nemcsak bűnvádi, de sőt csak némileg botrányos esemény is, mely ugyanezen lapok által rögtön ki nem hirdettetnék, sőt saját czélaikra, min­den képzelhető oldalról, ki nem aknáztatnék. A sajtó ezen részének, mint látszik, azon kívül, hogy semmi szeretete, semmi tisztelete nincs hazája iránt, igen furcsa logikája van ! Üldözi a szabadságot, melyet az újabb parlamen­táris intézmények biztosítottak számára is, s m­ely­­lyel saját czéljára, gyakran meglehetős szemtelen­séggel él. — Azeglio úr is gondoskodott arról, hogy Pie­mont a frankfurti „Bundestagon“ képviselve legyen. Hir szerint Pralormo úr, a piemonti követség titkára Parisban, volna kiszemelve, e ránk nézve is nem min­den fontosság nélküli állomásra. Sokan mint bizonyost beszélik már, hogy az ifj igazságügyi miniszter De Foresta úr komolyan hozzá fogott volna a római udvarral fontorgó viszályok ki­egyenlítéséhez , hogy Gl­ione urat, kit még Siccardi küldött Rómába, visszahízta, s helyébe az új meg­bízott Ferretli tábornok, a pápa IX. Pilis­i szentsé­gének távol rokona, már elutazott volna. Mások azonban e tény valóságán még mindig kétkednek, s azt áaitják, hogy If. Favour e lépésekbe még min­dig vonakodik beleegyezni. K­aton , melyet a nép intézett a királyhoz , háborút sürgetvén, és az új kormány szerencsétlen béketö­rekvéseit megtámadván. Midőn ezredese kérdé, váj­jon fölkelés esetében tüzeltetne-e a népre, —ő nemmel felelt: ezen feleletnek következése az jön, hogy Afrikába küldetett, miután szigorúbban le­­hetlen volt eljárni oly tiszt ellen — kit az egész hadtest rendkívül tisztelt. 1835-től kezdve az afri­kai csatákban tüntette ki magát, és hadi tettei hírnevet szerzettek neki. Ezen év július havában a maktai megveretés után Lamorid­ére orani parancs­nokkal Trézel tábornokhoz küldetett, hogy ezt Oranba való visszahúzódásra indítsa. Th­msen bevétele után, Clausel marschall önkénytesekből egy zászlóaljat ala­kított a méchuari fellegvár őrizetéül, ennek parancs­nokságát pedig Cavaignacra bízta. Tizenöt hónapot tölte Cavaignac ezen állomáson, és minden alkalommal vitézségének , körültekintő eszélyességének adta jeleit. Nem volt elég itt ka­tonai tevékenységét kifejteni , kormányzati ügyes­ségét is kitüntető. Már hét hónapig volt Médhouar­­ban, és e veszélyes helyzetben külfelől semmikép sem gyámolittatott ; mindent saját erejével volt kénytelen alapítani; kórházakat, laktanyákat, szük­séges műhelyeket állított. A kenyérrészletet, mely már septemberben 18 latra határoztatott, a kö­vetkezett hóban kénytelen len 8 latra leszállítani. V­égre egy szállítmány érkezett Oranból; 100 napra való gabonát és 80,000 frankot hoztak. Cavaignac igen jól tudta, hogy ezekkel hoszabb ideig kell kijő­­nie, mint mennyire határoztatott, és oly takarékossá­got vett foganatba, hogy eme készlet 1837. május haváig elegendő volt. Ezen idő alatt az arabok több­ször kísértettek támadást, de mindenkor visszaveret­tek. Cavaignac karja , mint lelke fáradhatlan volt, és katonái egyenesen neki köszönték életüket, dicső­ségüket. Martius hónapban harmadik zászlóalj szervezte­­tett. Clausel marsall kinevezéseit a minisztérium nem erősítette meg; ekkor Bugeaud tábornok igazságot HIVATALOS. A pénzügyminisztérium 1851-ki június 20-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a köz­benső vámvonal megszüntetése iránt. (Az orsz. törvényi. IX. dijírból.) Az 1850-ki junius 7-kén kelt legfelsőbb nyílt parancs­ foganatosításául, a minisztertanács hatá­rozata folytán, a Magyar-, Horvát-, Tótország és Erdély határain fenálló közbenső vámvonal megszüntetése iránt következő rendeltetik : 1. 1851-ki julius elsejétől kezdve, az egyrészt Ma­gyarország és Erdély, másrészt alsó-ausztral, Mor­va-, Slézia-, Galliczia és Bukovina koronaországok kö­zötti határon fenálló vám- és harminczadhivatalok egé­szen megszüntetendők. 2. Az egyrészt Magyar- és Horvátország, másrészt Steyerország, Krajna s az illír tengermellék közötti határvonalon, s a tengeri só eladási árainak bekövetkező szabályozásáig a fiumei, buccarii, zengi és carlopagoi cs. k. eladási raktárakban vett sóvali bánásmód iránt a tengermellékbe, Krajnaira és Steyerországba való átvi­telre nézve fenálló szabályok ideiglenesen fennmarad­nak , és az említett határvonalon eddig működött vám­os harminc­adhivatalok még ideiglenesen ama szabályok kezelése végett megtartandók. Azon nap , melyen ezen egyelőre még hatályosságukban megmaradó hivatalok egészen föloszlanak, külön hirdetmény által fog közhírré tetetni. 3. Az egyrészt Erdély s másrészt Galiczia és Bu­kovina közötti határon, továbbá a határnak azon részén, mely Galicziát Árva, Timrócz, Liptó és Marmaros vár­megyéktől választja el, ideiglenesen, míg a sóárak ren­dezése megtörténik, a sónak Erdélyből s az említett vár­megyékből Galicziába s Bukovinába való bevitele tilos. , 4. A forgalomnak a közbenső vámvonalra nézve ren­delt minden egyéb korlátozásai 1851 -ki julius 1-jén hatályon kívül lépnek, s ezen naptól kezdve a jövedék­­szabályoknak a belforgalomra nézve általában érvényes határozatai , a közbenső vámvonalon keresztüli forga­lomra nézve is érvényesek leendőek. Krauss, F. hó 9-én jelent meg a birodalmi törvény- és kor­­mánylapnak XLIX. darabja , német egyes és az összes kilencz kettős kiadásban­­ tartalmazza : 175. sz. a hadügyminisztérium f. é. jul. 21ki kibo­­csátványát a jelenleg tiz évet vagy azon túl is szolgált országvédlegénység elbocsátását illetőleg. 176. sz. a hadügyminisztérium f. é. jul. 25ki kibo­­csátványát , a rokkant katonák oly nyugtatványainak bélyegmentességét illetőleg, melyekkel az utolsó hadi­események folytán keletkezett alapítványokból húzott segélyzészket nyugtázzák. 177. sz. a. g k­eresk. miniszter f. é. jul. 25-ki ki­­bocsátványát, mely által egyetértőleg a pénzügyminisz­tériummal , a tiltott levélszállítás elleni eljárás sza­­bályoztatik. 178. sz. a. az igazságügyminiszter f. é. jul. 28-ki kibocsátványát, mely által m­eghatároztatik, hogy jövő­ben a megyei törvényszékek a halálos ítéletek elleni semmitsilési kérvényekkel együtt, az esküttszékeknek a *) Lásd országos törvény és kormánylap 1850. XV. darab, 160. szám , 235. lap. Az újonczok kiállítása alkalmával mint­­Alessan­­driában, úgy itt is némi rendetlenségek történtek azok részéről, kiket a sors ért; azonban a városi nemzetőrség közbejötte mind­két helyütt elegendő volt a rend és nyugalom tökéletes visszaállítására. Azon lapoknak, melyekről levelem elején emléke­zem, mint itt némelyek gyanítni hajlandók, nem cse­kély részük volt­ e zavargások előidézésében. Béke és rend jelszavak — de minő különbség szarok és tetteik között­ szolgáltatott az afrikai harczosoknak,és Cavaignacot ezen zászlóalj parancsnokává tette. Cavaignacnak dolgai ezen új teherrel tetemesen szaporodtak, és egésségét a fáradalmak által annyira megrongálva evező, hogy engedelmet kért Francziaországba való utazhatásra, annyival inkább, mivel ottani jelenlétét családi ügyek is igénybe vették. Parisban hosszabb ideig tartózkodott, és egy jeles munkát írt Algierról. Egésségének tökéletes megszilárdulása után visz­­szatért Afrikába , hol a könnyű gyalogság második zászlóal­jának vezényletév­el bízatott meg. Most Cher­­chell lön működésének színhelye. Valée marshhall e Helyet elhagyván, zászlóalját a Hely őrzéséül hagyta, s az arabok azt hitték, hogy már most ezen őrizettel könnyű lesz végezniük. Iszonyú lármával rohanták meg a várost, Cavaignac pedig hidegen és bátran fogadta őket. A csata véres volt, végre az arabok fölhagytak az ostrommal, miután közölök sokan elhullottak. Naponként megújították az arabok a támadást, és e folytonos nyugtalanítás két hétig tartott. Cavaignac ezt rendkívül megunta, s hogy magának úgy, mint embereinek nyugalmat szerezzen, végre zászlóaljával kirontott a városból , és az ara­bokat messze elűzte. Ezen alkalommal könnyű sebet kapott. Azon körülmények, és azon­ok, melyek között és mely miatt Cavaignac Afrikába küldetett, épen nem volt alkalmas, ajánló­levél a kormány szemében, s azért nem csoda , hogy előmozdítása nagy nehézsé­gekbe ütközött. Végre mégis reá került a sor, és a ravarok ezredének vezényletével megbizatván, egy­szersmind sírnagygyá kineveztetett. 1843-ban és a következett évben az orleansvillei hadszakasz fölött, mint ezredes parancsnokolt, és miután egy igen fon­tos stratégiai pontot alapított, nemsokára osztálytá­bornokká neveztetve a d­emezeni hadszakasz parancs­nokságával bízatott meg.­­ 1845. márciusban 400 afrikai vadászszal födözte a franczia s marokkói kö­vetek összejövetelét, kiknek föladása volt Algier nyugati határait kijelölni. Ezen évben a nyugati ha­tárokon általános fölkelés történt a franczia uralom ellen, és a tábornok 1300 emberrel Trarashoz sie­tett. Két véres ütközet után Nedroma kis várost föl­szabadította az ostrom alól, Abd-el-Kadert elűzvén ; ezután a Bab-Thara hegyszoroson át Lamorid­ére tábornokkali összeköttetését biztosította. Alig tért vissza Tlemezenbe, midőn kénytelen len Beni-ben-Said felé menni; a beni-senoukat és ezek szomszédjában lakott néptörzseket barátságos kiegyezésre bírta. Ezután a főkormányzó parancsára kirándulást ten Abd-el-Kadir ellen , ki csapataival a mouilhák mö­gött tanyázott.­­ 1846. februárban a marokkói bir­tokba tört, de maga előtt csak futó ellenségre talált. Ezen hadjáratot bevégezve Djemma-Gazountba ment, hol öt hónap előtt iszonyú vérfürdőt készítenek a franczia katonáknak; a hullák maradványait ünne­pélyesen eltemetteté. Később Mohammed-ben­ Ab­­dallah próféta ellen — ki őt izlamitává szándékozott megnyerni­­— vezénylette seregét, és csapatait töké­letesen szétszórta. 1847-ben délnyugaton a Sahara­­törzsek ellen működött. Mindezeket fölemlítek , nem mintha különös di­csőség volna oly működésekben , melyek a franczia kormány abbeli törekvéseinek keresztülvitelére szol­gáltak, miszerint Afrikában az őslakosok szolgaságba kényszerítésével, sőt kiirtásával is egy igen kétes értékű, s a műveltség, polgáriságig, szellemis anyagi jólét terjesztésére alig képes birtok, roppant pénz- és véráldozatokkal biztosíttassák és növeltes­sék , hanem fülemlítik azért, hogy kiemeljük, meny­nyire kellett ezen örökös hadműködésekkel járó fá­radalmaknak Cavaignac, erejét munkához, lelkületét kitöréshez edzenie, s mennyire igyekezett ezen viszo­nyában, mint katona, hivatását betölteni. Egyébiránt azt is meg kell jegyeznünk, mikép a tábornok nem elégedett m­eg azzal, hogy csaták­ban győzött, és az arab törzseket a franczia név tisztelésére kényszerítő, különös gondot fordított az igazgatási ügyekre is úgy, mint a rend és sze­­mély-vagyon-bátorság fentartására, é­s pedig any­nyira, hogy a marhatized pontos beszolgáltatását szigorúan megkívánta, mindemellett még a benszü­­löttek által is igazságos suhannak nevezetett. Cavaignac, testvérének halála óta többször meg­újította azon kérését, hogy szabadsággal némi időre haza mehessen. Az engedelmet erre 1847. septem­berben kapta meg, és így meglátogatható anyját, ki egészen unoka­öcscsének, Foissy marquisnak gyá­molítására volt szorítva. A következett évben a tábornok visszatért Afrikába, s azon pillanatban ér­kezett meg, midőn Abd-el-Kader megadta magát. Megérkezése után Lamoriciertől átvette Oran tar­tomány parancsnokságát, és ezt kezelte addig, míg­nem az ideiglenes kormány 1848. február 24-kén Algier főkormányzójává kinevezte. Ő e kinevezést és a dolgok új rendét, egy kiáltványban adta tudtára a tartománynak. Kiáltványában egyebek között így szól: „Gondolkozásom egyenes , szándékom tiszta. Mit jónak tartok, meg fogom nektek mondani, mit rosznak tartok, az nem fog bennem pártfogóra talál­ni. Egyedül a nemzet tehet mindent; ő adja a hatal­mat,­ neki kell engedelmeskedni, neki engedelmes­kedni dicsőség é­s öröm. Egész csöndben és mindent meggondolva készüljetek, hogy fölhívásom készen találjon benneteket. — Én olyan maradok, minő­nek engem közéletek igen sokan ismernek , mert előttetek nem vagyok­­ismeretlen jövevény. Mi tite­ket illet, kötelességeiteket egy szóba lehet összefog­lalni , s e szó : —• engedelmesség — engedelmesség nem egy ember akarata iránt, hanem a katonai tör­vények iránt, miként ezeket a nemzet megállapította/4 ( Vege köv.) büntető perrendtartás 34­. §-a irányadása szerint szer­kesztendő véleményét is fölterjeszszük, s hogy a­ tör­vényes eljárás ennélfogva, a semmisítési kérvény el­­utasíttatása esetében ugyanegy időben elrendeltessék. 179. sz. a. a pénzügyminiszter aug. 24-ki kibocsát­­ványát, mely által a Golf háztól vett 5 és 4% kölcsön kötelezvényei f. hó 1-én kisorsolt 319 sorozatának kezelésmódja közzétetetik. M. H. A.pesti mű­egyesület tisztelettel figyelmezteti s kérőleg szólítja fel ezennel a műkedvelő t. ez. kö­zönséget az iránt, miszerint az idei műkiállitás bere­kesztés­ határideje az e 1. évi auguszt. utolsó napja már elközelítvén, méltóztatnék a tisztelt közönség a főleg legújabban beküldött igen jeles nmdarabok megszemlélésére szíves figyelmet fordítani; továbbá mind azon t. ez. részvényesek, kik a f. évre rész­vény-dijaikat még be nem fizették, nemkülönben azon műbarátok, kik netalán még az idén az egy­letbe lépni kivánnak, ez­úttal ismét tisztelettel ké­retnek, hogy az 5 pft. részvény­dijak lefizetése iránt hold. Klausz A. L. a városi színház épületbeni tükörraktárában hová hamarább intézkedni méltóz­­tassanak Közli. Ritter Sándor, egyleti titkár. Figyelmeztetés: A magyarhoni földtani társulat folyó hó 15-én délelőtti 10 órakor a magyar n. múzeum épületében nyilvános szakgyülést tartani, mire az alapszabályok értelmében mindenki ezennel meghivatik. Kelt Pesten 1851 -ki aug. 13-án KOVÁCS GYULA társulati titoknok. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, aug. 13. Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik: FARSANGI ISKOLA, eredeti vígjáték dallal és tánczczal 4 szakaszban írta Vallói Imre, zenéjét szerkesztő Egressi B. —­­ Múlt hétfőn a budai nyári színházban nagy hangversenyt adtak a nemzeti színház némely tagjai­. A hangversenyben több műkedvelők is résztvettek. Az előadás jövedelme Császár György nemzeti színházi karmester sírkövének állítására volt szánva. Az alkal­matlan esős idő miatt nem jelent meg a közönség oly nagy számmal, min­t minőt előre várni lehetett. A hang­verseny egyes részei dicsérendő pontossággal hajtottak végre. Mind az egyes közreműködő tagok, mind a szín­házi összes zenekar, teljes méltánylatot érdemelnek szíves készségükért. Ú -j- Holnapután hangverseny tartatik nemzeti szín­házunkban a zenede javára. Színházunk tagjain kívül néhány műkedvelő is fel fog lépni ez alkalommal , s a közönség általában élvezetes előadásra számolhat. — -j- Többször hallani — kivált vidékről — hogy az útonállók és tolvajok vakmerő szemtelenséggel űzik mesterségüket némely helyeken. Megfordulnak , jelent­­getik magukat ott is , hol a csendőrség különös figye­lemmel kíséri őket. Két három fegyveres rabló egész utazó társaságokat foszt ki, s a marhát farkástól keríti hatalmába, így nemrégiben is három szekeret támadott meg Pest közelében két rabló. A szekereken némely falusi elöljárók szándékoztak Pestre lőni. A két úton­álló föltartóztatta őket s az egyik , kétcsövű pisztol­lyal állott fölültök , míg a másik a szekereket naplózta és az utasokat fosztogatta. Minden becsesebb tárgyakat elszedett török, pénzt, órát, gyűrűt stb., s midőn már nem volt mit elvenni, szerencsés jó utat kívánt a sze­rencsétleneknek. A rablók jól tudták , hogy a jámbor utasok nincsenek ellátva fegyverrel. Ugyancsak e két rablóról mondják, hogy egy Pesthez közel eső pusztáról, mintegy 30 darab marhát hajtottak el. Ha a rendőrség minden megfeszített igyekezete sem képes az ily vesze­delmes gazdálkodás teljes megszüntetésére, más mellé­kes eszközökről is szükség gondoskodnunk a közbátor­ság fentartása végett. Igen sokat lehetne segítni az által, ha az önvédelmi eszközök, különösen fegyverek tart­­hatása némileg megkönnyíttetnék. A­hol rablók nem pusztítnak , ott az elszaporodott vad állatok rabolnak ; a föld népe sem azok, sem ezek ellen nem védelmezheti magát. Mindegyik érzi, hogy elriasztő fegyverekkel itt is ott is csak gyéren fog találkozni ; mivel a rendőrség, bármily szigorúsággal őrködjék is a személy- és vagyon­­bátorság fölött, mindig és mindenütt nem lehet ott, hol a segítség és védelem épen szükséges. Ú -j- Sétányunkat ép oly számos közönség látogatja most is, mint azelőtt. Az ebek száma ugyan némileg­ megkevesbedett, de a dajkák, gyermek és más hozzájuk tartozó egyéniségek, most oly sűrűséggel forgolódnak itt, mint azelőtt. Zenével mindennap el van látva, a ga­­lambdúcz-alaku orchestrum , néha Morelli hangos ze­néje , máskor mások hegedűje és flótája mulattatja a közönséget. Már hiszen legyen meg, kinek-kinek az ő élvezete, s gyönyörűsége, hanem azon mocsáros tó, mely itt esős idő alkalmával néhány fa tövénél képződik, nem tudjuk, kinek szolgálhat gyönyörűségére. Kerülgeti azt jobbra balra mindenki, s mivel, épen azon helyen esik , hol a hallgatóság a zenekar közelében, legsűrűbb, gyakran megtörténik, hogy az ember akarata ellen is bele­lép. Ha e tócsa a fát élteti és növeli, ám hadd éljen és nőjön a fa, de csupán elnézésből hagyják azt itt , akkor mégis jó lenne arra némi gondot fordítani.­­ A jég által károsult bihari­ és szabocsi hely­ségek megkeresték a pestvárosi hatóságot segélyezés végett. Rendelés van téve, hogy a templomokban gyű­j­­tessenek jótékony adakozások a szerencsétlen károsultak gyámolitására. —­­ A Kárpát körül fekvő helységekben megenged­tetett, hogy a pásztoremberek, az illető járásbirák szi­gorú felügyelete alatt fegyvereket tarthassanak, a nyári hónapokban , mig a barmot künn a szabadban legeltet­hetni. Ezen engedélyre valóban igen nagy szükség volt e vidéken, hol a ragadozó állatok oly tetemes veszte­ségeket okoztak a szarvasmarhákban. Bár terjesztenék ki e kedvezményt, minél több tájékkra hazánknak , hol az elszaporodott vadak szinte szembetű­nőleg pusztitnak. — -s Szegszárdról írják, hogy f. hó elsején nagy felhő­­szakadás történt e vidéken. Kivált a szőlőhegyeken lát­szanak a pusztító árnak nyomai. Őcsény, Decs, Várdomb és Battaszék szőlőhegyeiről csaknem egészen lesodorta a földet, úgy, hogy a tőkék részint kifosztva , részint kidöntögetve állnak. A záporral sűrű jég is hullott. El hegyek mentében levő országutat is, mely épen most van készülőben, tetemesen megrongálta a lefutó viz. —­­ Halljuk, mikép Sárközy F. is körutat szándé­kozik tenni zenekarával Debreczen, N.-Várad és Ko­lozsvár felé. Mondják, hogy ő is megkísértő eredetű compositióval lépni elő; legközelebb két magyart ké­szített volna: egyik császár-fürdői emlék, másik búcsú Pesttől. POLITIKAI SZEMLE. Pest , aug. 13. Parisból, tegnapi legújabb rovatunk alatt érintettük, miszerint a 7-ker­estvére Lemardelayhez, a Richelieu­­utczában, a köztársasági ellenzékhez tartozó képviselők összehivattak, több tárgy fölött tanácskozandók. Az­ Ind. beige párisi levelezője szerint, mint tegnapi leg­újabb rovatunk alatt olvasható , három tárgyat vélt el­döntendőnek; először: egy őrködő bizottmány kineve­zését; másodszor: a választótestületeknek 1852-re ren­dezését ; harmadszor: a baloldal eljárásáról teendő szá­madást küldőikhez. Midőn ezen sorokat írjuk, a kérdé­ses gyűlésről még semmi tudósítás sincs kezeink között; egyetértettek-e az érintett kérdésekre nézve, vagy sem ? talán legújabb rovatunk alatt adhatjuk. Mi egyet látunk a baloldal kerületében : azt tudniillik , hogy csakugyan

Next