Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-15 / 555. szám

közt, mely őket lassankint az angol ipar termé­keitől függetlenekké teendi. És e kornak mégis előbb utóbb jőni kell, s Anglia kivitelének fokonkint alábbszállni. K. Bécs, jan. 12. A január 8-ki Times czikke, melyben Anglia véd­telen helyzetét Bonaparténak — a Times szerint kényszerű külpolitikájával ellentétben oly nyomaté-­­­kosan kiemeli, s a mai Francziaország s a római császárság közti párvonalt igen komolyan veszi­k— itt a felsőbb régiókban nagy érzékenységre talált, — nem mintha a jelenben közvetlen lehetne egy össze­ütközéstől e két hatalom közt tartani, hanem mert kisül, hogy Anglia hagyományos politikája Bona­parténak nem kedvezhetőén, még komoly bonyodal­makra adhat indokot. Hogy a németországi lapok főfigyelmét a bécsi vámkongressus veszi igénybe, maga egy fél jele az eszme sükerének, s itt kedvező hatást tesz. — A zsidók egy súlyos osztályát ké­pezvén monarchiánknak, itt-ott féltékeny panaszok­­ hallhatók, hogy egyenjogúságuk­, polgáritásukról hallgatnak a legújabb (dec. 31) rendeletek; — leg­­­­közelebb egy félhivatalos czikk várható , mely e hallgatást indokolva némi megnyugvást eszközöljön. Talán e hallgatás is okozá, hogy — az agio megint fölrúgott, s némely levelező (a közigazgatás szerke­zetével) mindent az 1848 előtti epochába lát vissza- s rohanni. — Mind­amellett, hogy a porosz lapok han­gulata a bécsi vámtanácskozmány ellenében nem­­ szelídült, a két kormány közt­­utosó időben sűrűen változnak a jegyzéküzenetek, s igen valószínű, hogy diplomatikai úton e kérdés is kívánatosan fog eldön­tetni. — Az itteni porosz követ visszahivatásáról beszélnek. — Bonaparte szándékáról keringő hír, miszerint, az 1815-ki szerződvényeknek módosítását békés úton, egyezkedések által akarná kieszközleni, némi megállapodásra vergődik ; nem is képtelenség, hogy Napóleon, használva az éjszaki hatalmak jó ha­jlamait egy kísérletet tegyen hatalmának , mely most az európai békével egyérdekű, egy kis békés hódítás töménye általi megszilárdítására.­­ Egy nagyszerű irodalmi kacsa kering a lapokban „hogy Ausztria, Orosz és Francziaország Európa megosz­tását tervezik,a­mit nem adna ily hírért egy bizo­nyos hiteles levelező, ha azt „a diplomatikus körök­höz közel álló“ forrásból eredetiben meríthette volna ? — Schwarzenberg herczeg báljában a csá­szár ő felsége Dietrichstein ifjú herczegnővel tánczolt, — a második kammerbálban pedig Sófia főherczegnő ő fenségénél a szép Hunyadi Julia grófnéval letté a Cotillont. — Westmoreland lord tegnapelőtti bálja rendkívül látogatott volt. — Gr. Taafe báljai is a fényesebbekhez tartoznak. LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (jan. 15.) a francziaországi ügyekről szól, és mennyiben úgy látszik, hogy Na­poleon Lajos egészen nagybátyja nyomdokain halad, érdekes kivonatokat közöl Peleinek, a nagy császár egy tisztelőjének „Opinions de Napóleon sur divers sujets“ czímű munkájából, különösen a kormány­hatalom szervezését illetőleg. — A Pester Zeitung (jan. 15.) Gentz azon mon­data fölött elmélkedik, miszerint „a legnagyobb dol­gok létesítésére kevesen kívántainak“ és „az állam polgárainak bátorsága a törvényhozás és igazgatás egységén nyugszik.“ Megtámadja az Ost-Deutsche- Post duna-mellék­­i czikkét, melyben mondatik , hogy a közelebb kibocsátott legfelsőbb pátensek Ma­gyarországban ismét fölébresztették a restitutio in integrum reményét. Ezen „restitutio“ a P. Z. sze­rint annyi volna, mint a birodalom egységének fel­adása.­­ A Morgen-Post (jan. 14.) esti lap gyanánt 13- kan kiadva alaptalannak nyilvánítja némely lapok, különösen a Kreuzzeitung abbeli félelmét, hogy a bonapartismus hódítási iránya veszélylyel fenyegeti Európa békéjét, üldözői elé s azzal nekidül féloldalával egy mohos kősziklának s fenyegető mozgás között kezdi el szarvát köszörülni rajta, meg-meg állva, hogy egy rikoltó, recsegő üvöltésnek levegőt adjon. E közben mindinkább hallhatóvá lesz a vadá­­­­szok lármája, a magas bokrok közöl kitűnnek az­­ elefántok tornyai, nyilas amazonaikkal, s a nyerge­­j­ikben fölemelkedett vadászok strucztollas kopjái,­­ kiket mind e táj felé csalt a szörnyeteg ordítása. Néhány percz múlva összeszorul a kör, az ele­fántok megállnak, orrmányaikat fölemelve, s a pa­ripák toporzékolva hánykodnak, a­mint meglátják az elszörnyesztő fenevadat, mely lábait megvetve, orrszarvát a kősziklához feni. Ekkor két ellenkező oldalról egyszerre két lovag­­ nyargal a rhinoceros fiele, fölemelt kopjáikat ma­­­­gasra tartva. Az egyik Odenath, a másik Maeon. Az ingerelt szörny Odenathnak fordult, s orrát a földnek szegezve szarvával hosszú barázdát hasit a pázsiton nyargaltában s azon pillanatban, midőn Odenath ágaskodó paripája sörényét félkézzel meg­ragadva, kopjáját biztos kézzel irányzá a vad felé, Maeon hirtelen elébb ráhajtja a magáét, mely he­gyével a szarvorrú oldalába fúródva, annak vastag bőrében függve maradt, alig érve hegyével az ele­venjét. « — Ostoba, mit cselekszel ? Kiálta rá a király. A fenevad azon pillanatban villámsebesen megfordult s kikerülve Odenathot, vérengző dühvel rohant má­sik ellenére, ki lováról leugorva, kardjával iparko­dott annak hasa alá jutni. A szarvorrú azonban nagyobb tárgyat szemelt ki boszúja tárgyának s bőszült ordítással rohant az elefántok közé. A nyilak, miket a tornyokból lőttek rá, visszapattogtak bőréről s a hölgyek, kik a meg­riadt elefántok tornyaiban hányódtak, mint bárká­ban hullámos tengeren, sikoltozva fogaztak hevede­reikbe ; a legelső elefánt, melyet a vad megtámadott, egy irtóztató csapást adott orrmányával a szarvorrú hátára, melytől az térdeire bukott, de a másik pilla­natban villámsebességgel rohant az elefánt alá s egy iszonyú döféssel hanyatt dönté azt a bokrok közé, s azzal elkezde alakjától nem gyanítható fürgeséggel ugrálni, jobbra balra, osztva csapásait hallatlan za­vart intézve az elvadult elefántok között, melyeknek ordítása megbőszité a vadászok paripáit, hogy lo­vagjaik alig maradhattak nyergeikben. Már szinte keresztül törte magát üldözőin a vad­állat , midőn Odenath másodszor elékerült s menny­dörgő hangjával rákiáltott. — Nékem tarts szörnyeteg. A hangról megismerd az állat méltó ellenfelét , egy lépést hátrálva nagy gondterhesen, megforgató fejét, első lábaival bömbölve szórta hátra a földet, s azzal elhallgatott, fejét elbusultan a földnek sze­gező, két szeme, mint két véres pont volt ellenére feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt nyíl rohant Odenathnak. A paripának minden szőre borzadt, fülei felálltak, szemei forogtak, orrlyukain forró gőz lövellt ki; a király nyugodtan, tartá kezében dárdáját s a­mint a fenevad közel ért, egyszerre szemébe döfte azt an­nak, a­hol épen legsérthetőbb ez állat. A roham súlyától hátulsó lábaira rogyott az erős csatamén, de Odenath meg nem tántorult nyergében, sem karja meg nem hajlott; a dárda hegyével lesze­­gezve ott maradt lábai előtt a szörny, idomtalan fe­jének utolsó mozdulatával mélyen feltúrva a földet, s lábait szétmeresztve. A vadászkürt örömhangja rivallt, s a környezők a király ügyességét s karjai erejét jöttek dicsőítni . Maeon mellé furakodva daczosan dörmögé. — Könnyű volt a vadat elejteni, miután én sebet ejtek rajta. Odenath méltó haraggal viszonzá. — Épen e tetted volt oka, hogy az első találko­zásnál el nem ejthetem; s ha e tiszteletlenségedért ideg nem tudnék bocsátani, mint király, kellene hogy idegbüntesselek szélességedért, mint vadász. — Tehát büntess meg, hadd lássuk. — Eredj előlem, hálátlan fiú, könnyed beszélsz velem, mikor tudod, hogy büntetésed nekem fájna jobban, mint neked. (Folytatjuk). NEMZETI SZÍNHÁZ. ÉJS Z E IV­E, eredeti vígjáték 3 felv. kardalokkal és zenével. Irta Yahot Imre. Először adatott a nemzeti színpadon jan. 8-án. A múlt hét folytán ismét egy eredeti újdonság for­dult meg színpadunkon. A közönség, mely ez alka­lommal a szinlapokról élvezetes, mulatságos estvé­t jósolt magának, nagy örömmel és nagy számmal sie­tett elfoglalni rendes helyét. A szinlap szokottnál vál­­tozatosb élvezetet ígért ez estvére. Hirdető tudniillik az Éji zene czímű eredeti vígjátékon kívül, a Pati­káim testvérek zenetársaságának fölléptét, hirdeté a játék folyamában előadandó „vocal négyes“ dalo­kat , melyeket az énekkar nyolcz tagja adand elő; hirdeté a játék folyamában a Patikárusok bandájá­nak legkedveltebb csárdásait. Ennyi kecsegtető ígé­retek után hogy ne indult volna­­meg a zene- és dal­kedvelő közönség, midőn ráadásul még egy mulatsá­gos darabnak sejtett eredeti vígjáték is kínálkozott! úgy van, megindult és színházba sietett, oly nagy számmal, min­t eredeti drámai darab még nem igen nyerhetett az újabb időkben. Páholy és zártszék, föld­szint és karzat mindenütt tömve volt oly sűrűn, hogy ahhoz hasonlót mostanában csak különös operai elő­adások szoktak előidézni. A függöny felvonul s a vígjáték színészeinek né­hány pillanatig tartó beszélgetése után megjelen a Patikárusok jól ismert zenebandája. Kilencz barna férfi, csinos egyszerű öltözékben. Állásuk , maguk­­tartása, mozdulatuk, szóval egész viseletök némi el­fogultság színét viseli magán. Ez legelső fölléptek színpadon egy igen népes közönség előtt. S a föllépés egészen különböző, egészen más hatású rajok, mint azon helyeké, melyekben eddig megszokott nótáikat játszogatni szokták. Ráhúzzák először is a „Sárga csikó“ czimű népdalt, azon módon, mint azt vendég­lőkben s egyéb helyeken már számtalanszor elhege­dülték. A nóta, a hegedű, a játék maga neki bátorítja . A Wanderer (jan. 14.) közgazdászat­ kalan­dozásainak ötödik czikkét hozza. — A többi lapok önálló nézetnyilvánitásokat nem hoznak és a levelezések közlésén kezdik. HIVATALOS. Hirdetmény. A cs. kir. magyar pénzügyi országos igazgatóság által N­agy Sándor temesvári kerületi pénzügyi igaz­gatósági irodai segéd, Lázár Mihály és Matyasovsz­­ky Miksa volt komáromi és ófalvi somázások első rendű , Bak Ferencz varsói herczeg nevét viselő cs.­­k. 37-ik sorezredbeli hadnagy és Kollinszky József pesti bélyegző hivatalbeli bélyegző segéd másod­rendű, Menner Alajos számvevőségi díjas gyakornok, Kleinrath Károly sóhivatali dijtalan gyakornok, Lo­ser Magnus és Spenner Mihály cs. kir. pénzügyőrségi utánnézők, Dudevszky Lipót és Klorniaczek Antal pénzügyőrségi főfelvigyázók , Schenk János és Horváth István, Kovanda András, Schwartz Ferencz és Iglódi László volt harminic rádőrök , Gyurkovvich Imre pénzügyőrségi felvigyázó, Jandaky János, Matuskay Ferencz és Frexler Imre hivatalszolgák, Vrubel József a budai díjjazó hivatal, Aixinger László budai főfizető hivatal, Lukács Miklós az aradi kerületi pénzügyigazgatóság , végre Schnitzer István a győri megyei törvényszék díjnokai, és ezen utóbbi, ideiglenesen harmadrendű irodasegé­dekké neveztettek ki. Budán, dec. 23. 1851. (olasz módszer bővítése); láncztöredékek, különösen a belföldi és legfontosabb külföldi mérték-, súly- és pénzértéki állapotok egybehasonlítására használva; közönséges törtszámoknak láncztöredékekké és meg­fordítva változtatása; közelitő töredékek legfontosabb tulajdonságai. II. Osztály, hetenkint 4 óra. I látványozás, másod- és harmadgyököknek a leg­használhatóbb rövidítésekkel kivonása; viszonyok és arányok s azoknak alkalmazása ; egyszerű és össze­tett hármasszabály; százalék- és egyszerű kamat­számítás ; leszámítolás , határidőszámítás, egyszerű és összetett társaságszabály, lánczolat; középszámí­­tás és vegyítésszabály. III. Osztály, hetenkint 3 óra. Gyakorlat közéletbeni nagyobb terjedelmű szám­vetésekben, legjelesebb pénz- és váltószámitások, vál­tóügy magyarázata. Egyszerű könyvvitel befejezett példákban. Vám és államegyedárussági rendtartásból a legfontosabb. 17. §• Természetrajz. Czél. Szemléletre alapított , megkülönböztetés­ben gyakorlott ism­erettség a természet három országainak főleg iparüzleti tekintetben legfonto­sabb tárgyaival. I. Osztály , hetenkint 2 óra. 1. félév, állattan, hetenkint 2 óra; 2. félév, füvészet, hetenkint 2 óra. II. Osztály, 1. félév, ásványtan hetenkint 2. . A természetrajzi anyag megválasztására azon fon­tosság irányadó, melylyel egyes tárgyak ipar, művé­szet és kereskedelemre nézve bírnak. (Folytatása következik.) M. NI. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XXVI. darabjából. (Folytatás.) 15. §. Földrajz és történelem. Czél. A földszinének áttekintőleges ismeretei, természeti és politikai felosztása s ipar és kereskede­lem tekintetébeni legfontosabb viszonyai szerint. Az ausztriai birodalom szorosabb ismerete , a saját hon­ra különös tekintettel. Elbeszélések , névszerint életrajzi tartalmúak, az európai művelt népek s kü­lönösen azon néptörzsek történelméből, melyek az ausztriai összes államban egyesülnek. I. Osztály , h­etenkint 3 óra. A földrajzi oktatásra nélkülözhetlen pontok az ég­­isméből ; a föld felszínének természetes minősége sze­rinti leírása tenger és szárazföld, ezek felosztása, határai és alakja; hegyvonalak, felföld, alföld, folyamvidékek, éghajlat, országoknak népek és álla­mok szerinti felosztása. Történelmi értesítések oktatás közben fognak adat­ni, hol épen alkalom kínálkozik. II. Osztály, hetenkint 3 óra. Közép-Európa, különösen az ausztriai császárság földrajza, tekintettel a természeti és mnntani művelt­ségre. Elbeszélések, főleg életrajzi tartalmúak , az ausz­triai történelemből, alkalmas helyeken a földrajzbeli­­ oktatáshoz kapcsoltatnak. III. Osztály, hetenkint 3 óra. A többi európai, és azon európakivüli tartományok földrajza, melyek a kereskedelemre kiválólag jelen­tékenyek. Elbeszélések az európai birodalmak történelméből kellő helyen beszéve. 16. §. Számtan. Czél. Biztosság a számolásban, közéletben fon­tos számvetésnemek átgyakorlása. I. Osztály, hetenkint 4 óra. A négy alapműtétel nevezetlen és megnevezett számokban, mint a népiskolába tanultnak ismétlése, a leghaszonvehetőbb számítási előnyök, rövidítések és próbák kiemelésével. Belföldi mértékek, súlyok és pénzértékek ismerete. (Bevezetés az olasz módszerbe.) Számok eloszthatóságai: legnagyobb közös elosztó; legkisebb közös elosztandó. Közönséges törtszámok, tizedtöredékek , ezekkel rövidített számításmódok FŐVÁROSI ÉLET. — Császár Ferencz úr könyvtárának árverezése, némely közbejött körülmények miatt, a kitűzött na­pon nem kezdetett meg.Valóban óhajtandó volna, hogy e nagyrészt igen becses könyvgyűjtemény , melyben a hazai történészeti munkák válogatott darabjain kí­vül, a magyar szépirodalmiak és nyelvészetiek is Gyöngyösi­től kezdve egészen a legújabb időkig együtt vannak, egy kézen maradnának.­­ A kereskedelmi minisztérium megengedte a magyarországi kereskedelmi s iparkamráknak, hogy 1851-ben tett választásaik , hivatalnokaik kitűnő szolgálataik tekintetéből, 1852-re is megmaradjanak, itt választások csak azon elöljárók és kamrai tagok­ra nézve történnek, kik kilépni óhajtanak.­­ A kereskedelmi casino-társulat, a budapesti conservatorium számára ingyen szíveskedett átadni teremét, egy néhány hangverseny tarthatására. — Ezért, mint mondják, két nagyszerű akadémiát szán­dékoznak ott rendezni a közelgő böjt ideje alatt. — Korizmics László úr, ki a londoni iparm­űki­­állításon a kormány megbízása folytán volt jelen, s ott, valamint másutt a különböző országok gazdászati állapotára forditá figyelmét, e tárgyban szerzett ta­pasztalait egy önálló munkában szándékozik átadni a közönségnek. — Német lapok állítása szerint Batthyányi Lajos gróf özvegye, Zürichben súlyos betegségben fekszik. — A budapesti, ó-budai cs. kir. városkapitányi hivatal, és rendőrigazgatóság, s az ezek alatt álló rendőrbiztosi hivatalok által a múlt 1851 év folytán kézrekerített, s rendőri ügyelet alatt állott egyének száma összesen 13,924. Ezek között legtöbbet tesz azok száma, kik magukat igazolni nem tudták , kik koldulás, erkölcstelenség, kihágások, s más ilyek miatt fogattak el. A városból rendőri felügyelet alatt 2599-et utasítottak ki. A Pestváros kivilágítási költségei, mint a Loc. Bt. írja, ez évben 40 ezer pánttal rúgnak kevesebbre, mint a múltban. A múlt évben 76 ezer pengő forin­tot nyelt az el, a legújabban kötött szerződés sze­rint azonban évenként csak 36 ezer pft. lesz a kiadás. — Időjárásunk folyvást nedves­, ködös, alig volt néhány tiszta téli hideg napunk az új évben. A Duna átfagyását ismét kevésbbé várhatni, mint az előtt. A n­átha és hurut nagy hódításokat tesz. A magyarhoni földtani társulat vasárnap folyó hó 18-án d. e. 10 órakor a m. n. museumban nyilvá­nos szakgyülést tartana, melyben a nemtagok is részt vehetnek. Pesten 1852-ki január 14-én. Kováts Gyula, társulati titoknok. ---------------------------­ VIDÉKI ÉLET. Pozsonyból írják a Wand. -nek:­­ — Az Aranyos-Maróthon múlt évi dec. 30-kan összeült rögtönitélő törvényszék két gonosztevőt ítélt halálra, névszerint Urbanek Ferencz hrabicsoni ko­vácsot , és Mathejov János szinte hrabicsoni lakost. Rajtuk az ítélet decemb. 31-kén kötél által végre is hajtatott. Az Oberung. Z. irja Kassáról. — Landokon nemrég hat rabló tört erőszakosan báró P. házára, hihetőleg azon czélból, hogy a nála levő kincstári pénztárt megrabolják. De ezen szán­dék kivitelében meggátja őket egy asszony lélek­jelenléte. Ez asszony látván a veszélyt, a ház első emeletéből egy kötél segítségével lebocsátkozott, lár­mát ütött, s a rablók elfutottak. — A csendőrség rögtön utánok iramodott, s még azon éjjel közülök kettőt kézrekeritett. Ugyanazon lap irja : — Péchy N. várnagy Tornából, mivel nála több fegyvereket, kardokat, pisztolyokat, puskát és dobo­kat találtak elrejtve, nemrég elfogatott , s a kassai hadi törvényszék elé állíttatott. AUSZTRIA, Bécs január. 13. — Az ausztriai monarchiában a vásárokat szabályozó törvényen m­ár dolgoznak. Hal­lomás szerint a tervnek a különböző kereskedelmi kamarák véleményei szolgálandnak alapul, egyszers­mind szabályul állítatik fel, a vásárok,tartás idejét úgy rendezni, hogy több nevezetes vásárok egyazon időre b­e essenek.­­ Az utolsó bank­ülésben a pénzügyminisztérium részéről azon értesítés történt, hogy 1851-diki év második felére minden bankrészvényért az osztalék 35 for. bankvalutában. — A gr. Waldsteinféle kölcsön kilenczedik sorshú­zása holnapután leend. — A város polgárhatósága egy, sorsjátékkal ösz­­szekötött, álarczos tánczvigalmat adand s az ebbéli jövedelem a szegények gyám­olítására van szánva. — Az ausztriai-német vámkonferentia . Úgymond a ,,L. Z. C“ ma üléseit ismét folytatta. Ilir szerint mostanig az ausztr. javaslatok keresztülvitelének sem­mi nehézségek nem állottak útjába, mi egyszersmind bizonyítja, hogy azok gyakorlatilag voltak kiszámít­va. Egyébiránt az ausztriai kereskedelmi politikának Olaszországbani előlépései nem maradtak minden be­folyás nélkül arra, hogy Ausztria iránt a legkedve­zőbb hangulatot szüljék Németországban is. — Berlinből írják, hogy Manteuffel báró minisz­terelnök a kormánytól függő valamenyi hírlapnak azon utasítási ad ata, miszerint minden gyűlöletes támadási modortól Ausztria kereskedelmi politikája ellen tartózkodjanak, és e kérdést csak legnagyobb mérséklettel érintsék.­­ A berlini kir. főpostahivatal közleménye szerint braunschweig-herczegségi postaigazgatás s Lübeck szabad főváros is a németausztriai postaegylethez csatlakoznak 1852 évi jan 1-jétől kezdve. — A ,,L. Z. C.“ szerint hitelesen állítják, misze­rint Londonból Granville lordnak egy jegyzékirta érkezett, melyben megigértetik , hogy a kormány a menekültek iránti kérdést megfontolás alá vette. — Egy párisi levélből közli a „L. Z. C.“ mi­szerint a püspökök a köztársaság elnökéhez azon kérelemmel járultak: engedné meg, hogy Voltaire és

Next