Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-15 / 555. szám

1852. harmadik évi­folyam. 555 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p. Félévre 10 „ — ., „ A havi előfizetés, mint a szántónk­énti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri­ utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Uri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 'T­­. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr­p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 ., — „ Egyes szám . . 4 „ „PESTI NAPLÓ. iferTffl nö^gyT I.TTTor i­­filRUETÉREK. ési MAGÁNVLTÁR.H H i­r d­e té­fe négyírá­­sábol petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma'g'áh viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számitta­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOMs Telegraf! tudósitások. Politikai szemle. Anglia jelen a. I. B­é­c­s. (A Times és Napoleon. Vámértekezlet. Birodalom­beli izraeliták. Napoleon törekvése. Irodalmi kacsa. Westmoreland és Taafe bálja.) Lapszemle. Hivatalos. (Reáliskolaügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Pozsony. Kassa. Torna..) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Francziaország. (Páris : dec. 9. 10.) Nagybritannia. (London : miniszterkrízis.) H­e­l­v­é­t­i­a. (Bern : menekvők kiutasíttatása.) O­l­a­s­z­or­s­z­á­g. (Turin : a hadi budget elfogadtatik. Az Ausztriávali szerződvény tárgyalása. Ellenzés.) Vegyesek. (Földtani társulat. A múzeum részére aján­dékozott és megvett tárgyak jegyzéke. Nemzeti szín­ház. — Dunavízállás. — Börze.) Műtér. (Kelet királynéja. Históriai novella JÓKAI MÓRTÓL. — Nemzeti színház . Éji zene.) Budapest, jan. 15-én IILKBAFI TUDÓSÍTÁSOK­Velencze, jan. 12. — Radetzky gróf tábornagy ő excíja nagy kísérettel érkezett ide, ő és. fenségét Konstantin nagyherczeget a görög újév első nap­ján üdvözlendő. Páris, jan. 12. — A „Moniteur“ egy decretumot közöl, mely szerint a nemzetőrség a köztársaság egész területén feloszlattatik. A kormány fen­­tartja magának a nemzetőrség utánszervezését egy második decretumban előterjesztett alapok szerint. Roma, jan. 7. — Itt és a tartományban több poli­tikai elfogatás történt; az elfogottak közt van egy magyar s bizonyos Mazzoni, ki magát a fo­reign office ügynökének adta ki. Turin, jan. 9. — Igen feltűnik itt a minisztérium azon rendelete, melynélfogva az idei farsangon az álarcz-viselés egész Piemontban megtiltatik.­­ A politikai s különösen franczia menekvők ellen most igen szigorú az eljárás. Legújabban több mint 200 utasítatott ki Turin­ és Genuából. Ők a világ min­den tájaira kapnak útlevelet s a szegényebbek egy kis útiköltséget is. A kormány ismételve inti a hírlapírókat, hogy a franczia kormány ellen kimé­­lőbb hangon szóljanak. Turin, jan. 9. — Depretis képviselő az Ausztriá­val kötött keresked­­és hajózási szerződvény minden pontjait megtámadta; tagadta az abból Szardiniára háramlandó hasznokat s ezt történeti, politikai és nemzetgazdászati szempontokból igyekezett bebizo­nyítani. Farina Pál az elfogadás mellett, Melana pedig ellene szólt. Cavour gróf pénzügyminiszter ismétli, hogy e szerződés valamennyi keresk. szer­­ződvények közt Piemontra nézve a legkedvezőbb. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 15. A birodalomnak az 1851. dec. 31-diki legfelsőbb elhatározás által kitűzött elvekhez képesti politikai szervezetének első lépése, mely már történt a f. évi A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KELET KIRÁLYNÉJA (Históriai novella.) Folytatót. *) II. A nap délpontjára hágott, az erdők elcsendesültek, hallgat minden. A pálmák fényes kövér levelei harmatot izzadnak a hőségtől, s a fehér kérgű gummifák repedezett ol­dalaiból átlátszó aranyszin mézga szivárog. A nap fényében átlátszó minden lomb. Nem az éjszaki feny­ves és bükkerdők egyhangú sötétje ez, a természet remekelni jött ide, csodás vegyületben állítva össze szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda lenni, a pazarló, fényűző, költői természeté. Egész ligetek illatos fahéjfákból, miknek friss hajtásain rózsaszínű a lomb; a myrtusz, favastag­ságra nőve; fák, miken virág és ért gyümölcs van egyszerre, komoly sötét berkek figefa bokrokból, mi­ken keresztül összevissza nőtt a folyondárok száz meg száz neme, mosolygó virágcsillagaival; magas *) Lásd Pesti Napló 554. számát. karcsú szálfák pikkelyes derékkal, tetejükben füzé­­res lombkorona, a levélcsutakok alól óriási gyü­mölcsfürtök csüggnek alá, vagy gyermeklő nagyságú diók, miknek terhe alatt meggörnyed a sudár. Néhol egyetlen fa foglalt el magának több száz lépésnyi tért, melynek odvában egész majom-család tanyáz, terebély ágai hosszú inakat hajtanak a földig, mik legyökerezve egy élő labyrinthot állítanak elő, lombos sátortetővel, melynek rengetegét egész népe lakja a majmoknak, papagájoknak, méheknek és pillangók­nak. Másutt beláthatlan bozóttá fajul a növényzet, a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen fölsarjult bambusznádak, czikkes kóróikkal, a tüs­kebokrok , ujjnyi hosszúságú vörös tüskéikkel, küz­deni látszanak egymással az elfoglalt helyért, néhol belepetve egy mindkettőnél hatalmasabb jövevény, a kúszó iszalag és liána fonadék szövevényeivel. A csendes magányban hüsselve alszik minden állat, csak nagy néha csap el az ágak alatt egy-egy fehér páva, hosszú csillagszemes farka, mint egy csodás uszály vonul utána, vagy egy-egy kis majom veti magát egy fáról a másikra, hosszú kunkorgós farkával az ágakba fogózva. Majd egy könnyű szellő lebben el a táj fölött, alig vehető egyébről észre, mint a levelek suttogá­sairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészkek könnyű ringásáról. Egyszerre a távolból valami szokatlan zaj veri föl a csendet, valami kereplő hang, de csak a legnagyobb messzeségben, alig hallhatólag. E hangra mozgás támadt a bokrok közt, mintha valami nagy test­futásnak eredt volna, messziről látni közeledtét, a­mint a karvastagságú csemeték elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul nőttek ki az összesürödött fák, a veszett alak ki sem kerülve őket, egyenes irányban ront rajtuk keresztül, jobbra balra döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket. A nyugtalan mozgás, mely jöttét megelőzi, előre is sokat igér, s a legsűrűbb tövisbozót eloszlik tekin­tete előtt, mint megvetendő gizgaz. Még egy roham a venyigeszövevényen keresztül, mely azt mint pókhálót a dongó , tépi összevissza, s egy borzasztó ordítással a síkon áll a legcsinosabb szörnyeteg, mely valaha erdőket evett, s mocsárokat ivott rá. Egy délutáni álmából fölserkentett szarvorrú az, azon módon, a­hogy nyugvó helyéről fölébredett, megnézni, hogy mi baj ? Deli termete alig hosszabb két ölesnél, s rövid lábacskái versenyeznek egy em­beri derék vastagságával három vastag körmön vég­ződve , mint ha három csizmát húzott volna fel egy­szerre mindenik lábára. Vastag, pánczélkemény bőre, mintha nem ily karcsú termetre volna szabva, pö­­työgős ránczokat vet nyaka és czombjai körül, s ha megrázza magán, csakúgy inog rajta, mintha alatta még egy másik volna, egyik oldala teli van r­agadva apró hegyes csigácskákkal, mikbe egyszer belefe­küdt , s miknek ottlétéről tudomást sem látszik venni s egyik hátulsó lábával egy hosszú bambusz gyö­keret von­zol maga után , mely körmei közé talált szorulni, s most zörgő leveleivel kiséri lépteit’. Megáll, orrát föltartja szaglászva, másfél láb hosszú szarva jobbra balra mozog rajta; hosszú, leléggé fülei egyszerre kiegyenesülnek, s nagy szé­les száját ellátva, meglátszanak fényes fekete fogai. Két kis homályos szem tévedt valahogy koponyájába, melyek nem arra lévén alkotva, hogy lásson velük, nem veszi észre az előtte álló cocustát, s neki megy az orrával, melyért megharagudva rá, azt menten ketté harapja , s azzal megnyugodva térdre ül, s az egész fát koronáján kezdve a szájáig szép csendesen megeszegeti, mi­közben orrának hajlékony szarvával különféle mozdulatok által iparkodik kedélyállapo­­tának különféle változatait kifejezni. Egyszerre ismét hallatszik a kerepelő hang, most már épen ellenkező irányban, a fenevad fölszökik fektéből, s a legcsodálatosabb ügyetlenséggel kétszer megfordul helyében , s azzal kiszámítva magában a két hang közti középutat, elnyargal, egyszerre két első , aztán két hátulsó lábával lépve, s szaggatott röfögés közt törjedve az útjába akadó fákat. Kevés idő vártatva több helyen szállal meg egy­más után a kereplő , jobbról, balról, köröskörül hal­latszanak üldöző hangjai, a csörtetés zaja ismét, visszatért, s ugyanazon helyre, a­honnan kiindult, ismét visszaüget a szörnyeteg. Most már dühös. Szájában egy fiatal pálma van keresztben, melyet felszakított s nem ért rá lenyelni- Szemei be vannak dagadva véres pillái közé, s orr­­szarva nem mozog többé, hanem megkeményü­lte hátragörbült. Szemeivel nem lát, de orráv­al annál jobban érzi ellenségei szagát s hallja a közeledő lármát, melyet még emberi fül nem volna képes fel­­fogni, s e lárma dühössé teszi. Fölemeli idom táján, fejét, s szörnyű száját ellátva, iszonyú orditással tölti be a léget, mintegy kihivó csatahangot küldve jan. i1-diki császári rendelet, mely által azon ko­ronaországokban , hol az 1850 jan. 17-diki új bün­tető perrend érvényes, az ezáltal behozott esküttszé­­kek előtti eljárás helyébe a megyei törvényszékek (Landesgerichte) előtti eljárás léptettetik, s a tör­vényszéki tárgyalások nyilvánossága is a fenebb idézett császári nyílt parancsban kimondott elv mér­tékéig korlátoltatik. Páris­ból legérdekesebb a több parlamenti férfiak ellen kimondott száműzési végzés, mely külföldi ro­vatunkban olvasható. Londonban a miniszterkrízisnek nincs vége, s Russel­lord aligha szerezhetene új erőket , me­lyekkel a megnyitandó parliament elébe lépjen. Kö­zönségesen hiszik , hogy a legtekintélyesebb peeliták megkínáltattak helylyel a minisztériumban, de el nem fogadták, vagy mivel tiszta peelita minisztériumra tartanak számot, vagy pedig mivel egyáltalában nem akarnak a whigek hanyatló csillaga alá szö­vetkezni. Frankfurtban a német flotta sorsa eldöntetett. A jan. 7-diki szövetséggyűlési ülésben feloszlatása el­határoztatott. Másfelől semmi politikai fontosságú. ANGLIA JELENE. 1. erős Motto : Carthago, Roma, s Babylon leomlott! Berzsenyi. Ledru Rollinnek „De la décadence de l’ Angleterre“ czímű művét olvasóink nagy része bizonynyal ismeri, s mottónkról ítélve alkalma­sint annak valami másolatát fogja várni soraink­ban. Csalódni fog. Gondolkozásunk hála Isten ! emancipálva a divatos, s értelemnélküli szavak járma alól, nem indul ki L. R. sem egyáltalán az európai liberalismus (?) kedvencz nézpont­­jaiból , minek például: az államoknak elméleti elvmintákba egyöntetű szorítása, — minden érdemteljes tekintélynek természetszerű súlyá­ban aristocratiát, — ellenben az egyenlőséget csak a baromi lealázásban keresni, s­efélék, mikre ezúttal kár volna a papirt vesztegetni. — Néhány, részint hivatalos forrásokból, részint elismert tekintélyek nyilatkozataiból mentett adattal akarunk világot vetni Angliára, a­mint jelenben van, é­s ez által sok álvéleményt, alaptalan bámulást, s oktalan kárhoztatást, mi­ket fölváltva hallunk, kiigazítani. Anglia hosszú idő óta a nemzeti hatalom , s polgári jólét, és szabadság irigyelt fokán áll; közelebbi vizsgálat fölfedi előttünk a­­hanyatlás, sőt bukás magvait; mi ezekre ujjunkkal mutat­ni nem akarunk; a tényekből következtethet kiki. Míg egy nemzet oly hatalmas, mint az an­gol , vagy ereje oly fris emlékben él, mint a francziaé, addig az ember hajlandó a természet törvényeinek ignorálásával hinni, hogy ennek örökké igy kell tartani; s az egykorú nemzedék haladást vél látni oly körülményekben is, mik­ben a jövő tisztán látja a sülyedés kezdetét. Francziaország hatalmának fényes pontjaival bír, — Angliáé tartósb, solidabb, egyhangú. Azoknak, kik a franczia népnek 60 éves zűr­zavaraiban még mindig az eszmék fejlődésének erisisét, s nem egy romlott nép föloszlási irá­nyát látják, száma nagy; v­agy más részről vannak, kik minden új vállalatban, melybe An­glia fog, minden új gépben, melyet a világba küld, minden új gőzhajóban, vagy fegyveres foglalásában csak haladást, ellenállhatlan, örök­haladást, fejlődést látnak — mert a legköze­lebbi eredmény — világos nyereség. — De a történet bölcselete kételyeket támaszt — mert az emberiség történeteiben nem egy a példa, miszerint országok hibás alapjak­, vagy szerke­zeteknél fogva épen azon eszközök által ásták alá magukat, melyek pillanatnyi nagyságukat előidézék. Ennyit irányzatai. Anglia legnagyobb,­­ és a pártszenvedé­lyekről ítélve, életbevágó napi kérdése: a föld­ipar védelme, s az azzal ellentétben látszó sza­badkereskedés. Tájékozásul mind a népszám, mind az osztályok egymás iránti arányát kell constatíroznunk. A közigazgatás sokféle hiányainak egyike, hogy hivatalos népszámítás minden 10 évben, s ekkor is — miután sok függ az illetők jóked­vétől, s az ellenőrködés az egyéni szabadság angol fogalmai mellett igen erélytelen — igen tökéletlenül történik. Az 1841-ki népszámítás szerint a három ki­rályság összes népessége 27 millió körülbelül. Az illető bizottmánynak 1844-ki parliamenti jelentése szerint a népségnek nem egész 8 száz­­lok­a esik a földmivelő osztályra, ellenben a ke­reskedelmi, s kézműipar osztályra 16 és­­ száz­­tóli, megjegyzésre méltó arány. Ezen néposztályok foglalkozásának fontossá­ga a termesztmény, mint tiszta nyereség, meny­­nyiségétől függ. Az európai száraz­földön, még tekintélyes­ publicisták is kicsinált dolognak tartják, hogy Nagybritannia iparának főrésze külkereskedésre számított termesztésből áll, s hogy az ország jövedelme legnagyobb részét honi vagy gyar­mati terményeinek idegen piac­on eladásából szedi. Ámbár kétséglenül roppant Anglia kül­­kereskedése, de aránylagos fontosságát ezen di­vatos nézetek felette túlozzák. Vegyük például az 1849-dik évet, melyben a kivitel 20%-el haladá meg az előbbi évét; a „Board of Trade“ hivatalos kimutatása szerint az 1849-ki kivi­ 127,000,000 30.000. 000 18.000. 000 15,000,000 3,000,000 tel 58,848,042 fontot ten­e), bele­számítva a többnyire idegen termesztésű nyersanyag becsét. Ezen somma bármily nagy is, hiteles számítá­sok szerint alig több az egész ország évi termé­nyének nyolc­adánál. A nemzeti ipar külön ágainak termény­meny­­nyisége iránt különböznek a státusgazdászok; legvalószínűbb középszámítás szerint (lásd Spack­­raan „The occupations of the People“.) . A földmivelés évenkinti terménye 250,000,000 f. sz. Kézműipar (levonván a nyers­anyag értékét . . Bányászat . . . . Gyarmatok .... Külkereskedés (a hajó­zással együtt) .... Halászat.......................... Az említett szó következtetése, hogy a kéz­műipar termesztésének hát a bel,­s %át a kül­­kereskedés nyeli el. Az angol műipar legszerencsésb ága a gyapot gyártmányok, miknek nagyobb része vitetik ki, s nyersanyag honi vagy gyarmati termény, é­s alkalmasint erről következtetnek a felületesek összes gazdászatára. A­mi még első pillanatra meglepő, az, hogy a kivitt árúmennyiség növekedése sokkal na­gyobb, mint az értték bejövő pénzmenyiség nö­vése annyira, hogy míg az árukivitel 400%val emelkedett, a bejövő ár, vagy pénz csak 50%-­­ val emelkedett. E tünemény magyarázata, hogy mind a nyers­anyag ára terjedtebb termesztés folytán leszállott, mind a gyártás erőműi, s gépi fölfedezések által olcsóbb­­en. Az is különös, hogy a franczia mindig An­glia iszonyú haladását, saját kereskedelme el­maradását emlegeti, az angol pedig a francziá­­ra, s amerikaira mutat sopánkodva. Így szinte Spackman kimutatása szerint 1816-tól 1844-ig Anglia bel­keres­kedelmi forgalma ...... Francziaországé . . . . 1816-tól szinte 1844-ig Anglia kül­kereskedelme..................................... Amerikáé.......................... Francziaországé pedig­­ val emelkedett volna! Egyébiránt Anglia kivitelének még mindig folytonos emelkedése tény, melyre az angol büszke is, csak egyet nem szeret, gépeinek nö­vekedő kivitelét, méltán tartván tőle, hogy ő maga adja idegen nemzeteknek kezébe azon esz-120% 258% 30% 60% 143% *) Per 10 p.­ft. fontja 588,480,402 forint szokásos számítás szerint.

Next