Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-08 / 625. szám

1852 harmadik évi folyam. 625 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ „ A havi előlfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . • 4 „ „PESTI MPLO. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH (J. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 2. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Csütörtök, ápr. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj­t előre lefizetendő a­­ttagán viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a STEjll I K­AITSKI második 14-évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti N­apló64 vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, ju­niusi folyamra : Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, úri-utczai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. * Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Helyezetünk. Páris. (Az államtestek életbeléptetése. Megnyitó be­szédek. A republikánusok. A legitimisták és Laro­­chejaquelein. Canino. Hírlapok állása. A törvény­hozótest öltözete.) Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezések. Kitüntetés. Segélygyüjtések a magyarországi árvízkárosultak részére. Hirdetmény b. Haynau tbszn. ő exclja alapítványát illetőleg. — Magángymnásiumok.) Fővárosi élet. Vidéki élet. Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Dánia. Olaszország.­Belgium.Spanyolország.Amerika.) Legújabb posta. (Bécs. Paris. London.) Vegyesek. (Nyílt posta. — Börze.) M­ai t­á­r. (Eudoxia. Beszély. Irta Beőthi László.) Budapest, apr. 8-án. TELEGRAF tudósítások Turin , april. 3. — Állítják, hogy a senatus a pasaiéi erődítési költségeket csak csekély többséggel fogadandja el. A szándéklott bankreform hihetőleg mind a kamarákban mind a közönségnél erős ellen­zésre találand. A jobb oldal egy része a balközéppel egyesült a követkamarában, hogy a legszélső pártok megtámadásai ellen a minisztériumot otalmazzák. Roma, mart. 30. — Berard, franczia ellenadmi­­rál Toulonból ide érkezett. Athen, mart. 23. — Miniszterváltozási hirek foly­vást keringnek. Genua, apr. 2. — D'Aguin Agnie és st. Sauver franczia követségtanácsosok, egyik a nápolyi, másik a római kormánynak szőlő sürgönyökkel érkeztek ide Marseilleből. Dublin, pénteken estve. Ma a dublini érsek vá­lasztásához fogtak a katholikus főegyházban, s a vá­lasztás, mikép várható volt, dr. Cullenre esett. Darmstadt, apr. 6. — Az itt leendő tanácskozá­soknál a Berlinbeni vámegyleti conferentiákat illető­leg a bajor, würtembergi, szász, mindkét hesszeni, a bádeni és nasszaui kormányok fognak képviseltetni. ' ' Pest, april 8. Senki előtt sem ismeretlen, hogy a fejedelem s kormánya és az alattvalók közötti kölcsönös bizalom az államczél elérésének, a polgári sza­badság szilárd megalapításának, s az anyagi jól­lét- és szellemi műveltség pályáján a folytonos haladásnak egyik első föltétele. Ily bizalom nél­kül a kormány, működésének legjótékonyabb, positiv részében rendkívül nyűgözve van, midőn erejének egy részét azon háladatlan, bár ilyen­kor elkerülhetlenü­l szükséges czélra kell for­­ditnia, hogy benn keletkezhető ellenséges tö­rekvéseket, s mozgalmakat csirájokban elfojtson, s elhatalmasodni ne engedjen. Természetes, hogy a nagyobb forradalmi mozgalmak leküzdésére közvetlenül következett időszakban, midőn még lappangó, mint hamu alá rejtett szikrák, erő­szakos kitörés csirái, bizalmatlanság vesz erőt a kormányon, s a kedélyeken, valamint az a nép keblében nagy mértékben gyökeret képes verni még különösen oly országokban, hol a parla­menti rendszer uralkodása mellett az ellenzéki pártok minden kormány ellen rendszeres izga­tást szítnak s táplálnak , minek vége az , hogy a fönállott politikai renddel együtt maga a köz kormányhatalom tekintélye utoljára ingadozik, s megdől, s aztán a restauratiói korszakban a fő, az első érdek, s teendő ennek helyreállítása s­ megszilárdítása. Az hitünk , hogy nem csalódunk, midőn a nagy birodalomban, melynek elválaszthatlan ki­egészítő részét képezi hazánk, a kedélyállapotot, azon részekben is, hol elégületlenség, s idegen­­ség legtöbb magvai voltak a megelőzött izgatás, és az ez szülte események által elvetve, jelen­leg a jövendő fejlődései, s a kormány czéljai iránt bizalomteljesnek tartjuk. Hazánkban ugyan a népnek azon része, mely magasabb po­litikai jogok gyakorlatában állott, izgalom- s mozgalomteljes politikai élethez volt szokva, s minden szokásváltoztatásra idő kell, az egy kis nehézséggel jár. De lehetlen a dolgok elfogu­latlan megfontolása mellett be nem látni a mos­tani államfőt életfeltételt az ausztriai birodalom­ban, melynek bensőbb egysége, létesítendő állam szervezete legfőbb alapel­véül van a viszonyok hatalma s a nagy államérdekeket érvényesítő uralkodó legfőbb akarat által kitűzve. Ennek felfogása mellett el nem maradhat a lelki kien­­gesztelődés s megnyugvás a közélet oly formá­jában, mely eltér ugyan attól, mit azelőtt leír­tunk s óhajtottunk; de a köz­dolgok megítélé­sénél nem ily subjectiv nézetek után kell indul­ni , hanem az objectiv, a létező, a tények meg­dönthetően hatalmában gyökerező viszonyokat kell méltányolni. S e részben hisszük és valljuk, hogy a köszellem csak a legközelebbi időben is tetemesen haladt e javulás útján, melynek gyor­sabb lépteit természetesen leginkább azon idő­pont óta számíthatjuk , mióta a közel­jövendő­ben fenyegető európai közönséges felfordulás veszedelme, s itt ott némelyekre nézve reménye, Napóleon Lajos mentő ténye által mostanra vég­kép elenyésztetett, Páris , ápril 1-jén. Az alkotmány által kijelölt államtestek mind­nyájan életbe léptek, és így a köztársaság elnöke ünnepélyesen beváltotta a franczia nemzetnek tett ígéretét. Mit a parlamenti életből eddig följegyez­hetünk, az is eléggé tanúsítja , miszerint a franczia szószéken üres vitáknál ezután komolyabb dolgok­­­kal fognak foglalkozni. A köztársaság elnöke­, a törvényhozó­ test elnöke­ és a senatus elnökének beszéde oly mozzanatok, me­lyek a figyelmet megérdemlik, s nyilván arra mutat­nak , miszerint ezután, a szószéken nem történende­­nek színi előadások. Az ildomosságot és erélyt egyik­től sem tagadhatni meg. Nevezetesen a köztársaság elnöke, beszédében, jelét adta annak , hogy ha nem is lángészszel, legalább gyakorlati észszel bir, s bir ezenkívül bátorsággal a franczia nemzet kormány­zására. És, mi fő, hogy a pártok által szaggatott nemzetet egyesitni, jóllétét elősegitni, óhajtásainak legforróbbika. A napóleoni rendszer, mint Phönix támadt föl egyszerre sirjából, s midőn napóleoni rendszerről szólunk, azt is mondhatjuk : ez azon rendszer, mely franczia, s rajta kívül más alig lehet. A napoleonismus consolidálódott. Ezt a régi pár­tok maguk is látják. Az orleanisták dühöngnek, a legitimisták meghunyászkodtak; a köztársaságiak búsulnak roppant gyávaságukon. Az utóbbiak Cavaignac, Car­not és Hénon sze­mélyében ugyan most is tiltakoztak az ifj rendszer A PESTI NAPLÓ MUTARA. EUDOXIA. BESZÉLY. Irta Beöthy László-Folytatót. *) Negyedik fejezet. — Ezen fejezet nagy része szerelmes dolgokkal lesz megtöltve. — Végefelé, egy új egyén lép föl, ki a szerelmesek boldogságát megzavarja. Egy hó telek el, Andron még folyvást vendége maradt a szép Eudoxiának. Úgy érzi, mintha e hölgytől megválni, annyi lenne, mint boldogságától, egész életétől válnna meg. Eudoxia szívesen marasz­­talá,­­ Andron szívesen maradt. A hölgy sohasem ment ki egyedül, az ifjú mindig oldala mellett volt látható. Egy nyár délutánján sétálni menenek Eudoxia villájába, mely egy órányira fekvik Athéntől. E sé­tától igen sok függött; Andronnak egész élete, bol­dogsága. -------Hosszú nyárfasor vezetett a kertbe, melynek közepén, magas halmon, doh­ai oszlopaival egy nyolcszögű csarnok emelkedik; a csarnokból be­­lehete látni a tengerre, melynek habfodrait a nap aranyozá meg. Jobbra a csarnoktól platánsor veze­tett egy kisded olajfa erdőre, melynek virággal sze­gett utain egy-egy párosi márványszobor lepi meg a sétálót. E szoborképek közt legkitűnőbbek valának Alkamenes és Myron művei; amattól Junó, imettől Diána képei, s a három grátia. A szobrok körül bársonypuha gyeppadok emelkedőnek; Diána szobra mellett foglalt helyt a két ifjú. A gyér lombok között keresztül játszott a napsu­gár ; madarak szálltak ágról ágra énekelve, játszva, egymást űzve, kergetve és örülve az életnek és sza­badságnak , mely náluk addig élet, mig az utóbbival van egybe kötve. Balról a Diána szobor mellett, széles tág márvány medenczében, melybe két nympha­­szobor öntő kifogyhatlanul ezüsttiszta forrásvizet, parányi aranyhalak úszkáltak. A medencze vize egy füzekkel szegett kékesszínű tó medrébe öm­lik, s a vízbe hajló szomorú fűzfák lombjai közül egy-egy hattyú üti föl hófehér nyakát, kévé­sen nézve végig magát a tó tükrében, melynek üvegsima felületére, olykor egy keresztül csapó szellő hajtott fodrokat. A szerelmes pár ott ült, darab ideig némán, szót­lanul. Egymáson felejtett égő szemeikből úgy lát­szik, mintha a szív több gyönyört találna, s jobban megértené beszédét a szemeknek , mint a nyelvnek. Azután, mint alkalmi tárgyról, beszélni kezdenek a természetről, annak szépségéről, aztán a boldogság­ról, a boldogtalanságról, s mint ezekkel rokoneszmére, rájöttek a szerelemre. — Mily kár, c susogta reszkető hangon az ifjú, mialatt gyöngéden szok­ta meg a hölgy kezét : — mily kár, hogy e pompás kertben, a természetnek mesterileg készített templomában, nincs egy kisded kápolna, vagy csak egy oltár is, mely Ámornak volna szentelve. A fiatal hölgy elpirult, s susogva válaszolá : — Oh, van itt az is, van itt csarnok Ámor tisz­teletére ; de ah,------­— Mért nem vezettél tehát oda ? kérdő élénken közbeszólva az ifjú. — Mért nem vezettél engem oda ? — Mert nem akartam magunknak fájdalmat okozni, felelt szünet múlva a hölgy. — Fájdalmat ? hogy értsem ezt ? ■— Lásd polgár, ki egyszer oda megy, rózsák kö­zött megyen , s mikorra visszatér, lehervad a rózsa, s csak tövisein lehet visszajőnie. — Ah, ah, — szólt félnevetve az ifjú. — Ez épen olyan, mint kinek jó étvágya van, s csak azért nem mer enni, mert fél, hogy aztán elvész étvá­gya. Jer, vezess engem a csarnokba! — Nem, nem! kiálta kigyult arczczal a hölgy , mialatt az ifjú karjaiból kibontakozni ügyekvék. — Nem lehet polgár! maradj, maradj! Tiltott utak ve­zetnek oda, honnan a megbánás fog kisérni vissza­tértünkben ! Andron elbocsátá a sugár hölgyet, égő szemeit egy pillanatig rajta tartá, azután elfordult, s mint ki nagyon szenved, fejét szomorúan hajtá egyik kezére. Hosszú szünet jön. Egy egy rigó éneke hangzik a lombok közöl, mintegy beleénekelve a szobornym­­phák öléből zuhogó vízesés morajába. Az olajfák le­veles ágai közül a lemenő nap piros sugarai törtek át az ifjú hölgy arczára, ki, nyitott ajkak s hullámzó mellel, szótlanul ült ifja mellett. A hosszú szünet után szelíden nyúlt Andrew keze után, ki félig elfor­dított arczát még folyvást tenyerével takard el. — Neheztelsz polgár? — szólt lassú, susogó han­gon a hölgy, félénken előrehajolva, hogy az ifjú szemébe nézhessen, s leomló haját félre­simítá an­nak izzó homlokáról. Andron föltekinte. Szemei találkoztak a hölgyei­vel ; kezét forrón ragadá meg, s leborult előtte térdre, miként letérdel a vadász, hogy annál köny­­nyebben ejthesse el az űzőbe vett vadat. — Neheztelni? Minő kérdés! — szólt reszkető hangon az ifjú s szemeit a hölgyre függesztve. — Neheztelésnek lehet-e mondani a fájdalmat, melyet sze­relem s visszautasított szenvedély keltenek a szívben? — Légy erős, — szólt Eudoxia , — a szenvedély mindig a szív vihara, melynek örvényéből az ész kormánya ment ki! — Mily hideg okoskodás ez! szólt keserűn An­dron. — Most látom, nem szeretsz, nem szerettél soha! Ah ! — tévé utána szünet múlva, s a­mint ott térdelt, a lány ölébe hajtá fejét; — meg kellene át­koznom Diogenest, ki elhagyottságomban, az útfélen ten velem jót, s ki hozzád utasíta vendégül. Ah ! mért is fogadtam el! Jobb lett volna az első éjsza­kát Athén utczáin virasztani át, csakhogy veled ne találkoztam volna soha! E szemrehányás szivébe metszett a hölgynek. Mi sem fáj jobban, mint midőn valakinek hálájára számolunk, s az még követelésekkel lép föl. S hogy e méltatlan szavakért mégis megtudott bocsátani a hölgy, az egyedül szerelmének tulajdonítható.-----­Hosszú szünet jön. Eudoxia nem válaszolt, hanem meg­bocsátása jeléül, az ifjú fejére hajta le forró homlokát. Midőn szünet múlva fölemelő szép arczát, a nap legvégső sugara is elbúcsúzott a földtől, az utolsó madár éneke elhangzik az erdő fái között, a kis arany halak leúsztak a vízszinéről, a hattyúk fész­keik körül gyülekez­nek , s a lombok elveszték zöl­des aranyos színeiket, az est homályában mintegy szürke köpenyt öltve magukra az éj hüse ellen. — Vezess, vezess engem innen , — szólt lázasan az ifjú , mialatt térdéről fölegyenesedék. Eudoxia fölállott. Andron karját nyujtá, s egy cyprus-és szilfa-soron szótlanul tovább haladtak. — Tovább, tovább ! kiálta az ifjú. — Es innen e helyről! e fák az enyészetre emlékeztetnek. *) Ln *) A cyprus és szilfa, gyümölcstelenségük miatt a halál­nak voltak szentelve.­­

Next