Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-04 / 823. szám
nyék s ügy természete szerint intézend el. Különösen arra kellene ügyelnie, hogy gyorsíttatni fog-e általa tetemesen az ügy elintézése, vagy nevezetesen fog-e kevesbíttetni a perköltség ? Ebből láthatjuk, mikép előbbi törvényeink mindkét szempontból hiányosabbak voltak. Mert a törvény maga nem sorolta szóbeli eljárás alá mindazon eseteket, melyek a jelen perrendtartásban foglaltatnak , és amelyek maga az ügy természete alapján oda tartoznak. És a perlekedő felek választhatása is terjedtebb a jelen perrend szerint, mint volt előbbi eljárásunkban. És ez már egy jótékony haszon, mert a perlekedés egyszerűsítése, mivel kevesb költségek is járnak , és annak gyorsítása, mi a jogbiztosság egyik alapja, a legelső törvénykezési szükségek közé tartozik. Ami magát a szóbeli perlekedés folyamát illeti , ez következő elveken és szabályokon alapszik. Itt a felek, ha akarnak, használnak ügyvédet, vagy ha nem akarnak,önmaguk személyesen végezik el az egész ügyet. És mivel sokszor a törvényben egészen járatlanok is jelenhetnek meg, a törvény azt rendeli, hogy a bíró azokat kellő utasítás és felvilágosítással lássa el. Ha pedig önvédhezésre képtelen személy jelennék meg, a tárgyalás elhalasztatik. A panaszt, keresetet lehet akár szóval akár írásban beadni — utóbbira ügyvéd aláírása kellvén, hacsak az illető bírói járásban léteznek ügyvédek. A kereset előterjesztése után tárgyalási nap tűzetik ki — mi egészen a biró belátására van bízva, a törvény nem jelölvén ki semmi időminimumot vagy maximumot — úgy hogy a biró, ha szükséges, más napra is rendelheti a megjelenést. Előbbi törvényeink szerint legfölebb 8 napra lehet a megjelenést kitűzni. A meg nem jelenés következése, hogy a megjelenő fél állításai valóknak vétetnek bizonyítás nélkül is, ha az ellen bizonyítékai által nincsenek megczáfolva — és az szerint hozatik az ítélet. A tárgyalási nap elhalasztható bizonyos esetekben t. i. ha legyőzhetlen akadály jött közbe, ha a felek megegyezőleg kérik , ha egyik megneni jelenvén a másik halasztást kér, vagy ha önvédelemre képtelen, tárgyalásra fel nem jogosított egyén jelenik meg. Ha a fél vagy ügyvéd csak gondatlanságvagy hanyagságból okoz is halasztást, tartozik ellenének a költségeket megtéríteni, sőt akkor is, ha a véletlenből eredő akadályt annak idejében nem tudatja. E két intézkedés: a költségteher viselése, és a meg nem jelenéssel járó hátrány igen szükséges eszközök, hogy a felek halasztgatás, megnem jelenés által a pert önkényük szerint ne hosszabbíthassák végtelenig. A tárgyaláson mindenekelőtt az egyesség kisértetik meg. Ez nem sikerülvén, alperes az előadott keresetre felelend, mire felperes ellen felelete s azután alperes másod válasza következendik. További nyilatkozat felperes s alperes részéről csak akkor engedtetik meg, ha az ügy felvilágosítása igényli, különösen ha alperes másod válaszában új tényeket vagy bizonyítékokat hozott fel. A bizonyítékokat, melyeket alperes első perbeszédjében , vagy felperes a további tárgyalásban használni kíván, a tárgyalás előtt 3 vagy szükségben 1 nappal előbb kell az ellennel közleni. Elmulasztásának hátránya az, hogy az ellen új határnapot kérhet, minek költségeit ellene viselendi. Szóbeli perben a birói illetőség, az ügynek jogszerű ítélet vagy egyesség, vagy keresetrőli lemondás általi eldöntése felett külön tárgyalás mint az írásbelinél nem történhetik. Egy különös sajátsága az is, hogy ha a bíróság a tárgyalás befejezése után is észrevenné némi tökéletlenségét, annak kiigazítása végett a feleket újra előhívathatja s kihallgattathatja. Ezek a szóbeli eljárásnak alapvonalai. A különbség az írásbelitől ennek szabályainál világosan kitünendik. Temesvár, nov. 30. Két nap előtt tarta a Zunkányi hidegvízgyógyintézet részvénytársulata évi közgyűlését az itteni takarékpénztár csarnokában. E gyűlésben értesültünk, hogy a lefolyt fürdőidőszak alatt Lunkányon 51 orvosi gondviselés alatt álló egyén tartózkodott, kik közül 31-en teljesen gyógyítva, 16-an tetemesen jobbulva , és csak négyen változatlan állapotban hagyák el az intézetet. Az eredmény, miután tavai csak 32 orvosi segedelmet igénylő ember volt ott, mindenesetre haladást mutat, a betegek nem győzik dr. Fischhof ügyességét és belátását magasztalni, úgy a mint beteg és egészséges vendégek el vannak ragadtatva ezen vidéknek természeti gyönyöreitől, az itteni életmód egyszerűségétől, kedélyességétől, és felvidámításától. A tunkányi részvénytársulat alakult, a nélkül, hogy azon tőke, melyet minimumként működésére szükségelt, az aláírások által fedezve lett volna. Az első alkotógyűlést azon tapasztalat vezérlé, hogy a Bánság, de még a távolabb vidékek is nélkülöznek oly gyálpontot, hol az élet fáradalmaiból némi felüdülést kereső emberek , vagy testi szenvedésekben sínylődök enyhítést nyerve találkozhatnának. Azon az úton , melyet valaki Gräfenbergbe, Karlsbadba, Ischelbe, Gasteinba mentén csak utazására költött, most az egész nyári szakot családostul Lunkányon töltheti, és ha valaki kezdte élvezni e bájos völgy és környéke, a vashámorok , üveghuták, öntőművek szépségeit , tudjuk tapasztalásból , hogy ez nem fog többé más fürdőhelyek zajos mulatságairól ábrándozni. A társaság előre látja, hogy ezen intézetnek szép jövője lesz, és azért mindent el akar követni, ami vendégei kényelmeit, és belső megnyugvását előmozdítja. Az intézet épületeinek tágítása azért a legfőbb szükségek egyike , és miután , mint fenebb érintők, az aláírások nem fedezték a kívánt összeget, a jelen közgyűlés azt határozta, hogy a társaság önmagának adjon 8000 pftnyi hitelt, az intézet felvirágoztatását eszközlő teendők valósítására. Ez akként fog történni, hogy a társaság firmája váltóbíróilag bejegyeztetvén , ez 8000 pftot az itteni takarékpénztárnál fog felvenni, és ezen tartozását Lunkányon levő ingatlan vagyonára betábláztatni; ha pedig ez ki nem vihető volna, azon betáblázott kötelezvény a takarékpénztárban letétetik, a társaság részvényesei pedig partiális kötelezvényeket vesznek ki, és részvényük értékének harmadát kölcsönként fizetik a társaságnak. Reméljük, hogy a derék vállalkozóknak a jövőbe vetett bizodalma szépen fog még gyümölcsözni. Szó van jelenleg egy gazdasági egyesület alakításáról a Bánságban, melynek a kormány adna első lendületet. Úgy látszik, hogy még eddig tétováznak azon szervezés iránt, melyet ilyen intézetnek adni kellene. Az itteni kereskedelmi kamara évi jelentése alkalmával ugyan meleg szavakkal előte tett szükségét egy gazdasági egyesület felállításának, és annak hasonló szervezetet óhajtott, milyen a kereskedelmi kamaráké. Mi a siker érdekében azt óhajtanák, hogy a kormány adjon ugyan ösztönt, hogy a tartomány legkitűnőbb gazdászai kölcsönös értekezésre találkozhassanak, de aztán az egyesület alakulása, annak szervezete, és kifejlődése az illető szakférfiak buzgalmára bizassék, és könnyítessenek legfölebb annak teendői rendeletek által, melyek az intézet vállalkozásait sikeresítsék. Szerintünk tán legjobb forma ilyen intézet számára az azelőtt bővebb számban létezett casinók vagy körök pongyolával ugyan de a nép természetével összeférő szervezete volna. Csupán gyülekezési helyek, hol gazdászok eszméiket cserélhetik , jöhetnek mehetnek tetszésük szerint, hol naponkint egy egy kis gyűlés, félévenkint közgyűlés , hol indítványok léteznek , és az indítványok létesítésére egyrészt a kormány segedelme, másrészt elégséges pénztár készen áll ; szakbeli könyvek és folyóiratok, egypár gazdatelek kísérletek megtételért, egypár az intézet által kinevezendő hivatalnok , ki annak ügyeit gyűlés alatt és gyűlésen kívül naponkint viszi, kiegészítené az egyesület szemmel látható eszközeit, de remélhetni, hogy ily szabadabb mozgás mellett jelesebb férfiaink magasabb intelligenciájukkal támogatni fogják támogatást annyira igénylő anyagi érdekeinket. A közmondásos termékenységű Bánságban eddig gazdasági egyesület még nem alakult! Mi szép tér nyílik itt egyesített szellemi erőknek a működésre, úgy szólván — a teremtésre. A viszonyt, melyben földmivelésünk az iparhoz és kereskedéshez áll, kipuhatolni felette szükséges volna. Hiába várjuk, hogy bármi nagy szorgalom a földmivelésben azon virágzást hozza az országnak, mellyel bírna, ha értenék a nyers termények további feldolgozását is. A Bánságban érezzük már , hogy földmivelés csak az ipar által szerez értéket. A földmivelési termények sommás értéke ugyan nagyobb, mint az iparé, vagy a nemzetgazdászati ágak bármelyike, de nem kell felednünk, hogy az ipar az, mely okozza, hogy a földmivelési termények oly nagy értékkel bírnak, mert az ipar a vevő, az ipar dolgozza fel a nyers terményeket, és csekély értékű áruból készít nagybecsű czikket. Az ipar biztosítja a földmivelési áruk kelendőségét, tehát azok becsét, és értékét, holott ellenben, ha ipar nincs az országban, a földmivelő kevesebbet termeszt, azaz annyit, amennyit ő maga emészt meg, több árunak vevője nem akadván. Ily vevő annál kevésbé jut a földmivelőnek, minél roszabb állapotban léteznek az ország utjai, — a távolabb tartományban lakó iparos oly nyers terményeket, melyeket csak rosz közlekedési utakon, tehát drágán lehet hozatni, Csak a legnagyobb szükség esetén rendel meg. Ezen észrevételeket még hoszabbra lehetne folytatni , de ez alkalommal csak azért érintek, hogy megmutassuk, mily nagy érdekében feküdnek a mezei gazdaságnak egy gazdasági egyesület felállítása által oly orgánumot létesíteni, mely a kereskedelmi és iparkamarákkal, gyárosokkal, és az anyagi jólét más képviselőivel szellemi közlekedésben állana, hogy így ösztönt adva és nyerve az ország azon állapotból kivergődhessék , melyben nem maradhat, ha bizton a barbárságba, szellemi és anyagi nyomorultságba visszaesni nem akar. Halljuk , hogy Pártoson, torontálmegyei faluban gőzmalom épül, mi igen érdekes vállalat. A vizerő ugyan olcsóbb az égetőszernél, de meg kell fontolni másrészt, hogy nem tekintvén a vízi malmok résztechnikáját, azokat nyáron a víz csekélysége, télen a folyó befagyása rendesen gátolja a működésben. De hát a hol víz igen gyéren van, mint a pusztákkal gazdag Bácsmegyében. Ha már földünk jó búzát terem, azon kell lenni, hogy ne búzát szállítsunk távol piaczokra, hanem inkább lisztet, — így aztán mi nyerjük a munkabért, mely az őrlésre járt, mi nyerjük a búza hulladékjait, és mi nyerjük szállítási költségben, mert noha nagyobb értékű a liszt, mégis szállítása kevesebbe kerül a búzánál. J. h szolgált, azután titokban Magyarországban tartózkodott külföldre is kimenekült, és csak 1852. augustusban az idézővégzési eljárás elintézése előtt jelentkezett önkényt a vizsgálatra. Frank Károly alhadnagy, kire mindez törvényesen megállapittatott tényállás mellett megesketett tanúk és saját törvényes vallomásai által rábizonyult, a fölötte 1852. nov. 22-bén tartott haditörvényszéken fölségárulási bűn miatt az 5-ik haditörvényczikk határozmányai szerint, öszhangzólag az 1849. jul. 1-i proclamatioval, viselt cs. kir. alhadnagyi rangjáról letétetésén, továbbá összes vagyonának a magyar forradalom által okozott károk pótlására lefoglalásán kívül, kötél általi halálra ítéltetett. A tóágas cs. kir. 5. hadseregparancsnokság azonban f. é. november 26-án a Frank Károlyra haditörvényileg kimondott halálbüntetést, tiszti rangjáról letétetésének és vagyona elfoglalásának fentartása mellett, kegyelem utján elengedte, és négy évig tartó várfogsági büntetésre szeliditette. Mely szerint ez ítélet f. bő 20-án kihirdettetett és végrehajtatott. Pest, dec. 1. 1852. . A cs. b. haditörvényszék. Codexeink anyaga kis részben hártya; többnyire erős, vastag rongypapiros. És igy befejezvén sz. Mátyás s a Jagellók korát, vele egyszersmind a magyar nemzeti irodalomtörténete és középkorának második kötetét bevégzi, záradékul remekművéhez függesztvén : „Visszapillantás középkori irodalmunkra“ (113. §. 116. 1.). A helyes reflexiókból alakított gyönyörű szak megérdemli, hogy lényegét néhány sorba szorítva felmutassuk. „Azon kép, — igy szól sz., — melyet e fél ezredév országos és egyházi, miveltségi és különösen tudományos állapotairól vázoltunk, kétség kívül derültebb színben tünteti fel nemzetünket, mint melyben azt közönségesen látni szokták. E nép figyelme nagyobb részét országos és jogélete kifejtésére, legnemesebb erőit önállóságának fentartására; végre az államnak több pusztitó viharok romjaiból mindannyiszor újból felépítésére kellvén fordítania: egyházi sehismák gerjesztése helyett harczokat viselt, a könyvírás helyett törvényhozást folytatott. Ehez képest nála a művészi és irodalmi termelő munkásságnak felette kis tér juthatott, de azért az európai népek miveltségi haladásaitól soha nem maradt idegen, sőt aránylag szoros részese volt a világmiveltségnek, mint némely későbbi időszakokban. Ehez képest a nemzeti irodalom is, a középkor irányához képest, csak az egyház körében mozgott, különös tekintettel a gyakran deáktalan szerzetesek és szerzetesnőkre ; a világiak kezein csak irmakönyvek és zsoltárok forogtak még, ugyanezért az egyházi mozgalmak e klastromi irodalomban nem találták kifejezéseket. Legörvendetesb a nemzeti nyelv kül és beltörténete e hosszú időtérben. Virágzott az s országos becsben állott; irodalmilag nemcsak miveltetett, de nyelvtani sirályi formáiban bizonyos megállapodásra is jutott, s igy lehetővé tette, hogy ez kész közegéül szolgálhatott, az irodalom egyéb ágain kívül, a tudományos hittannak is , melyekkel már most a harmadik könyvben (újkor) közelebbről meg fogunk ismerkedni.“ E nagybecsű mű Ild. kötetének vázlatosan itt nyújtott tartalmából is könnyen tájékozhatja magát a t. olvasó, mit kelljen azon szellemről, mely a remek munkáin végig leng, tartania. Hát a nyelvről, melyen e szellem nyilatkozik ? Birajkain itt elakad minden magasztaló szó, mert a műnek egyes vonásai mindannyi gyöngysorok, méltók, hogy „minio notentur.“ Egészben véve, megérdemli a kellemmel párosult tartalmas mű, hogy Csokonainak Kisfaludy Sándor Himlyére tartott dicsbeszédét, némi változtatással, ráolvassuk: „Sz. felfogásai nagyok; érzései hol melegek, mint a nyári nap, hol égetők és erőszakosak, mint a felháborodott Aetna; nyelve tiszta, férfiasan komoly, szabad folyású és megragadó ; egy szóval: egész munkája olyan, mint valamely igéző vidéke Cyprus boldog szigetének; virágokon tapad az ember mindenütt, és még ott is, hol irtózni kellene, a kőszirteken, a meredek tengerpartokon. Gratiákat talál az ember s hizelkedő Ámorokat a cataractákon.“ *) Nehéz tehát ennnyi szépségért sz. dicsszónokává nem lenni. Ha első hellenistánk, Szabó István, Döbrentei nyelvén szeretne magyar történetet olvasni 2), úgy Bir. egyenesen Toldyén szereti azt. Olvassa csak bárki e lapokat (főleg a 74. 75. 87. 83. §§-át), vagy az „Academiai gyászt“ 3), bizvást hisszük, véleményével sorunkba lép. — Midőn kellünk szilárd m meggyőződését a bírálat alá vett remekműről, miként érdemi, méltató szellemben, tartózkodás nélkül kijelentettük: egyúttal némi szerény észrevételeinket is megteszszük azon készséggel, melylyel az igazságnak, s őszinte kegyelettel, melylyel a valódi érdemnek adózni szeretőnk. Honunkban a képzőművészetek fejlődését jeles műismerettel tárgyalván sz. (79. §. 14.1.), állítja, miszerint „már Hunyadi János, a kormányzó, adta építészeti ízlésének tanujeleit az általa építtetett gyulafejérvári főegyházban.“ Minő adatra építi sz. jelen állítását, belátni, hosszas utánnyomozás után sem, tudjuk; de, hogy állításiban téved, több hiteles adatból kitűnik. Ugyanis az erdélyi 1. sz. püspök megyei névtárban ez áll: „Quis ecclesiam cathedralem (se albensem,in Trans.) euiasancto Michaelo archangelo titulus est, fundaverit, aedificavertiquo, ob defectum documentorum incertum omnino est Creditur coramuoi omnium opinione, et ipsam a s. rege Stephano una cum Episcopatu conditara, etat non perfectam aetate ejusdem sanctissimi regis, saltem fundamenta ipsius facta fuisse, opus enim multorum annorum, ingentis immanisque sumtus exstitisae, ad ipra structura arquit.“ 1) És másutt: „Cu L. Csokonai Mihály mind. műnk. Kiadta D. Schedel Ferencz. Pest, 1844. 11. 251. sz. 2) L. A Kisf. társ. Év lapjai. Vld. köt. Pesten, 1846. 81. 55. 1. 3) L. Academiai gyász. Emlékbeszéd József főherczeg nádor, magyar academiai pártfogó felett. Az academia rendkívüli közülésében január 23. 1847. mondotta D. Schedel Ferenc a titoknok. Buda. Ivr. 25.1. 0 . Schemat. Vener. Cler. Dioec. Transsilv. HIVATALOS. Haditörvényszéki Ítélet. Frank Károly, baranyavári baranyamegyei, m. szül., 29 éves, kath. , nőtlen, alhadnagy az 1. sz. Ferencz József császár huszár-ezredben, az 1848. october 2-ki legfelsőbb manifestum közzététele után a magyar felkelőseregben az 1848. decemb. 30-kán Moornál történt csatáig a cs. k. csapatok ellen , melyek által mint sebesült elfogatott, szolgált; felgyógyulása után szabadlábon törvényes vizsgálat alá vonatott, még annak bevégeztetése előtt a cs. k. csapatoknak Pestről elmenetele után 1849. ápril vége felé a felkelőseregben ismét szolgálatot vállalt, és mint kapitány Görgey Arthur hadtestében a debreczeni csatáig 1849. augusus havában. A magyarországi cs. k. pénzügy-igazgatóság részéről kamarai cs. k. ispán Bohár Ignácz, másod osztályú cs. k. adószedői ellenőrré Pápára kineveztetett. (Magy. Hirl.) FŐVÁROSI HÍRTÁR Pest, dec. 3. — Emlékezni fog az olvasó, mikép a nemzeti színházi drámabíráló-választmánynak múlt télen egy igazgatói hatalomtény által történt , sok oldalról üdvözölt szétrobbantása után, egy öt színházi tagból álló választmány állíttatott fel a benyújtott darabok fölötti ítélet-mondásra. Azonban egy rövid évi tapasztalás elég volt az életbeléptetett újítás gyümölcstelenségének kimutatására, mely a drámairodalmi tenyészetet, mint valami szigorú, mostoha tél érte. Tagadhatlan, mikép e drámabírálói korszak alatt észrevehetőig növekedett a gyorsaság a benyújtott művek megítélését illetőleg, mi egyik legelső kelléke egy czélszerű drámabírálói rendszernek, s örvendetes rend és pontosság hozatott be az eljárási jegyzőkönyvezésben , csakhogy egyoldalúak lévén a választmány elemei, a műbírálat is többnyire egyoldalúnak bizonyult be, melynek egyik eredménye az jön, hogy igen csekély számú darabokat láttunk a lefolyt évben elfogadtatni. Ezen egyoldalúság — sokan azt mondják: egyedáruság megszüntetésének szükségétől ösztönöztetvén a színházi igazgatóság , a csupán színészekből állott drámabíráló választmány helyébe legközelebb egy új bírálói rendszert hozott be, azon világosan kitűzött iránnyal, miszerint nem csak színpadi hatás, mely az öttagú választmány természetes elve volt, hanem bensőség és művészi becs is mérlegeltessék a művek bírálatánál, hogy ekkér mind a közönség ízlése nemesbittessék, mind a színház és eredeti színirodalom érdekei előmozdittassanak. E végből az igazgatóság a drámabíráló választmányt saját közvetlen befolyása s részvéte mellett alkotván össze, a színművészet mindhárom u. m. szépműtani, szinirodalmi és gyakorlati színészi elemeiből igyekezett egy bizottmányt szervezni, melyben a közremunkálásra következő egyéneket választott ki s illetőleg megnyert: a szép műtani részben : Ürményi József, b. Kemény Zsigmond, Csengeri Antal, Czuczor Gergely, Egressi Gábor urakat, a színirodalmi pályáról: Jókai Mór, Nagy Ignácz, Szigligeti Eduárd, Vahot Imre urakat, s végre színészek közöl: László József, Lendvai Márton, Szentpéteri Zsigmond és Szigeti József urakat. A műbirálati kezelés pedig akkér történik, miszerint az igazgató úr előbb a három osztályból egyegy tagot jelöl ki minden darabra, s ezek egyenként olvassák azt és hoznak ítéletet felőle, mely ha a többség által figyelemreméltónak s adhatónak nyilváníttatik, akkor egy tag által az egész bíráló választmány előtt olvastatik föl, s ez határoz végleg titkos szavazással a darab sorsa fölött; ellenkező esetben azonnal visszaadatik a szerzőnek. Az első három bíráló indokolt véleménnyel utasít vissza minden darabot az igaz-