Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)

1853-04-08 / 923. szám

1853. negyedik évi folyam 923 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 .. — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ;­nyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 ., — „ „ Egyes szám . . 4 „ Péntek, ápril. 8-án HIRDETÉSEK és MAGANVITAK. Hirdetések négy- magánviták­ négy­­hasábos petit-sora 4 p. hasábos sora 5 pengő híjával számittatik. AI krajczárjával számittatik beigtatási s 10 p. krnyi ! A fölvételi díj szinte min­­külön bélyegdí előj­e­le-j­­lenkor előre lefizeten­­fizetendő a­­­dó a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. A VÁLTÓJOGRÓL. Pest, april 7. R. Az 1840-ki országgyűlés által alkotott váltó­törvény azóta három fokozatban teljesen átalaki­­tatott. Gyakran tapasztaltuk , hogy oly egyének is , kik jártasabbak a gyakorlati törvénykezés terén, nem tudták magukat tájékozni annak egyes alkatrészei iránt, é­s azon épen nem csodálkozhatunk. Míg eddigi szétszórt törvényeink jelenlegi ösz­­hangzásukat az öszves birodalom jogi állapotával elérték , többszörös fokozatos átidomításon kelle át­menniük. Az 1850-ki törvényhozás képezte a közvetítő idő­szakot az elkorhadt múlt, s a mostani rendszeres definitív állapot közt, s valóban csupán lelkiisme­retes , kizárólagos szakértő buzgalom követhette nyomról nyomra m­agas kormányunk ez oldalróli fá­­radhatlan sokoldalú intézkedéseit; — ismerkedhetett meg, hathatott be mélyebben új törvényeink szel­lemébe. Most már a polgári, s a büntető tör­vény codexeit birjuk; uj perrendtartás ha­tározta meg a peres eljárások elveit, alakját; a nem peres ügyekbeni eljárás, az ősi­ségi s úrbéri viszonyok, a törvényha­tóságok végleges szervezése, s azoknak illetőségi s­ hatásköre immár külön törvény­i rendeletekkel szabályozva van. A magyar törvénykezés ezelőtt csupán a váltó-és csődtörvényt bírta rendszeres egészekben. Ennek chronologicus átalakulási viszonyait kö­vetni­­ s felderíteni, — czélunk jelenleg. Az 1840-ki XV. törv. czikket, — melylyel az behozatott, — már az 1844-ki VI. t. sz. némi rész­ben módosította, — időközben felmerült hiányait pótolta. A második fokozatot előidézte a birodalmi törvény­lap 51-dik számában foglalt 1850. évi jan. 25-kén kelt legmagasabb császári nyiltparancs, mely az ausztriai császárságot illető közönséges váltórend­szabályt 1850. május 1-je napjától kezdve az egész birodalomban foganatba léptetendőnek rendelte. Ezáltal érvénytelenné ten az 1840. XV. czikk 1-ső elvi része, kivévén annak 18 §-ait, melyek a ház­iratok hamisításáról, a keresztények­ s zsidóknak fel­mentő ünnepeiről, a vásári váltók lejártáról, a fize­tési határ órájáról, a ki nem tett pénznemről, az óvás díjáról, a zálog- s megtartási jogról szólanak; — úgy az 1844. VI. t. sz. szinte megmaradt 2-ik s 28-dik §§-ait a váltón olvasható zsidóirásról, a váltóhamisitók büntetéséről s az áruszerzési kötéseknek váltótörvé­nyek szerinti elítéléséről. A második eljárási része azonban az 1840-diki XV. törvényczikknek, úgy az 1844. VI. törvény­­czikknek arra vonatkozó szakaszai egy ugyanazon napon a hírod. törv. lap 53. számában kelt magas igazságügyi miniszteri rendelet által foganaton kívül maradnak, azon különbséggel, hogy a váltó betáb­­lázása némely esetekben megengedtetett, s a váltó­adós személyes fogság által is büntethetendőnek ha­tároztatok. Azonban már ezelőtt is az 1849-ki ideiglenes tör­vénykezési szerkezet a váltótörvényszékeket — a pesti kivételével — megszüntette ; a megyei törvény­székeket váltóbiróságokul rendelte; s a váltófeltör­vényszék helyett a váltóügyekben­ felebbviteleket is az ideigl. kerületi feltörvényszékekhez, illetőleg a bécsi legfelsőbb törvényszékhez, utasította. Szinte el volt már akkor a bélyegtörvény által törülve az 1840-diki XV. törvényczikk II-dik ré­szének 16-dik fejezete a váltótörvényszéki díjsza­básról , s az öszves birodalomra egy általános, min­den jogügyletekre kiterjedő díjrendszabály behozva. Most jó a harmadik fokozat: — a váltótörvénynek jelenlegi állapota. Az igazságügyi minisztériumnak 1852. sept. 16-án kelt, egy ideiglenes polgári perrendtartást behozó magas rendelete XIV. czikkében rendeli, hogy 1853. január 1-től kezdve az 1840. váltótörvénynek meg­maradt Il-ik eljárási része is hatályon kívül lép, helyette válóperekben az 1850. január 25-én kelt rendelet (hírod. törv. lap 52 sz.) által több más ko­ronaországokra nézve már akkoriban kihirdetett váltóeljárás szolgáland zsinórmértékül; a­mennyi­ben pedig a váltóeljárás különös szabályokat nem tartalmaz , váltóperekben is a perrendtartás szerint kellene eljárni. Ezen váltóeljárás néhány rövid határozatokat fog­lal magában a váltói illetőségről, a fizetési megha­gyásról , a kézbesítésről, a rendes váltóperben gya­­korlandó szóbeli eljárásról, a határozat ítélvénye voltának, az eskü letételének a felebbezés­i vissza­helyezésnek rövidebb határairól , a per alatti bizto­sítás eseteiről és végül a személyes fogságról, úgy hogy ezeken kivül váltóügyekben is az ideiglenes pol­gári perrendartás rendelkezéseinek nagy része ér­vényes. De az 1852-dik év sept. 1-jén életbe lépett közön­séges büntető törvény az 1844. VI. t.czikknek a váltóhamisitókról szóló 28 §-sát, mely mint a váltó­rendszabálynak kiegészítő része érvényben fenha­­gyatott, szinte már azelőtt módosította. Ugyanis szerinte semmi különbségnek nincs helye a váltó vagy más okiratok hamisítói közt, s a büntetés ma­ximuma nem 8 évi rabság, hanem, a­mint a hami­sítás által elkövetetett csalás bűntett vagy vétség jellemét ölti magára, 6 hónaptól 10 évig terjedhető börtönnel fenyitendő, s e szerint a büntető eljárás is különböző. Hasonlag egy, 1852. évi julius 3-án kelt legmagasb rendelet a katonai személyek váltó-illetőségét meg­szüntette. Fő alkatrészei a jelenlegi magyar váltótörvény­nek tehát következők : Az első , alaki részt képezik a közönséges váltó­rendszabály, az 1840. XV. törv.czikknek 39,4, 54—57, 97, 109, 92, 135, és 193—200 §-ai, és az 1844 . VI. t.czikknek 2. , 28-dik §-ai, a meny­nyiben az utóbbiban a büntető törvény 200 — 203, 460, 461, s 565 §-ai változást nem tőnek. A második, anyagi része áll az 1850. birod. törv. lap 52. számában foglalt uj váltóeljárás, s az ideigl. polg. perrendtartásnak illető szakaszaiból. Itt megjegyzendő, hogy a törvényhatóságok vég­leges szervezése iránt 1853. január 19-én kibocsá­tott magas rendelet, kereskedelmi és váltóügyek el­bírálására ott, hol azoknak szüksége fenforog, keres­kedelmi törvényszékek felállítását parancsolja; egyéb­­ként pedig ahol ilyek nem fognának létezni, a keres­kedelmi ügyek is az országos törvényszékek által kereskedői ülnökök hozzájárásával lesznek elin­­tézendők. Az 1853. február 16-án kelt legfelsőbb nyílt pa­rancs pedig ezen újonnan szervezendő hatóságok illetőségi s hatáskörét részletesen körülírja. Legközelebb e törvény némely fontos­ elveit és kérdéseit fogjuk fejtegetni.. Pest, ápril. 7. &) Míg az orosz-török viszály véglegesen kiegyen­­líttetnék, míg fait accompli-k helyett csak a hozzávetések és tájékozásoknak van ideje, a viszo­nyok földerítése végett, szabadjon még egyszer e kérdéshez hozzászólnunk. Nem szükség felemlítenünk, minő buzgalommal lépett föl, mindjárt a viszály kezdetével. Anglia kép­viselője, R­o­s­e ezredes e kérdésben, s minő gyor­sasággal vonultak vissza, mihelyt meghallották, hogy Francziaország is, mint az 1841. szerződés egyik részese, melynél fogva Törökország fölött négy ha­talmasság rendelkezhetik, kiindítá Toulonból hajóha­dát érdekeinek védelmére. Francziaország szándékolt beavatkozásának mindjárt mi lett eredménye ? az, hogy Oroszország követeléseit másodrangúaknak, tudniillik nem a terület épségét fenyegetőknek je­lentették és a beavatkozás útját ha el nem is vágták, minden­esetre azonban, Anglia visszavonulása mi­att, oly állásra kényszerítették, hogy a szent hely kér­désének eldöntésében a nagyh­atalmasságok mindnyá­jan részt vegyenek­, így állottak a dolgok az utóbbi tudósítások szerint. Ténynek látszott az, hogy Orosz­ország Törökországtól olyasmit követel, mi Franczia­­országot érdekli; hogy voltakép a követelés többi pontjai mit foglaltak magukban, mindeddig a diploma­­tiai titkok közé tartozik, s kénytelenek vagyunk az­zal megelégedni, hogy másodranguaknak nyilvání­tottak, melyeknek eldöntéséről Európa békéje nem föltételeztetik. Azonban, hogy a viszonyokba annál élesebben be­pillanthassunk, s némely világnézetekkel megismer­kedhessünk , tekintsünk még egy pillanatra visz­­szafelé. Jól tudhatjuk, hogy az angol Times minő ellen­szenvvel lépett föl mindjárt eleinte Törökország el­len : nem vonakodott kimondani, hogy az osztozás ideje elérkezett, míg a franczia lapok kivont karddal szóltak Törökország épségének, mint az európai súly­­egyen fentartásának nélkülözhetlen föltétele mellett; így beszéltek legalább azon lapok, melyek háború esetében magukat érdekelteknek vélték lenni. Mi nem voltunk hangjaik által meglepetve, sőt Fran­cziaország 1840-ks politikáját tekintve , csak termé­szetesnek találtuk ezen harczias föllépést. Később a nézetek kissé változtak. Ezen változást ugyan nem a kormánylapok részéről látjuk, de minden tekintetben fontos oldalról : a Journal des Débats egy Törökország viszonyait igen híven feltüntető czikket közölt, melyre magunk tájékozása végett visszamenni szükségesnek véljük. A Journal des Débats bevallá, mikép Orosz­ország keleten túlsúlylyal bir, a ezt földrajzi helyze­tének tulajdonítja. Mindaddig, míg a Feketetengert egy oly hatalom környezi, mely az azovi tengertől a balti tengerig kiterjed, és Sebastopolban tengeri hada mindig készen áll, addig Oroszország mindig túlsúly­lyal bír, s Törökország gyenge marad, egyrészt saját gyengesége, másrészt Sz. Pétervár ereje miatt. Erő­­sítni és helyreállítni Törökországot, szerinte annyit tenne, mint gyengíteni Oroszországot. St. Marc Girardin­i a Journal des Débats czik­­kének íréja­­ sokat foglalkozott azon emlékirattal, melyet az A. A. Z. Törökországnak Oroszország és Ausztria közötti fölosztásáról hozott volt, s úgy látja, mikép e terv végrehajtása elkezdődött. Ezen két ha­talmasság már alkudozik Törökország fölosztásáról, és pedig, mi előtte különös, magával Törökországgal alkudozik. Ha Ausztria­ és Oroszországnak joga lesz­­ a bulgáriai, serviai, macedóniai és boszniai keresz­tények védelmére, azaz, ha tizenegy millió keresztényt három millió török ellen védhetnek, ki ne látná be ezen jog következményeit? Tizenegy millió ember fölötti fensősége Törökországnak átmegy Ausztria­ és Oroszországra. Bulgária, Szervia, Bosznia, Mace­dónia stb. akkor többé nem Törökországé. Törökország épségét azonban a Journal des Débats már nem védelmezi, csak­ a jogot védi, mely szerint egész Európa megkérdezendő fölosztása iránt. Törökország nem lépett az európai polgáriso­­dás körébe, s nem ebben keresve üdvét, a reform párt­ját eldobta s visszatért a régi török párthoz. Most az ó török párt legalább jelen lehet hazájának dicső­ségtelen ravatalán . Az egész Törökországot az eu­rópai polgárisodás igényli, s ennek érdekében meg­érdemli vesztét, és nemcsak az európai Törökorszá­got, hanem az ázsiait is ennek nevében föl kell ál­dozni. Így vélekedett pár nappal ezelőtt azon franczia lap , melynek Európa politikai viszonyai körül néze­teit mindig komoly figyelmünkre méltattuk. Azon­ban , tekintve az ausztriai birodalom érdekeit, most ezúttal, ellenkező nézeteink nyilvánítását nem mel­lőzhetjük. Többször kimondottuk, hogy Törökor­szág területi épségének­ fentartása Ausztria érdeké­ben történik, és ő a status quonak ezen közelebbi és távolabbi érdekek szempontjából föltétlen barátja. De ha a viszály bonyolódása következtében , oly po­litikai jelenségek mutatkoznának, melyek szerint Törökország felosztása okvetlen szükséges lenne , ez esetben is a magyar korona régi legitim jogaira támaszkodhatik, s nem mondhatni legalább, hogy az osztályban mellette csak a polgárisodás jogai szólanak. És ha Törökország fölosztása csakugyan elkerülhetlen volna, azt hiszszük , hogy Ausztria az érintett kettős jognál fogva addig terjeszkedik, meddig a területi kiterjedés és népségek természe­tessége igénylik, és soha sem fogja megengedhet­ni , hogy a Duna torkolatáig érdekes idegen hatal­masságok vámsorompói által korlátoltassanak. Egyébiránt mi ezt az időt még igen messze levőnek tekintjük , s bízunk, hogy a nagy hatalmasságok érdekeiket jól fölfogva, Törökország épségét, a súly­­egyen tekintetéből, még sokáig megőrzendik. Somogy , mart. 31. Midőn levelezői tollamat, e hon egyik zugában rejlő Somogyunk érdekében fölveszem, meg kell val­lanom , hogy sokkal nagyobb kötelezettséget válla­lok önmagamra, mint egyelőre gondolom­ , mert 114 mtföldnyi terület jelenét, életnyilatkozatát, folyto­nos éber figyelemmel kísérni; a fölmerülő tények benső okait külnyilatkozataikkal részrehajlatlanul vizsgálni; a különböző érdekek irányát, közhasznú­ságát szem elől nem téveszteni, s igy a hiányt min­denütt és mindig észrevenni, s a legsürgetőbbet azonnal orvosolni akarni, nem oly könnyű mint szép föladat. — Azonban: bonum et voluisse sat est!... Mindenek előtt szükségesnek látom — utólag is — megemlíteni, hogy Somogy majdnem kivétel nélkül magyarajku népe sem késett egyházi és polgári kül­döttei által, tartozott háláját, s a csodás megszaba­dulás fölötti általános örömnyilatkozatát Ő cs. kir. Apóst. Felsége trénzsámolyánál, hódolatteljesen letenni; s szivét az egek Urához — ki látja könyvit, s hallja buzgó fohászát — fölemelni. Ujonczaink — a karádi járás kivételével — már kiállítottak. Természetes, hogy nem egy hű férj, nem egy jó apa szakasztatott el forrón szeretett neje s kisded neveletlen gyermekeitől. A polgári és erköl­csi tekintetben egyaránt káros következményű kora házasság számos ily áldozatai közt, lehetlen szomorú például föl nem hoznom egy zs. kisfaludi 21 éves ifjút, ki besoroztatása után , három kisdedet, egy 80 éves öreg apát hagyott hátra, munkatehetetlen testvére s kesergő neje gondjaira. Örömmel üdvözöl­jük hát a magas kormány azon rendeletét, melynél fogva katonaköteles egyének — ily esetek elhárítása végett — többé 24 éven alul házasságra nem lép­hetnek. Közéletünkben teljes pangás uralkodik. Kereske­désünk egyáltalában nincs. Ennek fő oka ott rejlik, hogy sem hajózható folyam, sem csatorna, vagy vasútvonal nem­ érinti vidékünket, sőt mi több , még kőútnak is teljes hiányában vagyunk. A Balaton­­parti és Dráva vidéki két fő­útvonalunk nagy részben elhagyatva áll; a Pécsről, Kaposváron át I.Kani­­zsának tervezett középponti vonal építése , évek óta csak a legközelebbi évben kezd folytattatni : mig mellékutainkról — melyek ősszel és tavasszal a szó teljes értelmében járhatlan sárcsatornák — még a falusi bírák sem gondoskodnak. E miatt nem csoda, ha a nép nagy része télen át dologtalanul hever, marhája mi hasznot sem hajt; s m­ig egyrészről a nyári keresmény fölemésztetik, másoldalról az er­­kölcsiséget s polgári jóllétet öldöklő tétlenség foly­vást ünnepet ül. E miatt kénytelen a nép szegényebb része, — néhány forintot gyűjtendő — nyáron át ter­het szállítani, s igy mezei munkáját elhanyagolni. E miatt kénytelen a földbirtokos terményét, nem mi­kor jobb ára van, hanem mikor az út engedi, piaczra szállítani, s a szőlőtermelő, külkereskedésben is méltó helyet foglalható borait, a nép közvetlen hasz­nálatára — csekély árért — bocsátani. Mi — úgy látszik - - soká kezdjük elismerni, hogy az állam terén az utak hasonlók a test vérereihez , ott úgy, mint itt, ezek vezetvén el a test legtávolabbi pontjaira is a tápanyagot, a szó széles­ értelmében, ezek tart­ván fen az életet. A közbátorság jelenleg sehol sem veszélyeztetik megyénkben, mi tán annak tulajdonítható, hogy börtöneinkben majd négyszázra megy a rabok száma. Ez erőteljes, munkabíró egyének, egy, a megye ke­belében alakult társulat posztógyárában, folytono­san foglalkoztattak , mióta azonban ez életrevaló, s már kezdetben is sokat ígért vállalat, a testületi ke­zelés hiánya, leginkább pedig a részvényesek rész­vétlensége miatt, egyéb magyar vállalatok sorsában osztozott, vagy magyarul szólván megbukott, azóta ismét csak az ősi kapanyél az , melylyel dolgoznak. A kaposvári és csurgói középtanodák állásáról, elhanyagolt népiskoláink eléggé nem fájlalható hely­zetéről ; olvasó egyletek, nyilvános könyvtárak hiá­nyáról , melyek a közszellem fejlődésére mind oly érezhetőleg hatnak vissza, — kim­eritőleg szólni al­kalmasabb időben szándékozom *), s igy jelen so­raimat azon kívánattal zárom be, vajha későbbi köz­leményeim , ne csak a hiányok sorozatát, hanem az előhaladás, anyagi és szellemi jóllét, egyéni és egye­temes boldogság újabb diadalait is hirdethetnék. — r. 1. Nagybánya, mart. 28. —Ö— Az apostoli királyunk Ő Felsége személyén elkövetett borzasztó merénynek hite, m. hó 23 kán délután érkezett hozzánk , s mint villám futotta be a várost. Öröm és fájdalom egy perezben vonultak át kebleinken s mig ő Felsége megmaradása felett hála­imat rebegénk az egek Urához, mindenki undorral emlité a királygyilkost; s ha tán kellőleg képesek volnánk is, az e perezekben városunkban fakadt magasztos érzelmeket híven visszatükrözni a Felsége szerencsés megmaradása felett, az csak viszhangja lenne , az egész birodalomban elmondott, lángsza­vakkal tolmácsolt meleg és hű érzelmeknek! Önként indíttatva a nép, estve mindjárt kivilágí­tást rögtönzött, másnap pedig fényes ,,T e D e u­m“ tartatott a zsúfolásig telt r. kath. egyházban, hol a városban székelő hivatalnokok s beszállásolt katona­ság testületileg, egész díszben jelentek meg. — F. hó 20-kán pedig ismét ő Felsége szerencsés fölgyó­gyulása feletti örömünket tolmácsolandók, templomba siettünk, hol akkor hasonlóul „Te D e u­m“ éne­keltetett. Böjti vásárunk — hihetőleg a kellemetlen idő miatt — igen néptelen s élénktelen volt: kereskedés, s minden üzlet egyaránt pang; a kereskedő s mester­ember szájában e miatt közös a panasz, s ha hely­zetünket, s az idő­járását tekintjük, mindig feketébb színben tűnik élőnkbe a kétséges jövendő, az annyira rettegett drágaság rémképe. Egyébiránt a jövendő Isten kezében van, s ha tán kora tavaszi időnk nem a legmosolygóbb képpel köszönt is be, lehet, hogy utóbbi része helyrehozandja, mit amaz esőre, majd hirtelen fagyra változásával elrontott. A búzának köble már is 24—25 váltó forint, s a többi életnemek is igen magas áron állanak; — bur­gonya piaczunkon ritkaság, s a mi van is , rész. A meleg eső a fákat fakadásnak indította , s közelebb egy nagy hó, annak hirtelen eltűnésével pedig a foly­tonos zord és fagyos időjárás, aligha a korai gyü­mölcsöket el nem rontotta. A sorshúzás megyei elnökünk ú­jsága elnöklete alatt f. hó 14-kén kezdetett meg, s fáradhatatlan szorgalommal öt nap alatt teljesen be is végeztetett az egész kerületre nézt. f. hó 20-án az ujonczok, a válás könyeit szüleik, s rokonaik kebelén kisírva. *) Elvárja a Szerb.

Next