Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)

1853-06-01 / 966. szám

Hallják önök Bossuet-t , ki XIV Lajos absolut monarchiája alatt ezt írta: „Vannak a birodalmaknak törvényeik, melyeknek ellenében mindaz , mi t­örté­­nik, törvényesen érvénytelen, s más idők és más körülmények közt azokat mindig visszanyerhetni... Az erőszak és jogtalanság elleni jog halhatatlan. (L’action contre la violence et l’iniquité est immor­telle).“ Hallják önök végre Fene­iont, kinek XIV. Lajos maga írja : „Mondja ön, hogy e rendszabá­lyok szükségesek valának; mások tulajdona soha sem szükséges. Mi valóban szükséges, az a jog szi­gorú gyakorlása.“ Pár­is, május 26. Feltűnni kellett, hogy a Mo­niteur tegnap angol lapok után több oroszellenes czikket közölt, melyek hevességek miatt a Patrie­­tél félig kétségbe vonatták. A törvényhozó test mai ülésében felolvastatott a halálbüntetés visszaállítását tárgyazó törvényjavas­­latrólt bizottmányi jelentés. Előadó La Gueron­­niére volt, a Pays ismeretes szerkesztője. A je­lentés igen hosszas volt, azonban egész végig szokat­lan figyelemmel hallgatták. Gueronniére jelen­tésében a forradalmat „a nyers erő őrjöngésének“ nevezi, s Lajos Fülöpnek elismerésül tudja föl, hogy „18 évi alkotmányos kormánya alatt, politikai bűn­ért egyetlen fő sem esett el e nyaktiló alatt.“ Szó­nok követ különben politikai bűnök elnyomására az árgyukat jobb eszköznek tekinti a halálbüntetésnél. A törvényhozó­ test ülése máj. 28-kan véglegesen bezáratik. Az ülésszak további meghosszabítása e szerint nem valósul meg , azonban ismét beszélik, hogy a kormány a törvényhozó­ testet minden pilla­natban összehivatja, s tőle rendkívüli esetekre pénzt, katonát kérhet. Ma a börze ismét sülyedésben való. Oka ter­mészetesen a keleti ügyek bonyolódásában fekszik. Beszélik, hogy a franczia külügyminiszter Drouy­e de Lhuys az angol követ lord Cowley­vel érte­kezett volna, s az utóbbi kényszerítetvén nyilatkozni, kijelentette volna, hogy „Anglia ezen kérdésben a franczia politikát követendi.“ Az angol követ ily és hasonló átalánosságokban forgott, a nélkül , hogy magát valamire határozottan kötelezte volna. A Pa­trie egy hírt közöl, mit még más újság nem adott, hogy Oroszországnak czélja volna, Menzi­­koff herczeget más által pótoltatni. Páris, máj. 27. A Moniteur félhivatalos részében ezt közli : „A kormány Konstantinápolyból 19-keig terjedő híreket kapott. Menzikoff hg. még nem utazott el. A Portával nem állott semmi hivatalos összeköttetésben, és ez azon modorban, mint a hg. formulázta, nem akart az orosz követelé­seknek engedni. Különben átalában azt hitték, hogy az alkudozások egészen nem szakadtak meg. Helvetia- Május 24.. A F. P. Z1. írja - Az osztrák cs. k. ügyvivőnek Bernbeli visszahivatása lapjaink­ban, árnyalataik szerint, különbözőleg ítéltetik meg. A baseli újság komoly lépésnek tekinti, mi a dolgok nehéz állását még bonyolódottabbá teszi. Ez­által Ausztria részéről kimondva van, miszerint további diplomatiai egyezkedésektől nem várhatni semmi eredményt, és csak az a kérdés, hogy tovább mi történendik. Mit Ausztria tenni fog, Bécsben fontol­ják meg, vagy már megfontolták. Hogy Helvétiának mi teendője van, ez oly kérdés, mit, úgy látszik , a sajtóban higgadtabban akarnak megvitatni, mint ez­előtt öt héttel. A Schweizerbote reméli, mi­kép a szövetségtanács megmutatja, hogy „önvédelemre szorítkozás,“ és „a szenvedőleges várás“ kétféle dolog. Egészen máskép beszél a berni újság, ez csak három nyílást lát: vagy engedést, mi nem sza­bad, vagy egy harmadik hatalom általi közbenjárást, mi ránk nézve csak károsan eshetik ki, vagy hábo­rút, és ezt kell egyedül a szövetségtanácsnak szeme előtt tartani. A radikal lap ezután a belviszály meg­szüntetéséről elmélkedik, egyszersmind „kérlelhetlen szigort“ látszik kimondani mindazokra, kik a leg­szélsőbbre nincsenek elhatározva. Ezen legszélső­ dictatura, a forradalmi propagandával összekötve, nem fog bekövetkezni]. S t a­m­p­f­­­i arra hasztalan számít. A zürichi újság szerint, K­a­r­n­i­c­k­y gróf a szövetség elnöke N­a­is előtt szóval kijelentette, miszerint fölséges udvara azon nézetben van, misze­rint a további diplomatiai alkudozások a Helvétiá­­vali viszályban mi eredményre sem vezetnek, tehát mint követnek többé semmi oka a szövetségnél ma­radni, és azt határzatlan időre elhagyja. Különben a követségi iroda, az apró ügyek vitelére, Bernben marad. Bern, máj. 25. E pillanatban a szövetségtanács még mit sem határozott az úgynevezett égő napi kér­­­dés iránt. Megvárni akarják a telegraf útján behí­vott Frei-Herese és Furrer tanácsosok meg­érkezését. Tökéletesen alaptalan a hír D­u­f­o­u­r tábornok behívásáról. K­a­r­n­i­c­k­y gróf még nem utazott el, azonban e napokban előlegesen a grau­­bündteni fürdőkre megyen. Az Aar mellől, május 24. Neuenburgból Bernbe érkezett telegrafi tudósítás szerint a köztár­saságiak 38 szavazattal 33 ellenében az egyesült kisebbségi köztársaságiak és royalisták fölött győ­zedelmeskedtek. A nagy tanács , öt órai vitatkozás után, elhatározta az államtanács föloszlatását, az öt többségi tag, Piaget, Jeanrenaud-Besson , Aime-Humbert, Guillaume, és Ladame újra megválasztottak, a fusionista Girard és Leuba, Grandpierre és Marc - Jeanrenaud eddigi főispánok által pótoltattak. A nagy­tanács elnöksége ez értelemben alakult: nagytanácsi elnök lett az öreg Theurer Robert Chaux-de-Fondsból. A megvert párt a szövetségi hatóságnál akar panasz­kodni, mivel a neuenburgi alkotmány egyik czikkelye az első államtanács idejét hat évre (1854-dik ápril haváig) tűzte volna ki. A szövetségi katonai osztá­lyokban nagy munkásság uralkodik. Az Ausztriával a tökéletes szakasztás miatt még semmi további ag­godalom ; a brit-franczia-szárd szövetség híte , mi­nek a török miniszteri változást is tulajdonítják, nyugtatólag hat a szorongó kedélyekre. Ma a fran­czia követségi palotában azt beszélték, hogy a g­e­­n­u­a­i herczeg a császár kezéből fogadná el a fran­czia tábornagyi palotát.. Belgium. A Saar és Mos­elz. jelenti, misze­rint a belga kormány alkudozásban volna Belgium­nak az osztrák-német vámszövetségbe fölvétele vé­gett. Belgiumban átalános azon kívánság , hogy az ország kereskedelmi tekintetben Németországhoz tar­tozzék. Brüssel, máj. 25. A K. Z. írja : Biztos forrás­ból hozzánk érkezett hírek szerint, Leopold király és Brabant hg. pénteken est­e érkeznek Kölnbe , az élét e városban töltik, s innen szombaton reggel fog­nak elutazni. A magas utazók délutánra váratnak Brüsselbe. Alig képzelhetni azon lelkesült mozgal­mat, mi e napra az egész nép között nyilvánul. Az egész város versenyezni fog, hogy megmutassa a ki­rály és fiáhozi ragaszkodását, mi bizonnyal Bécsig fog viszhangozni, hogy Mária herczegnőnek érté­sül adja, hogy a belgák részéről minő barátságos fo­gadtatás­ és rokonszenv áll előtte. Olaszország, Turin, máj. 22. (A. Alig. Zeit.) Genua hg. Páris és Londonba utazását, mihez még a napokban rendkívüli czélokat kötöttek, miután az ujságvágy új éleményt nyert, hajlandók kéjutazás­nak tekinteni. Az ujonczozási törvény megvitatása alkalmával a senatus szolgálatmenteseknek nyilvání­­tó nemcsak a hittant tanulókat és papi hivatalokra szánt fiatal embereket, hanem az egész rendes és szerzetes papságot összes keresztény testvér-társula­taikkal együtt. A követkamra bizottmánya pedig csak azon hittanulók fölmentésére szorítkozott, kik a ren­des papi hivatalra szánják el magukat, és a kormány­nak fentarta azon jogot, hogy az évenkinti fölsza­badításokat rendeletileg közölje. Volt azonban a kamarákban egy töredék, mely nem akarta a papság fölszabadítását, s mindenkire nézve egyenlő köteles­ségeket kívánt. A kormány természetesen a bizott­mány mellett volt, s feltűnő, hogy épen San Mar­tino miniszter , a papság legnagyobb ellensége, képviselő a kormány nézetét. C­a­v­o­u­r gróf is föl­állt, óvást tett a baloldal által kívánt forradalmi ha­tározat ellen, mi az állam biztosságát veszélyeztet­hetné. E nyilatkozat ilyen szájból nagy hatással való a kamarára. Hivatalos kimutatás szerint az activ hadsereg béke­lábon áll, 43,475 emberből. Ezen mennyiség fen­­tartására évenkint 10,000 ujjonct kivántatik. Nagybritannia.London.tnáj. 26. A„Morn. IIe­ r a­­­d“ azt mondja, hogy diadalmas gúnykaczajra sze­retne fakadni azon dilemma felett, melybe az angol ka­binet Oroszország irányában fogódzott, ha a dolog nem volna oly­­ szomorú. A „Time­s“ azt állítja, hogy ő a mostani bonyodalmat előre látta, midőn Resid pasa újra felléptét Törökország utonéledésé­­nek magyarázó. E mellett úgy adja elő az ügyet, mintha csak Orosz- és Francziaország állanának egymással ellenségesen szemközt, míg Anglia csak semleges néző 6s békeszerető közbenjáró szerepét játsza. — A porosz herczeg és herczegné jövő hó 20-kán szándékoznak ide megérkezni, hogy a legfiatalabb hg keresztségén jelen lehessenek s aztán a királynéval a dublini tárlatot meglátogathassák. — A párisi gróf jun. 2-dikán fog itt confirmál­­tatni s ugyanaz nap reendi fel öcscse, a chartresi­ng a communiót. Orléans hgnét f. hó végén Ritley nevű mezei jószágáról Plymouth mellett visszavárják Cla­­remontba.­­ Azon telegrafi sürgönyre nézve, hogy az ameri­kai, franczia és angol hadihajók a chinai partokon a chinai császár részére interveniálnak és Nankingot, Sangait s a nagy csatorna torkolatjait a pártütők ellen védelmezik , azt jegyzi meg a „Times,“ hogy ezen beavatkozás angol részről következetlen és öngyilkos, mert a mákony-háború óta Anglia csak azért tartóz­kodott minden beavatkozástól a mandjuktól nyomott nép ügyében, mivel azt várá, hogy a barbár man­­dsu-hatalom előbbutóbb magától is össze fog omlani. S most, midőn e várakozás teljesedni készül, miért fog fegyvert azon nép ellen, melynek egyetlen bűne, hogy a régóta óhajtottak fordulatot életbe lépteti ? Törökország. Sietünk olvasóinkkal közleni azon két zultáni fermánt, melyek legújabban a török kor­mány legjelentékenyebb fordulatpontját jelölik. Az első fermán, mely május 5-dikén adatott át a franczia és orosz követnek, így hangzik : „Ez az én császári parancsom Hafiz-Ahmed pasa vezéremhez, Jeruzsálem és vidéke Szandsakarjában helytartómhoz és azon város hadijához. Az 1257-ik évben (1841) általam kibocsátott csász. fermán a szent siri templom rombadőlt néhány részeinek helyre­állítását rendelé. Ezen fermán, újabb elémterjesztett jelentés szerint, nem teljesittetett. Minthogy a kúp megigazítása eddig elmaradt, az most összeomló fél­ben van és építést igényel. Ezen körülményeket egy e végett Jeruzsálembe küldött építőmester kimutatta, s ennek következtében elrendeltük és rendeljük, a­mint következik: a kúp az én magas Portám által jelen alakjában helyreállíttassék. Ha netán változás történnék az alakban, a jeruzsálemi görög patriar­­chának joga legyen óvást tenni, hogy ezen változás végbe ne menjen. Minthogy pedig a szent siri tem­plommal szomszéd házak muzulmán elvonulási és imahelyek, tehát a templom felé nyíló ablakok eltá­volíttassanak és befalaztassanak. A fenemlitett ren­deleteket tartalmazó csász. fermán kibocsáttatott s számotokra kiadatott. Ennélfogva ti. fenemlitett hely­tartó és hadi, mihelyt nagy úri határozatomról — e kapot, magas Portám által különösen kinevezendő elnök felügyelete alatt s jelen alakja megtartása mel­lett, kijavíttatni — értesültök, gondoskodni fogtok, hogy e határozat kihirdettessék , foganatosíttassák; egyúttal az ablakokat is, melyekről feljebb szó van, azonnal becsukatjátok, hogy a botrányok elhárittas­­sanak. Tudjátok meg ezt, s hrigyetek e nemes pe­csétnek. Kelt Konstantinápolyban, Redseb hava utolsó napjaiban, 1269.“ A második formán ez : „Ez az én császári parancsom Hafiz-Ahmed pasa vezéremhez, Jeruzsálem és vidéke szandsakatjában helytartómhoz, a kadihoz, a muftihoz, Nakibul Ezs­­raf helyetteséhez s a felnevezett város többi taná­csosaihoz. A végre , hogy kiegyenlíttessenek és rendbehozassanak a viszályok és villongások, me­lyek a görögök és latinok között némely, Jeruzsá­lem városán kívül fekvő szentély felett támadtak, az 1268-diki Gemazius evrel végső tizedében (1852. mart.) egy csász. hati­ perif intéztetett hozzád, te fenemlitett helytartó, s az illető többi hatóságokhoz. Hanem császári tudomásunkra jött, hogy ezen hati­­serif némely pontjai még nem foganatositvák. Mint­hogy pedig császári kívánságom az, hogy a fogana­tosítás megtörténjék, tehát ezen kérdést a tanácsba gyülekezett minisztériumnak végtárgyalása alá bo­­csájtottam, s az említett hati-serif tartalmának meg­magyarázása és megerősítése, értelmének kiegészí­tése végett, csász. jóváhagyásomnak egy irat jön aláterjesztve, mely a következő hat czikket foglalja magában: 1) Ámbár a latinoknak kulcsot adatánk a betlehemi templom nagy kapujához, nekik csak arra van joguk, hogy e templomon, mint ezelőtt, keresz­tül menjenek, de nincs joguk benne misét olvasni, sem azt közösen a görögök­kel birtokolni. Szintúgy nem szabad a lati­noknak a templom jelen alakján változtatásokat tenni vagy benne isteni tiszteletet tartani; szóval, nem szabad nekik semmit megmásítani, a­mi minden idő­kön át szokásban volt és van arra nézve, hogy a templomon keresztül mennek a lugasba,­­­s általá­ban véve a templomban semminemű legcsekélyebb újítást sem tehetnek. 2) Tekintetbe vévén, hogy a betlehemi templom kapuőre régóta görög pap és Portám alattvalója, s neki nincs joga a keresztü­l­­menésben a nemzeteket akadályozni, melyek e ke­­resztülmenésben régi idők óta részesülnek, tehát ez ezentúl is így fog maradni. 3) Azon csillaggal, melyet legközelebb — a keresztény nem­zet iránt tanúsított ünnepélyes császári megemléke­zésünk jeléül — a betlehemi templom lugasában (ezen lugas előbbi, 1­847-ben elveszett csillagának mintájára) felállittatánk, sem az egyik sem a másik keresztény nemzet semmi uj vagy különös jogot nem nyert. 4) A ke­resztény nemzetek, melyeknek joguk van a szent szűz sírját látogatni s ott isteni tiszteletüket megtar­tani, ott naponkint misézhetnek. Az első mise, nap­keltétől kezdve, a görögöket illeti, de azon fel­tét alatt, hogy a többi nemzeteket nem fogják aka­dályozni isteni tiszteletük megtartásában. A görögök után következnek az örmények, s ezek után latinok. Mindegyik nemzet másfél óráig tarthat isteni tiszteletet. Ezen intézkedést magas Portánk felhatalmazásával és parancsával tettük. 5) A Bet­lehem helységében fekvő s a frank zárdával szom­szédos két kertet ezentúl is, mint eddig, a görögök és latinok kezelendik, a nélkül hogy ezeknek vagy azoknak valami előjoguk lehetne. A kerteket épen úgy kell használni, mint eddig. 6) Minthogy — a mondottak kivételével — hivatalos parancsolat által egyetlen nemzet javára sem ada­tott semmiféle engedély, te­hát mindannyian jelen állapotjokban hagyatnak. A je­ruzsálemi szentélyek birtoka, melyek jelenleg, akár közösen akár kizárólag, a görögök, latinok és örmé­nyek kezében vannak, ezentúlra is, mint eddig, megerősittetik. — Minthogy a fentebbi határozatok megnyerték csász. jóváhagyásomat, csász. paran­csom erejével azoknak végrehajtását elrendelem, s a jelen fermán csász. divánom által van kiadva, csász. aláírásommal ellátva és nektek kézbesítve. Tik te­hát: helytartó, kadi, mufti s a többi felemlitett hi­vatalnokok, gondoskodni fogtok jelen csász. paran­csomat a medheme-jegyzékbe beigtatni s minden leg­csekélyebb változtatás nélkül most és mindig ezen rendeletek szerint cselekedni. Tudjátok meg ezt s higyetek e nemes pecsétnek. Kelt Redseb végén, 1269.“ Dunai­ fejedelemségek. Belgrád, máj. 15. Mi nyittatott meg ünnepélyesen a topcsiderei földészis­­kola. Korán reggel már tódult ki a nép Belgrádból a kies, csak félórányira távol völgybe, s ha fenyegető jellegek nem tornyosulnak az égen, a lakosság fele kiment volna az ünnepélyhez. A földésziskola megn­­yitása főleg Nikolics Atanáz, a belügyminisz­térium gazdászati osztályfőnökének érdeme, ki már ezelőtt is ugyanazon völgyben kormányi költségen egy minta gazdaságot alapított, mely összeköttetésben áll a nemrég létesített javító házzal, hol a fegyen­­czek különféle gazdászati munkákat végeznek, hogy büntetési idejök kiállása után mint kiképzett okos gazdák bocsátathassanak el. — A színház is gyorsan épül, a legnagyobb technikai nehézségek, a czöve­­kekre letett alapkő, már legyőzve. Amerika, M­e­x­i­c­ó b­ő­l máj. 5-dikéről Írják, hogy Santa Anna ünnepélylyel beigtattatott s új miniszté­rium alakíttatott. Santa Anna igen szigorú sajtótör­vényt bocsátott ki. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­ Kopenhága, május 28. A volksthing-válasz­­tások itt bevvégződtek. A választások közöl 10 ellenzéki­­ pedig miniszteriális. Az országgyűlésnek jun. 13-án egy behívása megtörtént. * Páris, május 30. A tegnapi „Moniteur“ imezt írja : Daczára Menzikoff herczeg elutazásának nehe­zen hihető, hogy ezen diplomatiai viszályt ellenséges­kedések fognák követni. LEGÚJABB FOSTA. Bécs, máj. 31. A fölséges udvar tegnap a schön­­brunni nyári lakba méltóztatott költözni. D o r o t h e a cs. kir. főherczegnő ő fensége M­a­­ria H­enrietta cs. kir. herczegnő kíséretében, júniusban fenséges rokonai látogatására Németor­szágba utazandik. La Susse admiral, a középtengeri franczia ha­jóhad parancsnoka utasítást kapott, hogy a­mennyi­re csak lehetséges, az angol hajóhaddal egyetértőleg működjék. Lord Cowley, párisi angol követ, a franczia kormányt biztosította volna, hogy Anglia Francziaországot a török ügyben segítendi, s már D­u­nd­a­s admirálhoz a parancs elment volna az an­gol hajóhad elindítása iránt. Páris, május 26. Diplomatikai körökben az Angol és Francziaország közötti egyetértés bizonyít­­gatásával fáradoznak,s ezért beszélik,hogy Claren­­d­o­n lord az orosz követnek Londonban kinyilatkoz­tatta volna, mikép Anglia semmi esetre nem fog be­leegyezni abba, hogy Oroszország kezeit, ha mind­járt közvetlenül is, Törökországra tegye. A helvétiai körülmények is aggodalmat gerjesztenek, s még azt is emlegették , hogy Francziaország a sveiezi határ­vonalon figyelő hadtestet fogna felállítani. Páris, máj. 27. A Journal des Débats némi részleteket közöl azon újságokból, melyeket május 16-kától Konstantinápolyból kapott, s melyek konstantinápolyi levelezőnk tudósításaival megegyez­nek. Menzikoff­ág máj. 14-én valóban elhagyta Konstantinápolyt, azonban személyzetének egy része, az ügyek vitelére Konstantinápolyban maradt; ő Bujukderébe ment, s megszente, hogy máj. 20-káig ott várakozik a­zultán végválaszára. E szerint most, miután egyszer május 14-két tűzte ki határidőül, újólag máj. 20-kát jelöli ki. Ez némi habozásra mutat. Azon orosz ultimátum, melyet Menzikoff hg május 5-kén benyújtott, 7. czikket foglal magában. Ezek közöl Csak az bir valódi fontossággal, melyben a hatti-sherifek, firmanok és veziri levelek által a görögöknek eddig elő biztosított kiváltságokat, jogo­kat és szabadságokat egyezmény vagy nemzetközi kötés által visszavonhatlan engedmények alakjába akarja foglalni. A Porta megtagadása főkép e pontra vonatkozik. Menzikoff­ág kívánságának igazo­lására fölhozza, hogy a görögöknek eddig elé adott kiváltságok egyedül a török kormánytól kifolyó egy­­oldalú engedmények valának, melyek véglegesen senkit sem köteleztek, s melyeket későbbi fermánok által mindig lehetett változtatni. Oroszország köl­csönös kötést, azaz kétoldalú s­úlyszerű egyez­ményt kíván , milyen által a latin szertartá­­snak kiváltságai és szabadságai is biztosítottak. A Porta erélyesen visszaveté ezen indokot, kijelent­vén , hogy a latin szertartásnak csak két- vagy há­romszáz­ezeren vannak, míg a Menzikoff által követelt nemzetközi kötés több mint tizenegy millió alattvalót érdekel, kiknek irányában a Porta jövőre lefegyverezve lenne, s ebbe ő bele nem egyezhetik. A Journal des Débats nem tagadja a viszály fontosságát; mindamellett biztosítja a béke barátait, hogy a barátságos kiegyezkedés még nem lehetetlen. Helveti a. A szövetségtanács máj­ 23-ai ülésé­ben elhatározá a freiburgi kormányt fölszólítani, hogy igazolná magát azon rendkívüli rendszabályok, külö­nösen a résztörvényszéki bizottmány és kényszerített kölcsön tárgyában, melyekhez nyúlni szükségesnek vélte. Oroszország. Egy sz.­pétervári levél szerint az orosz hajóhad egy osztálya Kronstadtból elindul, s a keleti tengeren gyakorlatot fog tartani. ÚJDONSÁGOK. Budapest, 6 cs. k. Fensége Hildegard fő­herczegnő Weilburgba — Baden mellett — már elutazott, s a nyári 3 hónapot ott töltendi. — Ő Felsége szerencsés felgyógyulásának em­lékére a pesti polgári lödében rendezett ünnepély teg­napelőtt délután vette kezdetét, mely alkalommal ka­tonai és polgári kormányzó ur ő Fen­sége, K. Parrot altábornagy ur ő exolja által kép­viseltetett. — Az oktatási minisztérium a cs.k. helytartóságok­kal e napokban közlé a reáliskolák tanítójelöltjeinek próbatételére vonatkozó szabványokat. A próbatételeken jelenleendő biztosok a minisztérium által neveztetnek ki, s minden bizottsági tag egy évre nyerendi ebbeli megbízását. Vajha már azon reáliskolák is kezdenének alakulni.­­ Bülow Guido zongoraművész nagyreményű ifjú virtuóz, Liszt Feren­cz hazánkfiának pedig ked­­venc­e, ma este a nemzeti színházban Liszt néhány ismeretlen műszerzeményeit fogja előadni, mi kettős szellemi élvezményt ígérvén , számos közönség megje­lenésére nyújt igényt. A 28-dik közlemény­e cs. kir. s Apos­toli Felsége I. Ferencz József legkegyelme­sebb Fejedelmünk, s Ő Fensége Al­b­r­e­c­h­t cs. k. Főherczeg, Magyarország hadi s polgári kormányzójának a nemzeti képcsarnok számára megszerzendő képeikre szentelt öszvegek felől. a) T. Csernyus Imre, Pest-Solt-megyében hajósjárási cs. k. főszolgabíró 119. számú aláírási ivén: 24 frt 40 kr. p. p. b) T. ifj. Dobosy Lajos, szegedjárási cs. kir. főszolgabíró

Next