Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-02 / 1044. szám

kr. 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. _ fr., Félévre 10 _ A havi előfizetés , mint a s­zímenkinti eladás is megszűnt. Félévre 8 „ — Évnegyedre 4 „ — »I­zi­ni Egy hónapra 1 fr. 30 k. p. 1044 festi sind. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő ori-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Ori-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek­, sept. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit­ sora 4 pgő kraj­­ezárjával számittatik. A be­­igtatást a 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajezér­­jával számittatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban.­ ­ A SZELLEMI TÉR. V. Ha az újabb tanrendszert vizsgáljuk, végre is úgy találandjuk, hogy aránylag legtöbb súly a reáltudom­ányokra van vetve. Ha, továbbá, a magyarul megjelenő kéziköny­vek jegyzékét áttekintjük, meg kell vallanunk, mi­ként a jogtanon kívül, a természetrajz, a termé­szettudományok , a szám- és mértan vannak leg­jobban képviselve, akár a sajtóból kikerült köny­vek mennyiségét, akár belértékét számítsuk. Ebből sok biztossággal lehetne következtetni, miként a nevezett szakokban nagyobb és önálló munkák is fognak rendre megjelenni, még­pedig annál sűrűbben, mennél több mennyisége válik a mostani tanulóknak olvasó közönséggé. De, noha e remény bizonyos határig valószínű, mégis egy prókátor nemzetből, minek valánk, a most munkáló nemzedék, a mostani tudós iroda­lom , a közelebbi évek succrescentiáját is oda szá­mítva , aligha képes fölmutatni a reáltudományok­­ban elég létező erőt, elég kapacitást. S h­a az al­kalmasok , nagyobb munkákra is szentelnék idejö­­ket, még­sem hihető, miként irodalmunk egészen eredeti művek által , hamar kaphasson hírre és névre. Minden tisztelet mellett természettudósaink s mathematicusaink iránt, tapasztalati tény, miként közülök nem felette sokan vannak e tudományok európai haladásának színvonalán, s még keveseb­ben számolhatnak azon dicsőségre, hogy mint kez­deményezők , mint felfedezők , mint új rendszert alkotók, mint lángelmék, vagy mint ügyes­ refor­mátorok , magasabb fokra emelhessék, tovább fej­leszthessék azon szaktudományt, mely körül fárad­nak , s mely körül az egész miveit Európában ve­lők együtt — de sokkal több eszközök segítségé­vel és sokkal kedvezőbb körülményekben — fá­radozik sok híres tekintély, sok halhatatlan név. Önként foly tehát, hogy jó fordításokra vagy legfelebb tapintatos átdolgozásokra majdnem több szükségünk van jelenleg, mint eredeti művekre. Érdekünkben áll, miszerint a reáltudományok minden ágában nagyobb munkákat bírhassunk, még­pedig oly öszvegben és oly becsüeket, hogy tanulmányozásuk által az is, ki csak magyar for­rásokra lenne szorítva, szakilag kimivelhesse ma­gát. Itt nem fő czél, hogy eredetit, hanem, hogy használhatót adhassunk. S a mostani nemzedék bőven eleget teend hivatásának, ha ezt elérte. De — miért tagadnék? — figyelmet érdemlő akadályok legyőzendők. Könyvkereskedésünk ren­dezetlenebb , hogysem hálózatát az ország minden vidékeire kiterjeszthesse. Vannak tájak, hová a legszélesebb közönséggel biró munkákból sem té­ved , még egy példány is. Uraink , kik latin is­kolában növekedtek föl, kik ifjú korukat jogászat­­tal, s a későbbi éveket politizálással tölték, annyi ismerettel sem bírnak a reáltudományokban , a­mennyi dilettantismusra szükséges. A múlt év­tizedben, bizonyos — bár­ bágyadt — előszeretet mutatkozik ugyan a gyakorlati életre szorosabban vonatkozó ismeretek iránt, s a vitatás alá vett közlekedési tervek és néhány megkezdett nagyobb vállalat ösztönt ébresztettek főleg a mathesisre , s egészbe véve orvosaink, mérnökeink mind szám­ra , mind műveltségre nézve figyelmet érdemelnek ; sőt az sem tagadható, hogy itt ott tudományosan kiképzett gazdáink is vannak. Azonban, ha illu­­siokkal beérni nem akarjuk, csak annyit mond­hatunk , miként a reáltudományoknak van ugyan nálunk akkora közönsége, hogy az iskolai tan­könyveknél nagyobb terjedelmű és speciálisabb irányú művek is, a megjelentetésekre fordított költséget, ügyes terjesztés mellett többnyire be­hoznák, de oly nagy részvéttel még­sem találkoz­hatnak , miszerint a kiadóknak fáradalmaikért illő osztalékot nyújthatnának, s annál kevésbbé vál­hatnak , legalább a közelebbi években, csillogó üz­letté, nagy nyereményű iparággá. A mi éltünkre kiadóink nem fognak alázatosan bókolni azon író­nak, kiről hallják , hogy a természettan valamely szakában sok kötetű munkán dolgozik. Ily vál­tozást fölösleges volna remélni. S mégis, mind­ezen akadályok daczára, mély érdekünkben fek­szik , a reáltudományokban sok használható mun­kát bírni magyar nyelven. Az akadémia, midőn megnyílása után nem sok idő múlva, a külföldi irodalmakból, s a régi clas­­sicusokból, számos ezen osztályra vonatkozó mun­kát is jelölt ki, úgy hiszszük, kötelességét eléggé emelkedett szempontból fogta föl. Tudtunkra nyomtatva és elfogadott kéziratban több fordítmány várja a napfényre szíthatást. Bár az illetők sokáig ne késnének a közzé­tétellel ! Továbbá óhajtanék , hogy az akadémia rendü­letlenül maradna régi irányánál, mely a magok­ban becses, de könyvárusi után nem egykönnyen megjelenhető műveknek sajtó általi terjesztését gondjai közé számító. Pénzereje, noha épen nem nagy, de mégis elég évenkint némi eredményt fölmutatni. Csak mun­kássága folytatására kedvező helyzetben lehessen, minek elérhetését bizton reméljük. De miután a reáltudományok évenkint felötlő haladásokat tesznek , szükség volna a fordítandó könyvekre nézve — legalább a­mennyiben észak­ra tartoznak — új lajstromot készítenie. Azonban jól jegyezzük meg, miként akadé­miánktól várni mindent, a sürgető ügy szándékos elhanyagolásánál egyéb nem volna. Bár értenék szavainkat s a megpendített kérdés horderejét vagyonosabb hazafiaink , kiktől mi nem várunk pénzáldozatot. Mi tőlük csak annyit vár­nánk a reáltudományok terjesztésére nézve , a­mennyit a görög és római remekírók közül „Az új nemzeti könyvtár“ szerkesztői tesznek. Ezek megindítottak oly vállalatot, mely a közönség kezébe hasznos könyveket ad, de a kiadónak sem veszteséget, sem nyereményt nem hoz. Kelendő­sége fedi a kiadásokat. Meg vagyunk győződve, hogy hasonló ered­mény mutatkoznék a természettani, természetrajzi, mathematikai s más ilynemű híresebb munkák fordítására nézve is, ha azok tapintattal jelöltet­nének ki. De a komoly után szóljunk a mulattató Iro­dalomról. Lássuk, hogy állnak itt a tények és a kilátások? B­é­cs, aug. 31. : A­mivel múltkori levelemet befejeztem, azzal a mait ismét kezdenem kell: a közlekedési eszközökkel. Ezeknek legcsodálatosbika a semeringi vasút már csak­nem egészen kész; az egyes vonalak építésével megbí­zott társaságok munkájukat befejezték s jelenleg csak a végszámadásokkal foglalkoznak még. Mikép a budapesti lánczhíd csodamű­ a maga nemében, úgy ezen vasút is az. Ha az olvasó Sziria hegyeit saját szemével látta, ha meggondolja, hogy e roppant sziklatömegeken ke­resztül s felül a gíszmozdony fog robogni, hogy ezen tán ezredéves szirttömegeket ki kellett vágni, s itt tunellt építeni, amott meg fenéktelen mélység fölibe merész kézzel hidat fektetni , a hegynek meredekségét folyto­nos kanyarodások s kigyóvonal-alakú emelkedés által legalább némileg legyőzni, akkor fentebbi állításunkat teljesen igazoltnak fogja mondani. — Bruck báró, kinek minisztersége alatt ezen óriási vállalatnak alapja vet­tetett, mindenesetre halhatlan érdemet szerze magának, de nem csekélyebb követőjének s általában az egész kormánynak érdeme, mely a sok badar beszéddel nem is gondolva, következetességgel és kitartással folytatta az egyszer megkezdett munkát s végre megmutatta, hogy annak létesülése még sem lehetetlenség ! — Az áruszállítás e vasúton hallomás szerint már októberben kezdődik , a személyszállítás azonban csak jövő tavasz­kor fog meg­nyittatni. Minő hasznot hozand e vasút kereskedelmi tekintet­ben, azt egyelőre meg sem számíthatni; a ser­meringi vonal a bécs-trieszti út egyik legfontosabb s egyenesen nélkülözhetlen része,s kitagadhatná, hogy egész keres­kedelmi forgalmunk új lendületet fog nyerni, ha a bi­rodalom fővárosa annak főkikötőjével egyenes közle­kedésbe lép.­­ De még más irányban is kézzelfog­ható ama vasútvonal haszna. Néhány év óta éjszaki­­ Némethon fővárosai, Berlin, Drezda , Hamburg stb. azelőtt nem is gyanított virágzásnak indultak, mivel az éjszaki vasút által mindezen helyek egymás közt s végre a tengerrel is közlekedtek, de ugyan azon mértékben a déli német városok, mint Augsburg, Nürnberg stb. jelentősége csökkenni kezdett, nem mintha tevékenysé­gük vagy ügyességük apadt volna, hanem egyedül azért, mivel a szállítás ezen irányban szint annyi időbe mint pénzbe került. Hogy csak egy, nevezetesen a hírlap­­olvasóhoz igen közel fekvő példát idézzek, mennyire sorvadt össze az Augsburgi Allg. Zeitung fontossága mi­­nálunk, mióta a vasút segítségével a párisi, londoni s általában minden fontosb külföldi hirt oly gyorsan ve­szünk , hogy amaz, azelőtt oly nagy hitelben álló lap csak 3, 4 néha 5 nappal későbben hozza azokat ide! — Ha pedig Ausztria , vasúthálóját, melynek a serame­­ringi vonal oly fontos részét teszi, egészen a határig kiterjesztő , déli Némethon kereskedése szinte emelked­ni fog s habár nem a régi, de uj utakon előbbi vi­rágzását vissza fogja nyerni. Hogy végre a tengerrel­ egyenes összeköttetés Ma­gyarországra nézve is megszámíthatlan előny, bizo­nyításra nem szerul; mig egyrészről az úgynevezett gyarmatárukat jobban s olcsóbban vesszük, saját nyers terményeinket biztosan, gyorsan s aránylag kevés költ­séggel Triesztig szállíthatjuk , onnan pedig nyitva előt­tük a világ mind a két fele. Boraink, melyek rendesen a szekereni szállítás által romlottakul,­ezután tán mégis képesek leendenek, magoknak a tengeren túl is pia­­czot kivóni. Olaszhonban, hol a fő bor — nevezetesen az északi tartományokban — igen jó keletnek örül, bo­raink mindenesetre kedves vendégek lesznek. Adja Isten, hogy ezen új vasútvonal megnyitása jótékony befolyását a jelenleg oly sajnálatos pangásban levő ke­reskedelmi üzletre minél előbb nyilvánítsa ! Ez utóbbi tekintetben az ostromállapot megszűnésé­hez, melyet a holnapi nap fog hozni, szinte némi re­ményeket kötnek, de még sokkal többet várnak a Fel­sége házasságától, ámbár az összeesketes idejére nézve még semmi bizonyost nem tudunk. Némelyek novem­bert, mások jövő májust, s ismét mások — ezeknek al­kalmasint igazuk lesz — a jövő farsang végét emlege­tik. A magas aristokratia és a polgárság hatalmasan készül, a­­z ünnepélyt oly pompával akarja megütni, a minőt még Bécs nem látott, s ez csakugyan sokat akar mondani . Rechberg gróf September elején fog rendeltetése he­lyére indulni. Lackenbacher miniszteri tanácsos , ki itt a sajtó feletti felügyeléssel volt megbízva, hallomás szerint a gróf oldala mellett marad. Az olasz tartomá­nyok Számára rendelt hivatalnokok kinevezése megtör­tént , s miként már a múltkor említettem, ő Felsége által jóváhagyatván , nem soká közzé fog tétetni! London, aug. 2­­. 4. Hírekben gazdagok, de biztos tudósításnak szű­kében vagyunk. A mai Daily­ News. aug. l­-ről szóló konstantinápolyi levele szerint *) Resid pasa kinyilat­­koztatá, hogy miután a bécsi javaslat elfogadtatása esetében, a magas Portának keresztény alattvalói ja­vára tett önkénytes engedményezései, a kainardzsi s drinápolyi szerződésekbe szövetnek , mint oly pontok , melyek a­zultánt a czár irányában kötelezik; miután tovább a bécsi javaslat az egyezkedési tételeknek a tö­rök kormány nevébeni alájegyeztetését igényli, a török kormány léte, becsülete s biztossága érdekében készebb proprio marte a vitakérdést eldönteni, mint magát bila­teral diplomatiai kötelynek alárendelni. — Ellenben több oldalról érkezett ellenkező tudósítások szerint a­zultán hajlandó a bécsi javaslatot elfogadni, s követét vagy alkuszát Pétervárra küldeni; de, — s ezt az utóbb nevezett hírek is úgy mondják, — csak miután a Duna-fejedelemségek azonnali kiürítése iránt biztosítást veendett. — A mediatio reménye fenakadása aggasz­tóvá válhatnék , ha újabb s hinni szeretett tudósítások nyomán nem vennék a biztatást, hogy az ausztriai csá­szár sajátkezű levele a­zultánhoz, s konstantinápolyi kö­vete által felajánlott elyszerű közvetítése az oláh-moldva herczegségek kiürítetése tárgyában, mely mindkét fél önszeretetét ki fogná elégíteni, — elsim­ítandja a békés elintézés vég­akadályait. — Legyen úgy, mint azt hinni s remélni szeretjük , s ne váltsa fel a még meg nem oldott vészterhes kérdést egy másik, amaz a sajtó által mint új bal színvonalra felerőszakolt ügy : — a brabanti herczegnek a bécsi cs. udvar egyik fenséges tagjával történt egybekelése folytán eredhető feszesség, egy részről némely nagy hatalmak , s a körükbe fogadott Belgium, más részről Francziaország között. Oly annyira kényes a tárgy, hogy a legfinomabb tapin­tat öntudata is könnyen bátorságot veszt be az ahhoz szóláshoz. — Helytelen tapintat volt azonban a Times­­től, — a herczegi pár egybekelését, mint Franczia­ország ellen irányzott cselekvényt festeni; a turk­írák jelen uráról pedig megjegyezni, hogy „mélyen gyökere­­zők s valók ellenséges indulatai, a belga király, mint Lajos Fülöp közel rokona s Coburg-család egyik tagja ellen.“ Még helytelenebb volt a brüsseli Independance részéről, vigyázatlanul hangoztatni azt, mit különben mindenki tud : hogy t. i. a brabanti herczegben Bour­*) E tudósítás is előbb íratott, mint a konstantinápolyi kiegyezés Londonba megérkezett. S z e r­k. V 1­ff Három boldog tavasz derült rám a szepesi Kárpátok mosolygó völgyében. Bejártam ez idő folytán Ma­gyarföld legmagasabb hegyét, a vadregényes Tátrát. Hazánk ezen legfenségesebb s leggyönyörűbb vidéke elbájoló keblemet. Itt, az örökzöld fenyvesek árnyában tanultam csodálni a természet ritka szépségeit. A lom­­niczi csúcson égbe meredő óriási gránitszikla bámulatra ragadó lelkemet, s lebilincselő tekintetem a magas kő­­szirt ormairól lerohanó vizzuhatag! Te ujulsz meg most is lelkemben vadregényes tája hazámnak! Visegrád magas romjai alatt állok. Jótékony ihlet szállja meg keblemet; magas lelkesedés ünnepli benne diadalát. Elmerengek e tündéri szépségű hegyvidéken s hozzád emelem szemeimet dicső emlékű váromladék! Falaid között nyert enyhet egykoron a vitéz lovagias szellemű Róbert király; itt pillanta meg először a na­pot Nagy Lajos kitűnő fejedelmünk! S most, sö­tét sírhantját képezed azon magas fény- és világhírnek, melybe I. Mátyás nagy és nemes király emelé re­gényes múltadat. Most már csak az enyészet romboló szelleme ül fö­lötted , mig hajdan a kopár sziklaormokon épült magas bástyafalaid s nyúlánk tornyaid büszkén tekintenek alá szőke Dunánk sima tükrére ! Azonban térjünk vissza a költőiség olympuszáról, hová akaratlanul emel föl bennünket e gyönyörű romvár bájoló vidéke. Fogjunk visegrádi kirándulásunk részletes ecsetelé­séhez. *) E kirándulás vasárnap, augustus 21-kén történt. Reggel van. A nap aranyhullámival önti el és Buda ormait. Megrendül a lelkes induló, s mi túl vagyunk a pesti partokon. Ameri­ai sztylben épült kényelmes, pompás gőzösünk bátran rohan a szilaj habokon. A nagyszámú közönség néhánya a társalgási díszes terembe vonul, s annak zöld bársony ruganyos pamla­­gain elterülve con amore szem­lélgeti a terem olajfestésű szárnyasait. — A természetkedvelő többség azonban, künn a hajó emeleti fedezetén gyönyörködik. És méltán, mert hol a toll, mely téged kellőkép lerajzoljon, felséges vidék! Magas hegysorral szegélyezett bájos völgyek mellett elfutó gőzösünkről ünnepies igéző kilátás nyílik min­denfelé a szemlélőnek. A szent­endrei vulkáni képzetű magas trachyt-hegy­­csoport s a pilisi és szomszéd mész- s­zőszén telepü hegyek, a szemközt fekvő érczes hegysorokkal erős ka­nyarulatokba szorítják a Dunát. Oly látképet állít elénk — ezen kanyargó érczkarok között — az ősfolyam, mi­nőt a Kárpátok sziklái közt tündöklő regényes tavak mutatnak. A tájék kellemét emelik még több a vízmentiben dí­szelgő érdekes pontok, melyek közöl a történeti neve­zetességű derék Vácz városon kívül — melynek sza­badba vágyó közönségét is ölébe fogadó tágas és csi­nos gőzösünk­ — legyen elég megemlíteni Dömöst Ár­pád várával, Marost, és a Migazzi-várt. A déli nap erősen ránk szegezte már forró sugárit, midőn a jellegtelen láthatáron a legmeglepőbb látvány köté le figyelmünket. Leirhatlan az első benyomás, melyet az 154 lábnyi magas meredek trachyt sziklaormokon tornyosuló regé­nyes fekvésű és történetű Visegrád bámult romjai idéznek bennünk elő. Még néhány percz ... s lábaidnál állunk hajdan dicső királyi lak ! A h­ajót elhagyva, mint kirepült méhraj a virágot, úgy rohantuk meg a roppant sziklatető minden pontját, s hol csak az imént is néma csend uralkodott , eleven sürgés forgás ütötte fel sátorát. Első vágytam lenni a várfokon , hová ihletszerü lel­­kesültséggel eimlém epedé, tekintetem. Szét­nézek.... s rég letűnt idők emléke, hazánk viszontagságos története tárul föl előttem! Őseink tet­teinek nyomait keresem, de hasztalan ... csak a bájos vidéket bírjuk ereklyéül, mely látta e sziklavárat rom­­badöntő eseménydús napokat. Alig van csak nyoma is a dicső emlékű I. Mátyás király által szorosan a vízparton emelt fényes földszinti épületeknek , palotáknak , terjedelmes parkoknak, pom­pás alabástromból készült szökőkutaknak stb. Elsodor­ták a nehéz idők napjait Salamon tornyától a felleg­­vári­­ terjedő remek függőkertek csaknem minden por­szemét ! E sötét romokhoz kötne az ábrándok egész világa, ha az idő továbbmenetelre nem intene. S igy hát lebocsát­kozunk a pázsitos völgybe, hol árnyas lúgos és harsogó zene fogad, hol dúsan rakott asztalhoz ültetik a jö­vevényt. A vidor, ízletes és jutányos ebéd után, a még álló ro­mokat — mint e vár hajdani nagyságának jellegeit — sorra zarándokoltuk, és pedig következő renddel: Mindenekelőtt a szerencsétlen Salamon király négy emeletes tornya előtt álapodánte meg, melynek roppant szilárd alkata, können meggyőzött hajdani erős voltá­ról. Ez vala a várnak leghatalmasabb része, s azért is használtatott e kemény sziklára épült hatszögü őrto­rony, még elő vár s börtön gyanánt is. A Salamon tornya és a fellegvár között meredek keskeny ösvényen haladva s fürészgetve — egy ha­talmas terepély szelíd gesztenyefa közelében — e vár nagyhirü hegyitavára bukkantunk, mely habár nem oly nagy is, mint a Kárpáton létező számos tavak bármely­­lyike, emlitést érdemel. A meglehetős ép várkapun áthaladva a voltaképen a fellegvárat látjuk magunk előtt, melynek omladozott s mohhal borított falai között a koronatermen álmélko­­dunk. Itt őriztetett egykoron a terem északra tekintő kőfalában — a ma is látható czimeres márvány tábla mellett — az annyi viszontagságon keresztül ment szent korona. A fölséges kilátás , mely a várfokról a legszebb tá­jakra esik, elragadja az embert. A várat egyfelől magas trachytszikla hegyek festői­­leg környezik , melyek aljában termékeny szőlő­­s gyü­mölcskertek diszlenek; másfelől ősz Dunánk hempely­­geti alatta hatalmas hullámait. A meredek szikla lábainál terül el a völgyben — hajdani királyi földszinti paloták helyén — az alacsoi házikók csoportozatából álló Visegrád mezőváros. ..A­­zin‘° fekvésű Kalvariahegy trachyt be­dáiról néztük irigyszemekkel, mikép füröszti a fór nap aranysugarait szép Dunánk ezüst tükrén , a von p n­o u va, mi ia lebocsátkozánk a völgybe s al múlt el nehány perez ( raíjr a Duna hely hullám­ot usz­ogálva, foglalkoztattuk a három sőt négytat szavakat ,s tisztán kifejező viszhangot. z emlékezetes nap befejezéséül vidor táncz is rögit néz­etett, s a visegrádi jó zenebanda, a mint megél­kezésünkkor szívesen üdvözölt, úgy távoztunkkor bú­csuzót is húzott a derült kedélylyel távozó díszes vendég sereg után. Batizfalvi Samu.

Next