Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-02 / 1044. szám
kr. 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. _ fr., Félévre 10 _ A havi előfizetés , mint a szímenkinti eladás is megszűnt. Félévre 8 „ — Évnegyedre 4 „ — »Izini Egy hónapra 1 fr. 30 k. p. 1044 festi sind. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő ori-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Ori-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, sept. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajezárjával számittatik. A beigtatást a 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajezérjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. A SZELLEMI TÉR. V. Ha az újabb tanrendszert vizsgáljuk, végre is úgy találandjuk, hogy aránylag legtöbb súly a reáltudományokra van vetve. Ha, továbbá, a magyarul megjelenő kézikönyvek jegyzékét áttekintjük, meg kell vallanunk, miként a jogtanon kívül, a természetrajz, a természettudományok , a szám- és mértan vannak legjobban képviselve, akár a sajtóból kikerült könyvek mennyiségét, akár belértékét számítsuk. Ebből sok biztossággal lehetne következtetni, miként a nevezett szakokban nagyobb és önálló munkák is fognak rendre megjelenni, mégpedig annál sűrűbben, mennél több mennyisége válik a mostani tanulóknak olvasó közönséggé. De, noha e remény bizonyos határig valószínű, mégis egy prókátor nemzetből, minek valánk, a most munkáló nemzedék, a mostani tudós irodalom , a közelebbi évek succrescentiáját is oda számítva , aligha képes fölmutatni a reáltudományokban elég létező erőt, elég kapacitást. S ha az alkalmasok , nagyobb munkákra is szentelnék idejöket, mégsem hihető, miként irodalmunk egészen eredeti művek által , hamar kaphasson hírre és névre. Minden tisztelet mellett természettudósaink s mathematicusaink iránt, tapasztalati tény, miként közülök nem felette sokan vannak e tudományok európai haladásának színvonalán, s még kevesebben számolhatnak azon dicsőségre, hogy mint kezdeményezők , mint felfedezők , mint új rendszert alkotók, mint lángelmék, vagy mint ügyes reformátorok , magasabb fokra emelhessék, tovább fejleszthessék azon szaktudományt, mely körül fáradnak , s mely körül az egész miveit Európában velők együtt — de sokkal több eszközök segítségével és sokkal kedvezőbb körülményekben — fáradozik sok híres tekintély, sok halhatatlan név. Önként foly tehát, hogy jó fordításokra vagy legfelebb tapintatos átdolgozásokra majdnem több szükségünk van jelenleg, mint eredeti művekre. Érdekünkben áll, miszerint a reáltudományok minden ágában nagyobb munkákat bírhassunk, mégpedig oly öszvegben és oly becsüeket, hogy tanulmányozásuk által az is, ki csak magyar forrásokra lenne szorítva, szakilag kimivelhesse magát. Itt nem fő czél, hogy eredetit, hanem, hogy használhatót adhassunk. S a mostani nemzedék bőven eleget teend hivatásának, ha ezt elérte. De — miért tagadnék? — figyelmet érdemlő akadályok legyőzendők. Könyvkereskedésünk rendezetlenebb , hogysem hálózatát az ország minden vidékeire kiterjeszthesse. Vannak tájak, hová a legszélesebb közönséggel biró munkákból sem téved , még egy példány is. Uraink , kik latin iskolában növekedtek föl, kik ifjú korukat jogászattal, s a későbbi éveket politizálással tölték, annyi ismerettel sem bírnak a reáltudományokban , amennyi dilettantismusra szükséges. A múlt évtizedben, bizonyos — bár bágyadt — előszeretet mutatkozik ugyan a gyakorlati életre szorosabban vonatkozó ismeretek iránt, s a vitatás alá vett közlekedési tervek és néhány megkezdett nagyobb vállalat ösztönt ébresztettek főleg a mathesisre , s egészbe véve orvosaink, mérnökeink mind számra , mind műveltségre nézve figyelmet érdemelnek ; sőt az sem tagadható, hogy itt ott tudományosan kiképzett gazdáink is vannak. Azonban, ha illusiokkal beérni nem akarjuk, csak annyit mondhatunk , miként a reáltudományoknak van ugyan nálunk akkora közönsége, hogy az iskolai tankönyveknél nagyobb terjedelmű és speciálisabb irányú művek is, a megjelentetésekre fordított költséget, ügyes terjesztés mellett többnyire behoznák, de oly nagy részvéttel mégsem találkozhatnak , miszerint a kiadóknak fáradalmaikért illő osztalékot nyújthatnának, s annál kevésbbé válhatnak , legalább a közelebbi években, csillogó üzletté, nagy nyereményű iparággá. A mi éltünkre kiadóink nem fognak alázatosan bókolni azon írónak, kiről hallják , hogy a természettan valamely szakában sok kötetű munkán dolgozik. Ily változást fölösleges volna remélni. S mégis, mindezen akadályok daczára, mély érdekünkben fekszik , a reáltudományokban sok használható munkát bírni magyar nyelven. Az akadémia, midőn megnyílása után nem sok idő múlva, a külföldi irodalmakból, s a régi classicusokból, számos ezen osztályra vonatkozó munkát is jelölt ki, úgy hiszszük, kötelességét eléggé emelkedett szempontból fogta föl. Tudtunkra nyomtatva és elfogadott kéziratban több fordítmány várja a napfényre szíthatást. Bár az illetők sokáig ne késnének a közzététellel ! Továbbá óhajtanék , hogy az akadémia rendületlenül maradna régi irányánál, mely a magokban becses, de könyvárusi után nem egykönnyen megjelenhető műveknek sajtó általi terjesztését gondjai közé számító. Pénzereje, noha épen nem nagy, de mégis elég évenkint némi eredményt fölmutatni. Csak munkássága folytatására kedvező helyzetben lehessen, minek elérhetését bizton reméljük. De miután a reáltudományok évenkint felötlő haladásokat tesznek , szükség volna a fordítandó könyvekre nézve — legalább amennyiben északra tartoznak — új lajstromot készítenie. Azonban jól jegyezzük meg, miként akadémiánktól várni mindent, a sürgető ügy szándékos elhanyagolásánál egyéb nem volna. Bár értenék szavainkat s a megpendített kérdés horderejét vagyonosabb hazafiaink , kiktől mi nem várunk pénzáldozatot. Mi tőlük csak annyit várnánk a reáltudományok terjesztésére nézve , amennyit a görög és római remekírók közül „Az új nemzeti könyvtár“ szerkesztői tesznek. Ezek megindítottak oly vállalatot, mely a közönség kezébe hasznos könyveket ad, de a kiadónak sem veszteséget, sem nyereményt nem hoz. Kelendősége fedi a kiadásokat. Meg vagyunk győződve, hogy hasonló eredmény mutatkoznék a természettani, természetrajzi, mathematikai s más ilynemű híresebb munkák fordítására nézve is, ha azok tapintattal jelöltetnének ki. De a komoly után szóljunk a mulattató Irodalomról. Lássuk, hogy állnak itt a tények és a kilátások? Bécs, aug. 31. : Amivel múltkori levelemet befejeztem, azzal a mait ismét kezdenem kell: a közlekedési eszközökkel. Ezeknek legcsodálatosbika a semeringi vasút már csaknem egészen kész; az egyes vonalak építésével megbízott társaságok munkájukat befejezték s jelenleg csak a végszámadásokkal foglalkoznak még. Mikép a budapesti lánczhíd csodamű a maga nemében, úgy ezen vasút is az. Ha az olvasó Sziria hegyeit saját szemével látta, ha meggondolja, hogy e roppant sziklatömegeken keresztül s felül a gíszmozdony fog robogni, hogy ezen tán ezredéves szirttömegeket ki kellett vágni, s itt tunellt építeni, amott meg fenéktelen mélység fölibe merész kézzel hidat fektetni , a hegynek meredekségét folytonos kanyarodások s kigyóvonal-alakú emelkedés által legalább némileg legyőzni, akkor fentebbi állításunkat teljesen igazoltnak fogja mondani. — Bruck báró, kinek minisztersége alatt ezen óriási vállalatnak alapja vettetett, mindenesetre halhatlan érdemet szerze magának, de nem csekélyebb követőjének s általában az egész kormánynak érdeme, mely a sok badar beszéddel nem is gondolva, következetességgel és kitartással folytatta az egyszer megkezdett munkát s végre megmutatta, hogy annak létesülése még sem lehetetlenség ! — Az áruszállítás e vasúton hallomás szerint már októberben kezdődik , a személyszállítás azonban csak jövő tavaszkor fog megnyittatni. Minő hasznot hozand e vasút kereskedelmi tekintetben, azt egyelőre meg sem számíthatni; a sermeringi vonal a bécs-trieszti út egyik legfontosabb s egyenesen nélkülözhetlen része,s kitagadhatná, hogy egész kereskedelmi forgalmunk új lendületet fog nyerni, ha a birodalom fővárosa annak főkikötőjével egyenes közlekedésbe lép. De még más irányban is kézzelfogható ama vasútvonal haszna. Néhány év óta éjszaki Némethon fővárosai, Berlin, Drezda , Hamburg stb. azelőtt nem is gyanított virágzásnak indultak, mivel az éjszaki vasút által mindezen helyek egymás közt s végre a tengerrel is közlekedtek, de ugyan azon mértékben a déli német városok, mint Augsburg, Nürnberg stb. jelentősége csökkenni kezdett, nem mintha tevékenységük vagy ügyességük apadt volna, hanem egyedül azért, mivel a szállítás ezen irányban szint annyi időbe mint pénzbe került. Hogy csak egy, nevezetesen a hírlapolvasóhoz igen közel fekvő példát idézzek, mennyire sorvadt össze az Augsburgi Allg. Zeitung fontossága minálunk, mióta a vasút segítségével a párisi, londoni s általában minden fontosb külföldi hirt oly gyorsan veszünk , hogy amaz, azelőtt oly nagy hitelben álló lap csak 3, 4 néha 5 nappal későbben hozza azokat ide! — Ha pedig Ausztria , vasúthálóját, melynek a serameringi vonal oly fontos részét teszi, egészen a határig kiterjesztő , déli Némethon kereskedése szinte emelkedni fog s habár nem a régi, de uj utakon előbbi virágzását vissza fogja nyerni. Hogy végre a tengerrel egyenes összeköttetés Magyarországra nézve is megszámíthatlan előny, bizonyításra nem szerul; mig egyrészről az úgynevezett gyarmatárukat jobban s olcsóbban vesszük, saját nyers terményeinket biztosan, gyorsan s aránylag kevés költséggel Triesztig szállíthatjuk , onnan pedig nyitva előttük a világ mind a két fele. Boraink, melyek rendesen a szekereni szállítás által romlottakul,ezután tán mégis képesek leendenek, magoknak a tengeren túl is piaczot kivóni. Olaszhonban, hol a fő bor — nevezetesen az északi tartományokban — igen jó keletnek örül, boraink mindenesetre kedves vendégek lesznek. Adja Isten, hogy ezen új vasútvonal megnyitása jótékony befolyását a jelenleg oly sajnálatos pangásban levő kereskedelmi üzletre minél előbb nyilvánítsa ! Ez utóbbi tekintetben az ostromállapot megszűnéséhez, melyet a holnapi nap fog hozni, szinte némi reményeket kötnek, de még sokkal többet várnak a Felsége házasságától, ámbár az összeesketes idejére nézve még semmi bizonyost nem tudunk. Némelyek novembert, mások jövő májust, s ismét mások — ezeknek alkalmasint igazuk lesz — a jövő farsang végét emlegetik. A magas aristokratia és a polgárság hatalmasan készül, az ünnepélyt oly pompával akarja megütni, a minőt még Bécs nem látott, s ez csakugyan sokat akar mondani . Rechberg gróf September elején fog rendeltetése helyére indulni. Lackenbacher miniszteri tanácsos , ki itt a sajtó feletti felügyeléssel volt megbízva, hallomás szerint a gróf oldala mellett marad. Az olasz tartományok Számára rendelt hivatalnokok kinevezése megtörtént , s miként már a múltkor említettem, ő Felsége által jóváhagyatván , nem soká közzé fog tétetni! London, aug. 2. 4. Hírekben gazdagok, de biztos tudósításnak szűkében vagyunk. A mai Daily News. aug. l-ről szóló konstantinápolyi levele szerint *) Resid pasa kinyilatkoztatá, hogy miután a bécsi javaslat elfogadtatása esetében, a magas Portának keresztény alattvalói javára tett önkénytes engedményezései, a kainardzsi s drinápolyi szerződésekbe szövetnek , mint oly pontok , melyek azultánt a czár irányában kötelezik; miután tovább a bécsi javaslat az egyezkedési tételeknek a török kormány nevébeni alájegyeztetését igényli, a török kormány léte, becsülete s biztossága érdekében készebb proprio marte a vitakérdést eldönteni, mint magát bilateral diplomatiai kötelynek alárendelni. — Ellenben több oldalról érkezett ellenkező tudósítások szerint azultán hajlandó a bécsi javaslatot elfogadni, s követét vagy alkuszát Pétervárra küldeni; de, — s ezt az utóbb nevezett hírek is úgy mondják, — csak miután a Duna-fejedelemségek azonnali kiürítése iránt biztosítást veendett. — A mediatio reménye fenakadása aggasztóvá válhatnék , ha újabb s hinni szeretett tudósítások nyomán nem vennék a biztatást, hogy az ausztriai császár sajátkezű levele azultánhoz, s konstantinápolyi követe által felajánlott elyszerű közvetítése az oláh-moldva herczegségek kiürítetése tárgyában, mely mindkét fél önszeretetét ki fogná elégíteni, — elsimítandja a békés elintézés végakadályait. — Legyen úgy, mint azt hinni s remélni szeretjük , s ne váltsa fel a még meg nem oldott vészterhes kérdést egy másik, amaz a sajtó által mint új bal színvonalra felerőszakolt ügy : — a brabanti herczegnek a bécsi cs. udvar egyik fenséges tagjával történt egybekelése folytán eredhető feszesség, egy részről némely nagy hatalmak , s a körükbe fogadott Belgium, más részről Francziaország között. Oly annyira kényes a tárgy, hogy a legfinomabb tapintat öntudata is könnyen bátorságot veszt be az ahhoz szóláshoz. — Helytelen tapintat volt azonban a Timestől, — a herczegi pár egybekelését, mint Francziaország ellen irányzott cselekvényt festeni; a turkírák jelen uráról pedig megjegyezni, hogy „mélyen gyökerezők s valók ellenséges indulatai, a belga király, mint Lajos Fülöp közel rokona s Coburg-család egyik tagja ellen.“ Még helytelenebb volt a brüsseli Independance részéről, vigyázatlanul hangoztatni azt, mit különben mindenki tud : hogy t. i. a brabanti herczegben Bour*) E tudósítás is előbb íratott, mint a konstantinápolyi kiegyezés Londonba megérkezett. S z e rk. V 1ff Három boldog tavasz derült rám a szepesi Kárpátok mosolygó völgyében. Bejártam ez idő folytán Magyarföld legmagasabb hegyét, a vadregényes Tátrát. Hazánk ezen legfenségesebb s leggyönyörűbb vidéke elbájoló keblemet. Itt, az örökzöld fenyvesek árnyában tanultam csodálni a természet ritka szépségeit. A lomniczi csúcson égbe meredő óriási gránitszikla bámulatra ragadó lelkemet, s lebilincselő tekintetem a magas kőszirt ormairól lerohanó vizzuhatag! Te ujulsz meg most is lelkemben vadregényes tája hazámnak! Visegrád magas romjai alatt állok. Jótékony ihlet szállja meg keblemet; magas lelkesedés ünnepli benne diadalát. Elmerengek e tündéri szépségű hegyvidéken s hozzád emelem szemeimet dicső emlékű váromladék! Falaid között nyert enyhet egykoron a vitéz lovagias szellemű Róbert király; itt pillanta meg először a napot Nagy Lajos kitűnő fejedelmünk! S most, sötét sírhantját képezed azon magas fény- és világhírnek, melybe I. Mátyás nagy és nemes király emelé regényes múltadat. Most már csak az enyészet romboló szelleme ül fölötted , mig hajdan a kopár sziklaormokon épült magas bástyafalaid s nyúlánk tornyaid büszkén tekintenek alá szőke Dunánk sima tükrére ! Azonban térjünk vissza a költőiség olympuszáról, hová akaratlanul emel föl bennünket e gyönyörű romvár bájoló vidéke. Fogjunk visegrádi kirándulásunk részletes ecseteléséhez. *) E kirándulás vasárnap, augustus 21-kén történt. Reggel van. A nap aranyhullámival önti el és Buda ormait. Megrendül a lelkes induló, s mi túl vagyunk a pesti partokon. Ameriai sztylben épült kényelmes, pompás gőzösünk bátran rohan a szilaj habokon. A nagyszámú közönség néhánya a társalgási díszes terembe vonul, s annak zöld bársony ruganyos pamlagain elterülve con amore szemlélgeti a terem olajfestésű szárnyasait. — A természetkedvelő többség azonban, künn a hajó emeleti fedezetén gyönyörködik. És méltán, mert hol a toll, mely téged kellőkép lerajzoljon, felséges vidék! Magas hegysorral szegélyezett bájos völgyek mellett elfutó gőzösünkről ünnepies igéző kilátás nyílik mindenfelé a szemlélőnek. A szentendrei vulkáni képzetű magas trachyt-hegycsoport s a pilisi és szomszéd mész- szőszén telepü hegyek, a szemközt fekvő érczes hegysorokkal erős kanyarulatokba szorítják a Dunát. Oly látképet állít elénk — ezen kanyargó érczkarok között — az ősfolyam, minőt a Kárpátok sziklái közt tündöklő regényes tavak mutatnak. A tájék kellemét emelik még több a vízmentiben díszelgő érdekes pontok, melyek közöl a történeti nevezetességű derék Vácz városon kívül — melynek szabadba vágyó közönségét is ölébe fogadó tágas és csinos gőzösünk — legyen elég megemlíteni Dömöst Árpád várával, Marost, és a Migazzi-várt. A déli nap erősen ránk szegezte már forró sugárit, midőn a jellegtelen láthatáron a legmeglepőbb látvány köté le figyelmünket. Leirhatlan az első benyomás, melyet az 154 lábnyi magas meredek trachyt sziklaormokon tornyosuló regényes fekvésű és történetű Visegrád bámult romjai idéznek bennünk elő. Még néhány percz ... s lábaidnál állunk hajdan dicső királyi lak ! A hajót elhagyva, mint kirepült méhraj a virágot, úgy rohantuk meg a roppant sziklatető minden pontját, s hol csak az imént is néma csend uralkodott , eleven sürgés forgás ütötte fel sátorát. Első vágytam lenni a várfokon , hová ihletszerü lelkesültséggel eimlém epedé, tekintetem. Szétnézek.... s rég letűnt idők emléke, hazánk viszontagságos története tárul föl előttem! Őseink tetteinek nyomait keresem, de hasztalan ... csak a bájos vidéket bírjuk ereklyéül, mely látta e sziklavárat rombadöntő eseménydús napokat. Alig van csak nyoma is a dicső emlékű I. Mátyás király által szorosan a vízparton emelt fényes földszinti épületeknek , palotáknak , terjedelmes parkoknak, pompás alabástromból készült szökőkutaknak stb. Elsodorták a nehéz idők napjait Salamon tornyától a fellegvári terjedő remek függőkertek csaknem minden porszemét ! E sötét romokhoz kötne az ábrándok egész világa, ha az idő továbbmenetelre nem intene. S igy hát lebocsátkozunk a pázsitos völgybe, hol árnyas lúgos és harsogó zene fogad, hol dúsan rakott asztalhoz ültetik a jövevényt. A vidor, ízletes és jutányos ebéd után, a még álló romokat — mint e vár hajdani nagyságának jellegeit — sorra zarándokoltuk, és pedig következő renddel: Mindenekelőtt a szerencsétlen Salamon király négy emeletes tornya előtt álapodánte meg, melynek roppant szilárd alkata, können meggyőzött hajdani erős voltáról. Ez vala a várnak leghatalmasabb része, s azért is használtatott e kemény sziklára épült hatszögü őrtorony, még elő vár s börtön gyanánt is. A Salamon tornya és a fellegvár között meredek keskeny ösvényen haladva s fürészgetve — egy hatalmas terepély szelíd gesztenyefa közelében — e vár nagyhirü hegyitavára bukkantunk, mely habár nem oly nagy is, mint a Kárpáton létező számos tavak bármelylyike, emlitést érdemel. A meglehetős ép várkapun áthaladva a voltaképen a fellegvárat látjuk magunk előtt, melynek omladozott s mohhal borított falai között a koronatermen álmélkodunk. Itt őriztetett egykoron a terem északra tekintő kőfalában — a ma is látható czimeres márvány tábla mellett — az annyi viszontagságon keresztül ment szent korona. A fölséges kilátás , mely a várfokról a legszebb tájakra esik, elragadja az embert. A várat egyfelől magas trachytszikla hegyek festőileg környezik , melyek aljában termékeny szőlős gyümölcskertek diszlenek; másfelől ősz Dunánk hempelygeti alatta hatalmas hullámait. A meredek szikla lábainál terül el a völgyben — hajdani királyi földszinti paloták helyén — az alacsoi házikók csoportozatából álló Visegrád mezőváros. ..Azin‘° fekvésű Kalvariahegy trachyt bedáiról néztük irigyszemekkel, mikép füröszti a fór nap aranysugarait szép Dunánk ezüst tükrén , a von p no u va, mi ia lebocsátkozánk a völgybe s al múlt el nehány perez ( raíjr a Duna hely hullámot uszogálva, foglalkoztattuk a három sőt négytat szavakat ,s tisztán kifejező viszhangot. z emlékezetes nap befejezéséül vidor táncz is rögit nézetett, s a visegrádi jó zenebanda, a mint megélkezésünkkor szívesen üdvözölt, úgy távoztunkkor búcsuzót is húzott a derült kedélylyel távozó díszes vendég sereg után. Batizfalvi Samu.