Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-22 / 1060. szám
r fI I vJ l Végül legyen szabad megemlítenem , miszerint később párisi leveleimet megbővítve, Pakis és vidéke alaposabb leírásával kiadom; addig is, Sz. ur! telegrafhozzon át vagy 100 aranyat in natura ad normám Friebeisz, instálom. *) Nógrád , sept. 20. Maholnap az iskolai szünnapoknak vége és a tanuló ifjúság seregelni fog azon intézetekbe, hol egész életpályájára kihatandó szellemi kincseket kell gyűjtenie. — Azon kath. szülőkre nézve tehát, kik netán prot. fétanodákban kívánnák neveltetni fiaikat, nem vélünk hasztalant tenni, ha őket azon cultusminiszteri kibocsátványra figyelmeztetjük, mely mind a két prot. felekezettel mostan jön közölve. Az érintett kibocsátványban, mely f. é. máj. 6-kán 178 29 sz. a. kelt, a volt m. k. htartó tanácsnak 1797 és 1798-ki intézvényei, melyekben kath. ifjak prot. tanodákban a kormány előleges engedélye nélküli tanulástól eltiltattak, teljes érvényükben megujittatnak s azoknak folytán rendeltetik , hogy a) ily engedély a magas cultusos oktatásügyi minisztériumhoz előleges fölterjesztés után a cs. k. helytartóság osztálya által b) csupán akkor fog megadatni, ha ilyen kivételt különös okok igazolandnak és c) a kath. vallásbani oktatásról megnyugtatólag gondoskodva van, mindazáltal d) azon korlátozással, mely 1793-ban evang népiskolákba járásra nézve a kath. gyermekek elé szób hatott. E korlátozás pedig a felbírt 1793—ki intézmény szerint abban áll, hogy oly helyeken, hol kath. néptanoda nincs, kath. gyermekek az ev. iskolába csak az illető kath. lelkész engedélye mellett fogadtathatnak be, ev. vallástanitáskor a tanodából eltávolítandók és ev. isteni tiszteletben részt venniök nem szabad. A nógrádi ág. vall. esperesség holnap B. Gyarmaton közgyűlést tartané. Közérdekű végzéseiről, ha más valaki nem tudósítaná addig t. szerk. urat, majdan csak a jegyzőkönyv nyomán értesítendjük a közönséget. Szénánkat az akkori sűrű esőzés részint egészen elrontotta, részint táperejéből kimosta , azonban kárpótlásul az ég sarját bőven s betakarítására kedvező időt adott, csakhogy alig alig lehetezt kézhiány miatt behordanunk, mennyiben a nagyon uralkodó váltóláz e részben nem kis akadályul szolgált. Alig volt s most is alig van ház, melyben több családtagot ne gyötörne e betegség s kivált az idén olyan, ritkán tapasztalt gyöngítő hatalmat gyakorol, hogy pár kitörés után erővesztetten és sárga sápadtan alig lézeng benne a szenvedő, s a külföldi, ki bennünket jelennen meglátogatna , különös véleményt vihetne magával népünkről. S annál nehezebb szabadulni immár e kórtól, mivel egy hét óta légünk rendkívül meghűsült, s minden reggel kisebb nagyobb bérre ébredünk, mi a bortermesztőkre is búsítólag hat, mert késlelteti a szőlőérést, pedig alig akadhatni még megehető fürtöcskére. Szépen mutatkozott gyümölcsünknek is nagy része férges , más része pedig más évekhez képest az érettség alacsonyokán áll. (Lapszemle.) Az „Ost.-D.Post.“, sept. 20 kai számának főczikkében a következő feltűnő passust találjuk: „Jó volt, hogy szent István koronája évekiglen az aranypaszon,ántos őröktől, a selyem és hímszövetes vánkosoktól, a csillogó ékességtől és mindazon fénytől és pompától, melynek azt egyébkor környezték, eltávolitva, kövek és gyökerek mellett agyagos földben nyugodott; mert könnyebben eltürendi most, ha fejedelmi főt nem kell ékesitnie, és csöndesen és békésen folytat egy pompa nélküli letelt. Némán veszteglett volna az Magyarország fővárosában, vagy mint hulla helyeztetett volna a bécsi kincstárba; de így most még egyszer diadalmenetet tartott az országokon keresztül, büszkén vonult be a császári fővárosba, üdvözlendő a fejedelmet, ki azt Budáról a királyi koronázásra többé nem hozatta volna el.“ Nem tudjuk, vájjon valamely irodalmi suhancz éretlen elménczkedése, vagy járatlan együgyűség, vagy tán részakaratú számítás szülte-e ime gúnyteljes sorokat ? Ha a közérzelmeket szándékosan akarta sérteni az érdemes szerkesztőség, elérte czélját, mert hiszen az Ostdeutsche Post előfizetőinek tetemes része Magyarországban van , tehát e lap becses ellenszenvének ez újabb tanulságát nemcsak olvassa a magyar ember, de még meg is fizeti. — Mi azonban biztosíthatjuk tisztelt hazánkfiait , hogy az elmefuttatás , melynek az O. D. P. e vezérczikkében szavakat kölcsönöz , sem státusférfiak nézeteit nem tükrözi vissza, sem a magyar korona szentségét és fontosságát csorbítani nem képes. Épen az O.D.P. által említett diadalmenete szent koronánknak, s azon kegyeletteljes fogadás, melyet a nemes szivü Fejedelem bölcsesége ez ősi ereklye számára rendelt, a legnagyobb bizonysága annak, hogy a magyar szent korona, mint a Fejedelem és népei nagy száma közt a legszentebb kötelék dicső jelképe, s mint a keleti *) Bátorkodunk az érdemes levelező urat e tekintetben azon nyereményre utalni , mely Beöthy I. barátunk által hirdetett „Nesze semmi, fogd meg jól!“ czimű jeles munka előfizetőinek gyűjtéséhez kötve van. Ott fél millió forint vár reá. Szerk. ágos ur egészsége fölül tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos ur egészségére ? hisz nem doctor ő. — De rósz kedvedben vagy ma te Palkó, hát az aprószentek itt vannak e? — Ohohohühühü ? mosolyga Pál, itt ám, az egész debreczeni kántus a contrával együtt, négy banda czigány jött, Bihari is itt van, a rector is felállította a paraszt fattyúkat az udvaron, meg ne ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani, amikor meglátják, itt van a tűzi mester is. Ott fúr farag a fák között, azt mondja, hogy valami meglepetést készít este felé, csak aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot mint tavaly. — Hát komédiások nem jöttek? — Dehogy nem jöttek , hiszen épen azon nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötöd magával : ő maga, a ki vitézeket játszik, egy vékony borbély legény, a ki játszik öreg apákat, és egy éltes asszonyság, aki a fiatal kisasszonyokat játsza. Már ki is csinálták, hogy estére mit fognak előadni? mikor a nagyságos urak a nagy teremben ebédelnek, ők az alatt az előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, tizenkét képes ábrázolatban , görög tűz mellett. — Hát miért az előszobában, és nem a színházamban ? — Kicsiny az nekik. __Hiszen csak öten vannak. __Igen , de valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek, ki magyarnak, a régiségtárból elő is hordtunk már minden hozzá való fegyvert és öltözetet, a diákok meg az alatt énekelni fogják Dobozy történetét, Gyárfás most készíti hozzá a verset , a cantus praeses meg a nótát. Be derék lesz. A vén gelyhé úgy örült a komédiának , mint egy gyerek. Ez alatt felöltözteté Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá, felköté nyakravalóját, és begombolá, amint illett. — No már most kimehet emberek elejbe. — Merre a pipám ? — Csitt! Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb templomba kell menni, imádkozni, addig nem pipázik senki. — úgy! Biz igazad van. Hát mért nem harangoznak még ? • — Várjon ! Elébb meg kell izenni a papnak, hogy felkelt a nagyságos úr. — Még egyet kell neki megzenni, hogy „hosszú kolbász, rövid prédikáczió!“ — Tudom, Monda Pál és tódult a paphoz, kinél tulajdonképen nem az volt a fő baj, hogy hosszú prédikácziókat tartott, mint inkább az, hogy esztendőben egyszer színe elé kaphatván Jancsi urat, azt Isten nevében úgy megdorgált mindannyiszor, hogy az összegyűlt vendégeknek volt miről tréfálni egész ebéd idejéig. Ez alkalommal azonban a különös véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság alól, mert a tisztelendő úr hirtelen megbetegedett, nem végezhette kötelességét. — Hisz itt van az esperes. Monda a gyászhírrel érkező Palkó. •— Ki ne ereszd a szádon többet ! Kiálta rá Jancsi úr, ha az befog bennünket, vacsora lesz az ebédből, s úgy összevissza talál dicsérni Isten fülei hallattára, hogy magam is elszégyenlem magamat. Végezze az Istentiszteletet a supplikáns. A supplikáns öt esztendős (nem születését, hanem a tanfolyamot számítva) togátus diák volt; ki a mióta a collegiumba zárták, soha sem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára adák, hogy egy negyed óra múlva ő fog prédikálni ennyi Istentől elvetemült ember lelki épületére. Jó lett volna elszökni valamerre, de szemmel tartották , s látva félelmeit és szorongattatásait, mindenféle dévajságot elkövetett vele a csintalan sereg : a zsebkendőjét hozzá varrták a tógája zsebéhez , hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával lesz baja; elhitették vele, hogy Vidra czigány a kántor, ezt azután körülfogta, hogy ha bele talál maradni valami mondásban , kezdje rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték az imádságos könyvét egy nagy baromorvoslási könyvvel. A jámbor diák nem bírt azzal a lélekjelenléttel, mivel Csokonai Vitéz Mihály, kinek hasonló esetben dévai férfiak szakácskönyvvel helyettesítvén imakönyvét, a mint azt a jegyzéken kinyitá, elkezdé olvasni: „az eczetes-----“ itt vévé észre, hogy eczetes ugorkáról van szó , és rögtön folytató:... vízzel megitatott Jézus monda fejét lehajtván, elvégeztetett.“ S olyan szónoklatot hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult bele. A szegény supplikáns e helyett, amint észrevette, hogy barmoknak való könyvet vitt fel a katedrába, úgy belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon kezdődik a „Miatyánk“? — Azon módon visszament a szószékből és egy szót sem szólt. Csakugyan az esperes urat kellett felkérni, megigértetvén elébb vele, hogy prédikálni nem fog, csupán imádkozik. Az is eltartott másfél óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátó jó kívánságokkal a Karpathi családot, annak minden fi- és leány ágon lévő ivadékit in ascendenti, et descendenti, mind ezen, mind pedig a másik világon, hogy azokat, akár élnek, akár meghalnak, semmi nemű malheur nem érheti. E kegyes szertartáson mind jelen valának az érkezett vendégek, Jancsi úr addig senkivel sem szólott, a mig Istenhez nem emele lelkét, s azczán ez alkalommal nem mindennapi érzelmek kifejezéseit lehete látni. Midőn leborult imádkozni, valódi mély áhitat ült minden vonásán s lesüté szemeit, midőn érdemeit hallá emlegetni, mintha mindazt, amit életében jót tett, ahoz képest amit tennie lehetett, amit tennie kellett volna, oly csekélynek látná.... Csak még egy esztendőt adjon a többiekhez Isten , sohajta fel magában, és ki lesz pótolva, amit a többi elmulasztott. De van-e ígérve onnan felül ilyen év? Jön-e csak egy új hold,csak egy új nap is még a mai után ? Egészen elérzékenyülve hagya el a templomot s csak vendégei gratulatióira kezde ismét szokott eszmekörébe térni. (Folytatása köv.) viszályok közt sok és százados politikai hatalmas igények jogczime,— még is valamivel magasb értékű és rendeltetésű bármily múzeumi kincsnél. AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, sept. 20. Tegnap délután érkeztek meg a magyar korona és Sz. István egyéb ereklyéi az északi vaspálya külön vonalán Budáról ide. Az északi pályaudvar az ünnepélyhez méltó módon virágok, zászlókországczimerek és egyéb díszjelekkel volt ékesítve. A sínektől egészen a nagy bejárási kapuig szőnyegek vanának kiterítve.1 4l’4 órakor a külön vonat, melynek gőzmozdonyát virágok , országzászlók és czimerek ékesítek, az északi pályaudvaron az úgynevezett revisióihágcsó közelében állapodott meg. Albrecht Főherczeg Ő cs. kir. Fensége, valamint a nagy számú és fényes kisérő küldöttség a már ott várakozó Liechtenstein Károly herczeg lovassági tábornok Ő Felségének a császárnak főudvarmestere s a többi jelenlévő udvari személyzet által fogadtaték. Húsz magyar mágnás pompás nemzeti öltözetben, azután a felállított zenekar által hangoztatott néphymnusz között a vasszekrényt, mely a koronát s a többi jelvényeket rejte , a gőzkocsiból kiemelte s azt a belső udvaron álló hatlovas cs. k. udv. diszhintóhoz vitte.— Albrecht Főrigő cs.kir.Fensége megjelentekor mindenütt élénken és tiszteletteljesen üdvözöltetett. A szekrény a cs. kir. várpalotában ismét szintúgy, mint a pályaudvaron történt megérkeztekor, szállitóágyon vitetett a templomba, mely alkalommal számos papság kisérte azt a főoltárig. — Az ünnepélyes Te Deum , mely a magyar koronajelvények szerencsés megtaláltatásaérti hálául a cs. kir. udv. vártemplomban fog tartatni, ma délelőtt 11 órakor Ő Felségének a Császárnak jelenlétében megy végbe. — A magyar koronajelvények a cs. kir. udv. várkápolnában szerdáig (sept. 21) regg. 8 óráig maradnak, mely órában hasonló szertartással, mint elhozatalakor, az északi pályaudvarhoz fog vitetni s ismét egy határőrgyalogsági század s egy szerezsán-osztály fedezete alatt az északi vaspálya külön vonalán Budára szállitatni. _ Lemberg, septemb. 14. Gróf Golnehovvski Agenor galicziai cs. kir. helytartó exclja , legfelsőbb meghívásra ma reggeli 9 órakor a császári táborhelyre 0lmützbe utazott. A németországi katholikus egyletek hetedik közgyűlésétek küldöttei ma (sept 20.) reggel 8 órakor gyűlnek ünnepélyes isteni szolgálatra a szent István templomában össze. Isteni szolgálat végeztével 10-edfélkor közgyűlés tartatik a nagy redontteremben. Több lapok azon közleménye, hogy Jakson úr, Amerika új követe megbízást kapott volna a Koszta-ügyben gr. Bud-Schauenstein külügyminiszterrel értekezni, s azt véglegesen elintézni, mint hitelesen értesülünk , tévedésen alapszik. Az ügyet Washingtonban tárgyalják, és Jakson úr az itteni állomásra előbb jön kinevezve, mintsem e viszály fölmerült. KÜLFÖLD. Németország. A bajor kir. csapatok szövetségi vizsgálata f. hó 15-kén vette kezdetét ; 10-kán nagyszerű szemle-manőver volt. Ő c. fensége Vilmos főherczeg 15-kén a másik két szövetségi felügyelővel Lajos király ő felségénél ebédelt, 16-kán a hadminiszter, 17. pedig gr. Eszterházy ausztriai követ ad a fényes asztalt, ő és. fensége szándékozik visszatérd útjában ő kir. felségeiknél Berchtesgadenben látogatást tenni. A Münchenben végzett szemlészet után a szövetségi felügyelők Augsburg és Ingolstadtba menendnek, ott a helyőrségeket és hadszerkészleteket megtekintendők. Ő cs. fensége , daczára annak , hogy idejét a katonai ügyek rendkívül igénybe veszik, a művészetre is, a midőn csak lehet, kiterjeszti figyelmét, így látogatta meg többi közt f. hó 15-kén a kir. érez-öntődét a Bavariát s a dicscsarnokot. Mikép a„W. Z.“-nak állítólag biztos forrásból írják, a kurhesszeni herczegi ház két ifjabb oldalágának főnökei, Ilessen-Philipsthal és Barchfeld landgrófok a szövetséggyűléshez óvást intéztek az uj országalkotmányra nézve. Francziaország, Páris, sept. 15. A W. párisi levelezője lord Chrendon-nak a Nesselrode-körjegyzékre tett második feleletét taglalgatja. A kérdéses jegyzékfelelet a dolog jelen állásában jelentőséggel ugyan nem bír, mindazáltal van benne egy fordulat, mi a jelenhez is illik. „Ha, mondja az , Oroszország jogait kiterjeszteni igyekszik, Törökországnak is a maga részéről van azon joga , hogy az új követeléseket megvizsgálja és elvetse, ha azok önállósága és méltóságával össze nem egyeztethetők. Ha a Porta a bécsi indítványban önállóságát és méltóságát eléggé megóvatva nem látja, joga van azt elvetni, és a védhatalmak legkevésbé szoríthatják az indítvány elfogadására. E szerint a hatalmasságokra nézve, kiknek jó szolgálatai félreismertettek , nem marad egyébben, mint visszahúzódni , és ez az, mit a Times prédikál. A harcz kimenetele nem lehet kétes, a Portának bukni kell, de következményei Európára nézve hátrányosabbak teendőnek, mint magára Törökországra. Ez végre Oroszországgal békét köt, melyben önállóságát, mivel különben sem bír, meglakolnia kell, de Oroszország törekvései czélját eléri; a Törökországgal véd- és daczszövetséget. A Dardanellák neki megnyittatnak , az orosz hajóhad emelkedése, mely a fekete tengeren bebörtönözve való, biztosítva lesz, és ez azért nagylelkűen a Dunafejedelemségeket a Porta védelme alatt hagyhatja. Ezen fölfogás nem egyszerű föltevés, erről azon törökök meggyőződtek , kik a háború koczkajátékában nyugat közönyösségétől félnek. Különben biztos adatok után állíthatom, mikép a franczia kormány a Portának ezen szűkkeblű megoldást nem ajánlandja, nemkülönben mind itt, mind Angliában nagy zavarban vannak, minthogy a módosításoknak Oroszország általi elvetése átalános. Lord Palmerston közlőnye az ellenségeskedések elkezdését azzal véli megakadályozhatni, hogy az értekezletben résztvett hatalmak egy jegyzékben kijelentik , mikép ők a bécsi indítványt a módosítások értelmében fogják föl. De nem tekintve azt, mikép Törökország ezen kiegyenlítési eszközt önállóságára nézve elégségesnek nem tartandja, majdnem bizonyos, hogy a bécsi kabinet a kérdéses nyilatkozathoz nem járuland. Az is látszik, mikép a nyugati hatalmasságok Ausztriának a keleti kérdés további kifejlődésében állása miatt aggódnak , és az orosz czárnak Nesselrode gróffal Olmützbe érkezése az Ausztria elszakadása miatti aggodalmakat megerősíti. Az angol ellenzéki sajtó szenvedélyesen lép föl a jelen minisztérium külpolitikája ellen, és ez a dolog mostani fordulata következtében alig tarthatja fen magát. Ha valósággal bonyodalmakra kerülne a dolog, úgy visszalépni kellene, és a lehető angol miniszteri változás biztos jele volna a külviszonyok komolyságának. Valóban is vannak jelek, mik arra mutatnak, hogy a külügyeket lord Palmerston fogja átvenni. Nézetei győzelmének első jele lord Clarendon felelet-jegyzékének közlése, de úgy látszik, hogy a Times is hátat fordít lord Aberdeennek, mi minden bizonynyal csillagának hanyatlására mutat. Párisból másfelől is írják, mikép a hatalmasságok nyilatkozni fognának a bécsi jegyzék értelméről, úgy pedig, hogy az „sem jelenben, sem jövendőben Törökország fensőségét és épségét“ meg nem szoríthatná. Ezen sürgöny sept. 9-én indult el Parisból. A Siécle, Törökország leghűbb barátja, ajánlja, hogy bátran száljon csatába, mert ellenkezőleg a hosszas húzás-halasztás által az ozmán birodalom erejét kimerítené. „Azonban midőn az ellenségeskedéshez kezd, kényszerítse szövetségeseit részére állani.“ Az Union a keleti kérdésről többi közt így elmélkedik : Kérdezni lehet, mi fogna akkor történni, ha a Porta módosításaihoz ragaszkodnék, és Oroszország azokat daczosan visszautasítaná. Kérdezni lehet, hogy a hatalmasságok ezen hypothesis esetében mire határoznák el magukat ? Emlékezzünk csak azon régi képre , melyen a nagy urvánkoson ülve rajzoltatik, s melyet a franczia, angol, porosz királyok és a német császár ezen jelmondattal támogatnak : „Si cedunt, mit, hogyha pedig bukik, ki lesz akkor az örökös ? Ebből áll az egész probléma. A Constitutionnél így nyilatkozik : ,,A Duna mellett és a Bosporuson a dolog állása újból bonyolódik. Mi még mindig reméljük, hogy a vérontás megakadályoztatik. Azonban a keleti kérdés, melyet mi a bécsi jegyzéknek Oroszország részérőli elfogadása után az egész sajtóval és diplomatiával bevégzettnek tekintettünk, igen nyugtalanító tekintettel bír. Mi nem hisszük, hogy valahonnan biztos hírek volnának, akár a sz.pétervári érzület, akár a konstantinápolyi szél, akár arra nézve, mi a Duna két partján történik. De meg kell vallanunk, mikép azon jelentések, melyeket most vettünk, sokat vesztettek azon békés jellemükből, melyet a keleti hirek az utóbbi időben magukon viseltek. Konstantinápolyi legújabb leveleink jelentik, mikép a török népség között olyszerű izgalom volna, mely ha nem is a Portát de a közvéleményt háború felé tolja. A törökök kedélyét a vallásos és nemzeti érzelem harczra serkenti. A nép ezen érzelmei a Divánt igénybe veszik, és azon levelek, melyeket nem egyenesen kapunk, jelentik, mikép a zultán az ottománokhoz egy nyilatkozványt szándékozik kibocsátani. Ezen nyilatkozvány a zultánnak népei és szövetségeseihez állását jelölte ki. A kormány jelenleg, mikép egy rajnai lapnak írják Myres, Pereire és Rothschild urakkal alkudozik. Úgy beszélik, mikép keresztülvinni akarja, hogy a 300 millió új kölcsönt ezen három egyén vegye kezébe, a végett, hogy a magas pénzvilág azt barátságosan fogadja. Fould mesterművet csinált, ha sikerülend neki ezen három urat egy kalap alá vonni. Pers igny , belügyminiszter, a főispánokhoz egy új köriratot bocsátott ki, melyben megkeresi őket a kerületeikben megjelenő lapok szigorúbb statistikája végett. A kormányra nézve fontos, a franczia sajtó, vala■ mint a nem politikai időszaki iratok állését tökéletesen ismerni, és egy részéről gondoskodni. A központi kormánynak a sajtóra nézve küldetése, hogy ne csak a törvények és rendeletek végrehajtására őrködjék, mik a tárgyat illetik, hanem hogy a journalismus erkölcsi és anyagi érdekeit, szükségeit kifürkéssze.“ Egy másik rendelet a kis könyvárusok jogát korlátozza, kik vásárokra járnak, és a bélyegdij alól magokat kivonják. Minden könyvnek, gyűjteménynek, rézmetszetnek, miket ezek széthordanak , bélyegezve kell lenniök. Pária, sept 16. Mikép egy rajnai lapnak írják, a császárt tegnap nagy veszély fenyegette. Néhány segéd- és szolgálati tiszteivel a sz. germaini erdőben vadászott. Egy fiatal és szilaj lovon ült. Kisérői egyikének fegyvere történetesen elsült. A császár lova megijedt, és egy mélység felé rohant. Szerencsére , a császár jó lovas, sikerült neki lovának ura lehetni. Különben csak későre zabolázhatta meg , midőn a mélységtől alig tiz lépésnyire volt, mibe ha bezuhan, ló és ura elvesztek volna. A belügyminiszter Pas de Calais, Nord és Sommemergyék főispánaihoz következő köriratot bocsátott ki : A császár és császárné 22-kén utaznak el Párisból és Arrasban töltik az éjt. 23-kán Valenciennes és Donain át Lillébe érkeznek. 24-kén itt mulatnak. 25-kén meglátogatják a helfauti tábort és St. Omerben halnak. 26-kán Dünkirchent látogatják meg és Calaisban halnak. 27-kén Boulogneba mennek , s ott halnak. 28-kán Boulogneból elindulnak , Amiensben töltik az éjszakát. 29 kén a császár visszatér Párisba. Belgium. Chimay herczeg Lillébe menend, hogy a francziák császárát a nevezett városban mutatása felött, a király nevében üdvözölje. Nagybritannia, London, sept. 16. A bank disconto fölemelését az igazgatók tegnap elhatározták, és e rendszabályt a lapok helyeslik. A régi protectionista lapok azonban nem tehetik, hogy némi örömüket ne fejezzék ki, fölemlítvén, hogy D’Israeli alatt a kamatláb 2—2%% volt, most pedig majdnem két annyi. Feledik , azonban , hogy D’Israeli sem az aratást jobbá nem tette volna, sem pedig Miklós ezárt a módosítások elfogadására nem kényszerítette volna. A city nagyon lehangolva van. A magán és társasági bankok is az angol bank példájára, kamatlábaikat fölemelték. Az üzletek ennek következtében természetesen szenvednek. A Times Törökország harczias vágyai miatti nagy haragját feledvén, néhány nap óta ismét csendesebb hangon beszél. Most a török baráti pártot a bécsi jegyzéktervvel igyekszik kibékéltetni. Igaz, mondja a Times, mikép a török kormány, szeplőtlen casus bellivel kezében, eddig minden hadszenettel magát visszatartotta , sőt tartományait ellenállás nélkül ellenségesen átbarangoltatni engedte, a közbenjáró hatalmak tanácsa iránti tiszteletből. Hibája eszélytelen tervezetből áll, oly kiegyezkedések irányában, melyeket saját érdekében gondoltak valaki. De ezen hibákat a conferentia, s nem Oroszország ellen követte el... Mennyiben a két hatalom egyenes részességét illeti, a kérdés ép a régi álláspontjában van. És mint szükséges következmény, a közbejáró hatalmak kötelességei is változatlanul maradtak. A czél még mindig a harc viszonyának elhárítása, jóllehet a feladat nehezebbé vált. Mindazáltal reméljük, sikerülene nekik a Portát oly indítványok vagy is inkább formaságok elfogadására bírni, mely által a tán mostani látszólagos ellenvezetései elsárítatnak. Esztelenség föltenni , mikép az értekezlet közbenjárásában Oroszországnak fogná pártját , vagy czélja lehetne, a sz.pétervári udvarra nézve megkönnyíteni a ránézve is súlyos terveinek kivitelét. Bízunk tehát, hogy a török kormányt rábírhatni, hogy azon előterjesztéseknek, melyeket a közbenjáró hatalmak most megújítanak, engedjen___Valóban egy bírói ítélet elfogadásában a gyengébbre nézve mi sem lehet lealázó akkor , midőn ahoz az erősebb is hozzájárul. Ha az orosz czár a közbenjárók ítélete előtt meghajolni akar, kikről nem lehet azt gondolni, hogy részére kedvezéssel vannak, akkor valóban a zultánnak is engedni kell, anélkül, hogy az állat joga és méltósága legkevesebb csonkulást szenvedne. Ha a török módosítási javaslatok a zultán felsőségére nézve valóban fontos pontokat tartalmaznak, nincs okunk azt tenni föl, hogy azok tekintetbe ne vezetnének; azonban a legfontosabb kérdés, látszólag, a Dunafejedelemségek kiürítését, ezen tartományoknak jövendőre nézve ily támadások elleni hatályos védelmét illeti. Ha tehát a négy hatalmasság kész ezen pontokat rögtön tanácskozás alá venni, és ha azok a fejedelemségek kiürítését biztosítják, és ha jövendő biztosságáról rendelkeznek , azt gondoljuk , mikép nincs a török birodalomnak barátja , ki ily föltételek elvetését tanácsolná. Tökéletes igaz lehet, mikép Oroszországnak a jogosság szigorú törvénye szerint nemcsak a török módosításokat elfogadni, hanem a végbevitt támadásokért kárpótlást is kellene fizetni. De így nem határoz azon négy hatalmasság, kiknek védelmét Törökország szorultságában örömmel elfogadta, és kik