Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-08 / 1224. szám
1854. ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva: ÉvnegyedTM 5 fr. — kr. p. Félévre . 8 „ — „ „ Félévre 10 ., j, ^ . A havi előfizetés, mint az Évnegyedre « „ „ számonkinti eladás is ! Egy hónapra 1 fr. 30 kr p. megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, ayagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: Dri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8. ex. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, ápril 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajcárjával számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bályogdíj előre felsze-tendő a ! Magán viták öt hasábos sora 5 pengő krajozás- fával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Előfizetési felhívás második évnegyedi april-juniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással 4 frt. p.p. Az ő fizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Bécs, ápril. 6. ) Néha néha a politikai láthatáron is észrevehetni azon tüneményt, melyet a közéletben ,,vizes nap“-nak nevezünk; a sűrű fellegek egyszerre meghasadnak s keskeny résen át a nap egy két eltévedt sugara tör elő, halványan, erőtlenül, de a fellegek nem soká ismét felszívják, a rés ismét bezáródik, a homály még mélyebb lesz s ez közel esőt — a politikai égen fájdalom véresőt — jelent. Ily vizes nap tűnt fel tegnap, midőn egyszerre hire terjedt, hogy az orosz császár uj békeinditványokat tett, melyek nem egészen elfogadhatlanoknak látszanak. Estefelé köztudomásra jutott az erre vonatkozó berlini távirati sürgöny s a mai reggeli lapok is közük. Még mindig a régi nóta; alig érdemes, hogy az ember újra szót vesztegessen rá. Emlékezik talán az olvasó, hogy az orosz császár ezen indítványára nézve már a minap elmondtuk véleményünket, amidőn ama javaslat nem Berlinből, hanem Párisból közöltetett. A dolog oly egyszerű ! Bármint vélekedjék is valaki a czár politikájára nézve, látható elmét és szilárd akaratot nem lehet e fejedelemtől eltagadni: ő elég eszes átlátni, mit tesz az, fél Európát maga ellen harczra hívni, és elég szilárd arra, hogy — ha már egyszer kihívta — félúton megállapodni vagy épen hátrálni nem fog. — Hogy az oroszok e perekben stratetigiai előnyben vannak, tagadhatlan , ha ez 2—3 hónappal előbb így van (mielőtt még a nyugati hatalmak részéről a had megüzentetett) s ha Oroszország akkor békét indítványoz , ezt jóformán tehette , sőt még a nagylelkűség hírére is szert tehetett volna; a győző Oroszország békét indítványozhatott a meggyőzött török irányában. Most másképen áll a dolog: Oroszország a szó valódi értelmében még nem győzhetett, mert a tulajdonképi ellenség még nincs is a helyszínen; ha most békét kíván, mindenki azt fogná gondolhatni, hogy az oroszok — salva venia — félnek s hamarjában békét akarnak kötni, mielőtt az angol-franczia segélyhadak megérkeznek. Igaz, hogy csak a „részakaratuak“ és ,,gonoszszándékuak“ fognának ily gondolatra vetemedni, de , uram Istenem, mit csináljunk , ha a mai világ már egyszer oly rész, hogy még orosz szívben is a félelmet legalább lehetségesnek tartja s még a legjámborabb ígéreteknek is csak kötve hisz. — Azonban szó a mi szó ; ama békés újdonság a börzét tegnap igen jó hangulatba ejtette s az ezüst ismét 5v el alább ment. E kedvező hatást azonban tán még más hírnek is köszönhetni, mely tegnap — nevezetesen a börzén — igen nagy határozottsággal terjesztetett s melyet egész általánosságában itt ismételünk, anélkül hogy hitelességéről kezeskednénk. Szó volt t. i., hogy az 50 milliónyi kölcsönnek tulajdonképi czélja csak a „terrain“ előkészítése volt, mely által meg akarták mutatni, hogy az ausztriai népekben még elég bizalom, az ausztriai zsebekben még elég pénz s az ausztriai birodalomban még elég segélyforrás van ; mostanában pedig mintegy 200 milliónyi ezüst kölcsön fogna következni, mely természetesen külföldön, Európa legtekintélyesb bankárainak közbenjárásával fogna megköttetni. Az egész összeg ezüstben volna befizetendő s ezen rendszabálytól azt remélik, hogy mindenek előtt a leghatalmasabb ezüstvevő — az állam — a pénzvásártól el fog maradni, minek természetes következménye az ezüst és papírpénz közti egyensúly ha nem is tökéletes helyreállítása, de mégis megközelítése leendene. Mások még azt is hozzá tették , hogy az állam új hitelezőinek a vaspályákat biztosítékul fogná kijelölni s ezeknek jövedelméből a kamatot fizetni. Mindenesetre közlésre méltónak tartottam e hírt, minthogy az magában nem oly valószínűtlen, mivel itt mindenütt beszélnek róla. — Ez alkalommal meg kell említenem az olvasó tájékozása kedvéért, hogy az „Ausztria“ czimü félhivatalos lap útbaigazítása, mely tegnapelőtt az 50 milliós kölcsönt illetőleg megjelent s más lapokba is átment, azon, gonoszakaratunktól terjesztett hít által idéztetett elő, mintha az 50 millió tökéletesen nem íratott volna alá; e hir, miként most hitelesen tudjuk, csúf koholmány. Épen most terjed hire , hogy Konstantinápolyban a béke komolyan megzavartatott; honnan veszi magát e hit , ki kezeskedik annak hitelességéről; nem tudjuk, s így megerősíttetését el kell várnunk. Itt ott régóta aggódtak , hogy Oroszország a török fővárosban komoly zavarok indítója lehetne s az (állítólag) legújabban kitört nyugtalanságokat is innen magyarázzák. Ámbár még semmi közelebbi tudósításunk nincs, ama supposisiót megismerő koholmánynak mondjuk ; — azon hatalom, mely folyvást a conservativ elv zászlóvivőjének hirdeti magát Európában, és lázadások indítója — ez oly ellentétet képez, mint tűz és víz, éj és nap, őszinteség és — szenteskedés ! — Belgrád, ápril. 3 Mély csend állt be nálunk azóta, hogy némi biztosítások adattak az ausztriai kormány részéről, mikép seregei Szerbiába nem fognak bevonulni, ha állapotaa jövőben is az eddigi maradand. Ezen biztosítások — hír szerint — az itteni kormánynak is adattak, de ezeknél fontosabbnak tekinti a közvélemény Ausztria seregeinek eddigi magaviseletét, s tulajdonképen megmaradását előbbi állásaiban. Az izgatottság ama hírre, hogy az ausztriai seregek ide jönnek , csakugyan nagy volt s inkább foglalkoztatta az ittenieket, mint bármi más, miután itt mindenkit legjobban érdekelnek saját hazája dolgai. [ Jelentőséggel bir a mai itteni újságban s ezen kívül is különös falragaszokban kijött hirdetése a városi hatóságnak , mely a porosz ideiglenes consul befolyásának tulajdonítandó. A hirdetménynek tartalma ez : „Meroni porosz consul urrali megegyezés nyomán felhivatnak a Belgrádban élő porosz alattvalók, úgy szintén különbség nélkül azon államok alattvalói, melyek a német vámszövetséghez tartoznak, végre a meklenburgi alattvalók, egy szóval mindazok, kiknek igényeik vannak a porosz védelemre, hogy mai naptól (márt.22.ápril 3.) nyolcz nap alatt magukat a városi igazgatóságnál bejelentsék , s bemutassák azon okirataikat, melyek nemzetiségek bebizonyítására szolgálnak.“ „Aki ezen határidő alatt elmulasztja a fenkit meghívásnak engedelmeskedni, tudja meg, hogy magát az által legnagyobb kedvetlenségeknek teszi ki.“ Ezen hivatalos meghívásra csak azt kell megjegyeznem, hogy Meroni úr „porosz consulnak“ czímeztetik, bár ő nem ezen név alatt jött ide, s amint megírtam, nem is kapott consuli felhatalmazást; továbbá ezen meghívásból kitetszik, hogy Poroszország szintén befolyással akar itt birni. A német alattvalókat, amint egyszer érintettem, eddig Ausztria képviselte, most pedig mind a két hatalomnak lesz ez joga s kötelessége. Én azonban ezen lépést oly tettnek tekintem, mely alatt más — általam egyik múlt közlésemben érintett — érdek s ok rejlik. — Meroni úr tegnap az itteni székesegyházban az isteni tiszteleten megjelent polgári öltözetben, azonban csak rövid ideig mulatott a templomban. — Nem lesz érdektelen itt megírni, hogy a minap (április 1-je) egy fiatal uracska tréfából egyik poroszországi ismerősének azt irta meg, hogy „az ausztriai csapatok a Dunán át Osztrazniczánál (e falu pedig a Szávánál fekszik) szerb földre vonultak, minek következtében ő elutazik.“ Porosz ismerőse e hirrel Meroni úrhoz elmegy s ez meghallván azt több itteni főbbeknél látogatását teszi, a rendőri személyzet mozgásba tétetik, nagy lárma támad a hivatalos körökben, mely csak akkor csillapodott le, mikor megtudták, hogy ő hír koholt, s hogy az egészet csak áprilisi tréfának kell tekinteni. T. Tokaj, mártius végén. Múltkor felemlítek röviden szellemi életünk hiányait, most pedig tartsunk futólagos szemlét anyagi térünkön. Tény, hogy a hegyaljai városokban az anyagi jóllét általában nem legkedvezőbb fokon áll, de egyszersmind az is elvitázhatlan szomorú igazság, miszerint ezen városok közt Tokaj csaknem legmostohább viszonyokkal küzd. — Nézzük anyagi forrásait. — Két darab rét, egypár silány legelő és szőlőhegyei teszik összes gazdászati birtokát, mig a többi városoknak ezenkívül térés szántóföldjeik és erdőségeik vannak. Réteink még nem rég, a Tisza és Bodrog kiöntésének ártérei voltak, s a felső csak pár év előtt lett használhatóvá a tiszaszabályozási bizottmány gondoskodásából, míg a bodrogközi még most is, az év legjobb szakában, halak tanyája. Legelőnk a kijáró marhák számához aránylag oly csekély tért foglal el, s csak kevéssé kedvezőtlen időjárásnál annyira silány és kopár, hogy a csordából gyakran és többen térnek haza, emberi erő igénybevételével. Gazdászati tekintetben tehát szőlőhegyeink csaknem egyedüli keresetforrásul és bevételünk legfőbb tényezőjeként tekinthetők, mit ha közelebbről visgálunk, úgy találjuk, miszerint ezen jövedelmi ág, legkevésbé sem alkalmas 4-edfél ezernyi lakosságunk anyagi szükségeinek fedezésére és az összes föntartási igények kielégítésére. A szőlőmivelő úgy mint a birtokos, egyaránt szenved a mostoha idők és viszonyok súlya alatt. Míg az első, napi keresményéből nyáron át alig kiélni képes, s télire mitsem gazdálkodhatik meg: a birtokos más részről ezer nemével az egybeütköző kellemetlen körülményeknek kénytelen megküzdeni. Mert,hogy a hegyaljai bortermesztő, — mióta a kán megingatott hitelt, bon némely könnyelmű, pillanatnyi haszonnak örvendő nyerészkedők eljárását, a factorok ismert szemtelenségét s a mostoha évek csapásait egyaránt számításba kell vennie. •S ezen keresetágból egyedül kiélni nem képes, annak bzonyságául csak egy pár oly pinezék élő tanúságára elég hivatkoznunk, hol pár évi termés emészti a tölteléket, kecsegteti a türelmetlen gazdát és ennek nem csekély hátrányára komoran várja a napfényre hivó factor megváltó szellemét. A szegény sorsú termesztő borait vagy már szüretkor vagy későbben szorult helyzetében fele áron eladni kénytelen, minél a szükség nagy rábeszélő tehetséget fejt ki, s helybeli korcsmárosaink piacza természetének legkedvezőbb tényezőül szolgál, kik a legsilányabbort 20—25 krjával itezéjét kimérni elég szemtelenek. Hogy tehát szőlőgazdászatunk a jelen fokon és létező viszonyok közt, okszerű pinczekezelés és helyreállott hittel nélkül legkevésbé sem alkalmas bennünket kedvező anyagi állásba helyezni, s hol továbbá a mezőgazdászat csaknem teljesen hiányzik, hol az ipari kereskedelem oly alárendelt szerepet játszik , hol az elvétve feltűnő vállalkozási szellem legyőzhetlen akadályok alatt eltörpülni kénytelen, szóval : hol az összes jövedéki tényezők oly nyomorúan vannak képviselve, mint nálunk, ott virágzó anyagi jólétre gondolni sem lehet. Ezen szomorú helyzet mi a hibánk nélküli természetes következménye : népünk általános szegénysége s városunk hanyatlása. — Innen magyarázható az meg, hogy nálunk évenként alig fordul egy két jelentékeny építés elő, mi szépitési bizottmány nem létében, gyakran a város torzítására s nem csinosbulására üt ki. — Szintén innen van, hogy a régibb házak jelenleg is városunk kitűnőbb építményei, miből önként foly, miszerint városunk valaha szépnek lenni indult, de a sors máskép akarta, és végre szegénységünk oka, hogy most, városunk több hivatalok székhelyéül tűzetvén ki, az illető hivatalnokok alkalmas lakhelyeknek annyira szűkében vannak, hogy vagy igen kényelmetlenül laknak, vagy pedig kevésbbé alkalmas lakót is túlfizetni kénytelenek. A jövő talán segítend rajtunk. Curiosum gyanánt helyén látom megemlíteni, miszerint az eddig kereskedelmi testületünkbe bejegyzett 80 egyén közt 75 zsidó van. *) *) Ez igen természetes, ha a magyar ember nem alkalmazza magát ez életmódra. Vagy minden más keresetmód hasznosabb a kereskedésnél, s akkor ne irigyeljük, vagy hálás és tisztességes kenyeret szolgáltat, s akkor igyekezzünk magunk is kereskedők lenni. Angol és Francziaországban a keresztények iparos szelleme a kereskedelem terén is magához ragadta a túlsúlyt. Szerk. SURVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után Ger ö. (Folytatás.) VII. Surville ezredes. Boisseau Anacharzis nem volt ugyan nagy hős, de gyávaságból még sem tudott volna becstelenséget elkövetni. Rémülete daczára, inkább mindent kész vala kockáztatni, semhogy az ezredestől rá bízott érdekeket még nagyobb veszélynek kitegye. Az exdiplomatának szerencsére rögtön egy fényes gondolata, legjobb tapintatú ötlete jött. Herbin Péter nagy csodálkozására, ki még mindig forgatá előtte rémes, kifejezéssel a tőrt, Boisseau lassankint neki bátorodni látszott, székének támlájához vetette hátát, kezét gyomra felett összekulcsolá , Herbin Péternek szeme közé nézett, s vállvonitlva igy szólott : — Ugyan ne tréfáljon azzal a tőrrel .... Híjába akar vele ijesztgetni. . . . Önök nem mernek engem meggyilkolni. . . . Bérkocsim ott len várakozik reám, embereim egyike hozta őt nekem. ... Ha látja, hogy vissza nem térek, a kocsis mindjárt itt lesz és kopogni fog az ajtón. Mit felelnek majd neki? hogy visszaküldöm őt? Jól van! De az én embereim, nyugtalankodván vissza nem tértem miatt, jelentést tesznek majd a rendőrségnél; a bérkocsist, ki engem ide hozott , könnyű lesz megtalálni; a kocsis megjelölendi ezen házat .... és önök el lesznek fogva. . . . Most már ennyibe sem veszem fenyegetéseiket. . . . S Anarchazzia uram bátran csettentett egyet ujjával. Észrevétele némi hatást látszék gyakorolni a két czinkosra. — Na, úgymond Herbin Péter, neked mégis van egy kis eszed korodhoz képest. Más gondolatra gerjesztesz bennünket. Ne féltsd hát életedet, légy megnyugodva. . . . Gyávábbnak hittünk, mint valóban vagy , s úgy gondoltuk, félelmed segélyével megkaphatjuk a levelet) Lásd Pesti Napló 1233. számát: két, melyek még nálad vannak. . . . Egy vagy más után kezünkbe kell kerítenünk e leveleket; ez azonban a mi dolgunk. ... A mi téged illet, te mindaddig itt maradsz becsukva, migha nem végezzük azon ügyeket, melyeket te nekünk össze akartál bonyolítani. — Lárifári! kezdé Boisseau újabb elbizakodással s az első siker által rendkívül felbátorodva. Önök ép oly kevéssé fognak itt foglyul tartani, mint megölni. Embereim nyugtalansága azon esetben is ugyanaz volna, és az eredmény önökre nézve — a bérkocsis bejelentései folytán — hasonlókép ugyanaz. Én tanultam a törvényt és tudom, mire szokták azokat ítélni, kik valakit erőszakosan letartóztatnak maguknál. Önök pedig sokkal ügyesebb ficzkóknak látszanak, sem hogy magukat efféle büntetésnek kitegyék. — Szép tőled, követ uram, hogy bennünket ügyeseknek tartasz, és épen azért kellene itt maradnod, mert ügyesek vagyunk. — Ugyan hagyjanak nekem békét, mond Boisseau vállat vonitva. Ez csak új kísérlet, engem tőrbe ejteni, hogy a leveleket kicsikarhassák tőlem. De nem érik czéljukat. Legjobban cselekszik ön, ha kinyitja nekem az ajtót, édes tőrös uram. És ön, Forster Hermann úr, higye meg nekem, legjobb lesz, ha engedelmeskedik az ezredes parancsának és lehető leggyorsabban Bayonneba utazik. E szavakat elmondván Anacharzis, elégült arczczal felállott s az ajtó felé indult. — A ki sokat akar bizonyítani, nem bizonyít semmit, mond ekkor Herbin Péter, s jelt adott Boisseaunak, hogy üljön vissza. Én mondom neked, te innen nem fogsz elmenni. Könnyen elvihetném tőled a kulcsot, elmehetnék a Victoria utczába s kérhetném a leveleket Glapissontól a te nevedben, vagy ide is csalhatnám őt, ezen házba, azon ürügy alatt, hogy szükséged van reá; de igy is ki volnék téve holmi gyanúknak, holmi magyarázgatásoknak, s ennek nem akarom magamat kitenni. Ha Glapfsson akadályozni talál, majd más után rázom le őt nyakamról .... A mi téged illet, te itt maradsz becsukva, és — minthogy oly nagyon érdekel téged minden, mi bennünket érdekel— meg akarlak téged nyugtatni a nemzetközi jognak — mint te nevezed — általunk történendő megsértése következményeiről. Halld csak tervemet, nincs roszul kigondolva. Hermann felveszi köpenyedet — ti ketten körülbelől egytermetűek vagytok — s az éji sötétségben a bérkocsis meg nem ismervén őt, könnyen azt fogja gondolni, hogy ő — te vagy. Herman szépen elviteti magát valami elhagyatottabb piaczra, egy aranyat ad a kocsisnak, s megbízza őt, menjen a Victoire utczába s mondja meg embereidnek, ne nyugtalankodjanak miattad, ha netalán másnap vissza nem térnél, mert az ezredes ügyében, mely sürgetős, kénytelen voltál egy vagy két napra Versaillesba menni. Embereid látták, hogy futár érkezett; látták, hogy te magad éj közepén hagytad el a házat, s nagyon természetesnek találandják, hogy ily fontos körülmények között kissé ki kell maradnod. Ők tehát két napig nyugodtan fognak lenni; harmadik nap nyugtalankodni kezdenek, de kutatáshoz csak negyedik nap látnak hozzá , márpedig mi bizonyosak vagyunk benne, hogy legfeljebb holnaputánig végrehajtjuk terveinket. Ita ez megtörtént, egy óráig sem késünk Páriában. Addig is tehát, bölcsész uram, te szíveskedni fogsz elfoglalni egy szerény szállást itt a tőszomszédságban. Ne kiabálj, ne ellenkezzél, az nem használna semmit. Emlékezzél meg, mint magad mondottad az imént, a vas és cserép edényreli mesére. Három, négy nap alatt ismét szabad lessz. Láthatod, hogy nem vagyunk oly ördögök, mint a minőknek látszunk. Aranyat látok a földön. Gyanítom, hogy ez a bayonnei úti kölség. No lám, ezen aranynyal — mert nekünk nincs ám sok pénzünk — jó élelemről gondoskodom számodra, kapsz majd hírlapokat, könyveket, szóval mindent, a mi fogságodat elviselhetővé teheti. Kevesebbet valóban nem is tehetnénk éretted (téve hozzá Herbin Péter vidáman), éretted, ki megakadályozod legszebb terveink hiúsulását. A szerencsétlen Boisseau, fájdalom, mitsem tudott felelni e fenyegetésekre. A veszély most annál valódibbnak mutatkozott előtte, mert nem volt nagyítva. Fájdalommal kellett előre látnia, hogy Bracciano herczegnő — nem lehetvén tán annak idejében tudósítva azon levél által, melyet Raoul Montlaur tábornagyáéhoz intézett volt — védelem nélkül maradand kitéve Forster Herman gonosz terveinek, kinek ennélfogva roppantul érdekében áll, Anacharzist letartóztatni. A mód, melyhez a nyomorultak folyamodtak, mindenesetre gyalázatos volt, és reá kemény büntetések szabva; úgy látszék azonban eléggé biztak terveik sikerültében, hogy e büntetésekkel daczoljanak. Erőszakkal ellentállni, erről szó sem lehetett. Herbin Péter, életkora daczára, erőteljesnek mutatkozott, s ő, segítve Hermantól, bizonyosan hasztalanokká tette volna a boldogtalan Boisseau minden erőlködéseit. Anacharzis megfontolván mindezen esélyeket, sóhajtva engedi át magát a sorsnak, melytől nem menekedhetett. — Nos, mond Harbin Péter, remélem, hogy most már meggyőződtél szavaim valóságáról? — Meggyőződtem arról, hogy önök képesek ez erőszak végrehajtására. Ha egyébiránt a pénz vágy az , mi önöket hajtja, én kétezer napóleont ajánlok ötlöknek azon feltét alatt, hogy engem szabadon eresztnek és rögtön elutaznak Parisból. — Ah, ah, mond Herbin Péter, látom, hogy te csakugyan nyomorultaknak tartasz bennünket. — Menjünk feljebb, ... én még háromezer napóleont is megadok. ... De az ezredes házmesterének fia elkisérendi önöket, hogy bizonyos legyen benne, miszerint valóban elutaztak. . . . A jó Boisseau úgy vélekedik, hogy ily módon meg- szüntetendi ez emberek ellenkedését. — Adhatsz te nekünk , mond ismét Sterbin Péter, négy, sőt ötezer napóleont is, érted-e, azért mégsem segítsz magadon. Már mi olyan emberek vagyunk. Ah, de kocsisod bizony majd el is unja magát. Vissza kell őt küldenünk, vagy veled vagy köpenyeddel, az egyre jön ki. Felébb azonban téged kell biztos helyre tenni. Ne gyerekeskedjél, úgy sem volnál képes nekünk elfentállni. És ha gyerekeskedel , tudd meg, semmi ízletes ételt nem várhatsz, s kenyéren és vízen kívül egyebet nem adok. Nekünk itt pompás egy rejtekünk van. Ki számára volt elkészítve, azt nem szükség tudnod. Csak arról értesülek még, hogy elővigyázat tekintetéből nem lesz egyéb világításod, mint amivel a jó isten látja el a természetet. Készen vagy? —• Adok ötezer napóleont, s becsületemet kötöm le, hogy mindenről, mi köztünk történt, hallgatni fogok. Herbin Péter vállat vonitva mondá : —L Lássuk csak, jó szerivel jösz-e, vagy erőszakot kell használnunk! Minden reményét elvesztvén, Anacharzis felkiáltott : — Gyalázatosak vagytok ! . . . Menjen előre , követem önt. . . (Folytatjuk.) 81—1224