Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-01 / 1268. szám
tottak a hadseregre. Az ostrom alatt pedig a kulevzsai jun. 13-ki vesztett csata, melyet az ostromlók nagy diadalzajjal jelentettek az osz Sert Mehmet pasa parancsnoknak, ki kerülőn át két galambot küldött a sumlai vezírhez azon elmés felszólítással, hogy ha a csata valóban el van veszve, a fekete, ha meg van nyerve, a fehér galambot küldje vissza. És a fekete visszaérkezett! Mégis az ostrom máj. 17-től egész jun. 29-ig tartott — hat teljes hétig! S mily gyöngék voltak akkor Szilisztria erőditvényei a mérnökkar, melyet most európaiak igazgatnak,példánya volt a tudatlanság és ügyetlenségnek, s a külművek akkor teljesen hiányoztak. S mily támaszt bírtak az oroszok Várnában! Az egész bolgár tér a Duna és Balkán közt szabadon állt előttük, s most a Dobrudzsában kell működniük! Most egy átkelést nem tudtak még létesítni Oltenitzánál, s akkor Oltenitzától Kalarasig óriási fenyőhidat állítottak; a 65 nehéz ágyú közöl, melylyekkel a várat ostromolták, 31-et Brailában foglaltak el a törököktől. Ők voltak urai minden várnak Szilisztriától lefelé ; akkor nem volt Ruszsuk , sem Kalafat , mely megakasztotta. Óriási szállító flották hozták folyvást az élelmet és hadszereket Odessából Kasztendzsébe és Várnába. Azonfelül az 1828-ban Szilisztria ellen épített sánczok , melyeket a törökök elég eszélytelenek voltak le nem rontani, javukra szolgáltak, s az ostrom mégis 44 napig tartott a bezárolás után, s most még csak azt mondják a tudósítások, hogy a bezárolás létesítve van, pedig ez sem való még; de ha való volna is, még csak most kezdődnének az ostrommunkálatok. Azonban a körülményt mégsem szabad figyelem nélkül hagyni, melyek most a törökökre nézve kedvezőtlenebbek. Akkor az ostromló sereg csak néhány ezreddel volt nagyobb az ostromlottnál; most azonban három-négyszerte nagyobb sőt még ez arányon is felül áll; aztán akkor Schilder tloknak ideje volt tervet kidolgozni, melylyel az orosz csapatokat kímélhette; aknákat ásatott folyvást, s még rést sem lövetett; most azonban az oroszoknak drágább az idő, mint az emberélet. A parancs itt van, Szilisztriát minden áron bevenni. Omer pasa és St. Arnaud közelsége nem enged Schilder tloknak időt aknászati tudományának kifejtésére ; mennél roszabb az oroszok helyzete, annál merészebb játékot kell játszaniok. Szilisztria most tehát rövidebb próbának lesz kitéve, mert jobb kilátásai vannak most mint akkor, midőn menthetlenül az oroszok zsákmányává kelle lennie; azonban meg vagyunk győződve, hogy a vár mostani előnyei túlnyomóbbak, mint hogy a bukaresti tudósítás mesének fel ne tűnjék; kivált miután A Erst. Ztg azon tegnapi tudósítását, hogy Szilisztriától nem messzire az oroszok a törökök és francziákkal (?) keményen összecsaptak, ma foksányi levelek is ismétlik. Egyébiránt írja ugyan a lap, mikép az orosz hadsereg, mely Kalarasnál öszpontosítva van, 120,000-nyi számra növesztetett; a törökök és szövetségeseiknek ennélfogva nehéz harczot kellene a roppant tömegekkel küzdeniük. Ámde a hangulatot a török hadseregben és a csapatok bátorságát kitűnőnek írják le. A török gyalogság legnagyobb része kitűnő kamrás fegyverekkel van ellátva s hegyes golyóik 500 lépésre repülnek s többnyire bizton elérik czéljukat. Az eddigi csatákban legtöbb tenni valója mindig a tüzérségnek volt, minthogy a csaták legtöbbjei ágyú ütközetek voltak. A Dunáról jött utasok beszélik, hogy Szilisztria bizonyosan tartani fogja magát, s most annál inkább, miután az ostromló csapatok a jobb Dunaparton hátráló mozdulatra kényszeríttettek. Oláh országból írják, hogy az utazás a Proava völgyben a roppant faszállítmányok által iszonyúan akadályoztatva van, mely óriás fákat a Predjalon vágtak ; a járművek roszaságánál fogva minden perczben összeroskad egy ily rozzant faalkotmány a roppant teher alatt s órákig kell várni, mig az út ismét megnyílik. Valódi kin látni az emberek és marhák gyötrelmét. A kidőlt lovak ott fekszenek az utak mellett s az ökrök csontig lesoványodtak; a parasztok káromlásait nem is lehet leírni. Kis-Oláhországból írja a S.B., hogy a közigazgatás minden pénztárral Rimnikbe költözött, a tiszviselőség hatályából kiléptettetett és a rendőrség meg lan szüntetve. A nagyobb városokban a jobb lakosok biztonsági őrséggé alakulnak, hogy magukat a rabló támadások ellen utalmazzák. A lakosok beszélik , hogy a törökök semmi bántalmat nem követnek el rajtuk , az orosz kozákok azonban gyakran meglopták, de utolsó időben az oroszok is kíméletesebben bántak velük. A 16-án Krajovába érkezett törökök elé kiment egy küldöttség, melyben bojárok is voltak a tirgusiuli kerületből. A törökök közt azon hiedelem volt elterjedve, hogy oly szövetségesük van, ki a felhőkből pusztító golyózáport képes leszórni. A Moniteurnek írják Boszniából máj. 27-ről, hogy 2000 montenegrói a herczegovinai határon átlépett s az ország egy részét Trebigne és Niksich közt megszállotta, a nélkül hogy az albániaiak által védett szilárd pontokat megtámadnák. A montenegróiak e megrohanásnál mintegy 60 embert öltek meg s néhány ezer darab marhát raboltak. A török hatóságok azonnal illő rendszabályokat tettek, hogy e rabló támadást visszaverjék. A rendelkezhető honvédséget a határos helyeken összegyűjtők, ezeket az ellen elé állítandók, s 5000 rendes csapatot várnak, mely Danilo hordáit féken fogja tudni tartani. A varsói hírlap máj. 27-éről azon közlést tartalmazza, hogy a nhg trónörökös parancsai alatt álló gránátos testből máj. 21-én a nhg Sándor ezred, máj. 22-én a gr. Suvarow-Rimniki ezred, máj. 24-én a hg Rumiancow-Zadunajski ezred, máj. 25-én a Miklós ahy ezred, és máj. 26-án három gyalog üteg, az első hadosztályhoz tartozó, Varsóba érkezett s bevonulásuk után Rüdiger tbk azonnal szemlét tartott felettük. Máltából máj. 22-től jelentik. Forey tbk osztálya ma 14 gőzös fedélzetén elindult. 25-én meg fogja szállni Athént. Az angol sereg egy osztálya Stambulból Várnába hajózott. A franczia hadtest után van a balkánvonal felé. Pár isba távirati sürgönyök érkeztek Stambulból, melyek azonban részben már ismeretes dolgokat tartalmaznak . A Phoebe hajó megérkezett Ábáziából s megerősíti azon hírt, hogy az oroszok, meggyőződvén a lehetetlenségről, bezárult parti pontjaikat tartani, Bartumtől Anapáig odahagyták álláspontjaikat. 200 mfldnyi vonalon erősségeiket felgyúrták és Kutaisba vonultak. A cserkeszek leszálltak hegyeikről s minden elhagyott helyet megszálltak. Szukum- Karéban 1500 oroszt megleptek, kiket fogva elvittek. Ideiglenes kormányt alakítottak Samyl sógora elnöklete alatt. — A Descartes hajó 11-én hagyta el Szebasztopolt. Ekkor a hajóhadak még mindig ott czirkáltak, de a köd oly sűrű volt, hogy az admirálható időről időre kénytelen tüzeltetni tájékozás végett. JÓVAROS ÉS VIDÉKI UJDOHSÁGOK, Budapest A magas kormánynak a közjó előmozdítására irányzott atyai gondoskodása bizonyságául említhető ama kettős tény, miszerint a czigányoknak állandóul egy helyre telepitésök, földmiveléshez szoktatásuk s igy hasznos polgárokká formálásuk czélba van véve , valamint az állatkínzás megszüntetését illetőleg is szükséges intézkedések életbe léptetése terveztetik. (B. H.) — A Garay-árvák részére következő szives adományok érkeztek hozzánk. Özvegy Pogány Istvánná küldött 5 darab ezüst tallért. Konyha József rimaszombati reform, lelkész küldött 30 pártot, mely öszveg kinyomatott új évi beszéde példányainak tiszta jövedelméből gyűlt össze. Eőri Farkas Kálmán ur, ki, mint jelentős , legújabb zeneművének jövedelmét is a Garay-árvák részére ajánlá fel, Duna-Földváron e czélra 6 f. 46 krt gyűjtött p. p. — A Mátray Gábor által gyűjtött magyar népdalok 2-ik füzete már sajtó alatt van s onnan néhány hét múlva kikerülend. Megjelenéséig előfizetni lehet a kiadónál a nemzeti muzeum épületében. Azontúl e becses füzet ára magasabb leend. Mátray úr az előfizetők névsorát kinyomatni szándékozik. Ismerni fogjuk tehát azon derék hazafiak neveit, kik e hazai és fontos vállalat iránt érdekkel viseltettek s meg fogjuk tudni, mennyiben teljesült reménye Mátraynak, ki e népzenénk és nemzeti kincseink egyikének megőrzését czérző vállalatnál a magas aristokratia részvétére számolt. — A magyar nép könyve első füzetének legbeszélőbb bírálata a részvét azon emelkedése, melyet ez első füzet szétküldetése óta tapasztalhatunk. Világos jele ez annak, hogy a jót az olvasó közönség melegen pártolja, világos jele ez a nép érettségének, a nép-előljárók kötelességérzetének, melynél fogva a nép figyelmessé tétetik azon munkák iránt, mik ismereteinek gyarapítását tűzték ki czélul és tanácsadóul kívánnak megjelenni a munkás hajlékában. — Budán egy uj California támad. Csak annyiban kívánjuk a California nevet értetni, hogy Budán szinte mint az indusok szomszédságában a föld s szőlőgazdák túrni kezdik a földet; a nyereségvágy ásót ragadtat az eddig tán heverő kéz által s minden ember — aranyra, nem, hanem keserűviz-fúrásra kíván bukkanni. Mióta a szűk teleknek birtokosa a keserűvíz forrásból gazdagságot merít, mindenki szert akar a szomszédban tenni egy ily kényelmes gazdagodási módra. Ha mormonok bírnák a budai földeket valamint az általuk felfedezett californiai arany telepeket, nem bányászszák ki, úgy nem kutatnák itt sem a keserű vizet, hanem gonddal megmivelnék földeiket s a szorgalom erejével építenék fel a jólét házát. De a budaiak, kik a sashegy veres borát nem eléglik, most verítékkel keresik a keserű forrást. Meglehet, hogy többen akadnak ily forrásra s mit csinál majd akkor a mostan egyetlen forrás birtokosa, ki egy palack vizet , kiért árul? Már csak ezért is óhajtjuk, hogy többen találjanak forrást, hogy e zsarolásnak vége vettessék s hogy a betegek olcsóbban juthassanak a keserű vízhez. — Ma délután 32 órakor megy végbe a rákosi pályatéren az idei első lóverseny, a következő rendben: I. Trial-Lakes, 13/* mértföld.*) — 100 pfor. bánat. — Futhat minden ló. — Teher: 3 esztendős, 110 font; 4 észt. 125 font; 5 észt. 130 font; 6 észt. s id. 135 ft.; mén 3 fttal több, angol telivér 5 fttal több. Ló, mely bár mit nyer, külön 5 fattal több. —Ur-lovarok színekben. A 2-ik lő tételét visszakapja. 1854-iki jan. 1-jén 7 aláírással elzárva. 1-ső sz. Batthyány István gr. 6 oszt. sg. k. Avia, ap. Faugh a Ballagh, an. Barbarina, — kék test fejér ujj , fék. sapka. 2-ik sz. Károlyi Sándor gr. 6 e. félv. szűr. k. Brava, ap. Alert. Fejérrel csikós kék test és ujj, veres sapka. 3-ik sz. Kinsky Octav. gr. 5 e. sőt. p. k. Irene, ap. Sheet Anchor, an. Chaldean Princess. Fejér és veres csíkos test, veres sapka. II. Széchényi dij 100 arany. Futhat minden mén és kancza; 1600 öl ismételve. 3 e. 87 font; 4 e. 102 ft.; 5 e. 109 ft.; 6 e. 113 ft. idősb 115 ft. ; kancza 2 fonttal kevesbbet. Ló, mely már dijt nyert, 5 fonttal többet. Tét 10 *) 1 angol mf. 1848 öl. arany; fele bánat, a rétesz 40 aranyig a második lóé, azon felül az elsőé. 1-ső sz. Auersperg hg. 5 e. sőt. p. k. Stella ap. Provost, an Sally. — Ezüstszin test, veres ujj, fekete sapka. 2-ik sz. Carter R. ur 4 e. p. k. Muffin, ap. Sweetmeat, an Miss Martin. — Fék. test és ujj, fejér sapka. 3- dik sz. Hunyady Jós. gr. 5 e. sőt. p. k. Galvanism, ap. the Doctor, an. Scadow-k. — Fék, test és sapka; rózsaszin ujj. 4-ik sz. Kinsky Octav. gr. 3 e. vil. p. k. Blue Book, ap. Cowl, an. Hampton-k. Fejér és veres; csikós test; veres sapka. III. Széchenyi-dij, második sz. — Harmadik, ha szükség. IV. Északi német-dij 900 pft. Futhat a szárazföldön született 3 éves minden ló. — 1 angol mf. — Teher 100 font; kanczák és heréstek 3 fonttal kevesbbet. — Tét: 250 prof.; fele bánat. — A 2-dik ló tételét visszakapja. 1- ső sz. Batthyány Istv. gr. p.m. Deer’s Killer, ap. Deerslayer, an. Confederate. — Kék test, fejér ujj, fék, sapka. 2- dik sz. Carter R. ur p. k. Mona Lisa, ap. Blenheim, an. Hilda. — Fék. test és ujj, fejér sapka. 3-ik sz. Harrach Ferencz gr. fék. k. Gipsy, ap. Cameleon, an. Sally. — Fejér test, veres ujj és sapka. V. Hazafi-dij 100 arany. Futhat magyarhoni minden kancza— 104 ang. mf. 3e. 85 font; 4e. 100 ft.; 5e. 107 font; 6e. és id. Hl fz. Tét 10 arany : „fuss v. fizess“; a tétesz fele az első, fele a második lóé. 1-ső sz. Horváth Edmund ur 6e. p. k. ap. Murat, an. Christine. — Kéktestveres sapka. 2-ik sz. Hunyady József gr. 4e. p. Opal, ap. Bob Peel, an. Agate. — Fekete test és sapka rózsaszín ujj. 3-ik sz. Ugyanannak 6e. p. k. Sylph , ap. Touchstone, an. Martingale — A lovas színei ugyanazok. 4-ik szenstein Ferencz hg. 5e. p. k. Onyx, ap. Bob Peel, an. Agate. — Vil. kék test; fék. sapka. VI. Ivadék-verseny (Produce Stakes). 3/4 mértföld. — Tét 100 pror.; fele bánat. — Futhatnak 3 éves félvér-lovak. — Teher : 95 font; kanczák és heréstek 3 fonttal kevesbbet. — 4851 -ki máj. 1-én elzárva. 1-ső sz. Batthány Istv. gr. fék. k. Három a táncz, ap. Da Caepo, an. Supella. Kék test, fejér ujj ; fék. sapka. 2 ik sz. Dőry Lajos b. p. m. Mr. Jules, ap. Tummeldich, an. Sunflower. — Veres test és ujj ; fehér sapka. 3-ik sz. Zichy Aladár gr. pk. Brown-Bonnet, ap. Claudius vagy Freewill, an. School Miss. — Kék test; barna sapka. **) Közintézetek. Nemzeti szinház. Kedden, máj. 30-kán Bogya Rózsa k. a. mint szerződött tag első fellépteül Ernani, Verdi gyönyörű operája. Mi azon meggyőződéssel írjuk e jelentésünket, hogy vidéki. olvasóink , hogy nemzeti színházunk barátai Magyarországban érdekkel fogadják az értesítést, mely egy hazai tehetség, a nemzeti színház új tagja első fellépésének eredményéről tudósít. Tudjuk tehát, hogy színházunk barátai örömmel is fogadandják a lapok jelentéseit, merthogy a k. a. mai fellépése tökéletesen igazolá azok várakozását, kik tehetségében és kedves hangjában a sikernek biztosítékait találták fel, és egy nagy jövő iránti biztos reményre adhatott okot. A k. a., kit a közönség mint rokont szívesen üdvözölt megjelenésekor, az előadás alatt a tetszésnek nyilatkozataiban feltalálható a méltánylatot, mely valamint benne tüstént felismeré a tehetséget, úgy szép pályáján mindig kísérője leend. Többször ismételve, hivatott és méltán, mert a k. a. nemcsak rokonszenves és tiszta csengő hangja, szép éneke által ragadá meg a közönséget, hanem azon hibátlan és szilárd iskola által, mely a soha nem tévedt intonatioban tünteti fel magát, s melyben hosszas tanulmányra kell ismernünk. A k. a. magas hangjai tiszták és kellemesek. **) Kutyákat a pályatérre vinni, úgy az ültetvények megsértése vagy rongálása, valamint a kitűzött útréli letérés és gyepgázolás tilos. — A pályagyepres bemenet pedig csupán a lovar-egyleti részvényes uraknak és versenyzőknek szabad. TUDOMÁST ÉS IRODALOM Jeles íróink csarnoka. XXIII. ÁNYOS. „Magyarok szivébe fog ő temetkezni. S minden érjzugásban fogunk emlékezni, Hogy egy olyan halott nyugszik kebelünkben, Kinek halhatatlan neve nemzetünkben.“ Ányos. Azon valódi hazafiak között, kik a múlt század utolsó negyedében a nemzetéletet lelki dermedtségéből felvillanyozák s ernyedetlen munkásságuk által költészetünknek, nyelvünknek, miveltségünknek uj lendületet adónak. Ányos István (szerzetesi nevén Pál), kit Barcsai Ábrahám vezetett volt be az irodalomba, díszhelyet foglal el. Sokan, kik utána következtek, felülmúlók őt alkotásaikkal, s ezen csak örvendhetünk : mert mivé lenne a haladás, ha az utódok hátrább maradnának az elődöknél? Ne feledjük azonban, hogy valamely ember méltányos megítélhetésére a mérvet nem a későbbi korszak fejlettebb világszemlélete szerint kell alkalmaznunk , és becsét különösen azon viszonyokhozi aránya határozza meg, melyeknek korlátai közt működött. S nem küzdöttek-e Ányos és kortársai oly csüggesztő körülményekkel, melyek mai nap szinte a lehetlenségek közé tartoznak ? Akkor a magyar irodalomnak úgyszólván még nem volt közönsége, nem volt határozottabban kijelölt iránya sem, mely szerint biztosan előre haladhasson. Bátoríttatva kevesektől, gúnyoltatva sokaktól, nem látva működésök sikereit, az írók csak azt tudták, hogy tenniük kell, de nem, hogy mit és miképen, mert erre nézve maguk között is többfelé szakadoztak. Szépen mondja Ányos: „Édes, de egyszersmind terhes vándorlással. Keressük tárgyunkat kemény bajvívással.“ S mibe fektették, mibe fektethették fáradozásaik jutalmának reményét? A jelenkor elismerése nem vigasztaló őket, s kénytelenek valának a jövőre hivatkozni, mely legalább haláluk után fog nekik igazságot szolgáltatni. Maga Ányos is így nyilatkozik: „Talán még a késő időkben, midőn mi már nem leszünk, nőm fognak oly magyarok, kik rólunk meg fognak emlékezni! Oh, és ha csak egy könyet hullatnak is sírunkra, boldogabbak leszünk sok hatalmasoknál, kik gyakorta csak hizelkedésből vagy szolgai félelemből tiszteltetnek.“ Bizonyára pedig Ányos azon kevesek egyike , kikről nemcsak megemlékeznünk illik, de kiknek hátrahagyott munkái, az isteni szikra ihlető erejének köszönvén létöket, belértékek súlyánál fogva még a késő ivadékban is hatni, élni hivatvák. Hogy Ányost jelenleg kevéssé ismerik, hogy művei (összeszedve B a csá nyi által) még csak egy kiadásban jelentek meg, az szomorú valóság, melyen változtatni kell. Nézzük csak közelebbről, nincs-e Ányos költészetében oly báj, oly eredetiség, melyeknél fogva érdemes arra, hogy mai korunk olvasói is gyönyörködhessenek benne ? Ím, mindjárt az első elem, mit Ányosnál találunk, s mi különösen magyar íróknál felette nagy ritkaság, bizonyos biztos, nem ingadozó, nem változó alap, melyen minden szemlélkezései épülnek; bizonyos rendszeresen kitisztázott eszmekor, melyben következetesen, minden csapongás nélkül mozog; szóval, határozott világszemlélet. Hogy erre a franczia encyclopaedisták neveltje, a világot és társadalmat bölcsészi szemmel betekintő s felmérő Bessenyei nagy befolyással lehetett, nem akarjuk tagadni, mert Ányos költői levelei Bessenyeihez, a bennök vitatott tárgyaknál fogva, szintén bizonyságot tesznek e befolyásról *); de az is áll, hogy Ányos az átvett eszméket saját egyedisége szerint alakította át magának. Saját egyedisége szerint, mondjuk, — ez pedig egészen alagyas hangulatú volt, s így minden versének alagyas jellemet adott. Gyönyörű, de mégis fájdalmi alapú hangöszlet fejlődik ott, hol férfias belátás az eszmékben női lágysággal párosul az érzelmekben: megnyugvás egy részről a mindenség végzetteljes örök rendjében, más részről felháborodás az emberek rendzavaró igaztalanságai miatt, melyek ellen az „Éjjeli tűnődésében dithyrambi emelkedettséggel kikét. A legmélyebb megilletődéssel olvassuk azon prózai kis czikket, melynek felirata: ,,a világi gyönyörűségeknek haszontalansága.“ Hű képét adja itt Ányos azon lelki forrongásnak, melyből világszemlélete fakadott s mely veres fonálként csaknem valamennyi költeményén keresztül húzódik. „Olyan lettem“ — igy szól többek közt — „mint a mélységben zörgő sötétség, hegyek közt fekvő magányos erdők vagy sivatag pusztaságok, hol semmi örömkiáltás soha nem hallatik. A világ büntet , azért, hogy megismertem, s haszontalanságait, hitetéseit, melyekkel halandóságunkat valóság színe alatt csalja, az iszonyú kárpit alatt megsejdítettem.“ És ismét : „El kell magadat tökélened, nem gondolni, nem érezni, vagy emésztődni. Hát nincsen-e valóságos öröm e világban? Elég lehet azoknak számára, kik vígan tévelyeghetnek s szép színekkel csalathatnak; de a ki sokat lát, bánattal büntettetik, azért, hogy életének haszontalanságát, hiábavaló vágyódásait, igazságainak bizonytalanságát, önönmaga hivalkodásait, múlandóságát, s természetiben érzéseinek kínos rabságát ismerni tanulta!“ Barcsaihoz irt költői leveleinek egyikét következő elmélkedésekkel toldja meg : „Irtóztató igazságok közt hánykolódunk; bárcsak az egész világ hallaná sóhajtásainkat, talán találkoznék valaki, ki a letapodott emberiségnek kezeit nyújtaná. Ugyde mely századnak nem voltak Mark Auréliusai, Szenekéi ? Munkájok az égig magasztaltatik, de még általok nem jobbult a világ. Mindenkor hasonló bűnöket átkozunk, s cselekszünk; m így többek közt az 1778 ki nov. 23-kán kelt levél, és bárcsak azok mellett maradnánk! De addig ingereljük a szelíd természetet, mig egészen ki nem forgatjuk sarkából és a legalacsonyabb cselekedetekre nem kényszerítjük. Mikor azután szégyenleni kellene gyengeségünket, akkor új neveket gondolunk ki, hogy bűneinket erkölcsöknek lenni higye a világ.“ A kiábrándulás fájdalma vonul végig Ányos minden munkáin, s e fájdalom csak kettőben találja vigaszát : egy — a lángoló hazafiság, mely még az eredeti öltözetet is féltékenyen kívánja megőriztetni s meg van győződve, hogy nemzeti miveltség, honszeretet és erkölcs biztosítják fenmaradásunkat; más — a rokon lelkek iránti forró barátság. A szerelem eszményesítését Ányos kigúnyolja; egy két szerelmes versét vagy találó leírás vagy bennök jelenkező férfias büszkeséget) teszik érdekesekké. „Éljünk mi a barátság boldogságával ! Nem ismertem még ennél tisztább gyönyörűséget.“ Ányos a fagyás hangulatából önkényt következik folytonos mélázása a múlandóságról, s talán saját, kora halálának előérzete. Alig van munkája, melyben a múlandóság eszméje ne szerepelne, azonban koránsem mindig leverőleg, sőt olykor némi humorral is, mint például e sorokban : „Jőj velem, barátom, Diogén házába . •Nevessük ott Sándort kevély táborában, S megfontolván mindent világ piaczában. Mondjuk, hogy múlandó s semmiség magában.“ Összefügg ezzel, valamint hazafias indulatával, hogy Ányos különösen a nemzeti múltnak — hiszen a múlt úgyis csak a létesült múlandóság — a régi dicsőség, az ősök, a nagyemlékű helyek, Várna, Mohács, Vezekény, az eldöntő események képein szeret elmerengeni. Akárhányszor találunk verseiben ily fordulatot: „Üljünk fel Gellértnek sziklás tetejére S küldjünk egy bús hangot Rákos mezejére!“ Csapongó képzetet a mondottak s idézettek után tehát nem kereshetünk Ányos költészetében, de annál több egészséges didaktikai elemet, felolvasztva a leghatóbb, legmélyebb érzelmekkel. Mily szépen, mily eredetileg olvad össze Ányosnál ész és kedély, világ és meleg, gondolat és érzelem! Az ő költészete hasonlít egy szelíd, enyhe nyári tájképhez, de éjjeli világításban, a hold reszkető fényétől megezüstölve. Az előadás nyugalmas és természetes; az idomok, melyeket verseiben használ, egyszerűek és könnyedek. Többnyire a trochaicus lejtésű, kétszer hat-hat tagból álló alexandrinnal találkozunk, mely némely versében négyszer van rímelve. Egyéb, ettől eltérő s eredeti versidomai olykor nehézkesek, de a magyar nyelv szól*) Például azon szép költeményben a hitszegőhez, mely igy végződik : „Pirulj s felejts el engemet ! Háláld ezzel hűségemet.Elemével annyira öszhangzók, hogy félreismerhetlenül a magyar danai esés nyilatkozik bennök *). Ányos jövőjéhez méltán a legszebb remények csatlakozhattak; annyi erő, oly nemes indulat és készültség nagy várakozásokra jogosíthattak , de fájdalom, a széplelkű férfi még huszonnyolczadik évét sem érte, midőn a halál megfoszta tőle hazáját. Nem kell-e Ányosnál is, mint Dayka-, Csokonai- és sok másnál, felsóhajtanunk : mivé lehetett volna, ha ég kegye tovább megtartja számunkra? . . . Valóban, irodalmunk történetei bizonyítják, hogy a magyarok között aránylag nagy számmal fordul elő az, amit „ingenium praecox“-nak szokás nevezni; de nem kisebb mértékben tapasztalunk idő előtti enyészéseket is, akár halál akár egyéb körülmények által. Sokan, ha testileg fenmaradnak is, végkép meghalnak az irodalomnak , vagy kiírták magukat, vagy elkeseredtek, vagy másba fogtak, vagy — miként egy neves régibb írónk tréfásan mondá — leházasodták az irodalmat. A nyom, melyet magok után hagynak, nem egész lényegök, nem teljes erejök nyoma; s amit alkotnak, többnyire csak szerencsés kezdet, néha nem egyéb a kezdet töredékénél, és sohasem bevégzett valami. Midőn azonban e fájdalmas tapasztalatot feljegyezzük, csak annyival inkább ösztönözzük magunkat mindannak, amivel már bírunk, megőrzésére. Non minor est virtus, quam quaerere, parta tueri. Minél több kincsünk van, annál több kincsünk lesz. „Mondjuk meg magyarjainknak“ — így buzdít már Ányos — „mi a szép, s éreztessük velük, ha erővel elfordulnak is tőlünk ! Lesz idő, hogy önkényt lőnek karjaink közé. Akkor fog a tisztább nap mosolyogni“ .... Az is, amit Ányostól öröklünk, becsesebb kincseink közé tartozik, s nem képzelhetni józan főt, érző szivet, mely még napjainkban is okulást és gyönyört ne meríthetne Ányos munkáiból. Az elődeinktől átvett kincseket mindenesetre újakkal öregbítve kell utódainknak viszont átadnunk, hanem, hogy öregbíthessük, szükséges azokat tökéletesen ismernünk, miután a szellemi téren, mely az emberi életnek egyetlen biztos irányadója, csak azt nevezhetjük mienknek, amit tanulva megismertünk s gondolkodva felvilágosítottunk. Fogadjuk tehát hálásan múltunknak életet igénylő adományait, hogy magunk is éltetőleg hathassunk a jövőre, és soha ne feledkezzünk meg Ányos szavairól : „A jövendő százak számot kérnek tőlünk. — Oh, bár ne szólnának zokogva felőlünk!“ Greguss Ágost: Magyar könyvészet. 180 (409). Uj Magyar Múzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Kiadja Toldy Ferencz. 1854. Ötödik vagy májusi füzet. Pest, Emich Gusz . 8-rét. 401—488. *) Példák : „az esdeklés.“ „Nádasdy Ferencz halála;“ különösen pedig az „ivó-ének.“ .