Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)

1854-07-01 / 1291. szám

e*lgct Mfogl­a­lsának ^SKtrt/j« oly Annyira nv*gfi!**fceUo piagnt az amerikaiak agyában, miszerint nem kihatni. Jinjjy fik­o­rorvokkal valaha felhagynának. Cuba bir­toka, összekötve a rabszolgaság fentartásával, a lakos­ság nagy tömege által, mint látszik, úgy tekintetik, mint az unió fennmaradásának életkérdése. Azon magatartás, me­lyet ez ü­gyre vonatkozólag Anglia és Francziaor­­szág Spanyolország javára tanúsítnak, mint tudva van, az egyesült államokban féltékeny rászólással vétetett észre, s rém csekély befolyást gyakorolt a közvéle­ményre is, mely Amerikában a jelen európai krízisre vonatkozólag nyilvánul. Egyébiránt semmit sem kétsé­­geskednek a fölött, hogy e pillanatban az amerikai unió és Spanyolország közti viszályok békés uton fognak kiegyenlíttetni. Cu­eto­uz új spanyol követ június ele­jén érkezett meg Washingtonba, s tőle várják, misze­rint a kubai ügyet békés kiegyenlítésre vezetendő.« Keletindia: a legújabb közlemények az oroszoknak diplom­atiai és katonai mozgalmaikról Közép-Ázsiában Kabulból érkezett levelekből merítvek, melyeket a J.De­lii Gazette“ tett közzé. Az első, ápril 7-kén kelt levélben mondatik, hogy a persa sah legbensőbb össze­köttetésben áll az orosz czárral s valóban Iberatnak birtokában van. Az oroszok azon után, melynek épité­­sén évek óta oly szorgalmasan dolgoznak, ma­rkhinába jutottak és ezen tartományban több erődítvényt állítot­tak volna. A khan nagyobb veszélyektőli félelemből szövetkezett volna a czárral, és ennek ösztönzésére mentek volna az orosz hadcsapatok,­ melyek Merin kö­elében állomásoztak Khiva irányában. A bokharai király is szövetséget kötött volna a muszka czárral, e e­zen hatalom azon kívánsággal fordult volna Dost Mo­­h­ammedhez, hogy a bokharai király közbenjárása által szín­én hozzá csatlakozzék. Dost azonban azt felelte volna, miszerint neki Bokhara uralkodójával semmi dolga, ellenben Persia közbenjárását nem akarja visz­­szautasítni. Egyúttal azonban ügynököt küldött a Pe­­shawerben székelő brit bizt­os Edwards őrnagyhoz ez­vi megbízással, hogy a brit kormány és az afghánok közt baráts­zos egyetértést idézzen elő. Ezen ügynök iratokat hozott, melyek brit tisztektől származnak , kik korábban Bokharában voltak. (Stoddart és Conolly). A második levél szerint (ápr. 14 kéről) Edwards őr­nagy felelete már megérkezett Kabulba, tartalma azon­­b­a nincs tudva. Most Mohamednek igen szívén fek­szik, hogy egy brit teljhatalmú biztos jö­jjön Kabulba, m­íg fivére inkább szeretné, ha persa ügynök volna. Ka­bulban beszélték, miszerint az orosz és per­saü­gynö­k,­ek a ki­ivai khánnali találkozások után a bokharai ki­rállyal is értekeztek. Az utolsó, ápr. 25-kei levél végre tudni akarja, mi­szerint az oroszok (hol ? az nem mondalik) tengerre kelvén Talab partjait (Arai tó?), öt napi járásra Ur­­pendzstől megszállották volna. Erős hóesés Mushhed és Al.Tetben az orosz és porta ügynököket megakadályozta, hogy az utóbbi helyet elhagyván Kandaharba me­hessenek. Mint világosan láthatni — jegyzi meg a „Trieszt. Ztg.“, mindezen tudósítások igen ingadozók, s azon föltevésen alapszanak, hogy Oroszország és Persia együtt járnak, míg Európában egészen az ellenkezőt tudják vagy legalább tudni akarják, s éppn most nevez­tetett ki az előbbi perzsa consul Bombáiban, perzsa követté Londonban. A „Delhi Gazette“ mégis azt állít­ja, miszerint tudósítója, egy afghán „gentleman“ ép oly jól van értesülve, mint senki más Kabulban, még Dost Mohamedet sem véve ki. Ellenben a „Friend of India“ azon gyanúját fejezi ki, miszerint mindezen hí­reket orosz ajánlatokról stb. Dost Mohamed saját sze­mélyében kü­­lölte volna ki csak azért, hogy szövetsé­gének becsét a brit kormány szemeiben magasabbra emelje. Hadi mozgalmak Délkelet! csatatér. Schilder tbek, ki mint tud­juk a jun. 13-ki csatában történt lábvesztése folytán meghalt, utolsó pillanatig parancsokat adott, melyek folytán 1!) és 20-án még mindig aknák lobbantattak fel az Arab Tabia, Abd­ul és Yam­a erősségek ellen, és 20án az Ab­dul Modzsid erősség megrohanására már minden intézkedések meg voltak téve, midőn a parancs az os­trom megszüntetése iránt megérkezett. E szerint a vezénylő orosz tbk még rég pillanataiban is beteg agyában csak Szilisztria bevételének gondola­tával f­iglalkodott; mily nevetségesen hangzanak tehát azon tudósi­á­tik, melyek szerint az oroszok Szilisztria bevételére komolyan nem is gondoltak, hanem csak Omer pasát akarták erős állásából kicsalogatni; bárha ezen ürügyet zavartalanul hagyhatnák nekik vigaszta­­­­ani, mert hisz e tervük sem sikerült ; a midőn pedig Omer pasa magát tettleg kiesi, láttá­n a Duna felé elindult, hűlt helyét találja a szilisztriai ostromlóknak. De az oroszok a Duna egyéb pontjait is odahagyták; a Tobolsk és Bég ezredek, melyek Tarim és Szimnitzá­­ba álltak, Bu­karest környékére húzódtak vissza, hol Baumgartner tbk alatt egy dandárt képeznek. Gyurgye­­v­ob­an­ hasonlag kivonult a 10000-nyi orosz őrség. — Gyorgyevo és Szim­nitzában az oroszok elvonulása után T' deumok tartottak. A Dobrudzsában is visszatakaro­­dóban vannak az oroszok, s galaczi 18 ki tudósítás sze­rint ott nagy erősítvényeket állítnak. A Spiders hadtest m­ ősz óta harmadszor jön Gilaczba. Az ott és környé­kén állomásozott csapatok pedig Wodiana felé húzód­tak, hol a Pruthon át hidat vertek, az Odessa védel­mére küldött csapatokat követendők. Bukarest kiü­rü­lését pedig jú­lius 1-je napjaiban várják, így bukaresti 23 ki tudósítások szerint­ az oroszok elvonulásának néz­nek eléje. Az oláh militzia fog a közrend fentartásá­­ról gondoskodni a védcsapatok bevonulásáig. Az Argisz és últ vize közt pedig egyetlen egy oroszt sem láttak; a törökök kiállították a Dunánál előőrseiket, de az oros­zok által elhagyott kerületeket még nem száll­ták meg.“ Az oroszok ekként a Duna tájáról s Oláhország leg­nagyobb részéből látszólag élvonal­ban vannak, de Oláhország keleti, valamint az erdélyi határok felé eső részének, szintúgy Moldvának odahagyását még semmi sem bizonyítja; sőt ellenkezőleg egy bukaresti junius ln­ki tudósít is azt mondja, miszerint Liprandi Ibk had­teste Ploiestiben gyül egy 30,000 emberből álló tábor ala­­kí­tására. 25-én megjelent egy kozák őrség a veres-toro­­nyi szorosnál létező korcsmában, a tájat kikém­lelen­­dők. Kininben­­ az erdélyi oláh határ több helyein az az orosz lovasság számára élelmi készletek készíttet­nek elő. Egy b r a s s a i jun. 26-ki tudósítás pedig azt mondja, h­ogy a Gyurgyevob­e állt és Foksányba rendelt csapa­tok ismét parancsot kaptak Tergovistbe m­ennni, hová a Liprandi féle hadtest is megérkezik és Plojestinél egész erejével táborba fog szállani. E hadtestek egyes osztályai már megérkeznek és előhadaik a tömösi szo­ros felé küldettek előre, miután e kerület hosszas ideig minden csapatoktól el volt hagyatva. Hivatalos forrásból hiteles okmányok alapján azt is állítják, hogy ,iun. 23-áig Bukarestbe semmi parancs sem érkezett, Moldva és Oláhország keleti részének el­hagyása iránt. Az oroszok Kosztenzaninál megkezdett átvonulásának a Pruthon czélja volt, a Kamienic po­­dolskinál felállított orosz hadsereget erősíteni. A „Sidid“ nagyon erőlködik megmutatni, hogy nem a török fegyverek kényszerítők az oroszokat éjszak felé visszahúzódni; ellenben az „Ind.­beige“ úgy vélekedik, mikép az oroszok e visszavonulását az ausztriai porosz sommatio sem idézte elő; erre úgymond elégsé­ges leendett, Bécsben egy futár által tudatni e szándé­kot ; egyszersmind a parancsnoknak az illető parancsot megküldeni, s teljes nyugalommal és méltósággal visz­­szavonulni. De az orosz csapatok gyors menetekben vonulnak vissza , miért ? mert e visszavonulásnak más czélja van. Oroszország egész sietséggel Jaseyban ösz­­pontosítja csapatjait, hogy Ausztriával szembeszáll­­hasson. Bukarestből jan. 22-ről írják : Biztos forrásból állíthatom, hogy az orosz működő hadsereg két irány­ban vonul vissza új hadállási körébe. A Dannenberg hadtest elhagyja az Argisz vonalat s a Szereihez huzó­dik, hol megállapodik ; a Lüders hadtest a Duna mellett lefelé a csernavoda, hirsova és mazsini után vonul visz­sza s a Dobrudzsa dunai vonalát a szulinai torkolatit fogja megszállni. Usakoff tlek még Tulcsa és Bada­baghban áll. A Szerethnél öszpontositott csapatok ere­jét már is 70,000 re teszik. V i d i n i jun. 24 ki tudósítás szerint az ausztriai csapatok esetleges bevonulásának híre főleg Krajovában igen jó benyomást tett. O­mer pasa a dunai várpa­rancsnokokat utasította, hogy a bal dun­aparti helyekre portyázó csapatokat ne küldjenek, miszerint a népessé­get meg ne félemlítsék. Moldvában hasonlag Ausztria mint semleges ha­talom bevonulásának híre oly ingerültséget idézett elő az oroszok ellen, hogy az orosz hatóságok komolyan aggódni kezdettek s nevezetesen Jassyban sokféle de­­monstrátiókat voltak kénytelenek büntetlenül hagyni. Ausztria iránt Moldvában általában nagy rokon­­szenv nyilatkozik. Mindamellett az oroszok Moldva több pontjain óriá­si sütőkemenczéket állítanak s roppant kétszersült készle­teket készitnek, nem csak a katonai, hanem a polgári sütőket is igénybe vevén. Dolgorukihg hadügyminisztert 25-ére várják Jassyba; ő onnan Besszarábiába megy s aztán Kiewbe, hol a czárral és Paskievits­éggel fog találkozni; bár ez utóbbiról az hallatszik, miszerint egésségi állapota nap­ról napra roszabb lesz, s szándékáról, Varsóba utazni, orvosai előterjesztésére le kelle mondania. Brailában jun. 16-án 3 tábornokot és egy ezre­dest , kik Szilisztriánál megsebesültek és sebeikben itt meghaltak, közös sírboltba teljes katonai tisztelettel el­takarítottak. A „Patrie“ szerint az első tábornokok megsebesülése folytán, Dannenberg tbb, mint azok után legidősb tiszt, a Szilisztria elleni működések parancs­nokává neveztetett, kissé későn . A Patrie egyszersmind megc­áfolja azon hírt,mintha két franczia tiszt Szilisztri­ánál orosz fogságba esett volna. 22-kén Szilisztriából Sumlán át Várnába nagy kocsi­­szállítmány ment el, mely mintegy 20,000 fegyvert, kardot, töltényt stb. vitt, melyeket a törökök az átmet­­szetekben elesett oroszoktól, kiknek számát 12,000-re teszik, elvettek; mintegy 200 orosz fogoly szintén Sum­­lába vitetik. A Mehemed pasa által vezénylett fölmentő csapatok rendeltetése a szilisztriai és rassovai helyőrségek fel­váltása. Turtukai helyőrségét Szaid pasa csapatjai fog­ják felváltani. A várcsapatok, melyek oly hősiesen vé­delmezték magukat, Sumlába indulnak, hol számukra különböző kitüntetések vannak előkészítve. A „Moniteur“ szerint St. Arnaud nem fogja a tö­rököket vezényleni, Omer pasa megtartja parancsnok­ságát egész kiterjedésében; a két vezér közt semmi egyenetlenség nincs. Musza pasa özvegye Szilisztriából Várnába érke­zett, honnan rokonaihoz Smyrnába megy. A­zultántól kapott nyugdíja nem 3000, hanem 30,000 piaszter. Sz­am­buli 19-ki hírek szerint Sumlában erő­sen uralkodik a typhus. Az ázsiai török hadsereg kettős megveretésének, név szerint a Amlutkdéban kikötött hadtest megsemmisít­tetésének hírét trapezunti­­-ki­je­lentések nemcsak nem erősítik meg, hanem arról egy szót sem szólnak. Prevesából eőről jelentik, hogy a dérben aga befogatott; egy biztos Paramythiába küldetett, ott né­mely albániai főnököket befogatni; a keresztényeknek okozott k­ár m­eg fog becsülteni i­s kifizettetni. Damaszkusból 8 ról jelentek : A perzsa sah a zarándoklásokat Bagdad irányában eltiltotta. A perzsa öbölben mintegy 30 hajó Bombayból Businba és Bas­­sorába vitorlázván elsülyedt. Éjszaknyugati csatatér: Stockholmból jan. 16 f 4 jelent­i . A Plimridge által szétrombolt hajók száma 45,Bradestadtban 11 és Ulenborgban 10 semmi­­síttetett meg. A fin lakosság roppantul megijedt; egy tekintélyes finnlandi azt mondá,hogy Finnland sok időre tönkre van téve. A finnlandiak kiterjesztik karjaikat a nyugati hatalmak felé, hogy széttörjék a lánczokat, melyek oly kormányhoz kötik,mely csak szerencsétlen­séget hozott reájuk. Windauban jún. 19-dikén az angolok az összes orosz hajók kiadatásit követelték, de saját szemeikkel meggyőződvén, hogy az ottani kikötőben egy orosz hajó sincs, eltávoztak. Angol lapok S t­e 11 i n b­ő 1 jun. 22-ikről táviratilag jelentik, hogy a 40 vitorlahajóból, ezek közt 16—17 há­rom fedélzetesből álló angol flotta Kronstadt előtt láttatott. hitelesíttesseiek, azt, hogy mind­en kamatfizetésnél a szokásos nyugtatvány mellett még az állam kötelezvény vagy maga a montekartella is felm­uattassék. Ez iránti ké­relmét szóval vagy szá-ban terjesztheti elő, az államköte­lezvénynek vagy kamat-okmánynak előmutatása mellett azon hitelpénztárnál, hol az ily kötelezvény vagy okmány után járó kamat szokott kifizettetni. Az ily km­­ányt beje­gyeztetvén a kamat-kifizetés és átiratás csak hitelesített engedményezés mellett történhetik meg. Ö. C. — Említettük, ho gyeszenszki László, h.m. vá­sárhelyi ev. lelkész egy beszédet adott ki, melynek jöve­delme a Garayárváknak van felajánlva s melyből példányok szerkesztőségünknél is kaphatók. Tegnap vet­tünk át m it 48 kr. p.p., mint e beszédnek H. M. Vásár­helyt eladott példányai árát. Reméljük, még több felől érkezendnek be ily pénzek , különösen oly helyekről, hol a példányok eladása lelkészekre van bizva, kik vidéken b­zonyára legtöbbet tehetnek az irodalom, s általában a felvilágosodás ügyében. — A budai tunnel­t naponkint többen látogatják. Véleményünk szerint a látogatók legnagyobb részét nem azon érdek vezeti az alagútba, hogy elmondhassa, miként a hegy alatt átment, hanem hogy magának fogalmat szerez­hessen a vállalat nagyszerűsége, a munkálat nehézsége felől. Ennél fogva czélszerűnek tartjuk hogy az alagút és azon része világita­ssék ki jól, hol az üreg a kívánt mérv­ben kitágittatott, hogy mindenki láthassa a boltozat magas­ságát. A Hír szerint Bécsben a belügyminisztérium és a leg­felsőbb törvényszék tagjaiból legfelsőbb úrbéri törvényszék fogna alakitla­ni, mely Magyarország birtokviszonybeli ügyeiben mint legfelsőbb biróság járna el. E legfelsőbb örvényszék alatt aztán Magyarország minden kerületében úrbéri törvényszékek fognának állani. — Megemlítettük a múltkor, miként a vasutigazgatóság­i közönség kényelme tekintetéből , valamint Bécsben úgy Pesten is a városban fiók-h­ivatalt állitand fel, hol az uta­sok jegyet válthatandnak s pogyászaikat és szállítási mál­háikat feladhttandják felvételi csekély díj mellett. Ez in­tézkedés ma életbe lép. A hivatal a Jó­.seftéren 11. sz. a. házban nyittatott meg. — A milánói cs. k. festész-akadémia minden nem­zetbeli festőt versenyre hiv fel a M­i I­­­u­s Henrik által alapított 700 ausztriai 1­rát tevő pályadij elnyerése végett, mely a legjobb képnek fog adatni, mely egy az atyai háztól távozó menyaszszony (ifjú parasztnő) bucsúzását ábrázolandja. A pályázó képek 1855. jun. 30-ig beküldendők. Vidék- sza­t­m­á­r, jun. közepén. Vidékünkön múlt hó közepéig örökös szárazság uralgott, — s ezóta állandó eső, a­mi ugyan bár segített a sintő tavaszi növényzeten, de az őszi vetésre jótékony hatással már nem lehetett, úgy hogy középszerű aratást sem várhatunk. A szőlő szintén csak középszerűen mutatkozik. — E körülmények okoz­ták, hogy a búza pozsonyi mérője az eddigi ár 5 p­ftról 6 ft 40 krra s a kukoriczáé 3 ft 38 kről egyszerre 5 pftra hágott, — s szintén a napszám is ehhez arányult. Mint az egész hazában mindenütt, úgy megyénkben is, a magas kormány megtette a kellő ösztönzést a bölcsődék felállítására. Hivatalnokaink , lelkészeink megtették di­cséretes szorgalommal tisztüket, de a népnél ez intézetek a miveltség alantas foka miatt kellő rokonszenvre nem talál­ván, — az egész törekvés dugába dőlt. — Egyedül II.­­Bánya lett volna hajlandó egy bölcsőde fölállítására, de pénzhiány miatt ennek létesítése is csak későbben fog megkezdethetni. Az ujonczozás foly, — a nép idegenkedése többé már nem igen feltűnő, lassanként szokik kötelessége tel­jesítéséhez, d­e nem ritkán önkéntesek is akadnak, így a szatmári kerület sorshúzási napján 30 ifjú önként ajánl­kozott, kik közöl azonban csak 15 találtatott katonai szol­gálatra alkalmasabbnak. Közíntézet- Nemzeti színház. Június 28-dikán először : R­ó­z­sa és Rózsik­a. Vígjáték négy felvonás­ban. Birchpfeifer Sarolta után, magyar színre alkalmazva, for­dította Fáncsy Lajos. — Rózsa (Komlóssi Ida) báróleány, kit atyja, a bukófélben levő báró és tőzsér Olmay (Tóth) eljegyez az igen gazdag Ilomvaynak (Szigeti). A leány szereti apja első segédét Zilahyt (Feleki) s nem akar a gazdag ifjú nejévé lenni. Erről azonban Roravay nem tud. Ez kedvet érez magában a társaság felsőbb osztályainak megismerése után az alsó osztályokat is megismerni, s azon ürügy alatt, hogy Chinába utazik. Pesten marad, szegény írnoknak teszi magát, padlásszobát fogad a tükörutczai Tarczalovics féle házban egy özvegy asztalosné (Jókainé) lakában, kinél — véletlenül — Zilahy is lakik s ki — véletlenül — Olmay báró feleségének (Latkócziné) édes testvére. Romvay megszereti az asztalosné leányát, Rózsi­­kát (Bulyovszkiné) s ettől viszont szerettetik. Anyja ugyan siketnémának adja ki leányát, hogy minden ismerkedéstől megóvja, de minthogy a szomszédnő gyermeke véletlenül épen akkor, midőn a leány Rrunvayval a szobában van, a negyedik emeletről vagy épen a padlás­ról a kövezetre le­zuhanni készül (tudjuk, hogy e szerencsétlen eset most egy éve csakugyan meg is történt, épen a nevezett Tar­­czalovicsféle házban), a leány elárulja, hogy nem néma. Most már arról van szó, hogy Romvay elvehesse Rózsikát s megszabaduljon jegyesétől. Szerencsés véletlen , tál megtudja, hogy Rózsa Zilahyt szereti, s most még próbára tevén az asztaloséit nemeslelküségét, kiknek családi titkait kileste volt s kiket ál örökséggel gazdagokká tesz. Romn­­vay tisztába hozza az asztalosné s báróné közti testvérség ügyét, emberi érzelmekre hajlítja Olmayt. Rózsájával egye­síti Zilahyt s maga elveszi Róz­ikáját, így a darab köz­­megelégedésre végződik, s megnyeri a közönség tetszését. Van benne sok hosszadalmasság, vannak felesleges dolgok (p. o. a kis Zsiga, és Pávai s Villám közöl mindenesetre az egyik), de a routinirozott összeállítás, a csattanós je­lenetek megteszik hatásukat, s Birchpfeiferné asszonyt, ha egyéb nem, szerencsés véletlenek mindig kihúzzák a sár­ból. Ezenkívül ezen darabja is telve van megható erkölcsi mondásokka­, melyek nagyon épületesek, s mindenesetre megérdemlik , hogy legalább tapsokkal helyeseltesse­nek. — Az előadás igen jó volt. Tóth jellemzetesen m­ancirozta a számító pénzkirályt . Latkócziné mind­járt eleinte oly­ kézzelfoghatósig tünteti elő a pa­rasztleányból vált úrhölgyet , hogy igen természetes­nek kellett találnunk, miszerint csakugyan ő az asztalosné nővére. Leghálásabb szerep jutott ezúttal Jókainé­­s Bu­­lyovszkiné­nak, kik azt művészetileg oldották meg s bő tapsokat arattak, — az utóbbi különösen azon jelenetben, midőn megtudja, hogy kedvesének már van más meny­asszonya. Rózsa sem több sem kevesebb, mint közönséges szerelmes, mikép azok minden vígjátékban előfordulnak; de Komlóssi Ida annyit teremtett belőle, a mennyit lehetett, s mint Jókainé s Bugyovszkiné, hasonlag többször zajos tapsokban részesült. Úgy­szintén Szigeti, ki a jó kedvű, jó szivil, külfiniszkedji gazdis ifjat képviselte. Feleki oszz­tályrésze, mint Komlónyi Idáé, közönséges szerelmes volt, oly agyagból gyúrva, min­t az érzékeny szivek eszményü­kül szeretnek választani a regények és színdarabok sze­relmes hőseiben : először is tehát szerelmes, aztán áldo­zatkész, férfias, nagy és nemes lelkű. Dicsérettel kell még megemlítenünk Szerdahelyi játékát, ki a gazdag „laff"ot (nekünk erre nincs szavunk, mert a magyar nem arra való) igen jellemzetesen adá. — Végezetül legyen szabad aján­lanunk az idegen színművek fordítóinak, ne igyekezzenek azon darabokat, melyekben magyar élet nincs s melyekbe az be sem oltható, „magyar színre alkalmazni.“ Jobb, ha németnek hagyjuk, a mi német, s francziának, a mi fran­czia. Azzal, hogy idegen nevek helyett magyar neveket adunk a szereplőknek, hogy Páris- vagy Berlinből Pestet csinálunk, úgy sem lesz a darab élvezhetőbbé, sőt sokat veszt valószínűségéből. Hol találunk Magyarországban oly magyar báró-bankárt, mint Olmay? Amerikával sincse­nek még oly szoros összeköttetéseink, hogy a kaliforniai apák pénzküld­ményeivel vagy amerikai örökségekkel csak úgy könnyen kisegíthessük magunkat. Rothvay kü­lönczkö­­dése is egészen elüt a magyar jellemtől. Véleményünk sze­rint tehát, ha már az eredeti színműveket csakugyan pó­­tolgatjuk idegenekkel, vétessenek át, ezek mint idegenek s hagyassanak meg saját jellemökben. A magyar színre al­kalmazás, úgy hiszszü­k, eddigelé még legfeljebb a Pajkos jurátussal s a Tiszaháti libácskával sikerült úgy, hogy idegen élet és idegen jellemek helyébe igazán m­agy­ar élet és ma­gyar jellemek is léptek, pedig ily átalakul k­övetelimnk mindenkor, midőn fordítás helyett „alkalmaz,'Ll­ kapunk. Másnap, jun. 29 dikén, ugyanazon darab ismételtetett szép számú közönség előtt. A színlapon e gyászhírt ol­vastuk­ , Tóth a kijelölt szerepben utólszor lesz szeren­csés fellépni.“ Tehát csakugyan elbocsátják Tóthot?! — Tótit az Ítészet, a közönség, sőt színésztársai öszhangzó ítélete szerint oly művész, kit, ha nem volna nemzeti szín­házunknál, ennek számára akárhonnan meg kellene sze­rezni, s elbocsátani őt, midőn értékéhez képest oly ol­csón megtarthatni, valóban több mint puszta vétség. Ha Fáncsy nem betegeskednék is, s ha oly sokoldalú volna is, mint Tóth, ez utóbbinak mégis meg kellene tartatnia, meert ő a drámának — ezt határozottan állíthatjuk — oly nélkülöz­hetlen tagja, mint bármelyike legelső színészeinknek. Ila őt az imendatura csakugyan elereszti, még­pedig elereszti épen most, midőn a közönségben oly örvendetesen kezd élénkülni a dráma iránti részvét, ak­kor csakugyan teljes jogunk van azt mondani, hogy ez már nem puszta tapintatlanság, hanem szándékos törekvés a dráma koc­káztatására. Hátha még felemlítenők, mily megszorítások és csonkítások vannak részint tervben, ré­szint már életbe léptetve az eredeti színdarabok íróira nézve!... Adja Isten, hogy a nemzet geniusa elvégre felvilágosítsa nemzeti színházunk intendánsának fejét és szivét! — Ma szombaton adatik : Borgia Lucretia. Opera 3 felvonásban. Telegraf! tudósi­tások. Berlin jun. 28. Első előterjesztvényekül, melyek az államtanács elé, ennek egybeütével adatni fognak, a községtörvényre vonatkozó javaslatok jelöltetnek, a fensége a porosz kir. herczeg tegnap délelőtt érkezett ide Stettinből. Nápoly junius 22. A nápolyi és spanyol kir. kor­mányok közt a két országbeli alattvalók jogügyeinek könnyebbitésére egyezmény köttetett. London június 27. Felsőházi ülés. Aberdeen lord általánosan a nézetei­ és szándéklataiba vont követ­keztetéseknek ellenmondóit s megjegyzé, hogy Orosz­ország a drinápolyi szerződvény által csak csekély bir­tokterületi hasznokat nyert, az mind­amellett politikai tekintetben Oroszországra nézve nagy fontosságú. Mi­után a háború kimondatott, gondolatában sem volt ama szerződvény status quo-jára visszatérni. A béke­fel­tételek azonban a fegyverszerencsétől függnek. Az An­glia által Sz. Pétervárott teendő béke-feltételek külön­bözni fognának azoktól, melyeket Oroszország Szam­­bulban fogna szabni, Ő (Aberdeen) volt az, ki Omer pasa támogatására a szövetségesek harczereinek össze­­működését sürgette.­Az alsó házban lord John Russell kinyilatkoztatta, miszerint a kormány hivatalos tudó­sítást nem kapott, hogy Oroszország a dunafejedelem­­ségek kiürítésére a felhívást elfogadta volna. Legújabb posta: Páris jun. 23. A császár és császárné déli utazása júl. 20-ára van elhalasztva, s továbbá semmi halasz­­tást nem fog szenvedhetni, minthogy auig. 15 óig vissza kellend termék. A nevezett nap t. i. N­apóleon ünnepe. Legújabb a csatatérről. A Time 8 táv­ir­ati sürgönye Bécsből, jun. 25 től. Az oroszok teljes visszavonulóban vannak Moldvába. A Dobrudzsából is vissz­ahúzódnak. Egy 20.000 emberből álló török had­sereg Rissova felittentésére nyomul előre. Omer pasa fő erejével a Duna felé vonul. Az ausztriai minim ttim elvei tétését valószínűnek tartják. — Páris, 25. Bécs­­ből 24 főt jelentik, hogy Miklós czár válasza kitérő, mások szerint elutasító. E­lenben a T­i­m­e­s 3 ik kiadása következő távirati sürgönyt hoz : „Tegnapelőtt este megérke­zett Bécsbe az orosz válasz az ausz­triai jegyzékre. Ez akként hangzik, hogy Oroszország, Ausztria iránti magas tisz­telete jeléül, a török területet ki fogja ü­r­i­t­n­i.“ Bécsi egyenes tudósítások erről még a mind e mai napig semmit sem tudnak. A Fekatetengerről jött tudósítások Sze­­baszopolnak me­gtámadtatását nem igen messze kilátásba helyezik. Várnába 80 legsúlyosabb kaliberis ágyú érkezett, és semmi titkot nem csinálnak abból, hogy, ezek a segédcsapatok, egy részével Kritnia elleni támadásra vannak rendeltetve. — S­zilisztriára nézve hallani még, hogy Schilder ték eleste után egész 19 ig a törökök na­ponként tettek t­ámadásokat, s minden ütközetben meg­verték az oroszokat, így a 19 -i csatában 400 orosz esett el, 150 fogságba esett. Azonfelül 12 ágyút­, tí1 lőporkocsit, 13 lőszer és élelmi kocsit elfoglaltak a törökök. 20 dikán az oroszok m­ár a zárló vona­lon túlálltak.­­ Az oroszok , midőn Ilire terjedt , hogy Oner pasa hadseregével közelit, oly sebbel húzódtak vissza a Dunán, hogy két hid alattok összetört s 800 embernél több beleveszett a hullámokba. Béos, jun. 27. Araay: 36. Era->t: 303/4-Keímlft» SR-rk-Hrtfi : * SÍKOK jAlMO“* FŐVÁROSI &8 VIDÉKI 0JDQX3A6QH Budapest. Miután az államkezelőség a kamatról szóló nyugtatványok, és az engedményeknél a névre szóló ál­lam­­kötelezvények, valamint a montekartellák aláírásainak valódisága iránt semmi kezességet el nem vállal, egy újabb rendelet folytában, az ily papirosok birtokosai, hogy tu­lajdonosi joguknak nevök meghamisítása általi megsértése ellen biztosíttassanak, vagy azt kívánhatják, hogy az ily kamatnyugtatványok és a nevekre szóló állam kötelezvé­nyektől'! engedmények vagy montekartellák mindig meg­ A JUAitoiUi^AJJJUJHua AJUWi tfUBJSlAV BÁJÁT h 1’UMJÜAJARAM uii-uteza 8. sz. a.

Next