Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-01 / 1343. szám
fognak menni, mint azt Pária-, London-, Bécs-, Szétervár- és Stambulban most sóvárogva kívánják, és ezen diplomatiai hadjáratterv végrehajtatik, akkor a dunafejedelemségekbeli ausztriai beavatkozás valódi jelleme fölötti minden csalódásnak el kell enyésznie. Le a ngolik küldetése azon nehézségek elhárítását czélozza, melyek egyfelől a fejedelemségekben fölállítandó kormány és másfelől a hármas (ausztriai, török, és angol-franczia) megszállással fognak kapcsolatban lenni. A hospodárok visszatétele még semmikép sincs eldöntve. Mielőtt ezen határozat hozatnék, az ausztriai és török biztosok állítólag a moldova- és oláhországi események fölött az orosz megszállás óta, némi vizsgálatot fognak tenni. — Lerangtlik, még egyszer — ezelőtt három évvel — katonai küldetésben, volt Ausztriában, s azt fölhatalmazójának, az akkori köztársaság elnökének megelégedésére teljesítette, ezért annyivalinkább hiszik, hogy Bécsben és a táborban jó fogadtatásban kell részesülnie. Belgium. Nyugati német lapok Brüsselből, august 27-kéről jelentik, hogy a kabinet csütörtökön este tartott és pénteken reggel ismét megújított minisztertanácsi ülés után lemondását in corpore benyújtotta. Ezen lépés indokáról különböző hírek vannak forgalomban. Némelyek szerint a királylyali hosszas és kitartó összeütközés idézte volna elő, ki az ismeretes, most Párisban székelő Chimay herczeget a franczia udvarhoz követnek akarja; mások ellenben okát az újabb politikai befogatásokban keresik; egy német lap levelezője pedig az ellenzék azon többféle elemében találja, melytől a miniszterek a jövendő kamarai ülésben félhettek. Spanyolország. A W.Z. madridi 28-káról kelt távirdai tudósítása szerint, e nap Krisztina királynő a spanyol kormány engedelméből Portugáliába utazott, Törökország. Némely német-orosz lapok — mint a Times jelenti — azon reményt fejezték ki, hogy azon javaslatokból, melyeket Anglia, Francziaország és Ausztria nemrég a sz.pétervári udvarnak tettek, hosszan tartó alkudozásokat fognak kifejlődni látni, melyek mindenekelőtt fegyvernyugvást idéznének elő. Gortsakoff hg erre nézve Bécsben kinyilatkoztatta volna, mikép e javaslatokat nem tartja épen elfogadhatlanoknak s a czár talán késztetve érezhetendi magát azokat némi kis módosításokkal elfogadni. A Times mai czikke a német-orosz sajtó ezen kártyavárait izgalom nélkül halomra döntögeti. Mi Gortsakoff hy állítólagos nyilatkozatát Bécsben illeti — e nyelvet már ismerjük, úgymond. A szövetségesek el vannak határozva, javaslataiknak tétleges és nem papirosok végrehajtását keresztül vinni. Világosan kimutatja, hogy Szebasztopol s az orosz flotta szétrombolása s a dunaidelta elfoglalása nélkül nem létezik biztosíték a dunai s pontusi hajózásra nézve. Ha jól értjük a Times szavait — úgy az említett javaslatoknak Oroszország részérőli elfogadtatása is a szövetségeseket még nem fogná a fegyverek letövésére határozni, ha csak a czár abba bele nem egyeznék, hogy Szebasztopol eltöröltessék s pontusi flottáját sajátkezűleg öszsze nem égetné. Bármily merésznek tessék is e következtetés, mi azt mégis teljesen helyesnek tartjuk. Oroszországnak, így folytatja a dunai deltáról is le kell mondania: a szövetségesek, úgy hisszük, már most is birtokában vannak a Moishee szigetnek, melyen a Szulina-ütegek álltak; a Leti földet is ki kell az ellennek ürítenie, a a duna hajózás szabadsága okvetlen igényli, hogy Oroszország a közben eső területről kitakarodjék, mert korábbi ígéreteit, hogy ott várműveket és sánczokat építeni nem fog, durván megsértette. E kérdés fontosságát, úgymond a Times, ugyan háttérbe szorítaná egy hajócsatornának Csernavodától Kusztendzséig leendő ásatása; e tervnek a jövő békekötésben egész Európa szén-étesítését kellene megnyernie. Mi a harmadik pontot, a tengerszorosokat illető szerződés revisiáját, az orosz hatalomnak a Fekete tengeren leendő megszorítása, mint Clarendon és Drouin , de Lhuys sürgönyei kifejezik, vagy „az európai súlyegyen“ érdekében illeti, s azt hiszi a Times, hogy e két kifejezés egyet jelent, ismert nem lehet a Dardanellákat és Bosporust a hadit hajóknak megnyitni , a nélkül hogy arról ne gondoskodtak legyen, mike ép e rendszabály Oroszország előnyét elő ne mozdítsa, mely aztán egy hatalmas flottát vethetne a földközi tengerre vagy a szultánt saját palotájában blockirozhatná. Míg Szebasztopol s az orosz flotta a Feketetengeren léteznek, addig e tenger nem szabad, ha csak a nyugha-i falmak ott nagy hajóhadat nem tartanak. Az orosz flotta csak a gyöngébb megtámadására szolgál, a hasonerejű előtt mint látszik kénytelen elrejtőzni. Szebasztopolnak s az orosz flottának előbb újból el kell tétetnie, mielőtt ama revistohoz fognak; az „orosz hatalomnak megszorítása a Feketetengeren“ vagy mint az ausztriaiak kifejezik, „Európa egyensúlyának“ helyreállítása csak azon anyagi föltételek megsemmisítése ál■ túl lehetséges, melyen ama hatalom nyugszik. Vájjon a dunai hajózás szabadsága biztosítva lenne-e csupán szerződés által, melyben a czár igérté, hogy azt többé meg nem háboritandja s az ottomán birodalmat meg nem támadandja. — Ily szerződés Lyndhurst lord szerint azon papirost sem érné meg, melyre íratott. Anyagi biztosítékok nélkül a feltételek sincsenek biztosítva. Csak ezek elérése után kell a keresztények otalmazására szóló pontot tárgyalni s erre nézve az orosz-török szerződések megsemmisítése után elégséges arról gondoskodni, hogy hasonló stipulatiok többé soha életbe ne lépjenek. E nézletek-ből kitűnik, hogy a két legfontosb pont kivitele a hadműködésektől függ. Bárha tehát a harcz erélyes folytatása az alkudozásokat előmozdíthatja, mégis bizonyos, hogy az alkudozás maga a hadműködéseket meg nem akaszthatja.Nem lehet elég nyomatékosan kifejezni, úgymond a Times, hogy Anglia-, Franczia- és Törökország e pontok felállításánál fegyvernyugvásra nem gondoltak. Egy nem általános háborúban, midőn vannak államok , melyek a közbenjáró dicsőségére vágynak, az alkudozások egy vagy más formában mindig folytattalak , hol itt hol amott merülnek fel ily tervek, bárha eddig mind meghiúsultak, de hogy e tervek a hatalmakra komoly benyomást tehetnének, gyermekes föltevés. Most fegyvernyugvást kötni, alkudozásokba bocsátkozni , s ez által a késő évszakot elveszteni s a hadsereget és flottákat, midőn legtöbbet tehetnének, tevéketlenségre kárhoztatni, öngyilkos bohóság lenne. Ha alkudozásra kilátás nyílik, annál inkább kell gyorsítni a hadműködéseket, mert a csatatéren nyert előnyök visszahatnak a kabineti ellenszegülésre. Csak Szebasztopol megvétele után remélhető, hogy a czár meg fogja hajtani fejét. Dunafejedelemség. A hírlapi levelezőknek t.J. Maivel kapitány, Hartman Móricz s a „Daily News“ tudósítójának sorsa Bukarestben már ismeretes. Befogatásuk valószínű indokairól az utóbbi következőleg nyilatkozik : „Én tartalék nélkül írok, s most egy tárgyat fogok érinteni, melyet e szerencsétlen eset nélkül nem említettem volna. Mielőtt Anglia és Francziaország nyíltan Törökország mellett nyilatkozott, midőn még ingadoztak, nem lehetett semmi nagyobb mint ama szívélyesség, melylyel a hírlapi levelezők Omer pasa s a török kormány által fogadtattak. Minden alkalmat megnyitottak nekik, hogy felvilágosításokat szerezhessenek, minden előzékenységet tanúsítottak irántuk. Midőn Anglia és Francziaország háborút üzentek, a bánásmód hidegebb lett s e hidegség végre idegenséggé vált, midőn az angol egyenruhák a sumlai utczákon láthatók voltak. Lord de Ros, a főszállásmester, ki a sajtó iránti idiosyncrasiájából semmi titkot sem csinál, mindent elkövetett, mi tőle telt, hogy Omer pasát ellenünk hangolja, rábeszélő, hogy bennünket kiutasítson s pathetikus leírását adá mindazon borzasztó bajoknak, melyeket a mi jelenlétünk magával hozna. Ez előterjesztéseket mások támogatták, kikről valami jobbat lehetett volna feltenni, s kik mint angolok szégyelhették volna magukat, hogy ily módon szóltak hazájok dicsőségéről, a sajtóról egy külföldihez. Omer pasa természetesen nem érti a dolgot s végre mint hiszem, azon nézetre jutott, hogy a levelezők, még saját hazájokban is csak egy neme a páriáknak, barát és támasz nélkül, kiket büntetlenül lehet maltratikrozni. Nézetemet e tárgyról a legtöbb itteni európai osztja. Mi a tévedést könynyen helyreigazíthattuk volna utalva a várnai angol táborra, hol a Times levelezője a minisztérium rendeletére maga és 3 lova számára a hadsereg intendanturától adagokat húz.“ A „Daily News“ nyomatékosan fogja pártját levelezőjének s a fönttisztelt angol hősöknek s minisztériumbeli elvrokonaiknak kijelenti, hogy az angol sajtó ép úgy fogja tudni a maga mint a közönség jogát védeni. A „Chronicle“ levelezője természetesen nagyobb tartózkodással szól. — A nyughatalmak consulai, kikről némely levelezések azt hirdeték, hogy az oroszok elvonulása után tüstént Bukarestbe visszatértek, az utolsó tudósítások elindultakor még nem voltak Bukarestben, bárha a franczia consul lakása már elő volt készítve. Az oláh fejedelmi székre vágyódó nagybojárok, kik alig menekedvén meg az orosz igától, semmi egyébre, csak dicsvágyuk kielégitésére gondoltak és semmi cselszövénytől sem rettentek vissza, hogy magoknak pártot csináljanak, igen kellemetlenül kiábrándultak ; mondják t. i. hogy a fejedelmi szék a moldvai és oláh abnormis állapotok tartama alatt nem fog betöltetni. Kantakuzenonak azonban reménye van: az igazgatótanács élén maradhatni. Mennyire ki van ez ország ótalmazói által szíva, csak most tűnik ki igazán: az igazgatótanácsnak kell a Bukarestben és körülé öszpontosított csapatok számára az élelmiszereket felteremteni; a paraszt örömest adja, mit az oroszok neki meghagytak és ő még nélkülözhet; de e készség s a hatóságok erélye daczára az igazgatótanácsnak mégis alig lehetséges, a török fővezér rendeleteinek teljesen megfelelni. Könnyen megfejthető, hogy Ausztria azon intézkedése, miszerint az élelmi szükségletek nagyobb része a csapatok után szállíttatnak, Oláhország lakossága által a legnagyobb megelégedéssel fogadtatott. A cholera megjelenése daczára Bukarestben az ottani török csapatok egészségi állapota semmi kívánni valót sem hagy. — Bukarestből, aug. 24-ről írják az ,,Oestr. Corr.“-nek: „Miután tegnap az ausztriai csapatoknak a fejedelemségek ideiglenes megszállása végetti bevonulása Oláhországba hivatalosan jelentve jön, elhatározá az itteni igazgatótanács, egy nagybojárokból álló küldöttséget indítani gr. Coronini cs. kir. hadtestparancsnok úrhoz, a lakosság háláját ő Felségének ez által Oláhországnak tanúsított kegyelme és részvételéért kifejezendő. A küldöttség, mely ma Indult el II.-Szebenbe, az argiszi érsekből, Filippesco János államtitkár, Ghika Károly bezade-nagylogothet, és Ottoteleciano János fő ellenőr-nagylogothetből áll. A lakosság minden osztályaiban élénk tetszésre talál e lépés, minthogy mindnyájan hőn várják az ausztriai cs.csapatok bevonulásának a fővárosba napját.", Amerika. A „Newyork Tribune“ érdekes tudósításokat hoz Washingtonból Cuba felöl. Soulénak megbízatása volt, Madridban e sziget átengedése iránt alkudozni. Ő oda törekedett, hogy minden diplomatiai hosszadalmasságoknak véget szakaszszon, s a dolgot azon kérdésre szorítsa: háború-e vagy béke? Midőn Soulé e tárgyban a magáét megtette, a Calderon féle minisztérium részéről személye iránt oly csekély figyelembe vételt tapasztalt „mintha a timbudui királyt képviselné“, és saját kormánya által is csak igen gyengén támogattatok, ő már el volt határozva a követségről lemondásra, midőn a forradalom kitört s neki uj kilátások nyíltak. A királynénak, szeme előtt látván a kényszeritett leköszönést, hajlandónak kelle mutatkoznia, a szigetet „elismerés fejében“ átengedni. Egy uj kormánynak pénzre leend szüksége, s az talán azon lehetlenséget is belátandja, miszerint a szigetet állandóul megtartsa. Esparterotól nem várja ugyan Soulé, hogy Cuba eladatni fogna, de vár igen is elégtételt az amerikai polgárokon ejtett sérelmekért. A fő dolog majd később fordul elő. A jelen pillanatban a szándék meghiúsult, de a dolog vége nem leend sem királyság, sem császárság, hanem legfeljebb egy tíz évi dictatura- Most egyelőre Amerika mit sem tehet, kivévén, ha TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Jeles íróink csarnoka-XXIX. CZUCZOR. Nem hasonlítva senkihez, különbözve mindenkitől, teljesen beülve a magyar irodalom fejlődésének első rangú hősei közé, mint önmagának műve, tanulmányainak férfia, áll Czuczor élő íróink közt , egyike a legmunkásabbaknak, sőt képviselője a nyelvmivelés egyik, mindez ideig kevéssé magyarázott s alkalmazott, elvének. A magyar tudományos és művészeti világ van tőle, még ifjútól, két hőskölteményt „Augsburgi ütközet,“ és „Aradi gyűlés,“ czimek alatt egészben, és egy harmadikat „Hunyadi“ töredékben. Bir tőle az irodalom több rendbeli történeti munkákat leginkább népszerűsített előadásban, mert Czuczor nem forráskutató, s úgy látszik, szerencse hogy nem az, ha ugyan neki a történetieknél magasabb rendeltetés volt szánva irodalmunk s nyelvünk nemzőjétől. Szélűben ismer és dalol tőle az összes magyar nép számtalan számos verseket, melyek nagy részéről senki sem mondaná, hogy tintába mártott tollal írattak, hanem születtek test nélkül, mint a szellem gyermekei. Legközelebb, midőn népszerű dalai kiadattak, egy vevő belenézett a könyvecskébe, s úgy találta, hogy a benne levő dalokat többnyire emlékezetből tudja , s nem vette meg a könyvecskét. A dalnoknak dicsőség, a venni akarónak gyalázat. Ártatlan olvasói Nem kivánod-e, amit szépnek tartasz, mással is tudatni, hogy szép? Nem akarod-e általplántálni másba is a szellemi gyönyör, a magas élvezet boldogságát? Fösvénységed dicséri a költőt, de bénítja hatását, gyalázza pedig magadat. Elég aház, Czuczor igen sok dala nem az övé többé, hanem a népé, mely azokat, lekapkodta ajkairól, különösen Komárom táján, Győr felé, a Rába közön, de a Tisza mentiben is; egy kettő elfelejtheti, de a sokaság nem egykönnyen. Munkái még nem adattak ki összes gyűjteményben, így az egész költőt és tudóst e mai napig sem ismerjük, mind a mellett követve a történeti nyomot, amint művei egymás után jöttek, jó tudomást szerezhetünk azoknak az életre tett hatásából, az uralkodó irodalmi elvekből. Szerencsére jó szelleme után Czuczor is azon iskola tanítványai s férfiai közé tartozik, mely a nyelvújításban és izlési dolgokban magát Kazinczyénak szereti neveztetni; s különösen itt is az úgynevezett kritikai osztályt képezi, de önálló,nemzeti színezettel „Aurorái kör“ név alatt. Akármikor sora volt erősebb irodalmi phalanx mint ez, sem azelőtt , sem azóta. Később, midőn a magyar tudós társaság felállott, az egész phalanx tömegestül fogott benne helyet, s mérlegezte jobbra balra, mígnem eldöntő befolyással ezen intézet erkölcsi és tudományos hatását; s a nyelv ügye, úgyszólván, kezükbe volt letéve. De méltán is. Kisfaludy K., Bajza, Toldy, Vörösmarty, s velők Czuczor, az elsőnek kora halála után is zárkózott sorban találhatók. A közönség tapsolt az általok kiadott műveknek. Az eposzok, dalok, drámák és szépészeti törekvések, nyelvbeli megállapodások e kör nagy munkásságára mutattak. Sok egyes tan, tétel, gyakorlat jött velük tisztába. Valamennyiök munkássága azonban meg volt jelölve bizonyos új zamattal, színnel, mi roppant haladást tanusított.Egyedül az úgynevezhető eposz fogalma volt még többé kevésbbé hiányos ; és Czuczor, mint hős költő szintén ezen hiányos felfogás védelme alatt irá époszait,melyek közöl szorosan époszi tárgy az egy Hunyadi lett volna, ha kivenné. E részben tökéletesen kezet fogok Hunfalvyval, midőn mondja, hogy „az éposz lesz,és nem csináltatik, mely máskép oda megy ki, hogy az éposz él, mielőtt csinálója, poétája volna; de műve egyedül csak akkor lehet, ha az egyes hagyományokat, mondákat, melyek mint hit, és világnézet, szokás és erkölcs, történet és esemény nagyban élnek a népek képzelődéses tudásában, együvé, nagy egészszé csinálják, s alkotják egyes elmék, például Homér. Az életnek ime széltében hosszában való felfogása, összekötve az élő elevenséggel, egyes nagy emberekkel, hozza elő az epopaeát, s mondhatni, hogy maguk az iudok vagy görögök drámai költészete, bárminő praktikussá is van bennök téve már a költői dolgozat, nem adják oly teljes egész valóját, összes képét az ind vagy görög népnek, mint eposzaik. De erről ne legyen itt hosszas vitatkozás. A mi költőink jól nevezték ugyan hőskölteménynek a magok művét, azokban hősök vannak megénekelve, történeti körükből, de az ítészet roszul tenné, ha époszok helyett fogadná el ama hőskölteményeket. Mivel azonban minket nagy elmékkel, s jeles művekkel áldott meg a gondviselés, nem fogjuk egyoldalúlag venni, ami megvan, ha mindjárt nem alkalmazhatjuk is reá a tulajdonképi éposz fogalmát; sőt inkább méltatni kellőleg, s igazolni. Az ilyen epopaeaféle költészetnek nálunk egyik előkelő képviselője kétségkívül Czuczor, föntebb említett műveiben. Őt is a felfogás hiányos volta nyomja, ha valódi epikussá nem lett; a hiány pedig az, hogy művei történetiek, történeti költészet inkább, mint mondák, hagyományok aranyfürtös emlékeiből szőtt költemények. A költő subjectivitása előtérben van mindenütt. Nagyobbára kigondolt, élő emlékezettől kevésbbé gyámolított eseményekre van öltve az époszi forma, melyek történetnek igen finom, valószínűségnek igen vastag elem, egy körülbelől megalakult históriai világból. Tehát mi adja jellemüket ? Történetiség, mind a mellett azok mint ilyen alapon nyugvók, a rájok fordított sőt szinte pazarolt, költői feldolgozással mindig csodálatra méltó ereklyéi maradnak a magyar költői irodalomnak, a nyelv költői képességének , azok a történet költői elbeszélései, hősileg vértezett alakban. Mindezen hősköltői törekvésekből, ha nem csalódom, legtetemesebb volt az irodalmi vagy nyelvbeli haladás. Mert határ volt bennök vetve egy részről a régi hosszas verselés terpedtségének, másfelől fel volt bennök szabadítva a nyelv, a rövidség akadékos lassúságából. Ezután a költői dolgozatok egyszerre könnyű folyásnak indultak , s midőn imez ellentétek fel voltak bennök emésztve, mintegy uj emelet alkottaték a nyelv épületére, mely azóta folyvást uj oldalakat tüntet, s napról napra képesebb minden irányban. Továbbá gondolkodási világunk búcsút von bennök a görög és római hitrégészettől, a mint a hazai történetek mind jobban kezdenek feldolgoztatni, a szerint töreték it az újnak, a nemzeti költészetnek, a szerint vált ki házasságunk, az üres áltlános színtelenségből, vagy inkább a sok tarkaság közöl meglelte a maga három színét. De nem vélek csalódni másfelől, ha mondom, hogy a magyar hexameterek özönlő folyása, beképzelődést megbízó terjedelme ismét oly gazdagsággá lett a nyelvben, mi egy ideig a költői elbeszélés, a ballada és románcz előadási nyelvét köté meg fejlődésében, s úgy mutatkozott, mint a minek némikép meg kell szűnni. Tanúsítják ezt az epikusok nehéz mozgású balladái, kik közé maga Czuczor is tartozik. Észre lehet venni rajtuk a gazdagság miatti fékezettséget. Honnan a balladai nyelv, igen igen sokáig, túltömöttséggel volt megnehezítve. Egyébiránt a mit e nemben Czuczor adott, költészi irodalmunk legjava közé tartozik. Hunyadi és Kont ez után jöttek elő, de majd Sz. Margit legendája s már fölötte gyöngéd nemüekben át van puhulva a nyelv, mig sem nem a szorosan vett lyrai művek, meg a népdalok, majd a Czifra Laczi félék, és paprikás versek már úgy nézetik a mi epikusunkat, mint a kinek hódol a nyelv, mint kényurának. Senki sem tud naivabb és idillibb lenni mint ő; de viszont a nyers, a kemény marka mezeiség sincs élénkebben előadva, mint általa. Innen van, hogy népszerű dalai szinte eszményi táplálék; népünket igen megtisztelő, szerető lélek gyöngéd adományai; honnan volt, ki úgy gondolkozott, mintha ezen gyöngédségek élvezésére nem volna megérve, a magyar népközönség, mit eddigelé megczáfolt a tapasztalás. Ama hitvezető oda költőink ifjabb némelyikét, hogy már nem pép volna adandó népünk ínyére, s megszületett a vaskos múzsa, közfalusi tréfáival. Míg viszont Czuczor némely alrendi világból vett jellemrajzai sok olvasónak eszébe hozák az egyházi embert, és sokaltatott neki, amit a falusi életből, mulatsági helyekről tud; de mindez csupa érzelmi korlátozottság. Czuczor mint költő, felüláll minden egyházi vagy világi osztályon; jaj volna a költészetnek, ha így engedné magát fékeztetni. Más Czuczor, a költő, viszont más az egyházi ember. Minda mellett fogadtassák őszintén, ha úgy ítélek, hogy Czuczor költészeti világának határai nem ott vetvék, ahol különben vetve volnának, ha ő máskép van. Azonban a határok ismerete, a szőkébb körre való korlátozottság nem elvetendő rész; sőt inkább a lélek tartalmának van mintegy sürüdése általa; igy a mi netalán hátrány lehetne is a költőre nézve, essék az inkább a hazafi pap és polgár dicséretére, javára. Verseiből különben is ártatlan enyelgés, magas erkölcsi és nemesitési jótékony irány kivehető; s e hajlam átmegy a költészetnek egy más nemére, az erkölcsi mesékre, minőket szép számmal bírunk tőle. Ide valók az epigrammák, nem kevésbbé nyomós és fordulatos elmeszikrákkal; mik a költői lélek sok oldalát, változatosságát tanúsítják. Szintén keze ügyébe esik költőnknek a fenszárnyalása óda; oly nem, mely legújabb idők szerint kevéssé műveltetik. Czuczor, közrendű szülőktől származva, tősgyökeres magyar vér gyermeke, tanulási pálya után is folytonos érintkezésben maradván a magyar élettel, roppant nyelvi kincsre ten szert ez után. Művelve magát más oldalról a régibb magyarság fürkészése által, ismét egész tárházát bírja a nyelvi emlékeknek, így mintegy közepébe helyezkedve az élő nyelvi életnek, költészetében újjá tette a régit, felavata a népit, s főleg eposzi műveire jól jegyeztetett meg, hogy a régi zamat rajtok páratlan kecsü. Azonban reá nézve egy új lépésnek kellett tör- Pierce elnök az ő tíz millióját kezéhez kapja, hogy azzal kalózvállalatokat rendezzen. Hadi uaozgamnaak Délkeleti csatatér. Omer pasa bevonulását a Satellit bukaresti levelezői következőleg írják le: „Kantakuzeno az összes nagybojárokkal a Podu Belik vámsorompó elé ment a fővezér fogadására.Az olaz katonaság fel volt állítva. Megszámlálható tömege a bérkocsiknak és hintáknak, lovas és gyalog embereknek sietett ki, a török hősnek rokonszenvét tanusitni. Ki csak szerét tehette, elhagyta házát. A Podu Beliktől egész Podu Mogoshoig vezető után fej fejhez sorozódott A roppant menet keresztül húzódott a városon Kolentinába, hol Omer pasa az összes csapatokat ellépteté. A Podu Belik sorompónál egy sátor volt felütve, melyben Omer pasa Kantakuzeno nagylogethez és a nagybojárok által fogadtatott. Egész a sátorig kocsijában ment a fővezér, de ott leszállt s Kantakuzenóéba ült. A menet előtt 60 daraboncz nyargalt, ezek élén Kostaky kapitány. Ezeket követték török dzsidátok, és ezek középén ment Omer pasa. Mögötte annak táborkara teljes díszben. E férfiak ragyogtak az arany és rendjelektől. A pasák közt volt egy öreg férfiú, ki már alig tudott lován ülni; két török oldalánál lovagolt. Erre következett az ifjú Szurdzang,egyike a legszebb férfiaknak, kiket valaha láttam.Ezután jöttek a csapatok s számtalan hintók. A sátor előtt Omer pasa az iskolai ifjúság által virágkoszorukkal fogadtatott. A nép dörgő hurrái közt vonult a menet a városon keresztül s az ablakokból s utczákról hullottak a virágkoszorúk és bokréták a kocsiba, úgy hogy Omer pasa virágtengerben úszott. Ha egy bukaresti szépség bokrétája fejére vagy arczára hullott, mosolygott a fővezér. Az öröm ragyogott Omer pasa arczán ; mindenfelé török szokás szerint köszöntött. 1848 óta, midőn utoljára láttuk, nem változott s igen jól néz ki. A török katonák is felbokrétázták magokat a virágokkal, melyek a kocsi mellé estek. Omer pasa bevonulása aug. 22-kén valódi diadalmenet volt, mint azt csak egy fejedelem ünnepelheti, így vonult Omer pasa Kolentinába. Szép látvány volt a 25,000nyi mindenféle fegyvernemű török katonáknak 80 ágyúval a városon keresztül vonulása. Ezen teljesen fegyelmezett csapatoknak, melyek mind rövid kék fegyverköntösben és fehér nadrágokban, és természetesen a véres fezzel fejőkön ünnepiesen öltözve jelentek meg, látványa nem csak harcziasan szép, hanem valóban hatásos volt. Főleg a gyalogság nyerte meg a néző tetszését. Ez pezseg és mozog, oly vidáman és gyorsan és ügyesen, hogy annak, ki az orosz gyalogságra gondol, valóban úgy tetszik, mintha a törökök minden tagja egy ízülettel többet bírna mint amaz. Egy szakasz franczia és két szakasz angol gyalogság egészítette ki a menetet; angol és franczia tiszteken kívül 3 siciliai tiszt is volt a fővezér kíséretében. Megtartatván a kolentinai síkon a szemle, a törökök tábort ütöttek, s Omer, a nyájas hős és a bukaresti lakosság bálványa Kotrozsenbe a fejedelmi nyári palotába szállt. A Bukarest körül ütött tábor azóta mint tudjuk fel lön szedve, s a fővezérrel érkezett csapatokon kivül naponként érkeznek kisebb osztályok, melyek különböző utakon Buzeo s a dunai torkolatok felé indulnak. A Duna hosszában álló török csapatok közt is nagy mozgás uralkodik; ők a Duna mellett lefelé vonulnak. Kalarast és Oltenitzát nagyon erősítik, nem kevésbbé Matsint is. A Sid úgy tartja, hogy a balkáni hadsereg nagyja 14 nap alatt megszállhatja a Jalomnitza folyót és aztán Buzeo és Szereth folyók közt állást foglalhat. E manőver kivitelére Omer pasának legfelebb 3 hétre leend szüksége. Azalatt a szövetségesek által előkészített támadó csapás eredményét be kell várnia. Várjon aztán — úgymond továbbá e lap — az említett téren téli szállásokat veend e, az orosz haderők ellen a Pruth és Szerethnél működvén, vagy pedig hadserege egy részével az ázsiai harcrtéren kellendő megjelennie, ez egyes egyedül a segédcsapatok legközelebbi hadműködéseitől függend. A török főhadseregnek ily gyors felvonulása a Lüderstök hadállása ellen úgy látszik Gor