Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-18 / 1382. szám

Azon észrevételt tevék, hogy egy lengyel ezred két orosz ezred közé volt állítva a csatában. Az angol előőrsök 20-án elfogtak egy orosz nemest; ő azon feltétel alatt szabadon jön bocsátva, hogy 100 arabast és ökröt szolgáltat a hadseregnek, mi alattva­lói által gyorsan teljesítve is jön. A flottáról látták, mint tűzte ki Poitevin, a 39. gy. ezred alhadnagya zászlóját az ellenség nyolczszögű­ erődjére. Ott állt ő egy ideig büszkén egymaga körül­véve orosz czéllövészek egy csoportja által. Ekkor né­hány tuc­at golyó által találva lerogyott. Szerencsére az erőd még nem volt készen, ágyuk még nem voltak behelyezve, sőt az állások még csak egy nappal azelőtt lőnek elhordva. Bevétele után nem volt a zuávoknak sürgősb teendőjök, mint saját és ezredeik neveit a falakra bekarczolni. (És elfe­ledték-e P­rit­évin nevét?). Midőn az angol gyalog hadosztály, a legsűrűbb go­lyózápor közt, egy szőlőn áthaladt, hogy a magaslatokat rohammal bevegyék , a jó gyerekek oly szomjasak és hidegvérűek voltak, hogy előnyomulásuk alatt éretlen fürtöket téptek le, s azokat szájokba tették. A skót gyalog­gárda zászlaja 26 golyóval lön átlyug­­gatva; póznája középen ketté tört, de Lindsay, a zász­lótartó, erősen tartá azt s megsebesülés nélkül me­nekült. Sir G. Brown, — bizonyosan a legjobb tekintély — mondja, hogy az angoloknak az egész félszigeti harcz folyamában nem volt oly erős állásuk, mint az oroszok­nak Alma mellett. — S régi katonák beszélik, hogy ők csak a talaverai csatában láttak annyi hullát egymás mellett egy rakáson, mint itt. Nemcsak az orosz közlegényeknél, hanem némely tiszteknél is azon tapasztalást tettek, hogy nehezen meg­sebesülve földön fekve az angolokra lőttek, miután tá­bori csutoráikból ittak. Egy orosz tiszt halva feküdt. Lábai közt ott gugo­­rodott kutyája, s ezt nem lehet e helyéről elszólitani. — Egy másik, még a gyermekkorból alig kinőtt tiszt mint­egy imára összekulcsolt kezekkel feküdt a csatatéren. Egy orosz tábornok­­ugyanaz, ki az Agamemnonon volt) állítólag inkább díszegyenruhája, mint a csata el­vesztésén szomorkodott, s ismételve kérte, hogy küld­jenek parlamentárit Szebasztopolba, ki az ő holmijét onnan elhozná.­­ A másik elfogott tábornok nem is volt a csatában, hanem az után egyetlen kísérővel érke­zett meg, hogy, mint megvalló, Menzikoff hgnek a győ­zelemhez szerencsét kívánjon. Ekkor egy angol tizedes, nem csekély meglepetésére őt elfogta. Az orosz fogoly tisztek mondják, mikép a háború Oroszországban csak a magasb körökben népszerű. Bukarestből, sept. 10-ről jelentik, hogy a török haderőknek öszpontosítása Matsin sa Brailántúli tájon folyvást tart. Ott mintegy 20,00 főnyi tábort vonnak össze. Oct. 20-án Omer pasa ismét Brailába érkezik. A mintegy két hónap előtt Gyurgyevoban kezdett sánczművek bevégeztetésekhez közel vannak. E sán­­czok valóban nagyszerű látványt nyújtanak. Egy hídfő s 3 sor töltésből állnak egy igen széles árokkal, mely vízvezetékkel van ellátva. Egy erőd építését jövő ta­vasszal fogják megkezdeni. Mindez összefoglalva Gyur­­gyevót egy Csak a legnagyobb erőfeszítéssel bevehető ponttá teszi, mely hasonló jelentékű, mint a megerősí­tett Kalafai. Hasonló erőditvények öve fogja a Dunát különböző pontokon körülvenni. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Bécs községtanácsa az 1855re megállapítandó budget feletti tanácskozást a jövő hóban kezdendi meg. E tanácskozás és eredménye, a W. Z. utján közzé fog té­tetni, valamint a községtanács minden ülése ez után min­­ig közzététetik. A községtanács, mint látjuk, tetteit s a lakosokat oly igen közelről érdeklő költségvetést a közön­ség bírálata, áttekintése alá bocsátja, ez által bizalmat keltve maga iránt s alkalmat nyújtva, hogy a közkívánat nyilatkozhassék, mert hiszen a községtanács hivatása a la­kosok érdekében járni el s az érdek képviselete nem igé­nyel titkolódzást, megközelithetlenséget, s nem zárja ki a közvélemény nyilatkozatának lehetőségét, így gondolkozik a bécsi községtanács. Hasonló eljárást várunk Magyaror­szágban is minden községtanácstól. Az ideiglenes község­­rendszer e tekintetben világos utasításokat tartalmaz, s kí­vánatos, hogy a főváros e részben erélyes példával jár­jon elöl. — Egy nagyszerű és fontos vállalattal, mely most kelet­kezőben van, több fogja örökíteni emlékét e komák és azon intéző hatalomnak, mely e komoly időben is népei jólétére gondol. E vállalat, u. m. a Valligrandi Ve­­ronesi és Ostigliesi mocsárok kiszárittatása nem­csak a lombard-velenczei királyság, hanem az egész biro­dalom részére nagy hasznot eredményezene. E mocsárok jelenleg 60—70­0 miglia nagyságú területet foglalnak el s Verona és Mantua vidékét kigőzölgéseikkel egésségtelen­­né teszik. E mocsárak helyén nem sokára gazdag rizs- és tengeri földek fognak állani. A vállalat végrehajtása iránti értekezletek kedvező eredményre vezettek­­ a ki­rályság kormányzója gr. Radeczky ő exja a kereske­delmi minisztériumtól nyert meghatalmazás alapján a vál­lalat technicus részének tervezetét helybenhagyá. — Ki ne olvasná örömmel kolozsvári­t, levelezőnk ér­dekes tudósítását lapunk tegnapi számában a kolozsvári nemzeti színház állapota felől? A magyar színművészet állandó csarnokot lel a lelkes Kolozsvárit; egy mivelt és lelkesült közönség tölti meg e színházat, melynek alapját hazafiéig veté meg, melyet hazafiaág tart fen. Két ország, egy nemzet említi tisztelettel nevét gr. Mikó Imrének, ki a szinház jövőjét biztositó részvényes társaság alapitója, tisztelettel említi mellette nevét gr. Teleki Domonkos­nak, gr. Bethlen Jánosnak, gr. Bethlen Gábornak és több derék honfinak, kik egyesültek, hogy a színészet ügyét folytonosan gyámolitsák és ébren tartsák azon érzületet, mely a szinház iránt a magasb körökben és a mindig lel­kes és áldozni kész középosztály kebelében támadt. Ez ér­zület fenmaradásának egyik fő eszközlője e mellett a szín­igazgató lesz, kinek magát érdemesnek kell tanúsítani a közönség részvétére, kinek egy magas­ felfogás színvona­lára­ kell emelkednie, hogy buzgó és mindig becsületes kezelés, fáradni nem tudó igyekezet által a színházat a kö­zönség főbb szükségei egyikévé tegye. Ezért ajánljuk az érdekes játéksorozatot, a pontos előadást és azon életreva­lóságot, mi nemcsak jó tagok szerződtetése , hanem jele­sebb színészeink vendégszereplésre megnyerése által is nyilatkozhatik, és melynek méltánylása a közönség és sajtó részéről el nem maradhat. Legyen áldás ez intézeten, hogy a pesti nemzeti szinház ügyei miatt elbomló kedély vigasztalás végett tekinthessen Kolozsvárra. — Miután Latkóczyné Shamylt az Ügykezelő­­ség újabb határozata folytában jutalomjátékául nyerhetni nem hitte, e czélra Hamletet választá, mely alkalommal a czimszerepben, mint említők, gr. Bethlen Miklós lépend fel. Opheliát ez­úttal Latkóczyné adandja, e szerep jövőre nézve Komlóssy Ida kisasszonynak hagyatván meg. Ez aztán ügyes fogás volt. A színészekkel együtt elhit­tük, hogy az intendaturának komoly akaratra megfosztani a drámai művészeket azon eddig üdvösen gyakorlott jogok­tól, hogy jutalomjátékul oly eredeti drámát választhassa­nak vagy szerezhessenek maguknak, mely elsőben adatik a színpadon. Ez csak azért történt, hogy Latkóczyné asszony a ,,Shamyl“ helyett „Hamletet“ válassza jutalom­játékául, s hogy igy „Ophelia“ szerepét ismét egy ideig ne adhassa K. I. k. a. Az igaz, nagyon furfangos az a repertoir és szereposztó clubb. Mihelyt ez intézkedés megtörtént, — az általunk tegnap korholt TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­­MAGYAR VERSTAN KÍSÉRLETE. Irta GREGUSS ÁGOST. X. *) Második szakasz. Rímtan. A vers elemeinek egyikét a mérték, másikát a rím képezi. Amaz általában a hangok gördületére vonat­kozván, kiterjed a vers minden szavára, szótagjára­­; ez utóbbi a hangok összecsengését illetvén, csak azon egyes szavakra, tagokra, hangokra van figyelemmel a versben, melyeknek összecsendfilm­ek kell. Rímben nem a hang összevágó mennyisége, de mi­nősége jön tekintetbe; nem egyenlőség a hangok esé­sében, de magokban a hangokban. Minthogy a rím, nem úgy mint a mérték, az egész versre, hanem ennek csak egyes hangjaira vonatkozik: természetes, hogy egy részről rövidebben tárgyalhatjuk a rímről, mint a mértékről szóló tant, más részről pedig a rímtanban egészen más osztályozást kell követnünk, mint a mértéktanban. A mértéktan tekintetbe véve egyenként a tagokat, lá­bakat és sorokat, mint melyekben a mérték magát ér­vényesíti; a rím azonban csak egyenlő hangok össze­­csengésében állván, annak különféleségeit magoknak a hangoknak különfélesége szerint kell meghatároznunk. A hangok, melyekből beszédünk áll, vagy mással­­vagy magánhangzók lévén, a rím háromféleképen for­dulhat elő : vagy csupán magánhangzókban, vagy más­sal- és magánhangzókban együtt. Egyenként kell ennélfogva szólanunk: 1) a mással­­hangzós rímről (alliteratio); 2) a magánhangzós rímről (assonantia); és 3) a teljes rímről, melynek egyik sza­badabb alfaját a sajátkép m­agyarnak nevezendő (némelyektől hibásan assonantiának nevezett) rím képezi, i. A mássalhangzós rímről. (Alliteratio.) A mássalhangzós rímet a rím legalsó fokának, leg­fejletlenebb alakjának tekinthetni, mely játékkép s ki­vételesen előfordul ugyan minden nyelvnek mind­ verses mind prózai irodalmában (sőt rendkívüli bőséggel a magyar szólásmódokban és közmondásainkban is), mely azonban határozottan s szabályszerüleg csak a skandináv népek költészetében otthonos. Miként neve is jelenti, egyenlő mássalhangzók többszörösségében áll, még­pe­dig versben ezen egyenlő mássalhangzók mindenkor a szó kezdetén, hol az leginkább nyomatik meg, fordulnak elő. Például: Fogd, férfi, a felvert Ellenre a fegyvert. Természetes, hogy minél keményebbek a mássalhang­zók, melyek e rímre használtatnak, annál erősebb s ha­tásosabb az alliteratio; leggyengébb tehát azon mással­hangzóknál, melyek átmenetet képeznek a magánhang­zókhoz (si, j, v,). Minthogy minden szó, mely magán­hangzóval kezdődik, gyenge szellettel — többnyire to­rok-szellettel — szokott kiejtetni, a magánhangzóval kezdődő szavak egymás között mind alliteratiót képez­hetnek. Erősbül az alliteratio, ha azt két két mással­hangzó, p. o. pr, st, sat. képezi (mit azonban magyar nyelven lehetlen megkísérteni). Alliteratiora leginkább rövid sorok alkalmasak, mert ezekben leggyorsabban következnek egymásra az egyenlő mássalhangzók. Az alliteratio többnyire két-két sorban használatos, még­pedig azon szabálylyal, hogy az első sorban min­dig több legyen az alliterált szó, mint a másodikban, mely az előbbinek már csak mintegy viszhangja. Nálunk az alliteratio nincs gyakorlatban, habár azt mindenre képes nyelvünkben igen könnyen lehet is al­kalmazni , s ezért csak rendszeresség tekintetéből kell azt, valamint az assonantiát is, tárgyalásunk fonalára fűzni. 2. A magánhangzós rímről. (Assonantia.) Míg az alliteratió különösen az éjszaki (eredetileg valamennyi germán) népeknél jött gyakorlatba, az asso­nantia kivált délibb, főleg a spanyol nyelvben otthono­sabb. Amaz a mással­, ez a magánhangzók egyenlősé­gében áll; amaz a szók kezdetén, ez végén — mint ki­hangzás — fordul elő. Uralkodó szabály ugyan az assonantiára nézve, hogy két szótagra kell kiterjednie, de fordulnak elő egy szó­­tagnak is, és ezekben aztán igen igen csekély az ösz­­hangzás. Assonantiát: nyáron — látom; szép — fény; stb. A hangzatosságnak mintegy testét a mássalhangzók, lelkét pedig a magánhangzók képezvén, természetes, hogy hangzatosság tekintetében mind az alliteratio, mind az assonantia tökéletlen idom. Abban kellem, ebben erő hiányzik, amott össze nem olvadnak a hangok, itt pe­dig nincs támaszuk, így az alliteratio és assonantia hiá­nyosságai önkényt azon rímhez vezetnek át bennünket, mely a két előbbinek előnyeit egyesíti s melyet ennél­fogva teljes rímnek, vagy szoros­ értelemben ugyneve-­ zett rímnek szokás mondani. 3. A teljes rímről. Az adott előzmények után könnyü lesz a teljes rím(Cso­­konai szerint „sarkalat“) fogalmát meghatározni. Teljes rim (melyet ezentúl egyszerűen csak rímnek fogunk nevezni) oly szavakban fordul elő, melyeknek kihang­zása mind magán mind mássalhangzókra nézve egyenlő. Ha ez egyenlő kihangzás csak egy szótagban fordul elő, a rim egytagú lesz, — ha két szótagban , akkor kéttagú. Az egytagú rímet férfi­, a kéttagút nőrimnek szokás nevezni , s amannak hangmértéki jelleme rende­sen az, hogy menő vagy picit lábnak befejezését képezi (p. o. visszajött — az üldözött); míg ez, t. i. a kéttagú rím, lépő vagy lejti láb szokott lenni (p. o. átok — rá­tok). A magyar nyelvben azonban ott is, hol a mérték csak egytagú rímet igényel, gyakoriak a kéttagúak (p. o. felé — felé), mi­által a vers hangzatossága nagyon emelkedik. Van ezenkívül háromtagú rím is, melyet lengedinek neveznek, mert csak mint lengedi láb bir hangzatossági értékkel (p. o. elleni —kelleni), külön­ben három szótag egyenlő kihangzása ép oly ritka, mint felesleges is, miután már a kéttagú rím is annyira ele­gendő hangzatosságot kölcsönöz a rímelt Boroknak, hogy igen­is czélszerű azt egytagú rímmel várakoztatni, ha ki akarjuk kerülni az egyhangúságot. Épen az egyhangúság kikerülése végett jó rímhez csak azon hangok egyenlősége kívántatik, melyek az illető (utolsó vagy utolsóelőtti) szótagnak magánhang­zójától kezdve következnek. (Ezen szavakban például : körül — kerül, a rím­­ ül — ül, nem pedig : rül—rül.) Ennélfogva teljes férfirímmé lehet az assonantia is, ha a szó magánhangzóval végzett p. o. fiú — szomorú. A­mi a rímre nézve uralkodó szabályokat illeti, ezek­nek feje az, hogy ugyanazon szó önmagával nem ké­pezhet rímet. — Ezen főszabály különösen a magyar nyelvben igen igen csökkenti a szokás szerinti tiszta rímek számát, miután az egyféle képzők és ragok is, ha többször fordulnak elő , ugyanazon szóknak tekin­tendők. 2) Ezen szabályból következik, hogy minél inkább el­térnek egymástól (akár nyelvtani jellemekre , akár ér­telmükre nézve) a rímet alkotó ez ivak, annál szebb leend a rím, így szép, ha névszóval igét, vagy névha­tározót, vagy igehatározót, vagy melléknevet, vagy leg­alább ellentétes értelmű más névszót, vagy egyessel többest, múlt idejű igével félmúltat, jövőt vagy jelent rímelünk. A szépészeti ellenzőt (contrast) annál bájo­lóbb, minél inkább ellentétesek egymással a kihang­zásban mégis egyenlő szavak. A rím többi szabályai a kihangzás egyenlőségére, tehát magokra az egyező hangokra vonatkoznak. A hangzás egyenlősége először is megkívánja, hogy rövid magánhangzó csak ugyanazon röviddel, nyújtott magánhangzó csak ugyanazon nyújtottal, egyes más­salhangzó egyessel, kettőzött mássalhangzó kettőzöttel rímeltessék ; A kettőzött mássalhangzónak rímelése egyes mássalhangzóval csak azon két esetben enged­hető, ha az vagy a véghangot képezi (p. o. őt — előtt), vagy pedig előtte nyújtott magánhangzó van (p. o. lát­tok — barátok). Nem jó rímek tehát, sőt nem is rímek: halvány — állvány; kerek — kerek; lelé — mellé; ettek — retek; sat. Minthogy a hangzás egyenlőségét a kiejtés , nem pedig az írás feltételezi, rímet képeznek oly szavak is, melyek ugyan nem egyenlőn h­atnak, de mégis egyen­lőn ejtetnek ki, p. o. egy—eredj; adta—alatta; mutat­ja—atyja; látja—bátyja; stb. A magyar verselőnek szabadsága van az egymással nem egészen egyenlő, de rokon mássalhangzókat is al­kalmazni, minek k és g, p és b, t és d, ly és gy, sz és z, s és zs, ez, (tsz) és dz, cs (ts) és ds, n és ny, 1 és ly. Használhatók tehát: nap—hab, vak­­harag, alatt—halad, konty—rongy, csőr—főz, kos— rozs, metsz—edz, tapintsa—findzsa, járván—szivárvány, áll—király, stb. E szabadsággal azonban leginkább a szótag utolsó hangjában lehet élni; a rím közepén le­hetőleg egyenlő hangokat kell használni. A magánhangzók közöl csak a kétféle rövid c fel­cserélése megengedhető. Mindezen szabadságok daczára azonban a magyar rímelés igen szűk határok közé szorulna, ha nyelvünk szelleme nem alkotott volna magának egy eredeti rím­alakot, mely az alliteratio és assonantia előnyeit szin­tén egyesíti, de a jellemeztük teljes rímnél sokkal sza­badabb. Ezen rímet, mely a teljes rímnél épen nem alábbvaló s mely más nyelvekben elő nem fordul, ma­gyar rímnek nevezzük. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 402(631). Az ausztriai általános polgári tör­vénykönyv, minden arra vonatkozó utólagos rendeletek­kel, különös tekintettel annak Magyar-, Horvát-, Tótor­­szág, a szerb vajdaság, a temesi bánság és Erdélybeni al­kalmaztatására. R­á­c­z Vilmos jogtudortól. Első rész. Bécsben. Nyomatott Ullrich Ferdinandnál. 1854. 8rét. VI. és 274­­. (Előfizetési ár, mind a három kötetre, 5 pft.) 403—404(632—633). Gyakorlati tanácsadó adó és illetéki ügyekben. Hahn Mihály cs. kir. aladófel­­ügyelőtől Pesten. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1854. (Német és magyar nyelvű kiadás.) Első és második füzet: 448­1. (Előfizetési ár az egészre 6 pft.) • *) Lásd a P. Napló 1290., 1296., 1302., 1307., 1311., 1316., 1326 , 1337. és 1362-dik számait.­­ Épen ezért határozott és szigorú mértékkel biró nyel­vek, mint a görög és latin, nem szorultak rímre, mely azokban teljesen visszásnak is mutatkozik, mert nem eredetileg belőlök fejlődött, hanem csak kívülről alkal­maztatott reájuk. A mi verseink hangzatosságát azonban a rím emeli és diszíti, mert határozott mértékkel biró nyelvünknek ép oly eredeti magyar rím-mérték-alakjai vannak. 2) De kétféle értelmű, habár egészen egyféle hangokból álló szavak nem ugyanazonosak és helyesen rímelhetők; például sir (sepulcrum) és sir (plorat), vagy égnek (coelo) és égnek (ardent), dráma szelyesitő rendszabályaionnal vigz­­is a huzatott, s holnap már bárki is választhatja ismét Shamyl első előadását jutalomjátékul. A szereposztásról eszünkbe jut a szinczédula szerkesz­tője, az ügyes titkár úr, s csodálkozást gerjeszt bennünk szokatlan feledékenysége, mert csak annak tulaj­doníthatni, hogy Bulyovszkyné asszony elutazása Bécsbe szabadsággal, habár csak 8 napra is, a szinezé­­dután nem jelentetik. Ezt annál kevésbé kell titkolni, minthogy az intendatura legjobban tudja, mennyi szabad­ságidő illeti az érdemes művésznőt, kivált, ha még hozzá teheti, hogy ez elutazás, mint mondják, csupán művésze­ti tanulmányozás végett történik. — Figyelmeztetjük a nemzeti színház barátait a hol­napi előadásra , ugyanis végre valahára Verdi legszebb műveinek egyikét a „két F o s c a r i t“ hallhatandjuk is­mét. Ez operát a megunt ódonságok helyett már rég lehe­tett volna adni, de a sok kisérlet és vendégszereplések csak most engedék meg azoknak szinrehozatalát. — A Schodelné hagyatékihoz tartozó ezüst sarló és borostyán koszorú iránt az örökösökhez intézett kérésünk sikere felől még nem értesíthetjük a közönséget. Míg ezt tehetnék, addig is örömmel tudatjuk, miként a pesti hangászegyleti zenede körében a nagy művésznő em­léke iránti kegyelet egy szép eszme keletkezése által nyi­latkozott. A zenede több tagja egy a nemzeti múzeumban a nagy művésznőnek emelendő emlék iránti tervvel járu­­land az intézet erélyes igazgatójához b. Prónay Gábor úrhoz. A zenede részvétre Schodelné tisztelőit, a nagy közönséget hivandja fel. A kezdemény a zenedét illeti és felhívása, tudjuk, nem hangzik el siker, dús eredmény nélkül. — Ki Olaszországban járt és most útja a budai-fehér­vári országúton vezeti végig, lehetlen vissza nem emlékeznie Olaszhon gyönyörű utaira. Ez emléket nem e hazai út rögei, kátyúi keltik fel, hanem a nagy hasonlatosság ez utak jósága között. Ezt csak azért mondottuk el, hogy az illetők nagyobb örömmel fogadhassák a tudósítást, miként a Pesttől­ Újpestig terjedő útvonal kovicsolását a kincstár­tól Fröhlich Frigyes pesti nagykereskedő vállalta el, a­ki a budai-fehérvári útvonalat is a mostani állapotba he­lyező. Már e körülmény is kezeskedik nekünk a vállalkozó ismert szilárdsága mellett az iránt, hogy ez itt is hasonlóan jó lesz, s hogy hamar elkészül. — Bécsből értesittetünk, miként Obrenovics Mihály hg tegnapelőtt hazánkba utazott. Folytatandja-e útját az alvidékre, még nem tudjuk. Vidék» Ba­latonmellék sept. 29. A szükség és nélkülö­zés tán sehol sem nehezül oly nyomasztólag a lakosság­ra, mint Balaton mellékén, hol kevés a szántóföld, s e kevés földet is az oly sok idő óta függőben levő tagosztályi kér­dés eldöntésétől­ féltekben trágyázni nem mervén , igen ritka helyen adta meg az elhintett magot. Oly időjárásra — mint ez évi volt , nem is emlékeznek a balaton­­mellékiek. Már taval általános volt a panasz a szárazság ellen, holott akkor minden hónapban — sőt sokszor 2-er, 3-or is volt eső ; hát az idén mennyivel inkább panasz­­kodhatunk, midőn a kiégett — megrepedezett föld alig kapott tavasz óta 3-ar esőt, s ezt is a rögtön utána jövő szél tökéletesen hatástalanná téve. Nem lehet csodálni, hogy vetésföldeink úgy néztek ki, mintha a benneki ele­ség nem is vetve, hanem csak helylyel közzel ledugózva lett volna. Az eleség termés felöli reményében csalódott nép, minden bizodalmát kapásterményeiben helyező, s itt is csalódott. Az aratás előtti szárazság aratás után sem engedett uralmából, a burgonya apró maradt...........ten­geri lett volna, de a szüret közeledtétől tartó — s önjól­léte — anyagi boldogsága előmozdítására elégtelen nép féléretten leabítolá *). Valóban nem ártana, ha az illetők ily alkalommal a nép éretlenségét belátva — úgy intéz­kednének, hogy önkárára terményét éretlenül be ne takarít­hassa, s a betakarítási időt szabályzó rendeletei által aka­rata ellenére is kényszerítené a népet saját anyagi jólléte előmozdítására. Jelenleg úgy állunk e tekintetben , hogy ha csak egy ember is el­kezd aratni, burgonyát — vagy ten­gerit szedni — szüretelni, neki esik a többi is, s akarva nem akarva — a józanabb résznek is követnie kell a töme­get, ha csak egyedül maradó terményét a tagosítatlan bir­tokon közmartaléknak nem akarja kitenni. Az eleség ára folyvást emelkedik. Tisztabuza kilája 36—40 ft, rozsé 26—28 ft, árpáé 16—18 ft, szépé 20 ft, tengerié (ta­­vak­) 18—20 ft utó, az árpa és tengeri ár emelkedettségé­nek oka a szárazságon kivül jégverésben is keresendő, sokra rúgván a határok száma, melyek tavaszi terményét a jég részben vagy egészben lepaskolá ? S a nép még sem okul, még­sem siet biztosítni terményét, holott , hogy biz­tosítsa, a lehetőség nem hiányzik. Méz­szüretünk is rosszul ütött ki. Vidékünkön a sok da­rázs annyira elgyengít, a kedvezőtlen időjárás miatt kü­lönben is erőtlen méheket, hogy 6 — 7 kastól alig jött ki 1—2 ft méz — s csak nehezen lehetett anyának valót találni. 1. 1. — Pályázat nyittatik: a Pápán külön fel­állítandó és 200 pártnyi fizetéssel, lakással összekötendő leány­iskola tanítói és tanítónői állomásra oot. 20-ig. A kérvények eddig a pápai sz.bíróhoz nyújtan­dók be. Közintézetek. Hirdetmény. A nemz. szinház n­y­u­g­d­i­j­i­n­t­é­z­e­t­i t­ő­ke p­én­z - al­ap növelésé­re , az 1854. jul. 4-ki hirdetés óta következő újabb ke­gyes alapítványok s készpénzbeli adakozások folytak be, u.m. Kilen­cz pestmegyei községben, önkény­­tesen, minden innen kiindult felhívás nélkül, földbirtoko­sok, bérlők és földmivesek egymás között gyűjtöttek, név­­szerint: N­y­á­r­e­g­y h­áz­á­n, t. ez. Csiszár Antal gyű­jtő­­ivén, a t. ez. gyűjtő 40 kr. Sager Sánd. 5 f. Demény Pál 30 kr. Mihálky Kár. 20 kr. Öszvesen 6 f. 30 kr. V­a­c­s­o­n a t. cz. elöljáróság ivén, t. cz. Infeld Fer. 2 f. Reich Ant. 2 f. Boss Ján. 1 f. Bajcsy Dénes 1 f. Hinfner Ján. 4 f. Ztacsnik Albert 1 f. Morász Ágost. 30 kr., Strasser Fr. 1 ft. Liftner Berta 1 ft. Haim Antal. 1 ft. öszv. 11 f. 30 kr. E­ö­r­­­k­é­n­y­e­n, a t.cz. elöljáróság ivén t.cz. Sánta Gy.­ f.Vasicsek J. 1 f. Kozma Sánd. 12 kr. Lewinger Illés 10 kr. Vita Leop. 10. Öszvesen 2 f. 32 kr. Sáriban, sz. cz. jegyzői hi­vatal ivén t. cz. Kamocsay Ant. 20 kr. Székely Mih. 20 kr. Bírta Ant. 20 kr. Gyurianszky Jós. 20 kr. Belik Jós. 20 kr. öszv. 2 f. 40 kr. C­s­é­v­e­n, t. ez. Martiny Mór irén , a t. ez. gyűjtő 2 f. Graczer Fér. 1 f. Schaulengl Mór 1 f. Simonyi Fér. 1 f. Paczkó J. 1 f. Sánta Mih. 30 kr.öszv. 6 f. 30 kr. Ócsán, t. ez. Dulanszky Kár. irén, t. ez. gyűjtő 30 kr. Névtelen 30 kr. Bother Béla 30 kr. Virányi László 30 kr.Kegl Imre 1f.Orban Laj. 10 kr.öszv.7 f.10 kr.A In­é me­­din t. ez. Németh And. Irén, a t. ez. gyűjtő 1 f. Váradi J. 10 kr. Burányi Pál 12 kr. Vitz F. 12 kr. Juhász Mih. 12 kr. Nagy Pál 10 kr. Kapus Fer. 30 kr. Krasznyi Ján. 6 kr. Császár Máty. 12 kr. Somodi Ján. 10 kr. Juhász Jós. 10 kr. Vörös Ján. 10 kr. Garay Fer. 20 kr. Czanik Fer. 10 kr. öszv. 3 f. 44 kr. G­y­ó­n községe 4 f. Puszta Potharasztin egy némelyek 8 f. 30 kr. — E két utol­só t. községtől, melyeknek kegyes adományát a többivel együtt, t. ez. Balla Kálmán úr volt isives a vasárnapi új­ság t. ez. szerkesztőségi s illetőleg kiadó hivatalában , melyek utján mi vettük, beszolgáltatni — névjegyzéket nem bírván, nem közölhettük. — E kilencz községtől te­hát öszvesen befizettetett 521. ökr.p.p. A Pesti Napló t. ez. szerkesztősége utján beküldettek: K. (Gy.-ből) Nagydo­­rogon postára adott levélben 5 f. A bécsi iparosok részé­ről, kiknek becses neveit a Pesti Napló f. é. sept. 3-ki *) Leabázolni , elprébálni, elvesztegetni, kárbaveszteni.

Next