Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-11 / 1500. szám
hírup ' r ,ho?y ?fiknek nen,cífik a tisztnek a hadseregnel iejikor, hanem minden fokonkinti előléptetés v.a.1,'? m,eg kellene történniük, hogy a tisztek a további kiképzésrel ösztönt el ne veszítsék. Mr Rich elégedettnek nyilvánítja magát a miniszterek kimondásaival, s visszavonja indítványát, mire a ház, mint bizottmány a táborszeri hivatal javaslatai fölött tanácskozik, melyek Mr M o n s e 11, az indítványozó vallomása szerint, rendkívüli magas üszvegre rúgnak. Az első, 1,402,964 font sterlingre emelkedő tétel élénk vivátására szolgáltatott okot , melynek folyama alatt Mr Newdegate, Sir J. Paxton, Seymour lord az Enfieldben és másutt levő apró fegyvergyárakban véghetetlenül rosz gazdálkodás fölött panaszkodnak. Mr Monk indítványozza, hogy e tétel 15,000 font sterlingre szállíttassák le, az indítvány azonban 170 szavazattal 34 ellen elvettetik; a többi tételek sok szószaporítás nélkül megszavaztatnak. A bea vám felfüggesztését illető bili második felolvasásra kerül. Az újságbélyeg bili 2-dik felolvasása péntekre halasztatik. — A „Times“ még mindig telve van békereményekkel, s Russell lordnak szerencsét kíván ahoz, hogy feladata a czárnak előre nem látott halála által annyira megkönnyíttetett. Hogy Gortsakoffky fölhatalmazásai haladéktalanul megnyitattak, úgy hogy a conferentiák Bécsben azonnal megkezdethetnek, előtte kedvező jelnek látszik. A négy pont légcsiklandós bikát, (Oroszország meggyengítését a Feketetengeren) reméli, (őszintén-e, vagy csak Hiedelemből?) miszerint az a szövetségeseknek Krimiában valamely katonai eredménye által fog biztosíttatni, még mielőtt a zöld asztalnál tárgyalás alá kerülne. Vannak azonban más alkudozási pontok, melyek ép oly bizonytalanok, - « hadi szerencse. Minden porosz állítások mint maga « .• --Hvstségesekhez daczára, mennyire óhajt ez ország a s/.v.. _ / csatlakozni, W e d e 11 tábornok, midőn kenyértörésre került a dolog, kényszerülve látta magát az alkudozásokat félbeszakasztani, s hirtelen visszatérni Berlinbe Usedom úr ismét Londonban van, s lord .John Russell beszélgetése : a királylylyal s M aneuffel úrral semmi eredményre sem vezettek. Az egész alkudozás valószínűleg nem volt egyéb nyegle vakításnál, s az egyedüli méltó út, melyet a többi hatalmasságok követhetnek, az, hogy a congressust Poroszország részvéte nélkül kezdjék meg. Ha valóban léteznék egy békepárt Oroszországban, ezt felbátorítni és támogatni a szövetségeseknek mind kötelességük mind érdekekben állana. Ők eddig egyedül egy ember politikája ellen viseltek háborút; e férfiú nem él többé; politikája valószínűleg megszűnt, mert kétség kívül az okozta romlását is; de a háborút vak ellenséges dühhel tovább is folytatni annyit tenne, mint azt az egész orosz nép ellen irányozni, melylyel pedig nem állunk háborúban, kivévén, ha szomszédainak területét s jogait támadná meg.“ — A „Herald“ „kitűnő forrásból“ következő nevezetes tudósítást hoz : „A franczia császár a hadvezetés megvizsgálására rendelt bizottmány ellen kifogásokat tett, s azt mondotta, hogy ha a bizottmány tovább is együtt ülene, a két nemzet hadsergeinek nem lehet tovább együttműködni, jóllehet ugyanazon egy czélra operálnak. Hogy tehát Lajos Napóleon kielégítessék anélkül, hogy az angol nép is megsértetnék, majdnem haladéktalanul a parliament feloszlatásához fogandnak.“ — Mr Urquhart egy az „Advertiser“hez küldött iratában, mely lap Miklós czár politikai jelentőségét sokkal nagyobb dicséretekkel halmozta el, mint a continentalis necrologok mindnyájan — ezt mondja : „Az oroszok ezen siriratot tegyék föléje: „ „Ő Péter végrendeletét teljesítette!“ “ — Az államkincstári hivatalban az utolsó hézag is, mint a „Globe“ írja, ki van töltve, Harvey Alfred lord helyét Monck viscount foglalván el. Oroszország. A Miklós czár halálát megelőzött eseményekről a Patrie következő részleteket hoz, hozzá teszi azonban, mikép azokért nem kezeskedhetik : A czár, ki már több nap óta szenvedő állapotban volt, az orvosok tanácsa ellenére jelen akart lenni egy szemlén. Ö 3 óráig künn volt, igen szigorú hidegnek kitéve s visszatérve lázba esett, úgy hogy le kelle feküdnie. Az orvosok eleinte haját csak erős náthahurutnak lárták. Debr. 28-án a mellre vetette magát a gyuladás s a tüdő állapota aggasztóvá lön. Másnap heves láz állt elő. A beteg nagy elgyengülése felette nyugtalanító jön. Este észrrévévé a császár, mint áll egészsége. Az orvosokhoz azon kérdést intézi, mennyi ideig fog még élni, a legnagyobb nyugalommal fogadá a választ s csak óhaját fejezé ki, hogy meddig lehet, tartsák meg. A császárnő az egész idő alatt ágya mellett maradt. A nhg trónörökös egyedül töltötte atyjánál az éjt. Márt. 2-án reggeli 4 órakor fogadá a császár az utolsó szentséget, megáldá családja összes tagjait, s 12 óra 10 perczkor teljes öntudattal meghalt, övéitől környezve s velük beszélgetve utolsó perczig. A „Times“ben dr. Grenc i 11 e, egyike a londoni legjelesb orvosoknak, ki többször volt Sz. Pétervárott, s ott alkalmat lelt az ép most elhalt császárt figyelemmel kisérni, egy levelet közöl,melyet ő 1853. jul. 6-kán lord Palmerstonhoz, kinek azelőtt orvosa volt, Kissingenből irt, s melyben a nemes lordnak azon meggyőződését fejezi ki (szives tudomásvétel végett orosz politikájában), hogy az orosz császár élete nem fog már sok évekre nyúlni. L. Palmerston udvariasan megköszönte az intést, s midőn a tudorral 1854. febr. 23-án Londonban ismét találkozott, kérdeze őt, várjon még mindig azon nézetben van-e. Erre viszonzá a tudor, hogy a császár 1855. julius hó előtt meg fog halni s hozzá téve : Egy pár szerencsétlen hir s a császár gyors halált hal mint minden testvérei. — Alma, Inkermann és Balaklava — igy állítja dr. Grenville urma — megrázák a boldogultnak agyvelejét. Eupaloria adta neki a halálos döfést. (Miklós császár fiai.) Az Oroszországban uralkodó keleti nézetek és hagyományok egyike különbséget tesz a császár azon fiai, kik előbb születtek, mint ő czárrá lett, s a tulajdonképi czárfiak, a bíborban születtek közt. Sándor 1818 ápril 29-én, atyjának trónra lépte előtt született, Konstantin 1827. sept. 21-én, tehát a legidősb a bíborban születtek közt. Jellemét sokkal szenvedélyesb és nyugtalanabbnak rajzolják , mint Sándorét, Konstantin nagybátyjának vérmérsékelt hajtással. Őt Miklós czár kedvencz gyermekének tárták s olyasnak, mint kinek a konstantinápolyi trón szánva van, amiért is különösen előmozdítá atyja terveit Törökországra nézve, az öszszes török viszonyokkal , még a muzulmánok és a keresztény rajah törzsek nyelvével is alaposan megismerkedett, s boldogult atyját állítólag térden állva kérte az ottomán birodalom elleni utolsó katonai előnyomulásra — Miklós, szül.1831, és Mihály, sz. 1832-ben, Sándor és Konstantin legifjabb testvéreik; mindketten jelenleg ismét Krimiában vannak. — Mihályról mondják, hogy legjobban ütött atyjára külsőre és jellemre nézve, azonban a hevesb szenvedélyek nála túlnyomók. — Sándor egy hessen-darmstadti hgnővel áll házassági frigyben, s már 4 fia van, kiknek legidősbike 1843 sept. 23-án született. Konstantin egy csász.altenburgi hgnővel, a hannoverai királynő nővérével kelt össze, kitől egy fia van, ki 1840. febr. 14-én született, s neve szintén Miklós. — Miklós és Mihály még nőtelenek. — II. Sándor trónörökösről mondja a „Journ. des Debats“, hogy Oroszországban népszerű, hogy atyjának büszkesége s hajthatlan jellemével nem bir, a háború és messzeterjedő tervek iránti szeretetében nem osztozik, hogy szelidséges nyájasságával I. Sándor nagybátyjára emlékeztet. Ő eleitől fogva minden államügyekbe be volt avatva, s ha Miklós czár Sz. Pétervárt elhagyta, a trónörökös volt helyettese. A czárnőről is sok jót hallani; éles és egyenes ítéletét és megnyerő modorát dicsérik. Üdvös befolyást remélnek tőle a császárra. A czikk, mely S- de Lacy névvel van aláírva, azon reményt fejezi ki végül, hogy az alkudozások Oroszország uj uralkodójával lényegesen könnyítve vannak s a bécsi értekezletek kedvező kilátások közt nyílnak meg. Egy sz. pétervári mart. I-ji irat a „National Zig“- ban e pillanatban kettős érdek bir. Ebben mondva van : „Mily tartamú háborút lát a kormány előre, mutatja a következő rendszabály. Azon szándékkal, hogy a polg. tanodák s egyetemek növéndékei a jelen körülmények közt a hadi szolgálatra késpesittessenek, a fővárosok egyetemeiben s az összes gymnasiumok magasb osztályaiban újévtől kezdve a gyalog katonai szolgálat tanfolyama fog behozattatni, hogy ekként gyakorlatilag elkészült s a szolgálat elméletébe avatott tiszteket képezzenek. Az illető tanfolyamoknak az itteni és moszkvai katonai tanodákban behozatala és szervezete iránt a nhg trónörökös mint a kát. tanodák főnöke a czárnak egy szabályzatot terjesztett elő, s ez jóváhagyatván közzététetett. A szetanulmányozásnak, s erősebb és hatóbb — mert tények belátására fektetett s önismereten alapuló — közérzület, irodalom-ismeret és irodalomszeretet meggyökerezésének. Ne ámítsa magát senki azzal, hogy ismeri, szereti az irodalmat, midőn annak legújabb termékeit — gyakran merő hazafiságból — olvassa. Oda kell fejlődni a közönségnek, de először természetesen magoknak az íróknak, hogy az irodalom — a nemzeti irodalmat érjük — ne kényelemhez tartozó szer, puszta időtöltés legyen, hanem elutasíthatlan szükség. És ezen fejlődésre épen magának az irodalom fejlődésének ismerete készít elő. Bírja a magyar közönség Toldy ígéretét, hogy— ha előadásai a magyar költészet történetéről (a mohácsi vésztől Kisfaludy Sándorig) csak némileg fognak is hatni az irodalomtörténet közönségének nevelésére, asszonyaink részvételére, irodalmunknak kellő, azaz históriai szempontból méltánylására — a jelen század költészete történetét is mielőbb sajtó alá bocsátandja. E jelen század költészetének története fogná aztán „A magyar nyelv és irodalom kézikönyve” második kötetéhez képezni azon kiegészítő történeti részt, melylyel annak első kötete az imént megjelent „magyar költészet történeteiben már bir. S ezt keilend, és bizonyosan fogja is követni a magyar prózairodalom története, mely aztán a kézikönyv harmadik kötetét, a XVI—XIX-dik századokbeli kitűnőbb prózairókat magában foglalót egészitendi ki. A magyar költészet kézikönyve, melynek most első kötete jelent meg, úgy tekinthető, mint nagy és teljes kivitele legnagyobb irodalombuvárunk azon német nyelven világ elé bocsátott munkájának, mely még 1828-ban jelent meg , s melynek nemzetünk köszönheti , hogy irodalmáról a külföld tudós világában helyesebb ismeretek, sőt mondhatni egyszerűen , hogy általában ismeretek kezdtek terjedni. E német nyelvű bevezetéssel, mely a magyar költészet történetét tartalmazza, továbbá életrajzokkal, eredeti magyar mutatványokkal s némely mutatványok német fordításával ellátott munka azonban csak terve, vázlata a mostani kézikönyvnek, mely terjedelmileg több mint három annyi a „Handbuch“-nál. Nemcsak számosabbak s bővebbek a jelen kézikönyvben a mutatványok (melyeknek szövege utóbbi gondos átvizsgálásnak vettetett alá), nemcsak az életrajzok vannak egészen újból kidolgozva, de sok költővel is találkozunk itt, kik a „Handbuch“-ban nem fordulnak elő. — Adjuk itt a magyar kézikönyvben foglalt költők sorát, szórt betűkkel jelölvén azokat, kik a „Handbuch“-ban nincsenek. A XVI-dik századból életrajzok s mutatványokban feltüntetvék a következők: Farkas András (1538) Istvánfi Pál (1539), Batizi András (1530— 50), Erdősi János (1539—41), Morvát András (1542—9). Névtelenek a XVI. század első feléből*), Tinódi Sebestyén (1541 — 1556), Karádi Pál névtelené (1561), Heltai Gáspár (1550 — 75), A szendrei névtelen (1571), Ilosvai Péter (1564—74), Görgei Albert, b. Balassa Bálint (1572—94), Skaricza Máté, Szegedi Kis István, Divényi Mehmed és névtelenek a XVI. század második feléből. (Azon XVI-dik századbeli költők közöl tehát, kiknek száma e jelen kézikönyvbben húszon felül emelkedik, a „Handbuch“ csak négytől közlött mutatványt.) A XVII-dik századból a következők vetettek föl: Rimay János (1595 —1631), Beniczky Péter (1620), gr. Zrínyi Miklós (1616—64), b. Liszti László (1653), Gyöngyösi István (1620—1704), gr. Kohári István (1649—1731). A XVIII-dik századból ezek : Rádai Pál (1715), b. Amadé László (1703—1764), Faludi Ferencz (1704 —79), b. Orczy Lőrincz (1718—89), Bessenyei György(1741 — 1811),Barcsay Ábrahám(1742—1806), Ányos Pál (1756—54), gr. Teleki József (1738 —96), Péczeli József (1750 —92), Baróti Szabó Dávid (1739-1819), Révai Miklós (1749—1807), Rájnis József (1741—1811), Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820), gr. Gvadányi József (1725—1801), gr. Ráday Gedeon (1713—92), Szentjóbi Szabó László (1767—95), Dajka Gábor (1768 -96), Bacsányi János (1763—1845), Verseghy Ferencz (1757—1822), Virág Benedek (1752 — 1830), Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), Kisfaludy Sándor (1772-1844), Dugonics , Báróczy, stb. a prozaikusok közt találandják helyöket, valamint általában a beszélyes regényírók is. Egy költőt azonban, gr. Zichy Pétert óhajtottuk volna a XVIII-dik századbeliek közé felvétetni. Nem saját jelentősségénél fogva, de leginkább azon szempontból, hogy épen az ő kora, a XVIII-dik század első fele, költészetünkben oly kevéssé képviseltetik. Nem hisszük, hogy találkozzék, ki nálunk az irodalmi mutatványok egybegyűjtése, hitelesítése, megválogatása körül illetékes egyéniséget merészkednék akarni felmutatni, mint Toldy; s így a közönség teljesen meg lehet nyugtatva, hogy a rendkívüli becsű kézikönyvben csak a legjobbat, legjellemzőbbet veszi — és pedig oly csekély árért, melyet a szó teljes értelmében és phrasis nélkül hallatlannak mondhatni. A németeknek Wolf adott a múlt évtizedben költészeti és prózai kézikönyvet, egy-egy kötetben, s a két kötet ára hat tallér volt , pedig Wolffnak már készen kínálkoztak a segédeszközök, neki biztos irányt adhattak a számos irodalom-leltári és irodalomtörténeti munkák, neki nem volt szüksége mutatványainak fölkeresése végett kéziratokat s nehezen hozzáférhető forrásokat vizsgálnia, szóval: 6 ollóval szerkeszthetett. Toldynak utat kelle törnie, Toldy egy emberélet fáradhatlan és szakadatlan munkásságának gyümölcseit teszi nemzeti közkincscsé. Szinte triviálisnak látszik, midőn e nagy munka mellett annak olcsóságáról szólunk; de tennünk kell ezt azon számos része miatt közönségünknek, mely a könyvek drágasága feletti panaszkodással rejtegeti közönyét, miveletlenségét. Wolff két kézikönyve hat tallérba került és több kiadást ért; Toldyé egy harmaddal, sőt felével olcsóbb, és mennyivel becsesebb , mind kritikai megválogatás, mind rendszeres összeállítás, de kivált egyetlenség e tekintetetében —amannál! Mind a szerkesztő, mind a buzgó kiadó, ki a munkát tömöttsége daczára is díszesen állitá ki, csak azért szabhattak e gyűjteménynek oly csekély árt (egy-egy éve , melynek 32 hasábja s minden hasábon 62 sora van, 5 hiba jön), hogy azt a legmérsékeltebb vagyonunk is könnyen megszerezhessék. E munka elterjedésének arányát egyenesen úgy tekinthetni, mint a magyar nemzet közműveltségének fokmérőjét, s hisszük, felteszszük, a közönség tudja, mire van szüksége, s „A magyar nyelv és irodalom kézikönyve“ a kiegészítő történettel együtt minden magyar könyvtárban meg leszen található. A jeles szerző nem csalódhatott, midőn azt mondá, hogy nagyobb fogékonyságot remélhet munkája iránt oly időben, „midőn az illusiók elmúltával minden elfogulatlan hazafinak azon meggyőződésre kellett ébrednie, hogy — nem mondom dicsőségre, de — csak mi önfentartásunkra is, nincs más ut, mint a nemzeti miveltség öntudata a múltban, s minden erökkeli emelése a jövőben.“ Magyar kömnyves ut. 1116—7(916—7). Dickens Károly: Nehéz idők. A mostani idők számára, irta Dickens Károly. Az angol eredetiből fordította dr Récsi Emil. Második rész: 1561. Harmadik rész : 1601. (A „Téli könyvtár“ második és harmadik kötete.) Pest, 1855. 16—rét Heckenast Gusztáv tulajdona. (Előfizetési ára a „Téli könyvtár“ tiz első kötetének 5 pft.) *) Handbuch d. ungarischen Poesie, v. Francz Toldy. Pest és Bécs. Kilian és Geroldnál 1828. két kötet. *) Az itt közlött mutatványokból egy van a „Handbuch“-ban is. Évítsek azonnali végrehajtását az illető hatóságoknak szorosan meghagyja. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Az eupatoriai csatáról a „H. C.“ következő érdekes tudósítást hoz: — „Eupatoria febr. 22. Védműveink, habár még bevégezve nincsenek, bebizonyíták ellenállási képességüket. 16-kán este híre járt a városban, hogy az oroszok Sackban és mellette összegyűlnek. Osten-Sacken Chrusel és Korff tirkok oda érkeztek. E hir daczára a szerdár csak a rendes elővigyázati rendszabályok mellett maradt; az előőrsi parancsnokoknak azonban a legszorosb ügyeletet ajánló, az őrszemeket megkettőzteté s a „IV. Henri“ hajótöredéket értesitteté, hogy vigyázzon. Éjfél táján a sapitek egy csapat tatár menekültet kisértek a szerdárhoz, kiknek sikerült Sackból átmenekülni. Félórai kihallgatás után a szerdár hadsegédeit s szolgálati tisztjeit szétküldé a parancsnokokhoz, haditanácsra hiván meg őket, mely 2 óráig tartott, s mire a tirkok ismét szétmentek, Asmond úr pedig tüzér- és mérnöktisztekkel szemlére járt. 4 órakor megszólaltak a riadójelek. A csapatok gyülhelyeikre siettek, a tatár menekültek, nők, gyermekek és állatjaikkal, a város délnyugati részébe menekültek. A legnagyobb tolongás támadt a szűk utczákon. Omerpasa, táborkarával és lámpa- és fáklyahordozók által kisérve, 4 és fél órakor megszemlélé a járműveket és ezredeket, itt ott laconikus beszédet tartva a csapatokhoz. 5 óra felé vegyes csapatok vonultak ki az előőrsök erősítésére. 5 és fél órakor a mi külütegeink világító golyót bocsátottak fel. Ugyanakkor a belső árkon belől is repült fel egy röppentyű, melyet orosz kém gyújtott meg, valószínűleg jelt akarván az ellenségnek adni. A tettest egy őrkatona leszúrta. Tüstént reá kezdődött az orosz ágyúzás, melyet azonnal gyalog támadás követett, oly heves, hogy ellene kiküldött csapatjaink visszaverettek. Az orosz lovasság a homály miatt azonban nem üldözhető, csak a gyalogság nyomult előre. Ugyanakkor jelt kaptak a tüzérek tüzelni, s az összes éjszakkeleti ütegek majdnem egy perezben lőtek. Az ellen rögtön megállapodott, szavaiba látszott jönni, mely körülményt Omer pasa használván, künn küzdő katonáink ismét rendezett sorait megerősitteté, mire csatározás kezdődött, mit az oroszok, a perekopi és szimferopoli út közt foglalván állást, szapora ágyulövéssel, mi congres röppentyűkkel kisértünk. Végre kisütött a nap, s minthogy fénye eleinte szemkápráztató volt, használta e kedvező körülményt az ellenség a tömeges előnyomulásra, és sikerült neki a vár közelebbi környékét megszállni s némely helyeken még a sánczárkokba is behatni. Azonnal megkisérték az árok másik partján felkuszni, mit részint magokkal hordozott lajtorják, részint az által eszközöltek, hogy a szuronyt a sánczba döfték, mire egy ember a másiknak vállára hágott s ugyanazt ismétlé. Az igy beszúrt szuronyoknak mindenesetre hidul kellendett szolgálniok az utánuk következő legénység számára, de ennyire nem került s egy orosz sem bírt az árok-oldalon felkúszni, mert gyalogságunk oly hidegvérűséggel czélozott és lőtt, mintha az ellen kereszttüze gyermekjáték lenne , különösen az egyptomiak tűntek ki. Tüstént napfelkelte után a kikötőben fekvő hadihajók (4 angol, 1 franczia és 1 török) részt kezdtek venni a harczban , az ellen oldalába töltött golyókat szórván , miáltal főerejének kifejlődését felette nehezítek. Midőn ennek daczára megalakult, s előnyomult, legközelebb fekvő ütegeink oly hatályosan kezdtek működni, hogy a támadó hadoszlop nagy rendetlenségbe került. Szolimán pasa azonnal több lovas ezred által támogatott egyptomi gyalogezred élén támadást tett, mely oly fényesen ütött ki, hogy az oroszok tüzérségük mögé vonultak viszsza, mely a harcz folyamában 7—800 lépésnyire haladt előre s most szintén visszavonulni kezdett, mely alkalommal 2 löveget cserben hagytak. E percztől fogva bátorságát veszté az ellenség s felhagyott a tömeges előnyomulással s csak csatározás és tüzértűzre szoritkozott , mely alkalommal 3 ágyúja leszereltetett, több más pedig használhatlanná tétetett s több lőporkocsi légbe repittetett, míg mi hasonlag 9 ágyúnak leszereltetését, 2-nek használhatlanná tételét s 4 légbe repült kocsit fájlalunk. A francziákkal rakott hajótöredék (IV. Henri) az alatt egy e végett felállt töltött golyó-üteg lövéseinek volt kitéve, azonban oly jelesül viszonzá azokat, hogy az ellenséges tüzérek már 1 óra múlva kényszerültek szándékukkal felhagn* * ágyút kálra kirigy és visszavonultak. 10 óra cím,mi amadáshoz fogtunk; az ellen nem fogadta el az ajánlott nyílt csatát, hanem csak védelemre szorítkozott, s negyed óra múlva eleinte igen rendes visszavonulást kezdett, mely azonban az utolsó ágyuk eltakarodásával az utóhadnak meglehetősen zavart futásává változott át. Egy a sereg zömétől külön álló csapattest nyakrafőre rohant a perekopi útnak s állítólag csak a 2 és fél német mfldnyire fekvő Schibanban állt meg. Fájdalom lovasságunk 314—de még nincs lovakkal ellátva, különben bizonyosan sok foglyot ejtünk és sok szekeret elfogunk, így csak 30 fogoly és 85 leszerelt és 3 használhatón) ágyú esett kezünkbe. Az orosz támadó hadtest, 12 gyalog, 6 lovas ezredből s Odessából érkezett több önkénytes czéllövész osztályokból álló, mintegy 28 30000 embert tett ki. Az ellen veszteségét ágyukon és foglyokon kívül 1500 halott és 1200 sebesültre számítják, kik közt 2 ezredes s több tiszt lenne. 17-kén este az ellen ismét Sackba visszavonult s ott 5000 embert hagyva Szimferopolba tovább vonult. Nagyon kételkednek visszajövetelén, s ha a keringő hírek alaposak, úgy Omer pasa mart. elején 40,000 emberrel náluk viszontlátogatást tesz. A hó végéig remélik t.i, hogy az összes hadszerek és lovak megérkeznek ; akkor aztán, igy mondják, 10,000 ember őrségül Eupatoriában marad s a sereg zöme egyenesen Szimferopolba vonul. —■ Mi győztünk, s habár győzelmünk sokat tesz is csapatjaink önérzetének emelésére , — a nogai tatárok rokonszenvének növelésére , mégis e győzelmet drágán vásároltuk, —• mert két kitűnő tisztet, Szeim pasát és Rusztem bejt elvesztettük, s két mást, Szolimán és Izmáél tábornokokat még elveszthetjük, kik súlyos sebekben felgyógyulás reménye nélkül feküsznek Veszteségünk 96 halott és 280 sebesült; 76 ló használhatlanná lett; az angoloknak 9 sebesültjök; a francziáknak 4 halottjuk és 7 sebesültjök van; a tatár önkénytesek jól viselték magukat; veszteségük még nincs tudva. A generalissimus visszatérése , ki személyesen vezénylette ez ütközetet, valódi diadalmenethez hasonlított. A katonák lelkesedett kiáltással fogadák őt s a lakosság, halálos félelmétől megmenekedvén, szűnni nem akaró örömzajba tört ki. Nők és férfiak öröm könyekkel tódultak feléje, Allah áldását kívánták fejére , megcsókolák lábait, sőt lovát is csókokkal halmozák. Omer pasa mint rendesen, komoly volt s mély gondolkozásba látszott merülve lenni. Tegnap Balaklava és Kamieshből 2 nagy angol hadihajó és 2 ágyunaszád és 2 franczia hadihajó érkezett, melyek a kikötőben rendes állomást fognak tartani. A hadsereg a legjobb állapotban van, jól van élelmezve és megfelelő öltözettel gazdagon ellátva — A lakosság közt a halandóság is szűnni kezd. Mindnyájan a legjobb reményben élnek a jövőre nézve. A javítások a várműveken teljes folyamatban vannak, a sánczokat súlyos lövegekkel látják el. A délkeleti csatatér képe. Lapunk m. é. dec. 31—diki számának mellékletéül a krimiai csatatér rajzát adók a 1. olvasó kezébe, mely valamint általában az egész tauriai félsziget részletesb képét tükrözteté vissza, úgy különösen az összes jelen hadműködések központjává vált szebasztopoli öböl és vár fekvése, az azt körülövező magaslatok és szakadékok futása, és erődéi s számos védműveinek helyzetével ismertetett meg; egyszersmind pedig a szövetségesek táborhelyét és ostrommunkálatait, a csapatok és ütegek hadtani felosztásával, a lehető leghűbb képben ábrázolá. Az a szoros értelemben vett jelenlegi csatatér rajza volt. Azon térkép, melylyel t. olvasóinknak mai számunk mellékletéül kedveskedünk, madártávlati átnézete az egész délkeleti csatatérnek, melyen, bár a viharos idők rémes szele a harcz fergetegét jelenleg egy pontra kergette is össze, mégis majdnem egész teljében vagy alig múlt csaták tompa viszhangja, vagy a készülő harczok fegyverzaja zúg Térképünk a Feketetengert ábrázolja, amint azt két világrész hatalmas karja, édeni szépségű tájgyűrűzetbe foglalva, tartja ugyanazon feketetengert, melynek a méltóságos Duna, Dnieszter, Bug, Dnieper, Don és Kizil Irmák és számos folyók sietnek adni örök életet, s a melynek partjain lakó népeket, mahomedánusokat és keresztényeket, törököket és bolgárokat, oláhokat és moldvákat.