Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)

1855-08-10 / 1626. szám

mivel mindazon adatokat látszik ismerni, melyeket a német történetírók az őskrónikákból kiszedtek e nagy esemény örökítésére. URHÁZY GYÖRGY. (Vége köv.)­­ Bécs, aug. 9. (Tájékozás.) Megemlítettük a mi­nap, miszerint Ausztria és Anglia közt — a decemberi szerződés fenállása daczára is — bizonyos feszültség uralkodik , melyet mindegyik fél minél jobban pa­lástolni törekszik , mely azonban nem egy alkalom­mal elég észrevehetőleg lép a felszínre. Az Ind.­berge Y. jegyű félhivatalos levelezője, ki nevezetesen Ausztria ügyeivel s hangulatával foglalkozni szokott, legújabb tu­dósításában, e feszültséget elég lepletlenül állítja az ol­vasó szeme elé s egyenesen Angliát mondja annak okául, hogy Ausztria és a nyugat kölcsönös viszonya minded­dig nem öltötte azon barátságos jellemet s nem vezetett oly tökéletes egyetértéshez, mint mind a három hatalom érdekében állana. A czikkíró világosan fejtegeti, misze­rint Ausztria három ellenes a demagógia, a Németor­szágban felsőbbségre törő Oroszország, végre pedig Oroszország irányában csak a nyugattak­ szövetségben találhatott biztos támaszt s ez okból a decemberi szer­ződést kötötte, melynek teljes életbe léptetését csak Anglia akadályoztatta. Francziaország nagy dicsértetés­­ben részesül, melyből félreérthetlenül derül ki azon már általunk is említett tény, miszerint Ausztria ezen hatalommal legjobb lábon áll s hogy szó sincs párisi kö­vetünk visszahivatásáról. Hübner úr négy hónapra falusi lakot bérelt ki Páris közelében, s igy tán szabadsági út­­jával is felhagyott. Hanem Angliára visszatérve, nem tagadhatjuk , mi­szerint e hatalom több nehézséget gördített a decemberi szerződés teljes foganatosittatása elé, mint Francziaor­szág, de ennek okát nem az angol kormány rész aka­ratában keressük, hanem inkább Angolország saját sag­ságos viszonyaiban , — melyek a vele érintkező külhatalmakra nézve néha néha kissé alkalmatlanok le­hetnek ugyan, melyek azonban az ország belszerkeze­­tének egyik legszilárdabb alapkövét képezik. Az angol miniszternek egyéni nézete mellett még a közhangulat iránt is tekintettel kell lennie, sőt amazt innennek alá kell rendelnie, ha egymással meg nem férnek, vagy pedig­­ lelépni, ha nézetét helyének feláldozni nem akarja. Azon eset, hogy angol miniszter önakarat­át a másik alkotmányos kormány­ tényező nélkül is vagy épen en­nek ellenére keresztül vigye, nem igen képzelhető; a parliament többsége pedig mindeddig az ausztriai indít­vány ellen nyilatkozott s csak újabb időben kezdett e tekintetben kedvezőbb véleményt nyilvánítani. E válto­zást az angol kormánynak fordulata követendi, és a leg­újabb távirati sürgöny szerint már­is Palmerstont Ausz­tria védője gyanánt látjuk fellépni. Reméljük, hogy ama kis feszültség a parlamenti szün­napok alatt teljesen meg fog szűnni, ámbár ennek egyik oka, az angol sajtó , ezután is csak oly korlátlanul fog működni, miként eddig is. Ha valamely házban rólam kedvezőtlenül nyilatkoznak, a házi­gazda eleget szóno­kolhat nekem, hogy ő háza minden emberének nyilat­kozataiért nem felelős s hogy az ő házában mindenki úgy beszélhet, miként a szája nőtt, — én azért mégis az egész ház ellen némi ellenszenvvel fogok viseltetni. Ez gyöngeség lehet ugyan , de mindenesetre az em­beri természetben gyökerező gyöngeség, s mivel a miniszter sem ment az emberi gyöngéktől , reá nézve is kedvezőtlen benyomást tesznek az ilyfelé nyilatkozatok.­­ Hanem a sajtószabadság is egyik sarkpontját képezi az angol politikai életnek s annyira egybenőtt az ottani társadalmi viszonyokkal, hatása számtalan esetben oly jótékony, hogy az angol kor­mány fájlalhatja ugyan az ez intézménynyel járó kelle­metlenségeket, de azoktól meg nem szabadulhat, mivel azáltal ennek üdvös hatásait is megsemmisítené. Az an­gol kormány önmagát sem bírja a sajtó megtámadásai elől megóvni, hát még idegent! Nem kételkedünk, miszerint mindezen körülmények illő méltánylásra fognak találni, s a decemberi hármas szövetség fennállását távolról sem veszélyeztetni. Úgy h­iszszük, a világnak szüksége leend még e szövetségre,­­ hogy azon fennhéjázó hangot kissé lecsillapítsa, mely­­ újabb időben oroszbarátias közlönyekben ismét ural­kodni kezd; ezek most tagadják, hogy Oroszország va­laha az ausztriai javaslat feltétlen elfogadását határo­zottan ajánlotta volna, pedig két héttel ezelőtt majdnem az ellenkezőt állították, vagy legalább ily értelemben írt czikkeket más lapokból vettek át. — Oroszország tán kissé boszankodik, hogy amaz ajánlatával felsült s most azt hirdeti, hogy soha legkisebb kedve sem volt azon szőlőre , mely — neki nagyon is magasan függ ! — Hiszen épen azért, hogy a jövő biztosítva legyen. . . . Kezdé a jegyző. De Morges grófné ismét közbekiáltott Pomard alel­­nök s maga Asztrea is hozzá csatlakoztak kiáltásukkal. — A mi Sensitivet illeti, ez szerette, ha a végrendeleti ügyet pengették : ő gondoskodott mindig, hogy a jegy­zőnek belépti jegye legyen a színházba, s csak remé­nyeivel táplálkozott. — Ma gyöngének érzem magamat, monda az öreg úr, s fejét a szék támlájára fiatta. — Ezt az idő okozza, erősíté Morges grófné, nekem is megjött csúzom bal halántékomban. Pomard alelnök így okoskodék magában : — Ha mégsem jut ki valami hasznunk, úgy nincs igaz­ság a világon ! . . . így unatkozni egy egész hónapon keresztül! Ezzel félreforditá fejét, hogy kétségbeesett ásítását eltitkolja. (Folytatjuk.) —«— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Könyvismertetés. Templomi imák. Vasárnapokra, ünnepekre s más alkalmakra. Köz­isteni tiszteleti használatul készítette Borsodi József, a simoni ref. egyház papja s egyház­­megyei ülnök. Kiadja Heckenast Gusztáv Pesten 1855. 274 lap. Ára? Örvendetes jelenségül tűnik föl , hogy nemcsak rí­mekkel, hanem komoly, tudományos és vallási iratokkal is, napról napra gyarapul a magyar irodalom. Ezen ira­tok ha nem mindenkor ütik is meg teljesen a mértéket : munkásság jelei, tökéletesebb művek előpostái, s még igy is valódi nyereményül tekintendők. Ilyen az ismer­tetésünk alatti imakönyv. Szerző nem lép föl nagy kö­veteléssel ; előszavában, „egyszerűeknek, igénytelenek­nek mondja imáit, melyeken nincs mesteri feldolgozás ; Írván azokat, melyek lelkéből jöttek, szólván a mint a lélek szólni engedett.“ — Igen helyesen­ és a szerény egyszerűség nem rontja sőt emeli a munka belbecsét, melylyel az valósággal bir; s ismertető bizton hiszi, hogy czélját érte szerző, mondván : „ha ezen én imáim által a vallásosság, az erkölcsi kegyes élet bármily ke­vés lendületet nyer; ha tiszttársaim csak némileg hasz­nálhatják is szent hivatalukban; ha csak egy könyet száraszt is fel, egy sóhajt szüntet is meg; ha a bánatos szivü halandónak bármi kevés megnyugvást ad,­­ az imádkozó kereszténynél, midőn Istenével beszél, csak egyszer szerzi is meg az áhitat, könnyebbülés és bizo­­dalom szent óráját : meg lesz jutalmam!“ Elején a könyv Tompától hoz némi ajánlásfélét, egy, a kiadóhoz intézett levél alakjában ; ilyesmit nem régen szinte láttunk Maklári P. Lajos „Bibliai egyezmé­nyes szótárában.“ Mi, őszintén megvallva, ennek nem va­gyunk barátai, m­ár csak azért sem, mert inkább árt mint használ, bizalmatlanságot szülvén a helyén kívüli gyár i molittatás, az előfizetők számát sem szaporítja, az aján­lókat pedig épen kényes helyzetbe hozza. Csak hagyja­nak tisztelt kiadó urak, saját szemeinkkel látnunk ! le­gyenek meggyőződve , hogy megvesszük szívesen az életrevaló művet, — mint a felhozott két könyv is — ellenben a roszakat nem, bár szerzőik a Székács, Tompa, vagy Török karjain lépjenek föl. Borsodi József imakönyve három részre van osztva; tartalmaz 1-er vasárnapi, 2-or ünnepi, 3-ar alkalmi imákat. Az első rovat alatt találunk reggeli egyházi beszéd előtti általános húsz imát, vegyes tárgyút kü­lön felirattal, huszonötöt, ezek : 1. Az urnák félel­me. 2. Isteni gondviselés. 3. Isten igazgatása mindenre kiterjed. 4. Isten igazságossága. 5. Legyünk emberek. 6. Legyünk polgárok és keresztények. 7. Gyakoroljuk a templomot! 8.Isten- és emberszeretet. 9.Becsületünk szentsége. 10. Béke, egyetértés. 11. Jólét. 12. Ínség, nyomor, csapás. 13. Szenvedőkkeli társalgás. 14. Ne aggjunk a jövőn. 15. Munkálkodjunk! 16. Rendet tart­sunk. 17. Ne a világ bírálata adjon irányt tetteinknek. 18. A jöhető kedvetlen eseményekre előre készítsük magunkat. 19. A ki mit vet azt aratja. 20. Ifjúkori élet­köröm. 21- Ártatlanság. 22-Családélet. 23. Gyerme­kekkel­ társalgás. 24. Nevelés, oktatás. 25. Nevelés, oktatás. Reggeli egyházi beszéd után tizenhat imát; vasárnap délutáni egyházi beszéd előtt tize­n­h­a­t, után tiz imát.­­ Ezek után következnek a bűnbánati vasárnapiak, még pedig reggelre, egyh. besz. előtt négy, után három ima. Úrvacsora-osztáskor reggeli egyh. besz. előtt három, után négy ima, ugyanakkor délesti egyh. besz. előtt három után egy. Az első osztályt tavaszi, nyári, őszi és téli imák zárják be, még pedig reggeli egyh. besz. előtt mindenütt három, után kettő-kettő.­­ A II-dik osztályban ünnepi imák vannak, adventiek, karácsoniak, újéviek, virágvasárnapiak, nagy­péntekiek, husvétiek, áldozócsütörtökiek, pü­nkössiek, reggelre és délestre, egyházi beszéd előtt és után; ünnepre készítők és berekesztők, összesen ötvenkét ima. — A III-ik osztály tartalma : Hadinségkor, újévben s közvasárnapon. Fejedelemért. Hazáért. Tisztviselők újításakor. Gondnokválasztáskor. Birótételkor. Iskola­­tanitó félszázados örömünnepén. Bő aratáskor. Szűk ara­táskor. Szárazság idején. Esőérti hálaadás. Késő ta­vasszal rendkívül esőzé­s havazó időjáráskor. Hosszas és káros esőzéskor. Jég­vihar alkalmával. Tűzvész­kor. Háború idején úrvacsoraosztáskor. Bearatási úr­­vacsorakor.. Szűkaratási úrvacsorakor. Ujkori úrva­csorakor. Őszi vetéskor. Szüretkor. Farsangban. Papi­­ beköszöntéskor. Papi kibocsutáskor. Ó év utóva­sárnapján. Iskolás gyermekek vizsgálatakor, mindenütt egyházi beszéd előtt s után vagy csak egyik. Egyházme­gyei gyűléskor köznapi. Az év utóestéjén Halotti ta­nítás előttiek. Pap felett koporsóba tételkor. Pap felett a sírnál. Betegekért való fohászok, együtt hatvan­két ima, összesen az egész könyvben: kétszáz­har­minczhat ! A tartalom tehát változatos és gazdag. Szerzőben kétségtelen a szép tehetség, jelen imái er­ről világosan tanúskodnak, s mert tőle még sok jót sze­retünk e téren remélni s ez ismertetés nem akar egyol­dalú dicsérgetés lenni : legyen szabad egy-két igény­telen tanácscsal szolgálnunk. Tartson lehető arányt az imák terje­delme közt. Hosszadalmassággal nem vádolhatjuk szerzőt, imái inkább rövidek, s igaza van : mert az imádkozás , a lélek e szent felhevülése nem tarthat sokáig; de még­sem tarthatjuk egészen kifejtettnek s bevégzettnek a 40-ik lapon álló 20 soros, a 41-iken álló 21 soros imát; sőt a halot­ti­a­k közt van egy 19, másik egy 16 soros ima. Ezek még­is rövidek i­s nem állnak arányban a 159-ik lapon kezdődő újévi imá­val, mely 96 sor. Ügyeljen fel, nehogy ismételje magát. A 202-ik lapon ez áll : „rettentsd elleneinket, hogy si­essenek el földünkről.“ a 203-ban ismét : „rettentsd meg elleneinket, hogy fussanak el azok földünkről.“ — Fordítsa figyelmét az imák kik­erek­i­­tése­­s befejezésére. Egy helyütt ez van: „füg­geszd elménket egyedül rád és áldásteljes munkáidra, melyeket a nyár oly tisztán és felségesen tükröz. Amen.“ másutt : „a gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy el­rejtsék véka alá,hanem hogy fényljék mindeneknek, kik a házban vannak. Amen.“ — Itt nem lehet megállni; szinte érzi az ember, hogy még valaminek kellene kö­vetkezni, s hogy e két ima csonka, vagy befejezésök igen értekezésszerü, — bizonyos ihlet­és kenet­tel, — mely néhány szóba ügyesen legyen foglalva, — szükség az imáknak végződniük. Kerülje az erős kifej­ezéseket s a meny­nyire lehet az összetett szókat. Például : „hazánk keblében is dúlt már éhség, dögvész; dúlt vad ellenség; lakta pogány zsarnok a királyi lakot­sat.“ — „borzasztó ágyúdörgések.“ „állati indulatok mámo­rában“ — „életóránk végpercze“ „kebelnyugalmat“ — „vérhullámzás“ — „embervilágunkban“ stb. Ezeket nem lehet jól imádkozni. A könyvbe sajtóhibák is csúsztak be : az 59-ik lapon álló ima után az Ámen kimaradt; a 269-ik lapon álló I szám 4 helyett van hibásan; a 230-ik lapon álló ima felett egyh. besz. után áll, a tárgymutatóban pedig előtt; „önmagad“ — „tenmagad“ helyett. — Imádás­­dora, Imádásodra helyett. — Azonban mindezek cse­kélységek, s becsét nem csökkentik a jeles munkának, melyet lelkésztársainknak jólélekkel ajánlhatunk. A méltányosság úgy hozná magával, hogy miután gáncsaimra példákat idéztem föl, idézzem a könyv je­lességeit is, ezt azonban a hely nem engedi, s bizonyá­ra egész imákat, íveket kellene kiírnom, hogy a munka fényoldalait bemutathassam. Szerezzétek meg ! Kiállítása igen díszes, tiszta, olvasható betűkkel. PAP. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 10. Hazánk fővárosa a hazai tanügy s a kö­zéposztály érdekeit emelé s a főváros lakosainak szellemi gyarapodását nem kis mértékben eszközlé azon tetemes áldozat által, melylyel a m. oktatásügyi minisztérium által megállapított szervezet szerint teljes reáliskolát alapított. Hogy ez iskolát azonnal életbe lehetett léptetni, ezt nagy mértékben, tagadhatlanul a pesti főelemi tanodák jó igazgatásának is kell tulajdonítanunk. És ezúttal is teljes méltánylattal kell elismernünk dt. Majer István úrnak a pestvárosi elemi iskolák érdemteljes igazgatójának fárad­­hatlan buzgóságát, valamint az illető tanítói karnak jeles­ségét is. Mert csak e tényezők következtében lön lehetsé­ges, hogy a föelemi tanodák felsőbb osztályaiból tanítvá­nyok vétezhessenek, valamint, hogy a derék kegyes ren­diek vezérlete alatt álló 4. és 5-ik főelemi osztályok re­áltanodai osztályokká alakítassanak át. A haza fővá­rosának tanácsa és községtanácsa ez áldozatkészség mellett kötelességérzetéről is tanúbizonyságot ten, mi­dőn a magyar ifjak számára is alapított reáltanodai osztályt. Mert ha egy részről elkerülhetlen szükségüek­­nek tűntek is fel a német osztályok azon körülmény­nél fogva, minthogy a felsőbb műtanodákban, hazánk­ban is, német nyelven adatnak elő a tanszakok, de más részről hazafias kötelesség s a magyar ifjúság érdeke kö­vetelé, hogy mód és alkalom nyujtassék a magyar nyel­­vűeknek is magukat a reáltanokban kiképezhetni. Ennél­fogva a pesti reáliskola magyar és német osztályokkal bír és pedig két magyar s három német osztálylyal; a magyar osztályok idővel, mint hitelesen tudjuk , há­rom, a német osztályok hatra emeltetvén. A reál­tanoda tehát jelenleg két külön igazgató tanár vezetése alatt áll; a magyar osztályok igazgatója dr. S­z­a­b­ó­k­y, a német osztályoké Stern István lévén. Ez osztályok folyó évi január 13-kán nyittattak meg s az idei tanév e napokban nyilvános vizsgálattal fejeztetett be. A német osztályokban f. hó 6-kán, a magyar osztályokban f. hó 7-kén tartatott meg a vizsgálat, s örömünket, teljes meg­elégedésünket fejezhetjük ki e rövid tanszak meglepő eredménye felett. A vizsgálaton jelen volt szülök és egyéb vendégek ezúttal is meggyőződhettek a reáltanoknak a közéletteli szoros viszonya felől, s örömmel tapasztalhat­ták azt, miként ügyes vezetés mellett rövid idő alatt is szép eredmény idézhető elő. Bennünket különösen meg­lepett egy két tanulónak a szabad kéz-, és műtani rajzbani előhaladása. A tanodai ünnepély fontosságát emelő dr. Weiser József bécsi reáltanodát igazgató urnak megjelenése, ki ez iskola rendezésekor mint a m. kor­mány küldötte útmutatásaival s a helybeli viszonyok felis­merésével, gyakorlati tanácsaival tapintatának, belátásának és jóakaratának jeleit adá, s ki ezúttal teljes elismerését fejezé ki a tanári kar buzgósága által felidézette szép ered­mény felett. Az ez alkalommal kiosztott tanodai pro­gram m dús tartalmánál fogva figyelmet igényel. Stern István a reáltanodák czélja s hasznáról értekezik német nyelven, egész tertelmében közölvén a reáltanoda­szervezetet. Dr Szabóky a magyar osztályok igazgató tanára a reáltanoda feladatáról értekezik ma­gyar nyelven, hasonlóan a reáltanodai szervezetet ismer­tetvén meg tömött kivonatban; P­r­e­y­s­s Mór tanár a vegy­tan lényege­s hasznáról; Gebhardt János tanár a német nyelv­tanításról a középiskolákban; Walser Edvárd tanár a mértani rajzolásról az alreáltanodában s Brechler tanár a szabadkéz-rajzolásról értekezik — mind német nyelven Mindkét osztályban öszvesen 10 ta­nár volt elfoglalva. A magyar osztályban a tanév végé­vel volt 88 tanuló; a tanév elején 100; ezek közöl kath. 96, izraelita 2. A német osztályban a tanév végén volt 80 tanuló; ezek közt kath. 53, izrael, 23, evang. 3, óhitű 1; az iskolai tanpénztől fölmentetett öszvesen 32. A tudósit­­vány végén igen érdekes csatolványul áll 4 kőnyomatú táblán az építendő reáliskolai háromemeletes háznak alap­rajza. — Az aradi kát. nagygymnasiumnak aradi t. leve­lezőnk által lapunk folyó hó 7aki számában ismertetett programmját vettük. A hozzánk érkezett többi programm közöl ma a következőket ismertetjük meg. A szom­bathelyi 8. osztályú gymnasium a premontrei rendűek vezetése alatt ez évben 223 növendéket taní­tott. A tanárok: Uzsay Ágoston igazgató; Máj­er Péter; Göncz István; Simon Vincze; Kiss Lajos; Pozsgay Dózsa; Kulcsár Fábián; Illés Márton; Nagy Bálint — premontrei rendű kanonokok, és Má­rai­­ János, Gittling József és Kóberl Ferencz szombathelymegyei áldozatok. A programm elején Pozs­­gaytól egy értekezést találunk: „Teendőink a tan­ügy körül“ felirattal. Az iskola könyvtára ez évben 497 munkával, a mütár 400 mozsal- (szinar-seegras) és 300 kagylófajjal szaporodott, a mütárt e szép gyűjtemény­­nyel Szenczy Imre, Stegmüller Kár, papnöveldei tanár lelkész s a gymnasiumi tanártestület, gazdagítván. Simon Vincze 113 dbnyi éremgyüjteményét aján­­dékozá az iskolának. A szegedi kegyestanítórendi nagy gymnasium e tanévre kiadott évkönyve folytatja a múlt évben megkezdett „Paedagogiai jegyzeteket,“ ezúttal is igen figyelemreméltó elveket állitván fel. Agymn. rend. tanárai : Nagy Márton igazgató; Purgstaller J. Söjtöry Zsigm. Kérész Lörincz; Tege Alajos; L­e­c­h­n­e­r Imre; R­o­h­r­e­r Antal; Czech Józs; Petra­­novics Alaj.; Berzay Elek; Való J. és Csaplár Bened. Az előadási nyelv tisztán magyar. A tanulók ösz­­szes száma 305. Ezek közöl 188 magyar; 45 izr. (a sze­gedi izr. szintén magyar nyelvű; 38 német; 23 szerb; 11 szláv; 235 róm. kat. 23 óhitv. 2 helv. prot.; 103 tandíjas; 202 tandíjmentes; 3 ösztöndíjas. — A késmárki ágost. hitv. evang. 8. osztályú gymnasium progra­momja német nyelven adatott ki. Legelöl áll Wéb­e­r Hermann tanártól a késmárki lyceum történeti vázlata 1760-tól kezdve, mely irodalom­történeti adatokat is tartalmaz. Tanárok : S­t­e­n­c­z­e­l Hugo rektor; Steiner Samu Fűrész Férj Weber Herrn, P­a­rt­s­ó Istv., Forberger Dán., Jar­­t­s­e­k János, B­e­n­e Samu, Di­h­á­n­y­i Józs. és Koller Károly. A tanulók száma 184. — V­a­h­o­t Imre „A nagy világképekben“ czi­­mü köszhasznu házikönyvének VI-dik füzete megjelent következő tartalommal: Górcső, Környeitől, (12 kép­pel). — Képek Chinából K—i (2 kép).— Humboldt Sán­dor (1 kép). — A Felhők, Környeitől. (5 kép). — Bikaviadal (1 kép). — A baromfitojások mestersé­ges kiköltése. K—i. (1 kép). — A párducz és óriáskígyó (1 képpel). — Páris, Jenevai Lászlótól (4 képpel). — Csermák Antal, gróf Fáy Istvántól, az uralkodó máltai rend vitézétől (1 czimképpel). — Ada­lék Csermák Antal életrajzához, Vahot Imrétől. —■ Jókai Mór, (életirás) Vahot Imrétől és Jenevai Lászlótól (1 czim- és 1 arczképpel). —Népdalok, Jenevai Lászlótól.—Mar­­gita, tájismertetés, Komáromy Ferencztől (1 kép). — Co­­chinchina tyúkok (1 kép). — Értekezés a porról, Annák Józseftől. — Kávészedés (1 kép). — Egy pillanat Hind­­ustanra, J. L.-töl (1 képpel). — Czukor és Czukornál (1 kép). — Kolomb Kristóf (életirás), J. L.-töl (1 kép). — Fürdés, Úszás, Dienes Lajostól (3 kép). — A nyomdászat a sajtó ismertetése J. L.—tól. (3 kép). — Képek a csata­térről (6 képpel). — Nemzeti színház. Irodalmunk újabb termékei — Vahot újabb hat füzetre előfizetést nyit 2 pgo írttal. (postán bérmentesen 2 frt 30 krral.) B­a­l­á­z­s­h­á­­zi János és Kubinyi Lajos urak pályadij nyertes érte­kezései a „Nagy világ“ következő füzeteiben fognak kö­­zöltetni. Ez újabb füzetek tartalmának emelése tekinte­téből Vahot következő pályadíjakat tűz ki: 1­ ér 12 darab arany jutalmat azon legjobb természettudományi értekezésre , mely gyakorlati alkalmazása által hazai gaz­­dászatunk valamely nagyobb fontosságú ágának javítását, felvirágoztatását hat­hatósan előmozdítaná. 2-er, 12 darab arany jutalmat a legjobb magyarországi vagy erdélyi hely- és népismertetésre, az eh­hez beküldendő eredeti rajz vagy rajzok külön díjaztatá­sán. A pályamunkák 1. évi september hó végéig bekül­dendők.­­ A pályanyertes művek mellett a dicséretre méltatandók is külön díjazás mellett közöltet­ni fognak az újabb 6 füzet folyamában. E mellett szerkesztő, Varsányi mérnök és photographphal leginkább a végből utazott a Szepességre, hogy fenséges tátrai hegyeinknek a schwei­­czi tájakkal vetélkedő legszebb pontjait lerajzoltassa, le­írja, s a Nagy Világ füzeteiben közzé tegye. — Ezekből is láthatja a tisztelt olvasó közönség, hogy a következő füzetekben mit nyerend. — Harmincznégy ujabbkori magyar köl­tőnek arczképét két nagy folió lapon szándékozik V­a­­hot Imre kiadni, e képcsarnokra két írttal s postán küldve 2 írt 30 krral f. évi oct. végéig terjedő előfizetést nyitván. A képcsarnokban helyet foglalandó magyar köl­tők: Arany, Bajza, Berzsenyi, Császár Ferencz, Csoko­nai, Czakó, Czuczor, b. Eötvös József, Erdélyi János, Fáy András, Gaál József, Garai János, Jókai, Katona József, Kazinczy Ferencz, b. Kemény Zsigmond, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kovács Pál, Kölcsey Ferencz, Kuthy Lajos, Nagy Ignácz, Ney Ferencz, Obernyik, Petőfi, Szé­kács, Szigligeti, Tompa, Tóth Lőrincz, Vahot Imre, Vahot Sándor, Vajda Péter, Vitkovics és Vörösmarty. Az előfi­zetési hirdetésben Vahot egész naivitással megjegyzi, mi­ként „azt, hogy saját arczképét is kiadja, jóakarói csak szívesen veendik, ellenei pedig boszankodni fognak rajta. Legalább ezzel is ártott nekik.“ Az arczképeket R­o­h­n fogja köré rajzolni. — Dux Adolf Katona „Bánk b­á­n“-ját lefordítá. A fordítás nem sokára meg fog jelenni; a Lloyd tegnapi számában mutatvány közöltetik e fordításból, az első fel­vonás végjelenetei. A fordítás, e töredék után ítélve, je­les, hű. Dux maga is költő levén, fordításaiban nem vesz­het el az eredeti szépsége. Örülünk, hogy legjelesebb drámánk ily fordítót talált. — Nemcsak pesti ügyvédeink , de általában minden jogtudósunk élénk figyelemmel várá azon per kimene­telét, melyet Hegedűs Zsigm­­ur a „Stametz és társa“ czim­ alatt fenálló bécsi nagykereskedőház fő­nöke Mayer János ur ellen a bécsi cs. kir. kerül, tör­vényszék előtt megindított s melynek tárgya azon k­e­­reskedői- társas szerződés, mely Mayer János urnak a hig Grassalkovic­h-féle óriás csődperbeni te­­­temes követelései valósítására nézve közte és H. Zs. ur között köttetett. Mayer ur e szerint mint egyik érdek­társ a birtokában volt és a börzén a szerződés keltekor 30 %-t el kelő részletkötvényeket, Hegedűs pedig mun­káját, jogászi ügyességét s a pervitelre és az ügyvédek fizetésére szükségelt költségeket fektető az üzletbe. A czélba vett behajtás esetére Mayer ur az érintett szer­­ződvényben Hegedűs ur részére t/j­át biztositá azon ösz­­ vegnek, mely a tőke 90 %-én felül kifizettetik. A csőd­pert H. ur kívánt sikerrel végrehajtá. Az azóta történtek elhallgatásával jogtudósaink részére tudatjuk ez említett per eddigi eredményét. A bécsi cs. kir. kerül. törvényszék az alapul fölvett szerződvény értelmében a követelt 110,458 főt és 20 krt tevő követelést megítélte, valamint ez öszvegnek­­ 853. márt. végétől számítandó 4% kamatját. Értesítés. Az általam, a múlt év végén kitűzött 100 arányos jutalom ügyében van szerencsém a következőkről értesíteni az illetőket. A bírálat , illetőleg jutalmazásra, részint az Akadémia, részint a nemz. szink­. drámabíráló-választmány tagjai kö­zöl Egress­y Gábor, Gyulai Pál, b. Kemény Zsigmond, Szigligeti Eduárd, Tóth Lőrincz urakat kértem föl, kik azt elfogadni szíveskedtek. Az eredmény f. é. oct. 1-én fog közzététetni, s azon esetben, ha a drá­mák közöl, a bírálók ítélete szerint, kik nem annyira az általános műbecset, mint jelenlegi drámairodalmunk szem­pontját fogják szem előtt tartani, egy sem lenne jutalomra érdemes, a 100 arany nem fog kiadatni, hanem a nemzeti színház n­y­u­g­d­í­j - i­n­t­é­z­e­t­é­n­e­k pénzalapjához fog csatoltatni. A beküldés határnapja f. é. aug. 20-a. A kéziratok Tóth Lőrincz úrhoz küldendők (uri-utcza 2. sz.), ki az eddig beküldött kéziratokat Toldi Ferencz úrtól már átvette. Pesten aug. 9-én 1855. Tömöri Anasztáz. — Nemzeti színház. — Ma adatik : „Egy szí­nész élete.“ Színjáték 4 felv. Desnoir és Lábát Eugen után, francziából ford. Egressi B. Hivatalos.­­ cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 31-én Laxenburgban kelt legfelsőbb határozata által a munkácsi görög katholikus fökáptalannál főesperessé vagyis olvasókanonokká Hadzsega Vazul oklevélört vagyis irodafőnököt; oklevélörré vagyis irodafőnökké pe­ Magyar kösiyvészet. 346. Pauler. Bencsik Mihály jogtudós jel­lemzése Pauler Tivadartól. Olvastatott az akadémiában 1855. mart. 26. (Külön lenyomat a „Magyar Akad. Érte­­sitő“ből.) Nyomtatta Länderer és Heckenast. Pesten, 1855. 8 rét 11 lap. 347. Vahot. A nagy világ képekben. Köz­hasznú házikönyv a magyar nemzet anyagi, szellemi ja­vára, és szerkeszti Vahot Imre. Vl-ik füzet. Pest, 1855. Emich Gusztáv könyvnyomdája 4 rét 369—464. (50 kép­pel és ábrával; bolti ára 30 pkt.) 348. A szombathelyi nyilvános nyolcz osztályú k­a­­tholikum gymnasiumnak negyedik programmja 1854/5* Szombathelyen Bertalanffy Imre betűivel 4 rét 22. lap. 349—50. Dumas. A párisi mohikánok. Re­gény. Irta Dumas Sándor. Fordították Párizsban O­r­­szágh Antal és többen 11. és 12-ik kötet 101 és 118. lap. (A Fr­ieb­ei­s­z István által megindított „L­e­gujabb külföldi regénycsarnok“ XI. és XII. füzete.) Pest, 1855. Müller Gyula bizománya. 16ret. 351. Protestáns lelkészi tár. Kiadták Tö­rök Pál és Székács József. Első kötet harma­dik füzete. Pesten. Nyomatott Beimel J. és Kozma Va­zulnál 1855. 8 ret. (Ára egy frt)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék