Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-03 / 1743. szám
sekben is elmondja véleményét. Legújabban,mint közelebbi számunkban közöltük, főleg azon franczia röpirat foglalkoztatja az angol sajtót, mely congressus által akarja Európa békéjét helyreállítani. Francziaországi rovatunk alatt már közelebbi számunkban megkezdettük közleni e röpirat tartalmát, s közöljük ma is folytatólag, hogy aztán mi is elmondjuk nézeteiket a fölött. Addig halljuk, mint okoskodnak az angol lapok. A „Chronicle“ pillanatig sem kétkedik, hogy bizonyos magas állású egyéniség Francziaországban nem volt idegen annak közrebocsátásától. A röpirat szerzője kevésbbé foglalkozik Oroszország túlterjeszkedő politikájával, mint azon előnyökkel, melyekkel különös megoldási módra kínálkoznék. Az úgynevezett európai súlyegyenből származó bajok egyike a kisebb államok mellőzése, s a nagyhatalmak hatalomegyedárusága. Napóleon most a különböző kisebb fejedelmek által képviselt millióknak vissza akarja adni, az európai ügyek egyetemes rendezésében őket illető részt, miszerint többé ne legyen lehetséges, hogy csekély számú államférfiak vagy négy öt koronás fő szabjon törvényt a mivelt emberiség többi részének. Minél szélesebb lesz az egyetemes hozzájárulás alapja, annál nagyobb a valószínűség maradandó eredményre. Hasonló congressus következtében a kisebb államok némi erkölcsi súlyt nyernének , míg egyszersmind ellensúly képeztetnék bizonyos hatalmak veszélyes fensősége ellenében, melyek most oly tekintélyt igényelnek, melyhez az elmélet nem ad nekik jogot.“ A londoni tudósító a „Chronicle“ ezen okoskodásaira megjegyzi, hogy a kis államok az ez előtti congressusokon is együtt tanácskoztak és szavaztak. Egyébiránt eredeti ötletnek találja, hogy az európai pentarchia csupán azért hívjon össze congressust, hogy maga ellenében erélyesebb ellenzést támasszon, s a kis államok által fékeztesse magát. A „Times“ más szempontokból fogja föl a franczia röpiratot. Bevezetésében nem talál egyetlen tételt sem , amely helytelen és túlságos nem volna. Az angol sajtó semmit sem ten, ami miatt Oroszország a szövetségesek föltételeit el ne fogadhatná , de természetesen soha sem mondta, hogy Anglia, midőn saját gyarmatai legyőzték , és Francziaország, midőn az európai szövetség által megveretett, minden lealáztatástól menten maradt. Oroszországot sem édesgeti soha azon biztosítással, hogy a történtek után megint elfoglalhatja előbbi állását, s Európa ugyanazon bizalommal és tisztelettel lesz iránta, mint eddig. Gyáva udvaron az mondhatná ezt, ki azzal igyekszik császárja tetszését megnyerni, hogy jelentéktelen bókokkal leplezi az igazságot. Ha Oroszország békét köt, nem azért kell azt tennie, mivel semmit sem veszít az által, hanem mivel a háború által már nagy veszteségeket szenvedett, s még nagyobbakat szenvedne, ha folytattatnék. Ha ő meggyőződésben van, kezet nyújt most a békére; e nézetet udvarias beszédmódokkal nem pótolhatni. A röpirat többi okoskodásában sem talál a Times semmit, amit alapjában meg nem támadna. Nem abban áll a béke akadálya sajátképen, mivel Ausztria és Poroszország nem képesek azt közbenjárásukkal eszközölni , hanem mivel Oroszország megrögzött uralomvágyánál fogva ragaszkodik régi hódítási terveihez, még most is, miután a hadi szerencse megmutatta, hogy azok kivihetetlenek. Allaidban mire a közbenjárók ? Ha követeléseink méltányosak, ragaszkodnunk kell azokhoz, ha ellenkezőleg, méltányosaid alapra kell fektetnünk, és semmi esetre nem olyan házainak békebirósága elé terjesztenünk,melyek az által nyernék a tervezett békebirói állást,mivel kivonták magukat a helyzeteknél fogva illető kötelesség alól.Valódi congressuson csak a háborút folytató hatalmak jelenhetnek meg, vagy bíráskodjanak-e a szövetségesek igaz ügyében, ily férfiak is, kik két kézzel nyúlnak az orosz rubeek után, akik Angliát szabadsága miatt gyűlölik O Oroszországot imádják kényuralma miatt? Hogy sem y congressusra biznak ügyünket, hadd döntsön inább kard. A kard vak, de részrehajlatlan biró. Nem űztük ki, mielőtt megfontoltuk volna az áldozatokat, sem dugjuk előbb hüvelybe, mielőtt jobb kezességünk em lesz, mint amelyet ily congressusok bölcsesége és mgiassága nyújthatna. A TimeS egy párisi tudósítást közöl mai számában, melynek írója, állítólag, biztos forrásból, tudja, hogy a orosz király az ausztriai császár ő Felségétől saját ketleg írt levélben fölkéretett, miszerint Pétervárban áttolja az új javaslatokat, s a porosz követ ennekövetkeztében oda jön utasítva. Bajor és Szászország megígérték volna a javaslatok támogatását. Avaslatok azok, mikről a közelebbi időkben gyakn volt szó. De a Times berlini tudósítója úgy hiv, hogy Poroszország sem oly részletes, sem oly harozott nem lesz formulatióiban, mint Ausztria. London, dec. 29. A „Chronicle“-nek Berlinből (28. ec. estéről) táviratilag írja tudósítója, hogy hír szerintvédországban közörömmel fogadták a nyugati hatalokkal kötött szerződést. Mondják, hogy Svédország okiratot intézett a német hatalmakhoz, melyben a szerzés indokait adja elő. Ez okirat nem igen barátságos ingen szól Oroszországról, s oly czélzat látszik belőle, eszerint nem lehetetlen, hogy Svédország tettleg is ízre fog munkálni ellene a keleti tengeren. Az orosz hitak azt gyanítják, hogy a hadsereg leszállítása mintegy 60—70.000 ló eladása Ausztriában csak maerre, hogy a szövetségeseknek lehetővé tegyék a lesárlást. Egész Németországban — úgymond a tudós — elrémültek Oroszország barátai az európai szétségtől, melyre kilátás van a czár ellenében. Francziaország, Páris, dec. 29. Francziaország városa, az egész franczia nemzet ma nemzeti egyezsmind családi ünnepet ült. Ma fogadta Krimiából iszatért diadalmas hadcsapatait. Nehéz föladat volna mi az ünnepély részleteit, melyet a franczia nemzet kormánya nemes gyermekeinek tiszteletére rendet, a lelkesedést, melylyel őket fogadta. E nap örömdiadalünnep volt, nagyszerű, őszinte és megható, den a franczia lapok szinezetkülönbség nélkül megyeznek. Tér hiánya miatt csak egy néhány nagyobb vonássalkiséreljük ez ünnepélyről egy gyenge képet adni. Reggel kilencz órakor a nemzetőrség dobjai megdőltek, azon csapatok összehívására, melyek sorravalónak készítendők a császár útjában, ki a visszatérő egek elfogadására a Bastilleig elémenendett. Boulevardok már reggel fölékesitve valának. Fölirak, jelképek, zászlók bobták a Boulevardok és Lax-utcza hosszát. A zászlókon a szövetségesek által ott csaták nevei valának szemlélhetők. A Sz. Mór-kapui diadalív egyik oldalán e fölirat vala olvasói Aux vainqueurs de Sébastopole, a máim íVive l’Empereur! A Boulevard-színházakkülönben jelvényekkel ékeskedtek. A párisi sereg, Magnan tábornagy vezénylete alatt,ivális Castiglione-utczákat foglalta el egész a Verne piaczig, a Vendome piacztól a Bastille-térig sort képezve a Boulevard jobb oldalán. A nemzetőrség, Lavvestine tábornok parancsnoksága alatt elfoglalta a baloldalt a Roquette-utczától fogva, a La Paix-utcza, Vendome-piacz, Castiglione s Rivoli-utczákon keresztül. Magnan tábornagy törzskarával 1182 órakor érkezett a Bastille-piaczra. A tábornagy rendbe állítata az elvonulandó hadcsapatokat. A császár t11/ órakor érkezett a Bastille-térre, fényes kísérettel, s miután elléptette a visszatért hadcsapatokat , megállt a júliusi oszlopnál, a Boulevarddal szemben. Ekkor Magnan tábornagy vezényletére a hadcsapatok a császár mellett kört képeztek s a császár hozzátok a következő beszédet intézte: „Katonák! Elétök jövök, mint egykor a romai senatus Roma kapuihoz ment a győzelmes légiók elé. Jövök megmondani, hogy érdemesek vagytok hazátokra. Megindulásom nagy, mert azon szerencséhez, hogy ismét láthatlak benneteket, fájdalmas bánat vegyül azokért, kik többé nincsenek, s azon mély sajnálat, hogy magam nem vezethetélek a csatára. Katonák a testőrségből, katonák a sorezredekből üdvözöllek benneteket! Ti mindnyájan azon keleti sereget képviselitek, melynek bátorsága és kitartása sasainkat újólag dicsőité s Francziaországnak illető rangját visszaszerzé. A haza, mely mindenre figyel, mi keleten történik, annál nagyobb büszkeséggel fogad benneteket, mivel erőfeszítésteiket az ellen nyakas ellenállásához méri. Jóllehet a háború még nincs befejezve, visszahittalak benneteket, mert méltányos vola fölcserélni azon ezredeket, melyek legtöbbet szenvedtek, így mindenik részt vehet a dicsőségben, és a hazának, mely hatszázezer katonát tart,érdekében áll, hogy most számos harczedzett, s hova a szükség parancsolja, indulni kész hadserege legyen Francziaországban (et le pays, qui entretient six cent mille soldats, a intérêt à ce qu’il yait maintenant en France une armée nombreuse et a guerre, prête à se porter ou le besoin l’exige.) Őrizzétek meg hát gondosan a háború szokásait, erősítsétek magatokat a szerzett tapasztalatban; tartsátok magatokat készen felhívásomra felelni, ha szükség (tenez vous prêts à répondre, s’il le faut, á mon apel); de ma feledjétek a katona élet megpróbáltatásait, köszönjétek meg Istennek, hogy megtartott, s lépjetek büszkén fegyver- és polgártársaitok közepett, kiknek üdvözletei várnak!“ A császár, miután e beszédet elmondotta, a Bastille térről a Vendôme piaczra ment s az igazságügyminiszterium palotájának erkélye alatt lóháton megállóit, s innen szemlélte a keleti sereg ezen dicső töredékének tovább vonulását. Az erkélyen a császárné állott, zsebkendőjét megindulással rázva, mellette Jeromos hg és Mathilde ligne valának. A sebesültek illető ezredeik előtt mentek, valamint a sebesült tárkok is, a nép legnagyobb lelkesedése között. Mindenütt: Vive la ligne! vivent les chasseurs! vivent les zouaves! vive lagarde! kiáltások dörögtek; koszorúk, virágok hulltak, zsebkendők lobogtak; a nemzetőrség sorából többen barátaik, rokonaik, ismerőseik felé rohantak, — szóval: ily megható látványok közt telt el e nemzeti és családi ünnep. Este a város fényesen vala kivilágítva. Bizonyossággal erősítik, hogy két tábor állittatik föl; egyik, mely Cherbourgban állitatik föl 30,000, a másik meg Brestben, 22,000 főnyi leend. Beszélik, hogy Dánország a szövetségeseknek egy szigetet enged át, hova kórházat állíthatnak, s hadiszereket raknak le. A törvényhozó test megnyitását febr. 15-kére várják. A békehírek enyésznek. — Hugo Victor „Contemplations“ czímű új versei közelebbről jelennek meg, ha eddigelé már meg nem jelentek, Brüsselben Hetz el, Parisban Levy-nél. A költőre jelen művében nemvoltak hatással a jelenkor eseményei. E műben az ember — a költő — s nem a politikus fogja magát visszatükrözni. Francziaországban semmi akadály nem fog Hugo Victor művének elibe gördülni, sőt még a házról házra árulás sem tagadtatik meg, valamint eddig sem volt megtagadva a költő munkáinak nagy részére nézve. Bármily szellemű kormány intézte a franczia nemzet sorsát, elismeréssel szokott az meghajolni a lángelmék termékei előtt, mik Francziaország dicsőségét és büszkeségét alkotják. A Napoleon le petit“ írója „C 0 n t e m p 1 a t i 0 i“-nak kétségkívül a francziák császára asztalán kitűnő hely lesz kiszemelve. Páris, dec. 30. A „Moniteur“ jelenti, hogy a balti tenger orosz révek ostromzára dec. 10-ke óta megszüntettetett. — A „Moniteur“ ezenkívül törvényszéki előléptetéseket, becsületrendi kinevezéseket, katonai előléptetéseket stb. közöl; nemkülönben hosszasan előadja a tegnapi ünnepélyt. Ugyan a „Moniteur“ben olvassuk , hogy január 1-sején mind a császár mind a császárné tartanak elfogadásokat. Wasewski gróf, külügyminiszter Belgium, Spanyolország, Szardinia és Svejz biztosával egy távirdai szerződést irt alá. W aewski gróf, külügyminiszter, svéd király ő felsége által Seraphin-renddel diszesittetett föl. Azt mondják,hogy felső helyen nagyon meg vannak elégedve a tegnapi ünnepélylyel. Lehetlen is azzal meg nem elégedni ; átalánosan constatkrozott tény, hogy nemzeti ünnep jokban sohasem sikerült. Sajnálni lehet, hogy a derék Bosquettbk nem lehetett jelen,betegsége öt Pauban még mindig visszatartván. A Vendôme piaczon feltűnt, hogy egy hotel tulajdonosa, az eseméményeket anticipálva, Svédország zászlóját a szövetségeseké mellé tűzte. Tegnap a párisi sereg katonái közöl mindenik 2 frank pótpénzt kapott, hogy bajtársaikat megvendégelhessék. Az Eszterházy gróf által Sz. Pétervárra vitt javaslatokról keringő annyi ellenkező versfok után , egy berlini sürgöny jelenti, miszerint az orosz kanczelláriának egy dec. 10. (22)-ről kelt körsürgönye létezik, melynél fogva II. Sándor czár hozzájárul a bécsi értekezleten vitatott harmadik biztosítéki ponthoz, a következő feltételek alatt : A szorosak bezárásának fentartása; A Feketetengerrel minden katonai lobogó kizárása, kivévén Orosz- és Törökországét, melyek köz és egyenes egyetértéssel, más hatalmak nyilvános beavatkozása nélkül fogják szabályozni azon tengeri erő mennyiségét , melyet a Feketetengeren tartani illőnek vélnek. Ezt mondja a berlini sürgöny, s hozzáteszi, hogy a fegyverszünet hite teljesen alaptalan. Egy congressus szüksége Europa kibékitésére. Egy államférfiu által. (Folytatás.) Páris , dec. 20. 1855. A bécsi congressus óta öt nagy hatalom köz egyetértéssel kormányozta az europai érdfikeket Most ezen hatalmak közöl három háborút visel egymással, s a más kettő önkéntes beavatkozásának, elszigetelve vagy az értekezletekben , nem sikerült őket közelebb vonni egymáshoz. Kell e csodálkozni, hogy rendes eljárások nem elégségesek egy ilyen jellemű összeütközés bevégzésére? Százhúsz millió ember folytat harczot; egy részen a hitért, más részen az igazságért halnak. Negyven évi béke után ezer álgyu dörög; tizenöt hónap alatt legalább négy millárd jön fölemésztve, s Európa a vér és arany ez utolsó tűáldozatától békét vár, melynek sohase legyen vége. Ez a jelen háború. amiden ily nemes és ily óriási érdekek hasonló ezerért koczkán forognak, a háborúfolytató felek kibékítésére van-e más kilátás, mint a congressus? S e rendszabály más részről nincs-e elégségesen igazolva azon elvitázhatlan tény által, hogy a népek a békét, a congressus összehívásának csak hírére is, megkötöttnek tekintik ? Miért ezen előleges bizalom ? Ennek oka, mert nincs senki, ki föl ne fogná, miszerint jövendőben egyetlen nehézség a háború nagyságához méltó befejezés találásában rejlik, s hogy a béke Szebasztopol bevétele s a feketetengeri hajóhad összerombolása után a dolgok természetében fekszik. Valóban e nagy esemény által uj helyzet lön teremtve, s ez tisztán körvonalaztaték III. Napóleonnak a kiállitókházi beszédében, s azon hivatalos nyilatkozványokban, melyeket az kívülről előidézett. A szövetségesek addig, míg döntő eredmény nem volt elérve, nem gondolhattak egyébre, mint haderőiknek a csataterem szaporítására. Ők roppant áldozatok árán oly vállalatot folytatván, melynek nyereségéből mindnyájan osztoznak, nem engedhetők meg, hogy a semlegesség haszonnal teljesítendő küldetés lenne. De Angol-, Franczia-, Törökország és Szardinia elég erősek lévén a feladatra, s a kitűzött anyagi czélt elérvén, a semlegesek állása kedvezőbb színben tűnt föl. Ekkor történt, hogy a francziák császára a harcz bevégzése végett ünnepélyes fölhívást intézvén a közvélemény nyomásához, elismerte, miszerint, ha Európa elhatározza magát kinyilatkoztatni,kinek nincs és van igaza, ez nagy lépés lenne a megoldás felé. A meggyőződésből s igazán monda, hogy a polgárosodás azon korszakában, melyben mi élünk, a fegyvereredmények múlékonyak, s végre a közvélemény az, mely utoljára mindig győzedelmeskedik, így a szövetséges kormányok eszméje szerint, az utolsó győzelem maga a béke megkötése lenne. S Európa véleményét illetendő az érdem és becsület, ha már az alkudozásokba is beavatkozik, ha ennek különböző fordulatain jelen lesz, s ha hivatalosan nyilatkozhatik a részlet nehézségei fölött, azon mértékben, mint a vita azokat előidézendő Erre egyedül a congressus összeülése nyujtand alkalmat. Azon gyorsaság, melylyel a másodrangu államok a francziák császárának fölhívására feleltek, azt mutatja, miszerint Európa nagy látványra van előkészítve. Azalatt, míg Svédország szerződés által kötelezi magát, Közép-Európa szerződő vagy semleges első, másod sőt harmadrangú államai az orosz udvarhoz barátságos és kétségkívül nem fenyegető előterjesztéseket intéznek, de legtisztábban kifejezve az engedmények tételének szükségét, melyek a nyugati hatalmakat biztosítják, hogy a háború tárgya véglegesen meg van szerezve. Ugyanez időben közölök mindenik értesítő Franczia- és Angolországot lépéséről, s fölszólíták, hogy ezek mérséklettel fogadják azon javaslatokat, melyeket Oroszország tehet. Tehát e pillanatban a fejedelmi udvarok nagy része az alkudozásokra közreműködik. De közreműködésök elszigetelt, félhivatalos s erőtlen. Ezek helyi, töredékes nézetek, melyek saját nyelvek által kifejezvék, ez nem Európa átalános véleménye. Hogy e vélemény magát formulázza, s magának érvényt szerezzen, hogy azon utolsó győzelmet kivívja, mely a világ nyugalmát határozottan visszaadja — mert nem hagyand maga után sem győzelmeseket, sem legyőzötteket, — szükség, hogy ünnepélyesen nyilatkozzék minden állam képviselőjének egy gyűlésében, hol a szellemek egy közös eszmévé folyjanak össze, hol az összes akaratnak csak egy szava van. Egy congressusban Európa jelenik meg, ott személyesülve van. A nagyravágyások korlátoztatnak, a lelkek edződnek ; minden hatalom fölött egy legfőbb tekintély terjeszkedik ki, mely az áldozatokat nemesíti, a mérsékletnek nagylelkűség-jellemet kölcsönözhet, a harcz által túlizgatott vallási vagy nemzeti követelésekre üdvös féket vethet, s minden kormánynak népeivel szemben, teljes cselekvési szabadságot nyújthat. Örvendeni kellene, ha a congressus eszméje magától Oroszországtól jöne, s ha tekintetbe vévén mint a béke előleges alapjait, azon javaslatokat, melyeket neki Ausztria nevében Eszterházy gróf viszent ajánlkoznék tanácskozni nem egyszerű értekezletekben, hanem fejedelmek egyetemes gyűlésében és ünnepélyes s őszinte nyilatkozatok után az összeütközés eredete, jelleme és eredményéről. Hasonló nyiatkozmány biztos jelenség lenne a sz.pétervári kabinet békés hajlamaira nézve, mint egy ultimátum tiszta és egyszerű elfogadása, minek nem lehet egyéb czélja, mint az ausztriai követ visszahívásának késleltetése. Emlékezhetni, miszerint hasonló elfogadás előzte meg a bécsi első értekezleteket, s meghiúsulásukat nem akadályozá. Ha Oroszország e lépést bátran elfogadja, beszéde őszinteség és nagylelkűség jellemével bírhat, mi örökre lemosván diplomatiájáról a rárótt kétszínűség szemrehányását, a béke megkötését jelentékenyül könnyítheti. (Vége köv.) Spanyolország, M ad rid , dec. 27. A „Gaceta“ közzé teszi azon királyi decretumot, mely által Don Enrique infans a tőle 1848 óta elvett czimbe és méltóságokba visszahelyeztetik. Olaszország. A piemonti második kamara ez évi utolsó ülésében dec. 22-kén kényszerülve látta magát, még mielőtt vitatkozásra került a dolog, tagjai névsorozatának felolvasására; a jelenlevők száma ugyanis oly csekély volt, hogy a kamara határozatokat nem hozhatott, és az elnök tudni akarta a hiányzók neveit, később a kamara tagjai közül többen érkeztek , úgy hogy a vitatkozás megkezdődhetett; a belügyminisztérium passiv budgetje megszavaztatott, s több helybeli érdekű törvényjavaslat terjesztetett elő, mire a kamra magát jan. 3-kaig elnapolta. I „ M .n------J------^---------------------------- készületek léteznek. A municipalitás egyhangúlag egy hozzá intézendő üdvözlő iratot szavazott, s a parliament tagjai fényes lakomát adandnak tiszteletére aláírás útján.— A „Morning Post“-nak következőleg imák Turinból a brit-olasz légió állapotáról: „Az első, 1000 emberből álló zászlóalj már teljes, és Chiavassobal Novarába küldetik, hol begyakoroltatván mindaddig maradand, míg hajókra nem száll a csatatérre indulandó. A második zászlóalj most szerveztetik szintén Chiavassoban. Read ezredes buzgósága, hogy minél több embert toborzhasson a légióba, folytonos növekedésben van, s több mint valószínű, hogy az egész hadtest még a tavasz beállta előtt teljesen ki leend egészítve. Chasseaud kapitány az angol hadiczikkelyek olasz fordítását nyújtotta át a légiónak; óhajtható volna, hogy e könyvecske minél kevesebbet használtassák. Genuából írják az „Ind. hege“-nek, miszerint minden békehírek daczára a hadkészületek sokkal nagyobb erélyességgel folynak, mint valaha. Durando Ilek, had- és tengerészetügyi miniszter parancsot adott ki új csapatöszpontosításokra. Hír szerint 10,000 emberből álló hadtest alakításáról volna szó. Az olasz határszélekről írják : Turinban igen sok okoskodásra szolgáltat alkalmat , haz altábornok ottani jelenléte, kit ura, a belgák királya , küldött Victor Emanuel királyhoz, hogy ez utóbbinak bókokat csináljon. Most azonban az a kérdés : mire való az udvariasságnak e cselekvénye ? Emanuel király hadsegéde által teljes forma szerint kimentette magát, hogy legutóbbi útjában Brüsselt is meg nem látogatta. Az udvariasságnak tehát ez által elég lön téve, miért is igen nehéz megmagyarázni, miért kapta volna , h az atlik ezen ellenmissiót, ha az egésznek valamely más ok nem szolgál alapul. Mondják,hogy a tbk utazásának egy másik czélja is volna, t. i. egy Nerviben teendő látogatás, hogy ott a király nevében a magas beteg állapota fölött tudakozódjék. Ezen föltevés ismét semmi alappal sem bír, mert a francziák exkirálynéjának egészsége már régen tökéletesen helyre állott, s e felöl Leopold királyt Aumaleig, ki nem rég Brüsselben volt , mindenesetre tudósitotta. Úgy látszik tehát — úgymond tovább a levelező — hogy Emanuel király követe, midőn Brüsselben volt, oly kérdéseket közölt szőnyegre, melyek most Chazallik által közelebbről fognak kifejtetni, s melyek aligha a nap égető kérdését nem teszik. Szerborszig, Belgrad, dec. 20. (E r c d e t i 1 e v.) XIV. Minapi levelemben említettem azon programmot, melyet az uj ideiglenes szerkesztő kibocsátott, s azon nehézségeket, mikre fog a belügyek fejtegetésénél akadni, ha majd programmját teljesíteni akarandja. Amit mondtam, máris megtörtént. Biztos híreket vettem, hogy a szerkesztő programmja ellenzésre akadt a törvényhozói testületnél, s a kormány néhány jelesebb tagjainál, akik nem akarják saját tényeiket a fiatal szerkesztő bírálatának alávetni. „Szerkesztő kötelessége az újságot kiadni , őt nem érdekli az , mit tesz a kormány, s jót tesz ő, vagy roszat.“ A szerkesztő mégis fogja hallgatni e véleményt, s úgy látszik ehhez alkalmazza magát, mert kivéve azon egyes híreket, amik a marhavészre vonatkoznak, nem közöl semmit. A szerkesztő fiatalsága daczára is úgy látszik, jól tudja felfogni helyzetét, s ha nem is dicsőséggel, legalább békében akarja átélni azon időt, amelyen át a lap szerkesztősége reá bízatott. Különben a kormány azon ténye, hogy egy jelentéktelen czikk lefordításáért a volt szerkesztőt elmozdító, nem volt legjobb hatással a közérzületre. Az előfizetők közöl — hír szerint — igen sokan visszaküldők a lapokat azon üzenettel , hogy ők kifizetendik az év végéig az illető díjt, azonban a franczia lapok nekik nem kellenek. A lapok másodszori kiosztásakor szintén történtek ily visszaküldések, s a szerkesztő aggódik, mi leend ennek következése? A letett censor, ki ausztriai alattvaló — azt kívánta, hogy bíróság elé állítassák, s ha bűnös, eltéltessék, ha pedig nem vétkes, kármentesítessék. Kivonatát az ausztriai főconsul tekintélyes közbelépésével pártolta, s amint mondják, maga a consul úr részt veend mindazon nyomozásokban, kihallgattatásokban, amik e pörre vonatkoznak. Ily eljárás által az illető bírák kötelezve leendőnek az igazság szoros értelméhez ragazkodni, a pert nem a kormány kivonata, hanem a törvény betűszerülti értelme , s ennek hiányában az igazság elvei szerint elítélni. Azáltal, hogy a kérdéses „Éjszaki méh“ czikke majdnem minden nevezetesebb német, franczia s angol újságokban megjelent, a lapok a kormány által — sőt maga az „Éjszaki méh“ is, a tartományból ki nem tiltattak, hanem az olvasó körben (csitalista) általánosan olvastattak, úgy véli a letett Censor, jó eszközt nyert a kormány eljárását törvénytelennek bélyegezni, ha pedig ez bíróságilag is olyannak jelentendi ki azt, kérdés: milyen következménnyel fog ez eljárás bírni? Minderről a jövő szolgáland közelebbi felvilágosítást. Miután az ausztriai birodalom és Szerbia közt nem jelentéktelen szarvasmarhakereskedés űzetik, úgy hiszem, nem lesz érdektelen az értesítés, hogy Szerbiában ugyan nem létezik marhavész, azonban ez még a szomszéd Bolgárország némely vidékeiben dühöng , s ennélfogva Szerbia kormánya szoros elővigyázati rendszabályokat adott ki, nehogy e veszély Szerbiába vitessék. Az illető hatóságok utasítva vannak legszorosabban vigyázni, nehogy az illető rendszabályok megsértessenek. Szerbiában csupán a szendrői kerületben szenvedtek a disznók hideglelésben, némely helyeken a juhhimlők uralkodtak, jelesen a kragujeváczi, karanováczi, ezmoretski és alekszináczi kerületekben. Egyébként az egészség állapotával teljesen megelégedve lehetnénk. Időnk éjfél óta nagyon is télies alakot kezd ölteni. Tegnapi hidegünk 12° R., éjfél óta szünet nélkül havazik, hideg keletéjszaki szél fújt, s a város utczáin alig lehet járni. Ha ez így tartana még 24 óráig, Belgrád egészen el lesz zárva a körüllevő falvaktól, ahonnan fa, és az élelmiszerek hozatnak ide. Tegnap két helyen a város közepén esti 8 órakor tűz ütött ki. Házaink , a mint ezt azok, kik Belgrádot meglátogatták, tudják, fából épültek, közbetett tégla- vagy cseréppel. Egy ily házban a lakó vas kemerkezéjének kéményét a falban levő faoszlopon keresztül vitetvén az oszlop meggyuladt, tehát ben a falban égett anélkül, hogy a tűz látható lett volna. Az egész falat kelle szétrombolni, hogy a tüzet eloltassék. Oltó eszközeink hiánya s a rész rendszabályok mellett szerencsének kell tulajdonítani, hogy a szél daczára is a tűz nem nyert nagyobb kiterjedést. Tüzesetek Belgrádban igen ritkák, s a lakosok azért igen is gondatlanok a tűzzel, azonban aligha nem fognak e gondatlanságukért előbb utóbb bűnhődni. Csatatér. — A távirdai sodrony Krimia és Várna között a tenger fenekén elszakadt, s félő, hogy az igazítás szintoly sokáig fog tartani, mint amilyen nehéz lesz, sfogva gyorsan közlendő krimiai hírekre.