Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-03 / 1743. szám

sekben is elmondja véleményét. Legújabban,mint köze­lebbi számunkban közöltük, főleg azon franczia röpirat foglalkoztatja az angol sajtót, mely congressus által akarja Európa békéjét helyreállítani. Francziaországi rovatunk alatt már közelebbi számunkban megkezdettük közleni e röpirat tartalmát, s közöljük ma is folytatólag, hogy aztán mi is elmondjuk nézeteiket a fölött. Addig halljuk, mint okoskodnak az angol lapok. A „Chronicle“ pillanatig sem kétkedik, hogy bizonyos magas állású egyéniség Francziaországban nem volt idegen annak közrebocsátásától. A röpirat szerzője kevésbbé foglal­kozik Oroszország túlterjeszkedő politikájával, mint azon előnyökkel, melyekkel különös megoldási módra kínál­koznék. Az úgynevezett európai súlyegyenből származó bajok egyike a kisebb államok mellőzése, s a nagyha­talmak hatalomegyedárusága. Napóleon most a különbö­ző kisebb fejedelmek által képviselt millióknak vissza akarja adni, az európai ügyek egyetemes rendezésében őket illető részt, miszerint többé ne legyen lehetséges, hogy csekély számú államférfiak vagy négy öt koronás fő szabjon törvényt a mivelt emberiség többi részének. Minél szélesebb lesz az egyetemes hozzájárulás alapja, annál nagyobb a valószínűség maradandó eredményre. Hasonló congressus következtében a kisebb államok némi erkölcsi súlyt nyernének , míg egyszersmind ellensúly képeztetnék bizonyos hatalmak veszélyes fen­­sősége ellenében, melyek most oly tekintélyt igényel­nek, melyhez az elmélet nem ad nekik jogot.“ A lon­doni tudósító a „Chronicle“ ezen okoskodásaira meg­jegyzi, hogy a kis államok az ez előtti congressusokon is együtt tanácskoztak és szavaztak. Egyébiránt eredeti ötletnek találja, hogy az európai pentarchia csupán az­ért hívjon össze congressust, hogy maga ellenében eré­lyesebb ellenzést támasszon, s a kis államok által fé­­keztesse magát. A „Times“ más szempontokból fogja föl a franczia röpiratot. Bevezetésében nem talál egyetlen tételt sem , a­mely helytelen és túlsá­gos nem volna. Az angol sajtó semmit sem ten, a­mi miatt Oroszország a szövetségesek föltételeit el ne fogadhatná , de természetesen soha sem mondta, hogy Anglia, midőn saját gyarmatai legyőz­ték , és Francziaország, midőn az európai szövet­ség által megveretett, minden lealáztatástól menten ma­radt. Oroszországot sem édesgeti soha azon biztosítással, hogy a történtek után megint elfoglalhatja előbbi állá­sát, s Európa ugyanazon bizalommal és tisztelettel lesz iránta, mint eddig. Gyáva udvaron az mondhatná ezt, ki azzal igyekszik császárja tetszését megnyerni, hogy jelentéktelen bókokkal leplezi az igazságot. Ha Orosz­ország békét köt, nem azért kell azt tennie, mivel sem­mit sem veszít az által, hanem mivel a háború által már nagy veszteségeket szenvedett, s még nagyobbakat szenvedne, ha folytattatnék. Ha ő meggyőződésben van, kezet nyújt most a békére; e nézetet udvarias beszédmó­dokkal nem pótolhatni. A röpirat többi okoskodásában sem talál a Times semmit, a­mit alapjában meg nem támadna. Nem abban áll a béke akadálya sajátképen, mivel Ausztria és Poroszország nem képesek azt köz­benjárásukkal eszközölni , hanem mivel Oroszország megrögzött uralomvágyánál fogva ragaszkodik régi hó­dítási terveihez, még most is, miután a hadi szerencse megmutatta, hogy azok kivihetetlenek. Allaidban mire a közbenjárók ? Ha követeléseink méltányosak, ragasz­kodnunk kell azokhoz, ha ellenkezőleg, méltányosaid­ alapra kell fektetnünk, és semmi esetre nem olyan házai­nak békebirósága elé terjesztenünk,melyek az által nyer­nék a tervezett békebirói állást,mivel kivonták magukat a helyzeteknél fogva illető kötelesség alól.Valódi congres­­suson csak a háborút folytató hatalmak jelenhetnek meg, vagy bíráskodjanak-e a szövetségesek igaz ügyében, ily férfiak is, kik két kézzel nyúlnak az orosz rube­­ek után, a­kik Angliát szabadsága miatt gyűlölik O Oroszországot imádják kényuralma miatt? Hogy sem y congressusra biznak ügyünket, hadd döntsön in­­ább kard. A kard vak, de részrehajlatlan biró. Nem űztük ki, mielőtt megfontoltuk volna az áldozatokat, s­em dugjuk előbb hüvelybe, mielőtt jobb kezességünk em lesz, mint a­melyet ily congressusok bölcsesége és mgiassága nyújthatna. A TimeS egy párisi tudósítást közöl mai számában, melynek írója, állítólag, biztos forrásból, tudja, hogy a orosz király az ausztriai császár ő Felségétől saját ke­­tleg írt levélben fölkéretett, miszerint Pétervárban áttolja az új javaslatokat, s a porosz követ ennek­övetkeztében oda jön utasítva. Bajor és Szászország megígérték volna a javaslatok támogatását. A­vaslatok azok, mikről a közelebbi időkben gyak­­n volt szó. De a Times berlini tudósítója úgy hi­­v, hogy Poroszország sem oly részletes, sem oly ha­­rozott nem lesz formulatióiban, mint Ausztria. London, dec. 29. A „Chronicle“-nek Berlinből (28. ec. estéről) táviratilag írja tudósítója, hogy hír szerint­védországban közörömmel fogadták a nyugati hatal­okkal kötött szerződést. Mondják, hogy Svédország okiratot intézett a német hatalmakhoz, melyben a szer­zés indokait adja elő. Ez okirat nem igen barátságos ingen szól Oroszországról, s oly czélzat látszik belőle, eszerint nem lehetetlen, hogy Svédország tettleg is ízre fog munkálni ellene a keleti tengeren. Az orosz h­itak azt gyanítják, hogy a hadsereg leszállítása m­in­tegy 60—70.000 ló eladása Ausztriában csak ma­­erre, hogy a szövetségeseknek lehetővé tegyék a le­­sárlást. Egész Németországban — úgymond a tudó­­s — elrémültek Oroszország barátai az európai szé­­tségtől, melyre kilátás van a czár ellenében. Francziaország, P­á­r­i­s, dec. 29. Francziaország városa, az egész franczia nemzet ma nemzeti egy­­ezsmind családi ünnepet ült. Ma fogadta Krimiából iszatért diadalmas hadcsapatait. Nehéz föladat volna mi az ünnepély részleteit, melyet a franczia nemzet kormánya nemes gyermekeinek tiszteletére rende­­t, a lelkesedést, melylyel őket fogadta. E nap öröm­­diadalünnep volt, nagyszerű, őszinte és megható, den a franczia lapok szinezetkülönbség nélkül meg­yeznek. Tér hiánya miatt csak egy néhány nagyobb vonással­­kiséreljük ez ünnepélyről egy gyenge képet adni. Reggel kilencz órakor a nemzetőrség dobjai meg­dőltek, azon csapatok összehívására, melyek sorra­­valónak készítendők a császár útjában, ki a visszatérő egek elfogadására a Bastilleig elémenendett.­­ Boulevardok már reggel fölékesitve valának. Fölir­ak, jelképek, zászlók bob­ták a Boulevardok és La­x-utcza hosszát. A zászlókon a szövetségesek által ott csaták nevei valának szemlélhetők. A Sz. Mór­­-kapui diadalív egyik oldalán e fölirat vala olvas­ói Aux vainqueurs de Sébastopole, a má­im íVive l’Empereur! A Boulevard-színházak­­különben jelvényekkel ékeskedtek. A párisi sereg, M­a­g­n­a­n tábornagy vezénylete alatt,­iváli­­s Castiglione-utczákat foglalta el egész a Vern­­e piaczig, a Vendome piacztól a Bastille-térig sor­­t képezve a Boulevard jobb oldalán. A nemzetőrség, Lavvestine tábornok parancsnoksága alatt elfoglalta a baloldalt a Roquette-utczától fogva, a La Paix-utcza, Vendome-piacz, Castiglione s Rivoli-utczákon keresztül. M­a­g­n­a­n tábornagy törzskarával 1182 órakor ér­kezett a Bastille-piaczra. A tábornagy rendbe állítata az elvonulandó hadcsapatokat. A császár t11/­ órakor ér­kezett a Bastille-térre, fényes kísérettel, s miután el­léptette a visszatért hadcsapatokat , megállt a júliusi oszlopnál, a Boulevarddal szemben. Ekkor Magnan tá­bornagy vezényletére a hadcsapatok a császár mellett kört képeztek s a császár hozzátok a következő beszédet intézte: „Katonák! Elétök jövök, mint egykor a romai senatus Roma ka­puihoz ment a győzelmes légiók elé. Jövök megmon­dani, hogy érdemesek vagytok hazátokra. Megindulásom nagy, mert azon szerencséhez, hogy is­mét láthatlak benneteket, fájdalmas bánat vegyül azok­ért, kik többé nincsenek, s azon mély sajnálat, hogy magam nem vezethetélek a csatára. Katonák a testőrségből, katonák a sorezredekből üd­vözöllek benneteket! Ti mindnyájan azon keleti sere­get képviselitek, melynek bátorsága és kitartása sasain­kat újólag dicsőité s Francziaországnak illető rangját visszaszerzé. A haza, mely mindenre figyel, mi keleten történik, annál nagyobb büszkeséggel fogad bennete­ket, mivel erőfeszítésteiket az ellen nyakas ellenállásá­hoz méri. Jóllehet a háború még nincs befejezve, visszahittalak benneteket, mert méltányos vola fölcserélni azon ezre­­deket, melyek legtöbbet szenvedtek, így mindenik részt vehet a dicsőségben, és a hazának, mely hatszáz­ezer katonát tart,érdekében áll, hogy most számos harcz­­edzett, s hova a szükség parancsolja, indulni kész hadse­rege legyen Francziaországban (et le pays, qui entre­­tient six cent mille soldats, a intérêt à ce qu’il yait maintenant en France une armée nombreuse et a guer­­r­e, prête à se porter ou le besoin l’exige.) Őrizzétek meg hát gondosan a háború szokásait, erő­sítsétek magatokat a szerzett tapasztalatban; tartsátok magatokat készen felhívásomra felelni, ha szükség (tenez vous prêts à répondre, s’il le faut, á mon apel); de ma feledjétek a katona­ élet megpróbáltatásait, kö­szönjétek meg Istennek, hogy megtartott, s lépjetek büszkén fegyver- és polgártársaitok közepett, kiknek üdvözletei várnak!“ A császár, miután e beszédet elmondotta, a Bastille térről a Vendôme piaczra ment s az igazságügyminisz­­terium palotájának erkélye alatt lóháton megállóit, s in­nen szemlélte a keleti sereg ezen dicső töredékének to­vább vonulását. Az erkélyen a császárné állott, zseb­kendőjét megindulással rázva, mellette Jeromos hg és Mathilde ligne valának. A sebesültek illető ezredeik előtt mentek, valamint a sebesült tárkok is, a nép legnagyobb lelkesedése között. Mindenütt: Vive la ligne! vivent les chas­seurs! vivent les zouaves! vive lagarde! kiáltások dörögtek; koszorúk, virágok hulltak, zseb­kendők lobogtak; a nemzetőrség sorából többen bará­taik, rokonaik, ismerőseik felé rohantak, — szóval: ily megható látványok közt telt el e nemzeti és családi ünnep. Este a város fényesen vala kivilágítva. Bizonyossággal erősítik, hogy két tábor állittatik föl; egyik, mely Cherbourgban állitatik föl 30,000, a másik m­eg Brestben, 22,000 főnyi leend. Beszélik, hogy Dánország a szövetségeseknek egy szigetet enged át, hova kórházat állíthatnak, s hadi­szereket raknak le. A törvényhozó­ test megnyitását febr. 15-kére várják. A békehírek enyésznek. — Hugo Victor „Contemplations“ czímű új versei közelebbről jelennek meg, ha eddigelé már meg nem jelentek, Brüsselben Hetz el­, Parisban Levy-nél. A költőre jelen művében nem­­voltak hatással a jelenkor eseményei. E műben az ember — a költő — s nem a politikus fogja magát visszatükrözni. Francziaországban semmi akadály nem fog Hugo Victor művének elibe gördülni, sőt még a házról házra árulás sem tagadtatik meg, valamint eddig sem volt megtagadva a költő mun­káinak nagy részére nézve. Bármily szellemű kormány intézte a franczia nemzet sorsát, elismeréssel szokott az meghajolni a lángelmék termékei előtt, mik Franczia­­ország dicsőségét és büszkeségét alkotják. A Napo­leon le petit“ írója „C 0 n t e m p 1 a t i 0 i“-nak kétségkívül a francziák császára asztalán kitűnő hely lesz kiszemelve. Pár­is, dec. 30. A „Moniteur“ jelenti, hogy a balti tenger orosz révek ostromzára dec. 10-ke óta meg­­szüntettetett. — A „Moniteur“ ezenkívül törvényszéki előléptetéseket, becsületrendi kinevezéseket, katonai előléptetéseket stb. közöl; nemkülönben hosszasan előadja a tegnapi ünnepélyt. Ugyan a „M­o­n­i­t­e­u­r“­­ben olvassuk , hogy január 1-sején mind a császár mind a császárné tartanak elfogadásokat. W­a­s­e­w­s­k­i gróf, külügyminiszter Belgium, Spanyolország, Szardinia és Svejz biztosával egy távirdai szerződést irt alá. W a­­­e­w­s­k­i gróf, külügyminiszter, svéd király ő fel­sége által Seraphin-renddel diszesittetett föl. Azt mondják,hogy felső helyen nagyon meg vannak elé­gedve a tegnapi ünnepélylyel. Lehetlen is azzal meg nem elégedni ; átalánosan constatkrozott tény, hogy nem­zeti ünnep jokban sohasem sikerült. Sajnál­ni lehet, hogy a derék Bosquet­tbk nem lehetett jelen,be­tegsége öt Pauban még mindig visszatartván. A Vendôme piaczon feltűnt, hogy egy hotel tulajdonosa, az esemé­­ményeket anticipálva, Svédország zászlóját a szövetsé­geseké mellé tűzte.­­ Tegnap a párisi sereg katonái közöl mindenik 2 frank pótpénzt kapott, hogy bajtár­saikat megvendégelhessék. Az Eszterházy gróf által Sz. Pétervárra vitt ja­vaslatokról keringő annyi ellenkező versfok után , egy berlini sürgöny jelenti, miszerint az orosz kan­­czelláriának egy dec. 10. (22)-ről kelt körsürgönye létezik, melynél fogva II. Sándor czár hozzájárul a bécsi értekezleten vitatott harmadik biztosítéki ponthoz, a következő feltételek alatt : A szorosak bezárásának fentartása; A Feketetengerrel minden katonai lobogó kizárása, kivévén Orosz- és Törökországét, melyek köz és egye­nes egyetértéssel, más hatalmak nyilvános beavatko­zása nélkül fogják szabályozni azon tengeri erő men­nyiségét , melyet a Feketetengeren tartani illőnek vélnek. Ezt mondja a berlini sürgöny, s hozzáteszi, hogy a fegyverszünet hite teljesen alaptalan. Egy congressus szüksége Europa kibékitésére. Egy államfér­fi­u által. (Folytatás.) P­á­r­i­s , dec. 20. 1855. A bécsi congressus óta öt nagy hatalom köz egyet­értéssel kormányozta az europai érdfikeket Most ezen hatalmak közöl három háborút visel egy­mással, s a más kettő önkéntes beavatkozásának, elszi­getelve vagy az értekezletekben , nem­ sikerült őket kö­zelebb vonni egymáshoz. Kell e csodálkozni, hogy rendes eljárások nem elég­ségesek egy ily­en jellemű összeütközés bevégzésére? Százhúsz millió ember folytat harczot; egy részen a hitért, más részen az igazságért halnak. Negyven évi béke után ezer álgyu dörög; tizenöt hónap alatt lega­lább négy millárd jön fölemésztve, s Európa a vér és arany ez utolsó tűáldozatától békét vár, melynek soha­se legyen vége. Ez a jelen háború. amiden ily nemes és ily óriási érdekek hasonló eze­­rért koczkán forognak, a háborúfolytató felek kibékíté­­sére van-e más kilátás, mint a congressus? S e rendszabály más részről nincs-e elégségesen igazolva azon elvitázhatlan tény által, hogy a népek a békét, a congressus összehívásának csak hírére is, meg­kötöttnek tekintik ? Miért ezen előleges bizalom ? Ennek oka, mert nincs senki, ki föl ne fogná, misze­rint jövendőben egyetlen nehézség a háború nagyságá­hoz méltó befejezés találásában rejlik, s hogy a béke Szebasztopol bevétele s a feketetengeri hajóhad össze­­rombolása után a dolgok természetében fekszik. Valóban e nagy esemény által uj helyzet lön teremt­ve, s ez tisztán körvonalaztaték III. Napóleonnak a kiál­­litókházi beszédében, s azon hivatalos nyilatkozványok­­ban, melyeket az kívülről előidézett. A szövetségesek addig, míg döntő eredmény nem volt elérve, nem gondolhattak egyébre, mint haderőiknek a csataterem­ szaporítására. Ők roppant áldozatok árán oly vállalatot folytatván, melynek nyereségéből mind­nyájan osztoznak, nem engedhetők meg, h­o­g­y a sem­legesség haszonnal teljesítendő külde­tés lenne. De Angol-, Franczia-, Törökország és Szardinia elég erősek lévén a feladatra, s a kitűzött anyagi czélt elér­vén, a semlegesek állása kedvezőbb színben tűnt föl. Ekkor történt, hogy a francziák császára a harcz be­végzése végett ünnepélyes fölhívást intézvén a közvé­lemény nyomásához, elismerte, miszerint, ha Európa elhatározza magát kinyilatkoztatni,kinek nincs és van igaza, ez nagy lépés lenne a megoldás felé. A meggyőződésből s igazán monda, hogy a polgároso­­dás azon korszakában, melyben mi élünk, a fegyvere­redmények múlékonyak, s végre a közvélemény az, mely utoljára mindig győzedelmes­kedik, így a szövetséges kormányok eszméje szerint, az utolsó győzelem maga a béke megkötése lenne. S Eu­rópa véleményét illetendő az érdem és becsület, ha már az alkudozásokba is beavatkozik, ha ennek különböző fordulatain jelen lesz, s ha hivatalosan nyilatkozhatik a részlet nehézségei fölött, azon mértékben, mint a vita azokat előidézendő Erre egyedül a congressus összeülése nyujtand al­kalmat. Azon gyorsaság, melylyel a másodrangu államok a francziák császárának fölhívására feleltek, azt mutatja, miszerint Európa nagy látványra van előkészítve. Azalatt, míg Svédország szerződés által kötelezi ma­gát, Közép-Európa szerződő vagy semleges első, másod sőt harmadrangú államai az orosz udvarhoz barátságos és kétségkívül nem fenyegető előterjesztéseket intéz­nek, de legtisztábban kifejezve az engedmények tételé­nek szükségét, melyek a nyugati hatalmakat biztosít­ják, hogy a háború tárgya véglegesen meg van sze­rezve. Ugyanez időben közölök mindenik értesítő Franczia- és Angolországot lépéséről, s fölszólíták, hogy ezek mérséklettel fogadják azon javaslatokat, melyeket Oro­sz­­ország tehet. Tehát e pillanatban a fejedelmi udvarok nagy része az alkudozásokra közreműködik. De közreműködésök elszigetelt, félhivatalos s erőtlen. Ezek helyi, töredékes nézetek, melyek saját nyelvek által kifejezvék, ez nem Európa átalános véleménye. Hogy e vélemény magát formulázza, s magának ér­vényt szerezzen, hogy azon utolsó győzelmet kivívja, mely a világ nyugalmát határozottan visszaadja — mert nem hagyand maga után sem győzelmeseket, sem legyő­zötteket, — szükség, hogy ünnepélyesen nyilatkozzék minden állam képviselőjének egy gyűlésében, hol a szellemek egy közös eszmévé folyjanak össze, hol az összes akaratnak csak egy szava van. Egy congressusban Európa jelenik meg, ott szem­é­­lyesülve van. A nagyravágyások korlátoztatnak, a lelkek edződ­nek ; minden hatalom fölött egy legfőbb tekintély terjeszkedik ki, mely az áldozatokat nemesíti, a mérsék­letnek nagylelkűség-jellemet kölcsönözhet, a harcz által túlizgatott vallási vagy nemzeti követelésekre üdvös féket vethet, s minden kormánynak népeivel szemben, teljes cselekvési szabadságot nyújthat. Örvendeni kellene, ha a congressus eszméje magá­tól Oroszországtól jöne, s ha tekintetbe vévén mint a béke előleges alapjait, azon javaslatokat, melyeket neki Ausztria nevében Eszterházy gróf viszent ajánlkoznék tanácskozni nem egyszerű értekezletekben, hanem feje­delmek egyetemes gyűlésében és ünnepélyes s őszinte nyilatkozatok után az összeütközés eredete­, jelleme­ és eredményéről. Hasonló nyiatkozmány biztos­ jelenség lenne a sz.­pétervári kabinet békés hajlamaira nézve, mint egy ul­timátum tiszta és egyszerű elfogadása, minek nem lehet egyéb czélja, mint az ausztriai követ visszahívásának késleltetése. Emlékezhetni, miszerint hasonló elfogadás előzte meg a bécsi első értekezleteket, s meghiúsulá­sukat nem akadályozá. Ha Oroszország e lépést bátran elfogadja, beszéde őszinteség és nagylelkűség jellemével bírhat, mi örökre lemosván diplomatiájáról a rárótt kétszínűség szemrehá­nyását, a béke megkötését jelentékenyül könnyítheti. (Vége köv.) Spanyolország, M a­d r­i­d , dec. 27. A „Gaceta“ közzé teszi azon királyi decretumot, mely által Don Enrique infans a tőle 1848 óta elvett czimbe és méltóságokba visszahelyeztetik. Olaszország. A piemonti második kamara ez évi­­ utolsó ülésében dec. 22-kén kényszerülve látta magát, még mielőtt vitatkozásra került a dolog, tagjai névsoro­zatának felolvasására; a jelenlevők száma ugyanis oly csekély volt, hogy a kamara határozatokat nem hozha­tott, és az elnök tudni akarta a hiányzók neveit, később a kamara tagjai közül többen érkeztek , úgy hogy a vi­tatkozás megkezdődhetett; a belügyminisztérium passiv budgetje megszavaztatott, s több helybeli érdekű tör­vényjavaslat terjesztetett elő, mire a kamra magát jan. 3-kaig elnapolta. I „ M .n------J------^----------------------------­ készületek léteznek. A municipalitás egyhangúlag egy hozzá intézendő üdvözlő iratot szavazott, s a parliament tagjai fényes lakomát adandnak tiszteletére aláírás útján.­­— A „Morning Post“-nak következőleg imák Turin­­ból a brit-olasz légió állapotáról: „Az első, 1000 em­berből álló zászlóalj már teljes, és Chiavassobal Nova­­rába küldetik, hol begyakoroltatván mind­addig mara­­dand, míg hajókra nem száll a csatatérre indulandó. A második zászlóalj most szerveztetik szintén Chiavasso­­ban. Read ezredes buzgósága, hogy minél több embert toborzhasson a légióba, folytonos növekedésben van, s több mint valószínű, hogy az egész hadtest még a ta­vasz beállta előtt teljesen ki leend egészítve. Chas­se­a­u­d kapitány az angol hadiczikkelyek olasz fordítá­sát nyújtotta át a légiónak; óhajtható volna, hogy e könyvecske minél kevesebbet használtassák. Genuából írják az „Ind. he­ge“-nek, miszerint min­den békehírek daczára a hadkészületek sokkal nagyobb erélyességgel folynak, mint valaha. Durando Ilek, had- és tengerészetügyi miniszter parancsot adott ki új csa­­patöszpontosításokra. Hír szerint 10,000 emberből álló hadtest alakításáról volna szó. Az olasz határszélekről írják : Turinban igen sok okoskodásra szolgáltat alkalmat , h­a­z al­tá­bornok ottani jelenléte, kit ura, a belgák királya , kül­dött Victor Emanuel királyhoz, hogy ez utóbbinak bó­kokat csináljon. Most azonban az a kérdés : mire való az udvariasságnak e cselekvénye ? Emanuel király had­segéde által teljes forma szerint kimentette magát, hogy legutóbbi útjában Brüsselt is meg nem látogatta. Az udvariasságnak tehát ez által elég lön téve, miért is igen nehéz megmagyarázni, miért kapta volna , h a­z a­­­tlik ezen ellenmissiót, ha az egésznek valamely más ok nem szolgál alapul. Mondják,hogy a tbk utazásának egy másik czélja is volna, t. i. egy Nerviben teendő látoga­tás, hogy ott a király nevében a magas beteg állapota fölött tudakozódjék. Ezen föltevés ismét semmi alappal sem bír, mert a francziák exkirálynéjának egészsége már régen tökéletesen helyre állott, s e felöl Leopold királyt Aumale­ig, ki nem rég Brüsselben volt , min­denesetre tudósitotta. Úgy látszik tehát — úgymond tovább a levelező — hogy Emanuel király követe, mi­dőn Brüsselben volt, oly kérdéseket közölt szőnyegre, melyek most Chazal­­lik által közelebbről fognak kifej­tetni, s melyek aligha a nap égető kérdését nem teszik. Szerborszi­g, Belgrad, dec. 20. (E r c d e t i 1 e v.) XIV. Minapi levelemben említettem azon program­­mot, melyet az uj ideiglenes szerkesztő kibocsátott, s azon nehézségeket, mikre fog a belügyek fejtegetésénél akadni, ha majd programmját teljesíteni akarandja. A­mit mondtam, már­is megtörtént. Biztos híreket vettem, hogy a szerkesztő programmja ellenzésre akadt a törvény­hozói testületnél, s a kormány néhány jelesebb tagjainál, a­kik nem akarják saját tényeiket a fiatal szerkesztő bí­rálatának alávetni. „Szerkesztő kötelessége az újságot kiadni , őt nem érdekli az , mit tesz a kormány, s jót tesz ő, vagy roszat.“ A szerkesztő mégis fogja hallgatni e véleményt, s úgy látszik ehhez alkalmazza magát, mert kivéve azon egyes híreket, a­mik a marhavészre vonatkoznak, nem közöl semmit. A szerkesztő fiatalsága daczára is úgy látszik, jól tudja felfogni helyzetét, s ha nem is dicsőséggel, legalább békében akarja átélni azon időt, a­melyen át a lap szerkesztősége reá bízatott. Különben a kormány azon ténye, hogy egy jelenték­telen czikk lefordításáért a volt szerkesztőt elmozdító, nem volt legjobb hatással a közérzületre. Az előfizetők közöl — hír szerint — igen sokan visszaküldők a la­pokat azon üzenettel , hogy ők kifizetendik az év végéig az illető díjt, azonban a franczia lapok nekik nem kelle­nek. A lapok másodszori kiosztásakor szintén történtek ily visszaküldések, s a szerkesztő aggódik, mi leend ennek következése? A letett censor, ki ausztriai alattvaló — azt kívánta, hogy bíróság elé állítassák, s ha bűnös, eltéltessék, ha pedig nem vétkes, kármentesítessék. Kivonatát az ausztriai főconsul tekintélyes közbelépésével pártolta, s a­mint mondják, maga a consul úr részt veend mindazon nyomozásokban, kihallgattatásokban, a­mik e pörre vonatkoznak. Ily eljárás által az illető bírák kötelezve leendőnek az igazság szoros értelméhez ragazkod­­ni, a pert nem a kormány kivonata, hanem a törvény betűszerü­lti értelme , s ennek hiányában az igaz­ság elvei szerint elítélni. Az­által, hogy a kérdéses „Éj­szaki méh“ czikke majdnem minden nevezetesebb né­met, franczia s angol újságokban megjelent, a lapok a kormány által — sőt maga az „Éjszaki méh“ is, a tarto­mányból ki nem tiltattak, hanem az olvasó körben (csi­­talista) általánosan olvastattak, úgy véli a letett Censor, jó eszközt nyert a kormány eljárását törvénytelennek bélyegezni, ha pedig ez bíróságilag is olyannak jelen­­tendi ki azt, kérdés: milyen következménnyel fog ez el­járás bírni? Mind­erről a jövő szolgáland közelebbi fel­világosítást. Miután az ausztriai birodalom és Szerbia közt nem jelentéktelen szarvasmarhakereskedés űzetik, úgy hiszem, nem lesz érdektelen az értesítés, hogy Szer­biában ugyan nem­ létezik marhavész, azonban ez még a szomszéd Bolgárország némely vidékeiben dühöng , s ennélfogva Szerbia kormánya szoros elővigyázati rend­szabályokat adott ki, nehogy e veszély Szerbiába vites­sék. Az illető hatóságok utasítva vannak legszorosabban vigyázni, nehogy az illető rendszabályok megsértesse­nek. Szerbiában csupán a szendrői kerületben szenved­tek a disznók hideglelésben, némely helyeken a juh­­himlők uralkodtak, jelesen a kragujeváczi, karanováczi, ezm­oretski és alekszináczi kerületekben. Egyébként az egészség állapotával teljesen megelégedve lehetnénk. Időnk éjfél óta nagyon is télies alakot kezd ölteni. Tegnapi hidegünk 12° R., éjfél óta szünet nélkül hava­zik, hideg keletéjszaki szél fújt, s a város utczáin alig lehet járni. Ha ez így tartana még 24 óráig, Belgrád egészen el lesz zárva a körüllevő falvaktól, a­honnan fa, és az élelmi­szerek hozatnak ide. Tegnap két helyen a város közepén esti 8 órakor tűz ütött ki. Házaink , a mint ezt azok, kik Belgrádot meg­látogatták, tudják, fából épültek, közbetett tégla- vagy cseréppel. Egy ily házban a lakó vas kemerkezéjének kéményét a falban levő faoszlopon keresztül vitetvén az oszlop meggyuladt, tehát ben a falban égett anélkül, hogy a tűz látható lett volna. Az egész falat kelle szét­rombolni, hogy a tüzet eloltassék. Oltó eszközeink hiánya s a rész rendszabályok mellett szerencsének kell tulaj­donítani, hogy a szél daczára is a tűz nem nyert nagyobb kiterjedést. Tüz­esetek Belgrádban igen ritkák, s a lako­sok azért igen is gondatlanok a tűzzel, azonban alig­ha nem fognak e gondatlanságukért előbb utóbb bűnhődni. Csatatér. — A távirdai sodrony Krimia és Várna között a ten­ger fenekén elszakadt, s félő, hogy az igazítás szintoly sokáig fog tartani, mint a­milyen nehéz lesz, s­­fogva gyorsan közlendő krimiai h­írekre.

Next