Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)

1856-05-01 / 1854. szám

redező közszellem mindig erősebb és erősebb tért fog­lal hazánkfiainak kebelében. A kórház kiépítésére , nagyítására , s tökéletes beállítására előlegesen készített terv létez. A szük­ségelt pénz beszerzésére e tánczvigalmon kívül is adakozás útján igen sok történt. Nem lehet ki nem emelnünk, hogy az egri fő­káptalan 1000 pftot és a köztiszteletű helybeli prépost plébános Zatykó József úr szintén 1000 pftot adott. Az egri érsek­­ excel­­lentiája pedig minden oldalról igénybe vett pénztárának daczára azon nagylelkű ajánlatot téve, miszerint a terv kiviteléhez kivántató összeget biztosítja, úgy hogy ha az adományokból a szükségleti összeg ki nem telnék, a hiányzó összeget a már bőkezűleg nyújtott ajándékán kívül fedezendi! Adná az ég, hogy nemeskeblű adakozónk és fárad­­hatlan rendezőink példáját az ország több részeiben is kövessék. A hasonszenvi gyógymódnak pedig kívánunk sok oly hódítókat, mint Gyöngyös városának ez ügyet is évek óta vezénylő orvosa Horner István. Az újan szer­vezendő 45 ágyra épülő kórházban a betegápolást egri érsek­­ excellentiája által kieszközlött irgalmas nők fog­ják végzeni. Örömmel jelenthetem, miszerint az építés már folya­matban van, sebesen halad előre, miután tökéletes felál­­lásának többé semmi akadály nem áll útjában. Az esőhiány mindig aggasztóbb színt kezd ölteni. Vi­dékünkön a tiszta búza még eddig leginkább daczolt a szárazsággal, a rozs felette sokat szenvedett már, a rep­­ezének jövője több mint kétes, a kis sarjak virágba men­nek s törpén satnyulnak ki. A tavaszi vetések csak ott keltek ki, hol igen igen jó munkába eshettek, de ott is csak felényire, ezektől igen keveset várhatni! A javítás és helyes eligazodás vidékünkön a közszel­lemmel együtt örvendetes lendületet von. — A Zagyva, Gyanda, Mérges, Patai és Gyöngyösi patakok szabályo­zása foglalkoztatja földbirtokosainkat, — igy a tagosítás is halad erősen. Ez évben Atkár bevégzette, Adács most végzi, Csány s több helység erősen iparkodik benne. Nem mulaszthatom el ez alkalommal tudatni tiszt, szerk. úrral, miszerint a P. N. legközelebbi számaiban Galgóczi Károly úr által közlött vásárreformok iránti nézetek s in­dítványok nálunk igen örvendetes viszhangra találtak, miután épen ezen vidék is felettébb el van halmozva egy­mást érő vásárokkal s oly szerencsétlen elosztásban, mi­­kint néha öt hat helyen van egyszerre vásár. Egyik hol­napban minden vasárnap esik a környéken három négy, máskor ismét három hónapig szünet! — Mi érezzük itt a vidéken leginkább ezen rendezetlen állapot és vásári sokaságok terhét; mi vagyunk azért leginkább hivatva szerencsét kívánni az említett czikkek közléséhez. VISONTAI. AUSZTRIA. Bécs, april 29. , cs. k. Apest. Fölsége — ha az idő kedvezend — kedden f. évi máj. 6-kán Császárné Ő Fölsége s a többi Bécsben levő legmagasb Családtagok jelenlétében végzendi a Belvedere-vonal előtti cs. k. tüzérségi arsenálban az ünnepélyes alapkőle­tétel tényét, melynél a bécsi bibornok-hgérsek­­ emi­­nentiája a papság segédlete mellett teljesiti az egyházi functiót. — Ezen, délelőtti 11 órakor tartandó ünnepély­hez a meghívások a cs. k. főtüzérségi igazgatóság által történnek, ugyanettől adatnak oly személyek számára, kik az ünnepélynél nézőkül jelen lenni ahajtanak. Desepú jegyek. A meghívottak számára fedett karzatok készit­­vek. A hivatalos vendégek és nézők, kik a katonai rendhez nem tartoznak, polgári öltözékben jelennek meg. — 11 órakor — Fölségeik megérkezte után az ar­senal bejáratai elzáratnak s többé senki sem mehet be, ennélfogvást az óra pontos megtartása ajánltatik. A ko­csik 11-edfélig az arsenálon át, 11-edféltől pedig 11 ig kívül ezen s a bécsbrucki vaspálya-gát közötti jobb ol­dalon közeledhetnek. — Ha május 6-kán kedvezőtlen idő állna be, úgy az ünnepély elhalasztatik s a legfelsőbb parancs által erre kitűzött nap utólagosan fog közzé­­tétetni, mindig compact betűkkel szedette volna az ön nevét vezérczikkeiben, újdonságaiban is, mint a Széchenyiét és Komlóssy Idáét. Mennyire elvakíthatta önt a büszke­ség, hogy mindezt nem gondolta meg. * Hagyján! Csakhogy igazán meg tudott volna vetni­­engem. De ön nem képes elég büszke lenni, sőt még elég gőgös sem. Véletlenül jobban játszik a színpadon, mint a tárczában. E tárczai vendégszereplése sehogy sem sikerült. Mennyit nem beszél ön az egyénitésről s mennyire nem tudja önmagát, mint büszke művészt egyéníteni. Higgye meg, e szerepet nagyon roszul játsz­­ja. Mindjárt az első jelenetben nagy hibát ejt. A büszke művész, ki engem oly mélyen megvet, nem átallja oda alázni magát, hogy velem három hónapig foglalkozzék. Ez oly ellenmondás, melyet még Török János sem tudna összeegyeztetni, pedig ő az effélékben figyelemre méltó furfangosságot fejt ki. Így van: ön büszkén visszauta­sítja ugyan felhívásomat, de ugyanakkor egyszersmind czikkeket kezd meg ellenem, melyekből ötöt három hó­nap alatt szerencsésen be is végzett. S mit foglalnak magukban e nagy öröködések közt irt czikkek? Vájjon bonczolat alá veszik-e az én tragédiáról irt elméletemet? Nem, hiszen ön engemet megvet, nem akar vitázni ve­lem, legkevésbé oly dologról, mi megérdemli a fáradt­ságot. Mit tesz hát ön? Bírálni törekszik azon czikkemet, melyben önt vitára hívtam fel. Azonban e czikkemben újra semmi sincs, mi szorosan a tragédia elméletére vo­natkoznék, mert az nem akart egyéb lenni, mint felhívás, ítészi eljárásom igazolása s felvilágosítása azon két rá­­fogásnak, melyek ön első czikkének egész tartalmát tet­ték. E szerint önnek úgynevezett bírálatában, igen ter­mészetesen, e pontok védveit kellett volna ostromolnia. S mit tesz ön ? Megtámadja nézeteimet a tragédiáról, vagy jobban mondva holmi összetépett, elfacsart monda­taimból, oly mesterséggel, melyet a legutolsó zugpróká­tor is megvetne, oly széptani nézeteket következtet és fog reám, melyeket soha sem vallottam. Hova sülyed az ön büszkesége? Csaknem a Fallstaff mesterségéig. Való­ban Fallstaff nem mond annyi valótlanságot, mint a­men­nyi ráfogást ön használ ellenem czikkeiben. Sajnálom egész vitánkat. Nem kellett volna alkalmat adnom arra, hogy a legelső magyar színész s annyira kitűnő aesthe­­tikus magát ennyire compromittálja, ha ugyan journa­­listikánk némely pontokban nem kezdene oda jutni, hol többé semmi sem compromissió. Most már mit csináljak önnel, miután az eszmék polé­miája lehetlenné vált köztünk ? Leálarczozzam-e mint fenhéjázó és eszme nélküli polemikust? Nem teszem, mert ha tenném,négy nagytárczát kellene tele irnom­ s öt-hat napig untatnom a közönséget azzal, hogy én ezt meg ezt mondottam s nem azt, a mit ön reám fog; hogy állí­tásaimnak értelme ez meg ez, s nem az, a­mit ön mond; hogy innen is amonnan is kikapott mondataimat igy meg igy ferdíti el, hogy itt meg itt nem ellenem beszél s tulajdonkép mindent, helyest és helytelent, összevisz­­sza zavar s egyetlen gondolatot sem fejt ki végig. Nem lehet visszaélnem e lapok szerkesztője és olvasói türel­mével, kik különben is már megunták az én hosszadal­mas Ristori-peremet. Aztán azt hiszem, hogy ön az én segítségem nélkül is eléggé leálarczozta m­agát.Minthogy azonban ezt sem ön, sem m­indenik olvasó nem tartozik elhinni, ezennel győzöttnek nyilatkoztatom magamat; ön­nek engedek minden diadalt, leteszem fegyvereimet, föl­tétlenül meghódolok, s eltűröm , hogy valamikép Török János magát nem rég (M. S. 97. sz.) Megváltónkhoz hasonlította, kiről a gonosz és írástudó farizeusok kétélű fegyverei visszapattantak : úgy ön Hunyady dicsőségé­vel kérkedhessék, kin Cilley ármányai megtörtek s az egész színházi személyzet elénekelhesse fölöttem : „Meghalt a cselszövő, nincsen többé viszály!“ Úgy hiszem, e nyilatkozatommal megelégszik ön s épen nem fogja rész néven venni, ha daczára föltétlen meghódolásomnak, polémiája egyetlen pontjára, pár meg­jegyzést teszek. Nem c­áfolni akarok, isten mentsen, sőt ellenkezőleg ön legsúlyosabb vádját szándékszom iga­zolni, bevallván bűnömet. Utolsó czikkének végén ön ezt mondja: „A költőről jut eszembe, hogy Vörösmarty utolsó költeményére, a „Vén czigány“ra ez a berlini po­lemikus oly értelemben fejezte ki kritikáját, hogy e köl­teménynek csupán a feje (első verse) emberi: a többi része se nem hús, se nem hal, mint Fallstaff jegyzi meg a csaplárosnéról. Tanulságos példa ismét arra, mikép szokott a hívatlan itészkedő saját magára írni legkegyet­lenebb bírálatot. Íme ez a polemikus iteszkedő világosan kimondja magáról, hogy neki sem a költői mélységhez érzéke, sem a művészi nagyságról fogalma nincs.“ Ön geniális ember lévén, ki gondolkozás nélkül öntu­datlan szokott írni, alkalmasint nem tudja, hogy e sorok­ban tulajdonkép mit fejezett ki. Azért megmagyarázom. Ön sem többet, sem kevesebbet nem fejezett ki, mint ezt: lássátok ez ember nemcsak Egressy Gáborról szólott tiszteletlenül, hanem Vörösmartyról is, ime e törpe a nemzet m­indenik nagy fiát megtámadja ! E fogás bizo­nyosan megtette a maga hatását. Ha sikerül Török Já­nosnak handabandáit Széchenyi nevével takargatni, miért ne sikerülne Egressy Gábornak fenhéjázó és eszme nél­küli polémiáját a Vörösmarty nevének aegise alá helyez­ni? Miért, ugyan miért ne? Egyébiránt azon tény, mit ön ellenem végsoraimban felhoz, igaz s csak kissé van elferdítve. A dolog igy áll: Vörösmarty „Vén czigányát“ nyilvánosan, lapban soha sem bíráltam­ ugyan, hanem a „Magyar nép könyve“ egyik szerkesztőjének szállásán, hol több író volt jelen, midőn véleményemet kérdezték, körülbelül igy nyilatkoztam felőle : e költemény első vers­szaka kitűnő szép, a másodikban már kiesik a költő az alaphangulatból, több helyi dagályba csap, m­íg forma tekintetében nem mindenütt ismerhetni meg benne a régi Vörösmartyt. Nem vitatom : vájjon magán társa­ságban mondott szavaiért felelős-e az ember a közönség előtt s vájjon volt-e önnek joga ez úgynevezett bírála­tomat nyilvánossá tenni ? Mindegy. A­mit mondok, soha sem szégyellem és tudom mindig indokolni s ha a kér­déses költemény kezemnél volna, avagy itt helye lehetne, hogy azt bíráljam, nem mulasztanám el bővebben kifej­teni véleményemet. Azonban, ha én Vörösmarty e köl­teményét nem tartom valami kitűnőnek s legkevésbé oly remeknek, mint ön, következik-e ebből az, hogy én Vörösmartyt nem tisztelem s nem tartom egyik legna­gyobb magyar költőnek ? Bizonyára nem. Igaz, én Vö­­rösm­artynak még több ily s ezeknél gyöngébb költemé­nyét is tudnám előszámlálni; igaz, sem eposzait, sem drámáit nem bírtam annyira magasztalni, mint má­sok, de ha azon költeményeiről van szó, melyekben ő valóban nagy, ha azon hatás jő kérdés alá, melyet ö nyelvünkre s nemzeti érzésünk felköltésére tett, ha szó­val, egész költői pályájáról kell szólani, alkalmasint in­kább és nyomosabban tudnám azt méltányolni, mint én , minthogy ezt tettem is. Meglehet, hogy ön e szavai­mat, kissé elferdített kiadásban, mint kegyetlenséget, vérárulást, nemzeti bűnt fogja hirdetni. Nem botrán­­koznám meg benne. Van irodalmunkban egy nem an­nyira párt, mint csoport, — ide tartozik ön is — mely brutalitással akar terrorisálni minden neki nem tetsző irodalomtörténeti vagy széptani véleményt. E párt ke­gyelete otromba dicsőítés,nemzeti önérzete émelyítő kér­kedés s hazafiassága a sértett hiúság vagy üzérkedés nyeglesége. De elég. Oly ponthoz értem, mely mindig indulatossá tesz. Jobb hallgatnom, különben is elég rosz hírem van. GYULAI PÁL: Igazítások. Tegnapi lapunk tározójában néhány tetemes sajtóhiba fordul elő, melyek az értelmet zavarják. Nevezetesen: A 2-dik oldal 3-dik hasábja 25-dik sorában felülről „a hír már nagyon túlfeszített“ olvasandó : „a húr már nagyon túlfeszített.“ A 2-dik oldal 4-dik hasábja 27-dik sorában felülről „elhihetőleg“ helyett „e t h i t e t ö l e g“ olvasandó. Ugyane hasábon az utolsó mondatnak így kell lenni: „Ne neveltessen, ha emelni akar.“ A 3-dik oldal 1-iő hasábja 15-dik sorában alulról „kardalokal“ helyett „k­a r d a 1 n o k o l“ olvasandó. 3-dik oldal 3-ik hasábja 15-dik sorában alulról „e víg­játék szép indítványát“ helyett így kell lenni: „e vígjáték szép nyitányé­t.“ A 3-dik oldal 3-dik hasábja 2-dik sorában alulról „e szótár“ helyett „a szótár“ kell. A 3-dik oldal 4-dik hasábja 7-dik sorában felülről „Todelet kapitány“ helyett „Jodelet kapitány,“— ugyan­ott a 9-dik sorban „Gorgibus“ helyett „Gorgibus,“ — ugyanott a 13-dik sorban „Pencil“ helyett „Pencil“ olva­­sandó. Magyar köny­vészet. 137. Ó-kori Classikusok. — Romai remekírók magyar fordításban : Caesar galliai hadjárata. Forditá,­s jegyzetekkel ellátta S­á­r­v­á­r­y Béla, kegyes­rendi áldoz stb. Pest 1856, 16-r. Kiadja Lampel Róbert. III-dik füzet 241—340. lap. Ára : 24 krpp. 138—9. M. T. Cicero kiszemelt szónoklatai. Forditá stb. Sérv­áry Béla stb. Pest, 1856, 16-r. Ki­adja Lampel Róbert I. kötet, III. füzet 257—294 lap. II. köt. 1—88. lap. Ára 48 kr. 140. Szent evangéliumok, leczkék és epistolák a kath. egyházi évnek minden vasár- és ünnepnapjaira. Üd­vözítőnk szenvedéstörténetével és egy függelékkel. Az esztergomi bibornokérsek és magyarországi prímás jóvá­hagyásával. Bécsben, 1856. NXCIV­ VI* Grund Leopoldnál A császári kir. iskoláké.- V­asaban. 8-r. 276,1. Át kötve vászonhf»** k­pP‘ KÜLFÖLD. Angolország,. London, apr. 26. Jövő hétfőn Karl bukása megint szőnyegre kerül a parliamentben. „Mu­tatja, mond a Times, mi mély hatást idézett elő azon szerencsétlen esemény, hogy emléke még azon terület visszaadását is túléli. Sokan azt tartják, elmúlt esőnek nem kell köpenyeg. Mire valók a meddő vitatkozások oly dolgok fölött, melyeket úgy sem lehet többé jóvá­tenni, miért azok fölött czivódást kezdeni! A józan eszű angol nép nem igy gondolkodik. A jövő miatt, azon férfiak érdekében, a­kik azon sikeretlen harczban résztvettek, s csak most adattak vissza hanuknak és ba­rátaiknak, vizsgálnunk kell az elmúlt eseményeket, ha nem is segíthetünk többé azokon. Az igazság hozza ezt magával. Karl bukásának okait két felé osztályozhatni. Egy rész a török hivatalnokok corruptióját, a szükséges előkészületek hiányát, s Williams tábornok elhagyását illeti. A másik oly időkbe eső dolgokra vonatkozik, mi­dőn a vár immár be volt zárva, az Omer pasa elé vetett akadályok, a hadműködési alap nem helyes megválasz­tása s az erzerumi parancsnok állítólagos árulása, stb.“ A Timesnak azt írják Bécsből, hogy az idegen sere­gek hat hónap alatt vagy még előbb is odahagyják Tö­rökországot. A keletindiai társaság igazgatósága tegnap 5000 font évi nyugdíjat határozott az indiai volt főkormányzónak, lord Dalhousienek. Az alsóházban French jelenti, hogy hétfőn meg­kezdi a kincstár első lordjától, várjon a Duna torkolatá­nál fekvő szigetek a békekötés erejénél fogva vissza­­szállanak-e Törökországra, vagy Oroszország­ birtokában maradnak.— Laing a canadai seregüyylesre nézve kíván fölvilágosítást. Lord Palmerston feleli : való­ban nem foghatom meg, mi oka van a félelemre a tisztelt urnak. Ha azt állítják, hogy 10,000 embert küldtek a a britt éjszakamerikai gyarmatokba , otromba túlzás. De ha valósággal annyi katona menne is oda, nem foghatom meg, hogy láthatna okos ember abban invasid­ tervet Éjszakamerika ellen. Tudva levő dolog, hogy a háború kezdetével, hadseregünk igen alacsony békelábon állott, s hogy minden lehető eszközhöz kelle nyúlnunk, keleti hadseregünk mielőbbi erősítése végett. Egyebek közt éjszakamerikai tartományainkból majd mind kivontuk a rendes katonaságot. Miután a háború szerencsésen véget ért, s a sereggel rendelkezhetünk , nem 10,000 hanem csak mintegy 4000 főnyi hadat akarunk éjszakame­rikai gyarmatainkba, az ottani katonai állomások fe­dezésére, visszaküldeni. Nem hihetem, hogy a kor­mánynak az lesz politikája, mely szerint azon tar­tományokat, védelmekre nézve, kizárólag önerejükre hagyja. Igen esztelen politika lenne ez. Számíthatunk ugyan gyarmatosaink hűségére, ragaszkodására, és bá­torságára , de ők többnyire azzal vannak elfoglalva, hogy földük természetes segélyforrásait szorgalmuk által hasznosítsák, s ily néptől nem várhatjuk, hogy állandóan hadi szolgálatot teljesítsen. Kétségkívül pompás nemzet­őrséget képeznek, mely évenként néhány napra egybejó katonai kiképzés végett, s a mely szükség esetén, ha a hon védelmére kerülne a sor, síkra is száll s méltónak mutatja magát elődeihez. De oly helyekre mint Quebec, ily haderő nem képezhet illő hadi őrséget, kell lenni rendes hadsereg magvának ott, melyre támaszkodhassék s fegyelem és szervezet tekintetében példányul szolgál­jon neki. A kormány 3—4000 embert akar csupán Quebecbe és Montrealba küldeni, s azt hiszem, semmi olyast nem tön ezzel, a­mi miatt nem vállalhatna felelős­séget. Azt is kérdi tisztelt barátom, akarunk-e Costa- Ricába is 10,000 főnyi hadat küldeni. Részemről semmit sem hallottam erről. Francziaország, Paris, ápril 26. A belügy­miniszter f. hó 24-kén köriratot intézett a megyefő­­nökökhöz, melyben midőn községi választások alkal­mával szokásos szavazat­levél-kiosztások fölötti vitákra utal, ekként nyilatkozik: „Az általános szavazat­jog, in­tézvényeinknek ezen alapelve szabad és becsületes gya­korlata ne legyen semmi kétség, semmi kétértelműség tárgya : a császár azt akarja , hogy az általános szava­­­­zat­jog tökéletesen szabad legyen, s akarja még, hogy­­ ezt minden ember hadd tudja.“ Ezután idézi a miniszter a törvényes határzatokat, melyek az ajánlkozók korira­­taira s hitvallomásaikra, úgyszintén a választó­ levél­kékre vonatkoznak, és igy folytatja : „Hanem e kivétel minden egyéb nyomtatvány terjesztését ilető köztörvény alól csak oly jelöltségek javára tétetett, melyeknek hite­lességét a jelölt aláírásával ellátott közjegyzék biztosítja s melyekért a felelősséget a jelölt nyilvánosan magára vállalta. E kiváltságban a választó­levélkék névtelen kiosztogatói nem részesülhetnek; ezeknek nem engedi a törvényes határozat, hogy vaktában szórogassanak szét neveket, minélfogva gyakran zavargás és botrány tör­ténhetik, miután e nevek viselői majd nem is adták be­leegyezésüket efféle eljáráshoz, majd pedig törvény ér­telmében nem is képesítvék az illető hivatalokra. E ki­osztásokra nézve ismét érvényessé lesz a köztörvény, s folyamodni kell az engedélyért. Önök azonban, midőn e folyamodásokra nézve határoznak, a polgároknak lehető legnagyobb szabadságot fognak engedni. Nem fogják feledni, hogy a tiltás csak ritka, kivételes legyen , nyil­vános botrány vagy rendzavar veszélyének kerülése végett alkalmazandó, sohasem mellékes utáni előmozdí­tása valamely jelöltnek. Ezen szabályok egyszerűek , s teljes szabadságot biztosítanak az általános szavazat­jognak. A császár elvárja, hogy e szabályok törvény­szerűen fognak alkalmaztatni.“ A„Constitutionnel“ szerint a párisiak a kri­miéi sereg második bevonulását is várhatják, azonban ez kissé később fog történni, miután a krímiai sereg, egészségi állapota miatt huzamosb ideig tartó elszige­­teltetést igényel. U­J POSTA, Bécs, ápril 29. Gortsakoff hg,­ki véglegesen Oroszország külügyminiszterévé neveztetett, a legkö­zelebbi hónap folyamában Bécsbe jövend, hogy bucsú­­audiens­án Császár ö­kölségének visszahivatási iratát átnyújtsa. A párisi békeszerződvény hivatalos szövege holnap fog a „Wien. Ztg“-ban megjelenni. *) A párisi confe­­rentiák öszves jegyzőkönyveinek kinyomatása a cs. kir. államnyomdában tegnapelőtt végeztetett be. Hübner báró ausztriai követ a párisi udvarnál a közelebbi tizennégy nap alatt rövid szabadsággal ide ér­kezik, hogy Császár Ő Felségének személyesen köszön­je meg a neki adományozott Leopold-rend nagyke­resztjét. A „Béri. B. Z.“ Toggenberg lovag ausztriai kereskedelmi miniszternek egy iratát közli, melynél fogva A­n­d­r­á­s­s­y gróf által az egyesült tiszavonali vaspálya-bizottmánynak jelentetik a bekövetkezendő engedményezés. Az irat igy hangzik : A tiszt. bizottmány általja Pest-miskolczi, Debreczen­­tokaj-miskolczi, Miskolcz-kassai, pályavonalak,­­ a pesti vonaltól Török-Szent Miklós és Aradra vezető vonalnak fölépítése és üzletengedményezésének megnyerése végett valamint a félig bevégzett szolnok-debreczeni és püs­­pök-ladány-nagyváradi államvonalak átengedése végett, benyújtott kérvény a törvénynek megfelelő tárgyalás alá vétetik. Továbbá azon az elintézés mielőbbi siette­tését illetőleg brevi mann tett folyamodásra nézve — hogy a vállalat körül pénzügyi intézkedéseket lehessen tenni —azon helyzetben vagyok, miszerint 0 cs. k. Fölsé­gének legkegyelmesebb szóbeli fölhatalmazása következ­tében a tisztelt bizottmányra nézve már is biztos kilátás­ba helyezhetni az elöl emlitett pályavonalaknak (Pest- Miskolcz, — Debreczen-Tokaj-Miskolcz , — Miskolcz- Kassa, — a pesti vonaltól T.-Sz.-Miklós és Arad) kívánt végleges engedményezését, valamint a félig bevégzett szolnok-debreczeni, és püspök-ladánynagyváradi ál­lamvonalak átengedését, még­pedig mindezen vonalakat kilenczven­kilenc­ évre terjedő engedményezés és az állam részérőli 5*110 0­0 kamat biztosítás mellett a befek­tetendő tőke után, minél azonban ez engedményezés közelebbi szabályai (különösen a megállapítandó tarif­fát és a kérdéses vonal részletezését illetőleg) termé­szetesen még fentartandók maradnak. Bécs, apr. 23. 1856 Aláírva: Toggenburg. P­á­r­i­s , april 26. — Itt még mind nem tudnak megnyugodni az „elárult okmányok“ miatt, s a do­log komoly fordulatot kezd venni. Tegnap est­e L­e­j­o­­­i­v­e­t levelezési irodájában motozás volt : a rendőrség ott a békekötésnek egyik javítéklenyo­­matát találta , melyről L­e­j­o­­­i­v­e­t azt mondá hogy már hat napja van birtokában. Lejolivet a vizsgáló biró elé idéztetett, előleges vallomástétel vé­gett. Azon tilalomhoz, mely szerint semmiféle ki­vonatot sem szabad közölni az okmányokból, vala­mennyi lesz hozzátartott­a magát, csak a „ C o­n­s­t­i­tu­ti­o­n n­e 1“ nem, mely is ma esti lapjában, mely a megyék s a külföld számára van szánva, lenyomata az april 8-dikai ülés jegyzőkönyvét. Ennélfogva a bel­ügyminiszter e szám valamennyi példányát lefoglaltatta még mielőtt a vasúti vonalakon elszárnyalhattak volna! P­á­r­i­s , april 26. Tegnap ezt írták innen a brüsseli „Nord“-nak: „A kivonat, melyet ön f. hó 24-kei számában az april 8­kai ülés jegyzőkönyvéből közlött, nagy izgalmat okoz a politikai világban. Különösen ezen jegyzőkönyvre s Walewski gróf beszédére czéloztam, melyben kikelt a belga sajtó ellen. Megírtam volt egyik utóbbi levelem­ben, hogy az okmányok közzététele oly eseményeket fog felfedezni, melyek felizgatandják az európai közvé­leményt s komoly politikai eredményűek lesznek. A Walewski gróf előadta politika a római ál­lamok ügyében nem egyéb, mint ismétlése a császár azon híres levelében kifejtett politiká­nak, mely levelet a császár még mint köztársasági elnök intézett volt N­e­y Edgárhoz. Ne feledjük, hogyan foga­­dá IX. Pius pápa e levélrőli jelentést, (mert a levél nem ment ahoz, a­kinek szólt, miután az akkori miniszter Falloux ellenzé annak elküldetését.) Ne csodálkoz­zék tehát , ha tudósítom , hogy a szent­szék nunciu­­sa S­a­c­c­o­n­i nagyon aggódónak látszik. — Magá­tól érthető, hogy Clarendon lord és Cavour gr., midőn W­a­j­e­w­s­k­i gr. észrevételeit támogaták, még hevesebbek voltak; ők nevezetesen a római álla­mok secularisatioját sürgették.C­a­v­o­u­r gr. nyilatkozata valóságos vádokmány az olaszországi megszállás ellen. A szárd miniszter úgy tett, mintha inkább akarna az ausztriai megszállás mint a franczia ellen beszélni , s H­ü­b­n­e­r­b. sietett megjegyezni, hogy Ausztria nem áll egyedül Olaszország megszállásában, hogy Rómát franczia sereg tartja megszállva, s hogy maga Piemont is megszállta Menthont és Monacot, még pedig daczára e tartományok törvényes fejedelmeinek ,­­ holott Ausztriát a római államokba , a toscanai és par­­m­ai herczegségekbe maguk az országoknak fejedelmei hívták meg. E válasz úgy látszik megzavarta Cavour grófot; legalább Hübner bárónak adott feleletéből mindenesetre lehet következtetni, hogy meg volt zavarva. „Walewski gr. azon fontos, april 8­dikai ülésben azt akaró kivinni, hogy az értekezlet szigorú „tudniva­lókkal lepje meg Görögországot, a római államokat, a nápolyi királyt és Belgiumot. B­a­o­­ gr. azonban gátat vetett minden ilyen végzésnek, kijelentvén, hogy az ér­tekezletnek nincs joga oly független államoknak bel­­ügyeibe avatkozni, mely államok — nem lévén képvi­selve az értekezletben­­ sem magyarázattal, sem vé­delmükkel elő nem léphetnek. „Miként ön lapja már jelenté, az értekezlet nem is hozott végzést a franczia kormány indítványaira, de Walewski gr., midőn a vita foglalatát előterjeszté, e foglalatból, ha nem is­ törvényszerű és hivatalos, de mégis legalább erkölcsi erejű tudósítást alakított, mely Görögországnak, a római államoknak, a nápolyi király­nak és Belgiumnak szól. „És ezt mi nagyon fontos eseménynek tartjuk, melyet a londoni és turini kamarák vitatkozásai még nagyobbí­­tani és élesíteni fognak. Az april­i­ dikai ülésről szóló jegyzőkönyven a figyelmes vizsgáló megtalálhatja csírá­ját komoly és legközelebb bekövetkezhető európai ese­ményeknek. „A szárd képviselők, kik egyenesen végzést akartak hozatni az értekezletben, föltüzeltetvén, benyújtók Pá- *) Ma april 30-kán eszre vettük e békeszerződvényt a Wien. higban s jövő számunkban közlendjük azt. Szerk.

Next