Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)
1856-05-01 / 1854. szám
redező közszellem mindig erősebb és erősebb tért foglal hazánkfiainak kebelében. A kórház kiépítésére , nagyítására , s tökéletes beállítására előlegesen készített terv létez. A szükségelt pénz beszerzésére e tánczvigalmon kívül is adakozás útján igen sok történt. Nem lehet ki nem emelnünk, hogy az egri főkáptalan 1000 pftot és a köztiszteletű helybeli prépost plébános Zatykó József úr szintén 1000 pftot adott. Az egri érsek excellentiája pedig minden oldalról igénybe vett pénztárának daczára azon nagylelkű ajánlatot téve, miszerint a terv kiviteléhez kivántató összeget biztosítja, úgy hogy ha az adományokból a szükségleti összeg ki nem telnék, a hiányzó összeget a már bőkezűleg nyújtott ajándékán kívül fedezendi! Adná az ég, hogy nemeskeblű adakozónk és fáradhatlan rendezőink példáját az ország több részeiben is kövessék. A hasonszenvi gyógymódnak pedig kívánunk sok oly hódítókat, mint Gyöngyös városának ez ügyet is évek óta vezénylő orvosa Horner István. Az újan szervezendő 45 ágyra épülő kórházban a betegápolást egri érsek excellentiája által kieszközlött irgalmas nők fogják végzeni. Örömmel jelenthetem, miszerint az építés már folyamatban van, sebesen halad előre, miután tökéletes felállásának többé semmi akadály nem áll útjában. Az esőhiány mindig aggasztóbb színt kezd ölteni. Vidékünkön a tiszta búza még eddig leginkább daczolt a szárazsággal, a rozs felette sokat szenvedett már, a repezének jövője több mint kétes, a kis sarjak virágba mennek s törpén satnyulnak ki. A tavaszi vetések csak ott keltek ki, hol igen igen jó munkába eshettek, de ott is csak felényire, ezektől igen keveset várhatni! A javítás és helyes eligazodás vidékünkön a közszellemmel együtt örvendetes lendületet von. — A Zagyva, Gyanda, Mérges, Patai és Gyöngyösi patakok szabályozása foglalkoztatja földbirtokosainkat, — igy a tagosítás is halad erősen. Ez évben Atkár bevégzette, Adács most végzi, Csány s több helység erősen iparkodik benne. Nem mulaszthatom el ez alkalommal tudatni tiszt, szerk. úrral, miszerint a P. N. legközelebbi számaiban Galgóczi Károly úr által közlött vásárreformok iránti nézetek s indítványok nálunk igen örvendetes viszhangra találtak, miután épen ezen vidék is felettébb el van halmozva egymást érő vásárokkal s oly szerencsétlen elosztásban, mikint néha öt hat helyen van egyszerre vásár. Egyik holnapban minden vasárnap esik a környéken három négy, máskor ismét három hónapig szünet! — Mi érezzük itt a vidéken leginkább ezen rendezetlen állapot és vásári sokaságok terhét; mi vagyunk azért leginkább hivatva szerencsét kívánni az említett czikkek közléséhez. VISONTAI. AUSZTRIA. Bécs, april 29. , cs. k. Apest. Fölsége — ha az idő kedvezend — kedden f. évi máj. 6-kán Császárné Ő Fölsége s a többi Bécsben levő legmagasb Családtagok jelenlétében végzendi a Belvedere-vonal előtti cs. k. tüzérségi arsenálban az ünnepélyes alapkőletétel tényét, melynél a bécsi bibornok-hgérsek eminentiája a papság segédlete mellett teljesiti az egyházi functiót. — Ezen, délelőtti 11 órakor tartandó ünnepélyhez a meghívások a cs. k. főtüzérségi igazgatóság által történnek, ugyanettől adatnak oly személyek számára, kik az ünnepélynél nézőkül jelen lenni ahajtanak. Desepú jegyek. A meghívottak számára fedett karzatok készitvek. A hivatalos vendégek és nézők, kik a katonai rendhez nem tartoznak, polgári öltözékben jelennek meg. — 11 órakor — Fölségeik megérkezte után az arsenal bejáratai elzáratnak s többé senki sem mehet be, ennélfogvást az óra pontos megtartása ajánltatik. A kocsik 11-edfélig az arsenálon át, 11-edféltől pedig 11 ig kívül ezen s a bécsbrucki vaspálya-gát közötti jobb oldalon közeledhetnek. — Ha május 6-kán kedvezőtlen idő állna be, úgy az ünnepély elhalasztatik s a legfelsőbb parancs által erre kitűzött nap utólagosan fog közzététetni, mindig compact betűkkel szedette volna az ön nevét vezérczikkeiben, újdonságaiban is, mint a Széchenyiét és Komlóssy Idáét. Mennyire elvakíthatta önt a büszkeség, hogy mindezt nem gondolta meg. * Hagyján! Csakhogy igazán meg tudott volna vetniengem. De ön nem képes elég büszke lenni, sőt még elég gőgös sem. Véletlenül jobban játszik a színpadon, mint a tárczában. E tárczai vendégszereplése sehogy sem sikerült. Mennyit nem beszél ön az egyénitésről s mennyire nem tudja önmagát, mint büszke művészt egyéníteni. Higgye meg, e szerepet nagyon roszul játszja. Mindjárt az első jelenetben nagy hibát ejt. A büszke művész, ki engem oly mélyen megvet, nem átallja oda alázni magát, hogy velem három hónapig foglalkozzék. Ez oly ellenmondás, melyet még Török János sem tudna összeegyeztetni, pedig ő az effélékben figyelemre méltó furfangosságot fejt ki. Így van: ön büszkén visszautasítja ugyan felhívásomat, de ugyanakkor egyszersmind czikkeket kezd meg ellenem, melyekből ötöt három hónap alatt szerencsésen be is végzett. S mit foglalnak magukban e nagy öröködések közt irt czikkek? Vájjon bonczolat alá veszik-e az én tragédiáról irt elméletemet? Nem, hiszen ön engemet megvet, nem akar vitázni velem, legkevésbé oly dologról, mi megérdemli a fáradtságot. Mit tesz hát ön? Bírálni törekszik azon czikkemet, melyben önt vitára hívtam fel. Azonban e czikkemben újra semmi sincs, mi szorosan a tragédia elméletére vonatkoznék, mert az nem akart egyéb lenni, mint felhívás, ítészi eljárásom igazolása s felvilágosítása azon két ráfogásnak, melyek ön első czikkének egész tartalmát tették. E szerint önnek úgynevezett bírálatában, igen természetesen, e pontok védveit kellett volna ostromolnia. S mit tesz ön ? Megtámadja nézeteimet a tragédiáról, vagy jobban mondva holmi összetépett, elfacsart mondataimból, oly mesterséggel, melyet a legutolsó zugprókátor is megvetne, oly széptani nézeteket következtet és fog reám, melyeket soha sem vallottam. Hova sülyed az ön büszkesége? Csaknem a Fallstaff mesterségéig. Valóban Fallstaff nem mond annyi valótlanságot, mint amennyi ráfogást ön használ ellenem czikkeiben. Sajnálom egész vitánkat. Nem kellett volna alkalmat adnom arra, hogy a legelső magyar színész s annyira kitűnő aesthetikus magát ennyire compromittálja, ha ugyan journalistikánk némely pontokban nem kezdene oda jutni, hol többé semmi sem compromissió. Most már mit csináljak önnel, miután az eszmék polémiája lehetlenné vált köztünk ? Leálarczozzam-e mint fenhéjázó és eszme nélküli polemikust? Nem teszem, mert ha tenném,négy nagytárczát kellene tele irnom s öt-hat napig untatnom a közönséget azzal, hogy én ezt meg ezt mondottam s nem azt, a mit ön reám fog; hogy állításaimnak értelme ez meg ez, s nem az, amit ön mond; hogy innen is amonnan is kikapott mondataimat igy meg igy ferdíti el, hogy itt meg itt nem ellenem beszél s tulajdonkép mindent, helyest és helytelent, összeviszsza zavar s egyetlen gondolatot sem fejt ki végig. Nem lehet visszaélnem e lapok szerkesztője és olvasói türelmével, kik különben is már megunták az én hosszadalmas Ristori-peremet. Aztán azt hiszem, hogy ön az én segítségem nélkül is eléggé leálarczozta magát.Minthogy azonban ezt sem ön, sem mindenik olvasó nem tartozik elhinni, ezennel győzöttnek nyilatkoztatom magamat; önnek engedek minden diadalt, leteszem fegyvereimet, föltétlenül meghódolok, s eltűröm , hogy valamikép Török János magát nem rég (M. S. 97. sz.) Megváltónkhoz hasonlította, kiről a gonosz és írástudó farizeusok kétélű fegyverei visszapattantak : úgy ön Hunyady dicsőségével kérkedhessék, kin Cilley ármányai megtörtek s az egész színházi személyzet elénekelhesse fölöttem : „Meghalt a cselszövő, nincsen többé viszály!“ Úgy hiszem, e nyilatkozatommal megelégszik ön s épen nem fogja rész néven venni, ha daczára föltétlen meghódolásomnak, polémiája egyetlen pontjára, pár megjegyzést teszek. Nem cáfolni akarok, isten mentsen, sőt ellenkezőleg ön legsúlyosabb vádját szándékszom igazolni, bevallván bűnömet. Utolsó czikkének végén ön ezt mondja: „A költőről jut eszembe, hogy Vörösmarty utolsó költeményére, a „Vén czigány“ra ez a berlini polemikus oly értelemben fejezte ki kritikáját, hogy e költeménynek csupán a feje (első verse) emberi: a többi része se nem hús, se nem hal, mint Fallstaff jegyzi meg a csaplárosnéról. Tanulságos példa ismét arra, mikép szokott a hívatlan itészkedő saját magára írni legkegyetlenebb bírálatot. Íme ez a polemikus iteszkedő világosan kimondja magáról, hogy neki sem a költői mélységhez érzéke, sem a művészi nagyságról fogalma nincs.“ Ön geniális ember lévén, ki gondolkozás nélkül öntudatlan szokott írni, alkalmasint nem tudja, hogy e sorokban tulajdonkép mit fejezett ki. Azért megmagyarázom. Ön sem többet, sem kevesebbet nem fejezett ki, mint ezt: lássátok ez ember nemcsak Egressy Gáborról szólott tiszteletlenül, hanem Vörösmartyról is, ime e törpe a nemzet mindenik nagy fiát megtámadja ! E fogás bizonyosan megtette a maga hatását. Ha sikerül Török Jánosnak handabandáit Széchenyi nevével takargatni, miért ne sikerülne Egressy Gábornak fenhéjázó és eszme nélküli polémiáját a Vörösmarty nevének aegise alá helyezni? Miért, ugyan miért ne? Egyébiránt azon tény, mit ön ellenem végsoraimban felhoz, igaz s csak kissé van elferdítve. A dolog igy áll: Vörösmarty „Vén czigányát“ nyilvánosan, lapban soha sem bíráltam ugyan, hanem a „Magyar nép könyve“ egyik szerkesztőjének szállásán, hol több író volt jelen, midőn véleményemet kérdezték, körülbelül igy nyilatkoztam felőle : e költemény első versszaka kitűnő szép, a másodikban már kiesik a költő az alaphangulatból, több helyi dagályba csap, míg forma tekintetében nem mindenütt ismerhetni meg benne a régi Vörösmartyt. Nem vitatom : vájjon magán társaságban mondott szavaiért felelős-e az ember a közönség előtt s vájjon volt-e önnek joga ez úgynevezett bírálatomat nyilvánossá tenni ? Mindegy. Amit mondok, soha sem szégyellem és tudom mindig indokolni s ha a kérdéses költemény kezemnél volna, avagy itt helye lehetne, hogy azt bíráljam, nem mulasztanám el bővebben kifejteni véleményemet. Azonban, ha én Vörösmarty e költeményét nem tartom valami kitűnőnek s legkevésbé oly remeknek, mint ön, következik-e ebből az, hogy én Vörösmartyt nem tisztelem s nem tartom egyik legnagyobb magyar költőnek ? Bizonyára nem. Igaz, én Vörösmartynak még több ily s ezeknél gyöngébb költeményét is tudnám előszámlálni; igaz, sem eposzait, sem drámáit nem bírtam annyira magasztalni, mint mások, de ha azon költeményeiről van szó, melyekben ő valóban nagy, ha azon hatás jő kérdés alá, melyet ö nyelvünkre s nemzeti érzésünk felköltésére tett, ha szóval, egész költői pályájáról kell szólani, alkalmasint inkább és nyomosabban tudnám azt méltányolni, mint én , minthogy ezt tettem is. Meglehet, hogy ön e szavaimat, kissé elferdített kiadásban, mint kegyetlenséget, vérárulást, nemzeti bűnt fogja hirdetni. Nem botránkoznám meg benne. Van irodalmunkban egy nem annyira párt, mint csoport, — ide tartozik ön is — mely brutalitással akar terrorisálni minden neki nem tetsző irodalomtörténeti vagy széptani véleményt. E párt kegyelete otromba dicsőítés,nemzeti önérzete émelyítő kérkedés s hazafiassága a sértett hiúság vagy üzérkedés nyeglesége. De elég. Oly ponthoz értem, mely mindig indulatossá tesz. Jobb hallgatnom, különben is elég rosz hírem van. GYULAI PÁL: Igazítások. Tegnapi lapunk tározójában néhány tetemes sajtóhiba fordul elő, melyek az értelmet zavarják. Nevezetesen: A 2-dik oldal 3-dik hasábja 25-dik sorában felülről „a hír már nagyon túlfeszített“ olvasandó : „a húr már nagyon túlfeszített.“ A 2-dik oldal 4-dik hasábja 27-dik sorában felülről „elhihetőleg“ helyett „e t h i t e t ö l e g“ olvasandó. Ugyane hasábon az utolsó mondatnak így kell lenni: „Ne neveltessen, ha emelni akar.“ A 3-dik oldal 1-iő hasábja 15-dik sorában alulról „kardalokal“ helyett „ka r d a 1 n o k o l“ olvasandó. 3-dik oldal 3-ik hasábja 15-dik sorában alulról „e vígjáték szép indítványát“ helyett így kell lenni: „e vígjáték szép nyitányét.“ A 3-dik oldal 3-dik hasábja 2-dik sorában alulról „e szótár“ helyett „a szótár“ kell. A 3-dik oldal 4-dik hasábja 7-dik sorában felülről „Todelet kapitány“ helyett „Jodelet kapitány,“— ugyanott a 9-dik sorban „Gorgibus“ helyett „Gorgibus,“ — ugyanott a 13-dik sorban „Pencil“ helyett „Pencil“ olvasandó. Magyar könyvészet. 137. Ó-kori Classikusok. — Romai remekírók magyar fordításban : Caesar galliai hadjárata. Forditá,s jegyzetekkel ellátta Sárváry Béla, kegyesrendi áldoz stb. Pest 1856, 16-r. Kiadja Lampel Róbert. III-dik füzet 241—340. lap. Ára : 24 krpp. 138—9. M. T. Cicero kiszemelt szónoklatai. Forditá stb. Sérváry Béla stb. Pest, 1856, 16-r. Kiadja Lampel Róbert I. kötet, III. füzet 257—294 lap. II. köt. 1—88. lap. Ára 48 kr. 140. Szent evangéliumok, leczkék és epistolák a kath. egyházi évnek minden vasár- és ünnepnapjaira. Üdvözítőnk szenvedéstörténetével és egy függelékkel. Az esztergomi bibornokérsek és magyarországi prímás jóváhagyásával. Bécsben, 1856. NXCIV VI* Grund Leopoldnál A császári kir. iskoláké.- Vasaban. 8-r. 276,1. Át kötve vászonhf»** kpP‘ KÜLFÖLD. Angolország,. London, apr. 26. Jövő hétfőn Karl bukása megint szőnyegre kerül a parliamentben. „Mutatja, mond a Times, mi mély hatást idézett elő azon szerencsétlen esemény, hogy emléke még azon terület visszaadását is túléli. Sokan azt tartják, elmúlt esőnek nem kell köpenyeg. Mire valók a meddő vitatkozások oly dolgok fölött, melyeket úgy sem lehet többé jóvátenni, miért azok fölött czivódást kezdeni! A józan eszű angol nép nem igy gondolkodik. A jövő miatt, azon férfiak érdekében, akik azon sikeretlen harczban résztvettek, s csak most adattak vissza hanuknak és barátaiknak, vizsgálnunk kell az elmúlt eseményeket, ha nem is segíthetünk többé azokon. Az igazság hozza ezt magával. Karl bukásának okait két felé osztályozhatni. Egy rész a török hivatalnokok corruptióját, a szükséges előkészületek hiányát, s Williams tábornok elhagyását illeti. A másik oly időkbe eső dolgokra vonatkozik, midőn a vár immár be volt zárva, az Omer pasa elé vetett akadályok, a hadműködési alap nem helyes megválasztása s az erzerumi parancsnok állítólagos árulása, stb.“ A Timesnak azt írják Bécsből, hogy az idegen seregek hat hónap alatt vagy még előbb is odahagyják Törökországot. A keletindiai társaság igazgatósága tegnap 5000 font évi nyugdíjat határozott az indiai volt főkormányzónak, lord Dalhousienek. Az alsóházban French jelenti, hogy hétfőn megkezdi a kincstár első lordjától, várjon a Duna torkolatánál fekvő szigetek a békekötés erejénél fogva visszaszállanak-e Törökországra, vagy Oroszország birtokában maradnak.— Laing a canadai seregüyylesre nézve kíván fölvilágosítást. Lord Palmerston feleli : valóban nem foghatom meg, mi oka van a félelemre a tisztelt urnak. Ha azt állítják, hogy 10,000 embert küldtek a a britt éjszakamerikai gyarmatokba , otromba túlzás. De ha valósággal annyi katona menne is oda, nem foghatom meg, hogy láthatna okos ember abban invasid tervet Éjszakamerika ellen. Tudva levő dolog, hogy a háború kezdetével, hadseregünk igen alacsony békelábon állott, s hogy minden lehető eszközhöz kelle nyúlnunk, keleti hadseregünk mielőbbi erősítése végett. Egyebek közt éjszakamerikai tartományainkból majd mind kivontuk a rendes katonaságot. Miután a háború szerencsésen véget ért, s a sereggel rendelkezhetünk , nem 10,000 hanem csak mintegy 4000 főnyi hadat akarunk éjszakamerikai gyarmatainkba, az ottani katonai állomások fedezésére, visszaküldeni. Nem hihetem, hogy a kormánynak az lesz politikája, mely szerint azon tartományokat, védelmekre nézve, kizárólag önerejükre hagyja. Igen esztelen politika lenne ez. Számíthatunk ugyan gyarmatosaink hűségére, ragaszkodására, és bátorságára , de ők többnyire azzal vannak elfoglalva, hogy földük természetes segélyforrásait szorgalmuk által hasznosítsák, s ily néptől nem várhatjuk, hogy állandóan hadi szolgálatot teljesítsen. Kétségkívül pompás nemzetőrséget képeznek, mely évenként néhány napra egybejó katonai kiképzés végett, s a mely szükség esetén, ha a hon védelmére kerülne a sor, síkra is száll s méltónak mutatja magát elődeihez. De oly helyekre mint Quebec, ily haderő nem képezhet illő hadi őrséget, kell lenni rendes hadsereg magvának ott, melyre támaszkodhassék s fegyelem és szervezet tekintetében példányul szolgáljon neki. A kormány 3—4000 embert akar csupán Quebecbe és Montrealba küldeni, s azt hiszem, semmi olyast nem tön ezzel, ami miatt nem vállalhatna felelősséget. Azt is kérdi tisztelt barátom, akarunk-e Costa- Ricába is 10,000 főnyi hadat küldeni. Részemről semmit sem hallottam erről. Francziaország, Paris, ápril 26. A belügyminiszter f. hó 24-kén köriratot intézett a megyefőnökökhöz, melyben midőn községi választások alkalmával szokásos szavazatlevél-kiosztások fölötti vitákra utal, ekként nyilatkozik: „Az általános szavazatjog, intézvényeinknek ezen alapelve szabad és becsületes gyakorlata ne legyen semmi kétség, semmi kétértelműség tárgya : a császár azt akarja , hogy az általános szavazatjog tökéletesen szabad legyen, s akarja még, hogy ezt minden ember hadd tudja.“ Ezután idézi a miniszter a törvényes határzatokat, melyek az ajánlkozók korirataira s hitvallomásaikra, úgyszintén a választó levélkékre vonatkoznak, és igy folytatja : „Hanem e kivétel minden egyéb nyomtatvány terjesztését ilető köztörvény alól csak oly jelöltségek javára tétetett, melyeknek hitelességét a jelölt aláírásával ellátott közjegyzék biztosítja s melyekért a felelősséget a jelölt nyilvánosan magára vállalta. E kiváltságban a választólevélkék névtelen kiosztogatói nem részesülhetnek; ezeknek nem engedi a törvényes határozat, hogy vaktában szórogassanak szét neveket, minélfogva gyakran zavargás és botrány történhetik, miután e nevek viselői majd nem is adták beleegyezésüket efféle eljáráshoz, majd pedig törvény értelmében nem is képesítvék az illető hivatalokra. E kiosztásokra nézve ismét érvényessé lesz a köztörvény, s folyamodni kell az engedélyért. Önök azonban, midőn e folyamodásokra nézve határoznak, a polgároknak lehető legnagyobb szabadságot fognak engedni. Nem fogják feledni, hogy a tiltás csak ritka, kivételes legyen , nyilvános botrány vagy rendzavar veszélyének kerülése végett alkalmazandó, sohasem mellékes utáni előmozdítása valamely jelöltnek. Ezen szabályok egyszerűek , s teljes szabadságot biztosítanak az általános szavazatjognak. A császár elvárja, hogy e szabályok törvényszerűen fognak alkalmaztatni.“ A„Constitutionnel“ szerint a párisiak a krimiéi sereg második bevonulását is várhatják, azonban ez kissé később fog történni, miután a krímiai sereg, egészségi állapota miatt huzamosb ideig tartó elszigeteltetést igényel. UJ POSTA, Bécs, ápril 29. Gortsakoff hg,ki véglegesen Oroszország külügyminiszterévé neveztetett, a legközelebbi hónap folyamában Bécsbe jövend, hogy bucsúaudiensán Császár ökölségének visszahivatási iratát átnyújtsa. A párisi békeszerződvény hivatalos szövege holnap fog a „Wien. Ztg“-ban megjelenni. *) A párisi conferentiák öszves jegyzőkönyveinek kinyomatása a cs. kir. államnyomdában tegnapelőtt végeztetett be. Hübner báró ausztriai követ a párisi udvarnál a közelebbi tizennégy nap alatt rövid szabadsággal ide érkezik, hogy Császár Ő Felségének személyesen köszönje meg a neki adományozott Leopold-rend nagykeresztjét. A „Béri. B. Z.“ Toggenberg lovag ausztriai kereskedelmi miniszternek egy iratát közli, melynél fogva Andrássy gróf által az egyesült tiszavonali vaspálya-bizottmánynak jelentetik a bekövetkezendő engedményezés. Az irat igy hangzik : A tiszt. bizottmány általja Pest-miskolczi, Debreczentokaj-miskolczi, Miskolcz-kassai, pályavonalak, a pesti vonaltól Török-Szent Miklós és Aradra vezető vonalnak fölépítése és üzletengedményezésének megnyerése végett valamint a félig bevégzett szolnok-debreczeni és püspök-ladány-nagyváradi államvonalak átengedése végett, benyújtott kérvény a törvénynek megfelelő tárgyalás alá vétetik. Továbbá azon az elintézés mielőbbi siettetését illetőleg brevi mann tett folyamodásra nézve — hogy a vállalat körül pénzügyi intézkedéseket lehessen tenni —azon helyzetben vagyok, miszerint 0 cs. k. Fölségének legkegyelmesebb szóbeli fölhatalmazása következtében a tisztelt bizottmányra nézve már is biztos kilátásba helyezhetni az elöl emlitett pályavonalaknak (Pest- Miskolcz, — Debreczen-Tokaj-Miskolcz , — Miskolcz- Kassa, — a pesti vonaltól T.-Sz.-Miklós és Arad) kívánt végleges engedményezését, valamint a félig bevégzett szolnok-debreczeni, és püspök-ladánynagyváradi államvonalak átengedését, mégpedig mindezen vonalakat kilenczvenkilenc évre terjedő engedményezés és az állam részérőli 5*110 00 kamat biztosítás mellett a befektetendő tőke után, minél azonban ez engedményezés közelebbi szabályai (különösen a megállapítandó tariffát és a kérdéses vonal részletezését illetőleg) természetesen még fentartandók maradnak. Bécs, apr. 23. 1856 Aláírva: Toggenburg. Páris , april 26. — Itt még mind nem tudnak megnyugodni az „elárult okmányok“ miatt, s a dolog komoly fordulatot kezd venni. Tegnap este Lejoivet levelezési irodájában motozás volt : a rendőrség ott a békekötésnek egyik javítéklenyomatát találta , melyről Lejoivet azt mondá hogy már hat napja van birtokában. Lejolivet a vizsgáló biró elé idéztetett, előleges vallomástétel végett. Azon tilalomhoz, mely szerint semmiféle kivonatot sem szabad közölni az okmányokból, valamennyi lesz hozzátartotta magát, csak a „ C onstitution ne 1“ nem, mely is ma esti lapjában, mely a megyék s a külföld számára van szánva, lenyomata az april 8-dikai ülés jegyzőkönyvét. Ennélfogva a belügyminiszter e szám valamennyi példányát lefoglaltatta még mielőtt a vasúti vonalakon elszárnyalhattak volna! Páris , april 26. Tegnap ezt írták innen a brüsseli „Nord“-nak: „A kivonat, melyet ön f. hó 24-kei számában az april 8kai ülés jegyzőkönyvéből közlött, nagy izgalmat okoz a politikai világban. Különösen ezen jegyzőkönyvre s Walewski gróf beszédére czéloztam, melyben kikelt a belga sajtó ellen. Megírtam volt egyik utóbbi levelemben, hogy az okmányok közzététele oly eseményeket fog felfedezni, melyek felizgatandják az európai közvéleményt s komoly politikai eredményűek lesznek. A Walewski gróf előadta politika a római államok ügyében nem egyéb, mint ismétlése a császár azon híres levelében kifejtett politikának, mely levelet a császár még mint köztársasági elnök intézett volt Ney Edgárhoz. Ne feledjük, hogyan fogadá IX. Pius pápa e levélrőli jelentést, (mert a levél nem ment ahoz, akinek szólt, miután az akkori miniszter Falloux ellenzé annak elküldetését.) Ne csodálkozzék tehát , ha tudósítom , hogy a szentszék nunciusa Sacconi nagyon aggódónak látszik. — Magától érthető, hogy Clarendon lord és Cavour gr., midőn Wajewski gr. észrevételeit támogaták, még hevesebbek voltak; ők nevezetesen a római államok secularisatioját sürgették.Cavour gr. nyilatkozata valóságos vádokmány az olaszországi megszállás ellen. A szárd miniszter úgy tett, mintha inkább akarna az ausztriai megszállás mint a franczia ellen beszélni , s Hübnerb. sietett megjegyezni, hogy Ausztria nem áll egyedül Olaszország megszállásában, hogy Rómát franczia sereg tartja megszállva, s hogy maga Piemont is megszállta Menthont és Monacot, még pedig daczára e tartományok törvényes fejedelmeinek , holott Ausztriát a római államokba , a toscanai és parmai herczegségekbe maguk az országoknak fejedelmei hívták meg. E válasz úgy látszik megzavarta Cavour grófot; legalább Hübner bárónak adott feleletéből mindenesetre lehet következtetni, hogy meg volt zavarva. „Walewski gr. azon fontos, april 8dikai ülésben azt akaró kivinni, hogy az értekezlet szigorú „tudnivalókkal lepje meg Görögországot, a római államokat, a nápolyi királyt és Belgiumot. Bao gr. azonban gátat vetett minden ilyen végzésnek, kijelentvén, hogy az értekezletnek nincs joga oly független államoknak belügyeibe avatkozni, mely államok — nem lévén képviselve az értekezletben sem magyarázattal, sem védelmükkel elő nem léphetnek. „Miként ön lapja már jelenté, az értekezlet nem is hozott végzést a franczia kormány indítványaira, de Walewski gr., midőn a vita foglalatát előterjeszté, e foglalatból, ha nem is törvényszerű és hivatalos, de mégis legalább erkölcsi erejű tudósítást alakított, mely Görögországnak, a római államoknak, a nápolyi királynak és Belgiumnak szól. „És ezt mi nagyon fontos eseménynek tartjuk, melyet a londoni és turini kamarák vitatkozásai még nagyobbítani és élesíteni fognak. Az aprili dikai ülésről szóló jegyzőkönyven a figyelmes vizsgáló megtalálhatja csíráját komoly és legközelebb bekövetkezhető európai eseményeknek. „A szárd képviselők, kik egyenesen végzést akartak hozatni az értekezletben, föltüzeltetvén, benyújtók Pá- *) Ma april 30-kán eszre vettük e békeszerződvényt a Wien. higban s jövő számunkban közlendjük azt. Szerk.