Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)
1856-05-05 / 1857. szám
274—185?. 2-ik évf folyam. Itésió, máj. 5. Szerkesztési irotta : Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet, Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utca, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények díja : 5 h*,ábos Petit sor 4 pkr, Bélyegdíj külön t0pkr ! . Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre ... . 10 frt p. p. 1854. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. PEST, május 5. Távirdai tudósítások. London, ápr. 29. Parsból jelentik, hogy egy hírlapi ügynökség igazgatója (agence de publicité) arról vádoltatván, miszerint külföldi levelezőknek a párisi szerződvény és jegyzőkönyvek szövegét részben átszolgáltatta, elfogatott. Ez bizonyos L..........ki a utazási tömlöczbe vitetett. (Emancipation ) London. Szombaton. Hír szerint Clarendon lord most szerdán az amerikai követnek egy jegyzéket adott volna át, melyben nyájas , de szilárd modorban azon brit ügynökök visszahívása, melyet Amerika, a toborzásban részvétek miatt kívánt volt, megtagadtatik. Madrid, ápr. 29. Az astúriai herczegasszony mint létéről, ki már tökéletes javulásban van, többé nem adatnak ki orvosi jelentések. — A Cortes bizottmány a Spanyolország és Nápoly közötti szerződvényt helybenhagyta. Általános csend. Páris, máj. 2. Tegnap délben a császárné első ízben jelent meg ismét a Tuileriák termeiben. PESTI NAPLÓ, Pest, máj. 5. A magyar erdészegyletnek f. évijul. 15—18. Késmárkon tartandó VII. közgyűlése erdészeti tárgyak kiállításával fog összeköttetni. A kiállítási tárgyak juli 10-ig az ügyvezető hivatalhoz küldendők. A kiállításra különösen alkalmas tárgyak im ezek : I. Az állatországból : a) Kitömött mindennemű állatok; b) hasznos és ártalmas erdei rovarok; c) feltűnő vastagságú vagy rendkívüli szarvak. II. A növényországból: a) Mindennemű hazai famagvak, akár toboz-, tok- és hüvelyben, akár tisztára kifosztva; b) gubacsok; c) fapalánták, levelek, virágok stb.; d) különféle fanemek szeletei, figyelemmel a különösen kedvező növési viszonyokra ; e) cserjék, erdei gyomok, füvek, mohok, rufmok, taplók stb. III. Az ásványországból: a) különféle hegyképletek, erdei földek, s ritka kövek; b) érczek (fémek); c) kőszenek; d) kövületek. IV. Erdészeti szerszámok : a) Favágó- vagy famivelési szerszámok; b) mérőeszközök; c) különféle erdőmivelési eszközök, szerszámok vagy gépek kicsiben, vagy csak rajzban is. (Vége következik.) — Aprilhe 21 -én éjjeli 11 és 1á órakor nevezetes égi tünemény volt látható Kolozsvárit. Az északra eső lálkörön egy jókora nagyságú tűzgolyó húzódott félkörben. Színe halaványsárga volt. Lobogó lánggal égett fényesen. Mintegy 10—13 foknyi utat tett. — A „B. H.“-ban olvassuk, miként Rózsavölgyi pesti műárus Bihari, Csermák és Lavota régi magyar nótáiból többeket egy gyűjteményben közrebocsátani szándékozik; hogy e gyűjtemény hitelesség tekintetében is becseset biland, s nem pusztán hamisan lesz elég érezve említett régi jeles zeneszerzőink nevével, arra elég azon egyszerű körülményt fölemlítenünk, miként a nevezett mitátus ar örököse egykori kitűnő zenészünknek R ó z s a v ögy i n e k , ki személyes baráti viszonyainál fogva azon szerzőktől több eredeti kézirat, vagy hiteles másolat birtokában lehetett, melyek később utódára mentek át, vagy pedig az öreg Rózsavölgyi nyomán ez mindenesetre ismerheti azon forrásokat, .a. l A..Dt ama szerzeményeket hiteles alakban merítheti. Ezt a régi zenénk iránt érdekkel viseltető műbarátok megnyugtatáséra kötelességnek tartottuk elmondani. Hogy azonban a kiadni szándékozott füzet mint összes gyűjteménye Bihari, Csermák és Lavota műveinek, ha csak a kitűnőbbeket veszszük is, hiányos marad, az mind a tér, mind e szerzemények elszórtsága tekintetéből igen természetes, azért örvendetesen értesülünk azon másik hírről, hogy gróf Fáy István, a magyar zene ismert mentora „Régi magyar zenegyöngyök“ czím alatt saját gyűjteményéből hasonlóképen szándékozik egy kiadást létesíteni. Úgy hisszük, e két kiadás legkevésbbé sem áll egymással szemközt, sőt érdekesen fogja egyik a másikat kiegészíteni, érdekes lesz még azon esetre is, ha ugyanegy nóta mindkét kiadásban megjelennék, mert mint a régi zenénk ismeretében tökéletesen illetékes gróf úr állítja, van rá eset, hogy például Csermák ugyanegy compositióját néha ötfélekép is leírta. A zenebúvárnak e körülmény még érdekesbbé teendi a czélbavett vállalatokat. — Szabó Ignácz az „első magyar hangoró iskola“ szerkesztője az előfizetési határidőt május 10-dikig terjeszti ki. — Legújabb vegytani kémelések a harmatban jódot (iblanyt) fedeztek fel, sőt Cholin tanár az esővízben is fedezett fel iblanyt. E felfedezés folytán a harmatvíz hasznos gyógyszerül mutatkozik. — Újabb időben Alexandriában magyar borraktár keletkezett. — Miután az Eszterházy Kázmérféle nyertes sorsjegyek után járó nyeremények ki nem fizettettek, a nyerő sorsjegyek tulajdonosai az illető tömeg ellen bírói keresetet indítanak. — A nemzeti múzeum részére ez év első évnegyedében adományozott, részint vásárolt tárgyak jegyzékének folytatása : IV. Természettudományi osztály. A) Á11 a t o rs z á g. Dr. D o 11 e s ch a 1 Lajos katonaorvos Java szigetén 202 gerinczes és 1363 gerincztelen ottani állatot, valamint egy maiayi ember és egy babirussa sertéskoponyát küldött. Fehér Miklós gépész Törökbecséről a párisi világiparkiállításból szerzett többnyire ausztráliai tárgyakat, u. m. 3 állatkoponyát, 10 gerinczes és 4 gerincztelen állatot, B. Prónay Gáborné : II kardinálmadarat, Pfeffer Ignácz fürdőtulajdonos : 1 kis majmot, Oláh Zsigmond földbirtokos: 1 mezei nyulat, Kubinyi Ferencz afrikai krokodiltojást, Kubinyi Ágoston : egy afrikai majmot, Scholtz Adolf asztalosmester 6 madártojást, Pados János áldozát egy habarczfélét, Frivaldszky Imre nyug. museumi őr egy nagy szivacsot, Kovács Gyula museumi őr 40 faj pókot, Chyzer Kornél orvosnövendék 2 fajrákot és egy szunyoghernyót, Dr. Schwarzer egy ritka nagyságú darázsfészket, Szemer Mór tanulót és elefánt és 2 kisebb foggal ellátott állkapctát ajándékoztak. B) Növényország: Dr. Doleschal Lajos Jávából 300 példány szárított növényt, egy nagy hüvelyes gyümölcsöt és más apróbb mag- és gyümölcsféléket küldött. Fehér Miklós a párisi kiállításból 303 darabból álló ausztráliai fagyűjteményt és több szinte Ausztráliában gazdasági, orvosi és műtani czélokra szolgáló különféle növényrészeket, Dr Nandtrich Károly amerikai utazásából 175 darab szárított növényt és Kovács Gyula a keskeny úti fűnek egy különös példányát ajándékozták. (Folytatjuk.) Előfizetési fölhívás ily czimü könyvre . Borászati közlemények a magyar pinczegazdászat mezejéről. Irta Vajda Dániel. Ezen munkácskámat , melyet valamivel rövidebbre szorítva A. L. aláírással a Gazd. Lapok 1854 és 55-iki folyamatban adtam, ismerik már pinczegazdáink, kik közül többen arra szólítottak föl, hogy borászati közleményeimet külön nyomatra is adjam ki. Én e kívánatnak eleget kívánok tenni, de mivel az erre szükséges pénz tőlem ki nem telik, meg akarok bizonyosodni : várjon a kiadást óhajtók száma elegendő-e a kiadási költség fedezésére? és épen ezért választani az előfizetés útját. — Tudni valók: 1. Munkám tartalma, több mint húsz évi borok körüli gyakorlatias tapasztalatok s kísérletek, és ezekkel egybekötött olvasgatás eredménye , kiterjed az egész pinczegazdászat minden ágára, és tárgyankint osztályozva néhány fölvilágosító rajzzal is el van látva. Illő, de nem túlzott tömörséggel nyomva tizenöt ívnyi fog lenni a könyv, melynek előfizetési ára 1 fr 30 kr. ezüstben, az előfizetés véghatárideje pedig folyó év június 20-a. 2. Kérem figyelembe vétetni, miszerint megvásároltatásra váró példányokba fektetendő pénzem nem levén, én csak is annyi példányt nyomatok, mennyiből a tartozásképi példányokat kiadhatom , az előfizetőket s gyűjtőket kielégíthetem, s egy két honi intézetnek kedveskedhetem ; kik tehát e munkámat bírni kívánják, méltóztassanak előfizetni, mert könyvem (az én tudtomra s akaratomból) sehol sem leend vásárolható egyetlen egy példányban is. 3. Az előfizetést gyűjtők kinevezése , csekély belátásom szerint nem a könyvkiadó teendője, mert ő csak oda küld könyvet, honnan pénze jött, s így mindig tisztában van; czélszerűbbnek gondolnám, hogy a pénz beszedésére, könyvek közbeszolgáltatására stb. vagy önkéntesen vállalkozzék vidékenkint valaki, vagy(mi még jobb) maguk az előfizetők bízzanak meg oly egyént, kinek jó akarata, pontossága , s ügyességében hisznek. Én tehát név szerint senkit sem nevezek ki előfizetés gyűjtésére, hanem egész tisztelettel fölszólítok minden pinczegazdát, minden könyvárust, s kérem jóakaróimat és mindazokat, kiket ez úgy mint honi s magyar gazdászati érdekel, hogy az előfizetést a könyvemre elválalni méltóztassanak.Hálám s tiszteletem jeléül, minden teljes számú tíz előfizetőtől egy díjtalan példánynyal kívánok kedveskedni tisztelt gyűjtőimnek. 4. A begyűlt pénzt, szükségtelen idestova küldözgetés által veszélyeztetni nem kívánom, kérem tehát gyűjtőimet, tessék egyelőre a pénzt maguknál tartani, és ingemet csak az előfizetők számáról tudósítni; erről szólílandó becses soraikat folyó év június 21-én tevén postára, s utasítva Czegléden át Nagy-Körösre Vajda Dánielhez bérmentesen. Én aztán a június végéig beérkezendő levelekből számba fogom venni az előfizetők öszvegét, és ha ezt nem találnám elegendőnek a könyv kiadhatására, kérni fogom a lapok útján a gyűjtőket , legyenek szívesek visszaadni pénzüket az illetőknek, minthogy könyvem ki nem jöhet; ha pedig az előfizetők számát elegendőnek találom, akkor bizonyos a könyv kiadhatása, biztosan léphetünk tovább, e kedvező esetben tehát a lapok útján kérni fogom gyűjtőimet, hogy már most az előfizetők neveit és az előfizetési díjakat kezemhez küldeni szíveskedjenek, mely alkalommal kérem azt is tudatomra juttatni: magok a gyűjtők szándékoznak-e tőlem elvitetni a könyveket ? vagy pedig postán kívánják azokat küldetni ? s mely postaállomásra? A pénzek bejötte után sajtó alá megyen a könyv, gyorsan nyomatik, s lehető leghamarább fog a gyűjtök kezébe küldetni. És ha talán oly szép számú előfizetőkhez lenne szerencsém, hogy erre is jusson költség, gyakori tudósítások által fogom ezen ügy folyamát evidentiaban tartani. A. L. vagyis : VAJDA DÁNIEL a borászati közlemények írója. A FEGYENCZ NEJE. JELENETEK AZ AUSZTRÁLIAI ÉLETBŐL. TÖRTÉNETI REGÉNY. MAGYARRA FORDITÁ SZENYEY J. (Folytatás. *) XXII. „Kedves Emiliám ! Mi ma Brade barátunknál fogunk ebédelni. Én azonnal oda indulok. Brade cabrioletje fél hatkor ajtónk elött leend és kocsija téged mezei lakához fog vinni. Öltözködjél oly ékesen a mint csak lehet, kedvesem. Az ebéd hét órakor leend , de hatodfél órakor tartsd készen magad az elindulásra. Barátod Reginald !“ Emíliát ezen levélke igen lehangolta, de ö, nem akarta sérteni férjét, azért a szerint intézkedett. Ő egy csipkegallért mosott és vasalt. A szenvedett érzékeny pénzhiány daczára is egy pár keztyűt s egy uj szalagot vett s megtön mindent, hogy férjének utasításához képest minél ékesebben jelenhessék meg. A kijelölt órában a cabriolet Emilia ajtaja előtt állapodott meg. Ő épen az ablaktáblákat és ajtókat készült bezárni, midőn Flower György, ki foglyait a rendőrépületben már őrizet alá adta, hirtelen Zuzanna kíséretében, ki a kis Serifen ült, a ház felé lovagolva jött. Szállj le Zuzika — szólt Flower — én bemutatlak mistress Harcourtnak s meghallgatom, hogy mit szól hozzád. De várakoztál egy pillanatig, majd lesegitlek a lóról. Hogyan? Jól látok-e? — kiáltott fel Emilia. — Flower György ! hát ön valóban él még? Hisz azt mondották, hogy ön a vízbe fúlt. Épen nem mistress Harcourt, én még élek, és pedig oly eleven állapotban, hogy nősülni szándékozom. Nézze csak ön ezt az istentelen leányzót, ki hatalmat gyakorol rajtam. Valóban? No’s szívemből örvendek, hogy ezt hallhatom. Üljön le kérem. Őt Zuzannának hivják — szólalt meg újra Flower. — Csinos leányka, mint ön látja, és épen oly jó is mint csinos. Nem de Zuzikám ? Zuzika csak pirulás által válaszolt, mint rendkívül kellemessé tette. Mint megbarnította önt a nap, Georges — szólt Emi l) Lásd ,,Pesti Napló“ 1855. számát, ha — Önnek sokat kellett szenvednie, ezt észrevehetni. . . . Úgy van — felelt Flower — nekem ez idő alatt elég gondom és fáradságom volt; de mindez most véget ér, nemde Zuzikám ? s én reményiem, hogy kis gazdaságomban nem sokára kissé ki fogok pihenhetni. Hol van a kapitány, s mint folynak a dolgok különben ? Ő Brade úrnál van, hol ma ebédelnünk kell, sőt attól tartok, hogy már kissé későn is érkezem. Hiába, már önnek holnap egy kis hosszabb látogatást kell nálam tennie. Ezt mondván, Emilia keztyüit kezdé felhúzni, mialatt még egy két barátságos szóval sajnálkozását fejezte ki Zuzika előtt a miatt, hogy tőle ezúttal oly hamar megválni kénytelen. Flower fölkelt s Emíliát kémlő szemekkel vizsgálta. A kanálló cabriolet Brade úré? Ént legalább annak ismerem. Igen, — szólt Emilia — ő küldötte érettem. Valóban ? Hisz ez rendkívüli szeretetreméltóság tőle. És mikép ismerkedett ön meg vele ? Emilia kénytelen volt néhány közelebbi körülményt közölni Flowerrel, ő tehát megmondotta neki, hogy Reginald és ő egy vasárnapon Brade mezei lakában ebédeltek, és hogy ő ez idő óta gyakori látogatásokat tesz hajlékukban. És ön engedelmével jön ? — kérdező Flower — óhajtja ön látogatásait? Hogy önnek a valót hímezés nélkül kimondjam , Georges, én inkább szeretném, ha nem jöne, és reám nézve azon gondolat, hogy ma villájába kell mennem, igen igen kellemetlen. Ámde ön ismeri szegény Reginaldom helyzetét. Brade úr nagy befolyású hivatalnok, és mi félünk, őt megbántani. Ohó! hát innét fú a szél? — szólt Flower — fölegyenesülve. Csak menjen ön ismét szobájába vissza mistress Harcourt, s tegye le visile ruháit. Azon majdnem parancsoló hang, melyen e szavakat mondotta, s arczának kifejezése elevenen emlékezteték Emíliát atyjára, így szokott ő is beszélni, s ilyen volt arcza, midőn haragra gyűlt. Szemei villámokat látszanak szórni, ajkai reszkettek s az erek kidagadtak homlokán. Maga Zuzika is megfélemült. Ön menjen Bradehoz? — folytató Flower— nem, Istenemre mondom, ennek nem szabad s ez nem fog megtörténni. Én ismerem Bradet; a korábbi időkben én is némi barátságot tápláltam iránta, de én nyakát szelném le inkább, semhogy általa oly nőnek, kit én tisztelek, ruhája szélét engedjem érintetni. Most látom csak át , miért törekedett a nyomom ember engem eltávolítani. De áldassék Isten ! még épen jókor érkeztem, hogy megsemmitsem pokoli terveit. Csak tegye le ön bízvást kalapját. Ön nem fog elmenni, hanem ön helyett én megyek el, s majd beszélek egy komoly szócskát vele. De ne felejtse ön Georges, hogy Brade úr hatósági személy. Mit törődöm én azzal? Én nem állok hatalma alatt. Igen, de Reginaid .... — jegyzi meg Emília. Reginaid szint oly kevéssé; én Bradet összetörhetem, ő tökéletesen kezemben van. Ezt mondván az ajtó elé sietett s parancsoló a kocsisnak, hogy térjen Brade úrhoz vissza s mondja meg neki, hogy cabrioletjére semmi szükség. Most jöjjön valaki s állítsa, hogy az álmok mit sem jelentenek — szólt Flower önmagában, midőn a házba visszatért. — Ott a rablók barlangjában álmodom, hogy saját szemeimmel kell látnom mindazt, mit ide visszatérésem szerencsére megakadályozott. Engedje meg ön — szólt aztán Emíliához fordulván — hogy Zuzannát visszaérkeztemig itt hagyhassam; elmaradásom nem lesz hosszú. Flowernek ezen erélyes föllépése által Emilia magát önkénytelenül amaz időkbe érzé visszahelyezettnek, midőn ő még Oxford-Hall büszkesége és öröme volt. Ő atyját vélte maga előtt látni, s érzelmeitől legyezetve könyekbe lábadtak szemei. Ő örült, hogy Flower még életben van és hogy visszatért, de egyszersmind félt is, hogy Blade elleni nagy felindultsága káros következésű lehet majd férjére nézve. Zuzanna elbeszélte neki Flower hős tetteit, mit azonban Emilia csak fél füllel hallgatott, mert minden gondolata azon egy kérdésbe pontosult össze : Mily sorsa leend most a szegény Reginaldnak ? Midőn Flower, Brade mezei lakához érkezett, meglepetett azon mély csönd által, mely ott uralkodott; az egész ottani cselédségből egyetlen lélek sem vala látható. Brade úr leügetést hallván, megjelent a folyosón. A rendőrügynök látására meglepetve s félig elkábultan állapodon meg. Ő megholtnak tartotta őt, mert Flower kérte Grimes őrnagyot, hogy egy ideig Sidneybe semmi jelentést ne tegyen a történtek felöl s ő maga foglyait oly módon hozta Sidneybe, hogy az után senki sem ismert rá. Ön-e az valósággal, Flower ? — kérdé végre Brade ur. Én vagyok testestül lelkestől, — válaszolt Georges. — Senki sincs itt, ki istállóba vezethetné lovamat? Majdnem attól tartok, hogy senki sincs — felelt Brade ur — a gazemberek mind elmentek. Mit sem tesz — szólt Flower — én gebémet ide köthetem a sövényhez. S ezt meg is tette, s azután kezeit zsebeibe dugván, egyenesen Brade felé ment, merően szemei közé nézett s vontatott de erős hangon imigy szólt : Hát ön nem nyomorult gazember-e? Mit jelentsen ez, uram ? — kérdé Brade, a kit láthatólag páni félelem szállott meg. Miért sáppad el ön, és miért nem állhatja ki pillantásomat? Miért reszketnek ön kezei? Ön itt egyedül van ; ha segélyért fogna kiáltani, senki sem jöne elő, csak egy kakas sem hallatná szavát, ha önt itt megölnék. Hab álnok, ragadozó farkas, te itt egy ártatlan bárányt vártál, s mostam egy dühös medvével állsz szemközt. Itt Flower karjánál ragadta Bradét, a falhoz lökte s ott erős kézzel tartá, miközben rá fogcsikorgatva és villogó szemekkel nézett. Ereszszen el, Flower — szólt Brade úr, kinek a szó majdnem elakadt szájában. Te tudtad, silány gazember, hogy ő egy erényes, jólnevelt nő; te tudtad, hogy ő a szánalom és részvét oly megható tárgya, milyent a világ csak ritkán látott. Te tudtad, hogy látogatása ma — itt — halálát fogná okvetlenül eredményezni, mert ő kétségtelenül magát életétől fosztotta volna meg. És mégis mindennek daczára. .. . Ereszszen el engem, Flower! Hallgass, vagy tüstént megöllek s igy megleszesz kimérve azon mindennemű gyalázattól, mely reád vár. Mielőtt három hó lefoly, Sidney utczáin fogsz mint rongyokkal fedett koldus szerte kóborolni, s csupasz lábujjaid szétmállott saruidból fognak kiállani. Oda jutandsz, hogy ezer örömmel kapod fel azon pénzdarabkát, melyet eledbe vetek, mint egy alkalmatankodó ebnek a csontokat szokták odadobni. Te gyalázatosan ki fogsz csapatni hivatalodból s tiltott lesz a kormányépülethez bármikor csak közelibed is; barátid közöl senki sem merészlend védszózatot emelni melletted — tartsd jól eszedben, a mit neked mondok — aljas gonosztevő, a ki vagy! És megaláztatásodban még azon vigaszod se legyen, hogy azon nőnek, kit te ma magadhoz vártál, neve a tieddel összeköttetésbe hozatnék; nem, még csak ezen elégtételben se részesült. — Isten önnel, Brade ur! (Folytatjuk.) Magyar könyvészet. 146. Koronka. Imakönyv a szépnem számára. Irta Koronka Antal. Második átdolgozott és bővített kiadás. Kolozsvár 1856. Stein János tulajdona. Az ev. reform. főtanoda betűivel 8rét 305 lap. LEVELEZÉSEK. Losonc*, ápril 27. (Ered. lev.) Az emberi boldogság, a közjólét és műveltség előmozdítója minden intézet, legyen az akár a polgári élet akár a művészet, akár a tudomány világából való; mindegyik emeltyűje az elhaladásnak, ha czélszerű elvekkel van szervezve, s közfigyelemre érdemes, ha feladatának megfelel. Ily tudományos gymnasiumunk volt nekünk hely. hitvallásunknak a losonczi iskola; hite, neve szép volt mindenkor. Ma tartatott egyházi gyűlés az iskola jövője iránt, hogy t. i. mi módon rendeztessék s ismertessék el a magas kormány által nyilvánosnak, mint legyen biztosítva az elenyészés ellen. A tanári kar, bármennyire igyekezett