Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-11 / 1922. szám

5. §. Az 1858. július 30-ka után az általános vagy közigazgatási osztályból az 1850. julius 30. kelt tör­vény ren­dzere szerint államvizsgálatok többé nem tar­tathatnak. 6. §• Az államszolgálatnak azon fentemlitett jelöltjei, kik ezen időpontig, a bírói vizsgálaton felül, az áltatok leteendő másik (1 §.) államvizsgálatot sikerrel le nem tették volna, azontúl kötelesek lesznek e helyett, az ál­lamvizsgálatot az 1856. ápril 16. kelt miniszteri rende­let (birodalmi törvénylap 54. sz.) szabálya szerint le­tenni. 7. §• A pesti, zágrábi és nagy-szebeni bírói vizsgá­lati osztálynál, a vizsgálati tárgyak, a fennálló többi vizsgálati bizottmányoknáli bírói vizsgálatokkal egyiránt, az ausztriai polgári jogra, polgári perre, büntető jogra és büntető perre, s a kereskedelmi és váltójogra szorí­­tandók. 8. §. Az elméleti államvizsgálatok iránt ezen, vala­mint az 1856. ápril 16. kelt itteni kibocsátványnyal, (birodalmi törvénylap 54. sz.) hozott határozatok, je­len rendelet közzétételével tüstént hatályba lépendenek. 9. §. Ezen határozatok a paduai és páviai egyetemek idghallgtatóira nem alkalmazandók. Gróf Thun s. k. Börzetudósítások. Bécs, jul. 9. 5°10 m­et. 84% __5/­­ 4­­/2 % 74—%. Nemz. kölcsön 857/s—86. Urbérkárp. kötv. a.­­ a. 86%—87 ; a többi 79—84. 1854-ki sorsj. 240—%.Bankrészv. 1112—1114. Bank­­certif. 362—364. Hitelintéz. 384%—385. Dunagözd. 612_614. d. g. 13. kibocs. 585—586. Tiszai vasút 106­2—3/4. Nyugati vasút 109%—110. Keleti vasút 12~y4. Lombardiai 126—1­2. Északi vasút 290—%. Államvasut 328—330. a. vas. certif. 243—%. Augs­burg 102%—%­. London 10. 2—10. 1%. Pária 119­­%. Arany 7­ 7%. Ezüst 2%­ 3%. Táviratilag. Páris, jul. 8. 4%% 1. 94 3% 71. 65. Ausztr. kölcsön 88%. Államvasút 876. Credit mobil. 1570. Lombard 660. London 3% Consolok 95%. Dunavizállás. jul. 9. : 8­5' 3'­0. fölött. Tiszavizállás : *) LEVELEZÉSEK. Nógrád , jul. 6. (Ered. lev.) Tiz nap múlva, f. h. 16-kán, érdekes napja lesz a nógrádi ág. vall. esperes­­ségnek. Akkor tartand t. i. a tisztelt testület Losonczon közgyűlést, melynek legfontosb tárgyát az ottani két protestáns tanoda egyesítése teendi. Ez eszme nem uj. Közel két évtized elött jön megpendítve. Azóta hol meg­dermedve szunnyadó­, hol uj életre volt (elköltve, csak valósítva nem. Kifejlődött-e már annyira, hogy annyi év érlelte zamatos gyümölcsként örvendeztesse meg most, a szükség kényszerítő parancsszózatára, de barátait­­ megmondani nem tudjuk. Megmondja f. h. 16-ra.Ez esz­méi fejlődése minden phasisában figyelemmel kisérve mi csak annyit tudunk, hogy most több s nagyobb akadál­lyal kell, mint azelőtt, megküzdenie. Számba nem véve azon keveseket, kik minden nagyobbszerű eszmét (s ki ta­gadhatná ezen unió nagyszerűségét épen Losonczon,a ma­gyar­ és szlávság várvonalán?) hőn karolnak fel,ott vannak a közönyösek, kik ha nem is használnak, legalább közvet­lenül nem ártanak; némelyek a logica emberei, visszás­ságot látnak a tanodák szervezésében (itt az uniót épen *) T. Nagy Miklós úr, kinek szives készsége juttat ben­nünket ez érdekes jegyzékhez, s ki, ígérete szerint, ezentúl minden héten fogja lapunk uttán a kereskedői világot a felső Tisza vízállása felől értesíteni, fogadja ezennel teljes köszönetünket. Becses értesitéseit ezen­túl bérmentetlenül kérjük küldetni. Szerk. KÜLFÖLD. Francziaország, Páris, jul. 6. Egy titokteljes esemény pár nap óta nagy mértékben foglalkoztatja a a st.-cloudi palota lakosait. A száz testőrök egyike jul. 3-káról 4-kére viradó éjelen a császári herczeg lakosz­tályába vezető folyosón volt örül felállítva. A gyengén világított folyosó végében, — mint a katona beszéli — hirtelen egy fehér alak jelent meg, mely a császári her­czeg lakának tartott. A száz testőr felé ment, s rá kiál­tott. Az alak azonban eltűnt a herczeg lakában , mielőtt az őr elérhette volna. A katona lármát ütött. Mindjárt vizsgálatot tartottak, de semmit sem találtak. Egy más katona is hasonló alakot látott volna, még­pedig egy a parkra nyíló ablaknál. A, Moniteur de l’Armée ben megjelent, hivata­los jelentés szerint a keleti sereg halottainak száma ki­szállásától fogva a béke aláírásáig 62,492. Ebből 1284 tiszt, 4403 altiszt, tizedes stb. és 56,805 katona. E számba benfoglaltatnak a csatatéren elesettek és azok, kik seb és betegség következtében haltak el. Ez idő alatt meghalt Algierban 5246, Olaszországban 1088, a keleti tengeri expeditióban 1059, s Francziaország­­ban 13,633 ember. A franczia sereg e szerint 1854. máj. 1 felöl fogva 1856 márt. 30-g elvesztett 83,520 embert. Hugo Victor egyik barátjához D­o 11 i­n­g­e­r­hez, a „Gazette de Paris“ igazgatójához következő ira­tot intézett: Hauteville-House, jun. 12. 1856. Uram! A „Gazette de Paris“ megjőve bagoly fészekszerü sziklabarlangomba. Bár­mily éji madár va­gyok is, örömöt okoz nekem ezen napsugár (verseinek dicsérő bírálata). Köszönet a szelíd, éltető világért, me­lyet ön hozzám küld. Ön oly kifejezésekkel szól rólam, melyek engemet meginditnak, s én minden szóban látom a jó indulatot. Én magányomban veletek mindnyájatok­kal, a gondolkozókkal, költőkkel, művészekkel, a gon­dolat, irály, művészet, előhaladás bajnokaival élek, s én mindannyiszor boldognak érzem magamat, valamennyi­szer felém fordultok; ez mintegy viszonzás élénk ro­­konszenvemre. Mindenek előtt köszönöm önnek, uram, azon báj- és szellemtől fénylő sorokat, melyekbe ön ne­vemet vegyité, s én „bravo“-t mondok önnek, m­ig ön „bátorság“-gal serkent. Louis Bland­e francot küldött a „L­­­é­c­­­e“-nek, mint adományát a vizkárvallottak számára. — Páris vá­rosa aug. 15-én nagy lakomát ad a Krimiából vissza­tért P­e­­­i­s­s­­­e­r tábornagynak és ezredeknek, s való­színűleg az iparműpalotában, hol 50,000 ember elfér. A Lyonnal szomszédos helyeken a titkos társulatok közt befogatásokat hajtottak végre. Olaszország. A „Journal des Debats“-nak írják Rómából, jun. 28-káról , hogy a szent atya Porto d’Anzióbai utazásának czélja különösen az, hogy bizo­nyos ügyeket, melyek régidő óta függőben valának, a nápolyi királylyal elintézzen. A kolostor-kérdés, a köz­oktatás,­­ és Sziczilia úgynevezett egyházi független­ségének kérdése döntendő el mindenek előtt. A nápolyi udvar II. Urban pápa egy állítólagos bullájára támasz­kodik, melynek eredetijét azonban sohasem valának képesek fölmutatni; a szicziliai királyok, s most Nápoly királyai még mindig azt állítják, hogy egy, a latere legátus minden jogaival bírnak. Sőt a mostani király annyira ment, hogy saját hatalmából Palermoban egy szerzetest és egy apáczát fölmentett fogadási esküjük­től, s maga engedi meg, hogy egybekelhessenek. A turini „Risorgimento“ a következő, természetesen sötét színezetű tudósításokat közli Romából : „Romában — úgy­mond a tudósítás — az amnestia egyelőre csak két személy irányában jön valósággá. Szabadságba he­lyeztetett t. i. az aug. 15-ki perbe bonyolódott Berni képiró, kinek még egy büntetési évet kellett volna ki­állania , és a két évi börtön­büntetésre ítélt Croce építész száműzetéssel kegyelmeztetett meg. Ez alatt Róma utczáin különböző elhi­­hedett zsiványok lát­hatók. Egy idő óta különböző hamis ötfrankosok voltak forgalomban ; a gyanú egy travesteres papra esett, kinél házmotozás tartatván a hamis pénzdarabo­kon kívül még nagy mennyiségű templomi eszközöket találtak, melyeket e misemondás alkalmával tulajdonított el. Saját vallomása következtében, 17 egyén fogatott el. (P. L.) Németország, Berlin, jul. 7. A Poroszországnak Dániáhozi vonatkozásairól s egy összeütközés lehető­ségéről terjengő hirek igen eltérők egymástól. Hogy Dánia a „belügyei be“ avatkozás ellen tiltakozott volna, mikép a Havasféle levelezés magának Berlinből távira­­toztatja, ez m­erő képtelenség. A porosz előterjesztés nem beavatkozás, s a német hűségeken elkövetett jog­sértés „Dániának nem belügye,“ hanem jogilag a né­met szövetség felügyelete alatt áll. Hitelesebbnek látszik hogy Scheel urat a dán kabinet feláldozandja, miután ő, mint állítják, azt Németország közönyössége fölött a hozott rendszabályok ellenében áltatta. Augsburg, jul. 6. Itteni lapok öszhangzólag érte­sítenek egy itteni lap szerkesztőjének irodájában és magán­szállásán tegnap délután több óráig tartott ku­tatásról. Keresték t. i. — ámbár siker nélkül — azon kéziratot, mely által a szerkesztőség képes volt a jul. 3-án ünnepélyesen kihirdetett országgyűlési búcsúbe­széd fő részét az újságnak még azon nap délelőtt kia­dott számában szorul szóra közölhetni. Mannheim, jul. 1. A „Neue Münchener Zig“ imezt írja : Azon tudósítás, miszerint városunkban több koro­nás fők tanácskozmányt fognának tartani, hivatalos, ámde sem az nincs meghatározva , hogy a két császári felségen kívül kik fognának még megjelenni, sem pedig hogy hol veendik szállásukat. A várbani munkálatoknak aug. 1-jéig be kell végeztetniük. Tokajban­ július 1-jén 17' 11" 0 pont felett „ 2-án 17' 11" 0 „ „ „ 3-án 17' 8" 0 „ „ 4-én 17' 1" 6'" 0 „ „ „ 5 én 16' 4" 6'" 0 „ „ 6-án 15' 3" 0 „ n Nám­ényb. julius 1-jén 8' 10" 0 „ „ „ 2-án 7' 1" 0 „ * 3-án 5' 7" 0 „ s legkitűnőbb költőnk , mert hisz ily classificatiot oly időben, midőn legjelesbjeink egymásután hunynak el, — oly időben, a mikoron ész, tehetség, ember és történet alig fölmérhető sebességgel váltogatják s kergetik egy­mást, — oly időben mondom, midőn a nagyságok, hol­nap már a tegnap árnyában nyughatandnak , — ily is­kolai classificatiot tenni — kábaság volna. S külön­ben is, bár én Tóth Kálmán muzáját méltányolni aka­rom, bizonyos tekintetekben még sem tartom magam sem olyannak, mely csak az én szerény mértékemnek is megfelelne. Tóth Kálmánnak én már három év­vel ezelőtt megmondani, (de csak személyesen), hogy mit kívánnék még az ő költészetében; mon­dom, hogy Tóth Kálmán költeményeiben hiányzik ama keresztülégető láng, mely mintegy szárnyait képezi a lantköltőnek (lyric­usnak), melynek heve szétveri, elosz­latja s fölszivja azon nyirkos felhőt, mely mintegy elr­iasztja a kedélyvilágot s a költőt nem engedvén föl a magasba, a végtelenbe szárnyalni, csak a mindennapi érzelgés zsongó taván kényszeríti úszkálni. Nem tudom, elég tudákosan mondtam­-e el mindezt, hanem ismétlem, ez az,a­miben én gyöngének találtam, s a mi tekintetben most is gyöngének találom Tóth Kálmánt. Én et, ha nem is mondom a sentimentalismus martalékának, de úgy látom, hogy vazalija ő annak, s befolyása zsibbasztólag hat lelke röptékre. Pedig a lantköltészetben kell, hogy szabad s uralkodó legyen a kebeltűz, föncsapongó, tiszta és szűz, mint a tengeri vulkánok lángja örvény s habok között, mint a napsugár vizcseppben, mely ragyog a nyirok közt s csillog a jegek hamván. Hugo Victornak „kolostorba menő szüze“, s Beranger „tejárusnő“-je s Lamartinetól a „Socrates halálára“ irt költemények jutnak eszembe. Mily óceánja ezekben az érzelemnek, s mily elláthatlan világtüz e nagy tengerben ! Pedig a szé­­pészet aknázója tudja, hogy az elsőnek müve tárgyánál fogva alagya, a másodiknak genrekép, — a harmadiknak didacticum, — s mégis ki ne ismerné föl azokban a lyrai tűz lobogását ? De Tóth Kálmán száz új költeményéről lévén szó, tán messzebb is tévedtem föladatomtól, melynek határát e tárcza szűk köre is korlátozza. Nem osztályozom e ver­seket, sem szépészi elméleteket nem fogok fejtegetni e helytt, hol csupán mint könyvismertető válaltam szere­pet. E versek, mint mondom, nagyobbára szerelmi dalok, a költőnek gyakran önalkotta versformáiban, figyelem nélkül a régibb classical, s valamint a német, úgy a ma­gyar verselési idomokra. S hogy már az egyes költeményekről is mondjak va­lamit, nekem különösen tetszik a száz új vers közöl a „Flórának“ (26. I.) czimzett költély — hogy Döbren­­teiként fejezzem ki magamat. E költélyben forma és az eszme, különösen jól vannak összeválasztva, a versidom petsig — mi előttem szinte sajátszerűnek látszik, — teljesen megfelel azon alaphangnak, mely a költő lelké­ből fakad. Megízleltetésül ime közlök e csinos versből egy pár szakot : „Ne szeress te senkit soha e világon, Téged e világon senki sem érdemel, Legyen a te élted szép borongó álom, Miből föl ne rázzon Soha egy szenvedély szilaj kezeivel. Az élet tengerén mint virágos sziget, Illatozz mindennek, és mégis senkinek. Ne szeress te senkit soha e világon, Csak mintegy gyönyörű égi álom légy itt, Boldogítására szenvedő költőknek, A kik hozzád jönek Enyhítő álomhoz, ha a szívek vérzik. Maradj te a mi vagy, örökös időre Csillagok, virágok, szellők szeretője! A balladákban, legalább e száz új költemények közt, nem találom oly hivatott­­s szerencsésnek költőnket, mint a szerelmi dalokban. E balladákban „Losonczi öz­vegye“ (5.1.), „Magyar barátság“ (118. 1.) az érzelem­festés és sok kép között elmosódnak a történeti mozzana­tok, kevés a cselekvény, sok a szó, s és e miatt nagyon hal­ványak a jellemző körvonalak s az egyénités alig fölis­merhető. Például a „Magyar barátság“ czím­ű balladában (118.1.) az első és utolsó két versszak elmaradhatott vol­na, annál is inkább, minthogy a nép tündéres hitképzete itt csak eretetre van alkalmazva. Szóval Tóth Kálmán, a balladákban is szerelemdalnok. Hanem szerencsés , különösen a gen­ekben s romantákban. Itt „Márton ka­szás“ 83 (I.), — amott az „Öreg czigány“ (123 I.) kü­lönösen jól sikerültek. De hát mindennyiből áll, mit Tóth Kálmán jelen köl­teményeiről mondani kívántunk ? Ő nem; van még egy pár szavunk. E költemények megjelenése följogosít bennünket arra is, hogy a költő három évi haladásáról is mondjuk ki véleményünket. A critica polycleti ca­­nona kényszerít minden másrészt, hogy minden költe­ményt, legyen az vers, vagy regény, dráma vagy be­­szély, a fölvett tárgyakhoz kötött kellékek s ismeretek­nek egész tömegéhez mérjen. Tóth Kálmán bírálói néhány év előtt vádul hozták föl, hogy ő Petőfit utánoz­za ; én e vádat igazolva sem akkor, sem most nem ta­lálom , hanem az igaz, hogy valamint akkor én úgy most is észreveszem, miszerint ő első kísérletei, s főleg ol­vasmányai alkalmával Petőfi modora által nagyon is influenciroztatni engedte magát. De úgy gondolom, hogy azért, mivel valaki nem saját alkotta modorban dolgozik , utánzónak és úgy nem nevezhetni, mint például Dürert, ha Raphael modorában festett vol­na. — De mondom : Petőfi modora által volt influencirozva T. K. s különösen azon ingerlő pongyolaság előadásban s eszmejátékban, mely Petőfinél természetes, Tóth Kálmánnak különösen korábbi költeményeiben, sok helyütt keresett volt. Ez idegen befolyásnak Tóth Kálmán jelen költeményeiben most már kevés hatása szemlélhető, de hatása van mégis, melytől ő, a ki jól tudja Horácz ama szép szabályát: „Si paulum­ a summo discessit vergit ad imum“ sze­retjük hinni, emancipálni fogja s ha akarja, tudja is ma­gát. Azt az egyet óhajtanám különösen, a miben T. K. javulni s tökélyesbülni nem látszik, hogy a mértékre és rímre több gondot forditna.A hangmértékes versidomban általában nem szeret írni, s a rímekkel, mit megint Pe­tőfi befolyásának tulajdonítok, igen szabadon él. Mindez pedig a költő classicismusához tartozik. Egyébiránt Tóth Kálmán előadása s nyelvezete kellemes, verselése kön­nyű s festés főleg érzelmi állapotokban , erősek , ha­tályosak s találók.­­ Külső kiállítása a jelen költemény­füzérnek a legelegánsabbak közzé tartozik, s méltó, hogy valamint kiadóink, úgy nyomdászaink részéről utánzásra találjon. Igazítás. E lapok 9-ki számában közlött műtárlati czikk jegyzetében oly sajtóhibák vannak, melyek azt teljesen érthetlenné teszik. Ugyanis: a második lap utolsó hasábja mely így vég­ződik : „meg-------a következő hasábon nem az első, de a 6-ik sorban folytattatik. A 9-ik sorban g e­­ y helyett nyelv s a 10-ben e helyett: „anyagilag volt nem :“az olvasd „anyagilag vett, nem nemzeties stb.“ — a 13-ik sorban: valam­elyen helyett valamelyes. Ugyan­ e hasábon, alulról számítva a 10-ik sorban e szó után: „nyelvbuvároknak ” nem vessző (.) de pont­(.)nak, s hat sorral alább e szó után : „megengedett , nem pont­­(.) de kettős pontnak (.) kell állani. A hasáb végére érve a folytatást ismét nem a követ­kező hasábon, de ugyan azon hasáb első sorában talál­juk, s csak az ötödik sorról kell a következő hasábra ugornunk. Alább a felhozott páros betűk között ez egy pár hibát s illetőleg rész pontozást kérem kijavítani: rész: „cs: dzs, sf, z­s zs dt; v: f jó: cs : dzs; sz: z ; s : zs; d: t; v: f; Magyar könyvészet. 298. Cherrier. A magyar egyház története. Irta Cherrier Miklós I. pozsonyi kanonok, a szent há­romságról nevezett siklósi apát, ez. kir. tanácsos stb. Pesten, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Schreiber Alajosnál Pozsonyban N.8-rét VIII. és 592 I. Ára 4 pft. 299. Richter F. Legújabb orvosi háziba­rát, vagy az önorvos. Értelmes tanácsadó, mint kell a kisebb bajokat csupán háziszerekkel gyógyítani; nagyob­baknál pedig, orvos nemlétében, a legszükségesb sege­delmet nyújtani. Egy közhasznú népkönyv, két toldalék­kal. Az első magában foglalja a legpróbáltabb háziszerek tárát betűrendben. — A második rövid utasítást ad a női szépség fentartásáról és ápolásáról. — R i­c­h t­e­r F. után irta, bővítette és a magyar nép természetéhez alkalmazta Rak­it­a Alapos (orvostudor, Szeged városának másod főorvosa). Szegeden kiadja Burger Zsigmond. Nyo­matott Grünn Jánosnál Szegeden 8-rét XIV. és 299 lap. Ára 1­pfrt. 300. Szigeti. Egy színész naplója. Irta S­z­i­­geti József a pesti nemzeti színház tagja. Kiadja Vas Gereben. Pest, 1856. Nyomatott Emich Gusz­távnál. 8-rét. 192 lap. Ala­­­pírt. a szervezhetés kívánja­ az egyház messze nem halaszt­ható szervezése előtt, sőt avatkozást a zsinat jogai­ s teendőibe; mások nemzetiség szemüvegén évek óta jobbról balról gátlólag vizsgálgatják az ügyet; vannak kik hidegek, mert azon férfiúnak, ki a szegényebb fele­kezet részéről élén áll most az ügynek, múltja s jelene (nem erkölcsi szempontból) bizalmat nem ápol, főleg a világiak keblében; soknak jó akaratát pénzetlenség zsibbasztja; pedig végelemzésben itt is pénztől függ minden. Ennyi göreben fog 16-kán e tanodaegyesités átpárologni! Annyi göreb nem fogja-e merő párává változtatni ? Jóslatként sem merjük véleményünket nyil­vánítani s mégis kit nem érdekelne ez ügy kimene­tele?! Körülményeink nem engedik, hogy tanúi lehessünk e tárgybeli tanácskozásoknak; reméljük mindazáltal, hogy a gyűlés tagjai közt lesz olyan, ki e lapok útján is közlendi a közönséggel a feszülten várt eredményt. IJ ! POSTA, Páris, jul. 6. A franczia kormány a körülmények által indíttatva érzi magát egy több mint tisztán sociális ügybe avatkozni. És a kormány ezt ép oly elővigyázat­­tal és mérséklettséggel, mint elhatározottsággal teszi a kellő pillanatban. Köztudomású, hogy a lakosság mun­kás részének a lakások drága volta miatt a sorompók elé kell kivonulnia. Őket követik azok, kik csekély fizetés­sel vannak állomásaikon elhelyezve, s utánuk következik a kis bourgeosie. Fájdalom, hogy a sorompók előtt igen gyér számmal vannak a házak, sőt hely sincs elegendő­ig, úgy hogy a lakbérek ott szintoly magasra emelked­nek. A kormány nem akar oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek a háztulajdonosokat követeléseik mérséklésére kényszerítné, vagy pedig eléjök egy maximumot tözzön ki, jóllehet ezért a kormány sok oldalról ostromoltatatik. A kimutatott hivatalos feljegyzések szerint nem több, mint 30.000 új ház szükséges arra, hogy a munkás nép­osztály kényelmes s egészséges lakhelyre szállíttassék, hogy egy hathatós versenyzés idéztessék elé. De ily nagyszámú házak újonnan fölépítése nem a legkönyebb feladat. Páris, jul. 7. Ma azt állítják, hogy az orosz követ kineveztetése nem sokára megtörténnék. Brunnow legalább úgy nyilatkozott W a­­­e w­s­k­i előtt, hogy a ki­nevezés 10. vagy legkésőbb 12-kéig Párisba érkeznék. Beszélik, hogy J­o­­­n v­i 11 . herczeg a belgák királyát kemény szavakkal illette azon 200,000 francért, mit La­jos Fülöp leányai és Leopold király gyermekei el­fogadtak. Páris, jul. 7. Konstantinápolyból, a trieszti után, jún. 27-keig terjedő tudósítások vannak Az ország c­s­e­n­d­e­s, de a fővárosban folytonos türelmetlenség­gel kisérik azon szerepet, melyet Angolország követe játszik, s attól félnek, hogy mit sem nyernek a cserével, ha Red Scliffe lord sir Henry Lytton Bulwer által pótoltatnék, mint ennek híre keringett. E diplomata, ki Angolország biztosául neveztetett a fejedelemségek szervezése tárgyában, hazáját már képviselte Washing­tonban és Madridban, s utóbbi követsége alkalmával a spanyol kormány, melynek akkor feje is túri­tz volt, oly rendszabályokkal kényszerült élni, minővel az ame­rikai kormány élt Cramp­ton ellen. De Angolország nem félhet, hogy Törökország valaha ily rendszabály­hoz folyamodnék. Megjegyzendő ezenkívül, hogy az egyenesen Konstantinápolyból jövő tudósításokban mi sincs, mi az említett hírt megerősítené. London, júl. 5-kén. A Morning Post tegnapi szá­munkban érintett czikkében ezeket olvassuk: „Nem tit­kolhatjuk, hogy oly időkben élünk, midőn Angliának ko­moly kötelességeket kell betölteni. A nagyság felelős­séggel jár. Ki hallgatna arra, a­ki e kötelességek egyi­kének betöltése miatt kezdett és szerencsésen végzett háború múltával azt hirdetné az angol népnek, hogy Angliának csak önmaga iránt van kötelessége és semmi köze a külnemzetekkel, mint a lehető legnagyobb áron adnia el nekik kőszenét, vasát, gépeit iparczikkeit stb. Az ellenkezőről tesznek tanúságot azon újabb tények, melyek naponként szemeink előtt történnek. Azon államok közt foglaltunk állást, melyeken nyug­szik a felelősség Európa békéjéért, függetlenségé­ért és polgárisodásáért. A mi feladatunk megakadá­lyozni, hogy Törökországot’föl ne forgassa a szomszéd hatalom; megmenteni Görögországot azon romlástól, mely kormánya képtelenségének eredménye lehet; kézbe vetnünk magunkat, ha a szükség úgy hozza magával, az olaszok és kormányaik közé; s bátorítnunk és támo­gatnunk Szardiniát erélyes politikájában. Oly kérdések, melyek naponként közelednek krisishez, a­melyet csak a legnagyobb óvatossággal kerülhetni ki. — Csu­pán az olasz ügy érkezett azon pontig, hol nem állapodhatok meg. — A nápolyi kormány Angliá­ban alig hihető kegyetlenségekre vetemedett. — A pápai kormány oly bonyodalmakat idézett elő, mikből bajos kigázolni. Szardínia kívonatai és panaszai oly ko­molyak, hogy a legnagyobb megfontolást érdemlik a szö­vetséges nagy­hatalmak, Anglia és Francziaország ré­széről. Ily nehézségek közepett a legnagyobb eszélyre és szilárdságra van szükség az igazságtétel és a béke fentartása végett. Az utóbbi évtizedek alatt Anglia rendkívüli módon emelkedett erő, gazdagság és hatalom tekintetében. Francziaország oly erélyt, életrevalóságot, a segédforrások oly bőségét fejté ki , mely méltán álmélkodással tölte el a világot. Csak szilárd és bölcs hatalomra volt szüksé­ge, s rainderki elismeri , hogy m­ost az megvan. — Eren és benső szövetsége Angliával, azon egységes el­járás, melyet e két állam követ, oly hatalmat képez, a­melylyel semmiféle szövetség nem küzdhet Európában. El kell ismernünk, hogy a helyes és erélyes elhatározás kö­telessége az olasz ügyben óráról órára parancsolóbb szük­séggé válik. Minden futár újabb adatot hoz arra nézve, hogy a nép a kétségbeesésig jutott. Meddig tartson a dol­gok ezen állása? Meddig hallgat Anglia és Francziaország, belátván, hogy egész Európa békéje veszélyben forog. Rohanva siet az idő, mikor a hallgatás nem lesz többé lehetséges, midőn az eldöntő beavatkozás szükséggé válik. Nem oly perez, a midőn vitákban gyönyörködhe­tünk , s pártcselszövényekkel mulathatjuk magunkat. Emlékezzünk csak, mint lepte meg az 1848-as mozga­lom az európai kormányokat. Azóta eléggé hatalmasakká lettünk , hogy az ily catastrophát eltávoztassuk, ha ki­­gyultak, bölcsek és résen állók vagyunk. Nem érünk czért, ha a külpolitikát alsóházi tárgyalások tárgyává tesszük. Csak úgy biztos az eredmény, ha az or­szág kormányzását erélyes és ügyes kezekre bíz­zuk , megmutatván , mily érzelem lelkesít bennün­ket e fontos ügyben , kijelentvén , hogy a kor­mány minden alkalommal számíthat Anglia támogatá­

Next