Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-11 / 1922. szám
5. §. Az 1858. július 30-ka után az általános vagy közigazgatási osztályból az 1850. julius 30. kelt törvény rendzere szerint államvizsgálatok többé nem tartathatnak. 6. §• Az államszolgálatnak azon fentemlitett jelöltjei, kik ezen időpontig, a bírói vizsgálaton felül, az áltatok leteendő másik (1 §.) államvizsgálatot sikerrel le nem tették volna, azontúl kötelesek lesznek e helyett, az államvizsgálatot az 1856. ápril 16. kelt miniszteri rendelet (birodalmi törvénylap 54. sz.) szabálya szerint letenni. 7. §• A pesti, zágrábi és nagy-szebeni bírói vizsgálati osztálynál, a vizsgálati tárgyak, a fennálló többi vizsgálati bizottmányoknáli bírói vizsgálatokkal egyiránt, az ausztriai polgári jogra, polgári perre, büntető jogra és büntető perre, s a kereskedelmi és váltójogra szorítandók. 8. §. Az elméleti államvizsgálatok iránt ezen, valamint az 1856. ápril 16. kelt itteni kibocsátványnyal, (birodalmi törvénylap 54. sz.) hozott határozatok, jelen rendelet közzétételével tüstént hatályba lépendenek. 9. §. Ezen határozatok a paduai és páviai egyetemek idghallgtatóira nem alkalmazandók. Gróf Thun s. k. Börzetudósítások. Bécs, jul. 9. 5°10 met. 84% __5/ 4/2 % 74—%. Nemz. kölcsön 857/s—86. Urbérkárp. kötv. a. a. 86%—87 ; a többi 79—84. 1854-ki sorsj. 240—%.Bankrészv. 1112—1114. Bankcertif. 362—364. Hitelintéz. 384%—385. Dunagözd. 612_614. d. g. 13. kibocs. 585—586. Tiszai vasút 1062—3/4. Nyugati vasút 109%—110. Keleti vasút 12~y4. Lombardiai 126—12. Északi vasút 290—%. Államvasut 328—330. a. vas. certif. 243—%. Augsburg 102%—%. London 10. 2—10. 1%. Pária 119%. Arany 7 7%. Ezüst 2% 3%. Táviratilag. Páris, jul. 8. 4%% 1. 94 3% 71. 65. Ausztr. kölcsön 88%. Államvasút 876. Credit mobil. 1570. Lombard 660. London 3% Consolok 95%. Dunavizállás. jul. 9. : 85' 3'0. fölött. Tiszavizállás : *) LEVELEZÉSEK. Nógrád , jul. 6. (Ered. lev.) Tiz nap múlva, f. h. 16-kán, érdekes napja lesz a nógrádi ág. vall. esperességnek. Akkor tartand t. i. a tisztelt testület Losonczon közgyűlést, melynek legfontosb tárgyát az ottani két protestáns tanoda egyesítése teendi. Ez eszme nem uj. Közel két évtized elött jön megpendítve. Azóta hol megdermedve szunnyadó, hol uj életre volt (elköltve, csak valósítva nem. Kifejlődött-e már annyira, hogy annyi év érlelte zamatos gyümölcsként örvendeztesse meg most, a szükség kényszerítő parancsszózatára, de barátait megmondani nem tudjuk. Megmondja f. h. 16-ra.Ez eszméi fejlődése minden phasisában figyelemmel kisérve mi csak annyit tudunk, hogy most több s nagyobb akadállyal kell, mint azelőtt, megküzdenie. Számba nem véve azon keveseket, kik minden nagyobbszerű eszmét (s ki tagadhatná ezen unió nagyszerűségét épen Losonczon,a magyar és szlávság várvonalán?) hőn karolnak fel,ott vannak a közönyösek, kik ha nem is használnak, legalább közvetlenül nem ártanak; némelyek a logica emberei, visszásságot látnak a tanodák szervezésében (itt az uniót épen *) T. Nagy Miklós úr, kinek szives készsége juttat bennünket ez érdekes jegyzékhez, s ki, ígérete szerint, ezentúl minden héten fogja lapunk uttán a kereskedői világot a felső Tisza vízállása felől értesíteni, fogadja ezennel teljes köszönetünket. Becses értesitéseit ezentúl bérmentetlenül kérjük küldetni. Szerk. KÜLFÖLD. Francziaország, Páris, jul. 6. Egy titokteljes esemény pár nap óta nagy mértékben foglalkoztatja a a st.-cloudi palota lakosait. A száz testőrök egyike jul. 3-káról 4-kére viradó éjelen a császári herczeg lakosztályába vezető folyosón volt örül felállítva. A gyengén világított folyosó végében, — mint a katona beszéli — hirtelen egy fehér alak jelent meg, mely a császári herczeg lakának tartott. A száz testőr felé ment, s rá kiáltott. Az alak azonban eltűnt a herczeg lakában , mielőtt az őr elérhette volna. A katona lármát ütött. Mindjárt vizsgálatot tartottak, de semmit sem találtak. Egy más katona is hasonló alakot látott volna, mégpedig egy a parkra nyíló ablaknál. A, Moniteur de l’Armée ben megjelent, hivatalos jelentés szerint a keleti sereg halottainak száma kiszállásától fogva a béke aláírásáig 62,492. Ebből 1284 tiszt, 4403 altiszt, tizedes stb. és 56,805 katona. E számba benfoglaltatnak a csatatéren elesettek és azok, kik seb és betegség következtében haltak el. Ez idő alatt meghalt Algierban 5246, Olaszországban 1088, a keleti tengeri expeditióban 1059, s Francziaországban 13,633 ember. A franczia sereg e szerint 1854. máj. 1 felöl fogva 1856 márt. 30-g elvesztett 83,520 embert. Hugo Victor egyik barátjához Do 11 ingerhez, a „Gazette de Paris“ igazgatójához következő iratot intézett: Hauteville-House, jun. 12. 1856. Uram! A „Gazette de Paris“ megjőve bagoly fészekszerü sziklabarlangomba. Bármily éji madár vagyok is, örömöt okoz nekem ezen napsugár (verseinek dicsérő bírálata). Köszönet a szelíd, éltető világért, melyet ön hozzám küld. Ön oly kifejezésekkel szól rólam, melyek engemet meginditnak, s én minden szóban látom a jó indulatot. Én magányomban veletek mindnyájatokkal, a gondolkozókkal, költőkkel, művészekkel, a gondolat, irály, művészet, előhaladás bajnokaival élek, s én mindannyiszor boldognak érzem magamat, valamennyiszer felém fordultok; ez mintegy viszonzás élénk rokonszenvemre. Mindenek előtt köszönöm önnek, uram, azon báj- és szellemtől fénylő sorokat, melyekbe ön nevemet vegyité, s én „bravo“-t mondok önnek, mig ön „bátorság“-gal serkent. Louis Blande francot küldött a „Léce“-nek, mint adományát a vizkárvallottak számára. — Páris városa aug. 15-én nagy lakomát ad a Krimiából visszatért Peisser tábornagynak és ezredeknek, s valószínűleg az iparműpalotában, hol 50,000 ember elfér. A Lyonnal szomszédos helyeken a titkos társulatok közt befogatásokat hajtottak végre. Olaszország. A „Journal des Debats“-nak írják Rómából, jun. 28-káról , hogy a szent atya Porto d’Anzióbai utazásának czélja különösen az, hogy bizonyos ügyeket, melyek régidő óta függőben valának, a nápolyi királylyal elintézzen. A kolostor-kérdés, a közoktatás, és Sziczilia úgynevezett egyházi függetlenségének kérdése döntendő el mindenek előtt. A nápolyi udvar II. Urban pápa egy állítólagos bullájára támaszkodik, melynek eredetijét azonban sohasem valának képesek fölmutatni; a szicziliai királyok, s most Nápoly királyai még mindig azt állítják, hogy egy, a latere legátus minden jogaival bírnak. Sőt a mostani király annyira ment, hogy saját hatalmából Palermoban egy szerzetest és egy apáczát fölmentett fogadási esküjüktől, s maga engedi meg, hogy egybekelhessenek. A turini „Risorgimento“ a következő, természetesen sötét színezetű tudósításokat közli Romából : „Romában — úgymond a tudósítás — az amnestia egyelőre csak két személy irányában jön valósággá. Szabadságba helyeztetett t. i. az aug. 15-ki perbe bonyolódott Berni képiró, kinek még egy büntetési évet kellett volna kiállania , és a két évi börtönbüntetésre ítélt Croce építész száműzetéssel kegyelmeztetett meg. Ez alatt Róma utczáin különböző elhihedett zsiványok láthatók. Egy idő óta különböző hamis ötfrankosok voltak forgalomban ; a gyanú egy travesteres papra esett, kinél házmotozás tartatván a hamis pénzdarabokon kívül még nagy mennyiségű templomi eszközöket találtak, melyeket e misemondás alkalmával tulajdonított el. Saját vallomása következtében, 17 egyén fogatott el. (P. L.) Németország, Berlin, jul. 7. A Poroszországnak Dániáhozi vonatkozásairól s egy összeütközés lehetőségéről terjengő hirek igen eltérők egymástól. Hogy Dánia a „belügyei be“ avatkozás ellen tiltakozott volna, mikép a Havasféle levelezés magának Berlinből táviratoztatja, ez merő képtelenség. A porosz előterjesztés nem beavatkozás, s a német hűségeken elkövetett jogsértés „Dániának nem belügye,“ hanem jogilag a német szövetség felügyelete alatt áll. Hitelesebbnek látszik hogy Scheel urat a dán kabinet feláldozandja, miután ő, mint állítják, azt Németország közönyössége fölött a hozott rendszabályok ellenében áltatta. Augsburg, jul. 6. Itteni lapok öszhangzólag értesítenek egy itteni lap szerkesztőjének irodájában és magánszállásán tegnap délután több óráig tartott kutatásról. Keresték t. i. — ámbár siker nélkül — azon kéziratot, mely által a szerkesztőség képes volt a jul. 3-án ünnepélyesen kihirdetett országgyűlési búcsúbeszéd fő részét az újságnak még azon nap délelőtt kiadott számában szorul szóra közölhetni. Mannheim, jul. 1. A „Neue Münchener Zig“ imezt írja : Azon tudósítás, miszerint városunkban több koronás fők tanácskozmányt fognának tartani, hivatalos, ámde sem az nincs meghatározva , hogy a két császári felségen kívül kik fognának még megjelenni, sem pedig hogy hol veendik szállásukat. A várbani munkálatoknak aug. 1-jéig be kell végeztetniük. Tokajban július 1-jén 17' 11" 0 pont felett „ 2-án 17' 11" 0 „ „ „ 3-án 17' 8" 0 „ „ 4-én 17' 1" 6'" 0 „ „ „ 5 én 16' 4" 6'" 0 „ „ 6-án 15' 3" 0 „ n Náményb. julius 1-jén 8' 10" 0 „ „ „ 2-án 7' 1" 0 „ * 3-án 5' 7" 0 „ s legkitűnőbb költőnk , mert hisz ily classificatiot oly időben, midőn legjelesbjeink egymásután hunynak el, — oly időben, a mikoron ész, tehetség, ember és történet alig fölmérhető sebességgel váltogatják s kergetik egymást, — oly időben mondom, midőn a nagyságok, holnap már a tegnap árnyában nyughatandnak , — ily iskolai classificatiot tenni — kábaság volna. S különben is, bár én Tóth Kálmán muzáját méltányolni akarom, bizonyos tekintetekben még sem tartom magam sem olyannak, mely csak az én szerény mértékemnek is megfelelne. Tóth Kálmánnak én már három évvel ezelőtt megmondani, (de csak személyesen), hogy mit kívánnék még az ő költészetében; mondom, hogy Tóth Kálmán költeményeiben hiányzik ama keresztülégető láng, mely mintegy szárnyait képezi a lantköltőnek (lyricusnak), melynek heve szétveri, eloszlatja s fölszivja azon nyirkos felhőt, mely mintegy elriasztja a kedélyvilágot s a költőt nem engedvén föl a magasba, a végtelenbe szárnyalni, csak a mindennapi érzelgés zsongó taván kényszeríti úszkálni. Nem tudom, elég tudákosan mondtam-e el mindezt, hanem ismétlem, ez az,amiben én gyöngének találtam, s a mi tekintetben most is gyöngének találom Tóth Kálmánt. Én et, ha nem is mondom a sentimentalismus martalékának, de úgy látom, hogy vazalija ő annak, s befolyása zsibbasztólag hat lelke röptékre. Pedig a lantköltészetben kell, hogy szabad s uralkodó legyen a kebeltűz, föncsapongó, tiszta és szűz, mint a tengeri vulkánok lángja örvény s habok között, mint a napsugár vizcseppben, mely ragyog a nyirok közt s csillog a jegek hamván. Hugo Victornak „kolostorba menő szüze“, s Beranger „tejárusnő“-je s Lamartinetól a „Socrates halálára“ irt költemények jutnak eszembe. Mily óceánja ezekben az érzelemnek, s mily elláthatlan világtüz e nagy tengerben ! Pedig a szépészet aknázója tudja, hogy az elsőnek müve tárgyánál fogva alagya, a másodiknak genrekép, — a harmadiknak didacticum, — s mégis ki ne ismerné föl azokban a lyrai tűz lobogását ? De Tóth Kálmán száz új költeményéről lévén szó, tán messzebb is tévedtem föladatomtól, melynek határát e tárcza szűk köre is korlátozza. Nem osztályozom e verseket, sem szépészi elméleteket nem fogok fejtegetni e helytt, hol csupán mint könyvismertető válaltam szerepet. E versek, mint mondom, nagyobbára szerelmi dalok, a költőnek gyakran önalkotta versformáiban, figyelem nélkül a régibb classical, s valamint a német, úgy a magyar verselési idomokra. S hogy már az egyes költeményekről is mondjak valamit, nekem különösen tetszik a száz új vers közöl a „Flórának“ (26. I.) czimzett költély — hogy Döbrenteiként fejezzem ki magamat. E költélyben forma és az eszme, különösen jól vannak összeválasztva, a versidom petsig — mi előttem szinte sajátszerűnek látszik, — teljesen megfelel azon alaphangnak, mely a költő lelkéből fakad. Megízleltetésül ime közlök e csinos versből egy pár szakot : „Ne szeress te senkit soha e világon, Téged e világon senki sem érdemel, Legyen a te élted szép borongó álom, Miből föl ne rázzon Soha egy szenvedély szilaj kezeivel. Az élet tengerén mint virágos sziget, Illatozz mindennek, és mégis senkinek. Ne szeress te senkit soha e világon, Csak mintegy gyönyörű égi álom légy itt, Boldogítására szenvedő költőknek, A kik hozzád jönek Enyhítő álomhoz, ha a szívek vérzik. Maradj te a mi vagy, örökös időre Csillagok, virágok, szellők szeretője! A balladákban, legalább e száz új költemények közt, nem találom oly hivatotts szerencsésnek költőnket, mint a szerelmi dalokban. E balladákban „Losonczi özvegye“ (5.1.), „Magyar barátság“ (118. 1.) az érzelemfestés és sok kép között elmosódnak a történeti mozzanatok, kevés a cselekvény, sok a szó, s és e miatt nagyon halványak a jellemző körvonalak s az egyénités alig fölismerhető. Például a „Magyar barátság“ czímű balladában (118.1.) az első és utolsó két versszak elmaradhatott volna, annál is inkább, minthogy a nép tündéres hitképzete itt csak eretetre van alkalmazva. Szóval Tóth Kálmán, a balladákban is szerelemdalnok. Hanem szerencsés , különösen a genekben s romantákban. Itt „Márton kaszás“ 83 (I.), — amott az „Öreg czigány“ (123 I.) különösen jól sikerültek. De hát mindennyiből áll, mit Tóth Kálmán jelen költeményeiről mondani kívántunk ? Ő nem; van még egy pár szavunk. E költemények megjelenése följogosít bennünket arra is, hogy a költő három évi haladásáról is mondjuk ki véleményünket. A critica polycleti canona kényszerít minden másrészt, hogy minden költeményt, legyen az vers, vagy regény, dráma vagy beszély, a fölvett tárgyakhoz kötött kellékek s ismereteknek egész tömegéhez mérjen. Tóth Kálmán bírálói néhány év előtt vádul hozták föl, hogy ő Petőfit utánozza ; én e vádat igazolva sem akkor, sem most nem találom , hanem az igaz, hogy valamint akkor én úgy most is észreveszem, miszerint ő első kísérletei, s főleg olvasmányai alkalmával Petőfi modora által nagyon is influenciroztatni engedte magát. De úgy gondolom, hogy azért, mivel valaki nem saját alkotta modorban dolgozik , utánzónak és úgy nem nevezhetni, mint például Dürert, ha Raphael modorában festett volna. — De mondom : Petőfi modora által volt influencirozva T. K. s különösen azon ingerlő pongyolaság előadásban s eszmejátékban, mely Petőfinél természetes, Tóth Kálmánnak különösen korábbi költeményeiben, sok helyütt keresett volt. Ez idegen befolyásnak Tóth Kálmán jelen költeményeiben most már kevés hatása szemlélhető, de hatása van mégis, melytől ő, a ki jól tudja Horácz ama szép szabályát: „Si paulum a summo discessit vergit ad imum“ szeretjük hinni, emancipálni fogja s ha akarja, tudja is magát. Azt az egyet óhajtanám különösen, a miben T. K. javulni s tökélyesbülni nem látszik, hogy a mértékre és rímre több gondot forditna.A hangmértékes versidomban általában nem szeret írni, s a rímekkel, mit megint Petőfi befolyásának tulajdonítok, igen szabadon él. Mindez pedig a költő classicismusához tartozik. Egyébiránt Tóth Kálmán előadása s nyelvezete kellemes, verselése könnyű s festés főleg érzelmi állapotokban , erősek , hatályosak s találók. Külső kiállítása a jelen költeményfüzérnek a legelegánsabbak közzé tartozik, s méltó, hogy valamint kiadóink, úgy nyomdászaink részéről utánzásra találjon. Igazítás. E lapok 9-ki számában közlött műtárlati czikk jegyzetében oly sajtóhibák vannak, melyek azt teljesen érthetlenné teszik. Ugyanis: a második lap utolsó hasábja mely így végződik : „meg-------a következő hasábon nem az első, de a 6-ik sorban folytattatik. A 9-ik sorban g e y helyett nyelv s a 10-ben e helyett: „anyagilag volt nem :“az olvasd „anyagilag vett, nem nemzeties stb.“ — a 13-ik sorban: valamelyen helyett valamelyes. Ugyan e hasábon, alulról számítva a 10-ik sorban e szó után: „nyelvbuvároknak ” nem vessző (.) de pont(.)nak, s hat sorral alább e szó után : „megengedett , nem pont(.) de kettős pontnak (.) kell állani. A hasáb végére érve a folytatást ismét nem a következő hasábon, de ugyan azon hasáb első sorában találjuk, s csak az ötödik sorról kell a következő hasábra ugornunk. Alább a felhozott páros betűk között ez egy pár hibát s illetőleg rész pontozást kérem kijavítani: rész: „cs: dzs, sf, zs zs dt; v: f jó: cs : dzs; sz: z ; s : zs; d: t; v: f; Magyar könyvészet. 298. Cherrier. A magyar egyház története. Irta Cherrier Miklós I. pozsonyi kanonok, a szent háromságról nevezett siklósi apát, ez. kir. tanácsos stb. Pesten, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Schreiber Alajosnál Pozsonyban N.8-rét VIII. és 592 I. Ára 4 pft. 299. Richter F. Legújabb orvosi házibarát, vagy az önorvos. Értelmes tanácsadó, mint kell a kisebb bajokat csupán háziszerekkel gyógyítani; nagyobbaknál pedig, orvos nemlétében, a legszükségesb segedelmet nyújtani. Egy közhasznú népkönyv, két toldalékkal. Az első magában foglalja a legpróbáltabb háziszerek tárát betűrendben. — A második rövid utasítást ad a női szépség fentartásáról és ápolásáról. — R ich ter F. után irta, bővítette és a magyar nép természetéhez alkalmazta Rakita Alapos (orvostudor, Szeged városának másod főorvosa). Szegeden kiadja Burger Zsigmond. Nyomatott Grünn Jánosnál Szegeden 8-rét XIV. és 299 lap. Ára 1pfrt. 300. Szigeti. Egy színész naplója. Irta Szigeti József a pesti nemzeti színház tagja. Kiadja Vas Gereben. Pest, 1856. Nyomatott Emich Gusztávnál. 8-rét. 192 lap. Alapírt. a szervezhetés kívánja az egyház messze nem halasztható szervezése előtt, sőt avatkozást a zsinat jogai s teendőibe; mások nemzetiség szemüvegén évek óta jobbról balról gátlólag vizsgálgatják az ügyet; vannak kik hidegek, mert azon férfiúnak, ki a szegényebb felekezet részéről élén áll most az ügynek, múltja s jelene (nem erkölcsi szempontból) bizalmat nem ápol, főleg a világiak keblében; soknak jó akaratát pénzetlenség zsibbasztja; pedig végelemzésben itt is pénztől függ minden. Ennyi göreben fog 16-kán e tanodaegyesités átpárologni! Annyi göreb nem fogja-e merő párává változtatni ? Jóslatként sem merjük véleményünket nyilvánítani s mégis kit nem érdekelne ez ügy kimenetele?! Körülményeink nem engedik, hogy tanúi lehessünk e tárgybeli tanácskozásoknak; reméljük mindazáltal, hogy a gyűlés tagjai közt lesz olyan, ki e lapok útján is közlendi a közönséggel a feszülten várt eredményt. IJ ! POSTA, Páris, jul. 6. A franczia kormány a körülmények által indíttatva érzi magát egy több mint tisztán sociális ügybe avatkozni. És a kormány ezt ép oly elővigyázattal és mérséklettséggel, mint elhatározottsággal teszi a kellő pillanatban. Köztudomású, hogy a lakosság munkás részének a lakások drága volta miatt a sorompók elé kell kivonulnia. Őket követik azok, kik csekély fizetéssel vannak állomásaikon elhelyezve, s utánuk következik a kis bourgeosie. Fájdalom, hogy a sorompók előtt igen gyér számmal vannak a házak, sőt hely sincs elegendőig, úgy hogy a lakbérek ott szintoly magasra emelkednek. A kormány nem akar oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek a háztulajdonosokat követeléseik mérséklésére kényszerítné, vagy pedig eléjök egy maximumot tözzön ki, jóllehet ezért a kormány sok oldalról ostromoltatatik. A kimutatott hivatalos feljegyzések szerint nem több, mint 30.000 új ház szükséges arra, hogy a munkás néposztály kényelmes s egészséges lakhelyre szállíttassék, hogy egy hathatós versenyzés idéztessék elé. De ily nagyszámú házak újonnan fölépítése nem a legkönyebb feladat. Páris, jul. 7. Ma azt állítják, hogy az orosz követ kineveztetése nem sokára megtörténnék. Brunnow legalább úgy nyilatkozott W ae wski előtt, hogy a kinevezés 10. vagy legkésőbb 12-kéig Párisba érkeznék. Beszélik, hogy Jon vi 11 . herczeg a belgák királyát kemény szavakkal illette azon 200,000 francért, mit Lajos Fülöp leányai és Leopold király gyermekei elfogadtak. Páris, jul. 7. Konstantinápolyból, a trieszti után, jún. 27-keig terjedő tudósítások vannak Az ország csendes, de a fővárosban folytonos türelmetlenséggel kisérik azon szerepet, melyet Angolország követe játszik, s attól félnek, hogy mit sem nyernek a cserével, ha Red Scliffe lord sir Henry Lytton Bulwer által pótoltatnék, mint ennek híre keringett. E diplomata, ki Angolország biztosául neveztetett a fejedelemségek szervezése tárgyában, hazáját már képviselte Washingtonban és Madridban, s utóbbi követsége alkalmával a spanyol kormány, melynek akkor feje is túritz volt, oly rendszabályokkal kényszerült élni, minővel az amerikai kormány élt Crampton ellen. De Angolország nem félhet, hogy Törökország valaha ily rendszabályhoz folyamodnék. Megjegyzendő ezenkívül, hogy az egyenesen Konstantinápolyból jövő tudósításokban mi sincs, mi az említett hírt megerősítené. London, júl. 5-kén. A Morning Post tegnapi számunkban érintett czikkében ezeket olvassuk: „Nem titkolhatjuk, hogy oly időkben élünk, midőn Angliának komoly kötelességeket kell betölteni. A nagyság felelősséggel jár. Ki hallgatna arra, aki e kötelességek egyikének betöltése miatt kezdett és szerencsésen végzett háború múltával azt hirdetné az angol népnek, hogy Angliának csak önmaga iránt van kötelessége és semmi köze a külnemzetekkel, mint a lehető legnagyobb áron adnia el nekik kőszenét, vasát, gépeit iparczikkeit stb. Az ellenkezőről tesznek tanúságot azon újabb tények, melyek naponként szemeink előtt történnek. Azon államok közt foglaltunk állást, melyeken nyugszik a felelősség Európa békéjéért, függetlenségéért és polgárisodásáért. A mi feladatunk megakadályozni, hogy Törökországot’föl ne forgassa a szomszéd hatalom; megmenteni Görögországot azon romlástól, mely kormánya képtelenségének eredménye lehet; kézbe vetnünk magunkat, ha a szükség úgy hozza magával, az olaszok és kormányaik közé; s bátorítnunk és támogatnunk Szardiniát erélyes politikájában. Oly kérdések, melyek naponként közelednek krisishez, amelyet csak a legnagyobb óvatossággal kerülhetni ki. — Csupán az olasz ügy érkezett azon pontig, hol nem állapodhatok meg. — A nápolyi kormány Angliában alig hihető kegyetlenségekre vetemedett. — A pápai kormány oly bonyodalmakat idézett elő, mikből bajos kigázolni. Szardínia kívonatai és panaszai oly komolyak, hogy a legnagyobb megfontolást érdemlik a szövetséges nagyhatalmak, Anglia és Francziaország részéről. Ily nehézségek közepett a legnagyobb eszélyre és szilárdságra van szükség az igazságtétel és a béke fentartása végett. Az utóbbi évtizedek alatt Anglia rendkívüli módon emelkedett erő, gazdagság és hatalom tekintetében. Francziaország oly erélyt, életrevalóságot, a segédforrások oly bőségét fejté ki , mely méltán álmélkodással tölte el a világot. Csak szilárd és bölcs hatalomra volt szüksége, s rainderki elismeri , hogy most az megvan. — Eren és benső szövetsége Angliával, azon egységes eljárás, melyet e két állam követ, oly hatalmat képez, amelylyel semmiféle szövetség nem küzdhet Európában. El kell ismernünk, hogy a helyes és erélyes elhatározás kötelessége az olasz ügyben óráról órára parancsolóbb szükséggé válik. Minden futár újabb adatot hoz arra nézve, hogy a nép a kétségbeesésig jutott. Meddig tartson a dolgok ezen állása? Meddig hallgat Anglia és Francziaország, belátván, hogy egész Európa békéje veszélyben forog. Rohanva siet az idő, mikor a hallgatás nem lesz többé lehetséges, midőn az eldöntő beavatkozás szükséggé válik. Nem oly perez, a midőn vitákban gyönyörködhetünk , s pártcselszövényekkel mulathatjuk magunkat. Emlékezzünk csak, mint lepte meg az 1848-as mozgalom az európai kormányokat. Azóta eléggé hatalmasakká lettünk , hogy az ily catastrophát eltávoztassuk, ha kigyultak, bölcsek és résen állók vagyunk. Nem érünk czért, ha a külpolitikát alsóházi tárgyalások tárgyává tesszük. Csak úgy biztos az eredmény, ha az ország kormányzását erélyes és ügyes kezekre bízzuk , megmutatván , mily érzelem lelkesít bennünket e fontos ügyben , kijelentvén , hogy a kormány minden alkalommal számíthat Anglia támogatá