Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-22 / 1933. szám

zatot nyert még Paget János esga, és egyet Vida Károly. (M. F.) — Dr.S­chwartzer úr tébolyodottak magán-gyógy­intézetében Budán egy terhesség alkalmával megtébolyo­­dott nő iket — egy fiú és egy leánygyermeket szült. Az elmebeteg anya, ki a szülés előtt dühösségben szenvedett, ezután igen csendes, nyugott lett, úgy hogy szülöttjeit jelen­leg a legnagyobb anyai szeretettel párosult szorgalommal táplálja és ápolja. — A hires zsemlyegyógy orvos S­c­h r­o­t­h János Nie­­derlindviesében (Freiwaldau mellett) meghalt. Felszólítás: Azon tisztelt ur, ki f. julius hó 20-kán reggeli 4—5 óra között a váczi utczai „Nádor vendéglő“ 27-ik számú szobájába csöndesen benyitott, s egy ott lakó magyar iró ágya mellett függő antik órát némi zö­rejjel levenni, s elvinni méltóztatott, akit egyébiránt az ál­mából fölserkent tulajdonos távoztakor látott is, de a fél­homályban a szomszédban lakó barátjának lenni vélvén a tulajdonos saját statáriális eljárása nélkül elsétálni enge­dett) mint kaputos civilizált ember felszólittatik , kül­dené vissza a tulajdonosnak az órazsinóron függő Szt István korabeli átfúrt kis rézpénzt , melyen e fölirat olvasható Sancta Maria , az rá nézve , alkal­masint, nem értékes dolog, tán még akkor sem, ha őt azért, valahová benyújtván, tudósnak vagy doctornak ki­neveznék. Az órát, minek igazittatása neki sok költségbe és boszúságba fog kerülni, tartsa meg, föltévén a káros, hogy az csakugyan szegény, s Alessandro Stradella ban­ditáinak becsületességével nem igen bíró ember volt, ki még egy magyar író órájára is rászorult.Csodálatos egyéb­iránt, ahogy a könyveket nem vette figyelembe, a többi közt a tulajdonos előtt fekvő mancsu gram­matikát és a kritikai s polémiai dolgozatok­kal tömött magyar hírlapokat , mik annyira elaltat­ták volt. Ezek jó lettek volna, ha utazó volt,­­ az útra mulattató olvasmánynak, s akkor is, ha tán a lelkiisme­ret furdalja, biztos gyógyszerül szolgálandottak volna álom előidézésére. Ha rájuk még szüksége lesz, legyen szíves a vendéglő 27-dik sz. szobáját még egyszer, mint tette, meglátogatni, vagy bizonyos helyet tűzni ki, hova azokat részére elküldeni lehessen. Nemzeti színház. Jul 19. Bet­tini az utolsó fellépteül bérletszünettel „Troubadour.“ A színház egészen megtelt. Bettini úr ma több hévvel s igen nagy hatás mellett énekelt. Énekében sok érzést, előadásában sok művészetet találtunk. A közönség műér több része nem a Lucia hatásában is kiható magas b-t, nem az erős hangot, hanem a szép hanghordozást, a teljes és egymás­ból folyó hangok művészi kezelőjét tapsolá meg. Vajha énekeseink s főleg Ellinger ur felismerték légyen ez ének szépségeit és azon meggyőződést nyerék vala, hogy az egyenetlen regiszerü, a tagolt ének hiányait nem pótolja ki műértő előtt a fordirozás. Hogy Bettini ur hatást nem­csak hatalmas hangja s az ezáltal hordott nagy ária által bir eszközölni, mindenki meggyőződhetett, ki a 3-ik fel­vonás első dalát hallá, melyet eddig nem ismert bájjal adott elő. A mily szép e dal, oly szép volt Bettini ar éneke s a közönség ezúttal e dal ismételtetését óhajta, így tapasz­taltuk ezt a 4-ik felvonás szender dalánál, melynek lágy­sága ellentétéül szolgált azon erélyteljes éneknek, mely a Leonorávali jelenetben következik. A közönség ma is számtalanszor tapsolta elő a jeles művészt. F U r e d i, ki az utóbbi időben majdnem mindennap énekelt, hangjának fátylozottsága mellett is jelesül énekelt. Dicsérettel kell Kőszeghyről is szólnunk. Kaiser Ernst­né a. sj Ellingerné a­ nem mérséklők ezúttal is hangjukat. El­linger­né éneke ma kevésbbé volt correct mint más­kor. A vocal karéneket ma nem vonta meg Leonora im­provizált mordandója, mint múltkor. Az igazgatóság, Eu­ropa két legjelesebb tenorjának felléptetése által a közön­ség e tekintetbeni műigényeinek teljesen megfelelt s színhá­zunk minden igaz barátját lekötelezhető. Jul. 20-dikán : L­u­d­a­s Matyi. Eredeti népszínmű három felvonásban Balog Istvántól. — A czimszerepben Szerdahelyi játszott. — Közönség számos. Hivatalos. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 11- ki leg­felsőbb határozata által Schreyer Menyhért és R­e­­­ed Ignácz élelmezési bérlőket Bukarestben, kitűnő, nehéz körülmények közt tanúsított szolgálataik elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. LEVELEZÉSEK. Békés-Gyula, jul. 9. (E­r­e­d. I e v.) Gyászos ese­mény hírnöke vagyok. Ma reggel háromnegyedkor 5-re földet és eget rázó mennydörgések közt nálunk, az úgy­nevezett német városon, Májer József asztalosmester házára a villám lecsapott, és az ebből támadt tűz, azt minden benne levő tárgyakkal elhamvaszta. A korán reg­geli szerencsétlenség, mely a város lakosainak nagyobb részét álomban találó, felrhatlan rémülést okozott. Azon­ban a roppant rémülés és zavar között találkozónak fér­fiak, kik lélekéberségöket el nem veszítve, gyors és czélszerű intézkedéseik által, a vész szomszédságában levő házakat megmentették. Ezen férfiak közöl kiemelendőnek tartom, ugyancsak e város egyik jegyzőjét Kneifel János urat, ki egész életmegvetéssel működött a dühöngő tűz csillapításában, s kinek lelkes példája százakat tön bátorrá a tűzhöz kö­zelíteni és százak kezét hozta mozgásba. Istennek hála, emberélet nem esett áldozatul. SZODORAI SÁNDOR nevelő, Debreczen, jul. 15. (Ered. lev.) Néhány hét előtt tudtunkra adatott a felséges Császárné reményteljes állapota, és ime f. hó 15-kén az ágyuk dörgése tudatta velünk, hogy a felséges uralkodó Pár ismét áldást nyert onnan felülről. Legelőször a kath. templomban tartatott ájtatosságon a számos valláskülönbség nélkül a polgár­ságon kívül részt vettek a hivatalnokok, katonatisztek, az itten tanyázó katonasággal együtt, azokon felül az iskolai ifjúság is. Azután mindnyájan mentek a ref. templomba. A nagyszerű isteni szolgálatot megelőzte a katonatisztek által már régóta tervezett czélbalövés, melyen minden nagyobbrendü hivatalnok részt vett. Ugyanazon napra cs. k. katonatisztek nagyszerű bált is rendeztek a nagy erdei vendéglőben, melyre szinte a cs. k. hivatalnokok szine hivatott meg. Városunk gyors léptekkel haladásnak indult az épít­kezésben, és az utczák jó rendbeni tartásában. Városunk főbb, sőt még kisebb utczái is kiköveztettek , a német­­utcza egészen fával kiburkoltatott a városház előtti és a nagy ref. templom előtti terek kikövezettek és ákáczfák­­kal körülültettek. A kereskedelmi fényes boltok szapo­rodnak s a mi több, nagyszerű házak épülnek, melyek városunk díszére és különféle liszt urak kényelmes la­kásául szolgálnak. Igaz­­ az előszámláltakra nagy gond fordittatik, de fájdalom, hogy csak egyre nem, mi a városnak legfőbb díszt kölcsönözne: a színházra. A város már régóta va­júdik ezen eszmével és már többször volt hírlapilag hir­detve, hogy ekkor és ekkor fognak hozzá, hogy már a részvényeket kapkodva elkapkodták, s már a hely is ki van jelölve, sőt még a terv is elkészítve, és már régóta annyi és annyi ezer összegyűlt annak fölépítésére. Az igaz, hogy néhány ezer már kamatra kiadatott, csak az fáj szívünknek, hogy mindekkoráig nem fogtak hozzá. Múlt hónap végével változékony időjárásunk volt, hol tikkasztó meleg uralkodott, hol pedig esővel vegyítve jég esett. Itt ugyan tetemes kárt nem tett, de annál na­gyobbat a diószegi hegyeken és félegyházi vidékeken. Vájjon azon veteményekből és szőlőkből volt-e valami biztosítva ? Múlt hó 20-kán a mennyke egy házba, ké­ményen át becsapván, ez leégett. Ezen alkalomkor egy öreg asszony, ki a kémény mellett ült, egyik karján meg­sérült, de nem halálosan. E házról bizonyosan mondha­tom, hogy nem volt biztosítva, mert kéregettek fölépí­tésére. NADI. F. Makfalva. (Ered. 1 ev.) Makfa­­­vi isko­l­a. A makfalvi iskola növendékei jelen hó (julius) 7-kén ad­ták félévi próbatételüket, nem igen népes közönség előtt. Tantárgyaik valónak, a vallás, bibliai történetek, állat­tan, számtan s elemi természettan. A növendékek száma negyvenhatra ment, kettő kö­zölök oláh, többiek székely egy cseh. Próbatételek dicséretet érdemelt, a gyermekek igye­kezete s a tanító szorgalma egyaránt méltányoltatott. Jól hangzott a bezáró szónoklat, csinos versezet hexamete­rekben fogalmazva, s elhunyt nagy hazánkfiára, báró Wesselényi Miklósra, mint ez iskola dicső alapítójára — forró és honfias vonatkozással. Ez iskola alapítása e század negyedik tizedének egyik regényes tüneménye volt. Wesselényinek Marosszéken nem volt birtoka, miért is a székközgyűlésén, hová pártja érdekei mellett szóno­kolni megjelent, párt­ellenei mint szózatra nem jogosul­tat, szónoklatában akadályozni akarák. Hogy ezen ellenvetés máskor ne kedvetlenithesse a magas szellemű hazafit, a marosszéki székelység közrész­vét utján vásárlá ama telket Makfalván, hol most a csinos kis tanoda fekszik. E telekre Vesselényi rögtön 9,000 vízlattal egy isko­lát épitetett, homlokzatán ime felirattal : „Adták a Székelyek Vesselényinek hazafiságáért Szentesi hazafiság kifejtéséért a Székelyeknek Wesselényi.“ csakhamar a honfi áldozatok, kezdettek a felállított oltárra gyűlni, gróf Butler tekintélyes öszveget külde az intézet gyámolitására, gróf Teleki Domokos, báró Kemény György , Baratosi sz. Antal , Dózsa Ádám urak s többen az alapitótól is még szép tőkével gyámolítva oda vitték a tanintézetet, hogy tanárát illően díjazhatja, sőt ha mindenki a befizetéssel ma is pontos lenne, az iskolát még korszerűbben szervezni, sőt bővebb részvéttel elemi reáliskolává átalakítani épen nem volna lehetlen. Voltak, kik minden magasztos czélnak ellenségei lé­vén, vagy tán a makfalvi megszűnt kisdedóvóval vetvén össze ezen iskola sorsát, ezt szintén megszűntnek hí­­resztelék. Erre meg kell jegyeznünk, hogy egész Erdélyben ez volt az egyetlen magyar iskola, melynek tanfolyama soha sőt még a forradalmi zavarok közt sem szűnt meg. Hogy aránylag igen kevéssé népes, az tagadhatlan, azonban a­mint e sorok írója már több alkalommal el­mondotta,mindaddig néptelen is leend ez, míg szorosan s jót szervezett népiskolává nem fog átalakíttatni. A jelenlegi vizsgálaton a helybeli intellegentián kívül, mint mindenkor, az intézet érdemes pártolója, s gond-­­­noka Barátosi sz. Antal, volt királyi táblabirója — volt jelen. — 1000 i gendő ugyan, hogy a művet népiessé tegye (mert erre nézve a nép felfogásának, világnézetének visszatükrö­­zése a lényeges kellék), de meg kell tartani, mennyire a szabatosság és művészet igényeivel összefér, a népnek nyelvét is, mert a népies jelleget a nép beszéde módja is kitűnően jellemzi. A népiességre vonatkozó példákat ezúttal csak az első „Toldi“ból idéztük, mert S­a­l­am­o­n úr épen ezen mű­nek miképi fogadtatásából indulva ki, támadó meg a né­piességnek szépészeti jelentőségét. (Idézhetnénk példá­kat „Toldi estéjé“ből s a „kisebb költemények“ből is; de úgy hiszszük, magyarázatul a fent közlöttek is ele­gendők). úgy beszéli el Toldi történetét, mintha ő maga is, az elbeszélő, egy volna a nép közös. A­mit elmond, mint például fent a király nyilatkozatai, az tárgylag valótlan, hanem ezzel a költő nem törődik, mert ő itt nem a tárgy­­lagos valóságnak, de a népies felfogás naivságának visszadásában — igaz. Lám „Katalin“ már nem népies költemény, itt Arany az ő saját felfogása alapján mondja el az elbeszélést. Itt a költő nem hagyja el saját álláspontját, benne marad, s egyszerűen tárgylagos. „Toldiban (és egyéb, népies költeményeiben) lelép ez álláspontról, más, még pedig a magáénál alsóbb műveltségű felfogásba találja be ma­gát, s tárgylagosságát nem egyszerűen a valóság vissza­adásában, de másodfokúlag a népies felfogás felfogásá­ban tanúsítja. Félreismerhetjük-e „Katalin“ és „Toldi“ között, a tárgy- és formakülönbségen kívül, ama lénye­ges, szembeszökő különbséget a költői tárgylagosság kétféleségében ? S­a­l­a­m­o­n úr azon felfogást felejtette ki számításá­ból, mely más, alsóbbfoku felfogásba helyezkedik bele, s a tárgyakat ezen alsóbbfoku felfogás kategóriái sze­rint tanul, közvetlen természetiséggel, a szűkebb kör ismereteinek a távolabb eső, szélesebb, nem ismert kör tárgyaira való gyermekded alkalmazásával, szóval: népies elfogultsággal tünteti föl. De feledje bár Salamon úr a népies világnézet megkülönböztető ismérvét, a szé­­pészet nem feledkezik meg arról, s a népies világnéze­tet mint külön momentumot állapítja meg a költészetben. Ezen momentum ösztönszerűleg érvényesül egyegy nemzet első költészetében, s érvényesül öntudatosan is, már az úgynevezett műköltészetben, mint ezt — hogy csak a szomszédba fáradjunk — a németek költészete bizonyítja, melyet az újabb korban Uhland és utánzói, aztán Hebel, Auerbach, Bitzius (Jeremias Grotthelf) és mások valódi népies művekkel gyarapítottak. Ugyan­azon húrt Goethe is megpendítette több balladájában, melyek örökké példányai lesznek az eszményesített népköltészetnek, azaz a népies költészetnek a műköl­tészetben. Ha tehát a felfogás szerint, mely kétségtelenül szé­pészeti kategória, lényeges és félreismerhetlen különb­ség mutatkozik a népies és nem népies költemények kö­zött , nem fogjuk állíthatni sem azt, hogy „a költészet, az aesthetika szempontjából a népies költészetnek sem­mi értelme sincs;“ sem azt, hogy „a „népies“ szó alap­talan;” sem azt, hogy „Ar­a­n­y jellemzésére a „népies“ nevezet üres szó.“ Mellőzzük azon állítást, hogy „se tárgy se forma tekintetében nincs különbség a népies és nem népies költészet között;“ mert egy részről mind a népies mind a nemnépies költészetet müköltészetnek valljuk, s ennélfogva magát a népköltészetet szorosan különválasztjuk a népies müköltészettől; másrészről pedig mind a tárgyat mind a formát csak anyagnak ve­hetjük a költői felfogáshoz képest, mely azokba szelle­met lehel, — miután ugyanazon tárgyat (p. o. Toldi Miklóst) ugyanazon formában (p. o. beszélyben) lehet népies, de lehet nem népies felfogással is előadni. A tárgy és forma miatt hát nem fogjuk állíthatni, hogy a népies költőt csak az jellemzi, hogy „nem írja le mű­veit, hanem elénekli s a nép eltanulja tőle,“ — és pe­dig annál kevésbbé, minthogy a nép eltanulhat nem­népies dalokat is, és danol olyakat is, melyekben költé­szet sincs (mit az obsecen perversek bizonyítanak), mig viszont valóságos népies költemények nem mennek át a népbe s azért mégis népies költemények maradnak (mit nagy valószínűséggel állíthatni A­r­a­n­y „Toldi­járól is). Ha már most megteszszük a különbséget né­pies és nemk­épies költészet között, megteszszük pedig a költői felfogás szépészeti szempontjából : nincs ok, hogy ezen szempontból „polgári“ költészetet is külön­böztessünk meg, mert az aesthetika nem politika, s a népies és nemnépies költészet közötti különbséget nem a rang, de a felfogás különbsége határozza meg (a­­„polgári“ felfogás pedig maga már vagy népies vagy nemnépies lesz). Felesleges volna e tárgyat részletesebben fejtegetni, midőn a feladat nem lehetett egyéb, mint megmutatni, hogy népies között a költészetben csakugyan van lénye­ges különbség. Engedje meg azonban Salamon úr, hogy még ezenkívül két észrevételt tehessek, melyek egyébre vonatkoznak. Egyik észrevételem az, hogy midőn a „Szépirodalmi szemlé“ről és „Toldi“ról beszél, nem szolgáltat igazsá­got T­o­l­d­y­n­a­k. A „szépirodalmi szemle“ fő munká­­lásainak Erdélyit és N­­enszlmant mondja ; pedig azon folyóiratot nem Erdélyi és Henszlman, ha­nem Erdélyi, He­nsz­lma­n és Tol­dy alapították, és tartották fen úgy anyagilag, mint szellemileg. A bírá­latot is Arany „Toldijáról (mit Salamon ur Er­­dé­l­y­i­n­ek tulajdonít) Tol­d­y irta. (A 15 aranynak 20 aranyra kikerekitését is T­o­l­dy indítványozta.) Igen he­lyesen cselekedett S­a­l­a­m­­o­n ur, hogy elődeit és egy­korúit nem akarta ignorálni, — s ezért iménti észrevé­telem csak tényigazítás, kiegészítésképen járul az előz­ményekhez. Másik észrevételem vonatkozik azon meglepő állításra hogy „az ítész nevetségessé válik, ha Aranyt akarja tanítani, — neki Aranytól tanulnia kell.­“ Ezen állí­tás második része kifogástalan, mert Arany oly művész, kitől csakugyan tanulhatni. De az elirtás első része nem bír igazsággal, s csak phrasis. Persze hogy a Hölgyfutár „névtelen ifja“ ne tanítsa Aranyt, mert azzal csak ma­gát teszi nevetségessé. De a­ki bír annyi készültsége­s tehetséggel, hogy Aranynak helyes tanácsot adhat, vagy egyik másik művére helyes észrevételt tehet: váj­jon az miért ne taníthatná, — ha tanítás alatt nem lecz­­kézést, de bírálást értünk — ? Épen oly igaz művész, mint Arany, sokkal fogékonyabb az alapos észrevétel iránt, mint kavargó-forrongó, hétköznapi lángelméink. Minden csak azon fordul meg, hogy a tanítás helyes le­gyen. Holtig tanul a jó pap, és Arany is „jó papja ám a művészetnek, — a­ki pedig tanul, mint Goethe tanult 82dik esztendejéig, azt lehet tanítani is. Bizonyo­san csak a szerénység mondata Salamon orrral a fen­tebbi állítást, de higgye meg, hogy ezen állítás megtá­madására engem sem hajt netalán afféle szerénytelenség, mintha magamat gondolnám hivatva Arany tanítására; semmi egyéb nem indít felszólalnom ez állítás ellen, mint határozott ellenszenvem minden iránt, mi csak legke­­vésbbé is a bálványozás színét viseli magán. A magyar pedig nagyon hajlandó a bálványozásra, s így könnyen esik egy végletből a másikba. Bálványozták Vörös­­­m­a­r­t­y­t a maga korában, bálványozták P­e­t­ő­f­i­t, s al­kalmasint bálványozni fogják most Aranyt. A politikai életből még szembeszökőbb példákat lehetne idézni. Ne mozdítsuk elő e jó nemzet bálványozási hajlamát. Kelt­sük föl benne a meggyőződést, hogy az észnek kell uralkodni a szív fölött, hogy a higgadt vizsgálat és íté­let folytán elismert tekintélyt is nem vak kódolás, de csak észszerű tisztelet illeti. GREGUSS ÁGOST. A pénzügyminisztérium Bisánszky Jánost a nagy­váradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály fo­galmazóját, ugyanazon hivatal területén ideiglenes III. osztályú pénzügyi kerületi biztossá; Girth Mátyást a po­­zsoni országos pénzügyigazgatósági osztálynál, pénz­ügyi tanácsossá, és kerületi igazgatóvá Unghváron. Wolf József aranyosmaróti adófelügyelet pénzügyi titkárrá az országos pénzügyi igazgatóság nagyváradi osztályához kinevezte. A kassai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Bauer Vilmost, a bukovinai cs. k. adóigazgatóság iro­dai hivataltisztjét az eperjesi cs. k. pénzügyi köz. igaz­gatóságnál és Rzetichy József ideiglenes 2-ed osztá­lyú adóhivatali ellenőri ellenőrré az eperjesi cs. k. gyűj­­tőpénztárnál kinevezte. Dunavizállás. Jul. 21. 9' 6" 3"' 0 fölött. AUSZTRIA, Bécs, júl. 17. Tény, hogy a két Szic­ilia kormánya nagy erélylyel és kiterjedt mérvben fegyverkezik, s ez bizonyosan Páris és Londonban több kedvetlenséget fog okozni, mint okozott az ismeretes nápolyi válaszjegyzék, mely igen erélyes kifejezésekben tiltakozik Nápoly bel­­ügyeibe való minden kül­beavatkozás ellen. Ezen jegy­zéket egyébiránt Páris és Londonban a nápolyi követek felvilágosították, valamint az illető fegyverkezéseket is; hasonló felvilágosítás adatott e felöl Bécsben is. Ezek szerint a fegyverkezések nem a külföld ellen vannak in­tézve, hanem főleg a belállapotok által parancsolvák, mert a jelen pillanatban a forradalmi elemek ismét igen tevékenyek, s a köznyugalom tekintetében a kormány részéről a legnagyobb elővigyázat és gondosság szük­séges. Egy, tegnap Sz.-Pétervárról ide érkezett hivatalos közlemény szerint orosz császár és császárné ő felsé­geik aug. 20-kán hagyandják el Sz.-Pétervárt s mennek a koronáztatásra Moszkovába, hova ő felségeik ugyan­azon nap fognak megérkezni. Ö felségeik a város előtt fekvő Petrowsky-palotába szállnak le s 22-kén tartand­­ják ünnepélyes bemenetelöket Moszkovába. A koroná­zási ünnepély határzottan aug. 31-kén (uj sztil szerint) menend végbe. Negrelli lovag cs. k. miniszteri tanácsos, a keres­kedelmi minisztérium által megbizatva, tegnapelőtt uta­zott el innét Frankfurtba, hogy mint ausztriai cs. meg­hatalmazott, a német vasútigazgatások egyletének ott KÜLFÖLD, Angolország, London, júl. 17-kén. A júl. 15-ei felsőházi ülésben lord Panmure kijelente, hogy a hadsereg főhadi parancsnoki hivatalának a hadügymi­niszter irányábani viszonyára nézve semmi változás nem fog történni. Egyszersmind lord Hardinget, ki fő had­parancsnoki állásáról visszalépett, feltétlen magasztalá­­sokkal halmozta el. Lord Melville osztozik e ma­­gasztalásokban, de nem helyesli, hogy a generalissimus valóban nincs alárendelve a felelős kormánynak.­­ Ezután a lord­k­a­n­c­z­e 11 a­z­égy bik­ másodszori felol­vasását indítványozza, mely megengedi a londoni és durhami püspöknek, hogy nyugdíjjal nyugalomra vo­nuljanak. A londoni püspökség jövedelme 10,000 fontra van téve, de 18,000 erre is föl megy. Eb­ből könnyen lehet a volt püspöknek 6,000 font évi nyug­díjat kiszakítani. A durhami püspökség jövedelme 13 ezer font sterling, s a püspök nyugdíja 4,500 font lesz. Az exeteri, oxfordi püspökök és egy pár lord tiltakoznak a bili ellen, melyre nincs példa a reformatio óta. A canterburyi érsek pártolja a bilit. S New­­castle hg egyátalában szükségesnek tartja, hogy a püspök, az egyház java úgy hozván magával, lemond­hasson, 47 szavazattal 35 ellenében elhatározzák a má­sodszori felolvasást. Az alsóházban Peel hedügyi államtitkár, a krimi vizsgálatok eredményét mielőbb előterjeszteni ígéri.­­ Labouchére pedig a­zok fenyegetett állapotára hívta föl a figyelmet, bár a kafferek még nyugton vannak. Reméli ugyan a gyarmat kormányzója, hogy elvonul a vihar, de a kormány szükségesnek hitte a hadsereget a gyarmatban erősíteni. Lord Palmerston a ház elna­polását indítványozza csütörtökig, hogy a tagok az al­­dershoti szemlén jelen lehessenek. Disraeli nem he­lyesli, hogy szokásba kezd jőni a törvényhozást közmu­latságok és látmányok miatt elhalasztani, s az állam­költségén lakomázni. Lord Palmerston kéri a kö­vet urakat, ne csináljanak elefántot egy szúnyogból. A krimi hősök megtiszteléséről van szó; ez kivételes eset, s a költség szót sem érdemel; s a­mint spieheadi példa mutatja, a vendégség sem oly lucullusi, hogy egy par­­liamenti tag emésztésére és erényére veszélyes lehes­sen. (Nevetés)— Mr. Oli­vier­a a külföldi borokra vetett vámot kívánja leszállíttatni egészségi és erkölcsi tekintetekből. A pálinkafogyasztás, úgymond, rendkívül növekszik, míg a könnyű és egészséges bor mindig rit­kább lesz a kevésbé tehetős osztályok asztalán. A kincstárnok elismeri az egészségi és er­kölcsi okok fontosságát, de kijelenti, hogy az ál­lamkincstárnak szüksége van a borvámra.­­ S az­tán nemcsak a magas vám zárja ki a franczia borokat, hanem a nemzet ízlése is, melynek jobban tetszik az erősebb spanyol és portugál bor. Néhány csekély érde­ket tanúsító észrevétel után, Oli­vier­a visszavonja in­dítványát.­­ Az ülés végén kijelenté Palmerston lord, hogy a brazíliai rabszolgakereskedést megszűntnek tekinthetni. De Spanyolország ígéretére nem sokat ad­hatni. Bár nem oly nagy a néger csempészet, mint az előtt, szoros ügyelet alá kell az angol czirkáló hajóknak venni Cubát. A Chronicle nagyon megtámadja és méltán a kincstár kanc­ellárát a horvámok iránt tett nyilatkoza­táért. Figyelmezteti, hogy az erkölcsi szempont főbb te­kintetet érdemel a jövedelminél, hogy nemcsak Spanyol és Portugálországban van erős bor, s nem igaz, mintha az erős bort, mely a hamisításnak is inkább ki van téve, jobban kedvelenék, sőt a könnyebb borok kedvelése az erkölcsök, ízlés finomodásával mind inkább terjed stb. Az olasz ügyet illető viták a sajtóban kevés utóhangot hagytak maguk után. Csak a M. S­tar — a gyapot-po­litikusok közlönye — haragszik és félti a világbékét. Haragszik Lyndhurstra, szidja lord J. Russellt. A „Daily News“ Palmerston politikáját taglalja. Különös új elmélet kezd divatba jöni a kormány köte­lességeiről, — úgymond — a kormány feloldozza magát törvényhozói kötelességei alól. Javaslatokkal áll elő, meg visszaveszi. Eddig nagy dolog volt, ha a kormány kevesebbségben maradt, s most ha a ház elveti a kor­egybejövendő közgyűlése tanácskozásiban részt vegyen. Az e tárgybani tanácskozások f. hó 21-kén nyittatnak meg Frankfurtban. Magyar könyvészet. 332. Szilágyi Miklós. A hideg fürdőkről ál­talánosan és Borszékről különösen. Irta Székely­földvári Szilágyi Miklós gyakorlati orvos Nagy - Enye­­den. Pest, nyomatott Emich Gusztávnál. 1856.13-rét XXI. és 212 lap. 333. Róder. Bibliai történet kisebb gyermekek számára. R­ó­d­er Al­aj­o­s, egyetemi hitszónoktól. Fa­metszetekkel. Kiadja a Szent István - társulat. T­i­z­e­n­e­g­y­ed­i­k kiadás. A főmagass. bibornok és her­­czegprimás érseki helybenhagyásával. Pesten, 1856. Herz János nyomdájában. 8-rét. 72. lap. Ára keménykötésben vászonsarokkal 12. kr. pp. kötetlen 10 pkt. 334. Szabóky. Magyar ABC- és o­l­v­a­s­ó-k­ö­n­y­v. Irta S­z­a­b­ó­k­y Adolf, kegyesrendi tanár. (Fametszetek­kel.) Kiadja a szent István-társulat. Hatodik kiadás. Pest 1856. Nyomatott Herz Jánosnál. 8-rét. 77. lap. Ára keménykötésben vászonháttal 8 kr. pp., kötetlen 6 kr. pp.

Next