Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-22 / 1933. szám
zatot nyert még Paget János esga, és egyet Vida Károly. (M. F.) — Dr.Schwartzer úr tébolyodottak magán-gyógyintézetében Budán egy terhesség alkalmával megtébolyodott nő iket — egy fiú és egy leánygyermeket szült. Az elmebeteg anya, ki a szülés előtt dühösségben szenvedett, ezután igen csendes, nyugott lett, úgy hogy szülöttjeit jelenleg a legnagyobb anyai szeretettel párosult szorgalommal táplálja és ápolja. — A hires zsemlyegyógy orvos Sch roth János Niederlindviesében (Freiwaldau mellett) meghalt. Felszólítás: Azon tisztelt ur, ki f. julius hó 20-kán reggeli 4—5 óra között a váczi utczai „Nádor vendéglő“ 27-ik számú szobájába csöndesen benyitott, s egy ott lakó magyar iró ágya mellett függő antik órát némi zörejjel levenni, s elvinni méltóztatott, akit egyébiránt az álmából fölserkent tulajdonos távoztakor látott is, de a félhomályban a szomszédban lakó barátjának lenni vélvén a tulajdonos saját statáriális eljárása nélkül elsétálni engedett) mint kaputos civilizált ember felszólittatik , küldené vissza a tulajdonosnak az órazsinóron függő Szt István korabeli átfúrt kis rézpénzt , melyen e fölirat olvasható Sancta Maria , az rá nézve , alkalmasint, nem értékes dolog, tán még akkor sem, ha őt azért, valahová benyújtván, tudósnak vagy doctornak kineveznék. Az órát, minek igazittatása neki sok költségbe és boszúságba fog kerülni, tartsa meg, föltévén a káros, hogy az csakugyan szegény, s Alessandro Stradella banditáinak becsületességével nem igen bíró ember volt, ki még egy magyar író órájára is rászorult.Csodálatos egyébiránt, ahogy a könyveket nem vette figyelembe, a többi közt a tulajdonos előtt fekvő mancsu grammatikát és a kritikai s polémiai dolgozatokkal tömött magyar hírlapokat , mik annyira elaltatták volt. Ezek jó lettek volna, ha utazó volt, az útra mulattató olvasmánynak, s akkor is, ha tán a lelkiismeret furdalja, biztos gyógyszerül szolgálandottak volna álom előidézésére. Ha rájuk még szüksége lesz, legyen szíves a vendéglő 27-dik sz. szobáját még egyszer, mint tette, meglátogatni, vagy bizonyos helyet tűzni ki, hova azokat részére elküldeni lehessen. Nemzeti színház. Jul 19. Bettini az utolsó fellépteül bérletszünettel „Troubadour.“ A színház egészen megtelt. Bettini úr ma több hévvel s igen nagy hatás mellett énekelt. Énekében sok érzést, előadásában sok művészetet találtunk. A közönség műér több része nem a Lucia hatásában is kiható magas b-t, nem az erős hangot, hanem a szép hanghordozást, a teljes és egymásból folyó hangok művészi kezelőjét tapsolá meg. Vajha énekeseink s főleg Ellinger ur felismerték légyen ez ének szépségeit és azon meggyőződést nyerék vala, hogy az egyenetlen regiszerü, a tagolt ének hiányait nem pótolja ki műértő előtt a fordirozás. Hogy Bettini ur hatást nemcsak hatalmas hangja s az ezáltal hordott nagy ária által bir eszközölni, mindenki meggyőződhetett, ki a 3-ik felvonás első dalát hallá, melyet eddig nem ismert bájjal adott elő. A mily szép e dal, oly szép volt Bettini ar éneke s a közönség ezúttal e dal ismételtetését óhajta, így tapasztaltuk ezt a 4-ik felvonás szender dalánál, melynek lágysága ellentétéül szolgált azon erélyteljes éneknek, mely a Leonorávali jelenetben következik. A közönség ma is számtalanszor tapsolta elő a jeles művészt. F U r e d i, ki az utóbbi időben majdnem mindennap énekelt, hangjának fátylozottsága mellett is jelesül énekelt. Dicsérettel kell Kőszeghyről is szólnunk. Kaiser Ernstné a. sj Ellingerné a nem mérséklők ezúttal is hangjukat. Ellingerné éneke ma kevésbbé volt correct mint máskor. A vocal karéneket ma nem vonta meg Leonora improvizált mordandója, mint múltkor. Az igazgatóság, Europa két legjelesebb tenorjának felléptetése által a közönség e tekintetbeni műigényeinek teljesen megfelelt s színházunk minden igaz barátját lekötelezhető. Jul. 20-dikán : Ludas Matyi. Eredeti népszínmű három felvonásban Balog Istvántól. — A czimszerepben Szerdahelyi játszott. — Közönség számos. Hivatalos. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 11- ki legfelsőbb határozata által Schreyer Menyhért és Reed Ignácz élelmezési bérlőket Bukarestben, kitűnő, nehéz körülmények közt tanúsított szolgálataik elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. LEVELEZÉSEK. Békés-Gyula, jul. 9. (Ered. I e v.) Gyászos esemény hírnöke vagyok. Ma reggel háromnegyedkor 5-re földet és eget rázó mennydörgések közt nálunk, az úgynevezett német városon, Májer József asztalosmester házára a villám lecsapott, és az ebből támadt tűz, azt minden benne levő tárgyakkal elhamvaszta. A korán reggeli szerencsétlenség, mely a város lakosainak nagyobb részét álomban találó, felrhatlan rémülést okozott. Azonban a roppant rémülés és zavar között találkozónak férfiak, kik lélekéberségöket el nem veszítve, gyors és czélszerű intézkedéseik által, a vész szomszédságában levő házakat megmentették. Ezen férfiak közöl kiemelendőnek tartom, ugyancsak e város egyik jegyzőjét Kneifel János urat, ki egész életmegvetéssel működött a dühöngő tűz csillapításában, s kinek lelkes példája százakat tön bátorrá a tűzhöz közelíteni és százak kezét hozta mozgásba. Istennek hála, emberélet nem esett áldozatul. SZODORAI SÁNDOR nevelő, Debreczen, jul. 15. (Ered. lev.) Néhány hét előtt tudtunkra adatott a felséges Császárné reményteljes állapota, és ime f. hó 15-kén az ágyuk dörgése tudatta velünk, hogy a felséges uralkodó Pár ismét áldást nyert onnan felülről. Legelőször a kath. templomban tartatott ájtatosságon a számos valláskülönbség nélkül a polgárságon kívül részt vettek a hivatalnokok, katonatisztek, az itten tanyázó katonasággal együtt, azokon felül az iskolai ifjúság is. Azután mindnyájan mentek a ref. templomba. A nagyszerű isteni szolgálatot megelőzte a katonatisztek által már régóta tervezett czélbalövés, melyen minden nagyobbrendü hivatalnok részt vett. Ugyanazon napra cs. k. katonatisztek nagyszerű bált is rendeztek a nagy erdei vendéglőben, melyre szinte a cs. k. hivatalnokok szine hivatott meg. Városunk gyors léptekkel haladásnak indult az építkezésben, és az utczák jó rendbeni tartásában. Városunk főbb, sőt még kisebb utczái is kiköveztettek , a németutcza egészen fával kiburkoltatott a városház előtti és a nagy ref. templom előtti terek kikövezettek és ákáczfákkal körülültettek. A kereskedelmi fényes boltok szaporodnak s a mi több, nagyszerű házak épülnek, melyek városunk díszére és különféle liszt urak kényelmes lakásául szolgálnak. Igaz az előszámláltakra nagy gond fordittatik, de fájdalom, hogy csak egyre nem, mi a városnak legfőbb díszt kölcsönözne: a színházra. A város már régóta vajúdik ezen eszmével és már többször volt hírlapilag hirdetve, hogy ekkor és ekkor fognak hozzá, hogy már a részvényeket kapkodva elkapkodták, s már a hely is ki van jelölve, sőt még a terv is elkészítve, és már régóta annyi és annyi ezer összegyűlt annak fölépítésére. Az igaz, hogy néhány ezer már kamatra kiadatott, csak az fáj szívünknek, hogy mindekkoráig nem fogtak hozzá. Múlt hónap végével változékony időjárásunk volt, hol tikkasztó meleg uralkodott, hol pedig esővel vegyítve jég esett. Itt ugyan tetemes kárt nem tett, de annál nagyobbat a diószegi hegyeken és félegyházi vidékeken. Vájjon azon veteményekből és szőlőkből volt-e valami biztosítva ? Múlt hó 20-kán a mennyke egy házba, kéményen át becsapván, ez leégett. Ezen alkalomkor egy öreg asszony, ki a kémény mellett ült, egyik karján megsérült, de nem halálosan. E házról bizonyosan mondhatom, hogy nem volt biztosítva, mert kéregettek fölépítésére. NADI. F. Makfalva. (Ered. 1 ev.) Makfavi iskola. A makfalvi iskola növendékei jelen hó (julius) 7-kén adták félévi próbatételüket, nem igen népes közönség előtt. Tantárgyaik valónak, a vallás, bibliai történetek, állattan, számtan s elemi természettan. A növendékek száma negyvenhatra ment, kettő közölök oláh, többiek székely egy cseh. Próbatételek dicséretet érdemelt, a gyermekek igyekezete s a tanító szorgalma egyaránt méltányoltatott. Jól hangzott a bezáró szónoklat, csinos versezet hexameterekben fogalmazva, s elhunyt nagy hazánkfiára, báró Wesselényi Miklósra, mint ez iskola dicső alapítójára — forró és honfias vonatkozással. Ez iskola alapítása e század negyedik tizedének egyik regényes tüneménye volt. Wesselényinek Marosszéken nem volt birtoka, miért is a székközgyűlésén, hová pártja érdekei mellett szónokolni megjelent, pártellenei mint szózatra nem jogosultat, szónoklatában akadályozni akarák. Hogy ezen ellenvetés máskor ne kedvetlenithesse a magas szellemű hazafit, a marosszéki székelység közrészvét utján vásárlá ama telket Makfalván, hol most a csinos kis tanoda fekszik. E telekre Vesselényi rögtön 9,000 vízlattal egy iskolát épitetett, homlokzatán ime felirattal : „Adták a Székelyek Vesselényinek hazafiságáért Szentesi hazafiság kifejtéséért a Székelyeknek Wesselényi.“ csakhamar a honfi áldozatok, kezdettek a felállított oltárra gyűlni, gróf Butler tekintélyes öszveget külde az intézet gyámolitására, gróf Teleki Domokos, báró Kemény György , Baratosi sz. Antal , Dózsa Ádám urak s többen az alapitótól is még szép tőkével gyámolítva oda vitték a tanintézetet, hogy tanárát illően díjazhatja, sőt ha mindenki a befizetéssel ma is pontos lenne, az iskolát még korszerűbben szervezni, sőt bővebb részvéttel elemi reáliskolává átalakítani épen nem volna lehetlen. Voltak, kik minden magasztos czélnak ellenségei lévén, vagy tán a makfalvi megszűnt kisdedóvóval vetvén össze ezen iskola sorsát, ezt szintén megszűntnek híresztelék. Erre meg kell jegyeznünk, hogy egész Erdélyben ez volt az egyetlen magyar iskola, melynek tanfolyama soha sőt még a forradalmi zavarok közt sem szűnt meg. Hogy aránylag igen kevéssé népes, az tagadhatlan, azonban amint e sorok írója már több alkalommal elmondotta,mindaddig néptelen is leend ez, míg szorosan s jót szervezett népiskolává nem fog átalakíttatni. A jelenlegi vizsgálaton a helybeli intellegentián kívül, mint mindenkor, az intézet érdemes pártolója, s gond-noka Barátosi sz. Antal, volt királyi táblabirója — volt jelen. — 1000 i gendő ugyan, hogy a művet népiessé tegye (mert erre nézve a nép felfogásának, világnézetének visszatükrözése a lényeges kellék), de meg kell tartani, mennyire a szabatosság és művészet igényeivel összefér, a népnek nyelvét is, mert a népies jelleget a nép beszéde módja is kitűnően jellemzi. A népiességre vonatkozó példákat ezúttal csak az első „Toldi“ból idéztük, mert Salamon úr épen ezen műnek miképi fogadtatásából indulva ki, támadó meg a népiességnek szépészeti jelentőségét. (Idézhetnénk példákat „Toldi estéjé“ből s a „kisebb költemények“ből is; de úgy hiszszük, magyarázatul a fent közlöttek is elegendők). úgy beszéli el Toldi történetét, mintha ő maga is, az elbeszélő, egy volna a nép közös. Amit elmond, mint például fent a király nyilatkozatai, az tárgylag valótlan, hanem ezzel a költő nem törődik, mert ő itt nem a tárgylagos valóságnak, de a népies felfogás naivságának visszadásában — igaz. Lám „Katalin“ már nem népies költemény, itt Arany az ő saját felfogása alapján mondja el az elbeszélést. Itt a költő nem hagyja el saját álláspontját, benne marad, s egyszerűen tárgylagos. „Toldiban (és egyéb, népies költeményeiben) lelép ez álláspontról, más, még pedig a magáénál alsóbb műveltségű felfogásba találja be magát, s tárgylagosságát nem egyszerűen a valóság visszaadásában, de másodfokúlag a népies felfogás felfogásában tanúsítja. Félreismerhetjük-e „Katalin“ és „Toldi“ között, a tárgy- és formakülönbségen kívül, ama lényeges, szembeszökő különbséget a költői tárgylagosság kétféleségében ? Salamon úr azon felfogást felejtette ki számításából, mely más, alsóbbfoku felfogásba helyezkedik bele, s a tárgyakat ezen alsóbbfoku felfogás kategóriái szerint tanul, közvetlen természetiséggel, a szűkebb kör ismereteinek a távolabb eső, szélesebb, nem ismert kör tárgyaira való gyermekded alkalmazásával, szóval: népies elfogultsággal tünteti föl. De feledje bár Salamon úr a népies világnézet megkülönböztető ismérvét, a szépészet nem feledkezik meg arról, s a népies világnézetet mint külön momentumot állapítja meg a költészetben. Ezen momentum ösztönszerűleg érvényesül egyegy nemzet első költészetében, s érvényesül öntudatosan is, már az úgynevezett műköltészetben, mint ezt — hogy csak a szomszédba fáradjunk — a németek költészete bizonyítja, melyet az újabb korban Uhland és utánzói, aztán Hebel, Auerbach, Bitzius (Jeremias Grotthelf) és mások valódi népies művekkel gyarapítottak. Ugyanazon húrt Goethe is megpendítette több balladájában, melyek örökké példányai lesznek az eszményesített népköltészetnek, azaz a népies költészetnek a műköltészetben. Ha tehát a felfogás szerint, mely kétségtelenül szépészeti kategória, lényeges és félreismerhetlen különbség mutatkozik a népies és nem népies költemények között , nem fogjuk állíthatni sem azt, hogy „a költészet, az aesthetika szempontjából a népies költészetnek semmi értelme sincs;“ sem azt, hogy „a „népies“ szó alaptalan;” sem azt, hogy „Arany jellemzésére a „népies“ nevezet üres szó.“ Mellőzzük azon állítást, hogy „se tárgy se forma tekintetében nincs különbség a népies és nem népies költészet között;“ mert egy részről mind a népies mind a nemnépies költészetet müköltészetnek valljuk, s ennélfogva magát a népköltészetet szorosan különválasztjuk a népies müköltészettől; másrészről pedig mind a tárgyat mind a formát csak anyagnak vehetjük a költői felfogáshoz képest, mely azokba szellemet lehel, — miután ugyanazon tárgyat (p. o. Toldi Miklóst) ugyanazon formában (p. o. beszélyben) lehet népies, de lehet nem népies felfogással is előadni. A tárgy és forma miatt hát nem fogjuk állíthatni, hogy a népies költőt csak az jellemzi, hogy „nem írja le műveit, hanem elénekli s a nép eltanulja tőle,“ — és pedig annál kevésbbé, minthogy a nép eltanulhat nemnépies dalokat is, és danol olyakat is, melyekben költészet sincs (mit az obsecen perversek bizonyítanak), mig viszont valóságos népies költemények nem mennek át a népbe s azért mégis népies költemények maradnak (mit nagy valószínűséggel állíthatni Arany „Toldijáról is). Ha már most megteszszük a különbséget népies és nemképies költészet között, megteszszük pedig a költői felfogás szépészeti szempontjából : nincs ok, hogy ezen szempontból „polgári“ költészetet is különböztessünk meg, mert az aesthetika nem politika, s a népies és nemnépies költészet közötti különbséget nem a rang, de a felfogás különbsége határozza meg (a„polgári“ felfogás pedig maga már vagy népies vagy nemnépies lesz). Felesleges volna e tárgyat részletesebben fejtegetni, midőn a feladat nem lehetett egyéb, mint megmutatni, hogy népies között a költészetben csakugyan van lényeges különbség. Engedje meg azonban Salamon úr, hogy még ezenkívül két észrevételt tehessek, melyek egyébre vonatkoznak. Egyik észrevételem az, hogy midőn a „Szépirodalmi szemlé“ről és „Toldi“ról beszél, nem szolgáltat igazságot Toldynak. A „szépirodalmi szemle“ fő munkálásainak Erdélyit és Nenszlmant mondja ; pedig azon folyóiratot nem Erdélyi és Henszlman, hanem Erdélyi, Henszlman és Toldy alapították, és tartották fen úgy anyagilag, mint szellemileg. A bírálatot is Arany „Toldijáról (mit Salamon ur Erdélyinek tulajdonít) Toldy irta. (A 15 aranynak 20 aranyra kikerekitését is Toldy indítványozta.) Igen helyesen cselekedett Salamon ur, hogy elődeit és egykorúit nem akarta ignorálni, — s ezért iménti észrevételem csak tényigazítás, kiegészítésképen járul az előzményekhez. Másik észrevételem vonatkozik azon meglepő állításra hogy „az ítész nevetségessé válik, ha Aranyt akarja tanítani, — neki Aranytól tanulnia kell.“ Ezen állítás második része kifogástalan, mert Arany oly művész, kitől csakugyan tanulhatni. De az elirtás első része nem bír igazsággal, s csak phrasis. Persze hogy a Hölgyfutár „névtelen ifja“ ne tanítsa Aranyt, mert azzal csak magát teszi nevetségessé. De aki bír annyi készültséges tehetséggel, hogy Aranynak helyes tanácsot adhat, vagy egyik másik művére helyes észrevételt tehet: vájjon az miért ne taníthatná, — ha tanítás alatt nem leczkézést, de bírálást értünk — ? Épen oly igaz művész, mint Arany, sokkal fogékonyabb az alapos észrevétel iránt, mint kavargó-forrongó, hétköznapi lángelméink. Minden csak azon fordul meg, hogy a tanítás helyes legyen. Holtig tanul a jó pap, és Arany is „jó papja ám a művészetnek, — aki pedig tanul, mint Goethe tanult 82dik esztendejéig, azt lehet tanítani is. Bizonyosan csak a szerénység mondata Salamon orrral a fentebbi állítást, de higgye meg, hogy ezen állítás megtámadására engem sem hajt netalán afféle szerénytelenség, mintha magamat gondolnám hivatva Arany tanítására; semmi egyéb nem indít felszólalnom ez állítás ellen, mint határozott ellenszenvem minden iránt, mi csak legkevésbbé is a bálványozás színét viseli magán. A magyar pedig nagyon hajlandó a bálványozásra, s így könnyen esik egy végletből a másikba. Bálványozták Vörösmartyt a maga korában, bálványozták Petőfit, s alkalmasint bálványozni fogják most Aranyt. A politikai életből még szembeszökőbb példákat lehetne idézni. Ne mozdítsuk elő e jó nemzet bálványozási hajlamát. Keltsük föl benne a meggyőződést, hogy az észnek kell uralkodni a szív fölött, hogy a higgadt vizsgálat és ítélet folytán elismert tekintélyt is nem vak kódolás, de csak észszerű tisztelet illeti. GREGUSS ÁGOST. A pénzügyminisztérium Bisánszky Jánost a nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály fogalmazóját, ugyanazon hivatal területén ideiglenes III. osztályú pénzügyi kerületi biztossá; Girth Mátyást a pozsoni országos pénzügyigazgatósági osztálynál, pénzügyi tanácsossá, és kerületi igazgatóvá Unghváron. Wolf József aranyosmaróti adófelügyelet pénzügyi titkárrá az országos pénzügyi igazgatóság nagyváradi osztályához kinevezte. A kassai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Bauer Vilmost, a bukovinai cs. k. adóigazgatóság irodai hivataltisztjét az eperjesi cs. k. pénzügyi köz. igazgatóságnál és Rzetichy József ideiglenes 2-ed osztályú adóhivatali ellenőri ellenőrré az eperjesi cs. k. gyűjtőpénztárnál kinevezte. Dunavizállás. Jul. 21. 9' 6" 3"' 0 fölött. AUSZTRIA, Bécs, júl. 17. Tény, hogy a két Szicilia kormánya nagy erélylyel és kiterjedt mérvben fegyverkezik, s ez bizonyosan Páris és Londonban több kedvetlenséget fog okozni, mint okozott az ismeretes nápolyi válaszjegyzék, mely igen erélyes kifejezésekben tiltakozik Nápoly belügyeibe való minden külbeavatkozás ellen. Ezen jegyzéket egyébiránt Páris és Londonban a nápolyi követek felvilágosították, valamint az illető fegyverkezéseket is; hasonló felvilágosítás adatott e felöl Bécsben is. Ezek szerint a fegyverkezések nem a külföld ellen vannak intézve, hanem főleg a belállapotok által parancsolvák, mert a jelen pillanatban a forradalmi elemek ismét igen tevékenyek, s a köznyugalom tekintetében a kormány részéről a legnagyobb elővigyázat és gondosság szükséges. Egy, tegnap Sz.-Pétervárról ide érkezett hivatalos közlemény szerint orosz császár és császárné ő felségeik aug. 20-kán hagyandják el Sz.-Pétervárt s mennek a koronáztatásra Moszkovába, hova ő felségeik ugyanazon nap fognak megérkezni. Ö felségeik a város előtt fekvő Petrowsky-palotába szállnak le s 22-kén tartandják ünnepélyes bemenetelöket Moszkovába. A koronázási ünnepély határzottan aug. 31-kén (uj sztil szerint) menend végbe. Negrelli lovag cs. k. miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium által megbizatva, tegnapelőtt utazott el innét Frankfurtba, hogy mint ausztriai cs. meghatalmazott, a német vasútigazgatások egyletének ott KÜLFÖLD, Angolország, London, júl. 17-kén. A júl. 15-ei felsőházi ülésben lord Panmure kijelente, hogy a hadsereg főhadi parancsnoki hivatalának a hadügyminiszter irányábani viszonyára nézve semmi változás nem fog történni. Egyszersmind lord Hardinget, ki fő hadparancsnoki állásáról visszalépett, feltétlen magasztalásokkal halmozta el. Lord Melville osztozik e magasztalásokban, de nem helyesli, hogy a generalissimus valóban nincs alárendelve a felelős kormánynak. Ezután a lordkancze 11 azégy bik másodszori felolvasását indítványozza, mely megengedi a londoni és durhami püspöknek, hogy nyugdíjjal nyugalomra vonuljanak. A londoni püspökség jövedelme 10,000 fontra van téve, de 18,000 erre is föl megy. Ebből könnyen lehet a volt püspöknek 6,000 font évi nyugdíjat kiszakítani. A durhami püspökség jövedelme 13 ezer font sterling, s a püspök nyugdíja 4,500 font lesz. Az exeteri, oxfordi püspökök és egy pár lord tiltakoznak a bili ellen, melyre nincs példa a reformatio óta. A canterburyi érsek pártolja a bilit. S Newcastle hg egyátalában szükségesnek tartja, hogy a püspök, az egyház java úgy hozván magával, lemondhasson, 47 szavazattal 35 ellenében elhatározzák a másodszori felolvasást. Az alsóházban Peel hedügyi államtitkár, a krimi vizsgálatok eredményét mielőbb előterjeszteni ígéri. Labouchére pedig azok fenyegetett állapotára hívta föl a figyelmet, bár a kafferek még nyugton vannak. Reméli ugyan a gyarmat kormányzója, hogy elvonul a vihar, de a kormány szükségesnek hitte a hadsereget a gyarmatban erősíteni. Lord Palmerston a ház elnapolását indítványozza csütörtökig, hogy a tagok az aldershoti szemlén jelen lehessenek. Disraeli nem helyesli, hogy szokásba kezd jőni a törvényhozást közmulatságok és látmányok miatt elhalasztani, s az államköltségén lakomázni. Lord Palmerston kéri a követ urakat, ne csináljanak elefántot egy szúnyogból. A krimi hősök megtiszteléséről van szó; ez kivételes eset, s a költség szót sem érdemel; s amint spieheadi példa mutatja, a vendégség sem oly lucullusi, hogy egy parliamenti tag emésztésére és erényére veszélyes lehessen. (Nevetés)— Mr. Oliviera a külföldi borokra vetett vámot kívánja leszállíttatni egészségi és erkölcsi tekintetekből. A pálinkafogyasztás, úgymond, rendkívül növekszik, míg a könnyű és egészséges bor mindig ritkább lesz a kevésbé tehetős osztályok asztalán. A kincstárnok elismeri az egészségi és erkölcsi okok fontosságát, de kijelenti, hogy az államkincstárnak szüksége van a borvámra. S aztán nemcsak a magas vám zárja ki a franczia borokat, hanem a nemzet ízlése is, melynek jobban tetszik az erősebb spanyol és portugál bor. Néhány csekély érdeket tanúsító észrevétel után, Oliviera visszavonja indítványát. Az ülés végén kijelenté Palmerston lord, hogy a brazíliai rabszolgakereskedést megszűntnek tekinthetni. De Spanyolország ígéretére nem sokat adhatni. Bár nem oly nagy a néger csempészet, mint az előtt, szoros ügyelet alá kell az angol czirkáló hajóknak venni Cubát. A Chronicle nagyon megtámadja és méltán a kincstár kancellárát a horvámok iránt tett nyilatkozatáért. Figyelmezteti, hogy az erkölcsi szempont főbb tekintetet érdemel a jövedelminél, hogy nemcsak Spanyol és Portugálországban van erős bor, s nem igaz, mintha az erős bort, mely a hamisításnak is inkább ki van téve, jobban kedvelenék, sőt a könnyebb borok kedvelése az erkölcsök, ízlés finomodásával mind inkább terjed stb. Az olasz ügyet illető viták a sajtóban kevés utóhangot hagytak maguk után. Csak a M. Star — a gyapot-politikusok közlönye — haragszik és félti a világbékét. Haragszik Lyndhurstra, szidja lord J. Russellt. A „Daily News“ Palmerston politikáját taglalja. Különös új elmélet kezd divatba jöni a kormány kötelességeiről, — úgymond — a kormány feloldozza magát törvényhozói kötelességei alól. Javaslatokkal áll elő, meg visszaveszi. Eddig nagy dolog volt, ha a kormány kevesebbségben maradt, s most ha a ház elveti a koregybejövendő közgyűlése tanácskozásiban részt vegyen. Az e tárgybani tanácskozások f. hó 21-kén nyittatnak meg Frankfurtban. Magyar könyvészet. 332. Szilágyi Miklós. A hideg fürdőkről általánosan és Borszékről különösen. Irta Székelyföldvári Szilágyi Miklós gyakorlati orvos Nagy - Enyeden. Pest, nyomatott Emich Gusztávnál. 1856.13-rét XXI. és 212 lap. 333. Róder. Bibliai történet kisebb gyermekek számára. Róder Alajos, egyetemi hitszónoktól. Fametszetekkel. Kiadja a Szent István - társulat. Tizenegyedik kiadás. A főmagass. bibornok és herczegprimás érseki helybenhagyásával. Pesten, 1856. Herz János nyomdájában. 8-rét. 72. lap. Ára keménykötésben vászonsarokkal 12. kr. pp. kötetlen 10 pkt. 334. Szabóky. Magyar ABC- és olvasó-könyv. Irta Szabóky Adolf, kegyesrendi tanár. (Fametszetekkel.) Kiadja a szent István-társulat. Hatodik kiadás. Pest 1856. Nyomatott Herz Jánosnál. 8-rét. 77. lap. Ára keménykötésben vászonháttal 8 kr. pp., kötetlen 6 kr. pp.