Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-11 / 1922. szám
lát, mert ha a karó,mád vagy rőzse sokáig földben van, rothadásnak indul és a leggyengébb hullám is széthányja ; továbbá, igen sok utánalátást s javítgatást igényel, és mellette a sok karó miatt vidékünkön még meglehetősen költséges is. MAGYAR ACADÉMIA. (Jul. 7-kén. Természettani osztály.) Nendtvich folytatta úti vázlatait Éjszakamerikáról. Múlt alkalommal terjedelmes kivonatot adtunk előadásából, egyes részeket, például a Niagara leírását, egészen közölvén. Azt hiszszük, ezzel eleget tettünk ismertetői tisztünknek. Most csak az általános benyomásról adunk számot. Ily tartalmas előadást, mely annyi különböző tárgyat érint röviden, kivonni alig lehet. Kiváló fényhelyei sem voltak a mai előadásnak; a részletekben volt minden érdek. De mennyi érdek, mennyi tanulság! Várhatóak-e Nendtvichtől egyebet? Ő nem mindennapi tourista, a ki átfutja az országokat s följegyzi, a miket előtte annyian elmondtak. Utazónk a természettudós szemeivel vizsgálta a vidékeket, melyeken átutazott. A föld minősége, emelkedése, égalji viszonyai, flórája, faunája s természeti nevezetességei mind megragadták figyelmét. A tanárnak szükségkép feltűnt a közoktatás ügye, s a tudomány emberének a tudományok állása. Mindebben utazónk illetékes biró. Mondhatnék a politikai és társadalmi viszonyok körül is bír elég ismerettel, hogy helyes ítéletet mondhat, s ítélete igazsága felől kezeskedik azon körülmény, hogy nem elfogultság vitte őt oda egyik vagy másik politikai rendszer iránt, nem keresett ott sem védveket a kényuralom mellett a szabadság kicsapongásaiban, sem politikai utópiát. Az új világ fény és árnyoldalaival föltűnt előtte. Ez az oka, hogy az emberek és intézmények felől sokban eltér Nendtvich ítélete a divatos ítéletektől. Mint a tárgyak leírásában A ki utazónk élénk előadását, tájleírásait, helyes mérveit a természeti szépségek megítélésében olvassa : lehetetlen meg nem győződnie Nendtvich képzelme erejéről, s fogékonyságáról a szép iránt. S vessétek össze azt a képet, melyet a Niagaráról adott a minap, és a melyet a lassú folyású, zavaros, békanyálas Missisippiről adott jelenleg, a touristák és regényírók eddigi leírásaival! Minő különbség ! Pedig oly természetes. A mint nem politikai utópiák keresése, úgy nem is regényes emotiók utáni tárgyak vitték az új világba utazónkat. A természettudós tud lelkesülni, ahol a tárgy valóban nagyszerű, lélekemelő, de nem költői szemüvegen nézi csupán a tárgyakat. De ha utazónk amerikai tájleírásait nem illeszthetjük a geographiai tájképek közé: mennyire lélekemelő az élet azon gyors nyüzsgésének, fejlődésének látása, mely Nendtvich utiképeiben mindenütt feltűnik. Mi rendkívüli gyorsasággal emelkednek a városok, mily óriási arányban növekszik népességük- Alig áll elő száz és néhány ház, s már gázzal világítják. Akkora szélességű folyamon, mint a hajó hossza, már gőzösök járnak, több helyt alig 3 lábnyi mély vízben. Oly városból, melyet 1830-ban alapítottak, most 64 vasútvonal indul naponként stb. S a külföldi települők már második nemzedékben angol és amerikai jellemet öltenek. Nagy olvasztó erőt gyakorol az angol - amerikai jellem túlnyorósága különösen a németekre. Talán még gyorsabban átváltoznak ezek az amerikai égalj alatt, mint szőlőfajaink s a mandula és szilva. A növény- és állatországból szép gyűjteményt hozott értekező Amerikából. S előadása érdekét növelte a növény és repkegyűjtemény bemutatása. Az amerikai növények egy részét legjelesebb növénytudósunk, Kovács Gyula, determinálta s ismertette, mint e lapokban is közölve volt, a természettudományi társulat ülésében. Keveset kivéve, ugyanazon nemek, melyek Közép-Európában is előfordulnak, más fajokkal. A lepkegyűjteményben is feltűnő a hasonlat az európai nemekkel, csakhogy az amerikai fajok többnyire szebbek. S legszebbek azok, melyek egészen hiányzanak az óvilágban. Azon óhajtással fejezzük be tudósításunkat, bár mielőbb napvilágot látna Nentvich úr két kötetes utazása. Utazási irodalmunk nagy becsű művei gyarapodik az által, mely a szempontok eredetisége mellett elüt egyéb éltetett.Francziskának mindamellett sem volt bátorsága öt végkép mellőzni, sőt elgondolta, mily más alakot nyerne majd minden, ha egyszer nekik is saját fogadójuk lenne. A hivatalhelyettes igen visszatartózkodó volt, ámbár ugyanazon asztalnál ebédelt; ő, mint látszék, több hölgynek udvarolt, kiknek sétájukon még kísérőül is szolgált. Szerencsére azonban — s pedig nem lehetett azt állítani, hogy herczegasszony nyájas megszólítása okozta volna ezt,— ugyanazon nap előtt kisérte a hivatalhelyettes úr Francziskát és atyját, s különösen az elsővel sokat nevetgélt; most e közeledést nagy állhatatossággal folytatta; személyesen hozta el a fürdőházi bálra a meghívást s ugyanazon báli nap estvéjén a legválogatottabb virágbokrétát küldötte neki; de e hódolati bizonyitványnyal őt a rutafogadósné fia már megelőzte. Mindkettő figyelmet érdemlő vágytárs volt. A rutakoszorusné fia ifjabb vala, egészséges szinü és vérgazdagabb; tömött s csinosan fésült barna hajában mindig kitűntek a borostának fris barázdái; a hivatalhelyettes ellenben halaványabb arczú volt s fejének előrészén mindig szélesebb tarmeze nyílt. Francziska a két hódolónak bokrétáját kezében tartá, s azokat sokáig szemlélgette, egyszersmind tűnődött, melyik virágbokrétának s igy adójuk melyikének adjon elsőséget; arcza kigyult; elismerte ugyan, hogy a rutakoszorusné fia bir előnyökkel; ő közelebb állott hozzá, ő pontosan ismerte életkörét, s benne szabadon mozoghatott; e mellett szelíd természetű, jólnevelt ember volt, s rajta könnyen lehetett uralkodni, nem annyira ugyan, mint Minden, de azért mégis vezethető volt; s hisz ő egykor élete legszebb szerencséjének gondolta, ha rutafogadósnévá lehetend ; ámde biróné asszonyság, vagy jövendőben kormánytanácsosné asszonyság — már ez mégis szebb, és bolond az, ki valami magasbanérhet el, s a csekélyebbel elégszik meg. Francziska föltette magában, hogy a hivatalhelyettes bokrétáját választja, de a hosszú gondolkozás alatt elfelejtette, hogy a jobb vagy bal kezében levő-e az, melyet neki a hivatalhelyettes küldött, a két bokréta igen hasonlítván egymáshoz. Most eszébe villant, hogy a jobb kezében levő a valódi, hanem zavarában a bokrétákat letette s ezzel a ráismerés megsemmisült. De hiszen, ha valami különös ismertető jel nem létezett,ugy a hivatalhelyettes sem vehetett semmit észre ? Ki tudja azonban, nincsenek-e mégis titkos ismertető jelei. Francziska egészen ittas volt e virágillatos hódolattól, ő lement a lépcsőzeten s a pinezért meg akarta kérdezni, melyik bokréta a tőle való, hanem nem annak meggondolása, hogy ebben valami gonosz keményszivüség rejlik, tartóztatta őt ettől rögtön vissza, hanem az arrai emlékezés, hogy hisz akkor nyíltan választania kellene s az egyik kérőt elbocsátani, mielőtt a másik még bizonyosan övé volna; s most hirtelen egy uj szerencsés mentő-itt nyilt előtte meg ; semmiféle bokrétát nem akart magával vinni, s a hivatalhelyettesnek azt mondani, hogy ő ismeretlen tisztelőktől annyi virágot kapott, hogy valamennyit honn hagyta. Ez aztán győzni fog rajta és legott maga sietend az elhatározó lépést megtenni. S valóban úgyis történt. Francziska, harsogó zene mellett most már másodízben jegyeztetett el. A hivatalhelyettes megmagyarázhatlan félénkségében azt óhajta, hogy az eljegyzés még egy ideig titok maradjon, legalább addig, míg kineveztetését mint helyettes-államügyész megnyerte, hanem Diethelm nem volt hajlandó azon becsületet csak egy napig is nélkülözni, mely a leányával ezen eljegyzésből forrásozott; ő vejének azon kifogását, hogy az általa elvállalandó uj hivatal végett jövő tavasz előtt nem házasodhatik, oda magyarázta, hogy Francziska ezen idő alatt még egy nevelő-intézetben „gyors fehérítést,a mikép gúnyosan monda, kapjon s mtigy uj állásához idomított legyen. Az alatt uj birtokát is Buchenbergben el akarta adni, s a mint már rég szándéka volt, a kerületi városba átköltözni. A melegforrás sem Diethelmet a rázástól, sem pedig feleségét ujjai zsibbadtságától nem szabadította meg; mindketten az utóhatással vigasztalták magukat. Csak Francziska nyerte el, amit óhajtott, s a szülők örültek hazatértükkor gyermekük szerencséjén, s ez elfelejtetett velök minden testi és lelki szenvedést. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Könyvismertetés. Száz uj költemény Tóth Kálmántól. Szegeden. Burger Zsigmond tulajdona. 1856. Gottliebb Haase fiai cs. kir. udvari könyvnyomdájában, Prágában. 220. 1. Tizenhatodról. Ára ? Szerkesztő úr a legjobb lélekkel bízván meg arra, hogy a jelen költeményeket igazságos szigorra i s pártatlan lelkiismeretességgel ismertessem meg ; elfogadom azt — bár élénk tudatával korlátolt tehetségemnek — azon érzelemmel, mely nem ejthet szándékos tévedésbe oly embert, ki iránt maga az élet is kérlelhetlenül szigorú vala mindenkor, s ki, ily dolgokban párthoz különben sem tartozott soha. Én ugyan költő magam nem vagyok s verset soha sem is irtam, hanem tartózván itt ott Helicon mezején, mennyiben műérzékem és széptant csekély ismereteim támogatnak, bátorságot veszek magamnak most az egyszer bevágni a költészet régiójába mint az abderilai paraszt, ki ha nem volt is szobrász, mégis megtudta ítélni, hogy Apolló Phidias által készített istenszobrának orra görbe volt. Hiszen a recensensek különben is nagyon sokat hasonlítanak korunk financz-respicienseihez, ezek sem tudnak borszeszt vagy sört főzni, mégis ők ítélik meg , hogy hány fokú legyen amaz, s mennyi keményítő részt foglaljon magában emez. Mondom, jogosítva érzem magamat e tárgyhoz szólani, már csak azon átalános elvnél fogva is, minthogy az emberi ész törvényei mindenütt és mindenkor ugyanazok , s maga a szépműismeret és az ízlés sem egyéb, mint a józan ész törvényei által kiképződön nemesebb érzés. Mások hosszabban s bő tudománynyal indokolnák ezen netalán újnak látszható állítást; én, mint kiindulási pontomat csak kijelölni akarván, áttérek tárgyamra. Tóth Kálmán fiatal dalnokunk költészetét ismeri már az olvasó közönség; dalai közöl több ment át a nép ajkára s ő azon szerencsés adománynyal bir, mint Bürger a maga sonnetteiban, ki az ifjúság erejétől segítve, különösen szerelmi dalaiban, inkább a mélyen érző keb^» sem mint a föncsapongó képzelem ihlem^H’1 szól ^z előttünk fekvő száz uj költemény nem valami különálló egészet, hanem mintegy további kiáradását képezvén az öszivéletének, mely a szerelmi vadrózsákat s a Nagy Ignácz által kiadott versfüzért termelé, ide szorítkozva csakis, azon elemeket fogjuk itt először különösen megismertetni az olvasóval, melyek e száz uj költeményben az érzelemnek eszmét, vagy az eszmének érzelmet, s mindkettőnek hangot kölcsönzött a lant. Lélektani szempontból mérlegezve e költeményeket, egy pár balladát s gemét kivéve csupán szív- és érzelemdalokat talál e költeményekben az olvasó. Elemeik: érzelgő szenvedély, szelíd kedélyhullámzás, vágyó epedelem s méla borongás. Tehát e költemények kútfeje, leginkább az alanyiság, mely sokszor a sentimentalismus örvényével érintkezve, a rokonok egy részről Lenau, más részről Beranger költeményeivel, vagy is inkább, vegyülete e kettőnek, a mennyiben annál egy fájó szív gerjedelme, de magas lángban, ennél az érzékeny kedélyesség, a mindent könnyen érzelmi s feledni tudó lelki épség, a sejellem. A költészet iskoláit tekintve e részben Tóth Kálmánt (bár elég boszuságára Brassai Samu hazánkfiának) a romantica zászlói alatt kell szemlélnünk, — egy tisztán alanyi tünemény gyanánt, kinek Ulke nem a kültárgyak behatásaiból merít tápot, föbuzdulást és lángot, — hanem mint az oxidált gyémánt saját elemeinek fölbomlásában, — önmagából nyilvánuló erőt , s fényt, melegséget. Nem azt akarom mondani , hogy a költői léleknek épen csak ez legyen azon isteni manifestatiója, mely kivül a tárgylagosság csak mintegy salaktapadék csüggjön a költemény szent mezén, — nem, hanem csak azt, hogy Tóth Kálmán mint tisztán alanyi költő, idegen lévén minden tárgylagos behatástól, nem is követi a classicus iskola modorát s rendszerét.E nemben Csokonai s Petőfi mindazon vétkes könnyelműség mellett, mit a szépészet s classicismus ellen elkövettek, valóban mindeddig páratlan oly, mással össze nem hasonlítható tünemények. Tóth Kálmán sem hasonlít ezekhez, de megvallom, hogy ha ez hiánya vagy gyarlósága volna Tóth Kálmánnak , azoknak bűnül lenne fölrovandó, kik állítanák, hogy ő Petőfinek vagy másnak, akár utánzója, akár epigonja lenne. Érinteni fogom egy párt”*vval alább, a hol, s a miben ők találkoznak. Most csak annyit : Tóth.Kálmán bárki mit mondjon, meggyőződásom szerint önálló , s az újabbak közt legjelesb költőink egyike. Ismét nem azt mondom, hogy a legjobb hasonló művektől, mig sokoldalúságánál fogva kellemes és tanulságos olvasmánya lesz közönségünknek! CSENGERY ANTAL: PESTI NAPLÓ. Pest, jul. 11. Mint Kassáról tudósitnak , cs. k. Apostoli Felsége által a kassai közigazgatási területnek elemi csapások által megkárosult lakosai közti pénzsegély-kiosztással legkegyelmesebben megbízott gr. Szapáry, a hadsegédi testület cs. k. századosa oda érkezett s a reá bízott kegyelmi küldetés további végrehajtása végett, a szükséges adatok beszerzése után haladéktalanul a legsúlyosabban látogatott Sáros megyébe elindult. E vidékeknek a legmagasb kegy által fölkeresett lakosai, a mindenfelé őrszemmel levő legfelsőbb figyelem és atyai gondosság ezen bizonyítványában a legmagasb Uralkodóház iránti rendsbellennek bizonyult hűség és ragaszkodásra bizonyára újabb ösztönt találandnak. (B.H.) — A kolozsvári ,,Magyar Futár“ első számában Mező-Bodonról írják, miként a falunak magyar népessége napról napra fogy s eloláhosodik. Népiskola kellene ide. „E bajon, mond a levelező, a derék gr. Bethlen család könnyen segíthetne. Szent nemzetiségünk Ugyéért kérjük tehetősebb főurainkat, gondoljanak a nemzettel, mert ha mind igy fogyunk, Erdélyben a magyarság nagyonis leapad, így van ez Maros-Bogáton is.“ E levéllel egyidőben vesszük a „Vas. Ujs.“ figyelemre méltó „Erdélyi leveleidnek harmadikét, mely e szomorú állapot újabb képét mutatja fel. „Csak Deézs környékében, mond, 22 desolata eklesia, elpusztult egyház van, hol többé magyar nyelven nem dicsértetik az Isten.“ Ideje, hogy Erdély főnemessége, hogy Erdély magyarsága felismerje e bajt s módokat találjon e baj terjedésének meggátlására. E módok közt leghathatósabb a népiskola. De ez ügy nemcsak nemzetiségi ügy; ez érdek nemcsak a magyarság speciális érdeke. Úgy hisszük, hogy ez az országos hatalom éber gondjának is méltó tárgya lehet. Állami tekintetek szempontjából is fontos e kérdés főleg Erdélyben, melynek oláhsága oly közvetlen közelébe esik a Moldvával egyesülni óhajtó Havasalföldnek. — Berde Áron urnak a „Kolozsvári Közlöny“ tulajdonosának szerkesztőségünk egyik tagjához intézett soraiból azon örvendetes tudomást meríthetjük, miként a nem a közönség részvétlensége vagy bármi külső ok miatt megszüntetett „Kolozsvári Közlöny“ 1. évi oct. elsején ismét meg fog indulni, még pedig Erdély értelmisége közremunkálása mellett, kik közöl csak gr. Mikó Imrét, gróf Teleki Domokost, Pálfy Jánost, Dózsa Danit, Nagy Eleket. b. Kemény Gábort, gr. Bethlen Jánost, gr. Bethlen Farkast, Vass Józsefet, Perlakyt, Kőváryt, Medgyest, Krizát, Fekete Mihályt, Herepest stb. említjük fel. úgy hisszük, örömmel fogadandják ezt a „K. K.“ volt előfizetői, kik.mint értesülünk, a lap megszűntével az előfizetési díjakat visszakövetelik. Előre is üdvözöljük az ilyerek által támogatott K.“ új folyamát. — Mészáros Károlynak „Magyar Pantheon“ja felől még a múlt évben szóltunk. Azóta szerző hosszas tanulmány által gyűjtött adatait akként rendezhető, hogy művét még ez évben megindíthatja. Nemzetünknek mindinkább emelkedő értelmi fejlettsége, elutasulatlan szellemi szükséggé téve a hazai történelem minden oldalú ismeretét. Ily ismeretek terjesztésében s a legnagyobb sikerrel, már régen megelőztek bennünket a németek, francziák s angolok, kik a hazai történelmet a legnevezetesebb férfiak és nők életírásai s jellemrajzaiban dolgozván föl, azt nemcsak népszerű olvasmánynyá tevék, hanem amennyiben itt a részletek kidolgozására is sokkal szabadabb, tágabb tér nyílik, tartalmasabbá, teljesebbé, vonzóbbá s tanulságosabbá is. Hazánkban Budai Ferencz, Mokry Benjamin, Kölesy Vincze és Merczer Jakab tüntek föl e téren pályatörök gyanánt. Legújabban pedig Mészáros Károly vállalta magára a magyarok történetét életirások, jellemrajzok s érdekes tényvázlatokban a máig terjedő kútfők után megírni. E munkája, melyen 5 évig dolgozott, Budai Ferencz lexiconát sok tekintetben nemcsak kiegészítette s folytatta, hanem megismerteti mindazon polgári, hadi s egyházi férfiét és azon nevezetes leányait a hazának, kik országos hatású szerepet viseltek. A „Magyar Pantheon“ legalább 70—80 évre terjedend. A munka előfizetési ára 5 pert. Minden 5 példányt gyűjtő egy tiszteletpéldányt nyerend. Beküldési határnap f. évi oct. 1-je. Szerző lakása újvilág utcza 4-ik szám. A hazai történelem barátainak figyelmébe ajánljuk e becses tartalmú munkát, melyből a „Család könyve“ első évfolyama mutatványul „Rozgonyi Czecziliát közlé. — Tisza-Kesziben, egri érsek Bartakovics Béla önmga az ottani katholikusok részére népiskolát alapított, mely czélra alsó-ábrányi plébánost. Ludányi Antal úr 400 pfrtnyi alapítványt tön. A „T. L.“ értesítése szerint erdélyi püspök Haynald Lajos önmaga egy Gyulafehérvárott felállítandó leánytanodára 3040 pfrt értékű kiszáló rétet adományozott. — A németországi Gusztáv-Adolf-egylet nyíltan bevallott s fenállása óta híven követett elve : a szegény vagy bármikép megszorult protest, egyházakat, legyenek bárhol s tartozzanak bármily nemzetiséghez, segíteni. Annál meglepőbb volt, hogy a nevezett egylet múlt évben a pozsonyi ág. vall. egyháznak 5 évre a lyceum szervezhetésének előmozdítására tett évenkénti 1600 pártnyi segélyzését azon föltét alatt ajánlá fel, ha a német nyelvre nagyobb figyelmet fordítana. Kik ismerik a Gusztáv-Adolf-egylet eddigi működését, azonnal sejtik, hogy adományához kötött e föltét csak balértesítés következménye lehet; a pozsonyi egyház pedig jól tudva, mivel tartozik helyzete, s viszonyainak, az ajánlatot, miként lapjainkból is értesült a közönség, visszautasító. Most ismét azt tudathatjuk , hogy a tisztelt egylet a visszautasított adományt a pozsonyiaknak, elvéhez híven s következetesen újra, és pedig föltétlenül, felajánlá. — Maros-Vásárhely 11 kisdedóvóda keletkezett. E felől következőleg értesít a kolozsvári „Magyar Futár“ : „A két. főnök úrtól keletkezett indítvány, egy kisdedóvóda létrehozására, örömmel fogadtatott, és a község részéről 300 pft évenkint, mely több mint 6000 ft tőkével egyértékű, alapitványoztatott. Egyúttal adakozásra hivó felszólítások bocsáttattak közre, minek eredménye pár nap alatt több lett 2000 pftnál, mi a község alapítványával ez intézet fenállását mintegy 45 évig biztosította volna, még azon esetre is, ha újabb adakozások nem történtek volna.“ Selyemtenyésztőinket értesítjük, miként a magyar Gazdasági Egyesület köztelkén, m. Havas József kir. tanácsos úr indítványára, s néhány egyesületi tag és ügybarát hozzájárulásával, az egyesületi id. bizottmány által feláilittatni tervezett fianda — a napokban megkezdte működését. Egyelőre 6 motóra állíttatott fel. A zsenge vállalatnak sikerült Eszékről ügyes fonónőket is szerezni. APanda számára eddig beváltott gubók Pest vidékéről, nevezetesen Ráczkeviről, m. Havas József ur kőbányai tenyészdéjéből, s Rákos- Palotáról kerültek be. A nyert selyem igen szép. Van ígérve gubó Biharmegyéből is. Adja Isten, óhajtjuk mi is, hogy a zsenge vállalat a hazai selyemtenyésztés serkentésére mielőbb hathatós tényezővé erősödhessék. — A „Gazd. Lapok“ 28-ik száma egy utánzásra méltó példát közöl a gyümölcsfatenyésztés terjesztésére. Ajánljuk azt a magyar községek figyelmébe. A mint tehetjük, még visszatérünk e czikkre. — Unger A. gyógyszerész úr, az első — Erzsébet császárné — keserűviz forrás tulajdonosa Budán, julius hóban is a városi főorvosi hivatalnak, a szükséges fürdői ingyen jegyeket s a gyógyvízzel töltött üvegeket a szegény tehetetlen betegek használatára s ezek közti kiosztás végett átadni szíveskedett, miért is ezennel köszönet mondalik. A városifőorvosi hiv.altal. Kérelem az uradalmak igazgatóihoz! Az alulírottak által jövő évre „Délibáb“ czim alatt szerkesztendő naptár, gazdatiszti czim- és névtárt is foglalandván magában, hogy az minél terjedelmesebb legyen, az uradalmak igazgatóit kértük meg, a gazdatisztek névsorának beküldésére. Azonban sok uradalom mindeddig nem válaszolt. Ismételve kérjük tehát az illetőket, méltóztassan sok vállalatunkban támogatni, és a kért adatokat legfölebb f. é. jul. 15-kig beküldeni, mert a legbuzgóbb igyekezet is sikertelen marad, hazafias közremunkálás hiányádott. Egyúttal értesítjük a közönséget, mikép e naptárra, melyből már is a második kiadás van sajtó alatt, az aláírást folytonosan elfogadjuk pártjával mindaddig. (Folytatjuk.) míg a naptár megjelent, midőn annak bolti ára 2 pgo frt lesz. A „Délibáb“ szerkesztősége B. Podmaniczky .„ Degré, Friebeisz. — Nemzeti színház. Júl. 9-kén : Carrion ur harmadik fölléptéül .„Ernáni.“ A mai előadáson is igen szép számú közönség jelent meg. Carrion ur, kinek hangja ma egy kevéssé fátyolozott volt, énekében azon tökélyt tünteté fel, hová juthat szorgalom és folytonos tanulmány után a művész. E tökély azon előadásban, a hangnak az indulat változatait kifejező remek használatában, azon árnyalásban nyilatkozott, mi csak igen mivelt és avatott művészek sajátja. Szerepének minden szép részlete érvényre jutott énekében, minek hatását emelé a szép játék. Az első felvonásban a romanceot meghatólag s elragadó hatással éneklé s mint mai énekének fénypontjait ki kell még emelnünk a 2-ik felvonásbani hármast (mely ismételtetett) s a végjelenetet. Tán említenünk sem kell, hogy Carrion úr számtalanszor hivatott. Kaiser Ernstnéa. Elvira szerepében, főleg az ensembleokban, kielégitőleg éneklett. Méltó lapsokban részesültek Füredy és Kőszeghy. Hivatalos. A brazíliai császár ő felsége által miniszterresidenssé a legmagasb császári udvarnál kinevezett eddigi ügyviselő. Lisboa Antonio Jose lovag, f. é. jun. 16-kán szerencsés vala a cs. kir. Ap. Felségének az őt a fölebbi minőségben hitelesítő iratot átnyújtani. A vallás-és oktatásügyi minisztériumnak 1856. május 10. kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel a belügyi, igazságügyi, pénzügyi és kereskedelmi minisztériumokkal, továbbá a hadsereg főparancsnokságával s a legfőbb rendőri hatósággal tartott értekezlet folytán, a forgalmi szolgálattal azon jeleltek felvétele iránt, kik az elméleti államvizsgálatokat még az 1856. jul. 30. kelt törvényen (birodalmi törv. lap. 327. sz.) alapult államvizsgálati rendszer szerint tartozunk letenni, átmeneti határozatok rendeltetnek, s azon időpont határoztatik meg, melben az államvizsgálati ügyet tárgyszó új intézkedések hatályba lépendnek. Azon joghallgatókra nézve, kik a fogalmi gyakorlatra bocsáttatásuk végett az elméleti államvizsgálatokat az 1855. october 2-án (birodalmi törvény lap 172. sz.) és 1856. febr. 8-án (b. t. 1 22 sz.) kelt itt m kibocsátványokhoz képest az 1850. julius 30-án kelt törvényen (birodalmi törvénylap 327. sz.) alapuló államvizsgálati rendszer értelmében tartoznak letenni, a belügyi, igazságügyi, pénzügyi és kereskedelmi minisztériumokkal, továbbá a hadsereg főparancsnokságával s a legfőbb rendőri hatósággal tartott értekezlet folytán, az 1856. ápril 16. kelt itteni kibocsátványra (birodalmi törvénylap 54. sz.) vonatkozólag, következő átmeneti határozatok hozatnak. 1. § Arra, hogy ezen jelöltek a nevezett központi hatóságok egyikénél, vagy valamely csak alárendelt hatóságnál a fogalmi gyakorlatra felvétethessenek, megkívántatik, hogy ők : a) a bírói államvizsgálatot s az 1850-dik évi államvizsgálati rendszer két más elméleti államvizsgálatainak egyikét (az általánost vagy közigazgatásit) elegendő sikerrel letették légyen, és b) hogy akadémiai tanulmányaiknak a törvényeknek megfelelő elvégzését kimutassák, mi a folyó tanulmányév végétől kezdve az elvégzési bizonyítvány által történik. 2. §. Azon időre nézve, melyben a jelöltek magukat ezen két vizsgálatnak alávethetik, a fennálló rendeletek maradnak hatályban; a bírói vizsgálat ki bocsátás azonban azon körülmény által feltételeztetik, hogy a jelelt, ezen vizsgálat valamennyi tárgyairól leczkéket hallgatott legyen. 3. §. A harmadik államvizsgálat fogalmi gyakorlati felvétel után is letetethetik. Várjon és mely föltételek alatt lehessen az ettőli felmentésnek helye, azon minisztérium vagy központi hatóság határozatától fog függeni, mely alatt a bealini gyakornok áll. 4. §. Az 1850. julius 30. kelt törvény értelmében tartandó elméleti államvizsgálatok általános és közigazgatási osztályai számára jelenleg fennálló államvizsgálatibizottmányok e végre 1858. július 30-ig hatályban maradnak.