Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-14 / 2014. szám
lépteink az emberiség történetében irányadás dicsőségére nem számíthatnak, s hogy : nehéz küzdelmeink szerény mérlegén, csak önlétünk s nem világrészek sorsa méretik. Hanem meg vagyunk győződve arról is, mikép bármely nemzetnek a jelen korszakban, csak úgy lehet méltó igénye az élethez és jövendőhez, ha mindazon tért, melyet törvény s a viszonyok nyújtanak, kellőleg s önerejének egész hatásával betölti. Mert : ezek azon nemzetek csak, kikről mondva van, hogy halhatatlanok, és mert: a sociális tevékenység nyitja meg csak azon boldogító ösvényt, melyen a sorsnak ingyen kegyelme nélkül is föltudnak virágzani a nemzetek. M. K. (Igazítás.) Tegnapi számunk főczikkének 14-dik sorában „Az inkább szerb mint ausztriai' helyett „Az inkább szláv és oláh mint ausztriai“ olvasandó. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 14. A bécsi lapok által közölt azon hir, miként az állam a budai alagutat is át fogná venni, teljesen alaptalan. — Egerben a szőlőbirtokosok s a bortizedet szedő uraság közti váltságper az úrbéri bíróság előtt végre a felek megelégedésére kiegyenlittetett. __Zágrábból Írják, miként környékén dühös farkasok rémitgetik a lakosságot s hogy egy nőfarkas több embert megmart. __A „Vasárnapi könyvtár“ból ismét két füzet jelent meg, u. m. a 7. és 8-ik, mindkettő igen érdekes tartalommal s sok fametszettel. A 7-ik füzet az éjszaki sarkvidékeken tett utazások rajzait közli Fényes Elek előadása után. A 8-ik Kisfaludy Károly kedélyes vigelbeszéléseiből közöl ötet u. m. „Tollagi Jónás viszontagságai. Sulyosdi Simon. Mit csinál a gólya ? Fehér köpenyeg. Bajjal ment, vigan jött. A „V. K.“ 10tízesének előfizetési dija 2 pírt. A „Vasárnapi könyvtárinak a fáradhatlan Vahot uj vállalatában, melyet „Mátyás diák könyvesháza“ népszerű czim alatt inditand meg, vetélytársa akadt. Ez uj vállalat ugyanis megjelenik 6 kötetben , 100 nál több képpel , előfizetési ára csak 1 pfr. Azon nagy részvét, melylyel a Mátyás diák naptára találkozott, annak világos tanúsága lévén, miként a magyar olvasni szeret s azon tapasztalat után, hogy a becsületes , okos tanácsadó mindenütt szívesen látott vendége a magyarnak, Vakot fölelevenítve Mátyás király elpusztult, de egykor hét országra szólott budai könyvtárának emlékét, a magyar nép számára szintén egy kis könyvesházat állítana fel. Mátyás diák könyvesházának tartalma oly változatos, mulattató és tanulságos teend , mint naptáráé , könnyen érthető népszerű előadással, czélja lévén : hasznos ismeretek terjesztése által hatni a nemzeti műveltség és jólét előmoziditására. E képes kötetek főbb czikkelyei, tárgyai lesznek : 1) Tanácsadó közdolgokban a magyar nép számára. 2) Képek hazai történetünkből, különösen Mátyás király fénykorából, s az ujabbkori magyar népéletből. 3) Hírneves hazai s külföldi emberek arczképei, életrajzai. 4) Ország- és népismeret : a nevezetesebb hazai és külföldi tájak, városok, várak, templomok, kastélyok, középületek, fürdők, régi és új műtárgyak, történeti emlékek,természet ritkaságok, sajátságos népviseletek, szokások rajzai hű és mulatva oktató leírásokkal. 5) Természettudományi ismeretek. 11) Gazdászat, gyár- és műipar, legújabb találmányok, gépek , rajzokkal. 7) Háztartási tanácsadó. 8) A jó magyar gazdasszony. 9) Házi orvos. 10) Népies beszélyek, regék, népmondák, életképek, verses költemények, képekkel. Egyelőre csak 6 kötetre hirdet előfizetést. A díj, mint mondok, csakpírt, háztól elvitetve vagy bérmentetlenül küldve Postán bérmentesen küldve pedig 1 ft 20 kr. pp. A gyűjtők 10 példány után egyet nyernek tiszteletdíjul. Ki 50-et gyűjt, annak különös kedvezményül egy disz kötésű képes almanachot vagy választás szerint a magyar írók arczképcsarnoka első lapját, ki százat, mindkettőt nyeri. Figyelmeztetjük a közönséget a lapunk mellett tegnapelőtt szétküldött előfizetési felhívásra. — A debreczeni ref. főgymnasium ez évi programmja mutatványt közölt Ladányi Gedeon történelmi tanárnak még akkor nyomtatás alatt levő munkájából. E munka czíme : „A világtörténet főbb eseményei.“ Az e mutatvány folytán figyelmet ébresztett munka első kötete megjelent. Tartalma e kötetnek : „Az ókor történetei. A nyomtatás elég csinos. — Még egy történelmi munka megjelenését jelenthetjük. E munka a Vereby Soma által megindított „A testvérhaza történetkincsei“ czímű vállalat első füzete. E füzet tartalmából több érdekes mutatványt közölt a Budapesti Viszhang.“ E munkának is archaeologiai tekintetben fel kell ismernünk becsét. E munka füzetei, ha azok kellő pártolásban részketnek, sok történeti emléket hozand napvilágra s őrtend meg a történész számára. Azon érdemet tehát, mely minden gyűjtőt illeti, Verebytől sem tagadhatni meg. Ez első füzet a magyar szent koronához tartozó és egykor ahhoz tartozott országoknak viszonyát hazánkhoz és történetét érintvén röviden , a mi a mű bevezetéséül szolgál , történeti ismertetéseit Borsodmegyén és Miskolcson kezdi meg , adván Borsodvára , Borsodmegye és Miskolcz történetét a legrégibb időktől, a miskolczi színház és az avas-hegyi reform, templom történetét az épületek rajzával. Ezek után a radnóbányai most romokban heverő székesegyház kapuzatának rajzát magyarázó szöveggel. A többi tartalom : ,,Zska János" arczképpel. „Bakacs Tamás“ esztergomi érsek a Bakács arczképét mutató érém rajzával. „Korvin kegyencze“ történeti ballada Lisznyaytól. Vereby azt ígéri, miként a többi füzet mindinkább érdekes lesz. A kiállítás csinos. — P rivorszky Ferencz egészen újan díszített kávéháza ma este nyittatik meg. Hogy a megnyitás nem légszeszvilágitás mellett megy véghez, annak nem Privorszky az oka , hanem a légszeszvilágitás viépe. A főváros kényelmeihez tartozván a kávéház s a napi foglalkozás egy része még a nős férfiaknál is, a kávéház látogatásból állván, figyelmeztetni kívánjuk a közönséget a kávé e jó forrásának újabb felbuzogására. De a tekejáték barátai is érdekes meglepetésre számíthatnak , miután Privorszky kedvükért két egészen új találmányu, úgynevezett franczia tekeasztalt készíttetett. Ez asztalokon nincsenek lyukak. — Luhnes herczeg 0,000 frank pályadíjt tűzött ki a fényrajz oly tökéletesítésére, minélfogva a lenyomatok nemcsak az eredetihez hívek, de maradandók is lesznek. Versenyezhet minden ország fényrajzolója. Pályabíró a franczia photographok igazgatósága, melynek tagja a herczeg is. Hisszük, miként jeles fényrajzolóink Tiedge és Simonyi szintén pályázni fognak. — Nemzeti színház. Oct. 11. „Próféta.“ Nagy közönség. Az előadás nem volt kielégítő. Ellinger úr a címszerepben felette gyakran igénybe vette a túlerős éneklést. Ellingerné (Fides) ép a leghatásosabb jelenetben, a templomban, elégített ki legkevésbbé. Berta magas sopron szerepét még mindig Bogy a k. a. énekli. ■— Oct. 12-én, Komáromi úr második föllépteül: Bányarém. Eredeti népszínmű dalokkal, tánczczal, három szakaszban. Hajdankori néprege után színpadra dolgozta Vahot Imre. — Vendelin Mátyás király szerepe, melyben Komáromi úr ezúttal föllépett, nem oly szerep, melyben színpadi gyakorlottságnál sokkal többet bizonyíthatna a színész; azért bírálatába nem ereszkedünk. Elég legyen annyit mondanunk, hogy az előadás — itt-ott előfordult csekély szerep nem tudási akadékokat leszámítva — elég összevágó volt, s tetszésben részesült. A színház annyira megtelt, hogy többen, kik később jöttek, visszamenni kényszerültek. Hivatalos, F. hó 8-án adatott ki , küldetett szét a bécsi cs. k. udv. és államnyomdából a bíród törv. lap XLVIII. dija. Tartalma: 174 sz. A cultus és oktatásügyi minisztérium f. é. sept. 20-iki bocsátványa, érvényes Magyarországban, a Szerb-Vajdaság és Temesi-bánságban, Horvát, és Tótországban, melylyel e koronaországok kathol. gör. n. egy. és izraelita népiskoláiban iskolai bevallások felállítása elrendeltetik. 175. sz. Az igazságügyminiszterium 1856. sept. 24- diki rendelete, érvényes minden koronaországban a katonai határszél kivételével a pályázathirdetés megengedése tárgyában, a kizárólag kiszolgált katonák számára fentartott polgári szolgálati helyek betöltése végett. 177. sz. A cultus és oktatásügyi minisztérium kibocsátványa, 1856. sept. 29-ről, érvényes minden koronaországokban, melylyel az 1856. sept. 17—diki legfelsőbb határozat rendelvényei, oly egyéneknek, kik valamely nyilvános hatóságnál alkalmazásban állanak, vagy magukat gyakorolják, a jog- és államtudományok, valamint technicai tárgyak fölötti nyilvános felolvasások rendes vagy rendkívüli hallgatóiul fölvételét illetőleg közzétételek. 178. sz. Az igazságügyminiszterium f. é. sept. 30-án kelt rendelete, érvényes a birodalom egész területén, mely által az 1852. sept. 1-i hadügyminiszteri rendelet 1-so §-sa (Bir. tlap 176 sz), a polgári és katonai törvényszékek kölcsönös illetékességére vonatkozólag váltópanaszoknál közelebbről meghatároztatik. E darabbal egyszerre adatott ki s küldetett szét a bírod. törvénylap 1856 September havában kiadott darabjainak tartalommutatója is. Gabonaár. (Bécsi gabnabörze oct. 11.) Búza forgalomba 20,000 m. Bejegyzett eladások Mosonyból: bánsági búza 87 fontos 5 frt. 881/2f°nf-6 frt 20 kr Győrből : Búza bánsági 87 font 4 frt 54 kr. zab 46 font 1 frt 25 kr. Bécsből: búza magyar 87 font 4 frt 54 kr. rozs magyar 78 font 3 frt 7 kr. Árpa magyar 89 font 2 frt 54 kr. zab 48 font 1 frt 44 kr. 50 font 1 frt 49 kr. p. m. Pozsony, oct. 10. Bejegyzett eladások 10,500 m. miből 3,500 mérő búza 3 frt 36 kr — 5 frt 17 kr. 2850 m. rozs 2 forint 50 kr. — 3 for. 17 kr. 2650 m. árpa 2 frt 10—54 kr. 1050 m. zab 1 frt 26—46 kr. és 380 m. Kukoricza : 1 frt 54 kr. 2 frt 24 kron kelt el Baja, oct. 8. Gabnaforgalom az utolsó 8 nap alatt 3500 m. rozs és kétszeres 2 frt 28—37 kron, 2300 m. árpa 1 frt 48 kr. és 10,000 m. zab I frt 14 —16 kr. búza névszerint á frt 28—44 kr. Köles I frt 40 kr. p. m. Dunavizázás. Budán, oct. 13. 4' 7'' 9 ' 0 fölött. LMVSSIzEZKSKK. Kassa, oct. 10. (Ered. lev.) F. hó 4-ként cs. k. Apóst. Felsége legmagasabb nevenapjának tiszteletmegünnepléseül a székes főegyházban főt. Marczényi ur kassai kanonok által nagy mise tartatott, melyet a helyben levő cs. k. polgári hatóságok, városi tanács, a községi tanácsosai és minden rendű s rangú lakosok nagy számmal jelen voltak. Este disz színi előadás volt, az ez alkalomra különösen irt ünnepélyes játék, mint a névtelen szerző nevezi „az intézeti fiú“ mint valóságos férezelmény nem tetszett. Ugyanaz nap az ünnepélyes isteni tisztelet után d. e. 10 órakor a közelebb teljesen elkészült nagyszerű épület a cs. k. katonai főnyveldeház megyés püspök Fábry Ignácz ö maga által a cs. k. tábornok s katonai tisztikar, minden polgári hatóságok és nagyszámú minden rendű közönség jelenlétében a szokott szertartásokkal ünnepélyesen fölszenteltetett. Ezen katonai főnöveldeház a magas kormánynak 360,000 p forintjába került. Az intézeti növendékek jelenlegi száma 214, és a tanító intézet 4 osztályból áll. Földszint az épületben a nagy étterem, konyha, mosdó és téli fürdőház van, az első emeletben négy tanulóterem, a 2-ik emeleten négy hálóterem, közepén az egész 3-ik emeletben rajziskola, alatta az első emeletben díszes kápolna, jobb oldalon pedig az épületnek a szabadban testgyakorló intézet. Azépület elött nagy tér nyílik négy fákkal körülültetendő részre osztva, az egészet eleven sövény körülveendi. Az egészben újból igen csinosan kiigazítva diszesített városi színházban a német színésztársaság Preising igazgatása alatt m. hó 25-én kezdi el téli színi előadásai sorát „Vilette marquisne“ czímű Birch-Pfeiffernék írta színdarabjával. A színház tömve volt, de az előadás ki nem elégített és a közönség elégületlenül távozott e színházból, és méltán, mert ily pártfogás mellett, milyennel jelenleg az igazgató dicsekedhetik, a közönség joggal kívánhatja, hogy az igazgató méltó igényeinek teljesen feleljen meg, mit az igazgató át is látván, e napokban Bécsbe utazott új tagokat hozandó, és azért mi is az egész társaságról, melynek kivált női személyzete igen gyenge, teendő észrevételeinket az igazgatónak visszajöveteléig felfüggesztjük. Szomszéd Eperjes városban Pázmán magyar színésztársasága több hét óta mindig tömött színházban köztetszést nyerve működik. A társaság kitűnőbb tagjai: Pázmán nejével, Miskolcziné, Szigethi és Dombi Az eddig előadott darabok közöl legnagyobb tetszésben részesült Hegedűs Lajos „Bíbor és gyász“ czímű eredeti történeti drámája. Kassán a távirda még nem működik. A katonai nagy kórház már fedél alá jött. A Kollmann és Thordássy- Gerstner-féle uj ízlés szerint épült csinos házak e hó végével teljesen elkészülnek. A város közepén levő nagy sétatér hosszúságban négy öllel nagyobbodott, annak felső végén levő hold, szűz Mária diszes szobra pedig dorni, s még őrültté tehetne.... Ha erővel Opheliává akarsz lenni, úgy szerezz magadnak az ég nevében legalább egy Hamletet!“ Kénytelenek vagyunk kissé a múltba térni vissza. Berga egy a dandervoi templom közelében fekvő kis jószág, egészen közel azon magaslathoz , mely az érintett jószágtól nevét nyerte. E magaslat akkor valamennyi utak közt egész Svéziában a legveszélyesebb volt. Míg a skjutsparasztok sovány, de úthoz törődött lovaikkal magukat e magaslaton föl vagy leküzdötték, azalatt az utazóknak különféle baleseteket beszéltek el. Nem egy ember, ki kevéssel ezelőtt a magaslatról a tér és völgyre nyíló kilátásnak örvendett, melynek dísze a templom volt, a temetőnek jutott áldozatul, mielőtt a magaslat aljába érkeztett volna. A skjutsparaszt nem mulasztá el megmutatni a köveket, melyek a haldoklók vérét vagy végsóhaját fölvették s a mellett mindig néhány jó tanácscsal is szolgál, többi közt, hogy óvatosan kell járni, főleg ha az utazó skjutslovakat használ.** *) Az utazó kapott valamit, ami fölött legalább az első negyedmódon gondolkozhatott, sőt talán kapott olyasmit is, miről a megérkezéskor beszélhetett, s talán ez a valami még érdekesebb lehetett, mint azon kaland, melyet a mi utazó földjeink egyike az ő nyomtatásban megjelent úti emlékeiben beszélt el, t. i., hogy ő, midőn gőzhajói kabinjében első ízben fölébredt és fölkelni akart, fejét úgy oda ütötte a terem tetőzetéhez , hogy a mellett nemcsak a napot, de még a csillagokat is meglátta. Az érintett magaslat újabb időben alább szállíttatok, de mégsem oly tökéletesen, mint lehetett vagy kellett volna. Ezen munkával is úgy történt, mint sok mással hazánkban. Mi közönségesen a munkának csak felét végezzük be s másik felét az utóvilágnak hagyjuk, ámbár az egészet igen könnyen s jelentékeny költség nélkül egyszerre be lehetett volna végezni. Miért van ez mindig így ? Azért történik, hogy magunkat az utóvilágnál valami módon emlékezetben tartsuk ? vagy azért , hogy ez rólunk egykor azt mondhassa : „ük°szamarak voltak, mivel végre nem hajthatták azt, a mit megkezdettek!“ Egy Petterson nevű falusi öreg építőmester, ki özvegy ember vola s csupán egy Konrád nevű fia volt, birta akkor a belgai jószágot, mint tulajdonát-e, vagy csak haszonbérben, ezt voltakép nem mondhatjuk meg. Az öreg építőmester nem óhajtott egyebet, mint hogy fia Stockholmban építészszé legyen, — ez pedig nem igen magasra fokozott becsvágy volt azon időben. A stockholmi és mezőföldi házak közt az volt az egyetlen küüönbség, hogy az elsők közül valának építve, ez utóbbiak pedig fából ácsolva , az úgynevezett pajzstúl általános és közös lévén. Az épitészet, mely talán legszebb s bizonyosan leghasznosabb a szépművészetek közt, csak e napokban kezdé sokáig láb alá nyomva tartott fejét fölemelni Most nem örömest építenek házat többé, a nélkül, hogy a küldiszre is gondoljanak, s ha valami régi házat javítanak ki, legalább egy kis csinos fülkével, vagy szép párkányzattal látják el. Konrád korán küldeték Stockholmba s ugyanott igen gondos nevelésben részesült; a mag jó termőföldbe esett. De az atya öreg jön és beteges. A fiú haza jöni volt kénytelen, az atyja által felvállalt különféle építési munkákat átvenni és bevégezni. Az apa a köszvény fájdalmai közt csakhamar megfelejtkezett becsvágyáról, és a fiú, örülvén a szerencsének, hogy öreg atyjának szolgálhat s gondját viselheti, elfeledétt arra emlékeztetni. A „belgai fiatal óriás“ melléknevet herkulesi alakjától s ennek tökéletesen megfelelő testi erejétől nyerte. Három embernek való teher neki csekélység volt, és a nélkül, hogy két karján s egyik térdén kívül egyéb segélylyel élne, a legnehezebb kocsinak hátrészét is fölemelte és tartotta, mialatt a hátsó kerekeket levették, a tengelyt megkenték, s a kerekeket ismét reátolták. Beszélték, hogy egy nemes ember déli Svédországból, ki maga is rendkívüli testi erejéről volt ismeretes, Belgába utazott, csupán azért, hogy e fiatal óriással közelebbről megismerkedjék. Az ölelkezés szívélyes volt. Egy egész sövény dőlt ez alkalommal be s a tér úgy nézett ki, mintha eke fordult volna meg rajta. A nemes ember ezen kéjutazását egész életében sem feledte, ha mindjárt nem örömest beszélt is róla s a fiatal Petterson mondá : „Szokatlan, hogy egy nemes ember földmérővé lesz, még szokatlanabb, hogy annyi mérföldre utazik, csupán hogy költségmentesen idegen tereket mérhessen, de legszokatlanabb az, hogy azokat csupán hátával méri.“ Arcza, mely, mint mondják, anyjáéhoz igen hasonlított, szép és kifejezésteljes volt. A fiatal hölgy anasi kastélyban , ki minket felment azon fáradtságtól, hogy a belgai fiatal óriás belső tulajdoniról sok szóval értekezzünk, arczát nem irta le; de valószinüleg ez is be volt érdemjegyzékébe foglalva, ámbár e pont fölött mások előtt nem nyilatkozott. Éva leánya mások szemében sokat mellékes dolognak enged láttatni, ami, legalább eleinte, az ő saját szemében fődolog volt. Meg kell azonban engednünk, hogy a nőszemélyek e pontban nem oly válogatók , mint a férfiak, és ez igen kedvező körülmény azokra nézve közöttünk , kik nem szépek. Konrád arczában volt valami, ami nöszemélynek mindig tetszik, t. i. a természetes és szelíd komolyság. Bizonyos sejtelem a nöszemélynek azt mondja, hogy az életben általában a komolyság biztosabb delejtű, mint az örökös mosoly. Valóban iszonyatos, a gyermek homlokán egy esznek gondolatát fedezni fel, s nem sokkal jobb azon látvány, mint szedik más, nem sokkal idősb fiatal emberek arczukat redökbe, úgy a mint a rózsaszínű papirost szokták összegyűrni, s mindezt természetesen csak azért, hogy a bölcseséget segélyezzék. Azt képzelik t. i., hogy az ember nem lehet bölcs anélkül hogy komor és fanyar képet mutasson, holott mégis a bölcseség sokszor a legidősb arcznak is oly derültséget és fényt kölcsönöz, mely sok virágzó arczot elhomályosít. Csak rosz physiognomisták hagyják magukat ily arczfintorgások által elámitatni. A nő, bár ha nem ismeri a világot, még is érez valamit a légben, mely tudatja vele, hogy e bölcseség nem mélyebb és tartósabb, mint a homlokon véletlenül mutatkozó ráncz. Engedd meg a nőszemélynek, ha alkalom van reá, hogy maga válaszszon magának férfiút s ő legtöbbnyire a valódit fogja választani, Ily nagy az ösztön hatalma. A szelíd, természetes komolyság egy fiatal arczra nézve ugyanaz, mi a magas tölgy a világföldre nézve, melyet az védelmez. Tudjuk, hogy e komolyságnak szilárd gyökere van, és hogy a világ viharát, mely az élet és ifjúság rózsáit pusztítással fenyegeti, leküzdeni és megtörni fogja ; és ha ezen vihart tökéletesen le nem győzheti is, legalább romboló erejét enyhíteni tudandja; ha meg nem akadályozhatja, hogy a szár meg ne hajoljon, legalább megmenti a bimbót és virágot. Konrád arczára pillantani elég volt, hogy maga iránt valakiben bizalmat gerjeszszen. Ő egy volt azon kevesek közöl, kik meggyőzhetnek minket arról, hogy e földön egy becsületes arczban helyezett hit nem változott üres mesévé. Mivel a belgai jószág a kántorházhoz igen közel feküdt, tehát önmagától következik, hogy Pettersson Konrád a becsületes Maim kántort és ennek tisztes családját gyakran meglátogatta, hanem az, kivel a jelentékenyül nagyobb távolság daczára is legtöbbet társalgó, a mi ismeretes Aim Petterünk volt, mert ők egyenlő korban állottak s gyermekségük első napjai óta játszó társak valának. A gyermekség az ő mulatságainál nem kedveli sem a bírákat, sem a tanukat; csak részes társakat akar, azaz szintoly fiatal és szintoly jó czimborákat, s azok, kik egymással leginkább öszhangzanak , bizonyos gyámpajtásságot alapítnak egymással, mely sok életváltozáson át kiállja a próbát. Midőn Konrád Stockholmból visszatért, Alin Petter volt csaknem azon egyetlen, kit ő keresett, és valahányszor idejük megengedte, együtt mentek a vadászatra. Ily vadászat alkalmával, egy délelőtti napon a két barát egyszer azon magas sövényzet előtt állt, mely a gyászos emlékezetű vörös házat környezte. „Hallod-e Petter!" kérdé Konrád, „ki ezen öreg aszszony, ki a tehénborbély háza előtt áll?‘ „Ugyanannak öreg gazdasszonya“, válaszolt Petter. „Beszéltél-e valaha vele?“ „Néha néha.“ „Tud-e beszélni?“ „Miért kérded ezt?“ „Vékony ajkai olyanok, mintha össze volnának nőve.......... szörnyen kiéhezettnek látszik!“ „S bizonyosan az is: e házban nincs kövér pecsenye, nincs zsíros falat, ha mingyárt azon pénzen, mely áltólag e házban rejlik, Danderyd minden marhás udvarait össze lehetne vásárolni.“ „Kedvem volna e némberrel kissé szóba bocsátkozni.“ „Tedd meg, ha tetszik.“ Konrád a sövényzethez közeledett. „Jó napot nénémasszony!“ üdvözlé őt barátságosan. „Jó napot“ volt a viszonyüdvözlés, de mely koránsem hangzott oly barátságosan. „Én a biztos udvara mellett már sokszor elmentem“, mondá Konrád. „Ugye?“ „S ekkor mindig csodálkoztam valami fölött.“ „És mi lehetett az ? “ „A ház kéményéből még sohasem láttam füstöt emelkedni.“ Keserű mosoly lebegett az agg némber keskeny ajakin. „Sohasem szoktak itt a tűzhelyen főzni?“ folytató kérdését Konrád, s a kéményt csak mutatványul építették ?“ Az öreg nő barátságtalan arccal nézte a kérdezőt. „Fiatal emberekhez valóban igen illik, gúnyt űzni az öregekkel!“ válaszolt végre „Ilyesmi még sohasem jutott eszembe,“ szólt Konrád kissé komolyabban, „és ha én önt akaratom ellenére valamikép megbántottam volna, úgy őszintén bocsánatot kérek.“ „Az öreg asszony arcza e legszelídebb hangon mondott szavakra némileg földerülni látszott. „Tulajdonképen,“ folytatá Konrád, „azt akartam kérdezni: nagy füst lenne-e a konyhában, ha benne egy nyulat húznának nyársra?“ Ezt mondván, egy csak imént lőtt nyulat húzott ki a vadásztáskából s azt a sövény fölé tartá. Az öreg nő egy pillanatig tétovázott. „Szándéka önnek, uram, nyulat konyhámban megsütni?“ kérdező oly kifejezéssel, mely eléggé tanusítá, hogy ily helytelen kívánság teljesítése nem áll hatalmában. „Nem, valóban nem,“ válaszolt rögtön Konrád, mert a némbert igen jól megértette; „azon pillanatban, midőn a nyulat kezemből kibocsátom, természetesen megszűnt az én sajátom lenni.“ „Ön tehát azt nekem ajándékozza ?“ kérdé az öreg felvidámultan. „Egész életemben sem ettem még nyulat!“ „Legyen ön tehát szíves azt elfogadni tőlem,“ szólt biztatólag Konrád; „Jó étvágyat hozzá! a nyúl húsa ezen évszakban különösen ízletes.“ Az öreg némber közeledett a sövényhez, elvette a nyulat hő martalékvágygyal, mely némileg uráéra, a vörösházi gazdáéra emlékeztetett, mosolygott az adományt nyújtóra s a nyullal a házba ment. „Én körülbelül tudom, hogy mit fog tenni az uzsorás, ha a nyulat meglátja,“ szólt Aim. „S ugyan mit fog tenni hát?“ ( „Kiszidja a gazdasszonyát, miért nem intézte a dél **) Svéd törvények szerint az utazó a lovakért felelős; ennélfogvást a lovakat vagy maga hajtja, vagy saját kocsija által hajtatja, s a lovak tulajdonosa a kocsin kereshet magának ülést ott és úgy a hol s mint lehet. — Hogy a hajtás igen sebesen történik, az természetes Egy svédföldet (1/2 német) a törvények szerint másfél óra alatt kell bejárni, hanem a jelen sorok írója azt fél annyi idő alatt járta be, pedig a paraszt maga kocsiskodott. S c h i r f.