Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)

1856-11-05 / 2035. szám

képek az ügy természeténél fogva, csak a keve­sebb rész birtokába jutnak, és e szerint az állított hatásnem is lehet oly általános. Szükség tehát, hogy oly szellemi hatás, vagy érdekeltség eszközöltessék, mely a vásári színezetet némileg enyhítse, s ez lesz a részvényesekre nézve azon tudat, hogy ezenkívül még valami nemesebb, szebb czél is éretik el ál­­talok, vagyis inkább begyült pénzeik által, s hogy közvetve a hazai művészet valóban fejlesztetik, emeltetik, hogy művészek neveltetnek, s igy az általános nemzeti csinosodásra az út egyengette­­tik, s hazai művészeink anyagilag jobb helyzetbe jutván, annál inkább ösztönöztetnek a kitartásra és iparkodásra. Ez úgy történhetnék, ha a képek vásárlatánál, az arány és körülmények méltányos tekintetbe vételével a műtárlat pénz­­ereje úgy oszlatnék föl, hogy mentél több jusson belőle a mieinkre is, hogy ne kénteleníttessenek csak a hulladékkal beérni, s ha már a külföldit megveszszük, tehát az csakugyan re­mek legyen, s minden tekintetben kitűnő. Mert a dolgot igazi nevén nevezve, az eljárás eddigelő nem volt egyéb, mint egyszerűn csak vásár, és a­melynél bizonyos speculations-ge­­schüftelésnek az íze is megérzett. Az eddigi kezelésből ugyanis alig tűnik ki va­lami más czél, mint egyedül a képek össze­­v­á­s­á­r­l­á­s­a, már pedig ez nem lehet az egye­düli czél, mert a puszta képvásár még nem emelése a művészetnek. Holott ez is oly lanyha modorban történik, min­den megállapított szabály , sinórmérték és elv mellőzésével, a művészek lelkesítése és buzdítá­sának fölhasználása nélkül. Miként ha hallgatólag azt mondanák festészeinknek : nekünk mindegy, akár iparkodtok, akár nem, ha tőletek nem kapunk, majd veszünk máshonnan, — pénzért mindenütt mindent megkaphatunk. — És e modor, ha azt állítaná is valaki, hogy nem árt,— azt még in­kább állíthatjuk, hogy épen nem használ, s az ügyet egy hajszálnyival sem mozdítja előre. Hanem ez úgyis tán mindegy, hiszen kép lesz mindig, ha nem hazai, de külföldi, képek dolgá­ban meg nem szorulunk, é­s ha e mellett festé­szetünk csak teng, pang is, ki tehet róla? segít­sen magán a hogy tud, a hogy lehet. ... Ez után aztán 10, 20, 30 év múlva is szépecskén csak ott fogunk állni, a­hol jelenleg ma is állunk, egy nyomorúságos alapon, a mű­veit nemzetek szégyenkövén. Hogy ez nem maradhat igy sokáig és más kezelési rendszer szükséges, mely a nagy czélhez sikeresebb eszközökkel nyúljon, 1r''!Jr"m­utárrali"elfigető, sem nem adott s nem ad jelenleg semmi utasítást művészeink számára, nem is mutatott ösvényt, hanem magukra hagyván őket, hagyja barangolni a művészet ez ágának, úgyszólva a mindenséget átölelő birodalmában. És bolyonganak is ők, ide és oda, it, ösvény, vezető, biztató szó nélkül, váljon kifogja közülök hivatása, erejének biztos vezér csillagát föltalálni, és mikor? arra igen nehéz lenne a felelet. Pedig művészeinktől a törekvést, az igyekeze­tet, nem tagadhatja meg a rágalom sem, s lelke­sedésüket még a gúny sem homályosíthatja be. Es­zme bajokon a műtárlat csak egy kis rend­szerezett pénz és műkezeléssel mi könnyen se­gíthetne, — és legyen szabad hinnünk, hogy mi­előbb egész erejével segítni fog is, kipótol­ván az ő részbeni eddig is elkövetett mulasz­tásait. Mert ha a vásárlással a fentebb érintett szebb czél és színezet kapcsolatba hozatik, ez­által a bizalom csak erősbülne, az öntudat minden részről kellemesebb megnyugtatóbb lenne. Mert ugyanis a jelen mód , ha nem nyitott is tág kaput, de alkalmas eléggé némi kicsinyes ön­haszonleső üzérkedések keresztülvite­lére, s műárusi ügyességek és specula­ciók érvényesítésére, melyek által a műtárlat s illetőleg a választmány jó­hiszeme is kijátszatik, s egyutal az egylet nemesebb czélokra szánt pénzereje lelhetlenül kibányáztatik, az óhajtott közügynek nem kicsiny kárára. Ez igen kényes dolog, s ha ez állana, igen na­gyon sajnos lenne. A választmány nem lehet e­­léggé gondos,hogy ez ne történhessék, s ha eddig talán nem történt, ki áll érte jól, hogy ezután meg nem történhetik? Mert az igen világos, hogy távolról sem akarja azt az egylet, hogy némelyek speculatiójának pénztára lehessen. Az itt élt e tekintetben előjött hírek, ha talán egészen alapta­lanok volnának is, nem ártana az előleges intéz­kedés, s aztán lehet is a dologban valami, mert szóbeszédben mondják, hogy nem zörög a kárászt, ha­nem fű a szél. Az általános irány tehát, melyből a többi kö­­vetkezzék, jövőre nézve óhajtandó hogy legyen . A vásáriasság rendeltesséle alá azon elvnek, miszerint ez csak eszköz a czél elérésére, nem pedig maga czél; és hogy ezen eszköz által vagyis igénybe­vite­lével , a művészet m­­in­él nagyobb kör­­r­­e­n­­ t­e­r­j­e­s­z­t­é­s­e, és a hazai festészet minél nagyobb m­é­r­v­b­en­­ fejlesztése, eme­lése, a legczélszerűbb módon, minden körül­ményeinkkel öszhangzólag, esz­közölte­s­­s­é­k. B. K Aug. 1-jén a hátfedélzeten járkált és nagybátyjával fecsegett, vagy Wasling és Penellannal beszélgető. A brigg három mértföldnyi szélességű vízben vitorláza és a jégtömegek sebesen rohanának dél felé. — Mikor látunk szárazföldet? kérdé a hajadon. — Legfölebb három — négy nap múlva, felele Corn­­butte János. — De hát találunk-e ott új nyomokat is aztán ? • — Talán, leányom. Utazásunk czéljától mindenesetre még távol vagyunk. Félek, hogy hajótörteink még in­kább éjszakra hajtattak. — Majdnem kétségkívül, vete utána Wasling , mert a vihar, mely elválaszta minket ötölök, három napig foly­vást tartott, s három nap a­latt a hajó nagy utat teszen, ha szél hajtja. — Engedelmével csak azt jegyzem meg, hogy april hónapban volt az, szóla közbe Penellan, s a lágy idő nem állott be még, a Westfield hajót tehát fel kellett tartóz­tatni a jégnek. — S kétségkívül ezer meg ezer darabra szaggatta azt , mert a szerencsétlenek nem mozgadozhatának tovább. — Meglehet, de a jégen szárazföldre vergődhettek, melytől nem valának messze. — Reméljünk, viszonzá Cornbutle János, félbesza­­kasztva a vitát, mely naponkint ismételtetett; azt hiszem hogy helyes irányt választottunk és szárazat látunk nemsokára. — Hisz itt van már! kiálta Mari, nézzék ama hegye­ket! — Nem, gyermekem; azok jéghegyek, az elsők, me­lyekre bukkanunk, azok szétzúznának bennünket mint üveget, ha általuk meg hagynék magunkat kaparitani. Penallan és Wasling, vigyázzanak! Az úszó tömegek, melyek egészen a láthatárig látsza­­nak nyúlni, mindinkább közelítenek a brigghez. Penel­lan megragadá a kormányrudat, és Cornbutte, ki a kis­­árbocz rúdjára mászott, kijelölé a követendő utat. A brigget estve felé köröskörül egészen bekerítek az úszó jégszirtek, melyeknek ereje ellenállhatlan. Most­­m­ár keresztül vala vágandó ezen hegyhajóhan , s az eszélyesség parancsolá, hogy előre evezzenek ; de az irány nagyon nehezen vala kijelölhető, minthogy körös­­körül változott minden pont és nem adott biztos táv­­csövi tájékozást. A sötétség nemsokára növekvik a köd miatt. Mari visszavonul a hajókamrába, csak nyolc­ matróznak, kik nagy vasas csáklyákkal valának ellátva, kellett maradniok a fedélzeten, majd oly keskeny hajóz­ható vízbe jöttek, hogy a vitorlakarok végre sokszor ösz­­szezúzatott és hegyeiket be kelle húzniok. Szerencsére, a brigg nem gátoltaték sebességében ezen intézkedések által, mert a szél csak a legmagasabb vitorlákat érintő, mi elegendő volt a hajónak gyors előrehaj­lására. Kérelmetlen volt a jégsziklák szakadatlan recsegése, melyek egymásba ütközve töredezének össze, mi­köz­ben a hajó a szoros hullámmederben suhant. Cornbutte János újra leszállott a hajófödélre, szeme nem hathatott át többé a sötétségen; föl kellett tehát húzni a fő vitorlákat, mert a hajó könnyen partra vet­tethették, s ez esetben veszve volt a legénység. — Átkozott utazási dörm­ögő Wasling , a matrózok között állva, kik vasdorongokkal törekvőnek a legkö­­zelbi torlatokat elhárítani. — Ha keresztül hatolunk e veszélyen, rég szent anyánk egy szép gyertyát érdemel tőlünk, felesé Aupie. — Ki tudja, miféle úszó hegyekkel kellene m­ég meg­­küzdenünk? viszonyozta a másod­kapitány. — S mire bukkanunk azon túl, este utána a matróz. — Ne beszélj ily hangon, monda Gervique, és doron­godon legyen a szemed. Ha egyszer kivergődtünk akkor lesz idő a fecsegésre.­­ Most szörnyű jég­darab jött rohanva ellenök, s a kes­keny völgyön úszék át, melyben a Jeune Hardie evezett. Lehetlennek látszott kikerülni, mert csaknem az egész szélességét a hajózható vizmedernek elfoglald és a brigg nem látszók képesnek a fordulásra. — Érzed-e a kormányrúd csapját ? kiálta Cornbutte Pennellanhoz. — Nem, kapitány! a hajó nem kormányozható többé, sem járásunk sem szelünk. — Akkor elvesztünk monda Cornbutte János halk hangon. Oh szegény fiam, szegény Marim ! — Türelem kapitány ! Talán épen javunkra van, hogy felénk hújt e jéghegy. ...Vigyázz! Támaszszátok dorongjaitokat a hajó ol­dalára ! A jégdarab mintegy hatvan lábnyi magasságú vola; a­­ hajó Penellan biztatásai ellenére is bizonyosan szétreped , ha az egész súlyával reá­veti magát. Leirhatlan aggasztó­­ pillantat következik: a legénység a hátsó födélre futott,­­ odahagyva őr állomásait a kapitány parancsai ha­­j­szára is. De épen azon pillantatban, midőn e jéghegy még alig volt három élve a Jenne Hardie hajótól, tompa morsi hallatszott, valódi vizforgatag zuhant a hajóra melynek orra szétrepedt, és a brigg viszonyatos hullám hátán úszott. A rémület kiáltása hallatszott minden ajakról, midőn a szemek azonban előre néztek, a jéghegy eltűnt már, a hajókázó viz szabad volt, s a nap vég sugarai ál­tal megvilágított borzasztó víztartály szerencsés h­ajóká­­zással biztató. Ha a jéghegy két perczczel későbben olvadt volna szét, a brigg veszve van menthetlenül. — Minden javunkra szolgál! kiálta Penellan, s tat­ár­­boczunk alkalmasint sértetlenül áll. Magyar könyvészet 612—5. Jósika. A csehek Magyarország­ban. Korrajz I. Mátyás király idejéből. Irta Jósika Mik­lós. Harmadik kiadás, 4 kötetben. Pest, 1857. Ki­adja Heckenast G. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Kis 8r. 196, 201, 188. és 155 lap. A négy kötet ára 2 pfz. 616. Isten igéje a szószékből hirdetve a népnek. H­e­r­e­p­e­i Gergely, Vadas József és Nagy Péter ko­lozsvári ev. ref. fzlkészek által. Kolozsvárit Stein János bizománya 1856. Az ev. ref. főtanoda betűivel. N. 8-rét. Első füzet 158 jav. Ára 1 ft 20 k. p. p. Természettudományi társulat. A szünnapok után oct. 25-én tartotta a természettudo­mányi társulat első ülését , melyen alulirt a német ter­mészetvizsgálók s orvosok Bécsben tartott nagygyűlé­séről tett hivatalos jelentést. E nagygyűlést a császári városban társulatunk levélben üdvözlő s képviselőkül Dr. Kovács S. Endre másodelnök urat s alulírtál ked­dé. A német természetvizsgálóknak ez m­ár a 32-ik össze­­jövetelek volt. Az első gyűlés Okén indítványára 1822- ben Lipcséban tartatott, s nem számlált többet 20 tag­nál ! Ausztriában már négyszer s Bécsben különösen másodszor gyűltek össze. Hogy e város mennyi vonze­rővel bir kitűnik abból , hogy már az első alkalommal (1832) is ezernél nagyobb volt a tagok száma, s most a másfél ezret felülmúlta, míg egyetlenegy más helyen sem gyűltek ezren össze. Bécs annyi érdekeset nyújtott tudományos tekintetben vendégeinek, hogy mindenütt megjelenni, mindent látni s hallani, mi a programmokon állt, lehetlen volt. A gyű­lések tartottak 6 napon át, s azok, mint szokás, közö­s szakgyülésekre oszoltak. Közgyűlés volt három, melyek­­ elsején Hyrll tanár s a 32. gyűlésnek egyik ügyvivője jeles beszéddel fogadta az egybegyűlteket, előadván azon roppant haladást, melyet Bécs az ott 21 évvel tar­tott nagygyűlés óta tudományos tekintetben tett. Mig ° ---------...uuuuiun ci&ai tv.UA va, d£ü la engedélyt kaptak társulatok, hogy bizonyos tudományos vagy iparos czélokat egyesülve érjenek el; azóta jött a tudományok akadémiája, a birodalmi földtani intézet, a légtan és földelejesség számára állított központi intézet s más egyebek létre. A közgyűlések érdekes­ tárgyai voltak a jövő évi összejövetel helye, ez Bonn s az ügyvivők Noeggerath porosz titkos bányatanácsos és dr. Kilian. Kellemesen lepte meg továbbá a gyűlést ő cs. k. Apóst. Felségének azon kegyelmes határozata , hogy a beírási diíjakból (5 forintot fizetett minden tag) bejött összeg (8000 frt fö­lül) a nagy­gyűlés rendelkezésére hagyatik. Hamarjá­ban határozni nem bírván, abban állapodtak meg, hogy maradjon ez összeg most a bécsi akadémiánál azon ké­réssel, hogy hozzon ez a jövő évi nagygyűlésen valami tervet javaslatba, melyről aztán a nagygyűlés fog eldőlte­tőleg határozni. Az utolsó közgyűlésen szintén Hyrtl szónokolt, meleg s gyakran költői zománczó szavak­ban búcsút vévén az egybesereglett barátoktól, mely beszédre az idegenek nevében Noeggerath válaszolt megköszönvén a városnak s a kormánynak a szives fo­gadást. A közgyűléseken tartottak a nagy közönségre számított előadások is, melyek közül kiemeljük : Noeg­gerath, a kalinkai trachyb­ól. Ezen természettudós a bécsi gyűlés előtt honunkban volt, s megnézte többi közt a kalinkai kénbányát is (Zólyom mellett), melyben oly magas hőfok mutatkozik egyes helyeken, hogy ő azt a helyet nem egy kialudt sorfalárának tekinti, hanem nyilt csatornának, mely a föld forró mélyével még most S*138TI NAPLÓ. Pest, nov. 5. Belügyminiszter úr, excja, írja a„M. S.“, m. hó oct. 17-kén a magyaróvári gazdasági in­tézetet magas látogatásával megtisztelte. A hivatalos bécsi lap szerint e­­xcja, hasonló intézetek fontosságát elis­merve,­ azt ígérte, hogy a kormány az intézet erejét támogatni s kiterjeszteni fogja.­­ S midőn ily mély belá­tás s annyi jóakarat ül a belügyminiszteri széken, igen sajnáljuk, hogy azok, kik erre állásuknál fogva hivatva vannak, nem tesznek erélyes lépéseket egy magyar gaz­daképző intézet alapítása végett, melytől az állam gyámo­­lítását bizonyosan el nem­ vonhatná, mert hiszen a biroda­lomban sehol sem sürgős annyira a mezőgazdasági kép­zés, mint épen Magyarországban, holott épen a magyar ifjúság veheti az óvári intézetnek legkevésbé hasznát, minthogy a német tannyelvben járatlan. 154 óvári növen­dék közt csak 65 magyar magyar van, holott 1848 előtt a hazai intézetekben egy pár százra fel ment évenkint a tanulók száma — most pedig három annyira is menne, ha magyar intézet léteznék. — A miskolczi nemzeti színház kölcsön-részvény lapjai iránt a nemzeti színészetet tártoló közönségt részvéte nem csak a fővárosban mutatkozik. Az ország minden részé­ben, hová ily részvénylapok eljutottak, melegen karoltatik fel ez ügy, mely nem egy város magán­érdekét, hanem a nemzeti színészet érdekét képviseli. Csak­is ily részvét mellett lehetséges, hogy a felszerelés munkálatai már e télen megkezdessenek s hogy a magyar színészet ez újra felemelkedő állandó csarnoka jövő év május vagy junius havában megnyittassék. Mig a részvénylapok iránti­­ részvét a nemzeti színészet barátait örömmel tölti el, addig lehetlen teljes elismeréssel és hálával nem fogad­nánk egyik tehetséges­ színműírónk Kövér Lajosnak azon szives ajánlatát, minél fogva tegnapelőtt előttünk tett ígérete erejével eddig szinre került és ezentúl adandó következő 14 színmüvét adatás végett a miskolczi szín­háznak díj nélkül átengedi. E színmüvek . Özvegy vagyok. Első követelés. Cholera és nőszeszély. Este és reggel. Egyik a kettő közül. Férj elv és nőcsel. Szép marquisné. Csak kitartás. Hűség hűtlenségből. Coelestina. Meg akarok halni. Nem meghalt. Még titok , és becsület és becstelenség. — Hisszük, miként a miskolczi nemzeti színház iránti jó­akarat jeleivel nemcsak az Írók részéről fogunk találkozni. — Vas Gereben „Régi képek“ czim­ű jellem­vonásai (nevezetes a férfiaink életéből) két kötetben meg­jelentek. Egyszerűen ide írjuk azok nevét, kikről V. G. e két kötetben szólt s az olvasó tüstént sejteni fogja az irányt, melyet szerző e jellemvonások írásánál magának kitűzött. E nevek:Bezerédy István, Berzsenyi Dá­niel, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, gróf Festetics György, h. Batthyányi Lajos, N­é­m­e­th septemvir, b. Szepessy Ignácz, b. S­i­m­o­n­y­i óbester, N­o­v­á­k Chrisostom, Csernovics Pál, gr. Károlyi Antal, b. S­i­n­a György, gr. Eszterházy Károly püs­pök, gr. Eszterházy Miklós, Csokonay Vitéz Mi­hály, Szere­ti­csy István, Kölcsey Ferenc?, hg Kopácsy József prímás Helm­eczy Mihály, Kis János superintendent, gr. Széchenyi István, Vörös­marty Mihály, Bay Ö­án , Horváth Ádá­i­, öregebb Balogh János és Horváth Endre. E nevek az ország történetében s részint társadalmi életünkben az értelmisé­get, a hazaszeretetet, becsületességet, hősiséget, áldozó készséget, a munkát, szorgalmat s a honfi és ember több erényét képviselik. Szerző e képekben a nyomdokot akar­ja mintegy felmutatni, melyen hal­lva emelkedhetünk mint ország, mint testület, mint család nagygyá. Nemcsak em­lékkövek e jellemvonások az elhunytak sírja felett, hanem intő példák az élők részére. Éljünk akként, mint atyáink éltek, kikről az emlékezet szól a nemzet történetében. És vigasztalásul is szolgálnak e képek a pazarlás, az elmu­lasztás, a kötelességfeledés annyi tette mellett. Mi tehát örömmel vesszük szerző azon értesítését, miként e képek folytattatni fognak s újabb két kötetre ismét 1 párttal fogad el szerző előfizetést. — A jó emlékezetben élő „Életképek“ olvasói előtt is­meretes, tudjuk, egyik jelesb beszélyírónk Szabó Rik­­hárd neve. E név évek előtt legjobb novellairónk nevei közt említtetett mindig s Szabó Rikh­árd több éves hallga­tása sem bírta elfeledtetni e nevet. Mint régi jó ismerőssel találkozunk most ismét e névvel. Szabó Rikhard be­­szélyei 3 kötetben e napokban jelentek meg Ko­lozsvárt. E 3 kötet tartalma : Regény és való. Rónatája. Szerelem és lemondás. Visszaemlékezés. Női tréfa. Nesze­­szerelem Életkép. Füredi napjaim. Egy író és két hölgy. Elveszett paradicsom. A 3 kötet ára 3 pft. — Idősb L­e­n­d­v­a­y Márton „Szivhangok“ czimü magyar románczára előfizetés nyittatik. E nagyon szép románczra, melyről oct. 15-diki számunkban bőveb­ben szóltunk, azért is különösen figyelmeztetjük a zeneba­rátokat s hölgyeink­et, mert a dalmű összes jövedelme a koszorús művészé leen, a névtelen kiadók részükre sem­mit sem tartván meg. Előfizetési ára a legdíszesebb sa­­lonkiadásban s a hozzá tartozó verssel megjelenendő dal­műnek csak 1 pfti. Tökéletesen hisszük, hogy kik e gyö­nyörű romár.ezot­t a 11 o­s g Lné az ajkairól nem is hal­lak, meg fogják azt szerezni, mint egyik jelesünk becses szerzeményét. Az előfizetési öszvegek id. Lendvay úrhoz küldendők Pestre, országút 34 sz a. — Említettük, miként Luck, Ridley-Kohne, Kirchlehner és Möldner urak négyes előadásokra egyesültek A magasabb zeneelv barátai lekötelezve érezhetik magukat e miatt, miután az illető művészek sokoldalú elfoglaltatá­­sai mellett csak tiszta ügyszeretet bírhatta rá őket e quar­­tettek rendezésére, mik sok tanulmányt, sok próbát igé­nyelnek. Már a f. hó 2-án tartott első előadásban meg­­kellett e felől győződnünk Beethoven A-moll négye­sének (132 mű) előadása után, mely több mint 10 próba után is nem azon összevágó executióval adatott elő, mely ily nagyon nehéz műnél szükséges, hogy annak szépségei felismertessenek. Az első négyes Haydn C­-dúr négyese megragadó bájos melódiáival zajos tapsokra lelkesíti a közönséget, mely Rubinstein F-dúr triójának 2-ik és 3-ik részét is tetszéssel fogadta. Az első rész nem inspirált mű. Dunkl­er a zongorarészt, kevés lágysággal adá elő , inkább a nehezebb helyek előadására fordító igyekezetét. Örömmel tapasztaltuk a közönség részvétének emelkedé­sét e négyes előadások iránt. Zsámbokon (Pest megyében) az úrbéri egyesség megköttetett. A „B. H“-nak erre vonatkozó tudósításából érdekesnek tartjuk kiemelni a következő részletet. A birtokosokat képviselő ügyvéd urak a rende­zés előtti 353 hold közös legelő helyett, 466 hold első osztályú szántóföldet illetőleg gyepet közvetlenül a helység mellett egy tagban a volt úrbéresek és községi hivatalno­kok legelőilletőségére fölajánlottak, ekkér a rendezés előtti közös legelőt saját majorsági földeikből 113 hold­­­­dal megszapontották ; ezenkivü­l a községnek egy az ur­­­­béri legelő területén legszebben diszló s ezelőtt 27 évvel­­ nagy költséggel ültetett s fentartott, mintegy 20000 part.­i értékű 40 hold ákácz-erdőt ingyen és örökre oda ajándé­­­­kozni kegyeskedtek. E barátságos egyesség létesítésére­­ legtöbb befolyása volt a község képviselő ügyvédének s Fitos Ferencz urnak, ki ügyvédi szép hivatását ez alka­lommal is akkép teljesítette, hogy a némely zavarosban halászni kívánó részakaratú tanácsadók által félreveze­­t­tett lakosokat a földesuraság irányában­ követeléseik­­­­nek mennyiben lehető érvényesítéséről az úrbéri tör­­­­vényekből és törvénykezési eljárásból merített czél­­­­szerű és a köznép felfogásához alkalmazott előadásá­­val meggyőzvén, midőn egyrészről a lakosság jogait és , hasznát egy perczig sem tévesztette el szeme elöl, más részről némely önző lakosok pörös viszketegségének nem­­ engedte magát eszközül, hanem a lakosságot a föntebb­­ előadott barátságos egyesség megkötésére vezérelte és lelkesítette­ is összeköttetésben áll. Ezt ő csak figyelmeztetésül hozza fel azok számára, kiknek alkalmuk leend Kalinka vidékén több ideig tartózkodni.­­­ Waltershausen göt­­tingai tanácsos beszélt az Aetnáról, melyen tanulmányo­zás végett nyolcz évig lakott. Ö azt találta, hogy a láva kitörésnek ott egy egész hosszú sora van, melynek leg­alsó tagja trachyton nyugszik, tehát ugyanazon a kőze­ten, mely honunkban a vulkan­ismu­s utolsó lódulási eredménye volt. — Dr. Redam Lipcséből egy szellem­­dús értekezést olvasott a természettörvényekről, számos példákkal mutatván, hogy mindaz, mire az ember a táp­lálékban, az öltözékben, szokásban s különféle tettekben mintegy ösztönszerüleg jött , mind természettörvények szerint történt, melyeket ma már ismerünk. A szakgyűlések tárgyai között igen becsesek voltak, melyeket röviden a napi­lapban olvasni lehet, melyből egy példányt alulírt a társulat számára hozott. Különö­sen még csak kettőt emel ki : első azon ásványok, me­lyeket a földtani intézet a föld-, ásvány- s őslénytani szak tagjainak emlékül adott : üres hömpöly a lajtha­­m­észből, magnesit, és négy gyantanem : reissacherit, planz­it, dopplerit meg ozokerit; második a vegytani szakosztályban Hoffmann londoni vegytanárnak tartott előadása, melyben a gerhardféle typ-theoria szerint adott néhány ő előállította új testet elő. Ezen nézet Né­metországban még nem terjedt el, míg a francziák és angolok nagy pártolásban részesítik. Alulirt egy ülésben azt bővebben fogja megismertetni. Az ülés második tárgyát Krusper ipartanodai tanár úr előadása képezte, a törési viszony meghatározásáról Fraunhofer változtatott módszere szerint. A bécsi ipar­kamara ugyanis jutalmat tűzött ki nagyobb darab flintü­­veg készítésre, melyből távcsövek számára nagyobb len­cséket lehessen köszörülni; a bírálással Stampfer bécsi polytechnicumi jeles tanár volt megbízva, kinél akkor előadó segéd volt. Stampfer jónak találta Fraunhofer módszerét megváltoztatni, mi által az eredmény csaku­gyan biztosabb jön, de némi hiányok mégis maradtak; ezeken segítendő előadó egy különös módszert talált fel s azt folytatólag a jövő gyűlésen fogja megismertetni. SZABÓ, titkár.

Next