Pesti Napló, 1856. december (7. évfolyam, 2061-2088. szám)

1856-12-01 / 2061. szám

ként egész a lólopásig képes fokozni, az eleinte ártat­lannak látszó, bűnös merényeket. A nyári nem iskolázta­tás egyik keserű gyümölcse ime itten áll. De menynyünk tovább, mit tesznek még a pásztorkodó tanulók. A pász­torkodásban megőszült, s mondhatnám a roszban is meg­­őszült egyének nagyon szeretnek efféle suhanczárokat magokhoz édesgetni, s különféle ígéretek mint ezijj, rézgomb, s több affélék által reá viszik őket, hogy szü­leiktől csenynyenek szalonnát, lisztet vagy a­mit meg­látnak. Mit tesz a gyermek ? Tán visszautasítja a fényes gombot. Oh! nem f­elveszi s ha módját ejtheti, el is csípi a kívántakat, és ebből ismét fokonkint magasabbra mennek, mig a tető­pontján vannak a dolognak. Mig egyfelől megtanulják azt,,,hogy a­mit két szemé­vel meglát, azt a két keze ott ne hagyja“ , addig még megtanulnak ezer trágár beszédeket, káromlásokat, és annyira magukba ültetik, hogy soha azt magukból kiir­tani sem maguk, sem mások nem képesek. Most már ennyi hibákkal bíró , mondhatni gonoszlelkű gyermek kerüljön abba a téli iskolába. Várjon, ha 60 gyermek van ott, s legyen ilyen ne több csak kettő, már pedig, hogy mindenütt legalább vagy itt van, az bizonyos, nem kész mérgezők?— Kik képesek lesznek bűnös tetteik­nek elbeszélésével , vagy erkölcstelen szavakkal a fentirt számnak felét megrontani. — Hol e rom­lottság bevette magát, az­ onnan kiirtani, kell egy em­berélet, de nem egy tél. És az iszonyú kár mindkét ol­dalról megvan, mert a szelidebb erkölcsüknek, és hala­dási uton levőknek, — még a mellett, hogy nem halad­hatnak, — erkölcsük megromlik, jellemük szilajjá válik, mely egész életökre kihat és siralmas következ­ményeket vonnak maguk után. Illő, s mindenesetre a kor igényeivel megfelelő dolgot cselekednének e vidéken az illetők, ha teljes erővel azon munkálnának, hogy szellemet és erkölcsöt teljesen rontó nyári és téli iskolák helyett, egy minden időre egyformán szóló rendes és jó alapon álló iskolát ál­lítanának. Hogy azonban ez létesülhessen, szükséges volna, hogy a földbirtokosság, kiknek leginkább állnia érde­kükben, a­mennyiben ők panaszkodnak a nép roszasá­­gára és ravaszságára, valamint a köznép, áthatva a mű­­velődés közös szellemétől, közös erővel munkálkodná­nak iskolájuk helyrehozásán, s ne néznék behunyt szem­mel a botrányokat, melyek itt ott az emberi nem nem kis megalacsonyitására folynak. Törekednének azon, hogy iskolaépületük, — mely sok faluban alábbvaló épület a legutolsó parasztháznál, — kiigazittatnék, vagy épitnének egészen újat, mely képes lenne egészséges volta mellett, mind a tanuló gyermekeket magába befogadni, mind pedig elegendő felszereléssel bírván, a gyermekek kellő felvilágosodást szerezzenek az iskola falai között. Sokhelyi vár ugyan eléggé tágas és egészséges épület, de fájdalom, belszerkezete és elrendezése any­­nyira hiányos, hogy a tanító, legyen bármily jó igyeke­­zetű és legjobb akaratú, nem tud sem tenni, sem ha­ladni , mert nincs egy földabrosz , nincs könyv vagy utasítás, gyakorta nincs egy fekete tábla, vagy ha van is, kopott és annyira elavult, hogy a krétával reámázolt betűk vagy számok kivehetlenek, s mi több még az is megtörténik, hogy a helybeli fő vagy algondnok azt akarná, hogy az általa vett hat krajczár áru kréta leg­alább is félesztendeig tartson, s e miatt gyakran nem kis összeütközés történik a tanító és gondnok közt, mi­ből rút házsártosság és veszekedés kerül ki, mely ren­desen a szegény tanító világba való űzésével szokott végződni. Ha van egy, két nevelés-vagyis inkább iskolabarát, s ha működnének is, nem tehetik, mert akad ellenség elég, kik gátat vetni minden áron, ke­­vés kötelessé­güknek tartják, s mit egyik épitne, a másik, mely ren­desen nagyobb szám szokott lenni, lerontja. Ez mindenesetre megbocsáthatóan bűn, mert az em­beriség rovására történik, kiket pedig nem hogy le­­sülyeszteni, de a­ lehető leggyorsabban felemelni és em­berré tenni mindenkinek legszentebb kötelessége. Röviden közöltük a tanulógyermekek és iskolák szo­morú állapotát. Lássuk a tanítókét: (Folyt. köv.) törvényszék a főtörvényszéknek azon ítéletét, melyben az első bíróság által rendelt büntetési idő alábbszállittatik, jóváhagyatott. Ennél fogva Wagner és Zang urak 24 órai, Schwarzer és Semlitsch urak 8 napi fogságra ítél­tettek. — A nemzeti milleum részére 1856. évi jul. 12-től, sept. 30-ig részint ajándékozott, részint vásárolt tárgyak jegyzéke : B) Növényország, 1) Heufler Lajos cs. k. osztálytanácsnok , 3 példány harasztot. 2) Kováts Gyula muzeuspi őr : 37 faj svédországi növényt­­ ajándékoztak. C) Á­s­vá­n­y o­r­s­z­á­g. 1) A cs. k. birodalmi földtani in­tézet : 7 darab különféle ásványt küldött. 2) Fensőbb ren­delet következtében beküldettek az Abauj-Szolnokon kiá­sott többféle ősállatok csontjai. S) Gr. Kornis Károly : egy kisebb aranyérczkövet. 4) Herepei Károly nagye­­nyedi tanár : egy példány ólomásványt. 5) Pataky Jó­­zsefné : ezüst ásványt. 6) Balla János estei cs. k. ezredi közvitéz : 2 cseppkövet. 7) Halasy Béla földbirtokos : a Tiszából kifogott őselefánt-tápfogat. 8) Schwarz Ármin mérnök : szinte onnan kifogott őselefánt-tápfogat. 9) Vi­tányi József megyaszói lelkész : több helyben talált fa- és gyümölcskövületet. 10) Kiss Gyula : 9 példány kövületet. 11) Agonás Pál bratkai jegyző : egy terrebratura kövüle­tet­­ ajándékoztak. D) M n t a n i o s­z­t­á­l­y. 1) Gr. Kor­nis Károly : 2 példány búza és zabasztagok elégetése ál­tal képződött salak-alakú követ. 2) Boross Mihály : Ká­posztás-Nyéken tűz alkalmával buzakalászokból érez­­lénynyé vált tömeget — ajándékoztak. — Kelt Pesten, 1856-ki október 1-jén, Kubinyi Ágoston, a ma­gyar nemzeti múzeum igazgatója. PUSTI NAPLÓ, Pest, dec. 1. Gróf Andrásy Manó és kiadó társa­sainak vadász-albuma nemsokára el fog készülni. E díszes album czimlapja gróf Széchenyi Istvánt ábrázolandja egy szép pej ponnyn ülve. A szöveghez melléklendő vignettek a híresebb hazai vadászok, lovasok életéből, bravour-tetteiből emelnek ki több képet. Beregszászinak azon zongorája, mely Velen­cz­e egyik úri terme részére rendeltetett meg, elkészült. Meg­tekinthető a jeles zongorakészítő termében. Alakja góth­­idomú, billentyűs gyöngyházból és békateknőből készül­­tek. Szebb zongora honunkban ennél még nem készült.­­ A „Budapesti Viszhang“ új évtől kezdve hetenkint kétszer (vasárnap és csütörtökön) politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi tartalommal jelenik meg. Szerkesztője ezentúl is S­z­i­l­á­g­y­i Virgil. Előfizetési díj : Pesten házhoz hordva egész évre 4, félévre 2, évne­gyedre 1 pfrt. Vidéken egész évre 5 frt, illetőleg 2 frt 30 kr és 1 frt 20 kr. A mutatványlap tegnap külde­tett szét. — A Saphir M. G. (a „Humorist“ szerkesztője) által Dr. Wagner Rudolf, Semlitsch, Zang (a „Presse“ szerkesztője s Schwarzer (a „Donau“ szer­kesztője) ellen emelt becsületsértési perében a legfelsőbb II. Függelék, az 1856. nov. 8-diki legmagasb császári nyíl­t­­parancshoz. Utasítás az ausztriai birodalom egyházi bíróságai számára , a há­zassági ügyek tárgyában. Első szakasz a házasságról. (Folytatás.) 18. §. Azon beleegyezés, melynek adására valaki, bárki részéről valamely nagy és kikerülhetlen rosszal való jogellenes illetés vagy fenyegetés által hivatott, a házasság kötelékének megkötésére nem elégséges. 19. §. Azon nőszemély, ki házasságkötés végett elra­gadtatott, az elragadóval, mindaddig, mig ennek hatal­ma alatt van, érvényes házasságra nem léphet. Elraga­­dottnak azon nőszemély tekintendő, ki ellene használt kényszer által elvitetett, vagy oly helyen, hova csel által csalatott, letartóztatik; hasonlag azon nőszemély, ki va­lamely férfi által, a kinek a tett előtt jogszerűn elje­gyezve nem volt, saját beleegyezésével, de szüleinek vagy gyámjainak tudta nélkül vagy akaratja ellen elvi­telik. 20. §. A házassági kötelék létezése, azokat a kik általa egyesittetnek, más házasság kötésére képtelenekké teszi. 21. §. Az érvényesen kötött, de még el nem hált há­zasság köteléke felbontatik, ha a felek egyike az ünne­pélyes szerzetesi fogadványokat letenni, vagy ha pápai felmentés adatik. Keresztények által kötött házasság, ha az elhálás megtörtént, csak a halál által bontatik fel. 22 §. Ha a nemkatholikus keresztények azt tartják, hogy a házasság köteléke felbontható, úgy az egyház a tévedőket sajnálja; de ezen tévedésnek törvényhozása szent voltára semmi befolyást nem engedhet. Katholikus és oly nemkatholikus keresztény között, kinek házas­társa még él, házasság nem jöhet létre, habár azon bí­róság, mely a nemkatholikus keresztények házassága fölött ítél, a házasságnak kötelékére nézvei felbontását kimondotta volna is. 23. §. A keresztség kegyszere által a házasságok fel nem bontatnak, hanem bűnök bocsáttatnak meg, annál­­fogva hitetlenek által kötött házasság, a házastársak megtérte után is hatályban marad, s oly akadályok, me­lyeket az egyházi törvény állított fel, nem állanak útjá­ban. Ha azonban csak egyik fél tért meg, s a hitetlen­ségben megmaradó fél, a hozzá intézett felszólítás da­czára, a megtérttel lakni mindenkép vonakodik, vagy vele a keresztény vallás gyalázása nélkül, együtt lakni nem akar, úgy a megtért félnek kérelmére megenge­dendő, miszerint uj házasságra léphessen, s ezen házas­ságnak jogszerű kötése által a hitetlenség állapotában kötött házasság köteléke felbontatik. 24. §. Oly papok, kik a felsőbb rendekbe felszentel­tettek és oly szerzetes személyek, kik az ünnepélyes fogadványokat letették, házasság kötésére képtelenek. A szerzetben tett egyszerű fogadványok mennyire esz­közöljék a házasság érvénytelenségét, a szent­szék által jóváhagyott rendi törvények szerint ítélendő meg. 25. §. Keresztelt s oly személyek között, kik az újjá­születés kegyszerében nem részesültek, házasság létre nem jöhet. 26. §. Egyenes ágoni, vagy oldalágon negyed vagy közelebbi ízben rokonok egymással érvényes házasságra nem léphetnek. Várjon a rokonság törvényes vagy tör­vénytelen születésből keletkezett-e, különbséget nem tesz. 27. §. A keresztség és bérmálás által eredeti egyházi rokonság akadályozza a házasságot a kegyszer kiszol­­gáltatója s a keresztelt vagy bérmált egyén, valamint ennek szülei, továbbá a keresztszülők és a keresztelt vagy bérmált egyén valamint ennek szülei között. 28. §. Oly örökbe fogadás, mely a római jog arroga­tásának vagy teljes adoptiojának lényegében megfelel, az egyház jelenleg létező gyakorlata szerint, még meg­szűnte után is akadályozza a házasság létrejöttét az örökbe fogadó s örökbefogadott, valamint az örökbefo­gadottnak azon utódai között, kik az örökbefogadás tör­téntekor az örökbefogadónak atyai hatalma alatt állot­tak; továbbá az örökbefogadó s az örökbefogadott neje, valamint az örökbefogadott s az örökbefogadó neje kö­zött. Ezenfelül, míg az örökbefogadás tart, az örökbe­fogadott, s az örökbefogadónak atyai hatalma alatt álló természetes és törvényes gyermekei között érvényes házasság nem köttethetik. (Folytatjuk.) KÜLFÖLD Angolország, London, nov. 25. Az Observer e héten is ismétli, hogy az angol kormányhatározata semmit sem változott. A belgrádi és kigyószigeti ügy csak nyomorú alárendelt kérdések (?), melyek miatt hiábavalóság lenne új európai congressust hívni egybe. A párisi szerződmény maga mondja, hogy a másodrendű képviselők (kik az áprilisi értekezleten Párisban voltak) egyjegyűlnek, mihelyt a besssrabiai és kisázsiai határ­ügy és a dunai fejedelemségek szervezése el lesz intéz­ve,­­ de n­e­m előbb. Sok fecsegést hallottunk affelől, hogy a franczia kormány engedni szándékszik a fentirt pontokra nézve, s az angol kormányt magát is magával fogja ragadni. Ez azonban lehetetlen, legalább jelenleg nincs rá kilátás, hála azon belátásnak és szilárdságnak, mely Anglia tanácsában uralkodik. A szövetségeknek bizonyos egyenjogúságon és méltányosságon kell ala­­pulniok, s az nem járja, hogy egyik a másiknak paran­csoljon. Hinni sem lehet, hogy Francziaország, ne csak a szerződési feltételeket alá akarja vetni Oroszország tetszésének, hanem magát Angliát bele akarja sodorni a megaláztatásba. S ha ez igaz volna, úgy bizonyosan gazda nélkül számolt Francziaország, így az Obs­erver. A Saturday Review pedig megjegyzi: helyesen történik, hogy lord Palmerston szi­lárdul ragaszkodik a fődologra nézve eddigi nézeteihez, de kívánatos lenne, hogy uszályvivői a sajtóban fino­mabb módon viselnék magukat. Nem hihetni, hogy a Francziaországban uralkodó egyéniségek megtámadása hasznos és politikus dolog volna. Azon erős gyanúsítá­sokat, mintha Walewski és Morny gróf meg volnának vesztegetve, természetesen nem bizonyíthatni be. A Chronicle is hasonló szellemben nyilatkozik. A Morny és Walewszki elleni személyes kikeléseket, úgy­mond, csak oly lapnak nézhetni el, mint az Advertiser, mely inkább ma, mint holnap szeretné fölbontani a szö­vetséget. Más­felől meg botrányos dolog, hogy a tory és poelita lapok — melyek politikai ájtatosságukban mindig Páris felé fordulnak arczczal, mint a zsidó Jeru­zsálem felé — folyvást parliamentietlen kifejezésekkel illetik lord Palmerstont. Míg ekkép leczkézi a­­Chronicle" azokat, a­kik Na­póleont és azokat, a­kik Palmerstont szidják, holott a szövetség barátainak vallják magukat, újra meg újra mutogatja az „Advertiser,“ hogy a szövetségnek való­sággal már vége. Név szerint fönállhat még egy ideig, de csak név szerint. Francziaország testtel , lélekkel Oroszország mellett van,s Lajos Napóleon különben is már lekötelezte magát a czárnak, hogy bizonyos engedménye­ket kieszközöl részére.Többé reá nézve nincs visszalépés. S azt hitte, hogy Angliát is beviheti a sárba. Most azon­ban más képviseli magát lord Palmerston. Nem adhatunk elég hálát a gondviselésnek, hogy ily válságos perezben, mint a jelen, — midőn Franczia-, Porosz- és Orosz­ország titkos szövetségre léptek ellenünk — oly férfiú áll közügyeink élén, mint lord Palmerston. Azt hisszük, nincs Angliában oly ember, kinek kezeiben inkább biz­tosítva látnék hazánk legnagyobb érdekeit, Európa mos­tani válságos helyzetében. Angliának e pillanatban elég gondja van : a perzsa ex­pedite, az alkudozás Mexicóval és Granadával, a ná­polyi feszültség, a franczia szövetség gyöngülése s annyi egyéb égető kérdés, mely a párisi kötésből szár­mazott, s a kilátás bonyodalmakra Amerikával. Azt gon­dolhatnók, hogy e feladatok a parliament szünidő alatt minden idejét igénybe vették a kormánynak. Pedig mind­ezen külügyi baj gyermekjáték azon egyszerű kér­déshez képest, mely Palmerston lordnak a parliament irányábani állására vonatkozik. Azt mondják, e tárgy körül forgott többnyire közelebb a kormánytanács ta­nácskozása. A Spectator azt hiszi, hogy a conserva­­tív ellenzék szabadelvűbb része a kormányt támogatja az ülésszakon. De még ezzel nincs megolva a miniszter­­elnök belügyi programmja. Ha Palmerston néhány orthodox derbyja által erőshül, más­felől épen az­által gyöngül, s a határozottabb whigek a manchesteri párttal lépnek coalitióra. Lord John R­u­s­s­e­l­tól is tar­tanak, ezért akarják a felsőházba küldeni. A Specta­tor, ki különben nem bámulója Russelnek, részéről is sajnálná, ha a felsőházi üléssel magát jelentéktelen ál­lásra kárhoztatná lord John; mindenki látja, hogy a dol­gok állása szerint, félni látszik a miniszter, hogy a bel­­ügyekkel — különösen a parliamentreformmal — meg­gyűl a baja. A külpolitika köpenyével nem fedezheti többé magát, világosan látják, h­ogy az Angol- és Francziaország közti szövetség még nem oly gyenge, mint bizonyos aristocraticus körökben állítni szerették. Walewski és P­e­r­s­i­g­n­y grófok még mindig feszült viszonyban állanak. R­é­n­é e czikke rész hatást eszközölt Angol­országban, s új polémiát várhatni. A „P­a­­­r­­­c“ m­ai száma a keleti ügyet tárgyalja. Szerinte azon it, melyet Ausztria és Angolország a vi­szályok elenyésztetésére választottak, ezeket épen nem szüntették meg. A Fekete tenger és a fejedelemségek meg­szállása nem megoldás. Ezen területek Törökországhoz tartoznak, nem pedig Oroszországhoz. Oroszországot csak orosz terület megszállása által lehetne engedésre bírni. De ezen eset nem fordul elő, tehát nincs más mód, mint a háborút ismét elkezdeni, mely gondolat a „Patrie” azonban nagyon boszantja, minthogy jelen­téktelen dolog forog kérdésben, s Oroszország kész volna ezt a már bekövetkezendő congressus előter­jeszteni. A „Véri té“ , kormányszellemű lap hasonlókép a keleti ügyről szól, s keményen megtámadja az angol sajtót és lord Palmerstont. Mit akar az angol mi­niszterelnök ? Eddig csak phrasisokat csinált, Oroszor­szág ravaszságáról, s Angolország hatalmáról beszélt, anélkül, hogy valamit tett volna. Azonban nem elég szó­nokolni; Francziaországban 100 ügyvéd is van, kinek jobb svádája volna, mint Palmerston­nak. — Ezen támadás a nemes lord ellen a legelső eset,­­ és nem jelentéktelen. Bern, nov. 25. Dufour tábornok ma tett jelentést a szövetségi tanács előtt párisi küldetéséről. A tanács elhatározta, hogy a neuenburgi ügyben új emlékiratot intézzen a barátságos hatalmakhoz. Triesztből egy franczia lapnak táviratoztak, hogy a Bosporusra hat vagy két angol sorhajót s több fregat­tot várnak Máltából. U­J FOSTA, Páris, nov. 27. Antonini marquisnak ma reggel 10 órakor Brüsselbe történt elutazása némileg gondol­kodóba ejtette a legitimista köröket. E részből elég igazítás. Tegnapi „Francziaország“ rovat 10-ik so­rában ,,h­a­s­á­b­a­i­n“ helyett olv. „h­a­s­á­b­a­i­n­k­o­n“ stb. Távírdái tudósítások. Berlin, nov. 29. Ő Fölsége­s király az országgyű­lést saját személyében nyitotta meg. A trónbeszéd min­denekelőtt megelégedését fejezi ki az ország kielégítő helyzete, s annak iparmunkálati tevékenysége fölött. A kormány törekedni fog annak magasabb lendületét a közlekedési intézetek további kiképeztetése által eré­lyesen támogatni. Mint törvényjavaslatok előre jelen­tetnek : a tartomány­jogi viszonyok megszilárdítása, és a házassági elválási törvény megjavítása. Az ál­lamháztartási kimutatás az általános segédforráso­kat növekedőknek tüntetendő föl, az eddig hát­térbe szorított sürgős szükségletek azonban nem fognak többé tekintetbe vétel nélkül maradni.­­ Az állambevételek szaporítása okvetlenül szüksé­ges. Az utolsó kölcsön még fenmaradó készletének alkalmazása fölött előterjesztés ígértetik. Ennek egy része a feles költségek fedezésére van rendelve, mely a törvényesen megrendelt háromévi szolgálatidő fentar­­tására rendeltetik, mit igen fontos tekintetek paran­csolnak. A király reméli, hogy a békesség világrészünk­nek, nevezetesen a hazának tovább is fen fog tartatni. Mint az európai szerződések aláírója, a király az ünne­pélyesen kimondott kötelezettettségek minden oldalról­ betöltéséhez, s a népjogi alapelvekhez szilárdul ragasz­­kodandik. „Fájdalmasan érzem magamat érintetve, — mondá a király — a legújabb események által Neuen­­burg herczegségemben, hol az 1848 óta áldatlanul ma­radt ellenmondás kétségbe nem vonható jogom s a nyil­vános viszonyok tényleges kifejlődése között a hű fér­fiakat az ellenfél hatalmába kerítette. A mérsékelt­­séget, melylyel én a herczegség ügyeit az általános béke érdekében évek óta kezeltem, az európai ha­talmak maguk is elismerék. A legújabb sajnálandó összeütközések után is , s­­miután egy megtámad­­hatlan jog nemrég a német Bund egyhangú határo­zata által megerősíttetett, óhajtásom , az európai hatal­­makkali alkubozások által egy koronám méltóságával összeegyeztethető megoldást előidézni. De nekem nem szabad s nem is fogom megengedni, hogy hosszatűré­­sem fegyverré váljék saját jogom ellenében, valamint népem meg lehet győződve a felül, hogy kötelességem­nek komoly s minden oldalróli felfogását, az európai ér­dekekben zsinórmértékül vegyem : épen oly szilárdul meg vagyok győződve, hogy ha a körülmények azt kí­vánnák, népem bebizonyított erővel, hűséggel s teljes odaadással lépend föl koronám becsülete mellett.“ P­á­ri­s , nov. 27. A „Constitutionnel“ szerint a tui­­leriák helyiségei berendeztetnek ő felségeik nemsokára bekövetkezendő megérkezésére. A „Constitutionnel em­lítést tesz egy Párisba érkezett sürgönyről, mely Herat bevételét szintén megerősíti G­e­n­u­a, nov. 27. A kir. herczegek ideérkeztek, s nyolcz napig m­ulatandnak itt. Az orosz özvegy czárné ismételve meglátogatta a Vár folyó melletti tájakat. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egyetemi­ utcza, takarékpénztár-épületben, 2-dik sz 1836. 377 2-5 ÜllfiTÍÁV pesti könyvárusnál épen most jelent meg, és EiEN­ldl AH II­I cl . minden hiteles könyvkereskedésben kapható . MUNYADIÁK KORA MAGYARORSZÁGON. IRTA Gróf TELEKI JÓZSEF. V-ik KÖTET. MÁTYÁS KIRÁLY, KINIZSI PÁL és FRIDRICH császár aczélmetszetü képeivel. Ára 3 frt 20 kr. p. p. Eddig megelentek az 1—4 kötetg 10 és 12 kötet az eddigi áron 3 frt 20 kron. 375 1—5 EYN­CH GUSZTÁV nemzeti könyvkereskedésében Pesten Turi-utcza sarkán, a „fehér hajó“ átel­­lenében megjelent . Az austriai birodalom STATISTI­KÁJA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARO­RSZÁGRA. Főtanodák használatára és öntanulmányul Irta Dr. KAUTZ GYULA. 440 lap. — 2 frt 24 kr. pengő p. Jog- és államtudományok ENCYCLOPAEDIÁJA. Irta Dr. PAULER TIVADAR. 276 1. Ára 1 frt 30 kr. p. p. ÉSZJOGI ALAPTAN. Irta Dr. PAULER TIVADAR. 88 1. 40 kr. p. p. BEVEZETES AZ ESZ JOGTANBA. Irta Dr. PAULER TIVADAR. 144 I. 48 kr. p. p. TÖRVÉNYKEZESI BALADZ. A MAGYARORSZÁGI BÍRÁK és ÜGYVÉDEK fontosb teendőiben Útmutatásul Irta FOGARASSY JÁNOS. Második átdolgozott kiadás. 20 kr. p. TÁJÉKOK 0-Az ideiglenes BÉLYEGADÓ - TÖRVÉNYBEN Irta FOGARASSY JÁNOS. 12 kr. p. p. SZOMORÚ NAPOK. REGÉNY. Irta JÓKAI MÓR. Két kötet. — Ára 2 frt p. p. NE BÚSULJ. BESZÉLYGYÜJTEMÉNY. Irta VAS GEREBEN. Két kötet. — Ára 1 frt 20 kr. pengő .

Next