Pesti Napló, 1857. március (8. évfolyam, 2137-2161. szám)

1857-03-01 / 2137. szám

bár a takarókkal és szőnyegekkel űzött kereskedés (mert azon gyapjat kivált ezen czikkekre használják föl) általában elég lanyha volt. Ezen gyapjút egyébiránt kezdik lassan kint egyéb czélokra is használni. Minőségét illetőleg, ez folyvást javul, de még mindig sok kívánni valót hagy. A jó fajta spanyol és portugál gyapjúnak most ugyancsak akadna vevője, hanem a gyapjú maga épen elő sem fordul a piaczon. A hoszszú oportói és castel-brancoi gyapjú, részint a maga ritkaságánál, részint az angol kártolt gyapjú nagy áránál fogva nagyon megfogyatkozott. A buenos-ayresi és entrerosi gyapjúja mint megérkezett, mindig hamar akadt jó árt fizető vevőre. Ezen gyapjúfajta termelésének tetemes növekvéséből egyébiránt Angliára nem sok haszon hárult, mert az Angolországnak szánt bálokból sok százat a continens vett meg, még másod kézből is. Ezen gyapjú behozóinak különös hasznára van az is, hogy ők tavasz folytán érkezhetnek az angol vásárpiaczra, tehát akkor, midőn ott legkevesebb a készlet. Orosz gyapjút nem hoztak sokat, s többnyire oly minőségűt, aminő nem kell. A tiszta s hosszú donszkos, őszi és báránygyapju a ritkaságok közé tartozik s ezt nagyon megfizetik. A perui és chilibeli merinogyapjut mindenkor nagyon keresték s nagyon megfizették. A fokföld s a riverplatai vidékek után, hol a juhtenyésztés úgyszólván határtalanul terjedhet, gyapjútermelés tekintetében Dél-Amerika nyugati partja várakozásokra jogosít. A földköztengeri gyapjak közöl a finom török és szmirnai gyapjú után csaknem egész éven át folyvást tudakozódtak; kevésbbé kellettek a közönséges fajták, melyek nem elég hosszak a kártolásra. Szerették kivált a mosadori és berberföldi gyapjút; ha azonban rosz vagy homokos volt, elhahanyagolták. Az egyiptomi gyapjút el sem lehetett adni. Ez azért vesztette becsét, mert szíriai s egyéb roszabb fajtákkal keverték. Szóljunk végre magáról a brit gyapjúról. Az adásvevési szak kezdetekor kevés volt a készlet, most pedig máris nagyon kevés maradt fen az utolsó nyírásból. Tarthatni tőle, hogy az angol kártolt gyapjú, kivált a fényes szőrű, nagyon is megfogyatkozik , ezért efféle gyapjúnak rendkívül nagy is az ára. A skót gyapjú aránylag csak oly drága mint az angollföldihez, ha kevés a készlet, könnyebben juthatni. Egészben véve azt tapasztaljuk, hogy a kedveltebb gyapjúfajták feldolgozását, ha azok ritkábbak vagy drágábbak lesznek, hasonló tulajdonságú olcsóbb fajták feldolgozásávaligyekeznek helyettesíteni, ami a Magyarország részéről ismét különös figyelmet érdemel. Ha meggondoljuk, hogy az imént megneveztük gyapjutermelő helyek többnyire néhány ezer mérföldnyire vannak a középponti vásárpiactól, hogy tehát a szállítás sokba kerül; hogy továbbá a magyar gyapjutermelés még nagy nemesítésre képes, hogy a keletkező vasutak Magyarországot mind közelebb meg közelebb hozzák a világpiacokhoz, akkor — még tekintettel az e sorokban közlött egyéb viszonyokra is — Magyarország gyapjutermelésének rendkívüli jövőt méltán jósolhatunk. Óhajtom, hogy ezen megjegyzéseket a gyapjútermelők számításaik alapjául vessék; ha ezt teszik, bizonyosan azon eredményre jönnek, hogy már ugyan eddig is elég messze vitték, de törekvéseik czélja mindamellett még nagyon távol van. A medárdi kiállítás. Lapunk közelebbi számában megpendítvén ezen tárgyat, ígértem, hogy a következő alkalommal még visszatérek reá. — Teszem ezt mielőbb, mert a dolog a keletkezés stádiumán még korán sincsen túl. Hogy medárdi kiállításunkból gazdaközönségünk megfelelő hasznot és tanulságot meríthessen , ahhoz több dolog kell. Szükséges először is, hogy gazdáink maguk, kitűnő erélylyel és részvéttel karolják azt el; ki kell azt továbbá terjeszteni gazdasági termelésünk minél több eszközei és eredményeire; kívánatos lenne végül, ha a jeleseknek találandó dolgok és állatok jutalmakban is részesülnének. Gazdáink érdekeltségéről, mikép a „Gazda Lapok “ban olvasható nyilatkozatok is mutatják, nem lehet kételkedni. Mi pedig azt illeti, hogy az indítványozott kiállításnak nagyobb dimensió adassék, szintén nehézség nélküli. Elmondom hát ezúttal, hogy mire és mikép óhajtanám én a leendő kiállítást kiterjesztetni. Ennek szerintem képviselni kellene : a) a mezei gazdaságnak összes terményeit, továbbá azon iparterményeket is, melyek a mezei gazdasággal szoros kapcsolatban állanak ; b) a hazai és külföldi gazdasági gépek és eszközöknek minden nemét; c) gazdasági állatainkból : a lovat, szarvasmarhát, juhot, sertést és baromfit. A termények osztályába fölveendők lennének : a takarmányfélék magvai; a gumós és gyöknövények ; a kalászos és hüvelyes vetemények ; az olajnövények ; a rostos fonnivaló termények ; a festőnövények , fűszerek s gyári növények. Ezen osztályban továbbá kitünően kellene képviseltetni juhászatunk terményét , a gyapjút, és pedig mosatlanul egész bundákban, hogy igy azon ösvénytörés, mely az 1854. és 1855-dik évi gyapjubunda-kiállitások által készült, ismét egy jó távolsággal tovább haladhasson. Selyemtermelésünk gyarapodásának kimutatására szintén ki kellene állítani, minél több gubót és nyers selymet, sőt ha lehet, hazai selyemből készített szöveteket is. Nem kellene hiányozni itt a méznek és viasznak sem, ámbár az idő, melye a kiállítás esik, ezen czikkekre nézve nem kedvező. A mezőgazdászati ipartermékekből hozhatnánk: eltartható húst és zöldséget; lisztet, kenyeret, kétszersültet; hazai czukrot s melasset; bort, sört és szeszes italokat; olajokat; állati és növényi szappant; sajtot, túrót, vajat, aszalt gyümölcsöt s teff. Gazdasági gépek és eszközökből képviseltetni kellene mindent, amit a mezei gazdaság jelenleg csak bír és használ. A legnagyobb géptől kezdve tehát leg a legparányibb szerszámig. És e szakban már akkor is elég szép és elég tanulságos kiállításunk lehet, ha csak a hazában s különösen Pesten létező gyáraink hozzák is el készítményeiket. Meglehet azonban, hogy valamint harmadévvel Bécsből is küldöttek már gépek és eszközök, szintúgy érkezni fognak ilyenek onnét az idén is. Állatkiállításunkat is nagyon érdekessé tehetjük az által, ha teszem lovakat minél többen küldenek, s ha különösen a nép is jól nevelt és tartott csikaiból minél számosabbat állít ki. Szarvasmarhát is eleget hozhatunk, ha mindazon helyek, hol akár hazai, akár külföldi fajokból álló tehenészetek vagy gulyák tartatnak, csak félig-meddig is érdeklik magukat. Reményem, hogy a hazafias K. Sina Simon ur Párisban vett törzsállatait is láthatjuk Pesten. Itt van továbbá Pesten Simig, Schöpf, dr Pólya uraknak szép tehenészetök; ezek is majd csak állítanak ki néhány szép és jeles darabot. A juhkiállitás pedig, hahogy hazánk lelkes földbirtokosai csak félig-meddig összefognak is, pár a 11 an lehet. Lehet olyan, a minőt mi talán még sohasem láttunk. Kivánatos valóban, hogy, e szakot minél gazdagabban képviseltessük. — Óhajtandó, hogy Geiszt urnák juhai Békésből, melyek hír szerint 130 portos gyapjúk mellett, rendkívül gazdagok gyapjúban, szintén ne hiányozzanak ; de sőt azt is szeretnék, ha ezen kiállításon a magyar fajú juh is minél számosabban képviseltetnék. Sertésfajtáinknak teljes kiállításával pedig alkalmunk lenne elvégre tömegesen győződni meg előnyeiről a jeles mangaliczáknak , mi szemben azon lendülettel, melyet ezen ágazat tenyésztése venni indult, nem lenne az utolsó nyereség. Alkalmat adna ezen kiállítás arra, hogy a selejtes fajok — mint tenyésztésre érdemetlenek, lassan kint kiküszöböltessenek. Végül ki szeretném én ezen kiállítást terjeszteni a baromfiakra is, melyek a gazdaközönség figyelmét ma már szintén megérdemlik. Hisz eddig azt sem tudjuk, hogy p. o. hazai tyúkfajtáink közt, melyek PESTI NAPLÓ. Pest, mart. 1. Kecskeméten f. hó 28-kán Katona József síremlékének javára Jókainé, Egressy közreműködése mellett Vörösmarty Marót bánja adatott. T. levelezőnk tudósítása szerint a részvét igen nagy volt. — Még távolról is érkeztek Kecskemétre vendégek. — A „Napkelet“ jászberényi levelezője arról értesít, hogy Jászberényben kölcsönkönyvtárt állitnak Főleg a megalapitás módja érdekes és méltánylandó. Sán Sándor lelkes hazánkfia t. i. több száz kötetre menő jól rendezett magán könyvtárát használatra felajánlotta. A könytáregylet tőkéjének szaporítására e farsangon két tánczvigalmat tartottak. A tiszta jövedelem 158 pfra rúgott. — Fabinyi János helybeli szabó, becses ajándékot küldött szülővárosába Mattheóczra, mely egyike a XVI. szepesi városoknak. Matheoczon t. i. pár év előtt erős tűzvész dühöngött, mely többi közt az evang. templomot is elhamvasztó. Fabinyi tehát a helyreállított evang. templom számára becses és csinos csillárt küldött, hogy édesanyja múlt évben történt halála napján felfüggesztessék. E csillárt Feldhoffer raktárából vette. Feldhoffer Imre raktára (Nádor-utcza) több tekintetben érdemes a megnézésre. T. i. ott igen szép üvegvillámokat láthatunk, melyek Feldhoffer gyárában készülnek. E gyár 2 év óta áll, ezenkívül csak Berlinben van még ily gyár. A berlini persze sokkal jobban boldogul. — A „P. O. Z.“ egy beküldött közleménye szerint nem áll, mintha az egri érseki megyében csak 24 lakosra esnék egy iskolába járó tanuló, mint az több lapban közöltetett. Ez egri érseki megyében 188 egyházközségben 355 kath. népiskola van, s e közt 10 fő és 24 leányiskola, 362 tanító, 82 segédtanítóval s 18 tanítónővel. A tanulók száma 15,989 fiú és 13,653 leány. A kath. népesség 381,822 lélek lévén, 13 lélekre esik egy iskolásgyermek. Mint sajnos körülményt említi fel a levelező, hogy épen a nagyobb helységekben és mezővárosokban legkisebb aránylag az iskolábajárók száma. Ugyancsak a nevezett lap szerint a váczi püsp. megyében 111 egyházi községben 234 fő- és elemi iskola van 26,110 növendékkel. A kath. népesség 322,926 lélek lévén 12 kath.-ra esik egy iskolásgyermek. A székesfehérvári megyében 188 iskolában, s 140975 lélek kath. mellett 18,624 gyermek jár iskolába, e szerint 8 lakosra esik egy iskolás gyermek. — Ma d. u. pontban fél ötkor tartotik a magyar nemzeti muzeum díszteremében a pest-budai hangászegyleti zenede növendékeinek hangversenye, melyen a zenedei tanárok s több zeneművész fog közreműködni. A jövedelem fele a nemzeti szinház nyugdíj-intézetének szenteltetik. A pesti szegény gyermekkórházi egylet részéről közhírré tétetik, hogy az idei közgyűlés kedden, f. évi mártius 3-án délelőtti 11 órakor, egyleti elnök Ürményi Ferencz ur ő exójánál (bálványutczai saját házában) fog tartatni, mire a t. ez. egyleti tag urak ezennel tisztelettel meghivatnak. Pesten 1857. február hóban. Czanyuga József, egyleti titkár. — Castelnau afrikai utazó, m. é. nov. 10-ikén a tó reményfokán kelt levelében röviden adja elő egy kirándulását a Vöröstengeren és mellékén , s többek közt felhozza tudakozódásait is, azon néger fajt illetőleg, mely Afrika belsejét lakja s hir szerint, hátul gerinczcsontjai farkká nyúlnak ki. Az utazó naplójának e tárgyra vonatkozó része ime ez : „Május 17-ikén indultam el Mokáh-ból, hogy Hodeidahba térjek viszsza, honnan Adenbe, s onnan Bombayba mentem. Utazásomnak a Vöröstengeren egyik fő czélja volt, hogy biztosabb tudomást szerezzek a híres mam-mámok felől. Suezben tett kérdezősködéseimre e kivételes emberfaj tételét illetőleg kedvező feleletet kaptam, de vöröstengeri tudakozódásaim nem vetettek nagy világosságot e tárgyra, minden igyekezetem mellett is. Azon hajó vezetője, mely engem Suezből Dzseddáhba vitt, sokat hallott e négerrről, s azt mondá, hogy Afrika belsejében laknak. Amin Bey, Dzseddáhban mulató egyptomi követ, s igen tanult ember, ki 25 évig lakott Dzseddáhban , szintén azt mondá, hogy sokszor hallott felőlük, de soha sem látott egyet is, s nem is hiszi, hogy léteznének; úgy vélekedett, hogy a négerek valami rosz szellemüket képzelik ily alakban, a traditionál fogva. Gronfondahban egy arabs azt állítá, hogy az ő apja látott egyet Messanahban mintegy harmincz évvel ezelőtt; szerinte ennek mintegy három hüvelyknyi hosszú függeléke volt a gerincz végén, Darfurtól délről jött, s emberevő volt. Hodeidáhban 8 rabszolgakereskedővel voltam együtt, kik Abyssiniából jöttek s részletesen kérdezősködtem tőlök; öten közülök hallottak valamit a miam-niamok felől , azon négerektől, kiket magukkal hoztak. Azt mondák , csodálatos embereknek farkuk van, és emberhúst esznek; szerintük egy Núbián túl fekvő tájon laknak. Hodeidáhban egy métis arab is hallott felőlük, de igen csodás részleteket ten hozzá, így például, hogy a mammamok legkisebb gyermekeiket meg szokták enni, só fejük van. úgy látszik hogy az Afrika belsejét lakó négereknél általános hit ez emberfaj létezése; de hogy az régi és való hagyományokon alapul, vagy pedig csak arra kigondolt mese, hogy vele a gyermekeket ijeszszék , a jövendő fogja kideritni.“ — A „B. H.“ deézsi levelezője érdekes adatokat közöl az ottani casinoegylet alakulása és jelen állásáról. A deézsi casino 1834-ben alakult, midőn az országgyűlési vitatkozásokat egy 12 tagból álló olvasó társaság a gyorsíróknál megrendelte, s az olvasásra egyik tagtól szobát nyert. E társaságnak tagjai fél év alatt annyira szaporodtak , hogy egy nagy szállást kellett maga számára bérelnie. Nevét ekkor ,,társalkodási egylet“re változtatta, melyet máig is megtartott. Az egylet most állandósitni akarván magát, szabad rendelkezése alatt álló saját lak építéséről gondoskodott. E czélból a reformált egyházi községtől alkalmas helyet eszközölt ki magának, melyen az épületet, a bemutatott terv szerint felállíthassa. Az egyezés napjától számítandó 25 év múlva az épület visszaszáll az egyházi községre mint iskolai fundus. Az egylet most hozzáfogott az építéshez, és pedig minden készen levő tőke nélkül, csupán az egymásba helyezett bizodalomra támaszkodván. A tehetősbek szép öszszegeket adtak kölcsön minden kamat nélkül , ezenkívül számosan adtak napszámokat és építési anyagot, így már a második évben az egylet saját jól rendezett s czélszerűen bútorozott termébe költözhetett. Az építés mintegy 6,000 pftba került. A társulatnak jelenleg 50 részvényese van. Egy részvény 5 pft mi csak fele részben fedezi az 500 írtra menő évi kiadást. A másik fél a játékdíjakból, az épület alatt levő bolt jövedelméből, az 1000 ft 6-os kamatjából s az évenkint tartatni szokott bál jövedelméből telik ki. A könyvtár áll 500 kötetből, ebből 280 szépirodalmi. Az egylet kölcsönkönyvtárt is tart, melyet az egyleti tagok ingyen, az idegenek csekély dijért használhatnak. Nemzeti szinház, febr. 25-dikén, u. m. hamvazó szerdán, a szinház zárva volt. 26-dikán a „Szerelmes ördög“ ballet adatott. A nagy számmal összegyűlt közönség tetszésében a szellemdús Aranyvári Emilia sohasem részesült nagyobb mértékben; szerepe szebb részeit ismételnie kellett. Ő és Campilli úr hoszabb szabadság idejök használása után ekkor léptek fel először. 27-kén „Kunok“. A mily kevéssé sikerült és a mily kevés élvezetet nyújtott a 24-kén adott „Négy Harmonfi“ oly jeles és élvezetdús volt a mai előadás. H o 1ó s y L.-né assz. igen gyönyörűen, elragadó bájjal énekelt. Taps, kihívás mint mindig. Közönség nagy számmal. Über die Fremdwörter im Magyarischen. Eine sprachwissenschaftliche Studie von Johann Zahourek. Prag 1856. A szerző által példáiban felhozott azon szavak nagy tömege, melyekhez nyelvünk kölcsönzés által jutott, három főrészre osztályozható. Az első tetemes részt képezik a szentek keresztnevekül használt ismeretes nevei, mire nézve a szerző a mai egész keresztyén naptárt meglehetősen felhasználta. Hogy azonban ezen idegen szó vagy inkább névanyag, csak épen oly idegen nálunk, mint a keresztyén világ összes nyelveiben, arról felesleges többet szólni. Nincs máskép a következő osztályra nézve is, melybe számítjuk a különféle műszavakat, hivatal- és czímneveket, péld. trombita, káptalan, kanonok, káplán, kápolna, szent, gallér, keresztyén, oltár, orgona stb. ezekhez járulván még szinte a természetország tárgyai , mint bizonyos növénynevek , ismeretlenebb állatok nevei stb. — Mi tehát megint többé kevésbbé , valamennyi mai műveit nyelvek közösen kölcsönzött idegen szókincsét képezi. A harmadik legnevezetesebb osztályt a legdusabban felhalmozott szláv szavak teszik, melyeket a szó különösen az előtérbe helyez, elemezve egész az ó-szláv és sanskrit gyökökig. Ez teszi már az irat sarkpontját , valamint hogy annak minden tekintetbeni achillesi sarka is. De ha már e részben ítészileg vizsgáljuk, lehetetlen észre nem venni, hogy ezen eljárás, habár a tudomány s kritika némi színezetét nem nélkülözi is, mindamellett nyilván csupán csak a szláv nyelv javára, s a magyar rovására, azaz igaztalan megrövidítésére és károsítására vétetett foganatba. Megbocsát azért a szó, ha a legelfogulatlanabb vizsgálat s a legjobb akarat daczára is, az olvasás közt önkényt a „timeo Danaos dona ferentes“ érzete keletkezik bennünk , különösen azon merénylet után, melyet e téren nyelvünk ellen Dankovszky félőbb említett munkája hasonló módon megkisérlett. Szívesen elismerjük s ismételjük, hogy a szerző munkája a philologiai szakismeret színvonalán állván, bizonyos kritikai alapelvek kitűzése által igen előnyösen tér el ugyan e tekintetben D. rhapsodicus és hívatlan nyelvészkedése ellenében; de félreismerhetlen az is, hogy alaposabb módszerét csupán csak arra látszik felhasználni, miszerint e térem előde alaptalan állításai, tudományos megalapítását megkísértse. Mert bár az előszóban egyszernél többször is bevallja s elismeri, mit nyelvészetünk mai állásában el nem ismerni már úgy is lehetetlen, hogy igen sok szláv és magyar közös és hasonló szónak a gyöke és törzse épen úgy feltalálható az indogermán, mint az altai nyelvcsaládban; s hogy sok eddig a szláv nyelvektől elkölcsönzöttnek vélt szónak már eddig is áltai nyelvcsaládbeli eredetisége bebizonyult; más kéteseké pedig nagy valószínűséggel bir; mégis mind e mellett épen nem kételkedik szabályai és példáiban mindezen akár kétes, akár kétségtelen altai eredetű s igy tiszta magyar szavakat egyszerű szláv kölcsönzésként tárgyalni, mintegy az által bebizonyítani akarván, hogy a nyelvhasonlítás ellenében , talán mégis phoneticai szabályszerű átváltozásaiknál fogva a szláv eredet számára igényelhetők, így használja az ószlávbani, Miklosics nyomán járó, kitűnő ismeretét, s nem megvetendő készültségét is, hogy hol a mai szláv szó a hasonlatot el nem bírja, vagy hol ennek már a mai szláv nyelvekben épenséggel nincs helye, ott az ószláv gyöknek is elő kell állani a kölcsönzés bebizonyítására, olykor még a sanskrit gyök elvont értelme-s az indogermán hasonlatok magyarázatával együtt, mi természetesen sokszor igen gyönge hasonlatot máskor egészen elütő értelmet szolgáltat; különösen a magyar szónak nem mindig megértett eltérő eredeti jelentése mellett, melynek helyébe sokszor szerencsétlenül más mellék elütő magyarázatoknak kellett lépni. Csak így lehetnek neki azután világosan szláv eredetű szavak : bár,én legalább a mienkhez hasonértelmű szavat Jungmann classicai becsű, kimerítő szótárában hiában keresek, hanem igenis találom a szavat a mienktől egészen eltérő eredeti „mese“ értelemmel); bajnok (Jungmannál épen nem kerül elő ; a sz kétes ószláv gyökértelemmel kijelöli); ősz (szláv Bentói, mi még Dankovszkynak, ki ősz szavunkat eredetinek jelöli, nem jutott volt eszébe); h a r c z (úgy látszik egyetemes, középkori szó, lásd az olaszb. arciere); ösztön, ösztöke (a szí. ostentól) ; vád (szí. swarda, vádit) ; kard (szí. kard, Jungmannál sajátlag tőrt jelent; kérdés nem ment-e épen úgy át a magyarból a szlávba, valamint száblya a németbe és szlávba — sabl, sabla,— melynek magyar eredetiségét már a múlt századbani német glossatorok elismerték); csóka (szí. kauka (kétségtelenül önálló hangutánzó mind akettő) ; méz és mizga (med, mizha) ; kép (ószláv kap’) ; munka (ószláv muka, sajátlag cruciatus); iga (ószl. igo, sanskrit jugo, lithván jungos, lat. jugum stb.) ; bolond (szí. biedern) ; bün (szt. vina) ; tagadni (szí. tajiti) ; henyéni (szí. leniti) stb. De kifogná az itt például elsoroltakat, s még egy sereg hasonlót, nyelvünk elleni felomia bűne elkövetése nélkül, idegen szláv s nem eredeti magyar szavaknak tartani, melyeket bizonyára egytől egyig akár szócsaládilag is sajátunknak bizonyíthatunk, íme sokkal inkább s majdnem közmegegyezéssel szláv eredetűeknek vélt szavak, mint kasza (szí. kasza), bárány (szí. beran), csinál (szí. csinit), varázs (szí. vrazsba), csak legújabban is Boiler vizsgálatai által *), egyenesen altai nyelvcsaládbelieknek, tehát eredeti magyar szavaknak bizonyultak be; pedig ki az említettem tanár iratait olvasta, csakugyan nem fogja ötét nyelvünk iránti részrehajlással vádolni. Mitöbb a kaszát például egyenesen a szlávok által elkölcsönzöttnek tanítja (ez lehet az eset a hasonló kapa szóra nézve is); szerinte Zahourek és Dankovszky daczára a báj is eredeti szavunk ; sőt még az annyira szláv jellemet magánviselő kulcs szóban is csupán eredeti hasonló magyar szógyök beolvadását ismeri fel. Mit mi csak felemlíteni s nem vitatni akartunk. Lugossytól azonban legújabban hallottuk (Szócsaládrendszeréb.), hogy a várkocs (szl. úrkocs) és vidla (szl.vidra) eredetiségét is képes szócsaládrendszerileg bebizonyítani, melyek eredetiségén, mi őszintén megváltjuk, nagyon kételkedtünk. Ellenben a bölcső szót, melyben Lugossy a kölcsönt elismeri, Boller megint magyar eredetinek bizonyítja, s az oly kétes eredetiségünek vélt billegés bélyeggel azonosnak tartja. Ne is irtózzunk azért annyira még a boszorkány, pokol és nyavalyától sem, mint sajátunktól, melyek elsejét még Jungmann is tisztán magyar eredetinek ismeri el; a második pedig egyiránt a szláv mind más mythosok közös birtoka; mig a harmadikhoz Zahourek sem tud egyebet valami rideg ószláv gyöknél előállítani, mi jóformán távol áll az eddig hasonlításba hozott, de minden használaton kívüli nevola összetétel értelmétől. De mit mondunk arra, hogy szerzőnk a ré szót is, mit Lugossy minap szócsaládrendszere példányaként oly példásan élőnkbe állított, ő még a szuomi hasonló szón túl is a szláv padtól származtatja! (Vége köv.) *) Zur Magyarischen Etymologie. Sitzungsberichte d. k. k. Akademie 1855. II. és III. fűz. 216. és 316 lap. a tenyésztésre legérdemesebbek. A leendő kiállítás talán arra adna némi lendületet, hogy hazai jeles baromfifajtákat is kezdjünk képezni. Szóval : egy általánosabb gazdasági kiállítás, kellő bírálati praecisióval, véghetlenül sok hasznot szülhet most, szemben azon életrevaló törekvéssel, mely gazdáink nagy részét oly örvendetesen jellemzi. Tervezett s minden ezután leendő kiállításainknak is azonban, mi tagadás benne, koronáját és éltető erejét a pártatlanul kiosztandó jutalmak képeznék. Ezen jutalmaknak egyszersmind anyagiaknak is kellene lenniök. Legyen hát a gazd. egyesület 1. bizottmánya azon, hogy — a következő medárdi kiállításon, ha belőle csakugyan lehet valami — pénzbeli jutalmak is osztathassanak állatokra és gépekre! Azon reményben zárom soraimat, hogy jó szándékú indítványom nem leszen tán egészen gyümölcstélen. KORIZMICS: HIVATALOS. Ő cs. k. Apostoli Felsége Milanóban f. é. febr. 20-án kelt legfelsőbb határozata által győri Magyar könyvészet. 88—91. Magyarország és Erdély eredeti képekben. Nevezett országok legérdekesb tájait, városait, fürdőit, egyházait, palotáit s egyéb régi és új építményeit helyszínén rajzolta Rohbock Lajos, aczélba metszették korunk legjelesebb művészei. A történelmi és helyirati szöveget írta Hunfalvy János. Első szakasz: Magyarország. Darmstadt 1857. Kiadja és nyomatja Lunge Gusztáv György. Lauffer és Stolp bizománya Pesten. Első kötet 3, 4, 5, 6-ik füzet. 8 rét 12 aczélmetszet és 17—48 lap szöveg. 92. Falusi gazda. Szerkeszti: Fényes Elek. Kiadja : Heckenast Gusztáv. Második évfolyam, I. füzet. Pest, 1857. Nyomatott Landerer és Heckenastnál. 4 rét. 48 lap.