Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-03 / 2213. szám

Pest kisebb volt Budánál, így még 1780-ban is Budának 21,665, Pestnek csak 13,550 lakosa volt. Már is idben Budának 30,799, Pestnek 71,000. 1857. kezdetével már Budán 60 ezer, Pesten mintegy 130 ezer lakos van. Azon számos igen becses adatnak, melyet a könyv tartalmaz, fő érdeke, hogy a lehető leghitelesebb hivatalos forrásból van merítve. — Araft. p. p. — A Hölgyfutár jövő évnegyedes és féléves előfizetőinek egy szép mlímellékletet adatod, u. m. Barabás által rajzolt schinai papirosra nyomott becsek kőmetszetet „a család virágai“ -1. A kép négy szép gyermek csoportozatát állítja elénk; az ecset Barabásé, a nyomatás hibátlan. — Megjelent a Friebeisz által kiadott „Hazai beszély és regénytár“ III. füzete (ára 40 kr.) E füzet 7 beszélyt tartalmaz ismert beszélyiró Degré Alajostól. _ Az igazságügyi minisztériumnak 1855. dec. 15. kelt rendelete alapján s az ezzel kapcsolatban álló egyéb cs. k. nyiltparancsok s kiegészitö rendeletek nyomán, birák, ügyvédek, hivatalnokok s perlekedő felek használatára Mészáros Károly a „Telekkönyvi törvényednek egy magyarázatát állitá össze, mely egy jókora szrti füzetben Pfeifer Ferdinand kiadónál jött ki. Figyelmeztetjük az illető szakembereket e gyakorlati munkára. — A lipcsei „Ulustrirte Zeitung“ máj, 30-kan megjelent (726-ik) száma az ausztriai államegységről s a magyar nemzetiségről értekező főczikkében a magyar nemzetet, a magyar nemzetiséget mint oly tragikai egyént mutatja fel, mely a civilisatiovak harczában elbukott, megsemmisült, melynek bukásán vérzik ugyan a szig, de örül az „érzésnélküli ész“ mint oly szükségen (Nothwendigkeit), mely minden tragikai individualitás végzete. „Magyarország, mint nemzetiség megsemmisült, mond a czikk, de Magyarország az emberiség ügyének nyeretett meg.“ Így imák az angol lapok a meghódítandó Chináról. Az „Illustrirt Zeitung“ nak sok tekintetben tanulságos czikkét, szerény észrevételeink kiséretében holnapután egészen közlendjük. — Az ugvári erdészeti egylet 8-ik nagy gyűlése aug. 4—7-kére jön halasztva. — Hir szerint Hacklaender würtembergi udvari tanácsos, ki mint az „Allg. Zeitung“ tudósitója Ő Felségeik kiséretében volt magyarországi körútjaikban , ausztriai állami szolgálatba szándékozik lépni. A bécsi városi tanács részéről jelenleg egy bizottmány van kinevezve, mely az árnyékszékek és csatornákban levő gazoéj értékesítése felül fog tanácskozni ; egy részről a kivezető árkoknak főleg cholera idejében szerfölött ártalmas kigőzölgéseit fognak definficiáltatni, más részről a trágyát a szántóföldeken akarják használni, ahelyett, hogy mint eddig, a Dunába úsztatnák. — Jun. 7-kén fogják ez évben tartani értekezletöket a német államok magasabb rangú rendőr hivatalnokai. — Holnap Europa szálloda teremében hangversenyt rendezend Basselet de La Rossee gróf, bajorországi kir. kamarás családa. Az egyik kisasszony zongorán, a másik cziterán fog játszani. A tisztelt művésznők legmagasabb körökben is valamint hangversenyeikben nagy tetszést arattak. A műsorozatot holnap közlendjük. Nemzeti színház. Május 30-kán és 31-kén a színház zárva volt. Jun. 1-jén adták a „Kisértet.“ Népszinmű 3 felv., írta Szigeti József. Nem is kell , hogy a színdarab valószínű, indokolt, s ügyes kivitelű legyen, csak szerepe legyen a színésznek, a tapsot ki fogja nyerni, tapsnál pedig egyéb, akármi által s akárkiről legyen kicsikarva, soha sem kell. Természetes, hogy egy színész-író így gondolkodik , de egy drámabíráló választmánynak , egy játékrendet intéző igazgatóságnak nem így kellene gondolkoznia, s nem volna szabad, mivel új, oly darabbal rontani a közízlést , mely az ízléstelenség prózaiság s pongyolaság non-plus-ultrája , —amely forma tekintetében sem nem vígjáték, sem népszínmű, sem dráma , sem szomorujáték, sem bohózat, hanem arra való, hogy kitűnjék , mily jól tud Szigeti és Szerdahelyi egy csizmadiát utánozni , egykét jelenetben. Nem hiszszük pedig, hogy maga a szerző legkevésbbé is művészetnek tartaná a természetutánzását úgy mint van, ha sikerülne is az utánzás. Ha a darabnak nincs czélja, nincs alapja, akkor a leghűbb utánzás sem segít a bajon. Hogy pedig nincs más czélja, Sass Istvánnal az írónak, mint hogy Szigeti szerdahelyi utánzó tehetségét kimutassa, kitetszik abból , hogy Sass István lehetne asztalos, ács, ügyvéd, s a darab mégis csak oly valószínűtlen volna, mint most. A színházi előadások tegnapelettől fogva fél 8-kor kezdődnek. — Ma adatik !~Vicente Leferiéres. Vigj. 3 felv. Ford. Somoky. KÜLFÖLD. Angolország. London, május 29. A felsőház máj. 28-ai ülésében kérdezte Vise. Dungannon, megegyeztethető-e az egyház méltóságával, ha püspökei nem szent helyen, vegyes közönség előtt papolnak, mint a londoni püspök a múlt vasárnap az Exeter-Hallban ? Lord Kinnard viszont kérdi, várjon az idvezítő választott, jól öltözött közönségnek és csupán szentelt egyházakban hirdette-e igéit? A canterburyi érsek semmi megütközésre valót nem lát abban, ha az egyház a kor szükségének alkalmilag enged. . . . Ezután a méregárulás elleni bilit másodszor felolvassák, de a bizottmányban lényeges módosításon megy által. Lord Campbell petitiót nyújt be Norfolk herczeg ifjabbik fia részéről Talbot grófnak a Shrewsbury grófság iránti igényei ellen. ... A házassági elválás bilije bizottmányi tárgyalásakor az oxfordi püspök indítványozta, hogy azon lelkismeretes lelkészeket, akik nem akarják az elvált egyéneket megesketni, mentsék föl a pénzbüntetés alól. A lord kancellár tiltakozik ily botrányos törvényhozatala ellen. Lord Campbell kétli, hogy a házasság az egyházi törvény szerint felbonthatatlan , de az egyházi törvény sem csalhatatlan, s ha az elválási tilalmat lehetne kiolvasni, a polgári törvényt háttérbe szorítaná az egyházi. Bangor püspöke kijelenti, hogy a törvény iránti engedelmesség a papnak is kötelessége, s a londoni püspök nem tud semmit oly canonról, mely a házasság felboríthatatlanságát elvül állítaná. Az oxfordi püspök indítványát, makacs védelmezése daczára, 52 szózatnyi (78-26 ellen) többség elvetették. A bili többi pontjait elfogadták. Az alsóházban Bow yer indítványozza, hogy a királyi herczegasszonynak megszavazott évi pénz szűnjék meg, ha a herczegnő porosz királyné lesz Pakington jelenti, hogy két hét múlva indítványt teszen a népnevelés ügyében. — L. Palmerston, interpellatio folytán, fémmel jelentheti, hogy az egyezményt a neufehateli ügyben mind Svájcz, mind Poroszország elfogadta, s úgy hiszi pár nap múlva alá is írják, úgy hogy e kérdést már bevégzettnek tekinthetni. — Roebuck a brazíliai viszonyokra vonja a ház figyelmét. Vázolja ez az „alkotmányos császársági történeteit attól fogva, mikor Don Pedro leányát emelte a portugál trónra s igen hizelgőleg jellemzi Brazília jelen uralkodóját. Brazília lassankint megtisztította magát a rabszolgakereskedés s a rabszolgaság mocskától, bár eltörölte azon szerződményt, mely Angliának kutatási jogot biztosított. Lord Aberdeen ez okból ostromzár alá vette Brazília partjait, kijelentvén, hogy akkor megszünteti e zárt, mihelyt Brazília újra megengedi Angliának a motozási jogot, vagy megszünteti ar rabszolgaságot. A brazíliai rabszolgakereskedés most már valóban meg van szüntetve, s a rabszolgaság maga is elenyészett, miután a cukornád-termesztést a kávétermelés kiszorította. Brazília ez ügyben több buzgalmat fejtett ki más államoknál, s több rabszolgatartót ki is űzött az országból. Mindemellett Anglia nem akar fölhagyni ostromzarlási jogával s veszélyezi kereskedelmi érdekeit. Még eddig ellenáll Brazília azon kisértésnek , hogy véd- és daczszövetségre lépjen az egyesült államokkal, de végkép nem számíthatni ez önzéstelenségre. Szónok is lelkéből utálja a rabszolgakereskedést, de úgy találja, hogy Északamerika és Spanyolország nem oly igen tanúsít hasonló undort. A braziliaikkal szemközt az angol czirkáló hajók mindennemű boszantást megengednek magoknak, esannyira szokása Angliának a hatalmas előtt csúszni s a gyöngét lábbal tapodni. (?) Szónok indítványozza, hogy e tárgyat külön parliamenti bizottmány vizsgálja meg. Lord Palmerston megütközéssel tiltakozik Anglia rágalmazása ellen, mintha a hatalmas előtt hízelegne. Csak az I. Napóleon és Miklós czár elleni háborúkat idézi, hogy e rágalmat megcáfolja. (Tetszés.) A tiszt, indítványozó egészen tévedésben van az 1845-ben kijelentett ostromzárra nézve. Már több év előtt felfüggesztették azt, mivel a brazíliai kormány, amit örömest elismer, valóban, erélyes komolysággal hozzálátott a rabszolgaság eltörléséhez. Mindamellett azonban veszélyes lenne az 1845-ki törvényt megszüntetni, s az ostromzárolási jogról lemondani, mivel elég érdekelt ember és osztály van Brazíliában, aki és amely gyalázatosan visszaélne azon engedménynyel. Ami a brit kereskedési érdekek veszélyezését illeti, jelenleg a keresk. forgalom évenként 12 millió font; semmiféle keresk. szerződmény nem szaporíthatná ezt. Az Egyesült államoktól máris eléggé függésben van Brazília ; általában nem nélkülözheti a külföldet; gabonát Éjszakamerikából kap , s Rio de Janeiro utczái skócziai gránittal vannak kövezve. A brazíliai kormány ellen semmi kifogása szónoknak, de sok befolyásos nyerészkedő azt hinné, hogy, az indítvány elfogadásával, lemondott Anglia azon reményről, hogy valaha elnyomhatná a rabszolgakereskedést. (Tetszés.) Mrr. Moore nagy igazságtalansággal vádolja a miniszterelnököt a brazíliaiak irányában. Szónok jól ismeri az ottani embereket s az angol czirkáló hajók visszaéléseit ő is állíthatja. A skót gránit csak ballasztul szolgál a skót hajóknak , nevetséges keresk. czikknek tartani. A mostani keresk. Brazíliával nem 12 csak 6 millió. Milnes az indítvány ellen szól. Roebuck ismétli, amiket mondott. Disraeli pártolná az indítványt, ha az okiratok előterjesztésére szorítkoznék, de külön bizottmányra bízni ez ügyet annyi volna, mint a háznak magához akarni ragadni a külügyek vitelét. Lord J. Russell is ellenzi az indítványt, melyet roppant többség (312 szavazat 17 ellen) elvet. ... Sir Ch. Napier külön bizottmányt kér kineveztetni, a tengerészeti minisztérium szervezete körüli indítványai megvizsgálására. Jelenleg a legnagyobb rendetlenség uralkodik ott. Jól tudja szónok, hogy a miniszterek nem engedik meg, hogy dőreség polgári egyént állítani a tengerészet élére, de legalább a ház elismeri, hogy az örökös helyváltoztatás, minden miniszteri válság után, nem vezet jóra. Oly roszul áll a tengerészeti ügy, hogy ha Orosz és Francziaország együtt lépnének föl Anglia ellen — ami nem valószínűtlen — 6 hónapig sem volna biztos Victoria királynő koronája (jó! és nevetés.) szónok is azért nem boldogult a Keleti tengeren, mivel hajós legénysége egy lövetnyi lőport sem ért. Osborne nevetségessé teszi a vén tengernagy kísértet-látását. Minden fontosabb javítást polgári miniszterek eszközöltek, míg a tengerész miniszterekre mindig panasz volt. Néhány szónok pártolja az indítványt, anélkül, hogy az indítványozó túlságos állításaiban osztoznék. Sir C. Wood nevetségesnek tartaná tengerészt tenni az admiralitás első lordjává, miután teendői öthatod részben tisztán polgári ügyekre vonatkoznak. Sir Ch. Napier indítványát nagy többség — 152 szavazat 35 ellen — elveti. ... A királyi herczegnő évi dotatiója bilijét másodszor felolvassák. Ezen bill lord Palmerston, az államkincstárnok és Mr. Fitzroy által van aláírva. A „to settle“ kifejezés gondosan meg van benne tartva , mi alatt azt kell érteni, hogy azon ősztét személyes tulajdona a herczegnőnek magának , s mivel az angol házassági törvény szerint a nő külön vagyonnal nem bírhat, szabadságában áll a királynőnek kezelőket vagy gondnokokat (truppees) nevezni ki, a jövedelem fölvételére és kézbesítésére. Jogi fictio, melylyel a legtöbb angol házasságnál élni szoktak, ha a nő bizonyos jövedelmet biztosít magának. A 8000 font sz. éviség évnegyedenként a herczegnő holta napjáig fizetendő, s adó alá nem esik. Amerika eddigi politikáját a chinai vizeken a Cantonban lakó amerikai kereskedők és az amerikai hajóhad parancsnoka (Armstrong tengernagy) közötti levelezésből ekkér vádolja a Times: az amerikai kereskedők fölhívták az amerikai hajóhad parancsnokát, védje a Macao és Hongkong közötti forgalmat, mire ő azt felelte, nincs elég hajója e czélra, s mivel a két említett hely angol és portugál kezekben van, gondoskodik e két hatalom a közlekedés biztosításáról, s Amerikának az a haszna lesz a dologból, hogy nem is lesz kénytelen semleges állásával fölhagyni. A kereskedők se méltányosnak se illőnek nem tartván, hogy más hatalmakra hárítsák a fölöttök őrködés kötelességét megjegyezték a parancsnoknak, hogy tudtukra semmi olyan szerződmény nincsen, mely szerint a Hongkong és Macao közötti út (mintegy 51, német mf.) Anglia vagy Portugál kormánya alatt állana. Erre megjegyezte a tengernagy, hogy ilyesmit nem is mondott, de tovább nem bocsátkozott a dologba. Ezzel vége volt a levelezésnek. Az amerikai kereskedők a macaoi amerikai consul elé terjeszték a dolgot, tiltakozván a hajóparancsnok semlegessége ellen. Panaszolják egyszersmind, hogy 13 év óta hasztalan volt minden előterjesztésök, s bár az amerikai kereskedés nem csekélyebb az angolnál , az amerikai ember minden esetben az angoloknak köszönheti élete és vagyona biztosítását ; az angolok maguk nyomták el a kalózságot is; a partmérések körül sem tettek az amerikaiak semmit, mindent az angolok bocsátottak közre. A követ megígérte, hogy Washingtonban közli ez iratot. Május 30-kára várták Constantin nagyherczeget Osbornba. Meddig mulat Angliában, mi czélból? csupán tisztelkedik-e Victoria királynőnél vagy tengerészeti tanulmányokat tesz, oly kérdések, melyek a lapokat még mindig foglalkoztatják. A csekély érdekli combinatiók helyett adjuk majd a történt dolgokat. Reid máltai kormányzó octoberben alkalmasint oda hagyja állomását. Hir szerint Williams tábornok lesz kinevezve helyette. London, máj. 31. Konstantin nagyherczeg tegnap délben Osborneba megérkezve, Albert és Wales hyek által fogadtatott, s holnapig ott fog mulatni. — Palmerston és Clarendon lordok Osborneban vannak, a királyné holnapután Londonba jövend. Francziaország, Páris, máj. 27. Az „Ind. bel.“ levelezője érdekes adatokat közöl a pápa utazásáról, a szentsége mindenkép sürgettetvén, kijelenté végre a szent collegiumnak, hogy látogatást tesz tartományaiban. A bíbornokok nagy többsége ellene volt az utazásnak. A szent atya kezdetben semmit sem szólt; azután csak egyszer, mindenki csodálkozására jelenté, hogy elhatározta a dolgot és utazni fog. A szent atyának ezért erélyes tette annyira meglepte a diplomatiát, hogy ezen urak közöl néhányan nem is akarták hinni. A szent atya utazásának czélja egészen politikai. Meg akarja mutatni minisztereinek s az állásában tán megingott Antonelli bibornoknak, hogy proprio motu akar cselekedni, s nem engedi magát senki befolyása által vezettetni, úgy látszik, hogy nem bűnbocsánat, nem csupán a tartományok szükségeinek tanulmányozása forog fen ; fontos rendszabályokat fognak életbe léptetni, melyeket ő szentsége, ha Rómában marad, ki nem vihetett volna. Ő Szentsége Bolognában két hónapig marad. A diplomatia — mint már érintve való — mindezek fölött annyira elcsodálkozott, hogy távirdai után több követ utasítást kért: nem volna-e jó, ha a pápának Bolognában mulatása ideje alatt itt ütnék föl sátoraikat. Többen helyeslő feleletet kaptak. Rayneval azonban alig van ezek sorában. Azon merénylet, mely ezen diplomatánál történt, még mindeddig a legkülönösebb rejtély. Az ismeretlen embereket egy titkos kéz vezette be, miként nem lehet tudni. Kabinetjét fenekestül felforgatták , minden papírját átolvasták, magánkabinetjét borzasztóan összepiszkolták, s már két óra múlva, nem tudhatni, hogyan, az egész város tudta-e tényt s olvasá a Ragneválnál talált okmányokat. Gondolhatni, hogy a franczia követ állása kissé csiklandóssá vált. Go yon tábornoknak nagy szerencséje s befolyása van ; a római sereg, az ő szemléje óta jobb szint öltött. — A szent atya azon pillanatban, midőn a Róma és Nápoly közti concordatumot aláírták, újból nagyon sürgette, hogy szicziliai ő felsége engedné át neki egyik svájczi ezredét. A király nem engedett kérésének. E tényért kezeskedhetni. Az „lúd. bel.“ levelezője megcáfolja Napóleon herczegnek a szárd fővárosba leendő utazását. Stambuli tudósítás szerint, itt nagyon meg vannak elégedve azon tanácsokkal, melyeket a franczia kormány Danio vladikának adott Azt hiszik, hogy vagy maga személyesen megy a török fővárosba, vagy felhatalmazottját küldi az ügy végleges elintézésére. A „Gazette de Lyon“ szerint a császár és császárné ez évszakban meglátogatnák Lyont. A császár néhány napig maradna itt, eldöntendő azon kérdéseket, melyek Lyonnak a vízáradástóli biztosítására vonatkoznak. A császár Lyont elhagyván Biaritzba vinné a császárnét vasúton. Páris, máj. 28. A franczia törvéyhozótest, mai ülése után, miután a bank kiváltságának meghoszabbítására vonatkozó törvényjavaslatot csaknem átalános többséggel elfogadta, az alaptörvény értelmében kívánt határidőt kitöltvén, éljen a császár! kiáltások közt feloszlott. Fölösleges mondani, hogy máris az új választások képzik a politikai körök vitatkozásának főtárgyát. Átalánosan azt jövendölik, hogy némely nagy központi főhelyen élénk lesz a választási tusa, de az egész területet véve tekintetbe, nem fog lenni valami élethalál harcz. Bárminő conjecturák legyenek is e tekintetben, a párisi democrata ellenzék jelölteinek végleg meghatározott lajstroma is ez : Cavagnac tábornok, Havin, Goudcheaux, Marie, Bethmont, Jules de Lasteyrie, Carnot, Gervais (de Caen), Garnier-Pages. Úgy látszik, hogy Recourt és Ducoux, kiket hasonlókép emlegettek, nem fogadtattak el. Cavagnac tábornok és Garnier-Pages még másutt is föllépnek : az első Donaiban, a másik Valentiennesban. Lyonban Jules Favreren kívül dr. Hénon-t is emlegetik, ki 1852-ben is megválasztatott, de az esküt nem tette le. Nem tudhatni, ha vájjon az ellenzék most is ezen taktikát követi-e megválasztatja t. i. magát, s azután az esküt megtagadván, félrevonul. A déli újságok folytonosan beszélnek a császár és császárnénak — különben igen valószínűtlen — Lyonba utazásáról. Az olasz menekültek s azon ügynökök közt, kik még most is a muratista ügynek szolgálnak, a „Moniteur“ cáfolatának daczára, viszálkodás ütött ki, mint ezt azt „Ind. B.“ levelezője állítja. Feruk khán jelenleg Lillében mulat. Tegnap, miután a város főintézeteit meglátogatta, a polgármesternél ebédelt, kinél élénken kocczintottak a francziák császára és a persa sah egészségére. Azon tábornagyok és admirálok arczképei, kik a krími háborúban résztvettek, Vernet által elkészíttetvén, a versaillesi múzeumban fölállíttattak. — Ezen tábornagyok : Camrobert, Bosquet, s admirálok : Bruat, Hamelin. Pelissier tábornagy arczképe még nincs készen. A megyei lapok átalánosan bő esztendőt jövendölnek. A szőlő — mondja a „Courier du Bas-Rhin“ — meglepő fejtést tesz, a búza pompás, a rozs virágzik, a burgonya hatalmasan fejlődik, a gyümölcs nem veszett el. — Orlan vidékén — mondja a „Journal du Loiret“ — a szőlő, mi a hidegtől szenvedett, azóta váratlanul sarjadzik. A második hajtás oly szép jelentőséggel bír, hogy az elsőt pótolni fogja. A vetések nem szenvedtek. A külpolitika krónikájába néhány érdekes hírt registrálhatunk. A „Moniteur de Flotte“hoz intézett stambuli levél szerint nem csupán Thouvenel tett előterjesztéseket a fényes kapunál, a moldovai kaimakam önkényes eljárása miatt. Ennél egy sokkal fontosabb lépés történt : Francziaország, Poroszország, Oroszország és Szardinia képviselői együttleg aláírt jegyzéket nyújtottak át. E tényből — ha az csakugyan igaz — az említett négy hatalomnak a dunai fejedelemségek szervezését illető véleményére következtethetni, s megerősítné egyszersmind, hogy a párisi congressusban képviselt hét hatalom közöl négy inkább pártolja, mint ellenzi a két tartomány egyesítését. Mindezekhez hozzátehetjük azon fontos hírt is, mi Stambulból máj. 21-kéről Trieszten át érkezett, hogy Thouvenel nem csupán az együttletes eleterlésre szorítkozott, hanem a moldovai kajraakám letétetését kívánta. Berlinből május 27-kéről táviratozzák a „Corr. Havas“-nak, hogy a félhivatalos „Zeit“ szerint alaptalan volna az európai fejedelmek összejövetele. Páris, május 29. A „Moniteur“ 28-káról jelenti: A császár és császárné ő felsége és a császári herczeg ő fensége ma elhagyták Párist, hogy St. Cloudban üssék föl nyári lakásukat. Ugyan a „Moniteur“ben olvassuk . A tábornagy hadügyminiszter a következő távirdai sürgönyt vette az algieri főkormányzótól. Algier, május 26. Marseille, máj. 28. „24-kén fényes ütközetünk volt a Beni-Ratenekkel. Minden hadállásuk elfoglaltatott. A futár viendi jelentésemet.“ Ugyan a „Moniteur“ben foglalt senatus-végzésnél fogva az alkotmány 35-dik czikke, mely szerint eddig 35.000 választó után esett egy követ, akként módosíttatik, hogy mindazon megyékben, hol a választók száma még ezenkivül 17,500-at megüt, még egy követet lehessen választani. Minden megyében császári rendelet szabályozandja aálasztandó követek számát. Páris, máj. 30. A „Moniteur“ refkt 1 fontos rendeletet közöl : Az egyik rendeletnél fogva a törvényhozótest, az alkotmány 46-ik czikkének értelmében feloszlattatik. — A másik rendeletnél fogva a követek száma az 1857—1862-ki törvényhozási szakra 267-ben állapittatik meg. — Egy harmadik rendeletnél fogva a választás napjául jun. 21-re, Corsikában azonban 28-ra tűzetik ki. A bajor király 29-kén meglátogatta I. Napóleon sírját a hadastyánok palotájában. A városháznál igen fényes tánczvigalmat adtak tegnapelőtt a bajor király tiszteletére. Bajor ő felsége Mathilde herczegnővel ven részt a dísznégyesben. Azután Hausmann főispánnéval tánczolt contre-danse-t. Napóleon császár csak nem fogy ki a vendégekből. Beszélik, hogy a szász udvar mindjárt viszszaadja Napóleoniű látogatását, mihelyt a bajor király elutazott. Albert herczeg a szász trónörökös képviselné a szász udvart a Tuileriákban. Belgium, Brüssel, máj. 27. A kamarák tanácskozásai ma komoly természetű esemény által szakasztattak félbe A közönségnek a tribünök feléi tolakodása, mely a jelen discussio egész folyama alatt jelentékeny volt, a mai napon, midőn a törvény főczikke fölötti szavazás vala bekövetkezendő, még nagyobb fokra hágott. A hallgatók, mint világosan látható volt, izgultak valának, de a gyűlés közepéig körülbelül csendesen viselték magukat. Ekkorra F ré reur egy ismételt óvástétel záradékául a gyűlölt törvény ellen a jobb oldalhoz így kiáltott föl: „Oh uraim, önök a kamara és az ország előtt méltatlan komédiát játszanak!“ „Rendre, rendre!“ hangzott a jobb oldal minden padjáról, míg Coomans úr így kiáltott föl: „Mi nem vagyunk komédiások, a jobb oldalon nincs komédiás!“ Frére ur kénytelen volt szónoklati tehetségének egész erejét elővenni, a mindinkább növekedőben levő lázadás lecsilapítására. „Mit, uraim, igy kiálta föl, midőn én nemrég teljes mély megindulásal fejeztem ki sajnálatomat ama szegény, elhagyatott gyermekek fölött, kik a csipkeoskolában (écoles dentelliéres) apáczáik által nem hogy neveltetnének, hanem aljas nyerészkedés javára használtatnak föl. Akkor találkozott egy ember (Dumortier ur) ki igazságos vádamat infamisnak bátorkodott nevezni, és.........E szavaknál a szónok helyeslési nyilatkozatokkal szakasztatott félbe, milyent még sohasem halottunk. „Törvényszéki szolgák ! Ürítsék ki a tribünöket mind! “ parancsolt az elnök. Ezen utasítás hangos mormogással fogadtatott a tribünökről. A jobboldal képviselői zavarodottan ugrálanak fel üléseikről, és jön nagy lárma és zavar, melyből semmi érthetőt sem lehetett kivenni. „Tanácskozásaink többé nem szabadok, így kiálta föl hevesen Dumortier úr, a tribünökről így hallok felénk kiáltani : “ a jobb oldal tagjai gazok (des coquins)! Az ülés leírhatatlan izgatottság közt kis szünetre félbeszakasztatott. Ez alatt a törvényszolgák a katonai egyénekkel együtt csak lassan kint távolíthaták el az újonnan betolakodó s ellenszegülő hallgatókat a tribünökről. A journalistáknak s a majdnem teljes számmal megjelent diplomatiai testületnek megengedtetett a maradás. A parliament épülete előtt, mintegy 1000—1500 személyből álló lázongó embertömeg, kik mindnyá-