Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-25 / 2231. szám

Mindenesetre az osztályozás volna legelsőbben is méltányosabban idomítandó; a gazda, mint tudjuk, rendesen csak azután folyamodik a biztosításhoz, mi­dőn már néhányszor kárt szenvedett. Hol a jégverés 10 év alatt egyszer fordul elő, ottan a következő 10 évre is bizton elhagyják a biztosítást, s inkább el­tűrik az égtől mért csapást, — jó remény fejében, — mint­sem a mostani magas osztályozás után, tetemes öszveget vonjanak már előlegesen le a még bizony­talan termés még bizonytalanabb értékéből. Hol a jégkárok gyakoriabbak, ottan természete­sen a biztosítás tömegesebben fordul elő, de felette magas kulcs után történvén, még­sem terjedhet azon irányban és oly mértékben, mint mind a két fél érde­kében óhajtandó volna. Nézetünk szerint a kár, bármily csekély is, mihelyt a kívánt biztosítási díj érte befizettetett, megtéríten­dő , és ezen körülmény az, mi a kölcsönösen biztosító magyar egyesületnek minden más, hazánkban működő társulatok fe­lett, előnyt ad. Ezen társulat több más kedvező feltétele mellett, az osztályozást is alacsonyabb kulcs után méltányo­sabban eszközli, s mi működésénél legtöbb figyelmet érdemel, nem bizonyos osztalék, vagy mindenároni nyeremény reményében,­­ hanem a közbiztosítás eszméjének országszertei megkedveltetése és terjesz­tése körül kíván leginkább hatni. Azonban ezen nemes iránya mellett is, kívánatos volna, miszerint most, midőn a termelőosztály oly soknemű kiadása mellett, vagyonából értékesíteni jó­formán semmit sem tud ; a biztosítási d­íjak, viszo­nyainkhoz korszerűleg alkalmazva, szintén mérsé­­keltetnének , mert nézetünk szerint, csak így várható az intézet jótékony működésének általános terjedése,­­ csak így remélhető a közbiztosítás eszméjének megkedvelése. Az ekként remélhetőleg növekvő részvét a töme­ges élénk biztosítás,­­ az eddigieknél okvetlenül nagyobb előnyöket eredményezne , a kezelési költ­ség a mellett az előbbi maradna, a czél pedig sze­rintünk biztosabban és előbb eléretnék. A börze s a tőkék. B­é­c­s, jan. 20. A nagy részvénytársulatok má­jusban szokták közgyűléseiket tartani, mit ez idén a legtöbben már meg is tettek. A legtöbb gyűlés ered­ményét meglehetősen kielégítőnek mondhatnók, ha a részvényeken nem tapadna aránytalan agio, mely most ugyan megint szűnni kezd, hol a nyereség az értékpapír al­pari folyamával jobb öszhangzásba lép. A B­ö­r­z­e-papírjaink agiojában még kevés hónap előtt oly töke hevert, mely több mint elegendő lenne a kereskedés­, a m­űipar- és mezőgazdaságnak a szük­séges kis tőkét megadni ; nem annyira a vállalatok sokasága nyomta pénzvásárunkat, nem is a befizeté­sek, melyek terhére a speculáns folyvást mutatott, hanem azon milliók, melyek terv és haszon nélkül az agróban forogtak, idézték elő a válságokat, me­lyek hála Istennek, most már kézzelfoghatólag vége­­ket érték. Ki a múlt évben hitelrészvényeket akart venni, mintegy 160 fttal drágábban kellett azokat fizetnie, mint jelenleg ; hasonló eset fordult elő a többi értékpapírral, s a mellett, akkor nemcsak ve­­vési hajlandóságról, hanem valóságos vevési dühről lehetett beszélni. Minden krajczár, még a koldus fil­lére is a kielégíthetlen szédelgés torkába dobatott; maguk szájától megtagadták a falatot, csak hogy egy részvényt kerítsenek, bár tízszeres árat kellett is megfizetni. A­mi nem volt részvény, az vevőre sem talált s értéke mind jobban csökkent. A természetes visszahatás tehát el nem maradha­tott ; alig hogy a credit-intézet osztalékát csak megközelítőleg is föl lehetett vetni, az új értékpapí­rok szabályozója s vele együtt azok is hátra felé kez­dének indulni, eleintén még meglehetős rendben, mi­vel csak a legokosabbak menekültek, de azután vad futással, egészen azon álláspontig, melyet a legújab­ban megállapított osztalékok egyelőre megtartható­nak állapítottak meg. Ezen álláspont oly körülhatárolt, hogy ez a giota­ge mindent magával ragadó folyama már előbbi medrébe vonult vissza. A nagyobb közönség, az u­gy nevezett kisebb tőkepénzes, kilépett „a speculatió­­ból“ s azoknak engedte át a mezőt, kiknek egyedüli foglalkozásuk a játszás. Valódi szerencse ránk nézve, hogy a baj nem harapózott mélyebbre, s ép úgy kívánatos, — igaz, nem annak, kit­ér , hogy a múlt hónap folyamában tartott közgyűlések néhány elsőrendű vállalatok jö­vedelmeibe lohasztó pillantást engedtek vetni. Az éjszaki pálya- s a creditrészvények, e két fő játszó­­papírok, milliókat engedtek vissza a pénzvásárnak, mert mostanság senki sem gondol arra, hogy pénzét azon papírokba fektesse. A tőke lefolyása megint oda kezd irányulni, hol termékenyítőleg hathat; az általános hitel emelésére nem is lehet hathatósabb eszköz, mint az alapos bizalmatlanság iparpapírok iránt. Tudjuk ugyan, hogy nagy tőkék nem egy könnyen egyesülnek, ha nagy nyeremények nincsenek kilá­tásban, tehát hogy nem egy haszonhajtó vállalat egészen elmarad, de a pénz jövedelmét mégis lehe­tetlen a gabnaszemek termése szerint fölvetni, mert rajta sem testi sem szellemi munka nem tapad, ha csak a tőzsdés töprenkedését nem akarjuk annak venni. A ki egy kapa földet megforgat, talán egy krajczárt keres; kinek agyában uj gép eszméje vil­lan meg, a­­mig kezét megfordítja, talán ezer fiót szerzett. Mindketten erőik­ i s ismereteikhez képest dolgoztak s értékeket teremtettek. De ki a papírok agiójában ker­es nyeremény­t, az nem dolgoz s értéket sem teremt, a kerékhez tartozik, melyek sorsában méltán osztozik. Senki sem fog oly vállalat ellen kifogást tenni, mely 8 vagy 10 százték­ kamatot hajt. A risico szin­tén megkívánja illető kárpótlását. De hol 20, 50 sőt 100-szoros jövedelemre számolnak, ott a fogyasztó igazolhatlan adót fizet, melyet leráz nyakáról, mi­helyt teheti, s annak ideje megjön elébb utóbb, mint jelenben maga az éjszaki pálya is megmutatta. Rész néven veszik az államnak, ha a postajövedék az állam bevételi budgetéhez némi összeggel járul s azt mondják, hogy a posta mint közlekedési eszköz az egyetemesség javára létezik, azért jövedelmét megint csak tulajdon maga kiterjesztésére kell fordítani. Miért nem szólalnak föl inkább a vasutak ellen, me­lyek nemsokára az egyetlen közlekedési eszközök lesznek, s melyeknek föczéljuk, lehet­ nagy nyere­ményt szerezni. Valóban, ha az államnak az árjegy­zék megállapításánál nem volna egy kis beleszólója, hihetőleg az árak többnyire még egyszer oly maga­sak volnának. Tehát annál nagyobb megelégedéssel látjuk, hogy a körülmények a nagy részvénytársula­tok mérlegét az egyetemesség javára s a méltányos­ság értelmében szabályozni segítik. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 25. Addig is, mig kassai levelezőnk tudósítása megérkeznék, az ottani kiállításra nézve a „P. Lt.“ után röviden értesítjük közönségünket. 21-kén nyittatott meg, mint irtuk, a kiállítás helytartósági elnök Poche lovag az ő nagysága jelenlétében. — Egy nagy, hosszú négyszö­get képező teremben a természettani tárgyak s főként az ásványok vannak nagy számmal kiállítva , Marmaros sóbá­nyái és hegyi ásványaival, Sáros opáljaival, Szepes réz- és ezüstérczeivel s Gömör vasterményeivel szépen van képvi­selve. A növényi osztályban Mármaros erdei flórája, egy Sz. Mihály és Késmárk vidékén termesztett növények mag­­vából álló gyűjtemény érdemel legnagyobb figyelmet. Az állati osztályban vadak bőrei s nemes birkák gyapja.­­ Ugyanitt van kiállítva a szepesi ásványvizeknek egy gyüj­teménye is. Az ipartárgyak közt vannak azon vidék több vashámorának készítményei, melyek közül több a világ műtárlatokon is megjutalmaztatott. Gépeket Kassa, Krom­pach , Pohorella; gazdasági eszközöket Rima-Szécs, II.­­Mihály, Kraszna-Horka-Várallya állított ki. Öntött vas van Munkács­, Turia-Remete , Krompach , Pohorella , Ja­kobs, Szalócz, a murányi völgy, Dernő, Miszlóka, Meny­­hárdból; kovácsolt vas a nevezetteken kívül Metzenseifen­­ből, Stószból stb. — Igen szép üveget állított ki Záhn és Kubinka gömöri gyára. Lőcse az asztalos munkát illető­leg szé­pen van képviselve, Kassa hátraáll mögötte. Posz­tót Grács, Kassa és Leibitz állított ki, porczellánt Holló­háza és Telkibánya. A festészet gyengén van képviselve, de sok fénykép volt kiállítva. Nagy mennyiségű szesz és magyar bor küldetett be.­­ Egy éve már, hogy bizonyos zeneművekre 65 darab arany jutalom jön hirdetve. A műveket még a múlt de­cemberben beadták a pályázók, kik közöl többen szólíta­nak föl, hogy ez ügyben a nyilvánosság útján intézzünk kérdést a bírálókhoz, miután magán után biztos tudomást szerezni nem lehetett. E késedelem a pályázók nagy vesz­teségével jár. Azt tartván, hogy az időt itt is tekintetbe kell venni, méltányosnak tartjuk, hogy a pályázók mielőbb visszakapják akár nyertes, akár nem nyertes műveiket, — hozzá tesszük egyszersmind, hogy e fölszólitásunk nem Matók Béla úrhoz, a jutalom derék hirdetőjéhez, hanem megbízottjaihoz van intézve. — Holdmező-Vásárhelyről írják nekünk : „Folyó hó 20-dikán esti 9 és 10 óra közt 4 fekete ruhába öltözött egyén jelent meg városi főorvos Mészáros Rupert Ignácz úr házánál, tudakozván : „honn találják-e a főorvos urat, mert sürgős beszédtök volna vele.“ Az ismeretlen éji ven­dégeknek a háznál felügyelőül tartott egyetlen öreg asz­­szony ezt válaszolá : „nincs ide haza, de 10 órára haza jön.“ Ekkor az öreg asszonyt megragadván szobájába vit­ték s lekötözték az ágyba. Most az ajtó feltöréséhez fog­tak, de az vagy nem engedett az erőszaknak, vagy épen az orvos jövetele miatt abba hagyták. Az orvos haza ér­kezvén szokott otthonossággal nyitni akarja ajtaját. — E perczben a tornáczban meglapult gonosztevők hátul­ról hirtelen kötélhurkot vetettek nyakába, halálra foj­togatták s arany ezüst pénzét elrabolták.­­ Az éji őrök előbb is, de még 12 óra tájban is nyitva találván a főorvos kapuját s ezt nem jó jelnek vélvén bementek az ud­varra és kiabáltak, mire a lekötözött asszony hangja hal­latszott ki szobájából. Ezt kínzó helyzetben, az orvost pe­dig előszobájában kötéllel nyakában halva találták, az udvaron pedig a rablók kocsijának nyomát. Tüstént meg­kezdetett a törvényes vizsgálat és nyomozás. Éjfél után 3 óra előtt, az orvos házához közel eső rész hitben álló zug­korcsmából látott az éji őr egy dolmány és gatyába öltö­zött egyént kilőni. Megszólítja azt, de nem felel sőt sietve halad, majd csak hamar az üldöző őr előtt megszalad, fut­tában a hátán emelt tarisznyát elvetvén. A gyanús egyén eltűnt, az őr pedig az elvetett tarisznyát megkeresendő visszatért s meg is találta azt 994 pírt ezüst pénzzel. — A korcsmáros és neje, kiktől a gyanús egyén kijött, befo­gattak, úgy szinte a házőrző asszony is. A korcsmárosné kinzó vallatás után kivallá, hogy férje is egyike volt a gonosztevőknek s azok náluk öltözködtek át fekete ruhá­ba.­­ Az éji őr elől menekült egyén is kézre került, lé­vén nála 6 pst ezüst pénz, mit futtában a tarisznyából markolt ki, így a többi czinkosok is hihetőleg még az or­vos eltemetéséig fölfedeztetnek. A főorvos középidejű­ erő­teljes nagy testalkatú és széles tudományu férfiú volt, kit a főváros is mint egykor ottani orvosdoctort jól ismert. Béke a szerencsétlenül kiszenvedett porainak ! — Megjelent a Császár Ferencz által szerkesztett és kiadott „Törvénykezési lapok“ mutatványszáma is, egy egész 4­ edrét ivén. Elöl egy programmot olvasunk, melyben elő van adva a lap czélja. Ezt szakértők előtt fölösleges volna magyarázgatnunk, elég annyit mondanunk, hogy a szerkesztő szándéka lapjában az elméletet össze­kötni a gyakorlattal. Ezután egy rövid értekezés követke­zik, ily czím alatt : „Hol és mikép lehetne a volt úrbéri telkek összesítését siettetni? — Ezután egy újabb császári rendelet szövege közöltetik. „Vitás kérdések“ rovat alatt egy váltójogi kérdés van megkezdve. Erre jön „Törvényke­zési csarnok“, melyben egy törvényszéki tárgyalás foglal helyet A könyvészet rovat alatt Irinyi József az 171­0/.. 26. t. keletkezésének történelméről irt művének ismertetése van megkezdve. Befejezik a lapot vegyes közlemények, kinevezések s „budapesti bírósági és közhatósági kalauz.“ — A „P. O. Z.“-nak írják Veszprémből, hogy egyház­­megyei püspök Ranolder önmaga, újabban három sze­gény községben a tanítók diját külön-külön 20 írttal 8 öl fával évenként s 2 hold földdel nevelte. 2­0 méltósága a diakovári püspök a bosniai papjelöltek számára nevelőházat épít. Ugyan ő 30,000 forintot aján­dékozott a gyermek-seminariumra, mely összeghez a me­gyebeli papság mindegyik tagja szép adakozással járult, s igy jelentékeny összeg jön össze a szent czélra. (Kel.) — Miután tegnap, a lehető legbiztosabb értesülés nyo­mán azt irtuk, hogy Jókai Mór t. barátunk, ki junius 6-án a „M. S.“ vezetését átvevő, e lap művezetésétől visz­­szalépend s helyét Irinyi J. J. barátunk foglalandja el, a „M. S.“ mai száma „szerkesztői levelezés“ fel­iratú állandó rovatában „atyafiságos szeretettel“ arra kér fel bennünket: igazítanak helyre jelentésünket, miután Jó­kai „eddigi viszonya a „M. S.“ irányában nem válto­zott.“ Atyafiságos őszinteséggel kijelentjük ennek foly­tán, hogy jelentésünk helyreigazításának szükségét be nem látjuk, mert mi nem azt jelentők, hogy Jókai a lap műve­zetésétől visszalépett s azt Irinyi vette át, ha­nem hogy visszalép s azt Irinyi veendi át. Meg­hisszük, hogy Jókai eddigi viszonya a „M. S.“ irányában még nem változott, de tartozunk azoknak, kiktől tudo­másunkat meriték azzal, hogy higyük még mindig a visz­szalépés bekövetkezését. Nemzeti színház. Ma adatik : Ellingerné javára . Rigoletto. Opera 4 felv. Verditől. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyar tudós társasági ülés. Jun. 22. Mennyiség- és természettani osztály. Helyettes elnök Bugát Pál r. t. A dolgok és történetek két oldalról lehetnek tanul­ságosak : egyszer dologilag vagy érdemileg; másod­szor alakilag (formaliter). Azon ülés, melyről ezúttal tudósítni a közönséget, kedvetlen kötelességünk, az utóbbi rovat alá tartozik. Hogy azonban a formális tanulságot kihúzhassuk belőle, egy pár szót érdemi­leg is kell szólanunk. G­y­ő­r­y Sándor érdemes mathematicusuak, a ze­nének új mathematical elméletét akarván felállitni, — mire elvitázhatlan joga volt és van, — azon elv­ből indult ki, mit Rousseau imigy fejezett ki: „détruire une erreur, c’est plus, que de découvrir une vérité“ *). Ezen elv alkalmazása jelen esetben különösen sze­rencsétlen, mert szükségtelen, mert helytelen, és mi­vel minden fellelhető nyereség nélkül ellenséges ál­lásba helyezi tudós tagtársunkat a tényekkel és a tények embereivel. Szükségtelen, mert sokan foglal­koztak és foglalkoznak Gy­­uron kívül a hangará­nyok — nem viszonyok — mathematicai rendszeré­vel s egyik sem látta azt a hétfej­ű sárkányt, mely ellen tagtársunk már néhány éve küzd vagy is in­kább hadonáz. De ő még azt sem találta czélszerű­­­nek, hogy pályatársai munkálataival egész az újabb ideig se megismerkedjék. Irodalmi ismeretével meg­állóit Sulzernél és az elavult „Encyclopédie métho­­dique“nál; holott azóta sok idevágó kísérlet történt; legújabban (tudtomra) a párisi akadémiában (1855) jön fölolvasva Vincent értekezése a zenei létra Oscala­ és accordok mathematicai elméletéről, mely­ben azon út, nem hogy a hangmérséklet rémképével vesződnék, hanem illő szerénységgel saját elméletét is, egy jobban számított hangmérséklet megkísértésé­nek nevezi. Újítónak vagy találónak mindent kell tudni, a mi tárgyában lényeges és mozzanatos történt s egy akadémiai taghoz mindenesetre méltóbb foglal­kozás a „Compte rendu“t olvasni, mint a zongorát hangolni. A tudomány fejlésével való haladás el­mulasztásából történt aztán az is, hogy Gy­­ur a zenei általános theoria hiányáról panaszkodik, mit megtett volna sok mások közt Opelt német tudós ily czímű könyvében : Allgemeine Theorie der Musik. Leipzig, 1852. Igaz, hogy Opelt nem szent háborút a jámbor közbenjáró mérsékletnek. De másodszor is helytelen is ez a háború, mert az a sárkány, mely a zene elméletét elnyeléssel fenye­geti, teljességgel nem is létez; az csak kisértet, kit teremt magának A boldogtalan, S mint rész angyalával Harczos untalan .*). És teremti tudóshoz egészen méltatlan módon, t. i. egy merőben csalfa értelmezéssel, melyet rajta kívül senki sem ismer. Gy. ur ugyanis azt állítja, hogy az úgynevezett zenei mérséklet „a chromatica és en­­harmonica létrák egyeztetésében áll.“ Ily értelemben aztán bátran állíthatja azt is, hogy „mérséklet nincs“, miután oly nemű mérséklet előállítása soha senkinek sem is jutott eszébe. A mérséklet az és épen az, a­min Gy. ur maga fáradozik. Az t. i. hogy akármelyik hangból — tegyük c-ből kiindulva, akár tertiánként, akár quartánként, akár quintánként szökdössü­nk a diatonica scalában felvett hangarányok szerint, ad­dig, míg megint egy más c-t nem érünk, az így kapott c amaz első c-nek semminemű octavája nem lesz; tehát, hogy egy oly tiszta octavára juthassunk, a nagy tertiának tulajdonított hang­aránytól (s/4) szükségkép el kell távozni. Ezt teszi Gy­­ur maga, a midőn például a C és c közé 3 egyenlő közt nagy tertiát igtat be. Ugyanis 5/­X V4X 5/10 ,25/64=1,953,125, mely soha sem lehet =2 s tehát C-nek odtávája. Kénytelen hát oly a b-t keresni, hogy (a/b)3=2 legyen, mely mivel szertelen (irrationalis) törek, közelítő törekkel kell a helyét pótolni. De ugyanezt teszi a közönséges bevett mér­séklet is, és a különbség e közt s a Gy­­űrő közt csak fokozati és nem ellentéti. A tudós tag ugyanis a tertiák eredeti tiszta arányát változtatja, de a quintákét nem,a közönséges mérséklet pedig minden hangarányt változtat, azért hogy az­tán minden alaphangon kezdett létrákban egyará­­nyuak legyenek a hangközök, mi végett a C és c közé szintúgy igtat 11 középarányut, t. i. a félhan­gokat, mint Gy­­ur három középarányát, a tertiákat, így állván a viszony, nem csuda, ha azon beve­­tés­­ben, melyet az akadémia által elfogadott munkája elébe irt, a jelennen referálandó ülésben felolvasott, s a mely részint bonczoló, részint polemicus termé­szetű, csudás vegyületben kavarog a való és nem való. Való minden, a mit saját rendszere megalapí­tására hoz fel, melyhez jogát senki tőle el nem vi­tatja, és a melyet egy következetesen keresztül vitt Györytéle mérsékletnek el kell ismerni; de ferde világba burkolt, csalfa és valótlan mind az, a mi képzelt ellenfeleire vonatkozik, és ezért nem ritkán ellenmondásba is jön maga­ magával a szerző. Ezen bevezetésben a műszókra is kiterjed Gy­­ur, s egy igen furcsa elvet állít fel róluk. Azt állítja, hogy egy nyelvészeti szabályok szerint alkotott, de az eszmét ki nem merítő műszó rész, ellen­ben egy nyelvészetileg hibás, de a tárgyat értel­mező kifejezés elfogadandó. Mi csak azt jegyezzük meg, hogy oly nevezetet, mely értelmezés he­lyét pótolná vagy pótolhatná, semmi nyelven nem tudunk; valamint más oldalról nem képzelhet­jük, m­i­k­é­p lehet értelmes oly szó, mely az illető nyelv szabályai ellen vét Mondja csak valaki a fran­­cziának „robe-garde,“ vájjon megérti-e, holott ne­künk épen a „garde-robe“ tetszik visszásnak. Kü­lönben amaz elvek gyakorlati próbaköve gyanánt ajánljuk a Gy­ ur faragta­­ „távköz“-t, mely alatt ugyancsak nem tudom minő magyar értene­m inter­vallumot. További kriticáit nem vitatjuk. Bevezetése olvasását elvégezvén Gy. ur, tüzetes polémiába kezde a bíráló bizottság ellen, még pedig oly hangon, melyről csak a Teleki féle jutalomtól elesettek felszólalásai óta van némi fogalma a kö­zönségnek. De tudós tagtársunk még tovább ment és személyesen támadá meg egyenkint bírálói szemé­lyét, competentiájokat vetlicálva s más kényesebb vádakkal lépve fel. No már ez, ugyanazon gyűlés­ben, ugyanazon egyének ellen, kiknek ő maga bo­csátotta itéletek alá — legalább hallgatag megegye­zésével — munkáját, csakugyan nem volt a maga helyén, annál kevésbé, miután az egész ügy a munka elfogadásával el volt döntve és bevégezve, és még annál kevésbé, hogy a bizottság ártatlan kikötései, (a­mint f. é. ápr. 23 diki tudósításunkban olvasha­tók), Gy­ ur rendszerét még csak távolról sem illetik s mindöszre is csak azt tartják, hogy zenéről i­s egy tudós társaság által nyomatott munkában oly kifejezésekkel kell élni, a milyekkel a zene tudo­mánya sőt az egész zenevilág él, s a melyek el­len a legkontárabb zongora­mesternek sem szabad vétni. Avagy nem botránkoznánk meg egy zenészen, ha a c kis tertiáját c-dis-nek, az asdur Dreyklang­ját gis h dis­nek mondaná ? És íme, egy tudós, ki a zene elméletéről ír, ezen hibás kitételeket, zeneor­­thographiai bakokat, rendszere védbástyáinak akarja nézetni! Nemcsak mi érdeklettek tehát, hanem bizonyosan minden elfogulatlan nagyon helyeselni fogja a titok­­ nők eljárását, midőn az olvasó udvariatlan heves kitöréseit felszólalásával félbeszakasztá, minek kö­vetkeztében elnök és az egész gyűlés hasonló érte­lemben nyilatkozott. És már most a tanulság. Ez nagyon rövid és csak két pontból áll. Egyik az, hogy gondolatainkat, leleményeinket, bármi di­csők, felségesek, újak vagy fontosak legyenek, ne engedjük rögeszmékké nőni a nyakunkra. Mert ennek mind azokra magukra, mind az illető egyénre nézve csak ártalmas következményei lehetnek. — Másik az, hogy a társalmi hiedelemről sem indula­taink hevében sem önhittségünk sérelme érzetében meg ne feledkezzünk. Tudósnak és nem tudósnak az önfegyelem egyformán „javarlik.“ BRASSAI. Magyar könyvészet 291. Szellemi világ. Első füzet. Fest, 1857. Nyomatott Beimel J. s Kozma Vazulnál. N. 8rét 31 lap. 292. Kubinyi Ágoston. Szekszárdi régiségek. Irta K­u­b­i­n­y­i Ágoston, a magyar nemzeti muzeum­ igaz­gatója. Felolvastatott a magyar academia 1857-diki april 7-én tartott gyűlésén. Pesten, nyomatott Herz Jánosnál. 1857. 4 rét. 30 lap. Négy kőre metszett táblával. *) Egy hibát kiirtani, több mint egy igazságot felfedezni. — Drasticus mondás, melyben sok igaz van, de Csupán ezen elvvel soha sem Keplerek, sem Newtonok nem lettek volna. B. I *) Csokonai, a Reményhez, óda­ LEVELEZÉSEK. Esztergom, jun. 15. A nagyszerű bazilika f. hó 11-kén fényes ünnepélynek volt, tanúja; az arnapi ünnepélyes körmenetet értjük. Ő eminentiája bibor­­nok prímásunk végzé a szertartást tömérdek ájtatos nép kíséretében, ugyanis a királyvárosiak, szent­­györgymezeiek s a párkányi hívek mind ide valának gyűjtve, hogy a katholikus világ ez egyik legépüle­­tesb és szivreható ünnepe kellő fénynyel és méltó­sággal legyen megülve. Kaszinónk is megnyitva áll az olvasó közönség­nek. A fürdőfogadó egyik nagy s két kisebb terme van igen alkalmas helyiségül kibérelve. A társaság elnöke ns. Jagasics Sándor megyefőnök , van 12 vá­lasztmányi tagja, könyvtárnoka, pénzügynöke, a részvevő tagok száma a 200-at fölülhaladja. Több külföldi lapon kívül minden jelentékenyebb magyar lapot járat s választékos könyvtárral is bír , ha a társaság időjártával netán föloszlanék, könyvtára a helybeli nagygymnasium sajátja leen, szaporítandó az ifjúsági könyvtárt, mely kegyes adakozások utján máris igen örvendetesen gyarapodik. A főegyházmegyei könyvtár is, mely a primatialis és káptalan egyesült könyvtárából alakult, úgy hisz­­szük rövid idő alatt a közönségnek meg fog nyit­tatni. Végül érintenem kell ama több körben hallható panaszokat, melyek az előfizetési ívek, különösen pedig az oly munkák és vállalatok pontatlan meg­jelenése ellen emeltetnek, melyekre az illető ívók és kiadók előfizetést nyitottak. Jól tudjuk azt, hogy előre nem látható esetlegek és akadályok sokszor jöhetnek közbe a munka megjelenését hátráltatók, de az illető kiadók részéről megkívánhatja az elv. közönség, hogy legalább a kitűzött határidőre meg nem jelenhetést indokolják, és azt a várakozókkal tudassák. Az ily eljárás árt az írónak, árt magának a hazai irodalom­nak, mely iránt ily után az oly szépen jelentkező részvét csökkenni s hidegü­lni fog, s az előfizetési ívek hitelüket vesztve, a legjobb munkára sem fognak aláírókat csődithetni----Másként járand el, hisszük t. írónk Csengery, kinek vállalatát a „Bud­a­­pesti sz­emlé“-t, mi is több egytárs nevében őszintén és örömmel üdvözöljük Jól esik tudnunk, hogy egy ily nagy fontosságú vállalat élén ily tisz­telt nevű írónk áll, ki képesség és hivatás mellett mindazon erkölcsi biztosítékkal is bír, mi a közön­ségben bizalmat támaszthat a vállalat s érdekelt­séget az általa képviselt Ug­ iránt. Tudjuk hogy Csengery programmja nem üres ígéret, hogy az olvasó igénye teljes kielégítést nyerene. Az iro­dalom­történet majdan kifogja e vállalatnak is je­

Next