Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)
1857-06-25 / 2231. szám
Mindenesetre az osztályozás volna legelsőbben is méltányosabban idomítandó; a gazda, mint tudjuk, rendesen csak azután folyamodik a biztosításhoz, midőn már néhányszor kárt szenvedett. Hol a jégverés 10 év alatt egyszer fordul elő, ottan a következő 10 évre is bizton elhagyják a biztosítást, s inkább eltűrik az égtől mért csapást, — jó remény fejében, — mintsem a mostani magas osztályozás után, tetemes öszveget vonjanak már előlegesen le a még bizonytalan termés még bizonytalanabb értékéből. Hol a jégkárok gyakoriabbak, ottan természetesen a biztosítás tömegesebben fordul elő, de felette magas kulcs után történvén, mégsem terjedhet azon irányban és oly mértékben, mint mind a két fél érdekében óhajtandó volna. Nézetünk szerint a kár, bármily csekély is, mihelyt a kívánt biztosítási díj érte befizettetett, megtérítendő , és ezen körülmény az, mi a kölcsönösen biztosító magyar egyesületnek minden más, hazánkban működő társulatok felett, előnyt ad. Ezen társulat több más kedvező feltétele mellett, az osztályozást is alacsonyabb kulcs után méltányosabban eszközli, s mi működésénél legtöbb figyelmet érdemel, nem bizonyos osztalék, vagy mindenároni nyeremény reményében, hanem a közbiztosítás eszméjének országszertei megkedveltetése és terjesztése körül kíván leginkább hatni. Azonban ezen nemes iránya mellett is, kívánatos volna, miszerint most, midőn a termelőosztály oly soknemű kiadása mellett, vagyonából értékesíteni jóformán semmit sem tud ; a biztosítási díjak, viszonyainkhoz korszerűleg alkalmazva, szintén mérsékeltetnének , mert nézetünk szerint, csak így várható az intézet jótékony működésének általános terjedése, csak így remélhető a közbiztosítás eszméjének megkedvelése. Az ekként remélhetőleg növekvő részvét a tömeges élénk biztosítás, az eddigieknél okvetlenül nagyobb előnyöket eredményezne , a kezelési költség a mellett az előbbi maradna, a czél pedig szerintünk biztosabban és előbb eléretnék. A börze s a tőkék. Bécs, jan. 20. A nagy részvénytársulatok májusban szokták közgyűléseiket tartani, mit ez idén a legtöbben már meg is tettek. A legtöbb gyűlés eredményét meglehetősen kielégítőnek mondhatnók, ha a részvényeken nem tapadna aránytalan agio, mely most ugyan megint szűnni kezd, hol a nyereség az értékpapír alpari folyamával jobb öszhangzásba lép. A Börze-papírjaink agiojában még kevés hónap előtt oly töke hevert, mely több mint elegendő lenne a kereskedés, a műipar- és mezőgazdaságnak a szükséges kis tőkét megadni ; nem annyira a vállalatok sokasága nyomta pénzvásárunkat, nem is a befizetések, melyek terhére a speculáns folyvást mutatott, hanem azon milliók, melyek terv és haszon nélkül az agróban forogtak, idézték elő a válságokat, melyek hála Istennek, most már kézzelfoghatólag végeket érték. Ki a múlt évben hitelrészvényeket akart venni, mintegy 160 fttal drágábban kellett azokat fizetnie, mint jelenleg ; hasonló eset fordult elő a többi értékpapírral, s a mellett, akkor nemcsak vevési hajlandóságról, hanem valóságos vevési dühről lehetett beszélni. Minden krajczár, még a koldus fillére is a kielégíthetlen szédelgés torkába dobatott; maguk szájától megtagadták a falatot, csak hogy egy részvényt kerítsenek, bár tízszeres árat kellett is megfizetni. Ami nem volt részvény, az vevőre sem talált s értéke mind jobban csökkent. A természetes visszahatás tehát el nem maradhatott ; alig hogy a credit-intézet osztalékát csak megközelítőleg is föl lehetett vetni, az új értékpapírok szabályozója s vele együtt azok is hátra felé kezdének indulni, eleintén még meglehetős rendben, mivel csak a legokosabbak menekültek, de azután vad futással, egészen azon álláspontig, melyet a legújabban megállapított osztalékok egyelőre megtarthatónak állapítottak meg. Ezen álláspont oly körülhatárolt, hogy ez a giotage mindent magával ragadó folyama már előbbi medrébe vonult vissza. A nagyobb közönség, az ugy nevezett kisebb tőkepénzes, kilépett „a speculatióból“ s azoknak engedte át a mezőt, kiknek egyedüli foglalkozásuk a játszás. Valódi szerencse ránk nézve, hogy a baj nem harapózott mélyebbre, s ép úgy kívánatos, — igaz, nem annak, kitér , hogy a múlt hónap folyamában tartott közgyűlések néhány elsőrendű vállalatok jövedelmeibe lohasztó pillantást engedtek vetni. Az éjszaki pálya- s a creditrészvények, e két fő játszópapírok, milliókat engedtek vissza a pénzvásárnak, mert mostanság senki sem gondol arra, hogy pénzét azon papírokba fektesse. A tőke lefolyása megint oda kezd irányulni, hol termékenyítőleg hathat; az általános hitel emelésére nem is lehet hathatósabb eszköz, mint az alapos bizalmatlanság iparpapírok iránt. Tudjuk ugyan, hogy nagy tőkék nem egy könnyen egyesülnek, ha nagy nyeremények nincsenek kilátásban, tehát hogy nem egy haszonhajtó vállalat egészen elmarad, de a pénz jövedelmét mégis lehetetlen a gabnaszemek termése szerint fölvetni, mert rajta sem testi sem szellemi munka nem tapad, ha csak a tőzsdés töprenkedését nem akarjuk annak venni. A ki egy kapa földet megforgat, talán egy krajczárt keres; kinek agyában uj gép eszméje villan meg, amig kezét megfordítja, talán ezer fiót szerzett. Mindketten erőik i s ismereteikhez képest dolgoztak s értékeket teremtettek. De ki a papírok agiójában keres nyereményt, az nem dolgoz s értéket sem teremt, a kerékhez tartozik, melyek sorsában méltán osztozik. Senki sem fog oly vállalat ellen kifogást tenni, mely 8 vagy 10 százték kamatot hajt. A risico szintén megkívánja illető kárpótlását. De hol 20, 50 sőt 100-szoros jövedelemre számolnak, ott a fogyasztó igazolhatlan adót fizet, melyet leráz nyakáról, mihelyt teheti, s annak ideje megjön elébb utóbb, mint jelenben maga az éjszaki pálya is megmutatta. Rész néven veszik az államnak, ha a postajövedék az állam bevételi budgetéhez némi összeggel járul s azt mondják, hogy a posta mint közlekedési eszköz az egyetemesség javára létezik, azért jövedelmét megint csak tulajdon maga kiterjesztésére kell fordítani. Miért nem szólalnak föl inkább a vasutak ellen, melyek nemsokára az egyetlen közlekedési eszközök lesznek, s melyeknek föczéljuk, lehet nagy nyereményt szerezni. Valóban, ha az államnak az árjegyzék megállapításánál nem volna egy kis beleszólója, hihetőleg az árak többnyire még egyszer oly magasak volnának. Tehát annál nagyobb megelégedéssel látjuk, hogy a körülmények a nagy részvénytársulatok mérlegét az egyetemesség javára s a méltányosság értelmében szabályozni segítik. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 25. Addig is, mig kassai levelezőnk tudósítása megérkeznék, az ottani kiállításra nézve a „P. Lt.“ után röviden értesítjük közönségünket. 21-kén nyittatott meg, mint irtuk, a kiállítás helytartósági elnök Poche lovag az ő nagysága jelenlétében. — Egy nagy, hosszú négyszöget képező teremben a természettani tárgyak s főként az ásványok vannak nagy számmal kiállítva , Marmaros sóbányái és hegyi ásványaival, Sáros opáljaival, Szepes réz- és ezüstérczeivel s Gömör vasterményeivel szépen van képviselve. A növényi osztályban Mármaros erdei flórája, egy Sz. Mihály és Késmárk vidékén termesztett növények magvából álló gyűjtemény érdemel legnagyobb figyelmet. Az állati osztályban vadak bőrei s nemes birkák gyapja. Ugyanitt van kiállítva a szepesi ásványvizeknek egy gyüjteménye is. Az ipartárgyak közt vannak azon vidék több vashámorának készítményei, melyek közül több a világ műtárlatokon is megjutalmaztatott. Gépeket Kassa, Krompach , Pohorella; gazdasági eszközöket Rima-Szécs, II.Mihály, Kraszna-Horka-Várallya állított ki. Öntött vas van Munkács, Turia-Remete , Krompach , Pohorella , Jakobs, Szalócz, a murányi völgy, Dernő, Miszlóka, Menyhárdból; kovácsolt vas a nevezetteken kívül Metzenseifenből, Stószból stb. — Igen szép üveget állított ki Záhn és Kubinka gömöri gyára. Lőcse az asztalos munkát illetőleg szépen van képviselve, Kassa hátraáll mögötte. Posztót Grács, Kassa és Leibitz állított ki, porczellánt Hollóháza és Telkibánya. A festészet gyengén van képviselve, de sok fénykép volt kiállítva. Nagy mennyiségű szesz és magyar bor küldetett be. Egy éve már, hogy bizonyos zeneművekre 65 darab arany jutalom jön hirdetve. A műveket még a múlt decemberben beadták a pályázók, kik közöl többen szólítanak föl, hogy ez ügyben a nyilvánosság útján intézzünk kérdést a bírálókhoz, miután magán után biztos tudomást szerezni nem lehetett. E késedelem a pályázók nagy veszteségével jár. Azt tartván, hogy az időt itt is tekintetbe kell venni, méltányosnak tartjuk, hogy a pályázók mielőbb visszakapják akár nyertes, akár nem nyertes műveiket, — hozzá tesszük egyszersmind, hogy e fölszólitásunk nem Matók Béla úrhoz, a jutalom derék hirdetőjéhez, hanem megbízottjaihoz van intézve. — Holdmező-Vásárhelyről írják nekünk : „Folyó hó 20-dikán esti 9 és 10 óra közt 4 fekete ruhába öltözött egyén jelent meg városi főorvos Mészáros Rupert Ignácz úr házánál, tudakozván : „honn találják-e a főorvos urat, mert sürgős beszédtök volna vele.“ Az ismeretlen éji vendégeknek a háznál felügyelőül tartott egyetlen öreg aszszony ezt válaszolá : „nincs ide haza, de 10 órára haza jön.“ Ekkor az öreg asszonyt megragadván szobájába vitték s lekötözték az ágyba. Most az ajtó feltöréséhez fogtak, de az vagy nem engedett az erőszaknak, vagy épen az orvos jövetele miatt abba hagyták. Az orvos haza érkezvén szokott otthonossággal nyitni akarja ajtaját. — E perczben a tornáczban meglapult gonosztevők hátulról hirtelen kötélhurkot vetettek nyakába, halálra fojtogatták s arany ezüst pénzét elrabolták. Az éji őrök előbb is, de még 12 óra tájban is nyitva találván a főorvos kapuját s ezt nem jó jelnek vélvén bementek az udvarra és kiabáltak, mire a lekötözött asszony hangja hallatszott ki szobájából. Ezt kínzó helyzetben, az orvost pedig előszobájában kötéllel nyakában halva találták, az udvaron pedig a rablók kocsijának nyomát. Tüstént megkezdetett a törvényes vizsgálat és nyomozás. Éjfél után 3 óra előtt, az orvos házához közel eső rész hitben álló zugkorcsmából látott az éji őr egy dolmány és gatyába öltözött egyént kilőni. Megszólítja azt, de nem felel sőt sietve halad, majd csak hamar az üldöző őr előtt megszalad, futtában a hátán emelt tarisznyát elvetvén. A gyanús egyén eltűnt, az őr pedig az elvetett tarisznyát megkeresendő visszatért s meg is találta azt 994 pírt ezüst pénzzel. — A korcsmáros és neje, kiktől a gyanús egyén kijött, befogattak, úgy szinte a házőrző asszony is. A korcsmárosné kinzó vallatás után kivallá, hogy férje is egyike volt a gonosztevőknek s azok náluk öltözködtek át fekete ruhába. Az éji őr elől menekült egyén is kézre került, lévén nála 6 pst ezüst pénz, mit futtában a tarisznyából markolt ki, így a többi czinkosok is hihetőleg még az orvos eltemetéséig fölfedeztetnek. A főorvos középidejű erőteljes nagy testalkatú és széles tudományu férfiú volt, kit a főváros is mint egykor ottani orvosdoctort jól ismert. Béke a szerencsétlenül kiszenvedett porainak ! — Megjelent a Császár Ferencz által szerkesztett és kiadott „Törvénykezési lapok“ mutatványszáma is, egy egész 4 edrét ivén. Elöl egy programmot olvasunk, melyben elő van adva a lap czélja. Ezt szakértők előtt fölösleges volna magyarázgatnunk, elég annyit mondanunk, hogy a szerkesztő szándéka lapjában az elméletet összekötni a gyakorlattal. Ezután egy rövid értekezés következik, ily czím alatt : „Hol és mikép lehetne a volt úrbéri telkek összesítését siettetni? — Ezután egy újabb császári rendelet szövege közöltetik. „Vitás kérdések“ rovat alatt egy váltójogi kérdés van megkezdve. Erre jön „Törvénykezési csarnok“, melyben egy törvényszéki tárgyalás foglal helyet A könyvészet rovat alatt Irinyi József az 1710/.. 26. t. keletkezésének történelméről irt művének ismertetése van megkezdve. Befejezik a lapot vegyes közlemények, kinevezések s „budapesti bírósági és közhatósági kalauz.“ — A „P. O. Z.“-nak írják Veszprémből, hogy egyházmegyei püspök Ranolder önmaga, újabban három szegény községben a tanítók diját külön-külön 20 írttal 8 öl fával évenként s 2 hold földdel nevelte. 20 méltósága a diakovári püspök a bosniai papjelöltek számára nevelőházat épít. Ugyan ő 30,000 forintot ajándékozott a gyermek-seminariumra, mely összeghez a megyebeli papság mindegyik tagja szép adakozással járult, s igy jelentékeny összeg jön össze a szent czélra. (Kel.) — Miután tegnap, a lehető legbiztosabb értesülés nyomán azt irtuk, hogy Jókai Mór t. barátunk, ki junius 6-án a „M. S.“ vezetését átvevő, e lap művezetésétől viszszalépend s helyét Irinyi J. J. barátunk foglalandja el, a „M. S.“ mai száma „szerkesztői levelezés“ feliratú állandó rovatában „atyafiságos szeretettel“ arra kér fel bennünket: igazítanak helyre jelentésünket, miután Jókai „eddigi viszonya a „M. S.“ irányában nem változott.“ Atyafiságos őszinteséggel kijelentjük ennek folytán, hogy jelentésünk helyreigazításának szükségét be nem látjuk, mert mi nem azt jelentők, hogy Jókai a lap művezetésétől visszalépett s azt Irinyi vette át, hanem hogy visszalép s azt Irinyi veendi át. Meghisszük, hogy Jókai eddigi viszonya a „M. S.“ irányában még nem változott, de tartozunk azoknak, kiktől tudomásunkat meriték azzal, hogy higyük még mindig a viszszalépés bekövetkezését. Nemzeti színház. Ma adatik : Ellingerné javára . Rigoletto. Opera 4 felv. Verditől. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyar tudós társasági ülés. Jun. 22. Mennyiség- és természettani osztály. Helyettes elnök Bugát Pál r. t. A dolgok és történetek két oldalról lehetnek tanulságosak : egyszer dologilag vagy érdemileg; másodszor alakilag (formaliter). Azon ülés, melyről ezúttal tudósítni a közönséget, kedvetlen kötelességünk, az utóbbi rovat alá tartozik. Hogy azonban a formális tanulságot kihúzhassuk belőle, egy pár szót érdemileg is kell szólanunk. Győry Sándor érdemes mathematicusuak, a zenének új mathematical elméletét akarván felállitni, — mire elvitázhatlan joga volt és van, — azon elvből indult ki, mit Rousseau imigy fejezett ki: „détruire une erreur, c’est plus, que de découvrir une vérité“ *). Ezen elv alkalmazása jelen esetben különösen szerencsétlen, mert szükségtelen, mert helytelen, és mivel minden fellelhető nyereség nélkül ellenséges állásba helyezi tudós tagtársunkat a tényekkel és a tények embereivel. Szükségtelen, mert sokan foglalkoztak és foglalkoznak Gyuron kívül a hangarányok — nem viszonyok — mathematicai rendszerével s egyik sem látta azt a hétfejű sárkányt, mely ellen tagtársunk már néhány éve küzd vagy is inkább hadonáz. De ő még azt sem találta czélszerűnek, hogy pályatársai munkálataival egész az újabb ideig se megismerkedjék. Irodalmi ismeretével megállóit Sulzernél és az elavult „Encyclopédie méthodique“nál; holott azóta sok idevágó kísérlet történt; legújabban (tudtomra) a párisi akadémiában (1855) jön fölolvasva Vincent értekezése a zenei létra Oscala és accordok mathematicai elméletéről, melyben azon út, nem hogy a hangmérséklet rémképével vesződnék, hanem illő szerénységgel saját elméletét is, egy jobban számított hangmérséklet megkísértésének nevezi. Újítónak vagy találónak mindent kell tudni, a mi tárgyában lényeges és mozzanatos történt s egy akadémiai taghoz mindenesetre méltóbb foglalkozás a „Compte rendu“t olvasni, mint a zongorát hangolni. A tudomány fejlésével való haladás elmulasztásából történt aztán az is, hogy Gyur a zenei általános theoria hiányáról panaszkodik, mit megtett volna sok mások közt Opelt német tudós ily czímű könyvében : Allgemeine Theorie der Musik. Leipzig, 1852. Igaz, hogy Opelt nem szent háborút a jámbor közbenjáró mérsékletnek. De másodszor is helytelen is ez a háború, mert az a sárkány, mely a zene elméletét elnyeléssel fenyegeti, teljességgel nem is létez; az csak kisértet, kit teremt magának A boldogtalan, S mint rész angyalával Harczos untalan .*). És teremti tudóshoz egészen méltatlan módon, t. i. egy merőben csalfa értelmezéssel, melyet rajta kívül senki sem ismer. Gy. ur ugyanis azt állítja, hogy az úgynevezett zenei mérséklet „a chromatica és enharmonica létrák egyeztetésében áll.“ Ily értelemben aztán bátran állíthatja azt is, hogy „mérséklet nincs“, miután oly nemű mérséklet előállítása soha senkinek sem is jutott eszébe. A mérséklet az és épen az, amin Gy. ur maga fáradozik. Az t. i. hogy akármelyik hangból — tegyük c-ből kiindulva, akár tertiánként, akár quartánként, akár quintánként szökdössünk a diatonica scalában felvett hangarányok szerint, addig, míg megint egy más c-t nem érünk, az így kapott c amaz első c-nek semminemű octavája nem lesz; tehát, hogy egy oly tiszta octavára juthassunk, a nagy tertiának tulajdonított hangaránytól (s/4) szükségkép el kell távozni. Ezt teszi Gyur maga, a midőn például a C és c közé 3 egyenlő közt nagy tertiát igtat be. Ugyanis 5/X V4X 5/10 ,25/64=1,953,125, mely soha sem lehet =2 s tehát C-nek odtávája. Kénytelen hát oly a b-t keresni, hogy (a/b)3=2 legyen, mely mivel szertelen (irrationalis) törek, közelítő törekkel kell a helyét pótolni. De ugyanezt teszi a közönséges bevett mérséklet is, és a különbség e közt s a Gyűrő közt csak fokozati és nem ellentéti. A tudós tag ugyanis a tertiák eredeti tiszta arányát változtatja, de a quintákét nem,a közönséges mérséklet pedig minden hangarányt változtat, azért hogy aztán minden alaphangon kezdett létrákban egyarányuak legyenek a hangközök, mi végett a C és c közé szintúgy igtat 11 középarányut, t. i. a félhangokat, mint Gyur három középarányát, a tertiákat, így állván a viszony, nem csuda, ha azon bevetésben, melyet az akadémia által elfogadott munkája elébe irt, a jelennen referálandó ülésben felolvasott, s a mely részint bonczoló, részint polemicus természetű, csudás vegyületben kavarog a való és nem való. Való minden, a mit saját rendszere megalapítására hoz fel, melyhez jogát senki tőle el nem vitatja, és a melyet egy következetesen keresztül vitt Györytéle mérsékletnek el kell ismerni; de ferde világba burkolt, csalfa és valótlan mind az, a mi képzelt ellenfeleire vonatkozik, és ezért nem ritkán ellenmondásba is jön maga magával a szerző. Ezen bevezetésben a műszókra is kiterjed Gyur, s egy igen furcsa elvet állít fel róluk. Azt állítja, hogy egy nyelvészeti szabályok szerint alkotott, de az eszmét ki nem merítő műszó rész, ellenben egy nyelvészetileg hibás, de a tárgyat értelmező kifejezés elfogadandó. Mi csak azt jegyezzük meg, hogy oly nevezetet, mely értelmezés helyét pótolná vagy pótolhatná, semmi nyelven nem tudunk; valamint más oldalról nem képzelhetjük, mikép lehet értelmes oly szó, mely az illető nyelv szabályai ellen vét Mondja csak valaki a francziának „robe-garde,“ vájjon megérti-e, holott nekünk épen a „garde-robe“ tetszik visszásnak. Különben amaz elvek gyakorlati próbaköve gyanánt ajánljuk a Gy ur faragta „távköz“-t, mely alatt ugyancsak nem tudom minő magyar értenem intervallumot. További kriticáit nem vitatjuk. Bevezetése olvasását elvégezvén Gy. ur, tüzetes polémiába kezde a bíráló bizottság ellen, még pedig oly hangon, melyről csak a Teleki féle jutalomtól elesettek felszólalásai óta van némi fogalma a közönségnek. De tudós tagtársunk még tovább ment és személyesen támadá meg egyenkint bírálói személyét, competentiájokat vetlicálva s más kényesebb vádakkal lépve fel. No már ez, ugyanazon gyűlésben, ugyanazon egyének ellen, kiknek ő maga bocsátotta itéletek alá — legalább hallgatag megegyezésével — munkáját, csakugyan nem volt a maga helyén, annál kevésbé, miután az egész ügy a munka elfogadásával el volt döntve és bevégezve, és még annál kevésbé, hogy a bizottság ártatlan kikötései, (amint f. é. ápr. 23 diki tudósításunkban olvashatók), Gy ur rendszerét még csak távolról sem illetik s mindöszre is csak azt tartják, hogy zenéről is egy tudós társaság által nyomatott munkában oly kifejezésekkel kell élni, a milyekkel a zene tudománya sőt az egész zenevilág él, s a melyek ellen a legkontárabb zongoramesternek sem szabad vétni. Avagy nem botránkoznánk meg egy zenészen, ha a c kis tertiáját c-dis-nek, az asdur Dreyklangját gis h disnek mondaná ? És íme, egy tudós, ki a zene elméletéről ír, ezen hibás kitételeket, zeneorthographiai bakokat, rendszere védbástyáinak akarja nézetni! Nemcsak mi érdeklettek tehát, hanem bizonyosan minden elfogulatlan nagyon helyeselni fogja a titok nők eljárását, midőn az olvasó udvariatlan heves kitöréseit felszólalásával félbeszakasztá, minek következtében elnök és az egész gyűlés hasonló értelemben nyilatkozott. És már most a tanulság. Ez nagyon rövid és csak két pontból áll. Egyik az, hogy gondolatainkat, leleményeinket, bármi dicsők, felségesek, újak vagy fontosak legyenek, ne engedjük rögeszmékké nőni a nyakunkra. Mert ennek mind azokra magukra, mind az illető egyénre nézve csak ártalmas következményei lehetnek. — Másik az, hogy a társalmi hiedelemről sem indulataink hevében sem önhittségünk sérelme érzetében meg ne feledkezzünk. Tudósnak és nem tudósnak az önfegyelem egyformán „javarlik.“ BRASSAI. Magyar könyvészet 291. Szellemi világ. Első füzet. Fest, 1857. Nyomatott Beimel J. s Kozma Vazulnál. N. 8rét 31 lap. 292. Kubinyi Ágoston. Szekszárdi régiségek. Irta Kubinyi Ágoston, a magyar nemzeti muzeum igazgatója. Felolvastatott a magyar academia 1857-diki april 7-én tartott gyűlésén. Pesten, nyomatott Herz Jánosnál. 1857. 4 rét. 30 lap. Négy kőre metszett táblával. *) Egy hibát kiirtani, több mint egy igazságot felfedezni. — Drasticus mondás, melyben sok igaz van, de Csupán ezen elvvel soha sem Keplerek, sem Newtonok nem lettek volna. B. I *) Csokonai, a Reményhez, óda LEVELEZÉSEK. Esztergom, jun. 15. A nagyszerű bazilika f. hó 11-kén fényes ünnepélynek volt, tanúja; az arnapi ünnepélyes körmenetet értjük. Ő eminentiája bibornok prímásunk végzé a szertartást tömérdek ájtatos nép kíséretében, ugyanis a királyvárosiak, szentgyörgymezeiek s a párkányi hívek mind ide valának gyűjtve, hogy a katholikus világ ez egyik legépületesb és szivreható ünnepe kellő fénynyel és méltósággal legyen megülve. Kaszinónk is megnyitva áll az olvasó közönségnek. A fürdőfogadó egyik nagy s két kisebb terme van igen alkalmas helyiségül kibérelve. A társaság elnöke ns. Jagasics Sándor megyefőnök , van 12 választmányi tagja, könyvtárnoka, pénzügynöke, a részvevő tagok száma a 200-at fölülhaladja. Több külföldi lapon kívül minden jelentékenyebb magyar lapot járat s választékos könyvtárral is bír , ha a társaság időjártával netán föloszlanék, könyvtára a helybeli nagygymnasium sajátja leen, szaporítandó az ifjúsági könyvtárt, mely kegyes adakozások utján máris igen örvendetesen gyarapodik. A főegyházmegyei könyvtár is, mely a primatialis és káptalan egyesült könyvtárából alakult, úgy hiszszük rövid idő alatt a közönségnek meg fog nyittatni. Végül érintenem kell ama több körben hallható panaszokat, melyek az előfizetési ívek, különösen pedig az oly munkák és vállalatok pontatlan megjelenése ellen emeltetnek, melyekre az illető ívók és kiadók előfizetést nyitottak. Jól tudjuk azt, hogy előre nem látható esetlegek és akadályok sokszor jöhetnek közbe a munka megjelenését hátráltatók, de az illető kiadók részéről megkívánhatja az elv. közönség, hogy legalább a kitűzött határidőre meg nem jelenhetést indokolják, és azt a várakozókkal tudassák. Az ily eljárás árt az írónak, árt magának a hazai irodalomnak, mely iránt ily után az oly szépen jelentkező részvét csökkenni s hidegülni fog, s az előfizetési ívek hitelüket vesztve, a legjobb munkára sem fognak aláírókat csődithetni----Másként járand el, hisszük t. írónk Csengery, kinek vállalatát a „Budapesti szemlé“-t, mi is több egytárs nevében őszintén és örömmel üdvözöljük Jól esik tudnunk, hogy egy ily nagy fontosságú vállalat élén ily tisztelt nevű írónk áll, ki képesség és hivatás mellett mindazon erkölcsi biztosítékkal is bír, mi a közönségben bizalmat támaszthat a vállalat s érdekeltséget az általa képviselt Ug iránt. Tudjuk hogy Csengery programmja nem üres ígéret, hogy az olvasó igénye teljes kielégítést nyerene. Az irodalomtörténet majdan kifogja e vállalatnak is je