Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-23 / 2254. szám
166—2254. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, jul. 23. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Félévre......................6 frt p. p. /-bio hssíkos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. BénimetmiU) ÜK tlja -lyegdíj külön lopkr.Magán vita 6hasábos petit sor 5pkr Szerkesztési iroda: figyelem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, PEST, július 23. Irányeszmék a szóbeli eljárás életbeléptetése Iránt I. H. Minden jó igazságszolgáltatás alapját, föltételét s egyszersmind ismertető jeleit képezi, hogy a menynyire a jogtudomány jelen stádiumában s az emberi ész és ítélő tehetség korlátoltsága mellett lehet, igazságos, hogy gyors s lehetőleg olcsó legyen, azaz , hogy több időt ne vegyen igénybe , mint a mennyit az ügy komoly megvitatása s érett megbírálása szükségkép megkíván, s több költségbe ne kerüljön a feleknek, vagy az államnak, mint a menynyit az igazság szolgáltatására rendelt intézetek fentartása szükséges. E három concentricus czél elérésére kell irányozva lenni a törvénykezésnek, ha nem akar előbb-utóbb vagy az államnak, vagy a magánosoknak vagy mindkettőjüknek terhére válni. Az igazságszolgáltatás igazságos leend leginkább akkor, ha föltéve a bírák igazságszeretetét és jogi miveltségét, az ítélőbíróságnak a törvénykezési szerkezet által, lehetőleg alkalom nyúttatik, hogy a megbírálandó jogesetet, illetőleg az annak alapul szolgáló ténykörülményeket, a tényálladékot, amennyire csak lehet, közvetlenül s ne másod vagy harmadrendű forrásból mégis.verhesse; s ha gondoskodva van, hogy a biró egyéni véleménye, mely mindenkor és pedig könnyen tévedhet, addig ítéletté ne váljék, mig ítélő társak hasonló véleménye által támogattatván tárgylagosságot nem nyert. Kinek alkalma volt, valamely jegyzőkönyv írásbeli perben véleményét ítéletre emelni, az bizonyára nem egyszer ingadozott véleményének kimondásában s mélyen értette egyrészt a közvetlen szemlélődés, másrészt pedig a társas eszmecsere, a véleményközlés és meghallgatás szükségét; feltéve, hogy a bíráskodást nem egyszerű kenyérkeresetnek, üzletnek tekintő, hanem át volt hatva a biró magasztos hivatásának érzetétől. Nagyot tévedne s tapasztalatlanságát felette árulná el az, ki az úgynevezett szóbeli eljárás folytán felvett tárgyalási jegyzőkönyvben a per tényálladékának hű hasonmását, tiszta lenyomatát vélné találhatni. Sőt méltán állíthatni, miszerint ha a tárgylagosság a szöveg 5/10 részét, az alanyi, egyéni felfogás annak legalább is másik 5/10 részét foglalja el. Ez állítás talán paradoxnak fog tetszeni, meglehet, de azért mégis tény, sőt az előzményekből kérlelhetlen következetességgel folyó eredmény. A jegyzőkönyv szövege u. i. a tárgyaló biró által mondatik tollba, ki azt az ügyvédeknek a dolog természeténél fogva részrehajló, egyéni felfogáson alapuló előadásból meríti, kik ismét előadásukat a felek szinte pártos , elferdített, sőt igen gyakran akaratlanul zavart elbeszélésére fektetők. Ki ezen befolyások által tetemesen módosított szöveget a tényállás hű lenyomatának tartaná, és oly könnyen tévedne, mintha egy veres üveg lámpába zárt gyertyának, egy zöld és egy kék üvegen át, a színtelen (fehér) falra vetődő sugarának színéből az eredeti sugár színére akarna, helyes következtetést vonni. Az első ítélettel még egy, a másodikkal két új egyéni felfogáson kell az igazság sugarának áthatnia s megtöretnie, mig végre hat különböző egyéni felfogáson át, a legfelsőbb bíróság elé kerül, mely fölötte ily alakban véglegesen s jogerejűleg kénytelen ítélni. Ha ezt higgadtan meggondoljuk, nem lehet eléggé méltányolnunk a bíróságok szorgalmát, tapintatát és eszélyességét, midőn annyi ellenmondás és egyéni felfogás által szült elferdítések közül az igazságot mégis oly sokszor kitalálni képesek; de nem lehet egyszersmind nem kételkednünk azon, miszerint ezen eljárási nehézségek s akadályok szerencsés elhárítása által a hibás bírálatoknak egy a semmit megközelítő minimumra kellene leszállania, főleg ha az első folyamodású bíróságoknál oly intézkedés tétetnék, miszerint ne egy előadó vagy főnök egyedüli véleménye legyen döntő, ha em minden ítélet tanácskozás s így megvitatás folytán hozatnék. Az egyes bíróságokat társas bíróságokká kellene tehát átalakítatni ? — Igen azokká, mégpedig annál inkább, minthogy ez igénytelen véleményünk szerint nemcsak könnyen, de aránytalanul csekély vagy épen semmi költségszaporítással is lenne elérhető, miután úgyis minden bármi néven nevezendő egyes bíróságnál több bírói személy van alkalmazásban , kik tehát itélethozás végett könnyen három s a körülmények szerint akár öt tagú tanácsokká is alakulhatnának. Az ügykezelés ezáltal késedelmet nem szenvedne, minthogy a közbeeső intézkedések elnökileg végeztethetnének, a tanácscsá alakult bíróság elébe csak a tulajdonképi peres kérdések érdemleges eldöntése kerülne, s a tanács, kihallgató (u. n. tárgyaló) és ítélő bíróság lenne, s igy amit netán a vámon vesztene, a réven annál dúsabban meggazdálkodná. Az igy társassá alakuló bíróság színe előtt a per a felek illetőleg ügyvédeik által élő szóval tárgyaltatván., a tanuk, szakértők s a felek maguk az együttlévő biróság előtt kihallgattatván s egymással szembesitetvén, a bíróságnak több alkalma lenne a peres eset ténykörülményeiről magának közvetlen szemlélődésből, tudomást szerezni, netáni kételyeit alkalmas kérdések által eloszlatni, mi az írásbeli eljárásnál épen nem, vagy csak kivételesen s tökéletlenül eszközölhető. Ehhez járul még, hogy az ember könnyebben hazudik írásban (a papír türelmes és nem pirul) mint sem élőszóval, főleg tiszteletet igénylő testület színe előtt. Saját tapasztalatomból tudom s állítom, hogy a fél mely ellene beperelt adósságát, az arról szóló kötelezvény s azon látható aláírásának valóságát ügyvéde által jegyzőkönyvbe adott ellenbeszédben a leghatározottabb módon váltig tagadta, sőt tagadó fő vagy pótló esküre is késznek nyilatkozott személyesen kihallgattatván, eleinte habozni, majd állítását visszavonni kezdette, sőt vissza is vonta, tagadásának ürügyéül pénz szorultságot s több effélét emlegetvén. De az ügyvéd is, ki a p. perrendt. 104. §-ra fenekelve legjobb hites jogászi meggyőződése ellen nem egyszer fut fát tagad a biróság színe előtt, főleg ha a szóbeliséghez nyilvánosság is járul, saját tekintélyes becsületének tekintetéből is óvakodni fog illegális fegyverek használata által, mind magára mint képviseltjére erkölcsi homályt vetni, minek az eddig divatozó perrend mellett nincs igen nyoma. A szóbeli eljárás által a felek, képviselőik, a tanuk és szakértők igazabb valóbb, előadások tételére legális fegyverek használására erkölcsileg kényszeritevén, de másrészt a biróság a non in actis non in mundo szerencsétlen elvnek megbukásával a jogeset ismeretét nem az egyéni felfogások varázslámpáján át, hanem közvetlen szemlélődés útján magából a tarka, de pezsgő életből merítvén, sokkal közelebb álland az igazság üde forrásához, mintha por és penész lepte iratcsomók, pirulni képtelen holt betűiből venné tudomását a legközelebbi napokig, sőt részben még most is lényegesen eltér a legtöbb német lap reményzöld felfogásától (még a hivatalosakat és félhivatalosakat sem véve ki), mégis úgy látszik, a mi nézetünk bizonyodik egyedül helyesnek. A dán-német kérdés megoldása még a legtávolabb jövőben rejlik, s a berlini „Zeit.“ és hasonló kormánylapok csinos szavalásai daczára az illető kabinetek még mindig nem találták meg a dolog igazi nyitját, melynek segélyével az ügyet annak rendje szerint előmozdítani lehetne ; csak mellékutat sikerült fölfedezniük, melynek segélyével az ügy legális módon elnapolható. Be akarják várni, mi eredménye lesz a holstein-lauenburgi rendek tanácskozásainak s a kopenhágai kabinet részéről a rendi határzatokra következő vizsgálatnak, hogy aztán ez eredmény alapján további jegyzékeket válthassanak a fenforgó vita ügyében. Most ugyan sokat emlegetnek bizonyos ultimátumot, melyet a német nagyhatalmak Dániának küldenének , hanem e hírben bizonyosan csak annyi lesz a való, hogy azon ultimátum alatt nem voltaképi ultimátum értendő , mely el nem fogadtatás esetében háborúra nyitna kilátást, de csak úgy tekintendő, mint utolsó a jelenleg váltandó jegyzékiratok közt. Aki azt hiszi, hogy a jelen pillanat különösen kedvez a dán-német ügy megoldásának, s hogy Ausztria és Poroszország szükség esetében annak fegyveres eldöntésére is el fogják magukat határozni (oly nézet, melyre Németországban úgy látszik esküdni is mernének), az nem veszi fontolóra a világ további állapotát. Nevezetesen meg nem vizsgálják eléggé, váljon az Ausztria és Poroszország közti „entente cordiale“ csakugyan kiállja-e a tűzpróbát. E részben kivált igen sokra vették a porosz király baráti látogatását. Ha ennek mélyebb politikai jelentése van, s valami tekintetben a slezvig holsteini ügygyel összefügg (mint jelenleg ismét mindenfelé állítják) , úgy az valóban csak hátráltató hatást gyakorolt s legfeljebb mérsékelte a netalán harczos szándékot. Poroszország és Ausztria legelőször is önálló nagyhatalmak, melyeknek, a dolog természete szerint, legelőször is saját magánérdekeik után kell látniok, s melyek a német szövetség érdekében világháborúnak csak akkor tehetik ki magukat, ha azt magánérdekeik okvetlenül megkívánják. Ha a porosz király Slezvig-Holsteinról értekezett a bécsi kormányférfiakkal, úgy bizonyosan mindkét részről figyelembe vették ezen szempontot és bizonyosan megfontolták, hogy mihelyt Jütland ellen fegyveresen síkra szállnak és Dániát megtámadják, a többi nagyhatalom, név szerint Orosz- és Francziaország azonnal, szintén erőhatalommal beavatkoznak s igy egyetemes európai háború fejlődik, s megfontolták, hogy ily háborút nem érdemes kockáztatni csak azért, hogy a herczegségek igényei néhány évnegyeddel hamarabb teljesedjenek. A porosz király nevezetesen, kinek szinte regényes barátsága az orosz uralkodócsalád iránt már példabeszéddé vált, aligha fogja magát rászánni, hogy e viszonyt, mely most már szívbeli szükségévé lett, megszakítsa. Több lélektani valószínűség van még azon fölvét mellett, hogy IV. Frigyes Vilmos Bécs és Sz. Pétervára közt akart közeledést eszközölni. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA:»« «*‘**«* -HARMADIK KÖTET. A szabolcsi gyűlés, Imre már saját szárnyára kelt, hanem azért Némethet gyakran fölkereste, s attól tudta meg legelőször a fenyegető harczot, és látván Némethnek bánatos arczát, a fiú elhatározá magát, hogy a közügyekkel megpróbálkozik és lemegyen Szabolcsba. Útközben már a panasznak kitörő hangjával találkozott, s mindinkább éledt benne a vágy, hogy akkor merjen szólni, mikor ezeren jónak látják a szót másnak átengedni. A megyék hangosan jój dúltak föl, mindenki fájlalta a bizalmatlanságot , és egyik megyéből a másikba mentek jó tanácsért, s amelyik nyilatkozott , a nyilatkozatnak hangja szerint korholák vagy áldák az országban. Nógrád volt a legelsők egyike, hol a váratlan rendelet ellen följaj dultak, s az ünnepélyes „Óvás“-t elhatározták beküldeni a váczi káptalanba. Nem a jogot, hanem a bizalomcsökkenést bánta mindenki, s minthogy bizalom nem volt, a jogvédelemhez nyúltak, hogy a nem reménylett dologra feleletük legyen; és így könnyen megfogható, hogy a zaj egyik megyéből áthallatszék a szomszéd megyébe is, mire tehát Imre Nagy-Kállóba ért le, kihirdetve jön a nagy gyűlés, mely a parancsolatra határozatot hozzon. Imre senkivel sem közlé szándékát, apjával a „Nagy rétes“ kocsmárossal bement a nagy gyűlésre, jókor besietvén , hogyha szóhoz juthat, ne az ajtó* ) Lásd „Pesti Napló“ 105. számát, küszöbről legyen kénytelen a terembe kiabálni, hanem ott benn is hallják meg. Mindenki bánkódni jött, tehát az arczok nem igen mutattak vidámságot, hanem arra mégis mindenki kiváncsi volt, ki fog majd a dologhoz szólni? minthogy idáig senki sem dicsekedett vele, hogy ő felelni merjen az egész megye helyett. A nagy tömeg csönde elég ékesszólás volt a helyezetre nézve , pedig ha e népet jó szóval édesgetik, olyan zajjal volna, hogy az önkénytes ajánlatok számát reggeltől esteiig dolog volna összeirogatni. Elkezdődött a gyűlés, melyre a tiszai megyék legkiváncsiabbak voltak, pedig az szörnyű csöndesen ment végbe, mert a fölolvasott parancslevél néhány hosszú perczig maradt szó nélkül, s minthogy a zöld asztal mellet senki sem vállalkozott, megcsöndül egy fiatal embernek hangja, oly busán, mintha lélekharang volna , és bánván a bizalomszakadást, még a törvényt is bánta, mely útjában áll annak, hogy a sürgető körülmények közt engedni lehessen, és kéri a rendeket, segéljék ki az ő emlékezetét, hogy hátha találkoznék törvény, mely a két nevezetes pontra tán rendkívüli időben kivételt tesz ; de minthogy nem talált sem ő sem más, fölolvassa azon törvényt, mely ez esetben más engedelmeséget megtilt, mint amit a törvény betűje követel. Míg Imre beszélt, minden ember szomszédját kérdezte, ki lehet e fiatal ember, kit ekkorig senki sem ismert ? csak annyiból hitték , hogy szabolcsi ember, különben az alispán alig tűrte volna meg, hogy a közügyekbe szóljon. Mindenki bámult azon csöndes mérsékleten, melylyel a fiatal ember szólt, nem tett szemrehányást, a legkétségtelenebb alattvalói hűség rajzolódék le minden mondatában,... egy hazafias bánat volt, mely a szakadást látván a törvényben hasztalan keres hidat, melyen az annyiszor bebizonyított önzéstelen föláldozás átmenetet lelne, hanem e könyv nem híd, egy kemény fal jön, melyet áthágni nem szabad, úgy föl kell áldozni mindent, és lemondani azon szent menhelyről, hova minden honpolgár magánjogaiban megtámadtatván orvoslásért , igazságért sikerrel megyen el. Nem a dacz, nem a jogkövetelés szőrszálhasogatása, hanem a hű polgárnak panasza volt, hogy nem engedik azon térre, hogy a bizalom szaváért a lelkesülés ihletettségével hozhatna áldozatot; de mivel a törvény menekülést nem nyújt , sőt határozott értelmében jogot alapít meg , a parancsnok alakja szerint nem mer engedelmeskedni, nehogy törvényszegő legyen. A tömeg mélyen megindulva hallá a fiatalembert, ki előhozá Ábrahám példáját, midőn fiát Isten parancsának föláldozni kész volt; hisz az saját szülötte volt; de hogy a gyermek apjára emelhessen fegyvert , s a ki a törvények alatt áll , megtagadhassa a törvényt, ma e fogalmat védelmezni már nem merte volna. Az öregek halvány arczán a bánat egy pillanatra eltűnt, midőn e higgadt gyermeknek mérsékletét látták, és midőn szavait bevégzé , nem akadt senki, hogy e szelíd fájdalmat haragra ingerelje, s ahol legtöbb ellentállást és daczot vártak, egy ifjú szónok gyöngédsége elvette az ingerültség fullánkját, s a mit a parancsszóban menthetővé tett az európai viszonyok kényszerűsége , a megye szenvedőlegességében hatalmasan védelmezett a törvény. A megyebeliek a gyűlés előtt kettőtől féltek : 1- er a lehető nagy ingerültségtől , minekre más megyében elég példa volt már ; vagy 2- ér attól, hogy mindenik másra hagyván a viszonyok terhét, a megye e rendkívüli időben nem leend erős, és jogain megesik a csorba. Midőn a gyűlés azon határozattal oszlott el, hogy a kifejtett nézet nyomán egy iratot szerkeszt, és azt a káptalanba teszi le, magát a szónokot bizák meg a szerkesztéssel, mi nehány óra alatt kész jön, és a karok nagy megelégedésére fölolvastatván, a gyülé szétoszlott. ,Ki volt e fiatal ember ? Kérdi egy másik fiatal ember, vagy tán inkább ifjúvá fejlődő gyermek, apja karába fűződvén: „A „Nagy rétes“ korcsmárosnak fia, — gyermekem , felel az apa, hanem tanulj tőle; mert e fiatal ember egy maga mentette meg Szabolcs megyének becsületét *). Imre édesapjának karába kapaszkodva ment el haza , hanem az utczán annyira megbámulták, hogy valóban el kelle magát szánni, hogy egész nap nem megy az utczára, nehogy a bámulat tárgya legyen, hisz ő a mai nap szerepét örömmel átengedné bárkinek; de méginkább szeretné, ha e szónoklatra szüksége és alkalma nincsen az országnak. Az anya meghallván apjától fiának dolgát, egyelőre nem tudta, hogy örüljön-e vagy szomorkodjék? örült, hogy ilyen nemes lélek a prókátort is megmenti a poklok fenekétől, hova ő és mások a prókátorokat régen elitélték; de más részről az anya szivdobogva gondolt azon lehetőségre, hogy a nyilvános szó minden mérséklete mellett fiára veszélyt hoz. (Folytatjuk.) — ■ — A slezvig-holsteini ügy s a porosz ki* * rály bécsi utja. Pest, jul. 22. Jóllehet azon kissé pessimista felfogás, mely szerint mi a slezvig-holsteini ügyet nézzük. A cs. kir. megerősítést nyert .Erdélyi kölcsönös jég- és tüzkármentő társulat állásának első félévi kimutatása 1857-ben. A tüzkármentésnél : áthozatal a múlt évről 1 millió 591,548 frt; gyarapodás a f. félév alatt 880,783 frt 11 kr., összesen : 2,472,331 frt 11 kr. A jégkármentésnél : gyarapodás a folyó félév alatt 820,949 frt 48 kr., összesen : 3,293,280 frt 59 kr. biztosított észlettel. Fedezett pénzerő. A tűzkármentésnél : különféle áldozatok és tartalék a múlt évről : 18,040 frt 23 kr.; gyarapodás a folyó félév alatt 11,704 frt 36 kr., összesen : 29,744 frt 59 kr., s ezen fölül : 131,793 frt 36 kr. dijpótléki kötelezettség. A jégkármentésnél : különféle áthozatalok és tartalék a múlt évről: 5000 frt. 16 kr.; gyarapodás a folyó félév alatt: 21,904 frt. 15 kr., össz. 27,504 frt 31 krt. s ezen fölül : 65,712 frt 45 kr. dijpótléki kötelezettség. Összesen : 57,249 frt 30 kr., s ezen fölül : 197,506 frt 21 kr. E szerint 3,293,280 frt 59 kr. biztosított észletre 1857-nek 1-ső féléve alatt az általános fedezeti pénzerő : 254,755 frtra 51 kvra pp., vagyis 773/b 10 %-re emelkedett, s a káresemények száma ez időszak alatt a tűzkármentésnél 43, a jégnél 19. A társulat jelen állását az elenyészett 1856-nak első félévi kimutatásával, amikor 2,476,774 forint biztosított értékre 198,447 frt fedezeti pénzerő mutatkozott, összehasonlítva, azon örvendetes eredmény tűnik elő , miszerint e társulat mostan, ugyanazon időszak alatti gyarapodásképen, a biztosított menynyiségnél 816,506 frt 59 krnyi, s a fedezeti pénzerőnél 56,308 frt 51 krnyi gyarapodást mutathat fel. E szerint a fölebbi biztosított értékhez képest az ott kimutatott pénzerőben, melyet e társulat tagjai az előfordulható káresemények fedezésére egymásnak kölcsönösen nyújtanak, aránylag a legnagyobb kezesség található, mely arány szerint minden 100 mil. forintnyi biztosított összeg után legalább is 7 millió 730,000 forintra emelkedő kereskedési tömeg fejlődik ki. Kolozsvárott julius 1. 1857. A cs. k. megerősitést nyert erdélyi kölcsönös jég- és tüzkármentő társulat igazgatóságától. PESTI NAPLÓ. Pest, jul 23. Siklóson közelebbről égés volt, mely három házat emésztett fel, a szegényebb földmivelőktől lakott városrészben, s mint a „B. H.“ írja, a pórok összedugott kézzel nézték, hogy a gensdarmok s hivatalnokok fáradozzanak az oltásban. Több helyen, s itt Pesten is tapasztaltuk , hogy a nép most nem siet úgy a tűzveszélyben segitni, mint csak emlékezetünkre is. Ez igen sajnos, s óhajtandó, hogy e tünemény oka kipuhatoltatván, a hatóságok igyekeznének a gátló ok elhárítása által, a lakosok korábbi buzgalmát újra föléleszteni. A rendőrséghez tartozók, sőt ha vízoltó testület alakulna is minden helységben, soha sem pótolhatják a néptömeg buzgalmát ez ügyben, m ily testület csak vezető és rendezőként működhetik, de a vízhordás és a házfedelek, kerítések leszakítása s más, a tűz továbbterjedését gátló módokhoz csak a legnagyobb készségtől lelkesített nép nyúlhat meg kivántató erélylyel és gyorsasággal. — Az erdélyi reformátusoknak Vajda-Szent-Iványon (M.-Vásárhely mellett) tartott zsinatjáról, mely 11 napig a legnagyobb szorgalommal folyt, ezt írják a „Krönst. Zig“-nak : Az e zsinaton hozott végzések nyomtatásban is meg fognak jelenni. Nem volt a jelen században zsinat, melyen fontosabb s egyszersmind kényesebb tárgyak forgottak volna fel Az első fontos határozatról azt írja a nevezett lap levelezője : A magas cultusminiszterium a gymnasiumok és népiskolák uj szervezését rendelte el; tannyelvül a német nyelv hozatott be, s a zsinat odautasíttatott, hogy a népnevelésre teljes figyelmet fordítson. Az iskolákra való felügyelés nem hagyatik meg a reformált consistoriumnál és superintendensnél , hanem más férfiakra fog bízatni (nagy hihetőséggel az illető csász. kir. isko- TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A magyar academia. (Jul. 20. Történeti osztály.) Wenzel Gusztáv lev. tag folytatta és bevégezte értekezését a kazárokról. *) *) Szabolcs legderekabb családainak tagja monda ezt, — de nem látom szükségét , hogy e néhány szóért megnevezve legyen., V. G. *) Tegnapi számunk újdonságai közt tollhibából állott zavarokról. Oly hiba, melyet minden rendes olvasónk maga megigazíthatott, aki academiai tudósításainkat figyelemmel kiséri.