Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-28 / 2258. szám

170-2258. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, s­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Kedd, jul. 28. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Festen, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. ITiv/do+rntSn­irfiL rBte -6 h*s4bos Pe­t sor háromszor! hirdetésnél 4 p. kr. Bé­­mruenmeiryeK Uljd. -iyegdlj külön IQpkr.Magén vlt» 6h»sobos petU_sor5pkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Az .,első magyar átalános biztosítás-­ azon tengerparti városban, Triesztben is figyel­met gerjesztett s kész részvétet talált, melyben, ha nem családunk tizenegy biztositó intézet szék­helye van. E biztositó intézetek egyikének i­gaz­­gatója e napokban Pestre érkezett egyedül azon czélból, hogy az igazgatása alatt levő társulat részé­ről kölcsönös biztosítási viszonyra kérje fel a ma­gyar társulatot.­­ Hogy társulatunk jövőjéhez a leg­­illetékesb szakemberek nagy reményeket kötnek, már csak az is mutatja, hogy a triesti legnagyobb társu­latok egyikének pesti képviselője Weisz B. úr 10 részvényt irt alá. Részint köztudomásúl, részint a tévéiben és köz­vetve aláírók megnyugtatásául közöljük az „első magyar átalános biztosítás“ eddigi rész­vényeseinek névjegyzékét. Ádám Károly, Adler Ádám és fia, Agárdi Mihály, gróf Almási György, Ani József mind Pesten, gróf Apponyi György Bécsben, Babocs György, Babocs Imre Zentán, Bachrach Lázár, Bachrach Hermann Baján, Bayer Márton Pesten, Bakalovics Szilárd Slatz­­felden, Bakony Sándor Csanádon, Balassa István Pesten, Bálint János Baján, Balogh István Zerénden, Baráth József Baján, Bartoky József ifj., Bartoky Jó­zsef dr. Csabán, Belányi Ferencz Budán, Beliczay Ru­dolf Csabán, Beliczay István Csabán, Bertha Sándor Pesten, Bertics Mihály Baján,Besze János Biedermann testv. Pesten, Bischoff Ferencz Baján, Blau Móricz S., Blau Károly Pesten, Boross Pál Ivántsán, Bors József Budán, Böszörményi Józs. Zerénden, Brachfeld Jakab P.­Tetétlenen , Bredeczky Móricz Kassán, Burgmann Károly, Benza Károly, Cohn Vilmos Pes­ten, Csajághi Sándor Temesvárott, Császár Ferencz Baján, Csekonics János Pesten, Csemey Ignácz Ma­kón, Csergheö Antal Pesten, Csiszár Zuzanna Tasson, Czegély Ferencz Pesten, Czrenkovics György Sza­badkán, Daruváry Alajos Pesten, Deák Ignácz Budán, Deák József Pesten, Dedinsky József Makón, Degré György Makón, Decsey Jakab Pesten, Dendely Ká­roly Kassán, gróf Dessewffy Emil Nyíregyházán, Deu­sch Bernhard, Deutsch Gábor és Józs.,Dietl Leo­pold, Dobos Ferencz, Dobos György Pesten, Dobsa Sámuel Makón, Demján Ádám B.­Megyeren, Eckert Christian Baján, Eder F. M. Pesten, Eger Emil Pesten, Eysn Alajos Hornban, Ehrenfeld Adolf, Ehrenfeld Józs­ és fia, báró Eötvös József, Engel Károly, Fabriczius József G. Pesten, Falk Maximilian Bécsben, Faragó Gábriel Csanádon, Fazekas Kristóf Baján, gróf Fesz­­tetics Ágoston Pesten, Fejérváry Ferencz Makón, Fieder Károly Kassán, Fischer Sámuel Baján, Fluck Ede, Fölsinger Rudolf, Forinyák János, Fried Móricz Pesten, Friedrich J. Leopold Győrött, Fröhlich János Sám., Fuchs Gusztáv, Fuchs Rudolf, Fuchs M. R., Fürst Károly mind Pesten, Gál Sándor Gerendáson, Galitzer Jakab Pesten, Gammel József Budán , Geb­hardt Ignácz Sz.-Fehérvárott, báró Gerliczy Vincze Budán, Gedeon Laura Boldva-Vendégiben, Guidele Glatz János Pesten , Glevitzky Sándor Kassán, Gombos Lörincz Zentán, Goriupp Antal Eszéken, Gondos Dániel Baracskán, Gottesmann B. és fia, Gotzy János Pesten, Grasselli Antal Károly Pozsony­ban, Grünwald László Perkátán, Guttmann Joachim, Guttmann Móritz Pesten, Haczky Dániel Hőgyészen, Hajdu Dániel Kassán, Halbauer és Rösner, Hannover Miksa, Hannover Móricz, Hauer Ferencz, Havas Jó­zsef mind Pesten, Heckler Antal Hatzfelden, Hecke­nast Gusztáv, Heller Alajos, Helsinger Móricz, dr. Herz Vilmos, Herrich Károly, Herz és Stern, Hertzfelder D. és fia, Herzog L. M. és társa mind Pesten, Hillebrand János Csabán, Hillebrand Vincze Sopronyban, Hirsch Albert, Hinka József, Hirsch Sámuel, Hirschenhau­­ser J., Hoffmann József, Höffler Ferencz mind Pesten, Hojtsy Sándor Budán, Holländer Bernhard Pesten, Holländer Lajos Szolnokon, Holitscher Leopold Szol­nokon, Homonnai Zsigmond Tasson, Hulley Károly Pesten , Hürsch Ágost Pesten , Jacobei Sándor Baján , Jannovitz Amália, Jannovitz J. J. Pesten, Jannovitz Petrina Pesten, Jánosy Károly Baján, Ja­­nuska Simon Pesten, Imrédy Ferencz Felsö-Szent- Ivánon, Jelinek Móricz Pesten, Joannovics Constan­tin Pesten, Jonas Zsigmond Pesten, Jory Ferencz Budán, Jósika b. Bécsben, Ivánka Imre Tapio-Szelén, Kailbach József Tapio-Szelén, Kaiser F. E. Pesten, Kamotsay Teréz Adán, Károlyi György gróf, Káro­lyi István, Karlovszky Zsigmond mind Pesten, Ka­­rász Benjamin Szegeden, Kazal Ferencz Baján, Ka­zal János Baján, Kecskeméty Aurel Bécsben , Kegle­­vics Gyula és Béla gr. Pesten, Kéler József Kassán, Kéler Sándor, Keppich Herrmann, Kempner M. mind Pesten, Kenessey Kálmán Nyéken, Kindl és Früh­­wirth Pesten, Kiss András Szászkán, Klenautz János Baján, Köhler Edvárd Pesten , Koischer Constantin Budán, Kollinsky József Pesten, Kolinsky Móritz Bécsben, Kollmann Vilmos Kassán , Kopelly Adolf Szegeden, Kossuch János, Korizmics László, Kozma Vazul mind Pesten, Kozmanovics József Baján, Ko­ner István Baján, Krauss Sámuel Pesten, Krauss Ig­nácz Baján, Krieszbacher Ignácz Baján, Kunig József, Kussevics András, Lackenbacher G. R., Ländisch Károly, Laszk Mandel mind Pesten, Latinovics Vin­cze Borsodon, Lederer Zsigmond Bécsben, Ledniczky Mihály Pesten, Lehotzky Mihály Rátz­ Almáson, Leit­­ner Móricz Pesten, Lévai Henrik Pesten, Löwy Áron Jankováczon, Lonkay Anton Budán, Lovász Miklós Boldva-vendégiben , Lumnitzer József, Manno Ist­ván , Majovszky Mihály mind Pesten , Makovárosa­kón, Ma­idl S. K., Madarász János , Masjon T. A. mind Pesten, Mátyus András Temesváron, Mészáros Antal Baján, Mihálkovics István Zentán, Miskosovits Pál Baján, Molnár Angela Budán, Molnár Etelka Budán, Muráthy Constantin Pesten, Mussy Péter Kassán, Nádassy István Pesten, Nagl Herrmann Pes­ten, Nagy Lajos Vajdán, Namcsy ferencz Sz.­Fehér­­várott, Nasztl Rudolf Budán, Nasztl Móricz Budán, Németh József Zerénden, Netter A. Pesten, Nikolka András Budán, Oltvány József Budán , Omaszta Jó­zsef Csabán, Omaszta Zsigmond Csabán, Paldt Jó­zsef Budán, Pásztory Károly Pesten, Papp Zsigmond­­ Baján, Perger Ignácz Pesten , Petkó István Budán,­­ Petrovics István Baján, Pfeffer János, Pfanzert József, PEST, július 28 A pesti köztelki gazdasági kiállítás által felidézett észrevételek. (A vidékről.) ■ 1. A hazai gazdasági gépészet tárgy­ában. Dunántúlról. Hazafiul örömmel értesültünk a hírlapokból, miként több hazai gépészünk a közelebb Pesten tartott gazda kiállításnál nemcsak pénzbeli jutalmakat nyert ki­állított kü­lönbféle gépeiért, de az angol gyám­o­­kok méltányló elismerését is kiérdemelték. Hisszük,­­ ebből új ösztönt nyertek műveik további tökélye­­sítésére. Hisszük, hogy t. Galgóczy Károly urnak, az okszerű mezőgazdászat ezen fáradatlan térítőjének a P. N. lapjain adott tanácsait is elfogadandják, ma­goknak s a gazda-közönségnek hasznára, sőt az or­szágnak is javára, mely csak vesztene azzal, ha a gazdasági gépekért folyvást külföldre folyna ki pén­zünk. De én e helyen különösen a kis gazdák érdekében akarom felhívni hazai gépészeinket, miszerint egy kis gazdának való „olcsó és könnyű“ vetőgépre és a kézi cséplőgép tökéletesítésére fordítsanak az eddi­ginél nagyobb szorgalmat. A vetőgépet illetőleg, úgy tartom, a kis gazdák számára csak a Fichtner-féle láda (lásd mezei gazd. könyvében a 311. ábrát) alkalma­zását kellene megjavítni ilyen okokból és módok­kal ; u. m. a) csontliszt gyáraink még nincsenek s a mi kevés portrágyát készíthetünk, meg van annak helye zöld­séges kerteinkben, réteinken stb.; a magyar kis gaz­dának hát elég volna a Fichtner vető ládája csak egyes garattal; b) nem az eke gerendelyére, s nem szintén az eke­fej fölé kellene azon ládát felhelyezni, mert igy a magból sokat a barázda fenekére hullat, a­mi aztán ki nem kel; de más az, hogy súlyával az ekét mé­lyen nyomja a földbe, és a láda miatt az ekét, ha baja esik, félre fordítni, emelgetni, s a fordulókon vele elbánni bajos ; hanem c) az álmosdi és vértesi talpra esett eszme nyomán a jobb kéz felöli talyigakerék külső agyára vagy in­kább a felett a tengelyre kellene azon ládát alkal­mazni, a tengely végére pedig egy magháznyitó A alakú vaslemezt kellene tetszés szerint kisebb vagy nagyobb mélységre ereszthetőt ragasztani, mely az előbbi utolsó barázda tetején puha földben nyis­son magházat, melybe a láda nyomban hullassa a magot; d) a magbetakarást nem kellene a véletlenre, t. i. sem a magnak a magháznyitó utáni be- vagy vissza­­omlására,­­ sem a bi rónának gyakran egyenetlen működésére bizni, hanem a magháznyitóval egy magtakaró könnyű vaslemezt kellene kapcso­latba tenni, mely mélyebb- s csekélyebbre legyen igazítható a szerint, mint a vetőmag kívánná,s mely a föld feleslegét a barázda­fenék felé kotorná le, így hüvelyk számra pontosan lehetne a mag betakarását eszközölni jól megporbanyitott földön ; e) a dülököni forgásnál, hogy a láda csigája ne működhessék s a magot ne pazarolja, a csigás talyiga­­kereket egy kampós könnyű pálczával meg lehetne akasztani az ekeszarvához, hogy csúszva tegye meg a befordulást, s miután azt megtette, ott, hol a mag­nak már hullani kell, az ekének előbbre nyomintása közben ki lehetne akasztani azon kampót, s a geren­­delyen készített helyére fektetni. Egyébiránt­­, ha a föld elébb megszántatok, akkor nem lévén­­ többé szükség az ekére, a talyiga mind­két kerekére­­ kívül és belől alkalmazandó öszvesen négy Fichtner­­féle ládából lehetne hullatni a magot, mindenikből két lyukon is, s igy nyolcz soros vetőgépünk lenne ugyanannyi magháznyitóval és takaróval, mit azon­ban czélszerű­en s még tökélesebben, mint én képzel­hetem, öszveszerkeztetni a gépészetnek lenne feladata s­­e­m — úgy hiszem szerencséje is. A kézi cséplőgépekről nem csak a közön­séges nézet tartja azt, hogy sok szemet hagynak a szalmában ; de még a m. Gazd. könyvének szerkesz­tői is kételkednek (1194 §.) azok előnyein a hada­­rós csép felett, pedig kis gazdának egy jó kézi csép­lőgép volna a­­legfontosabb, legjóh­évőbb találmány. Én azt hiszem, a hiba ott rejlik, hogy eddig a kézi cséplőgépek csak egy ember általi hajtásra készíttet­tek , mint egykoron a vasárnapi újságban egy ábrán láttam, holott csupán egy ember ereje nem elég a kívánt eredmény előállítására, minthogy a géprészek dörzsölődésének (functio) legyőzésétől na­gyon kevés marad fen annak hatásából a cséplés tu­lajdonképpeni czéljára. Az is aligha hiba nem volt eddig, miszerint a hajtó­erő a tengelynek csak egyik végére alkalmaztatott, mi a tengely forgásának néma ferdeségét okozta. Ezen hitemben megerősített enge­­met Beerman berlini gépész, a­ki hírlapokban hir­detett kézi cséplőgépét már két emberrel hajtatja a tengely két végén. Ezen hiányokat orvosolni kellene, s azt hiszem,­­ lehetne is, mert ha Farkas István úr két lóerejű cséplőgépe tud tisztára csépelni, miről meggyőződni­­való alkalmam , miért nem lehetne a kézi gépnél is úgy eltalálni a géprészek és a mozgató erő közötti arányt, hogy ez is szintoly tisztára dolgozzék, habár kevesebb kévét verne is ki, mint a lóerőre készített gép ? Úgy vélekedem tehát, miszerint több embert kel­lene a kézi cséplőgép hajtására, és pedig a tengely­nek mind a két végéhez egyenlő erővel állítni. Hisz sok kisgazdának cselédeiben s mindkét nembeli csa­ládtagjaiban annyi erő áll rendelkezésére,­­ vagy ellenkező esetben több kisgazda egyesülve annyi sze­mélyt állíthat ki munkára, hogy ezen gép hajtására két s néha négy személy is jutna, főleg késő ősz és tél idején , és ha az etető, adogató, szalmarázó sat. személyzet ugyanazon száma mellett, csak a hajtóerő szaporításával tisztábban, s hihetőleg többet is lehe­­tene kicsépelni, ez a nyeremény elég jutalma lesz az erőszaporításnak, de Lehetne még a mozgató erőt súlykerekekkel is (Schwangrad) a tengely mindenik végén öregbizni, melyek a géprészeket is kellőbb egyensúlyban tarta­nák. Azonkívül Érdemesnek tartanám a kísérletre azt is, vájjon a kézzeli hajtás helyett nem lenne-e czélszerűbb a láb­bal­, és így a test egész súlyjávali nyomást hasz­nálni a gép mozgatására szijjak és lábnyomattyuk (pedale­k) segítségével? Ezen megjegyzéseimnek valami nagy nyomatékot követelni nincs jogom, mint szakavatatlannak , de igen­is méltó joggal kívánhatja a magyarhoni kisgazda­közönség, hogy hazai gépészeink fordítsanak egy kissé több figyelmet az ő szükségeikre is, s akár az itt érintett,­­ akár általuk felkeresendő más módok­kal állítsanak elő valahára egy tökéletes kézi csép­lőgépet, mely egy hadarós cséplők lusta, káros,— és a nyomtató lovak ronda pazar munkáiktól bennünket megváltana. Ha gazdag volnék, 100 darab arany jutalmat tűz­nék ki egy legczélszerűbb kisgazdának való vető­gépre, s ugyanannyit egy oly kézi cséplőgépre, mely­­ a szemet igazán tisztára kiverné, s mely ugyan­­annyi emberrel kétannyit csépelne ki, mint a hadaró, csak azt kötvén ki feltételül, hogy áruk te­hetségig jutányos, azaz kisgazda erszényéhez mér­sékelt legyen. Ámde sem én gazdag nem vagyok, sem nagy ur Fichtner vetőládájára s a kézi cséplőre nem szorult, s ennélfogva ezekre jutalmat sem tűzend ki, hacsak hazafias áldozatképen nem tenné azt: nincs tehát egyéb, a­mit tehessek , hanem a Magyar Gazda Egyesület tisztelt ügykezelőit leg­­illendőbb tisztelettel, s nyilvánosan kérem meg ezen­nel, hogy ha nézeteimet osztják, szólítsák fel a hazai gazda­gépészeket, igyekezzenek a kisgazdák számára e két szükséges eszközt minél nagyobb tökélylyel s jutányos áron, de a czélszerűséget mégis az olcsóság­nak fel nem áldozva készitni, s készítményeiket bi­zonyos kiszabandó időre mutassák be azon Egylet­nek, mely azokat szigorúan megvizsgálván, a legjob­­bakért, ha pénzt nem is , mivel azzal ily czélra tán nem rendelkezhetik, legalább azt adhatná jutalmul, hogy közhírré tétetné az országban, ki és hol készíti s mennyiért adja a legjobb kisgazdának való vető és kézi cséplőgépet ? Ez is pénz tenne a versenyben nyertes gépészre nézve, mert tódulnának hozzá a ve­vők , a M. G. Egylet pedig ezen eljárással csak ren­deltetésének felelne meg. Egy dunántúli kis gazda. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: ’W«ms R»«* na. HARMADIK KÖTET. A régi ellenségek. Imrét azon küldöttséghez nevezték, mely a szabol­csi gyűlés eredményét a váczi káptalanba vigye, s a fiú némi szívdobogással gondolt azon pillanatra, mi­dőn Balogh kanonok úrral találkozik. Útközben már mindenütt beszélték a szabolcsi gyűlést, a fiú neve minden lépten emliteték, s midőn az első éjszakán át egy mezővárosban meghaltak, s ott épen egy másik megyének küldöttségével is ta­lálkoztak, az idegenek nem feküdtek le addig, mig a fiatal emberrel meg nem ismerkedtek. A másik megyének küldöttei számosan valának, különben nem is tudom, mikép fért volna meg egy­más mellett a két öreg apa, kik megyéjükben egy­másnak nagy boszúságára megint egy véleményen voltak, s a megyei közönség azon tréfát követte el, hogy a küldöttségbe mindkettőt besorozták. A két öreg külön szinte megismerkedett Imrével, mi annál könnyebb volt, minthogy unokájukkal a „Nagy rétes“ ben találkozván legelőször, némileg le­kötelezetteknek érezék magukat a szülök által a fiú­nak is, ki ezúttal úgy is figyelem tárgya volt. Imre rég vágyott e találkozásra, mit ez előzmények után olvasóim is igen természetesnek találnak, de minden szóra vigyázott, hogy semmit ne mondjon. *) Lásd „Pesti Napló“ 169. számát, mi ügye ellen volna, de abból se hagyjon el, mit ja- I­vára fordíthat.­­ Tíz tizenkét ember közti társalgásban megvan az a kényelem, hogy mindenki iránt figyelemmel lehe­tünk, és Imrének meglehetős szerencséjére a két öreg fülig szerelmes jön a fiúba, kinek legfőbb ajánlólevele jön az erejek előtt, hogy a fiú ügyvéd, még pedig az ország középpontján, Pesten. A társaság a vendéglő nagy teremében tágas he­lyen tevén, midőn estek­ után hol egyik, hol másik kapaszkodott új ismerősének karába, Imre főleg ré­szesülvén e szerencsében, mindenik öreggel beszél­hetett néhány perczig, s minthogy a két öreg most már szünet nélkül arra gondolt, hogy az unokát visz­­szapörölje és férjhez adja, nagyon jókor került ide a hírre kapott ifjú, hogy a két öreg ügyeibe belekeve­­redzék. ,Uramöcsém! . . . mondja megszokott hazai bizal­masság szerint az egyik,.... nemde, Pesten lakik ?‘ „Mint afféle prókátor mesteremberhez illik, egész esztendőn át, kivéve, ha ügyeim vidékre szólitnak.“ ,Tehát vidéki pörököt is elvállal, kedves uram­öcsém­ „Kanizsától Marmarossziget­ig, vagy Pozsonytól kezdve Temesvárig.“ „Kedves uramöcsém,... bizalmaskodik az öreg. .. látom, elveink megegyeznek, . . . nekem egy neveze­tes pöröm volna, talán hallotta is hirét, hogy egy gyermek fölött két öreg apa összeveszett. . . .‘ „És urambátyám igen egyszerű oknál fogva nem engedi, — vág a szóba a fiatal ügyvéd, . . . mert a gyermek urambátyám édes fiának nevét viseli.“ .Ezt szeretem hallani, teringettét!. . . Lelkesül az öreg apa, s ha nem volna itt a másik, rögtön nyaká­ba borulna, összevissza csókolgatná, de igy kénytelen magát mérsékelni, nehogy elárulja azt a gondolatot is, mit még el nem mondott. — No, öcsém, ha az én poromét elvállalja, s a­mint ilyen okos, ügyes fiatal embertől várható is, megnyeri a port, azt mondom, kedves szép öcsém. .... (itt majd kimondta már a szót, hanem eszébe jutott az unoka is, pedig egy kis köze is van hozzá). . . Ugyan láttad-e már valaha unokámat ?‘ „Saját nővéremmel volt a zárdában, de mióta ki­jött, többször találkoztam vele.“ ,No csak hogy így van,... szerelmes szép öcsém,... ejnye, hogy most otthon nem vagyunk nálam, ... de szeretnék mondani valamit, hanem, ne busulj, öcsém, nem telik bele egy kurta hónap, nálad teszek Pes­ten­ „Isten hozza, kedves urambátyámat, . . . nekem nagyobb szerencsét nem hozhat, mint ha becses sze­mélyét megalázza hozzám.“ .A bőrömből szeretnék kiugrani, kedves öcsém, — örvend az öreg, . . . mondtam, hogy ott teszek nálad, hanem vigyázók legyünk, nehogy nászuram észreve­­gyen valamit, azért én lódulok is ágyamba, Isten veted ! jó éjszakát,. . . ilyen ember keltett nekem, mint te/ Majdnem hosszabb jön a beszélgetés, mint az taná­csos lett volna, mert a másik már féltékeny szemek­kel nézte nászurának bizalmaskodását; azért elmen­­vén a másik, rögtön Imréhez húzódott, hogy a fiatal embert még jókor lekötelezze magának. :Szüleit már van szerencsém ismerni közelebbről is, kedves uram öcsém/ „Igen, midőn nővérem s kedves urambátyám leá­nyának gyermeke nálunk volt Kallóban.“ , Azaz, jól mondja kedves öcsém, az én leányom­nak gyermeke, szinte szeretem, midőn kedves öcsém prókátor tevén a maga nevén nevezi a dolgot/ „Az ellenkező csakugyan ügyetlenség lenne tőlem.“ ,Jaj, hogy már csak a pesti prókátornak van esze! . . . Sóhajt föl az öreg, . . . kedves öcsém, ha maga tudná, mily sok keserű napot csinál nekem ez a do­log, melynek végét talán meg sem érem/ „No csak még az kellene, hogy kétségbeessünk.“ ,Vigasztalni akar, kedves uram öcsém ?‘ Néz az öreg epedve a fiatal emberre. „Nincs olyan rész orvos, ki betegének vigasztalást nem tudna mondani, . . . hát mért ne a prókátor,..., okoskodik Imre, láttam én már kétségbeesett ügye­ket, melyekhez ez még nem igen hasonlít.“ ,Tyhü! . . . már mért nem vagyunk otthon nálam, vagy Pesten, kedves uramöcsérénél, hogy e dologról bővebben beszélnénk! . . . Mondja nagy izgatottság­gal az öreg. Kedves öcsém, ha a dolgot kezére vál­lalná........ „És aztán ?“ .Az én szám ize szerint intézné a dolgot, . . . azt mondom, hogy ...Isten úgy segélyjen, mert ne mon­danám ki, hisz Isten és leányom után azon gyer­meknek sorsa engem illett,. . . mért ne mondhatnám és tehetném azt, a­mi nekem tetszik, . . . mikor tesz otthon, kedves uramöcsém ?‘ „Mindig, kedves urambátyám.“ .No, addig hát nem szólok többet, hanem mivel tu­dom, hogy nővére által úgyis ismeri szegény unoká­mat, ... no majd Pesten többet is mondok kedves öcsém/Végzi be a beszédet az öreg, s úgy átölelte, hogy még huzódozásnak is jól esett a kocsi­ázás után, és a legjobb érzések közt váltak el egymástól. Váczig nem találkoztak többé, mindenik boldog volt, hogy támaszra talált, és számítgatta, mikor me­het haza, meddig végez otthon, miként szabadulhat el egy dék­e vagy tovább is, Pestre akartak menni, hogy most már végerőlködéssel nyúljanak dologhoz, és senki sem hitette volna el velük, hogy in­dén kö­rülbelül Pesten akartak már lenni, egypár házzal odább fognak találkozni, vagy tán egypár­ban nincz negyven mértföldnyivel is, mert ha ma sem, úgy ak­kor még kevesbbé volt ám Becs szomszédfalu Pest­hez. Balogh kanonokhoz szállt Imre, a derék ember

Next