Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)

1858-02-06 / 2415. szám

lamely áruval, vagy legalább ne induljon el hama­rább a kiszálló helytől, míg a küldőfül fuvarlevelet nem kapott, melyből az áru faja, mennyisége s an­nak elfogadója láthatók. A fuvarlevélnek tehát a következőket kell magá­ban tartalmaznia: 1. A rakodás helyét; 2. A csomagok mennyiségét, számát és jegyét a faj és mennyiség megjegyzésével, továbbá a bennük foglalt árúk meghatározását. 3. A küldőnek aláírását. Ha a teher oly árúkat foglal magában, melyek fö­lött már több fuvarlevél állíttatott ki e fölött egy ma­nifestum fogalmazandó a.C minta szerint, hol az egyes fuvarlevelek számjaik alatt felhozandók. Hogy a fuvarlevél vámdeclaratio (árunyilvánitás) helyett szolgálhasson, annak vagy a manifestumnak az e részben előírt szükségesekkel el kell lenni látva. XXV. czikk. Ha a hajóst valamely kényszerítő ese­mény éri, mely őt utjának rendes folytatásában aka­dályozza : szabad legyen neki, a XXIII-ik czikk sze­rint kijelölt helyeken is, mind a hajót, mind a terhet biztosságba helyezni, legyen az utóbbi akár transitora, akár azon országbani felhasználásra szánva, hol a ha­jóst ez esemény érte. A hajóvezető azonban tartozik haladéktalanul az esetet a legközelebbi vámhivatal­nokoknak, vagy pedig a legközelebbi helybeli fen­­sőségnek kijelenteni, hogy a kényszerűség, mely őt a kikötésre indította , hitelesen megerősitessék s az egész esemény annak rendeszerint jegyzőkönyvbe ig­­tattassék. Önkénytes előintézkedéseket, a lehetősé­gig el kell kerülnie. Ha a jármű vezetője, utazását folytatandó, az áru­kat ismét hajójára veszi, melylyel csak szükségből kötött ki, ettől sem be-, sem ki-, sem átmeneti vámot nem kell fizetnie. XXVI. czikk. A parti államok kormányai a keres­kedelem és hajózás általános érdekében kötelezik magukat területükön belül egy vagy több kikötőt je­lölni ki, melyeknek szabad lerakodási helyekül kell szolgálniok, s hol minden nemzetnek minőségük sze­rint e végre alkalmas áruk, hoszszabb vagy rövidebb időre, vámhivatali felügyelet alatt lerakható’’. Az ily áruk további küldés végett, ismét a folyóra szállitat­hatnak, mindaddig, míg azok felhasználás vagy tran­sito végett be nem hozatnak. Magában értetik azon­ban, hogy a raktárakbani fekvésük idejére a szüksé­ges intézetek költségeit fedezniük kell. XXVII. czikk. Ha valamelyik hajós a vámrend­szabályokat tulhágta , azon ország törvénye szerint büntettessék, mely ellen a kihágás történt. Ha az egyik parti állam vámhivatalnokai egy má­sik parti állam vámrendszabályainak tulhágását venné észre , az utolsó parti állam legközelebbi vám­hivatalát a leggyorsabban tudósítandják. (Folytatjuk.) W. C. B­é­cs, febr. 1. A tegnapi „W. Zig“ teszi közzé a rég várt csődhirdetményt Bécs városa tágas­­bítása­ és szabályozását illetőleg. Minden versenyző tartozik magát tervének kidolgozásában az 1857. dec. 20-kán kibocsátott legfelsőbb kézirathoz tartani. Az ajánlatok egy emlékiratban tárgyalandók és okadato­­landók. A versenyzők feladata az adott tér fölött oly módon rendelkezni, hogy az új építmények mind a belvároshoz, mind a külvárosokhoz organice csat­lakozzanak. Itt különösen a város, az új építkezések és a külvárosok közötti alkalmas összeköttetés, vala­mint a mindinkább növekvő forgalomnak megfelelő hidak helyreállítására a Dunacsatornán ép úgy, mint a Wien folyón, végre a már fenálló s legközelebb élet­be lépendő vasutakkal­ szükséges közlekedésekre for­dítandó a főfigyelem. A versenyző tervek a szükséges okmányokkal együtt legföljebb 1858 július 31-dikéig a belügyminisztériumba nyújtandók be. A tervek meg­vizsgálására bizottmány fog alakulni, mely a belügyi, pénzügyi, kereskedelmi minisztériumok, s a katonai középponti iroda képviselőiből, a legfelsőbb rendőri hatóságból, az alsó ausztriai helytartóság egyik kül­döttéből, Bécs városa polgármesteréből s több szak­férfiúból fog alakulni. A bizottmány által legjobbnak elismert három terv 2000, 1000 és 500 arany­nyal aranyban fog jutalmaztatni, a tervek az állam­­kormányzat tulajdonai maradnak. Nemrég itt egy hir keringett, mely makacsul állí­totta, hogy egész Nápoly romba dőlt. Most e hir ere­detének talánya meg van oldva. Van Olaszországban egy kereskedő, kinek neve Napoli. Ez megbukott, mint­ általa használt czimerrel, más drágaságokkal együtt e templomnak maradtak ajándékul. 1349. János őrkanonoksága alatt Robert Károly sírja feltöretett és a benne nyugvó király teste drága koronájától megfosztatván, mezítelenül hagyatott; mint ezt I. Lajos 1349. évi oklevelében beszéli. „La­jos Isten kegyelméből Magyarország stb. királya , mindenkinek tudtára adjuk, hogy mivel János, hajdan a fehérvári egyház örkanonokja, a felséges herczeg fejedelem Károly király urunk, kegyeletes emléke­zetű szeretett atyánk, természetszerinti urának és jó­tevőjének a fehérvári egyházban tisztességes eltaka­rítása helyén halottja felásatása és a kiásott test le­­vetkeztetése miatt, azonfölül pedig magának az arany koronának, (mely bámulatot gerjesztő műgyártmány és az eltakarításnál fejére illesztve volt) nyilvánvaló elorzása miatt, bűne minősége szerint, az érsekek és feles számú főpapok és országnagyaink ítélete szerint nyilvánvaló felségárulási bűnbe keveredvén, hogy éledjék a li kenyerén és a szükölködés vizén örökös fogságra kárhoztatott.“ (Katona, Histor. Crit. IX. 578. *) *) LudovicUs D. G. Hungáriáé etc. Rex. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod quia Joannes olimeustos ecclesiaeAlbensis, propter nequitiosam quondam Serenissimi Principis D. Caroli r'-gig-, piae memoriae patria nostri carissimi, naturális domini et benefacto­­ris sui, in ecclesia Albensi, loco scilicet suo honorifice sepulti, funeris etumulationem ejusque corporis effossi. deuudationem atque coronae ipsius aureae mirifici ope­ns, tempore suae depositionis in ipsius caput locatae, manifestam subtractionem juxta sui eriminis qualita­­tem, per sententiam archiepiscoporum et ceteroruin quam plurimorum praelatorum et baronutn regni, ma­nifestam nótám infidelitátis incurrendo, ad vescendum I. Lajos magyar és (1370—1382) lengyel király a fehérvári templomnak jobb szárnyára sz. Krisztina tiszteletére kápolnát építtetett és Nagyszombatban ki­múlván, tetemes kívánsága szerint e kápolnában té­tettek le örök nyugodalomra. Robert Károlynak 1327. született fiát Endrét nejé­nek Johannának pártja 1345. Aversában éjjel meg­fojtotta. Tetemeit Ursilius Minutulus nápolyi kano­nok Nápolyban takaríttatta el. István, Robert Károly 1332. született fia, erdélyi vezér 1354. veszte el életét azon háborúban, melyet I. Lajos Dusán szerb fejedelem ellen viselt. Lajos király kimúltával leányát Máriát koronáz­ták meg Fehérvárott, és a kormányt nagykorúságáig anyjára, Erzsébetre az özvegy királynéra bízták, Zsigmondot pedig Mária férjét az ország gyámjának czímével tisztelték meg. E közben, hogy (II.) Kis Károly előbb Fehérvárott megkoronáztatván mily gyászos végett ért a visegrádi börtönben, hól vagy kapott sebjeiben vagy erőszakosan múlt ki, tudva van a történetből. Ide csak az látszik szorosan tartozni, hogy egyházi átok alatt lévén, mint kiközösítettnek tetemei, ha temetetlenül nem hagyattak is, bizonyo­san minden szertartásos ünnepély nélkül tétettek le, és azt is, nem felszentelve megáldott földbe, sirhal­­ma imigy mai napig ismeretlen helyen hangoztatha­­tott fel. Erzsébet az özvegy és Mária a trónt bíró királynék a horvátországi lázadók főnöke Palisna János által foglyokal tartattak Novigrád Zágráb megyei várban, akiknek szabaditására 1387. Csehországból az or­szágba haddal jött Zsigmond előnyomulása hírére a velencziek Novigrádot kezdették inni, mire Palisna János Erzsébet királynét börtönében megfojtatta és testét a vár bástyáiról ki­vettette, tetemeit Jádra (Zára) lakosai temették el. A kiszabadított Máriát a velencziek Zengre utóbb Zágrábba vitték, hol Zsigmondnak adatott át, és 1395 Budán hunyt el, tetemei Nagyváradon takarittattak el, mint Zsigmond 1395 okleveléből olvashatni: „Me­dio tempore inclita principe domina Maria regina, felicis reminiscentiae, quondam contorali nostra, do­mino imperante, rebus exempta ad humanis et V­a­­r­a­d i­n­i tellaris gremio supremo decore commen­­data.“ (Katona, Hist. Crit. XL 385.) Hedvig a krakói várban szűnt meg élni 1399. A magyarországi Anjouk sírjait és emlékeit tehát a fehérvári és nagyváradi egyházakban kellene ke­resnünk; de azokat hiába keressük, mert Robert Ká­roly sírját, mint láttuk 1349 fosztották ki; utóbb pe­dig e templomokat magukat is vad kezek rombolták szét és dúlták fel a sírokat. Lássuk miként ? Közli PAUR IVÁN, pane doloris et aqua angustiae, perpetuo carceri est deputatus.“ s az ide érkezett sürgöny, hogy Napoli tönkre ment, mennyiségben s olcsón szolgáltatják a buda-ujlaki és be­szolgáltatott okot a hírre mérői. Nápoly borzasztó veszedel­kás-megyeri hegyek. Ez által az utak rendkívül szilár­dakká és tartósakká lesznek és oly egyenlőkké — a­hogy mondani szokták — mint a bőr. — Az újpesti kikötő aljánál, a hol a Rákos a Dunába ömlik, nagyszerű üveggyár terveztetik. E czélra a neve­zett torkolat körüli telkeket már, hir szerint egy vállal­kozó meg i­s vásárlotta. — Luck Lajos úr, mielőtt 14 éves, nagy tehetségű gordonkás leányával néhány havi műutazására indulna, még egy hangversenyt szándékszik rendezni. — A „B. H.“ örvendetes tudósítást ad a debreczeni gőzmalomról. Ez annyira kimenekült a zavarból, hogy 70­1 darab százforintos részvény aláírása következtében 200,000 ftnál több tiszta értéke van. 300 mázsa lisztet képes mindennap őrleni, mely mind minőség, mind ár te­kintetében a pesti gőzműloip gyártmányával kiállja a versenyt. Technical felügyelője Csányi Dániel. — A fóti nagyszerű park és gyönyörű templom meg­látogatása eddigelé a kényelmet szerető főváros lakosaira nézve nem volt kellemes utazás. A homokos ut s e mellett aránylag nem kis költség nem igen csábította Fótra a ki­rándulókat. Mindez megváltozik. Jövő tavaszszal a homo­­kos utat ki fogják kavicsozni, s hoszszában kétfelől faso­rokkal beültetni, szóval sétánynyá alakítják át. Nagyobb közlekedési könnyűség tekintetéből társaskocsik fognak közlekedni Fóttal. — A Pestet meglátogatandó malombirtokosoknak s gépészeknek egygyel több megszemlélésre érdemes tár­gyuk lesz a főváros környékén. A Rákoson levő ördög m­a r­o m. K. tanácsos ur tulajdona,­­ti mostani rendsze­rét egészen ujjal fogja kicserélni. Öl­ső gépe, melyet ez­után is a Rákosnak be nem fagyó vize fog hajtani, télen nyáron két annyi gabonát fog lejáratni, mint az eddig rendszer mellett. — A „Leviathan“, melynek vizrebocs­átása annyira próbára tette az ujabbkori erőműtant, végre jan. 31-én szerencsésen úszóvá tétetett, s Deptfort átellenében a Themzén büszkélkedik. — Szegi­ urnák hiában monják váltig, hogy minden, a mi a költő művében van, a mi abból kitetszik, bírálat alá esik. Ő váltig azt erősíti, hogy valamely mű irányának bonczolgatása gyanúsítás, pellengérre állítás. Hiában se róztuk elő a múltkor, tapasztalati adatok nyomán, hogy a kritika ellen épen szépirodalmi lapjaink, melyeknek igaz­ság szerint kötelességük volna (a kritikát képviselniük) egyszer egy, máskor más, egymással ellenzett vádakat hoztak fel. A sorozat még nem is volt teljes, Szegfi úr maga is kiegészíthette volna. Ezt nem vártuk tőle, de azt elvár­tuk, hogy ha felel előbbi czikünkre legalább meg igyek­­szik c­áfolni. Hozzá is fog. A Szépirodalmi közl.1 - ik számában hosszú czikket ír a borítékra Gyulai Pál ár­nyékához. Ebben ugyan azt akarja mutogatni, hogy azon kis rajz, melyet a kritikánk ellen felhozott vádakról adtunk, nem áll. De a­helyett, hogy azt bizonyítná be, hogy a „Pesti Napló“ állítása nem tapasztaláson, nem tényeken épül, azt bizonyítgatja, hogy a forma, a moral stb. mind szük­­séges a drámában. Egy példát ho­zunk fel a czikkből. Szegfi idézi azon szavainkat, me­lyekben azt mondjuk, hogy ha a magyar kritika azt ál­lítja, hogy valamely mű formája rész, némelyek azt hoz­zák fel, mi köze a kritikának a formához ?“ A­helyett, hogy Szegfi állításunk igazságát kétségbe vonná, szóról szóra ezt írja : „A drámai forma annyira nélkülözhetet­len kelléke a drámának, mint az, hogy a kritikusban , a tiszta felfogás ízléssel párosuljon. Bármily felséges le­gyen tehát a morál, bármily kifogástalan az irányeszme, a dráma nem nélkülözheti a kellő formát. Az árnyék (t. i. Gyulai árnyéka) tehát olyasmit állít, a­mit nem tud be­­bizonyítni.“ Ezt feleli Szegfi. Az idézett hely elején te­hát nem tagadja, sőt épen azt bizonyítja, hog­y a forma szükséges, a mi a mi saját hitünk. Épen mint furcsa dol­got hoztuk fel, hogy némelyek akkor, midőn a kritika a formát követeli, azzal felelnek, hogy a formát elengedik a morál és irányeszme kedvéért. Szegfi tehát mellettünk és a kritika mellett beszél, holott pedig meg akar c­áfolni. Soha ily harczost, a­ki önmagát veri az ellenfél helyett! Aztán az előzményből ily következtetést von : tehát az ellenfélnek nincs igaza! — Hát nem elég az, hogy har­­czával teszi magát nevetségessé e szomorú lovag, hanem a comicumot még bárgyú diadalérzettel is tetézi! — Ily rettenetes vad ellenséggel szemben legjobb volna komo­lyan, egész fegyverzetben síkra szállanunk s úgy szóla­nunk hozzá, mint hatalmas és veszélyes ellenfélhez. A mulatság érdekes volna, — de mi nem akarunk Szegfi kedvéért komédiázni. Elég nevetséges az ő nehéz moz­gású eszének kinlódása, az a bölcs arcz, melylyel egyegy PESTI NAPLÓ. Pest, febr. 6. A „Gazdasági Lapok“ban olvassuk : Örömmel értesítjük a t. gazdaközönséget, hogy azon pá­lyázás következtében, mely ab. S i­n a Simon ur hazafius nagylelkűségéből különféle fontos gazdasági kérdésekre vonatkozólag a múlt év elején megnyittatott, a kitűzött határidőig (jan. 31. 1858) összesen 15 versenyirat érke­zett be hozzánk, nevezetesen a füvészetre egy, a gazd. építészetre három, a procentuatiora négy, a gazd. szám­­vezetésre hat, végül az állattenyésztésre egy. A földtani kérdésre nem jelentkezett pályázó. — Örömmel jegyez­zük meg továbbá, hogy a lapjaink m. é. 44. számában „a parasztgazdaságok czélszerű­ rendezése“ érdekében ki­tűzött pályakérdésre a határidő lejártával (jan. 31,1858.)­ összesen nyolcz versenyző jelentkezett. — (Az uj harminczadi épület). Pest városa az orszá­gos kincstárnak az eddigi harminczad épület helyéért (a német színház közelében), a földunasoron levő Super téren egy 2000 négyszög­ölnyi telket adott cserében. Ez utóbbi helyre nagyszerű harminczad épületet fog emel­ni a kincstár. Mihelyt kitavaszodik, a legnagyobb erővel fognak az építéshez látni. A költségvetés 700,000 frt. — A vasúti indóház környékén jövő tavasszal számos új ház fog építtetni. A házterveket már be is adták az építési bizottságnak. — A már eladott pesti czukorgyárt mostani tulajdo­nosaitól egy külföldi vállalkozó szándékszik megvenni, már foly az alkudozás. A gyárhoz tartozó s körülötte fekvő puszta telkeket, kisebb házhelyekre osztva szándékoznak áruba bocsátani. Pestnek felső része, mely a város többi részéhez képest aránytalanul növekszik, ez által új, tete­mes kiterjedést nyer. — A város utczáinak járdakövekkel való ellátására a visegrádi és maróti kőbányákban több száz mun­kás dolgozik jelenleg. A hajózás megnyíltával a szállítás nagyban fog megkezdetni. — A pesti hengermalom nagy mennyiségű lisztet szállít jelenleg a felső megyékbe. A szállítás azon fuva­rosok által tör­ténik, kik Liptó, Turócz stb. megyéből vasat, üveget, s nyers termékeket szállitnak Pestre. — Uj forrás a magyar történetbuvárok számára ! —­ Lengyelországnak, mely mint tudva van, a múlt század elejéig folytonos és szoros diplomatiai összeköttetésben állott Magyarországgal s az erdélyi fejedelmekkel, tör­téneti emlékeire egy becses gyűjtemény indul meg, „Mo­­numenta Poloniae historica“ czim alatt. Szerkesztője Bie­­lawski Ágoston, ki a történeti emlékek összegyűjtése ked­véért utazást tett Bécsbe Prágába, Drezdába, München­be, Posenbe, Varsóba, Sz.-Pétervárra és Moszkvába. A­­ gyűjtemény első kötete, mely a 9-ik századtól a 12-ig­­ közepéig terjed, sajtó alatt van. Az emlékek azon nyel­ven fognak megjelenni, melyen írattak, csupán az angol, szász, zsidó és ó szláv iratok mellé csatoltatik lengyel fordítás és magyarázat. :— Jövendőben a Pestről annak határáig vezető or­szágutakat nem kavicsosai, hanem vert mészkővel fogják makadámozni. A hozzávaló mészköveket nagy nagy semmit mond, s az a logika, melynek lánczán egy­egy súlyos következtetést dob ellenére, s aztán mikor a láncz a buzogány gombjával együtt az ő saját nyakába csavarodik, még ő tartja magát győztesnek ! — De még egy két észrevételt kell tennünk. Szegfi Mór úr az ortho­­graphiában uj jelzési módot talált fel, melyet csak ő tu­dott eddig. Korábbi csikkében e szó „gyanusitólag“ két vizfekta óriás közt állt egy mondat közepén igy : — gyanusitólag — Szegfi azt mondja, hogy a két vonás közé szoritás által épen ki akarta emelni azt a szót, mely közte van. Európában minden más, kevésbbé for­télyba ember a mi ily jel közt van úgy veszi, mint mel­lesleg oda tett szót. A régen gyakrabban használt zár­jelet pótolja. Szegfi úr gyakran használja az „escamo­­tage“ szót ellenünk — úgy látszik érti is, a csintalan.— Legfurcsább Szegfi csikkében, s egész polémiájában, hogy míg azt vitatja, hogy a kritika csupa vaj, czukros csemege legyen, míg azt mondja, hogy a kritikának semmi köze a költőhöz: a czikk elején mindjárt azt írja, hogy a „P. Napló“ előbbi feleletében félre nem ismerhető Gyulai szelleme. Mi köze Szegfinek ahhoz, ki írta a czikket ? — Mi köze ahhoz, hogy sugalták-e vagy nem ? Szegfi úr tovább megy. A „Pesti Napló“ újdonságiróját elnevezi Gyulai árnyékának. Ezzel akarja mind Gyulait, mind árnyékát megsemmisitni. Tehát Szegfinek a szent harcz­­ban Dózsa mellett szabad nemcsak­­szándékról s az író meggyőződéséről, hanem személyről is — gyanusító­lag —is szólani. — Jól van szóljon, hanem engedjen más­nak is szabad szólást Mi azonban nem panaszlunk, itt is csak a következetes Szegfi-féle logikának egy példáját akartuk felhozni. Oh! logika árnyéka, bocsásd meg neki az ő bűneit; ha ugyan te megbocsátasz annak, a ki nem tudja, mit beszél! A pesti jótékony nőegylet f. hó 15-én tartandja meg bálját a Lloydtársulat termében. Mint alkalmunk volt lát­ni, olly fényes vendégseregnek lesz e bál találkozó helye, min­t fővárosunk legszebb báljai szoktak felmutathatni. Nemzeti színház. Febr. 3-dikán „Szerelm­es ördög.“ Ballet. A britet sem marad hátra, ő is szapo­rítja a színház bajait. A febr. 3-kán kiadott szinlap je­lentése szerint csak Bartháné, Latkócziné, Munkácsy Flóra betegek, s csak Ellinger és Egressy utaztak el szabadsággal. Belko Jozefa k. a. se nem beteg, se nem utazott el. Nem bizony, hanem az erkélyről nézte a bal­letet, melyben mint Lilia (Belke k. a. szerepe) Rotter Mann léptethetett fel. Ha e felléptetés által az előadás nyerne, akkor helyeslőleg fogadnék a helyettesítést, de miután azt tapasztaljuk, hogy e változás folytán a ballet legszebb részének a 3 ik felvonás bűrtánczának el kel­lett maradni, akkor csak sajnálattal kell feljegyeznünk azon jelenséget, hogy már a ballet is szaporítja a színház bajait. Febr. 4. Bérletszünet (ismét.) Piatti Alfréd ur­nák violoncello művésznek Londonból hangversenye. Ezt megelőző „Angolosan“ vígjáték. Gibbon Eduard (az angol) minden bohós viselete mellett sem uszíthatja inasát a szobaleányra a mint ez színpadunkon történik s John (szolga) sokkal jobb tisztelettel tartozik ura (és a közönség) iránt viseltetni, mintsem hogy ölelgetéshez fog­jon ! De ha uszítják. E minden jobb ízlést sértő végjele­net nem való a nemzeti színpadra. Szilágyi ma is hadart, ma sem tudta kellőleg szerepét. Az előadás nem volt össze­vágó , elkésés is történt. No de hol fény van, ott kell árny­nak is lenni. A fény alatt Piatti játékát értjük. Pi­atti urat nagy hir előzte meg s mi a lapok magasztalásait igazoltaknak találtuk. Hangszerét bámulandó könnyűség­gel kezeli. Egészen uralkodik rajta s igy minden hang, me­lyet abból kicsal még a legmagasb akkordokban is, egészen tiszta. Játéka, mely a virtuozitásig fejlett, biztos, a legna­gyobb bravourát könnyed­ és mondhatni gyöngédséggel adja elő. Ekként hallottuk tőle, előadva Schubert „L­i­t­a­­n­i­á­j­á­t.“ A hangverseny részletei voltak: „Andante“ és ,Finale“ Molique D-dúr hangversenyéből gordonkán ze­­nekarkisérettel. 2. Verdi „Macbeth“jéből karének. 3. Litania é­s „baskír dalamok“ gordonkán zongora kísé­rettel. 4. „Ernani“ból magány (nem ma­gán dal) Frid­­richné a. által. 5. „Bevezetés és változatok“ Lammermoni Lucia dalamaiból Piatti úr szerzeménye. Fridrichné a­­ki a múlt hónapban egyszer sem lépett fel, úgy látszik a szünnapokat nem fordító tanulmányra. Magas hangjai nem voltak biztosak. Magyar Akadémia. A magyar akadémia mathematikai és ter­mészettudományi osztályainak, Nagy Károly rendes tag­benhagyott fizetéséből alkotott, háromszáz frtnyi geológiai jutalmára, 1. évi január 31-kéig mint határnapig három pályairat érkezett, u. m. : I. „Földtani tanulmányok Selmecz tájé­káról“ egy abroszszal és 85 darab* szikla faj -mutat­­ványnyal; jeligéje : A világ oly gömb, melynek kö­zéppontja mindenütt van, s melynek kerülete sehol sincs. Pascal.­II. „Máramarosmegye is­mertetése“ egy geognostikai térképpel (mely hiá­nyozván, annak rögtöni pótlása kéretik). Jelige: Hass, alkoss, gyarapits,s a haza fényre derül. —„ III.Pest­­buda környékének födtani f­eir­ás­a“ ; jel­igéje : Haec studia nobiscum peregrinantur. — A jel­igés levelek rendben találtatván, az akadémia és Ku­­binyi Ágost tiszt. tag pecséteivel külön borítékba be­zárva, a pénztárnoknak adottak által őrzés végett; a pályairatoknak pedig három bíráló rendeltetett. A pá­lyázás eredménye, mihelyt a bírálók az összehasonlító vizsgálaton át fognak esni, közzé fog tétetni. Kelt Pesten, a febr. 1-jén tartott osztálygyű­lésből, 1858. T­o­­­d­y Ferencz, titoknok. Nemzeti szinházi játékrend 1858-ban. Január. 1-jén „Hunyadi László“ eredeti dalmű; 2-dikán először „Antonius és Kleopatra“ shakspeari színmű; 3-dikán „A csikós“ eredeti népszínmű; 4-dikén„Gar­rick Brisztolban“ német vígjáték; 5-dikén „Ördög Róbert“ franczia dalmű; 6-dikán „Farsangi iskola“ eredeti vígjáték; 7-dikén „Eszmeralda“ tánc­játék; 8-dikán „Végrendelet“ eredeti színmű; 9-dikén „Má­tyás diák“ eredeti népszinmü; 10-dikén bál; 11 dikén „Gyászvitézek“ eredeti szinmü; 12-dikén „Rigoletto“ olasz dalmű; 13-dikán „Marót bán“ eredeti szinmü; 14-dikén „(A) szevillai borbély“ olasz dalmű; 15-kén „Dózsa György“ eredeti színmű; 16-dikán „Dom Se­bastian“ franczia dalmű; 17-dikén „Két pisztoly“ eredeti népszinmű; 18-dikán „Fürdőre kell mennie“ franczia vígjáték s ezzel hangverseny; 19-dikén „Er­zsébet“ eredeti dalmű; 20-dikán „Gritti“ eredeti szinmű; 21-dikén „Katalin“ tánc­játék; 22-dikén „Estve és reggel“ eredeti vígjáték; 23-dikán „(A) troubadour“ olasz dalmű; 24-dikén bál; 25-dikén „Robin orvos“ franczia vígjáték s ezzel hangverseny; 26-dikán „Hunyadi László“ eredeti­ dalmű; 27-dikén „Katalin“ tánc­játék; 28-dikán „Ő nem féltékeny“ német vígjáték s ezzel hangverseny; 29-dikén „Saint- Georges lovag“ franczia vígjáték; 30-dikán „Liliomfi“ eredeti vígjáték; 31-dikén „(A) vén bakancsos és fia a huszár“ eredeti népszinmü. Előadás volt összesen 29, ezek közöl tisztán szín­műi 15, dalműi 8, tánc­játéki 3, színműi hangverseny­nyel 3. Szinmü adatott elő 18-szor, még pedig 12-szer eredeti, 6-szor idegen; dalműt adatott elő 8-szor, még pedig 3-szor eredeti, 5-ször idegen. Újdonság egy — az is csak itt újdonság : „Anto­nius és Kleopatra“ Shakspearetől. A színészek, énekesek és tánczosok elfoglaltatása tekintetében következő arányok mutatkoznak : 14-szer játszott Szilágyi; 12-szer Feleki; 11-szer Réthi; 10-szer Szerdahelyi és Udvarhelyi Miklós; 9-szer Füredi ; 8-szor Jekelfalusy és Lendvai; 7-szer Fáncsy Ilka, Kőszeghy és Tóth; 6-szor Egressy, Hollósy­ L­uc, Jókainé s Némethi; 5-ször Bulyovszkyné s Eötvös Borosa; 4 szer Aranyvári Emilia, Benza és Téli Emilia; 3-szor Campilli s Komlóssy-K-né; 2-szer Ellinger; 1-szer Ellingerné, Latkócziné s Szigeti; 0-szer Fridrichné. (Kaiserné mint vendég 6-szor). Gazdasági és kereskedelmi szemle. A gabonaüzlet múlt hó második felében valamivel élénkülni kezdett Angol és Poroszországokban, s en­nek oly jó hatása volt az odessai piac­ra, hogy ott is a léha gabonakereskedés megindult, s ausztriai már­

Next