Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-01 / 2491. szám

legközelebbről a vevők concurrentiája fogja megha­tározni. A gabonaárak emelkedő irányukat szilárdan tartva 29- ke óta annyi változást szenvedtek, hogy a hitelin­tézet már a fejérmegyei búzát is a bánságival egy áron 1 frt 30 pkrra jegyzi, tiszai búza 3 frt 18 krra, bácskai 3 frtra jegyeztetvén : holnapra pedig a pesti csarnoknál s hetivásáron is emelt árjegyzéket vá­runk ; annyival inkább, mert a múlt heti s még most is folyó kelendőség által a Pesten raktározott külön­ben is gyérkészlet nagyon megfogyatkozott; különö­sen bácskai s fejérvári búza csaknem egészen hiány­zik.­­ Az alsó piaczok közül is nemcsak Aradról tu­dunk már 3 portos árjegyzéket felmutatni, hanem Perjamosról is azt írják, hogy a búza 2 frt 42 piron kél, az adók pedig már szintén 3 portot is követelnek, mit, a­mint a körülmények állanak, rövid időn meg is fognak kapni Mint a gazdaságra nézve érdekes újdonságot köz­löm, hogy a „Moniteur de l’Agriculture“ szerint Blan­­court vegyész Marseilleben azt találta fel, hogy mi­kép lehet a búzából őrlés nélkül vegyészi utón lisztet készíteni, s ily után 20 percz alatt ugyanannyi lisztet gyárt a búzából, korlátlanul, mint mennyit a búza nyomott, tehát mintegy 25 százlék­val van gyártás módja az őrlés irányában előnyben. Ez igen fontos találmány, ha igaz. Odessában máj. 21-ki tudósítás szerint azon napi héten még élénkebb volt a gabonaforgalom mintsem azelőtt is, míg név szerint a máj. 14-ki tudósítás 8 nap alatt 47,000, már a 21-ki a következett 8 nap alatt 78,000 tschettwerre teszi a gabona kelendőséget. To­va szállitatott ugyanő 8 nap alatt tettlegesen 42,100 quarter, mely mintegy 200,500 ausztriai mérőt tesz, és ebből Angolország különböző kikötőibe ment 22,600 (= 107,600 mérő), Marseillébe, 19,500 quar­ter (= 92,000 mérő) még a tavasz óta Marseillébe egyszerre ily mennyiségű gabona nem ment, s fi­gyelmet érdemel, hogy mintegy 22,000 mérőnek jun. 30- dika előtt Marseillebe való megérkezésére juta­lom is tűzetett ki. Tokaj, máj. 29. Az utóbbi b. keresztúri úgy­nevezett pünkösdi vásár tegnapelőtt végződött. Ezt a pesti kereskedők is meg szokták látogatni, s más viszonyok közt, egyike volt vidékünk jelentéke­nyeb vásárainak. Jelenleg azonban ez is élénktelen volt. Gabonanemüekből kevés hozatott be. úgy lát­szik, a gazda nem siet az eladással, főleg miután az őszi vetések vidékünkön általában silányak. Ily vi­szonyok mellett, vevő is számosak érkezvén, a termé­nyek ára tetemesen emelkedett; búza 3—3 f. 12 kr., rozs. 2 f. 12 kr. — 2 f. 30 kr., tengeri 2 f. 30 kr., zab 1 f. 30 kron kelt mérője. Árpa hiányzott.­­ Nyers bőr elég volt, azonban csak nyomott áron kelt. Szesz szilárd ár mellett, alig egy pár kiseb részlet adatott 12 ma kron el. Rendes vevőink, a miskolcziak hihető­leg Pest vidékére irányzák utólsó időben figyelmüket, mert nálunk jelenleg kevesen mutatkoztak. — Szar­vasmarha, mint minden utóbbi vásáron, itt is nagy bő­ségben volt, jó kevés és kelet nélkül, mire a vidé­künkön általános takarmány szűke nem csekély be­folyással lehet­. Időjárásunk néhány nap óta esős, s elég kedvező volna, ha jótékony befolyását az ez évben nálunk szerfelett uralgó kemény éjszakkeleti szél nem egyen­súlyozná, mely a napokban oly zord volt és annyira dühöngött, hogy az érzékenyebb fajú fákat és csak­nem minden kerti növényt tetemesen megrongált. A szőllő, mely a kemény hideg által úgyis érzékenyen visszalökve van, szintén sokat szenvedett a szélroham­tól ; a fedetlenül maradt tőkék nagyobbrészt el­fagytak, s átalában jó szüretre naponkint kevesek kilátásunk . Az utóbbi esőzés őszi vetéseinkre már későn, a j­van, tavaszira pedig elég korán érkezett; az elsők már s­kalászban vannak, az utóbbiak p­edig, bár néhol gyen­­­gék, hihetőleg felüdülnek, a tengeri még eddig jó re­ménynyel biztat. Az üzlet és forgalom ügye vidékünkön szomorú, válságos helyzetben pang. A múlt évi pénzválság kö­vetkezményei a vidéki kereskedők helyzetét is tete­mesen megnehezítik, más részről a termelő osztály pénztelensége szintén nagy mérvben érezhető. Kivite­­lünk jó­formán semmi, a bevitel szintén jelentéktelen. A Tisza vízállása apadásban, ma 11­­0 felül; oly sekély vízállás, mi május végén ez előtti években soha elő nem fordult és annyival szokatlanabb, mivel rende­sen minden évben ez idő tájban szokott a második ár, a zöld árja bekövetkezni. KÜLFÖLD. Angolország. A Times írja, hogy a­mint mond­ják, M. Lesseps, miután a török udvartól a suezi csa­torna ügyében nem kielégítő választ kapott, Cairoba készül, megkérni a basát, hogy a munkát mint magán­vállalatát kezdesse meg. Alkalmasint, mond a Times, ebben csak annyi igaz, hogy miután a tisztelt urat konstantinápolyi fiaskoja lehangolta, baráti előtt oly­­formán nyilatkozott, hogy a szultán daczára is kivi­szi tervét. Csakhogy Said basa nem mer ily engedet­lenséget követni oly tárgyban, mely iránt a szultán fensőségét elismeri. Azt is mondják, Lesseps­ur meg­­kísérli az értekezlet elé vinni a dolgot. Szeretnék kérdeni, mond a Times, várjon a párisi értekezlet en­gedménye kell-e rá, hogy alföldön egy vasutat épít­hessünk, vagy londoni omnibusainkat megindíthas­suk ? Azonban Lesseps maga is ellenmondásban van. Előbbi szándéka szerint a csatornaügy oly magán­kérdés, melyhez még a szultánnak sincs köze; a másik terve szerint oly fontosságú dolog, mely fölött egész Európát illeti a tanácskozás. Az egész, mint látjuk, nem egyébb, mint a tervező üres fenyegetése. Mindemellett is a Times figyelmezteti az egyiptomi basát, népe érdekében, ne hallgasson a tervező alta­tásaira. Ha a szultán tekintélye ellen akarna föllépni, komoly bonyodalmakba keveredhetnék. A cairo-suezi vasút azért épül firman engedélye nélkül, mert csak az alexandriai-cairoi vonal folytatása, melyre ki volt kérve a török udvar engedelme. De a politikai tekin­teteket mellőzve is, sárba dobottnak tekinthetné a basa a suezi csatornára adandó pénzt. Az angolok egy szívvel lélekkel mondják, hogy azon csatorna nem kivihető s ha létesíthető is, nem jövedelmezhet.­­ A déli buckinghamshireiek tegnap Disraeli és parliamenti collegája Du Pre tiszteletére lakomát ren­deztek. Mintegy 500 ember volt jelen, azok közt Ho­ward Vyse ezredes mint elnök, Buckingham herczeg, Orkney gróf, Williams ezredes, Knol ezredes, Ber­nard és több parliamenti tag. A lakoma tereme egy e czélra felállított sátor, gazdagon föl volt ékesítve virá­gokkal, gályákkal és zászlókkal. A zászlóíron követ­kező feliratok voltak : „piszaeli és népszerű intézmé­nyek,“ „Disraeli és a hazai ipar védelme!“ „Disraeli és intézményeink,“ „Forti nihil difficile!“ „Da­­re és függetlenség!“ stb. Az ő felsége minisztereire ürí­tett áldomásra felelvén, többek közt mondá Disraeli: „talán emlékeznek önök, mint bukott meg egyszerre addig hallatlan módon egy addig mindenhatónak tar­tott kormány !“ Aztán kiemelte szónok, hogy Derby lord igen nehéz körülmények közt s csak akarata el­lenére, csupán kötelességérzetből, épen nem hiúság által vezéreltetve vette kezébe az állam kormányát. Meglepő volt szónok következő nyilatkozata : „kön­nyű dolog most fitymálni, sőt el is felejteni a veszé­lyeket, melyeket kikerültünk. De ha én mondom, és­pedig komolyan mondom, hogy midőn mi hivatalba léptünk, a béke vagy háború kérdésének eldöntése már nem is napoktól, hanem óráktól függött, nem feledik önök, hogy a béke fel jön tartva, s az or­szág becsülete is megmentetett.­­ Emlékeztetem továbbá önöket, épen akkor két polgártársunk szen­vedett idegen börtönben már régóta, s azon kor­mánynak, mely oly nagy hatalommal dicsekvék mind bel- mind külpolitikáját illetőleg, nem sikerült őket megszabadítani. Pár hét alatt — mondhatnám pár nap alatt — sikerült Derby lord kormányának a fen­­forgó nehézségeket elhárítani, s diadallal hozni őket vissza hazájukba.“ „Majdnem háború támadt Szar­dínia és Nápoly közt, a háború, a­mely a világot lángba borítja vala, csupán azért, hogy zavarba hozzák vagy megdöntsék azon kormányt, melyet a királynő érett megfontolás után választott, s a­mely egyedül merte a felelősséget elvállalni.“ Indiát illetőleg az előbbi minisztérium politikáját a boszú politikájának mondó Disraeli, míg a mostani minisztérium politi­káját a magán­vagyon iránti tisztelet, vallásos türe­lem és a nép erkölcseinek, szokásainak tekintetbe vé­tele jellemzi. „Azt mondják, folytatá Disraeli, gyön­ge kormány vagyunk és semmit sem tettünk. Már pedig megmentők Anglia becsületét; feltartuk a bé­két ; kiszabadítók szenvedő honfitársainkat a börtön­ből ; fedeztük a deficitet, s az adókat meg sem növel­tük, s elveket állitunk föl ind birodalmunk újra rendezésére , melyeket Anglia helyesel, Európa bá­mul s a melyeket követve, fentartjuk hazánk nagysá­gát és hírnevét!“ A ház eljárása iránt hálás érzettel nyilatkozott Disraeli, mint a­mely nemes lelkű udva­riasságot tanúsított a miniszterek irányában. Annál keményebben kikelt az ellenzék ármányai és fari­­zeussága ellen. Hasonló anarchiára, mint a múlt pén­teki viták alatt volt az ellenzék között, nem mutat példát az alsóház története stb Disraelinek ezen beszédét Russ e 11­1. kemé­nyen megtámadta az alsóház máj. 28-dikai ülésében. Kérdé, minő okokból fenyegetett a Francziaországgal való szakítás­? Tagadta, hogy a korábbi miniszté­riumnak Indiában irtó háború lett volna czélja, s úgy véli, hogy a Cagliari-ügyben erélyesebben kell vala föllépnie. Disraeli kitérőleg felelt. A Francziaország­­gal való viszony igen kényes volt, midőn Persigny elutazott; maga Palmerston is tartott tőle, hogy a szö­vetség felbomlik. — Raguzából érkezett távirati tudósítás szerint „Coquette“ angol hadigőzös oda érkezett. — Az oláhországi díván alelnöke és titkára köszö­­netüket fejeztek ki egy Gladstonehoz intézett iratban, a dunai fejedelemségek ügye iránt tanúsított részvételéért s az unió pártolásáért. — Angliában is alakult választmány aláírást gyűj­teni Lamartine részére. A „Times“ melegen pártolja ez aláírást, kiemelvén Lamartinenak 1848 ki érdemeit. — Az „Advertiser azon hírrel lep meg bennünket, hogy a felsőházzal tartott értekezletekben az alsóház végre elismerte azon elvet, hogy a zsidóknak joguk van a parliamentben ülni, s így báró Rothschild el­foglalja alsóházi ülését. Arról hallgat a tudósítás, hogy az eskü elengedtetik-e, vagy pedig a törvény kiszabta eskünek csak egy részét fogják a zsidók le­tenni. Francziaország: A conjecturális politika most fő­leg azon kérdéssel foglalkozik Angol- és Francziaor­­szágban, hogy meddig tart még az Angol- és Fran­­cziaország közti szövetség. Így az elméket nem ke­véssé foglalkoztatja a háború esetleges szükségessége is, mely háború a „hadseregnek“ foglalkozást adjon és a „nagy nemzet“ hivatása felőli öntudatát a „ci­­vilisatio“ érdekében, feléleszsze. Az „Univers“ mély elkeseredése Angolország ellen s azon állítása, hogy az Angliával a szövetség sokkal veszélyesb mint a forradalom, sok helyi viszhangra talál, habár e lap azon javaslatára, hogy Francziaország a szomszéd kisebb országok felett protectorátust gyakoroljon, nem nagy figyelemre méltattatik is. Olaszországot te­kintik oly pontul, mely alkalmilag a franczia hadi rendszabályokra nézve kiinduló pontul szolgálhatna, különben Civita­ Vecchia megerősítése nem volna fel­fogható. Ki ellen erősítik e kikötőt ? A szövetséges szárd ellen csak nem, ki Genuát is készséggel átfogná a franczia flottának hadi alapul engedni ? így csak Angolország ellen történhetik az,, hogy közép Olasz­országnak e kulcsa Francziaország kezében marad­jon. Antwerpennek (Páris város módjára) megerősít­­tetésének terve arra mutat, hogy a neutrális Belgium­ban se bíznak a béke tartósságában. Orsini levelei mint termékeny mag, hullottak Olaszország földjére s a mámort a tengeren tulon, Alexandriában is felidéz­ték, hol a szárd alkotmányi ünnepély alkalmával, mint írtuk, a katholikus­ templomban a legdühösebb proklamatiók szóvattak el az olasz szabadság mellett. Ennek folytán az Alexandriában tartózkodó francziák biztosságára franczia hajócsapat evezett oda. A politikai körök hangulatáról hasonló értelemben tudósít a „D. A. Z.“ párisi levelezője is. Mindinkább kezdik hinni, mond, hogy Francziaország kormány­zója háborúra gondol, csak a kedvező pillanatot várja meg. Bizonyos határig Angolország nem gátolná ter­veiben Napóleont s a szárazföldön folytatandó har­­czaiban a győzelem a franczia zászlónak biztosítva volna, mert a hadjáratot hatalmas tengeri ereje is tá­mogathatná. „Ez alkalommal, jegyzi meg a „D. Alig. Zrg“ levelezője, lehetlen csodálkozásunkat ki nem fe­jeznünk a felett, hogy a két nagy német hatalmasság oly keveset tőnek hajóhadaik kifejtésére, hogy há­ború esetében sokkal kisebb államoknak se tudnának a tengeren megfelelni, így Dánia Poroszország min­den kikötőjét blokk­ozhatná.“­­ A franczia tengerügyi minisztériumban szaka­datlanul nagy munkásságot fejtenek ki. E pillanat­ban a császár és kormánya nagyobb figyelemmel vi­seltetik a flotta mint a hadsereg iránt. De ez természe­tes, mert­ a franczia hadsereg organisatiája a fejlődés tetőpontjára ért, míg a flotta tökéletesítésre vár, hogy az angollal megmérkőzhessék. A hadihajóknak lö­­mentes vaslemezzel bevonása még eddig nem tünte­tett fel kívánt eredményt. A tengerügyminiszter most újabb kísérletet tétet a „Jemappes“ hajón s az uj ta­lálmány alkalmazása nagyobb hajókon kivihetőnek mutatkozván, az az egész flottánál használatba fog vétetni. — A conferentiának máj. 26-kan tartott 2-ik ülé­séről, természetesen kevés szivárgott ki a közönség tudomására. A franczia lapok ez ülést igen élénknek állítják, 12 és 9 órától majdnem 5 óráig tartott. Miu­tán Talleyrand biztosnak a fejedelemségek rendezé­séről szóló jelentése felolvastatott, Franczia- és Tö­rökország képviselői közt élénk vita támadt, mely alkalommal a franczia meghatalmazott kormányának sérelmeit adta elő. Fuad pasának azon szemrehányás ellenében tett nyilatkozatát, hogy a Porta Francziaor­szág irányában hálátlanul viselte magát s számos ál­dozatát sikertelenné tette, Hübner úr erélyesen támo­­gatá. Fuad nyilatkozatát részvéttel hallgaták Angol- és Poroszország képviselői, mig Oroszország megha­talmazottja, minden tartózkodása mellett is, el nem titkoló rokon­szen­vét a franczia felfogás ellenében. A legközelebbi ülés jun. 5-re halasztatott. A 2-dik ülés­ben egy albizottmány küldetett ki, melynek tagjai Hübner, Kisselef és Fuad pasa. E bizottmány egy különös tárgygyal fog foglalkozni. Hogy a montenegrói kérdés Stambulban fog elin­­téztetni, bizonyosan állítja a „Nat. Ztg.“ levelezője. E bizottmány már jun. első napjaiban össze fogna ülni. A Julien de la Graviére contre-admiral Gravosa kikötőjét elhagyta és Elekbe ment, hogy a tényállás­sal jobban megismerkedjék. Ez­úttal értekezett a tö­rök hajóhad parancsnokával, s mondják, hogy a tö­rök tábort is meglátogatandja. A Lyons admirális hajóhadához tartozó és az adriai tengerre evezett ha­jók visszahivattak. Más értesítés szerint e hajók oda nem is mentek. Most okosodjék ki a ki tud. A „Pays“-ben olvassuk: „Az angol admiralitásnak a tartalék hajócsapat felszerelésére vonatkozó rende­lete több külföldi lap által hamisan értelmeztetett. E járművek hivatása az evolútiókra szánt és elhasznált hajókat pótolni. E rendszabály tehát semmi jelentő­­séggel nem bír. Meglehet, hogy e hajók egy része azon rendeltetéssel is bír, hogy Viktória királynőt azon ünnepélyre kisérjék, melyről oly sokszor volt említés... — Boinvilliers államtanácsos a császárhoz hiva­tott Fontainebleauba, hogy véleményét mondaná meg a jótékonysági alapokra vonatkozó belügyminiszteri rendszabály felett. Az államtanácsos határozottan az ellen nyilatkozott s tudata a császárral a rész benye­fejtett ki s kire tanusittatik az is, hogy S—er az ő segélyével készült álkulcscsal szökött meg pesti börtönéből. Ellene szól Makó János testvérén kívül Fü löp, a két F—1, K—tra stb. társainak érvényes vallomása, melyből kitűnik, hogy Pestről Gyúróra ment S—erhoz, kitől 40 darab 5 forin. 10 frtost vett át, hogy F—nek több ízben bankjegyeket adott, hogy S—errel levelezésben állt, hogy annak az eszközök megszerzésében segédkezeket nyújtott, S—er maga mondá, mikép­p minden szükségeseket Mikó Páltól kap meg. Más tanuk igazolják S­­er­­rali összejövetelét ennek elfogatását megelőző na­pokban. Reá 14 év­i nemesség elvesztése kéretett kimondatni. T—11 András és T—11 Ádám (birtokosok), kikre részint bűntársaik, részint más tanuk bizonyítják, hogy egyrészt hamis bankje­gyeket vettek át és pedig jó pénzért is, elterjesztés végett, melyeket ki is adtak; másrészt másokat is rá venni igyekeztek , hogy a terjesztési műkö­désben részt vegyenek; és hogy az első a szüksé­ges kőlapnak Peströli elszállításában is részt vett; elsőre 12 s a másikra 10 évi súlyos börtön kéretvén; továbbá P­m­er Pál és István (haszonbérlők) kikre bűntársaik öszhangzólag vallják, hogy hamis bankje­gyeket vettek át készpénzért s azokat részint kiadták részint másoknak adták át elterjesztés végett; utób­bira azt is, hogy T-rel és Fü­ pel Pestről a hamisítás­hoz kellő követ együtt vitték Vadkertre; ezeket ön saját vallomásaikban is elismerék, előadván részlete­sen a pénzöszvegeket, büntetésül 10 é­v inditványoz­­tatván; Ger­negger Fülöp (haszonbérlő) kire önvallomása s társai tanúskodása által bebizonyult, hogy Pa-tel hamis jegyeket vett át terjesztés végett; bűnösségére mutatván az is, hogy elfogatván, hamis nevet vetít fel s hamisan azt állitá, hogy a hamis jegyeket lóeladásnál kapta, reá szinte 10 é­v követvén. Hi­czi Ferencz(paksi birtokos)Molnár Kovács Mihály (halasi lakos önvagyon nélkül és K­ö­k­é­n­y János (birtokos) kikre önvallomásuk, bűntársak vallomása és más tanuk nyilatkozata által bebizonyult, hogy különbféle módokon hamis jegyeket szereztek magoknak és azokat vásárokon s más alkalmakkor kiadták; bizonyul szolgálván az is, hogy részint ná­­lok részint rakjaikban hamis jegyek találtattak is, és hogy azon védelmi mentségek, felvilágosítások, me­lyeket igazolásukra adtak, hamisaknak bizonyultak be; elsőre 10 , a két utóbbira 12—12 évi súlyos bör­tön inditványoztatván; Hody Ferencz (birtokos) kire önvallomása s legfőkép idegen tanuk által ki­­mutattatott, hogy a hamis jegyek terjesztését tudva igen nagy terjedelemben űzte, mi által igen sok egyént károsított; de a kinél bizonyítékul elfogatása­­kor is még hamis jegyek találtattak, s azonkívül közreműködése bűntársai által is igazoltatik; és a kire nagy mértékbeni működése, az okozott kár s ma­kacs tagadásai folytán örökös fogság köretett. To­ma Antal, kire bizonyittatik bűntársai s más tanuk által, hogy hamis bankjegyeket terjesztett, a gyártáshoz vaslemez szerzésében közreműködött, hoz­zá utasitottak némelyek, mint hamis jegy kiosztóhoz, miért reá 15 évi súlyos börtön kéretik. Végre Fü­p Pál (fuvaros) és Ta­Cs András (szabad­kai bérkocsis) hamis jegyek kiadása végett szinte vá­doltatok, mi azonban bebizonyítva nem lévén, próbák elégtelensége miatt felmentetni inditványoztatik. Május 27-kén délután. Az államügyész véginditványát folytatá, melyben Nagy Balázs János , máskép Kanász (sza­badkai kocsmáros) és még néhány vádtársaival egy csoportulat kerül elő oly egyénekből, kiknél az állam­ügyészség a hamisítási bűntett részvétének vádjától visszalépvén, ellenük részint csalásért, részint kísérle­tért, vagy más bűnös tettekért kér büntetést kimon­datni. És ez egyének, nevezetesen a nevezett Nagy B­a­l­á­z­s, ki gyanusíttatik, hogy hamis bankjegyeket terjesztés végett M­ó Jánostól átvett legyen, de ez be nem bizonyult, a tanuk csak annak megigérését hall­ván s tanúsítván, de nem az átadást s átvételt is, miért csak csalási kísérlet miatt kéretik blintettetni és pedig hamis előadásai s a bankósokkali szorosb kapcsolata folytán 2évi börtönre; továbbá A­­­ró Pál (nap­számos) és V­gaBo­tok (adai bérlő) kikre másfél évi börtön inditványoztatik szinte csak csalási kísér­let miatt, mint a kik Kovácsról azt hallván s hívén, hogy bankócsináló, e működése létesithetésére részint pénzkölcsönnel, részint mással is segélték, sokszoro­­zásra alkalmas hamisitó eszközök használatának esete nem forogván fenn; ezután C­s­o­d­á­s P­á­l­ (izsáki levélhordó) J­á­­­k­a P­á­l (izsáki paraszt) ennek neje Katalin; K-s Gábor (napszámos Laczházán) Péli Sándor (birtokos)és T­cskó Dániel, kik­nél az államügyész nyilatkozata szerint oly bonyo­dalmas körülmények forognak fenn, melyek folytán habár valószínű is részvétük, de a hamisítás bűntet­­tébeni részvétük bebizonyítottnak nem tekinthető. En­nek folytán Csodás Pálra hamis okirat kiállítá­sáért 1 év, Já­ka Pálra csalásért, a­mennyiben vásárlásokra hamis jegyeket adott és elkövetett lopá­sáért 1­2 év; nőjére tolvajlási részvétéért fél év; K-s Gáborra hamis jegy kiadása s másnemű csalá­saiért másfél év; P -­­­ r­a uzsoráskodásért a kölcsön tőke elvesztése; és Tacskó Dánielra szinte nem hamisítási részvétért, hanem hamis jegyek általi csa­lásért és útlevél hamisításért 1 év köretett kimondat­ni. Végre hasonlóan Fekete János (kecskeméti mészáros) és Gye­cs Péter (ottani sertéskeres­kedő) irányában is csak a csalási bűntettet találja igazoltnak, a­melyet azáltal követtek el, hogy Baján lovakat vásároltak hamis jegyeken, mit tagadnak ugyan, tagadván Baján létüket is, de nemcsak a lóárusok felismerék őket, hanem több más tanuk is igazolják azt, és az utóbbinál egy költségjegyzék is ta­láltatott ugyanazon időről, melyből látható, hogy ak­kor nem hon, hanem utazásban voltak. Minthogy a károsítás (420. pft) tetemes s mivel Gy— lopást is követett el, s mindkettő rész életű egyén, Fék­­rablás s lopásért már vizsgálat alatt volt, Gy— pedig lo­pásért előbb is börtönöztetett, ezek folytán elsőre 6, s utóbbira 8 évi súlyos börtön inditványoztatik. Ezzel a máj. 27-ki ülés bezáratott, az állam­­ügyész véginditványának befejezését a holnap dél­előtti ülésre hagyván, mit a védbeszédek követendnek. Május 28-ai ülés. A mai délelőtti ülésben az államügyészség végin­­ditványában még következendők jöttek elő a kevés­bé terheltek s jelentőségűek közül u. m. Gulyás Já­nos (napszámos) ki már előbb börtönöztetett agyon-­ötési bűntett miatt, s kire most hamis jegyek általi károsítás s csalás miatt 1 évi —, M—nár, máskép Bajdora (nagykőrösi paraszt) kire — hitelpapír ha­misításért előbb is lévén már vizsgálat alatt — most csalásért 1 és fél évi;— T—ezek János (szolga) kire kísérletéért 6 hói; —• Hu nyák József (sári paraszt), kire csalási kísérletéért szinte 6 hói; M—nár Mihály (szolga), kire hasonlóan csalási kísérletért 7 hói; P—czka Mátyás (irsai paraszt), kire csalásaiért 1 és fél évi súlyos börtön kéretett; és végre Szabó Fülöp (félegyházi paraszt s marhakereskedő), ki hamis út­levél használatért már előbb is büntetve volt, s kire bebizonyulván jelen esetben, hogy vásáron nagyobb összegű (752 sor.) hamisítványokért marhákat vásá­rolt, büntetéséül 7 évi súlyos börtön indítványoztatik. Ezzel az államügyész befejezte indítványozásait. Május 29-kén, Balázsy Antal budai ügyvéd, Szer Károly védel­mével, megnyitá a védbeszédek sorát. A „P. Napló“ mint nem jogtudományi szaklap, a védbeszédeket, bár­mennyire érdekesek is, mind és egész kiterjedésük­ben nem közölhetvén, arra fogunk szorítkozni, hogy (a t. szónokok szives engedelméből) egyes beszédek­ből a fontosabb részleteket közlendjük. N y.— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Újabb külirodalmi hajtóvadászat. bhy. Jámbor iró — örök dicsőségről ábrándozol. Azt hiszed, a szellem művei kivételt képeznek azon törvény alól, melynek neve divat. Nézzük a fran­czia Vagy német classicusokat — a régiekre nem­ is reflectálva — Voltairet, Corneillet, Racinét, Lessin­­get, Wielandot, Goethét és a többieket, kiknek nevei untig ajkainkon vannak, kiknek művei egy családi könyvtárkában sem hiányoznak, — hányan olvassák ma ? az újabb nemzedék hányad része ismeri minden müveiket? s ha esetleg lapozunk bennök, megfelel­nek-e ízlésünknek ? elfeledteti-e a tartalom az alak avultságát? pedig mi egyébb az alak törvénye, mint a változó ízlés, a divat ? — De igazán szólva : Nincs is időnk! Légy műitész, vagy csak műkedvellő, ki mű­veit társaságban élve, az irodalom ismeretét nem nél­külözheti ; — annyit a mennyit tudnod kell a classi­­cusokról, de okvetetlen ismerned kell az újabb irodal­mat. Az újabb idő termékei a kérészek forognak szó­ban; a ház asszonya asztalán Hacklander leg­újabb regénye fekszik, vagy a fiatal realistáknak Otto Lajos, Ranke, Becker legújabb novellái; a társalgás ezek körül forog; a szöveg, a modor, a nyelv dicsérő s korholó bírálata néhány negyedórát tölt be , ha valaki zongorához nem ül, és a whist és az estek­ közti intermezzo hosszabbra nyúl, mert a sza­kácsnő rész kedvében ki hagyá aludni a tüzet, s a sült még nem kész — lehetlen részt nem venned a

Next